A magyar nyelv Szótára, 4. kötetEmich Gusztav, 1867 |
Más kiadások - Összes megtekintése
Gyakori szavak és kifejezések
alapfogalom állapot állati álló Általán áth Átv azaz bevégzetten bizonyos ból ből codexben Cselekvés Egyébiránt eléjön ellen elvont emberről erdélyi falu értelemben Eszközli faluk föl gyak gyök gyöke hangon harm használtatik Határozóként helyett helyr honnan illető illetőleg inkább jelent képző Kriza különösen lásd latin leszen levő magát MÁL máskép megver melyben melyből melyet melylyel melynek melynél fogva midőn valaki mintegy minthogy mocs mondják mváros nedv Néha néhutt neme némely NEMEZ nép neve nevü nézve nyalka nyelv nyelven önh ösz öszve puszta régi régieknél régiesen Rokon hozzá ról rosz ről Szala Szalay szanszkrit székelyeknél Szélesb ért személy szerént szik szó szóban szók szókkal szokott Szokottabban szónak Szoros ért szóval tájdivatosan tájszó tál Tatrosi codex tél test testet testnek tesz továbbá vagyis vala valamely valaminek valamit vele
Népszerű szakaszok
853. oldal - Szünetlenül, mely visszaint s emel, Csak azt kövesd. S ha tettdús életed Zajában elnémul az égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, Az érdekek mocskától távolabb, Meghallja azt, és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni.
67. oldal - Kényeiben repdez, sa szerelembe' kalóz. A magyar egy Pindár: valamerre ragadja negéde, Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulatit. Majd lebegő szellő, szerelemre olvad epedve, S búja hevét kényes mozdulatokba szövi; Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra (Megveti a lyánykát a diadalmi dagály), S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal A testhalmok közt ugrani hőseivel. Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, Csak maga szab...
211. oldal - Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb. Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel, Szomjukat a korsó csillapítja vízzel; Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek. De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; Megered lassanként s valamint a patak, Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad. Az idősb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldus megáll a beszédben:...
67. oldal - Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra (Megveti a lyánykát a diadalmi dagály), S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal A testhalmok közt ugrani hőseivel. Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt. Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön! Férfierő s lelkes szikra feszíti erét.
95. oldal - Óh, milyen szép az ajakad S arany láncra méltó nyakad! Karcsú derekadon a váll Halhéj nélkül is szépen áll; Nem úgy ám, mint a Mancié, Vagy a majd megmondám kié. Szép a hajad szép szála is. Ha kis csikó hordozta is, Nem akasztott ember haja, Mint a Trézi rőt vuklija.
43. oldal - S ekújtád villámidat Dörgő fellegedben. Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamwedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem leié Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll. Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál,...
813. oldal - Tagadhatatlan, hogy a véletlen a legnagyobb világeseményekre is néha befolyást gyakorol, de csak olyant, mint a puskának durranásáé a lavinára. Ha a fegyver nem szól, a hótömeg azon pillanatban nem esett volna le, de később bizonyosan. * Haladni csak úgy lehet, ha míg egyik lábunkkal előre lépünk, a másikat helyén hagyjuk. Ez első törvénye minden haladásnak, mely szintúgy áll, ha nagy államok s egész népek, mintha egyes emberek haladását tekintjük.
717. oldal - A náj épen a göcseji szójárás szerint így állott elé: nagy-val, nálok najje; najje szóról pedig alig fogja valaki tagadhatni, hogy a náj, illetőleg nej szóval ugyanaz." Az igaz a dologban pedig az, hogy a náj szócska szláv adverbium, mely a comparativus elé járulva a superlativus pótlására szolgál, pl. a szerb-horvátban lijep, lep (szép); IP.psi (szebb); najlepsi (legszebb).
539. oldal - Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája ! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegy-völgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom ; Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom.
465. oldal - Künn már az arany nap sugarát elönti, Mint páva ha büszkén toluit berzenti; Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek, Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek. Tiszta az al-lég is, mintha üveg lenne, Messzire a látás föl nem akad benne, Reggeli szellőcske mosdatja hüs árral, Csillan imitt-amott repeső bogárral. Ám jó Buda mindezt, a sátor eresztül, Látja, miként felhőn, nagy poron keresztül...