des menetének megakasztásával legyen meggátolható, úgy ezen törvények nemcsak névleg, hanem tartalmilag is megfelelnek az alkotmány békés biztosításának. III. Andrássy törvényei közül az egyik, mely törvénytárunkban, mint 1907. évi LX. t.-cz. szerepel, a közigazgatási biróság hatáskörének kiterjesztése által iparkodik ezen garantia megteremtésére. A másik törvény (1907: LXI.) a hatásköri biróság szervezéséről, egy már negyvenéves igéretnek a beváltása (1. 1869 : IV. t.-cz. 25. §-a). E törvény az által, hogy véget vet az összminiszteriumot eddig megillető hatásköri biráskodás önkényének, igen nagyfontosságú lépést jelentene jogrendünk kiépítésében még akkor is, ha történetesen a négy év előtti küzdelem alatt különösen is meg nem győzödtünk volna az eddigi állapot tarthatatlan voltáról. Közigazgatási biráskodásunkat az 1896. évi XXVI. t.-cz. egészen sajátos módon szervezte. Egy fokozatú biráskodás, érdemleges eldöntéssel és az illetékességi ügykörnek felsorolás útján (Taxatió, Enumeration's Princip) való megállapítása. A felsorolásnak természetszerű eredménye azon nagymérvű megkötöttség, mely útját állotta annak, hogy a biróság hatásköre a szükségeshez képest kiterjeszthető legyen, ha csak nem kivételesen előzetes minisztertanácsi felhatalmazás alapján (1896. évi XXVI. t.-cz. 16. §-a). Oly természetű conflictusok esetén, mint a milyenek pl. az 1905-1906. években felmerültek, a közigazgatási biróság eddigi szervezetében csak vajmi kismérvű védelmet nyujthatott és még ezen csekély védelem is illusoriussá vált az által, ha a hatásköri vitás kérdés felvetésével a miniszterium módot nyert arra, hogy saját ügyében, mint hatásköri biróság döntsön, vagy legalább is közbevető intézkedéseivel a közigazgatási bíróság döntését a végtelenségig elodázza. Például szolgál erre a megyék megvont dotátiójának esete is, a mi gyakorlatilag a tényleg szolgáló tisztviselők törvényes illetményeinek beszüntetésével volt egyértelmű. Ezen notorius sérelem ellenében sem volt a biróság védelme igénybevehető, úgy, hogy a sérelem orvoslása már az alkotmányos kormány idejébe esett. Az 1907 LX. t. cz. sarkalatos újítása ezzel szemben abban áll, hogy az 1896: XXVI. t.-cz. egyébként való érintetlen hagyásával, mintegy a biróság eddigi szervezetében megteremti a vitássá vált közigazgatási ügyek érdemben nem intézkedő» semmitőszékét. A biróság ezen új hatáskörét a törvény 1. §-a következőkben állapítja meg: "A magyar királyi közigazgatási biróságról szóló t.-cz. második részének II. fejezetében felsorolt eseteken felül, a mennyi. ben a kérdés nincs a rendes biróság hatáskörébe utalva, a közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye: a miniszternek (kormánynak) vagy a miniszter (kormány) bármely közegének a törvényhatóságra sérelmes rendelete, határozata és intézkedése ellen azon az alapon, hogy azzal a miniszter (kormány) vagy a miniszternek (kormánynak) közege a törvényhatóságnak, a törvényhatóság szerveinek vagy közegeinek törvényes hatáskörét sérti, a törvényhatósággal szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, törvényt vagy más törvényes szabályt sért». Az első szakasznak ezen általános rendelkezését némileg specialisálja a törvény 2-ik §-a, a midőn, mint különösen a biróság hatáskörébe tartozóknak, kiemeli a miniszternek (kormánynak) azon döntését, melylyel valamely törvényhatósági határozatot megsemmisít, illetve a törvényhatóság helyett maga határoz, avagy valamely törvényhatósági szabályrendelet módosítását kívánja, illetve a szabályrendeletet maga állapítja meg, úgyszintén, ha a kormány a törvényt, vagy a kormánynak a törvényhatósághoz intézett rendeletét a törvényhatóság mellőzésével maga hajtja végre. E szakasz tehát a törvényhatóságok önkormányzatát van hivatva különösen biztosítani a központi hatalom esetleges túlkapásaival szemben (excès de pouvoir). A törvény 3. §-a teljesen magán viseli a közvetlen mult tapasztalatainak eredményét, a midőn a vármegyék dotátiójának s a községi jegyzők és segédjegyzők javadalmazásának kiegészitésére járó államsegélynek (1904: XI.) folyósítását is kivánja a miniszteri önkény alól és a megyéket és alkalmazottait e tekintetben teljesen a biróság védelme alá helyezi. Ezen szakaszokkal ellentétben a 4. § viszont kivételt állapít meg a biróság illetékességére nézve, a mennyiben a birósag előtti eljárás lehetőséget egyenesen kizárja a), azon ügyekben, a melyek kormányzata az 1867 XII. t.-cz. szerint Ausztriával közösen történik, b) mozgósítás elrendelése esetén ennek, valamint a mozgósítottsági viszonynak egész tartama alatt a mozgósítással és az ebből eredő viszonynyal kapcsolatban álló rendeletekkel szemben. A mi a kivételek elsejét illeti, úgy majdnem azt mondhatjuk, hogy itt egy túlságig menő részletezéssel van dolgunk, mert hisz az magától értetődik, hogy az Ausztriával közösen kormányzott ügyekben, tehát azokban, a melyek ellátása a közös miniszterek hatáskörébe esik, nem lehet egy kizárólag magyar birói fórumot a jogmegállapítás döntő kritériumával felruházni, a minthogy mi is joggal tiltakoznánk az ellen. ha ilyesmi Ausztria részéről megkisértetnék, mi által az egyöntetű végrehajtás a törvény szellemével ellentétben lehetetlenné válnék. Lényegesebb ennél a kivételnek második csoportja, nemcsak azért, mivel a katonai kérdés bármely vonatkozásában is közvéleményünket mindig a legközelebbről érdekli, hanem azért is, mivel a legutóbbi conflictusnak egyik ütköző pontját ép a katonai administratióval egybefüggő kérdések tették. Itt különösen nehéz volt a helyes középutat eltalálni, mert a mint bizonyos egyrészről, hogy a nemzet esetleges ellenállásának ereje talán sehol sem nyilatkozhatik meg oly hatékonyan, mint épp a katonai ügyek terén, másrészről bizonyos az is, hogy a pontos, sürgős, soronkívüli administratio sehol sem oly nagy horderejű, mint ott, hol a legkisebb hanyagság vagy felületesség is sokszor helyrehozhatlan kárnak az okozója. E kérdés megoldásánál számolni kellett az érzelmekkel is, azoknál, a kik a hadsereg harczképességét a legfőbb fontosságú kérdésnek tekintik, valamint azoknál is, kik a közelmult példáira hivatkozva, mindenkép és csakis a nemzet ellenálló képességét kivánták körülbástyázni. Higgadtan mérlegelve a kérdést, nem tagadható azonban, hogy az ellenállásnak legfőbb fegyvere ma is az 1886: XXI. t.-cz. 20. §-ában rejlik, mely szakasz a nemzet ujonezmegajánlási jogának hatalmas védelmül szolgál az által, hogy a törvényhatóságok végrehajtási kötelezettségének szabálya alól egyenesen kivonja az országgyűlés által meg Budapesti Szemle. CXL kötet. 1909. 3 nem szavazott adók tényleges behajtására, vagy a meg nem IV. A közelmult tapasztalatai az eddigi törvénynek még egyéb hiányaira is utaltak, így nevezetesen arra is, hogy a rendkívüli közgyűlések egybehivásának jogát kizárólag a főispán illetékességi körébe utalta és ezáltal legalább is nagyon megnehezíthette a vármegyék óvásának időszerű megnyilatkozását. Kivételt az önkormányzat érdekében az 1886: XXI. t.-cz. 46. §-a csak egyet ismer, amennyiben egy előzetes közgyűlési határozat a főispánt a rendkívüli közgyűlés egy behívására egyenesen utasítaná. Ámde az alkotmányos jogok gyakorlásának szempontjából ezen kivétel sem valami nagy jelentőségű, mivel az esetről-esetre leérkező rendeletek felett az előzetes határozat lehetetlen, általános, bizonyos időpontra szóló utasítást pedig a törvényhatóság közgyűlése nem adhat, mivel ez viszont ellenkeznék a rendkívüli kivételes - közgyűlés jellegével. A mai törvény különben oly kevéssé volt előrelátó ép az autonom jogok védelme tekintetéből, hogy még azon esetre is, ha az alispán valamely felsőbb rendelet végrehajtását sérelmesnek vélné és ezért a miniszter elutasító döntése folytán a tör vényhatósági bizottság határozatát kivánná kikérni, a közgyűlés egybehívására még ez esetben sincs joga (kivéve ha a főispán távol van), hanem tartozik a főispánnak jelentést tenni és ennek rendeletét az ülés egybehivására bevárni (1886: XXI. 67. §. c) pont). Hogy a főispánnak ily esetben a gyűlés egybehívását el is kelljen rendelni, erről a törvényben positiv intézkedés nem foglaltatik, és ez arra mindenesetre elegendő, hogy összeütközés esetében a főispán, discretionariusnak is értelmezhető jogával, az önkormányzat kárára járjon el. Az új törvény ennek a hiánynak a pótlására első sorban azáltal igyekszik, hogy a panasz emelésének jogával nemcsak a törvényhatóság közgyűlését, hanem kivételes esetekben a törvényhatósági bizottság tagjainak legalább felerészét közgyűlésen kívül is felruházza. (5. §.) Viszont a közgyűlések egybehivásának biztosítékát a törvény 7. és 8. §.ai képezik az által, hogy a) ellentétben az eddigi törvénynyel, a közgyűlések egybehívását a törvényhatóság |