Oldalképek
PDF
ePub
[merged small][ocr errors]

ΚΑΝΩΝ ΕΙΣ ΤΟΝ ΑΓΙΟΝ ΒΛΑΣΙΟΝ.

οὗ ἡ ἀκροστιχίς· Βλαιτοὺς ἀνυμῶν τῶν πόνων τοῦ Βλασίου ἐγὼ Ἰωάννης.

Ὠδὴ Α ́. Ἦχος πλ. δ'. Αρματηλάτην. [Cod. f. 172 h.] 'Αληθῶς καθυποτάξας, Βλάσιε, πάθη τὰ ἄλογα τῷ ἀρχικῷ λόγῳ, βασιλέως πρόσταγμα καὶ λόγον ἐφαύλισας, Βασιλέα κηρύξας, οὗ ἡ ἀρχὴ ἀδιάδοχος καὶ βασιλεία αἰώνιος.

Σοφίαν ἐν ἀνοίξει στόματος δίδου μοι, Λόγε Θεοῦ, τὸν ἱερὸν ὄντως ἀνυμνῆσαι Βλάσιον· αὐτὸς γὰρ τούτῳ ἔδωκας σοφίαν, ᾖ ἀντιστῆναι οὐκ ἴσχυσαν οἱ αὐτῷ ἀντικείμενοι.

Αμπέλου, Πάτερ, ζωηφόρου γέγονας κλῆμα που λύφορον, τὰς ἀρετὰς φέρων ὡς πεπείρους βότρυας" ἀποτυλώμενος ξίφει δὲ καὶ ποσὶν οὐχ ὡραίοις ἀπο- β θλιβεὶς πᾶσιν, Βλάσιε, οἴνους κατανύξεως ἔβλυσας.

[blocks in formation]

in

JOANNIS MONACHI

HYMMUS IN SANCTUM BLASIUM.

quo primo versuum litteræ significant: Germina laborum Blasii celebro ego Joannes.

Ode I. Sonus pl. 4. Currus agitatorem. Rationi vere subjecisti carnales affectus, Blasi ; regis mandatum et vocem contempsisti, Regem prædicans cui potestas innata et æternum impe

rium.

[blocks in formation]

Θεοτόκιον . Deiparæ. Νοεράν σε λαβίδα τὸν ἀληθινὸν ἄνθρακα φέρουσαν Χριστὸν ἐν ἀγκάλαις ἔγνωμεν, Δέσποινα· ἐν ᾧ κατάφλεξον τὰ φρυγανώδη μου πάω θη, καὶ τὸν νοῦν καθαρὸν ὑλομανήσαντα.

[blocks in formation]

Supernum te vas agnoscimus, Domina, quæ verum carbonem Christum in ulnis portasti ; illo combure surculosas meas passiones quæ animæ candorem inquinant.

Ode IV. Eraudivi, Domine.

Omnem sensum superasti, et turpissimum excedisti, aureis sacerdotii et martyrii alis elatus.

[blocks in formation]

latiorem, Virgo, mire eoncepisti ; et ut bonus præ- Α ρήτως, Κόρη, ἐχώρησας οὐρανῶν εὐρυχωρότερον ceptor innocuos simul et negligentes pueros. . . . ὑπὲρ νοῦν· καὶ ὡς καλὸς παιδοτρίβης ἄκακα παιδία καὶ βρέφη ἀκηδῆ...

Ode V.

Ut me divitiis... Deo obtulisti velut innocentes agnos et amoma, per novum ignem, per gladium incensa, odorem fragrantiæ Domino.

Somnum negligentiæ ab oculis excutiens; diu noctuque Deo inserviebas, precibus continuo indulgebas et psalmis et hymnis, tibia Domini factus.

Omnem laborem levabas, omnem infirmitatem et morbum sanabas; qui usque ad te accesserunt votis et manu reficiebas: nam gratis accepisti, et gratis dedisti, velut ingenuus Christi discipulus. Laborum tuorum fructus spicam martyrii pre- B fudit, Blasi, plagarum falce decerptam et in coelorum horreo collectam, et Domino in panem purism simum transmutatam.

[blocks in formation]

Ωδή Ε ́.

Ινα τί με χρήματι... τῷ Θεῷ προσῆξας καθαρὰ ὡς ἀρνία καὶ ἄμωμα ἀλοκαυτωθέντα διὰ πυρὸς και νοῦ τοῦ ξίφ.... ὀσμὴν εὐωδίας τῷ Κτίσαντι ;

Νυσταγμὸν ῥαθυμίας ἀποτιναξάμενος ἀπὸ βλεφά ρων σου, πανημέριός τε καὶ παννύχιος Θεῷ προσήδρευες, προσευχαῖς σχολάζων ἐπαγρύπνοις ψαλμοῖς καὶ ὕμνοις, καὶ ἄύλος αὐτῷ συγγενόμενος.

Πάντα πόνον κουφίζων, πᾶσαν μαλακίαν καὶ νόσον ἰώμενος, τοὺς προστρέχοντάς σοι δι' εὐχῆς καὶ ἀφῆς ἐθεράπευες· δωρεάν λαβὼν γὰρ, καὶ δωρεὰν ἐδίδους πᾶσι, ὡς Χριστοῦ μαθητὴς γνησιώτατος.

Ὁ τῶν πόνων σου καρπὸς στάχυν μαρτυρίου ἐβλάστησε, Βλάσιε, αἰκισμῶν δρεπάνῃ θεριζόμενον καὶ συναγόμενον εἰς ἀποθήκας τῶν οὐρανῶν, καὶ τῷ Δεσ πότῃ καθαρώτατον ἄρτον γινόμενον.

[blocks in formation]

Ὡς πάλαι τὴν τοῦ ἰχθύος ἄκανθαν ἐμπαγεῖσαι τῷ λαιμῷ τοῦ παιδίου, οὕτω καὶ νῦν ὡς ἐξεῖαν β [ολίδα] ἐν τῷ λαιμῷ τῆς ψυχῆς ἱσταμένου σου τὴν ἄκανθαν τῶν ἡ δοκῶν, ἀναφεῖ ἐπαφη σου ἐξέλαυνε.

Νεκρώσεως δερματίνους χιτῶνας καὶ τὸ πάθος τῆς φθορᾶς ἐξεδύσω καταστολὴν ἀφεὶς, καὶ δόξης ἀμφιεσάμενος διὰ γυμνώσεως· γυμνὸς γὰρ ἐκρύ πτιος δεθεὶς τὰς πλευρὰς κατεσκάφης τοῖς ὄνο ξιν.

Τὸ χαῦνον καὶ ἀσθενὲς τοῦ θήλεως τῷ στεῤῥῳ τῶν σῶν ἀγώνων ἐῤῥώσθη, καὶ ἀνδρικῶς τῷ ἐχθρῷ συν επλάκη· ἀντικατέστη καὶ γὰρ μέχρις αἵματος πρὸς τὴν ἁμαρτίαν πονηρὰν, ὑπὲρ φύσιν ἀνταγωνισάμενον.

Ὁ θέλων πάντας ἀνθρώπους σωθῆναι καὶ ἐπὶ γνῶσιν ἀληθείας ταῖς σαῖς εὐχαῖς τὰς γυναῖκας στο μώσας, ἃς ἐν δεσμοῖς κατὰ Παῦλον ἐγέννησας, πρὸς ξίφος καὶ μάστιγας καὶ πῦρ ἀντιτάξασθαι ταύτας ἐνίσχυσεν.

Θεοτόκιον. Cœlis excelsius tabernaculum te inDeipara. veniens in terris coli Conditor, Dei Genitrix, ut D sponsus exiit ex splendido thalamo ventris tui, ac carnem exinde sibi assumpsit Deus cœlorum et omnis carnis.

Ode VII. Qui ex Judæa.

Validissimum senis baculum portasti crucem divinam; virgis cæsa est virga pietatis nunc et culus tuus. . . et me admonuit.

Lupi os vorax freno . . . præsidio divinæ gratim et morborum turbam miraculorum fulgore dispergis.

Conjicientes in lacum . . . mulieres, calicolas

Ὑπὲρ ὕψους οὐρανοῦ σε σκήνομα ὁ Δομήτωρ οὐρανοῦ, Θεομήτωρ, εὐρών ἐν γῇ, ὡς νυμφίος προῆλθε ἐκ φωτοφόρου παστοῦ τῆς νηδύος σου, τὴν σάρκα νυμφεύσας ἑαυτῷ ὁ Θεὸς τῶν οὐρανῶν καὶ πάσης σαρκός.

Ὠδὴ Ζ'. Οἱ ἐκ τῆς Ἰουδαίας.

Βακτηρίαν τοῦ γήραος ὡς δυνατὴν, φέρων τὸν θεῖον σταυρόν· τυπτόμενος ταῖς ῥάβδοις ἡ ῥάβδος εὐσεβείας νῦν καὶ ἡ βακτηρία σου έ.... καὶ παρεκάλεσεν

[blocks in formation]
[ocr errors]

νίωνας τοὺς μακάρας ἀθλίους ἀπέφηναν, καὶ τούτους A imbecilitatis argueruut, ipsosque præcipites dejeτῷ βυθῷ καθώρμησαν, Μωσαϊκῷ κατ' αὐτῶν τερα cerunt, Mosis ad instar prodigia in eos edentes.

[blocks in formation]

Ὡς ἁγίῳ Πνεύματι κουφιζόμενος, Βλάσιε, λίμνης ἐπὶ νώτων ἀσφαλῶς ὀχούμενος, ἀτρέμας ἐβάδισας καθ ̓ ὑγρὰν ὁδὸν τῷ παντὶ, καὶ ἐπὶ λεπτῆς ἐπιφα νείας ὑδάτων κεκάθηκας ἐδραῖος, στερεοῦ τινος ὥσπερ ἔχοντος βυθόθεν ἡρέμα σου τὸ σῶμα.

Ὑλογεώδεις ἄψυχοι οἱ θεοὶ χρηματίζοντες ἄρδην ἀπώλεσαν, εἰς βυθόν κατέδυσαν, κἀκεῖνο πεπόνθασιν ὅπερ αὐτοὶ δεδράκασι, ρίψαντες πολλοὺς ὑπὸ Χρι στὸν ποιμένα, ὡς νῦν τοὺς στρατιώτας τοὺς αὐτοῖς πεποιθότας, τοὺς ὄντως παραπλῆγας, τοὺς ὄντως ηλιθίους.

Ἐπὶ ἄντυγος καταπτὰς θεῖος ἄγγελος ἐπικαθη μένῳ τοῖς τῆς λίμνης ὕδασι, τὸ, Χαῖρε, σοὶ φθέγγεται, καὶ γλυκερῷ φιλήματί σε ἐπιχαρίτως καὶ · ἀσπάζεται λέγων· Ανάστηθι καὶ δεῦρο, ἀπολάμβανε χαίρων τὸν στέφανον τῆς δόξης, τὸν σοὶ ἡτοιμα σμένον.

Γῆ, καὶ πηλὸς, καὶ βόρβορος, χρηματίζων τύπ ραννος γήϊνα φρονεῖ καὶ κοσμικὰ λογίζεται· τὸ μέγα τεράστιον τῆς τοῦ Χριστοῦ δυνάμεως, δαίμοσι σαπροῖς ἀνατιθεὶς ἀνιάτως τὸν γὰρ ὄντως ὀνομά ζειν σωτῆρα τοὺς προαπολωλότας ὑπ' ἀσθενῶν γο- C νέων.

[blocks in formation]

Ἰλύϊ καὶ βορβόρῳ ἁμαρτιῶν, οἷα χοῖρος ἀεὶ κοι ταζόμενος, καὶ τὸν ὑγρὸν βίον, τὴν ῥέουσαν ἡδονὴν διώκων, ἅρπασμα πρόκειμαι τῷ λύκῳ τῷ νοητῷ, αὐτοῦ Θεοῦ θεράποντος τῆς θήρας ἐξελοῦμαι, μήποτε βρῶμα τούτων γένωμαι.

Ὡραῖοί σου οἱ πόδες, ἱερουργέ τὴν εἰρήνην γὰρ τὴν ὑπερέχουσαν ἅπαντα νοῦν, καὶ τὰ ὑπὲρ ἔννοιαν D ἀγαθὰ εὐαγγελίσω, Βλάσιε, βήματι τυράννου, παρεστηκὼς ἐν ὕδασι πολλοῖς τε τὰς τρίβους ἐποιήσω, καὶ οὐκ ἐγνώσθησαν τὰ ἴχνη σου.

Καὶ ἔπνιξας ἀγχόνῃ τῶν νηστειῶν λαιμαργίαν θηρίων ἀκόρεστον, σκύλλαν πικράν, ύδραν πολυ κέφαλον, μυθικήν ἐντεῦθεν χάριν εἴληφας τὰ κατὰ τὸν θώρακα καὶ λαιμὸν πηγνύμενα ὀστέα ἐξέλκειν ἀνωδύνως θείᾳ προσψαύσει τῶν λειψάνων σου.

όδους διαρτίας μεταλαχὼν ἐπαλλήλοις πάλαι νοσήμασιν, ἕλκων ζωὴν πολυπαθεστάτην καὶ μοχθη ράν· τὸ γὰρ τῆς ὕλης. . . . κτον πάντοτε φερόμενον,

[ocr errors]
[blocks in formation]

Velut sancto Spiritu adjutus, Blasi, super lacus dorsum secure latus, interritus omnino humidam viam incessiti, et instabili in aquæ summitate firmiter consedisti, haud secus ac si corpus tuum abyssus ipse sustineret.

Lignea simulacra quæ Dei habebantur penitus interierunt, in gurgitem demersa sunt, et legem subierunt quam posuerant, multis ad Christum pastorem rejectis, ita ut milites qui ipsis inserviebant, aut stupore aut rubore conficerentur.

[blocks in formation]
[merged small][ocr errors][merged small][merged small][merged small]

tati, me circumveniunt opprimuntque; doloribus A πλημμελῶς τοῦ νοῦ, πολιορκεί με, σφοδρώς με καταmultis crucior. τρύχον, πολλαῖς ὠδύναις ἀπολ....

Alios sanandi vi gaudes, prodigia operandi virtutem a Deo adeptus, præmium illustrium tuorum certaminum; vulnerum tumores et gutturis inflammationes sine dolore restinguis, prorsusque tollis potenti tua cura.

Quam Domino profudisti precem, Pater, tempore interitus tui, et nunc profunde ut intercessorem te habeamus qui te invocamus; Te inveniamus auxiliatorem et liberatorem in doloribus, in necessitatibus, in morbis periculis, in discriminibus et vicissitudinibus.

Deiparæ. Salvatorem et Dominum et Liberatorem quæ præter mentem, et rationem, et cogita

Τῶν ἰαμάτων ἔχων πηγὴν ὡς θαυμάτων πλουτή σας ἐνέργειαν ἐπὶ Θεοῦ, ἔπαθλον τῶν ἄθλων σου τῶν σεπτῶν, τὰ τῶν τρώσεων σκιῤῥώματα, καὶ τὰς ἐν τῷ λάρυγγι φλεγμονὰς μαλάσσεις ἀνωδύνως, σκορπί ζεις λεληθότως ἐπιστασίαις σου. . . . κώδεσιν.

...

Ἥν ηὔξω τῷ Δεσπότη, Πάτερ, εὐχὴν ἐν καιρῷ τῷ τῆς σῆς τελειώσεως, εύχου καὶ νῦν, ὅπως ἀντιλήπτορα ἔχωμεν οἱ σὲ ἐπικαλούμενοι· ἔχοιμεν καὶ βύστην καὶ βοηθὸν ἐν λύπαις, ἐν ἀνάγκαις, ἐν νόσ σοις, ἐν κινδύνοις, διαφοραῖς καὶ περιστάσεσιν.

Θεοτόκιον. Σωτῆρα καὶ Δεσπότην καὶ Λυ τρωτὴν ὑπὲρ λόγον καὶ νοῦν καὶ διάνοιαν, πάθος. . . .

tionem carnaliter genuisti, Domina, ab afectibusme Β Δέσποινα, τεκοῦσα σωματικῶς, ἐκ τῶν παθῶν μου

libera corporis et animi; circumda mihi amictum divini auxilii ; salva me, Virgo mundi liberatrix.

ῥῦσαί με τῶν σωματικῶν καὶ τῶν ψυχικῶν· καὶ θείας βοηθείας στολὴν περιβαλοῦσα, σῶσόν με, Κόρη κοσμοσώτειρα.

S. JOANNIS DAMASCENI

FRAGMENTA IN S. MATTHÆUM*

(Ex Catena Niceta Balth. Corderio interprete.)

CAP. XII, 1. «< In illo tempore abiit Jesus per sata C Sabbato discipuli autem ejus esurientes cœperunt vellere spicas, et comedere. »

Et servus tuus, inquit, et subjugale in Sabbato requiescet : id est, hebdomadali hac vita, subjugale quidem quasi corpus a servitute peccati requiescet, divinis autem mandatis inserviet ; ira vero et concupiscentia, tanquam servus requiescet, Deo autem vacare jubebitur: concupiscentia quidem omnis ad Deum tendens, ira vero, contra eos qui Deum oppugnant, armata (1).

XVII. 2. «Et transfiguratus est ante eos. Et resplenduit facies ejus sicut sol; vestimenta autem ejus alba facta sunt, sicut nix. »

Transfiguratur Dominus, non quod non erat assumens, sed quod erat ostendens discipulis: et splendet facies ejus sicut sol (luce enim alia clarescit secundum hypostasim); sicut nix autem albescunt aecundum Marcum ejus vestimenta, amictus enim habitu glorificatur, non unione hypostatica. Ut vero sol, unus cum sit, duas habet substantias, scilicet unam lucis, quæ prior facta est, et alteram corporis creatione posterioris; per totum autem corpus lux non divisim unitur, ac corpore manente lux omnibus terræ partibus

[ocr errors]

D

« Εν ἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἐπορεύθη ὁ Ἰησοῦς τοῖς Σάββασι διὰ τῶν σπορίμων, οἱ δὲ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπείνασαν, καὶ ἤρξαντο τίλλειν στάχυας, καὶ ἐσθίειν. »

Καὶ ὁ δοῦλός σου, φησὶ, καὶ τὸ ὑποζύγιον ἐν τῷ Σαββάτῳ ἀναπαυθήσεται· τουτέστιν, ἐν τῷ ἐνδια ματικῷ τούτῳ βίῳ· ὡς μὲν ἀποζύγιον τὸ σῶμα τῆς δουλείας τῆς ἁμαρτίας παυθήσεται ταῖς δὲ θείαις ἐντολαῖς ἐξυπηρετήσεται· ὡς δὲ δοῦλος ὁ θυμὸς καὶ ἐπιτομία, τῆς μὲν ἁμαρτίας καταπαυθής σεται, τῷ δὲ Θεῷ σχολάζειν ἐπιτραπήσεται· ἡ μὲν ἐπιθυμία πρὸς Θεὸν ἄπασα τεινομένη, ὁ δὲ θυμὸς κατὰ τῶν τοῦ Θεοῦ δυσμενειῶν ὁπλιζόμενος.

« Καὶ μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν. Καὶ ἔλαμ ψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, ὡς ὁ ἥλιος· τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένοντο λευκὰ, ὡς τὸ φῶς. »

Μεταμορφοῦται ὁ Κύριος ούχ, ὃ οὐκ ἦν, προστ λαβόμενος, ἀλλ' ὅπερ ἦν τοῖς μαθηταῖς ἐκφαινόμεν νος, καὶ λάμπει τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος (φωτὶ γὰρ ἄλλῳ ταυτίζεται καθ' ὑπόστασιν) (2) ὡς δὲ χιών λευκαίνεται κατὰ Μάρκον τὰ ἱμάτια. Περιβολὴ γὰρ δοξάζεται σχέσει, οὐχ ἐνώσει τῇ καθ' ὑπόστασιν. Ωσπερ δὲ ὁ ἥλιος εἷς ἐστιν, ἔχει δὲ οὐσίας δύο, τοῦ τε φωτὸς, ὃ γέγονε πρότερον, καὶ τοῦ τῇ κτίσει ἐφυστερίζοντος σώματος, δι ̓ ὅλου δὲ τοῦ σώματος τὸ φῶς ἀδιαιρέτως ἥνωται, καὶ τοῦ σώματος μένοντος, τὸ φῶς πᾶσι τῆς γῆς ἐφαπλοῦται

Vestiganti mihi fragmenta hæc nonnisi excerptim in editis occurrunt. EDIT.

(1) Cf. tom. XCVI, 1202 seq.

(2) Cf. supra, 794.

NOTE.

τοῖς μέρεσιν· οὕτω καὶ ὁ Χριστὸς φῶς ἐκ φωτός A diffunditur : ita etiam Christus, lumen de lumine

ἄναρχον ὅν, καὶ ἀπρόσιτον, ἐν τῷ χρονικῷ καὶ κτι στῷ γενόμενος σώματι, εἷς ἐστι δικαιοσύνης Ἥλιος, εἰς Χριστὸς ἐν δυσὶ ταῖς φύσεσι· καὶ τὸ μὲν σώμα περίγραπτον, ἡ δὲ θεότης ἀχώρητος ἐν πᾶσιν οὖσα, καὶ πάντων ἐπέκεινα· καὶ ὥσπερ ἕτερον μὲν ἥλιος (πηγὴ γὰρ ἐστι φωτός, καθορᾶσθαι μὴ δυνάμενος τρανῶς), ἑτέρου δὲ τὸ φῶς, τὸ ἐξ αὐτοῦ πρὸς γῆν ἀφικνούμενον (ὁρᾶται γὰρ καὶ προβλέπεται σοφία τοῦ Θεοῦ καὶ φιλανθρωπία, ὡς ἂν μὴ παντελῶς ἀμέτοχοι τῶν καλῶν κατασταίημεν)· οὕτω τὸ μὲν πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ λάμπει τρανότερον ὡς ὁ ἥλιος (ὅπερ γὰρ ἐν αἰσθητοῖς ὁ ἥλιος, τοῦτο ἐν νοητοῖς ὁ Θεὸς) (3), ὡς δὲ φῶς λευκαίνεται τὰ ἱμάτ τια, τῇ μεταδόσει τοῦ θείου φωτός ἀγλαϊζόμενα. Ὅτι μέντοι οὐχ ὡς ὁ ἥλιος ἔλαμψεν, ἀλλὰ ὅτι καὶ τοῦ ὑποδείγματος μεῖζον ἦν τὸ φῶς, ἔδειξαν οἱ μα θηταὶ πεσόντες. Εἰ γὰρ μὴ ἄκρατον ἦν τὸ φῶς, ἀλλὰ καὶ τῷ ἡλίῳ σύμμετρον, οὐκ ἂν ἔπεσον.

« Οὗτός ἐστιν Υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ ηὐδόκησα, αὐτοῦ ἀκούετε. »

Επισήμηναι ὅτι πρότερον μὲν ἐν Ἰορδάνῃ ἡ Τριὰς ἐμαρτυρήθη τοῦ Υἱοῦ βαπτιζομένου, Πατρὸς ἄνωθεν μαρτυροῦντος, τοῦ Πνεύματος ὡσεὶ περιστερὰ κατερχομένου. Νῦν δὲ ἐν Θαβὼρ ἡ αὐτὴ πάλιν μαρτυρεῖται τῷ κηρύττοντι, τῷ κηρυττομένῳ, τῇ νεφέλῃ τῷ Πνεύματι. Ταῦτά τοι καὶ Δαβὶδ προανεφώνησε. Θαβώρ καὶ Ἐρμὼν ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται. Τὸ μὲν γὰρ Ἑρμὼν ἠγαλλιάσατο βαπτιζομένου τοῦ Χριστοῦ. Τὸ δὲ θαβὼρ μεταμορφουμένου, ἐπειδὴ ἐν ἀμφοτέροις ηνέχθη φωνή, Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου λέ

γουσα.

« Καὶ λαβὼν τὸ ποτήριον καὶ εὐχαριστήσας ἔδωκεν αὐτοῖς λέγων· Πίετε ἐξ αὐτοῦ πάντες. »

B

C

Οὐκ ἔστι τύπος ὁ ἄρτος καὶ οἶνος τοῦ σώματος καὶ αἵματος τοῦ Χριστοῦ, μὴ γένοιτο, ἀλλ' αὐτὸ τὸ σῶμα καὶ αὐτὸ τὸ αἷμα εἰς σύστασιν τῆς ἡμετέρας ψυχῆς τε καὶ σώματος χωροῦν, οὐ δαπανώμενον, οὐ φθειρόμενον, οὐκ εἰς ἀφεδρῶνα χωροῦν, ἀλλ' εἰς τὴν ἡμῶν οὐ σίαν τε καὶ αυντήρησιν. Εἰ δὲ καὶ τινες ἀντίτυπα τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ Κυρίου τὸν ἄρτον καὶ τὸν οἶνον ἐκάλεσαν, οὐ μετὰ τὸ ἁγιαστῆναι εἶπον, ἀλλὰ πρὶν ἁγιασθῆναι, τὴν προσφορὰν οὕτω καλέσαντες. ̓Αντίτυπα δὲ τῶν μελλόντων λέγονται, οὐχ ὡς μὴ ὄντα ἀληθῶς σῶμα καὶ αἷμα Χριστοῦ, ἀλλ ̓ ὅτι νῦν μὲν δι' αὐτῶν μετέχομεν τῆς Χριστοῦ θεό τητος, τότε δὲ νοητῶς διὰ μόνης τῆς θέας. Λέγεται D δὲ μετάληψις μὲν, ὅτι δι' αὐτῆς μεταλαμβάνομεν τῆς Ἰησοῦ θεότητος· κοινωνία δὲ, διὰ τὸ κοινωνεῖν ἡμᾶς δι' αὐτῆς τῷ Χριστῷ, καὶ μετέχειν αὐτοῦ τῆς σαρκός τε καὶ θεότητος. Κοινωνεῖν δὲ καὶ ἐνοῦσθαι καὶ ἀλλήλοις δι' αὐτῆς. Ἐπειδὴ γὰρ ἐξ ἑνὸς ἄρτου μεταλαμβάνομεν πάντες, ἕν σῶμα Χριστοῦ καὶ ἐν αἷμα, καὶ ἀλλήλων μέλη γινόμεθα, σύσσωμοι Χρι στοῦ χρηματίζοντες.

[blocks in formation]

sine principio, et inaccessibile, in temporali et creato exsistens corpore, unus est sol justitiæ, unus Christus in duabus naturis ac corpus quidem circumscriptum, divinitas sine loco in omnibus exsistens, omnibusque superior: ac sicut aliud quidem sol est (fons enim est lucis, nec videri potest exacte), aliud vero lux, quæ ab eo in terram diffunditur (videtur enim et aspicitur sapientia Dei, et benignitas, ut utique bonorum illius possimus esse participes): ita facies quidem Christi splendet lucida sicut sol (quod enim in sensibilibus sol est, hoc in spiritualibus Deus); sicut lux autem albescunt vestimenta communicatione divinæ lucis radiantia. Neque certe ut sol tantum resplenduit, sed hac similitudine lucem etiam fuisse majorem, ostenderunt cadentes discipuli : nisi enim purissima lux fuisset, sed soli commensurata, utique non cecidissent.

5. « Hic est Filius meus dilectus, in quo mihi bene complacui, ipsum audite. »

Indicatur, quod prius quidem in Jordane baptizato Filio testata est Trinitas, Patre testante desuper, Spiritu tanquam columba descendente. Nunc vero in Thabor ipsi rursus testimonium perhibetur a prædicante, ab eo qui prædicatus est, et nube, quæ Spiritus est: hæc David quoque prædixit: Thabor et Hermon in nomine tuo exsultaverunt.1 Hermon enim exsultavit baptizato Christo. Illud vero Thabore mutato, quia in utrisque vox data est : Hic est Filius meus, dicens.

XXVI, 28. « Et accipiens calicem gratias egit, et dedit eis dicens: Bibite ex hoc omnes. >>

Panis et vinum non est figura corporis et sanguinis Christi, absit! sed ipsum corpus, et ipse sanguis ad constitutionem animæ nostræ corporisque conferens, non consumptum, neque corruptum, non in secessum abiens, sed in substantiam nostram ac conservationem. Sin autem nonnulli etiam antitypa corporis et sanguinis consecrationem dixerunt, sed priusquam consecraretur, ita oblationem appellantes: antitypa autem futurorum dicuntur, non tanquam vere corpus et sanguis Christi non sint ; sed quia nunc quidem iis Christi participamus divinitatem, tunc vero intellectualiter per solam contemplationem. Dicitur autem susceptio quidem, eo quod per eam Jesu suscipiamus divinitatem: communio autem, eo quod nos cum Christo communicemus ac participes simus carnis illius ac deitatis: ac per eam aliis quoque communicemur, ac uniamur, Cum enim ex uno pane sumamus omnes unum Christi corpus, unumque sanguinem, mutua etiam membra fimus, concorporei Christi nuncupati (4).

ΝΟΤΑ.

(4) Cf. XCIV, 1147, 1151.

« ElőzőTovább »