M, kisded alakban m, huszonegyedik betu a magyar ábéczerendben, s a mássalhangzók sorában tizennegyedik, magán ejtve: em. Mint az ajkak zárlásával képzett, az ajakhangokhoz tartozik, de rokonságban van a nyelvhangok közöl az n-nel is, mint a mádra és nádra, meder és neder, mevet és nevet, medves és nedves szók változata mutatja. Sőt általában az n, közvetlenül ajakhangok, pl. b előtt m-mé, az m pedig némely mások pl. t előtt (mint alább) n-né változik, pl. különb, azonban a kiejtésben külömb, azomban; bont, ront, csont és több számtalanok még helyesirásunkban is megtartják az n-et ezek helyett bomt, romt, csomt stb. (itt alább bővebben). T. i. az m és n mint orrhangok is oly közel állnak egymáshoz, hogy ha az m kiejtésénél ajkainkat be nem zárjuk, n hallatszik, az n kiejtésénél pedig az ajkak bezárta mellett m. Mint gyök vagy törzsbeli végbeti, a b, P képzővel szeret párosulni, pl. csom-b, czom-b, dom-b, gom-b, lom-b, rom-b, tom-b, csöm-b, göm-b, esim-b, zsém-b, dorom-b, döröm-b, zöröm-b, kam-p, kám-p, esám-p, hom-p, kom-p, lom-p, csöröm-p stb. A d, g, t, s ezekből alakult cs, gy képzők előtt könnyebb kiejtés végett gyakran n-re változva ejtetik s rendesen iratik is, mint, ronda (rom-d-a), gondor (gom-dor), göngy (göm-gy), göndör (göm-dör), ron-cs (rom-cs), rongy (rom-gy), rongál (rom-gál), ront (rom-t), ont (om-t), bont (bom-t), önt (öm-t), hánt (hám-t), szánt (szám-t), hint (him-t), henger (hem-ger) hentereg (hemtereg), csont (csom-t), háncs (hám-cs), nincs (nem-es). Így a latinban is: condo, cum-do, congero, conte ro stb. Az m-vel kezdődő gyökök száma, mint ma, mad, mag, magy, stb. mintegy százra, az m végzetűeké pedig, mint: om, bom, rom, som stb. körülbelül kilenczvenre megy. Amazok közől némelyek 1) hangutánzók : má, máv, mávog, mám, mám, mámmám, mámog, macska, mamuk, mahó (mohó), máhol, makog, majzol, málé (méla), mekeg, mú, mumus, mufla, mukk, mukkan. 2) gömbölyűded vagy csomós testeket jelentenek: mag, magy, magyal, makk, mancs, mogy, mogyoró, mony, monyorú, motyó stb. 3) folyós testre, nedvességre vonatkoznak, egyszersmind p, b-vel fölcserélődnek: mocs, pocs, mocsár, bocsár, mocsok, pocsék, mocsolya, pocsolya, maszat, paszat. 4) mozgásra vonatkoznak : moczczan, mozog, mozzan, motoz, motóla, matat, ma, mász, megy, munka, mű. 5) emelkedésre mutatnak : magas, magasztal, madár. Többször rokonszervü betükkel fölcserélődik, mint má bá; mamlasz bamba; madár badár; med ned; makog bakog; makacs bakacsol; mekeg bekeg; molyh polyh; mankó bankó; mese besze; magas nagy stb. Rövidítésekben m. = múlt, m. e. = mult esztendei vagy múlt esztendőben; m. é. múlt évi v. múlt évben; am. = annyimint; ú. m. — úgymint. AKAD. NAGY SZÓTÁR. IV. KÖT. Némely m kezdetű szavaink hasonló értelmü idegenekkel rokonok, pl. a latin nyelvben: magas magnus; máhol mandit, manducat; mar mordet; maradoz moratur; marha (jószág, áru) merx; med mador; megy meat; merít, márt mergit; metsz metit; meddő mutilus; mérték metrum; muszog mussit; mocs mucus; moh muscus; mond mandat; mord mordax; morog murmurat; motoz motitat; mukkan mutit stb. vatban, de ha több mai időről vagy napról akarnánk MA, (1), fn. tt. mát; többese ugyan nincs diidő, ami jelennen megy vagy foly; ellentétei: múlt és szólani, bizvást mondhatunk mákat is. Értelme: jelen jövő. Ez értelem rejlik a mai világ, mai kor, mai szokás, mai gondolkodásmód kifejezésekben is. Szorosb ért. azon idő, mely a legujonnan folyó napot képezi, vagyis azon nap, melyben jelennen élünk, vagyunk, melyet t. i. közvetlenül a tegnap előzött meg és szintén közvetlenül a holnap vált fel. A viszonyító névragokat mind fölveszi, és pedig a ragozás szabályaihoz képest hol megnyúlva, hol rövidnek maradva, pl. máé (vagy maé) legyen a dicsőség, ne a holnapé, mának vagy tegnapnak előtte. Pázmán, Ep. Tom. 2. p. 209. Egy mát nem adok két holnapért. Aki mát megadta, holnapot nem igérte. (Km.). Mában helyezem minden reményemet. A tegnapi költség egy részét mába számitom. E beteg mán túl nem él. Nincs bizonyosb a mánál, s bizonytalan a holnap. Mára vártunk benneteket, s csakugyan itt vagytok. Tegnapról mára hagyott munka. Mához egy hétre nálatok leszek. Mából holnapot csinált. Máról holnapra halasztani a teendőket. Ő csak máról gondoskodik. Mától fogva nem iszom bort. Maig (vagy máig) sem tudni, hová lett. Máért (vagy maért) tettünk mindent: Mával ismét többet élünk. A tegnapot nem lehet mává tenni. A holnapot maul v. mául venni. Származékai mai vagy mái, majd, most, (régiesen és tájdivatosan mast), már (v. tájdivatosan. mán, v. má, v. márig, v. máran), maság. MA, (2), időhatárzó. 1) Régiesen am. jelen időben, latinul nunc, németül: jetzt. Ez értelemben többször használja a Müncheni codex irója. „Bódogok, kik ma éheztek." (Beati, qui nunc esuritis). Luk. 6. „Ma kedig menekedetet nem valnak. (Nunc autem excusationem non habent). Ján. 15. „Így Bécsi codexben is: „Azért ma imádj müértönk.“ (Nunc ergo ora pro nobis). Judith 8. „És ma, uram királ, Ábrahámnak Istene, irgalmazjh te népednek." (Et nunc, domine rex stb). Esther. 12. 2) Most divatozó értelemben különösen am. jelennen folyó napon, ez napon. Ma van ma. (Km.). Mit ma véghez vihetsz, holnapra ne halaszd. (Km.). Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok; vagy jobb ma egy kis veréb, mint nagy túzok holnap; vagy jobb ma nekem egykettő, mint holnap tizenkettő. (Km.), Ma nekem, holnap neked. Maholnap am. rövid idő alatt, nem sokára. 1. MAHOLNAP. Ma nem ett, am. ehes. Ma van Jakab nap. (Km.). 3) A tiszai vidéken tájszokásilag am. tüstént, azonnal. Eredj ma! eredj tüstént, gyere ma 1 |