Magyar Történeti életrajzok, 16. kötet,1-2. rész

Első borító
 

Mit mondanak mások - Írjon ismertetőt

Nem találtunk ismertetőket a szokott helyeken.

Más kiadások - Összes megtekintése

Gyakori szavak és kifejezések

Népszerű szakaszok

92. oldal - Pedig ez a botor bizodalom és mezítelen reménység meg nem menti, szükséges magának ótalmat keresnie a maga emberségében és vigyázásában Isten után, mert a szomszédoktól s idegenektől segítséget nem várhat. A török, ez a rettenetes sárkány, Váradot, Jenőt elvette, sok ezer magyar lelket rabságra vitt, sokat a kardnak élivel emésztett meg; Erdélyt, koronánknak egyik legszebb bogiárát feldúlta, fejedelmét eltiporta, nemzetünket, országunkat, mint egy erdei kan a...
169. oldal - ... a szerencsére, hogy evvel a geniummal, evvel az hazám szolgalatjához való készséggel, végezetre evvel a jó igyekezettel, ebben a magyar romlásának seculumjában helyheztetett engemet, és nem azokban a dicséretes időkben, melyekben az Isten kegyelemmel volt a magyarokhoz, és nem fordította volt orczáját őtőlök, hanem rettenetessé tette volt azoknak, a kik most undorral néznek reánk, és csúfsággal említenek bennünket.
159. oldal - Lajost ellenben kárhoztatja, hogy sem a török, sem a maga erejét idején meg nem tudta. «Ó gondatlanság, gondatlanság ! Ha a hadban szabad volna bis peccare, » kiált fel, — «Lajos király, tudós volnál a magad káráról; de nem szabad, és oda vagyon; boldog, a ki másoktól tanúi. »2 A hadban a vezérnek semmi másra nem kell gondot viselni, hanem szüntelen az ellenség veszedelméről, az maga megmaradásáról gondolkodni, még álmodni is ha lehetne, mint szintén a jó agárnak...
218. oldal - ... tanítvány nem egyszer nagy mesterének példájára kettesével-hármasával csapja oda a közmondást, hogy valamely gondolatát vagy igazságát hathatósabban és élénkebben fejezze ki. A mikor például a mi vitéz első Lajos királyunk hadi érdemét magasztalja, hogy az ő végének vagyis czéljának véghezviteléhez mindenkor oly módokat keresett, a melyek felettébb nagyoknak tetszettek és ugyan nagyok voltak, egyszerre így fokozza feljebb méltató szavát: «Ez ám az, hogy...
248. oldal - Nagyságod kötelességétűi el nem fog vetni ; de az én vékony erőm nem ad egyébre alkalmatosságot, hanem csak az jó kívánságra, kivel bizony valamikor lehet, megegyezik cselekedetem is, ha életem veszedelmével kellene is meglenni. - - Az Nagyságod kozákokkal és máso kkal egyessége, bizony dolog, az rósz magyaroknak és az udvarnak valóban nagy gondolkodást indított, s tudni való, hogy ha lehet : bizony minden mesterségekkel meggátolják, - - ha lehet ; de az Úr Isten confundálja...
156. oldal - Nem mondhatni egy országot boldogtalannak," ekként elmélkedik, «az ki sok időkön által és sokáig hervadhatatlanul állott virágjában, és már alább kezdett szállani, mert ez a vége a világi dolgoknak; és nem mondhatjuk boldogtalanságnak azt, hogy ennek ez világi törvénynek alája vettetett, holott minden más is úgy vagyon : hanem boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, a ki a maga országának leszállásában és estében születtetik és nem virágjában. Azért ehhez is...
136. oldal - Különben szólhatunk mi, a mit akarunk," veti utána, «de az fejedelmek kívánságát és az ő minisztereik hajlandóságát el nem vehetjük ; sőt a mily lehetlen a szeleknek útját meggátolni, hogy ne jöjjenek a tenger szinére, ép oly lehetetlen a fejedelmek tanácsinak, az ő minisztereik hajlandóságainak ellenállani. Pedig az alkalom elszalasztása annál károsabb, mert lészen oly idő, hogy nem a magunk választásából fogunk kardot venni kezünkben, hanem akkor, a mikor az...
159. oldal - Gondolja meg, hogy az ellenség sem alszik, hanem vigyáz, hanem szüntelen az ő kárán gondolkozik, esővel, hóval örömest vereti magát, csak neki árthasson. 5 Figyeltesse meg az ellenség mozdulatait, lesesse ki szándékait ügyes kémekkel, kikre fösvényen ne sajnálja a költséget ; mert nincsen adomány hasznosabb, mint a kémekre való; ez rúdja a vitézség szekerének, ez nélkül botlik, akad és nem jár egyiránt; bár kincset költsön reájok, uzsorával visszafizetik. «Az...
232. oldal - Miklós, nagyságod alázatos szolgája, küldött engeniet nagyságodhoz, hogy az nagyságod fejedelmi kezét ő nagysága képiben megcsókoljam, és az ő nagysága kötelességét, az melyet mig él, nagyságodhoz meg akar tartani, én bővebben megbizonyitsam. És noha ő nagysága ismeri és maga is vallja, hogy az ő nagysága nagyságodhoz való kötelessége oly nagy, hogy sem levéllel, sem követséggel, hanem maga személyével tartoznék azt megbizonyitani: de mivelhogy, nagyságos uram,...
324. oldal - Sándor élete hány ékes beszédű historiairó elméket csinált, Július császár vitéz serénységhe hány Panegiristát talált. Ezen szerint más fő királyoknakis, kinek kinek maga országában való magaviselése fő elméket az Írásra indito(t). És noha a mi Magyar Nemzetünk mindenkoron inkább vitézségnek tselekedetiben gyönyörködött, hogysem a maga ditsősségének leírásában fáradozott volna : mindazonáltal sok vitéz királyinknak tündöklő neve köztünkis indított...

Bibliográfiai információk