BELÜGYI REFORMOK.

1.

Magyarország politikai életén ezelőtt négy évvel az a nemzetinek nevezett küzdelem uralkodott, melyet a vármegyék többsége, tételes törvényekben gyökerező jogukra hivatkozva, az akkori kormány, helyesebben mondva: kormányzat ellen folytatott. Még élénk emlékezetben él a küzdelemben részes vármegyék actiója, a megyei tisztviselők önmegtagadó küzdelme, melyek minden bizonynyal tiszteletre méltók maradnak még akkor is, ha helylyel-közzel talán a gyakorlati szükségletek szem elől tévesztésével szertelenségbe csaptak is át. Nem czélunk e küzdelem történetét most vázolni, vagy gyakorlati eredményeit vizsgálni. Megvonhatta már e mérleget mindenki, a ki a közügyek iránt érdeklődik, mindenki, a kiben a komoly hazafiságnak megfontoltságra és felelősségre intő érzése él. Feladatunk csupán a törvényhozás azon alkotásait szemügyre venni, melyek az akkori tapasztalatokból kiindulva, arra hivatvák, hogy az alkotmányos rendnek biztositékául szolgáljanak, első sorban és különösen az által, hogy elejét vegyék hasonló esetek ismétlődésének, mely az ország törvényes rendjét, a társadalom bekéjét, a közigazgatás nélkülözhetlen és megszakítást nem tűrő tevékenységét közvetlenül fenyegette.

Azonban az alkotmány-biztosítékok körül megindult munka sem lehetett ment attól a kicsinyes felfogástól, valódi ellenszenvtől, a mely politikusainkat más pártállású államférfiak valóban üdvös terveivel szemben is többnyire áthatja, mintha nem is mindnyájunknak egyforma kötelessége volna a törvényhozás nagy feladatainak megoldása.

Csakis e szempontnak tudható be az a kifogás, melyet Andrássy ezen törvényei ellen sokan felhoztak: hogy nem biztosítják a megyék sikeres ellenállását. Sajátszerű, hogy ezt többnyire épp azon oldalról hangoztatták, a melyen a megyék ellenállását hevesen elitélték, nemcsak a gyakorlati eredmények hiánya miatt, hanem inkább az akkori kormányzati rendszer érdekében. S midőn a kormány törvényes intézményeink feltárult hézagainak pótlásához látott, éppen e részről majdnem oly nyilatkozatokat lehetett hallani, mintha egyszerre éppen a megyék ellenállási képességének fokozását tekintenék az alkotmány legfőbb biztosítékának.

A kormány nagyon helyesen arra törekedett, hogy a megyék politikai (alkotmánytvédő) jogainak érintetlen hagyásával az összeütközést e jogok tényleges gyakorlása körül lehetőleg kizárja, még pedig az által, hogy az esetleges vitás kérdések eldöntését kivonta az érdekelt felek kormány és törvényhatóságok - illetékességi jogköréből és a döntést egy független birói testületre, a közigazgatási biróságra ruházta. Az alkotmány biztosítéka tehát nem oly irányban keresendő, mely irány a közigazgatásnál nélkülözhetlen rend, függelem és fegyelem kellékeivel össze nem egyeztethető és mint ilyen, komoly és jóhiszemű politikusok részéről nem is követelhető, hanem keresendő abban az irányban és abban a mértékben, a melyben az Andrássy nevéhez fűződő törvények, a vármegyék alkotmányos jogainak mikénti gyakorlását egyrészt körülírják, másrészt pedig módot találnak arra, hogy ezen már meglevő alkotmánybiztosítékok jogszerű gyakorlása esetleges kormányzati önkénynyel szemben is védelemre találjon. Az Andrássyféle törvények tehát azon az úton haladva, iparkodnak a felismert bajok orvoslására, mely útat a közelmult tapasztalatai jelöltek meg, a midőn a conflictus lényegét nem első sorban a megyék ellenállása, hanem a parlamenti felelősség híjján levő kormány ténykedése okozta, a midőn a vita elmérgesedéséhez is elsősorban az vezetett, hogy a parlament állandó elnapolásával a vármegyék híjján voltak a jogaikat védelmező törvényes fórumnak (1886 : XXI. t.-cz. 19. §.). Mert jól jegyezzük meg, hogy nem az az alkotmány biztosítékának lényege, hogy a vármegyék álta

lában az ellenállás jogának bizonyos mérvével ruháztatnak fel, hanem az, hogy a végrehajtó hatalom törvénybe ütköző rendelkezéseivel szemben legyen oly fórum, a mely az alkotmány szellemében a törvények rendjének feltétlenül érvényt szerezzen. Ezt a hivatást az 1886 XXI. t.-cz. 19. §-a a parlamentre ruházta, a parlament végleges döntése elé utalva a törvényhatóságok panaszára azon vitás kérdések elbirálását, a melyeknél a törvényhatóságok felfogása a rendeletek törvényességét illetőleg a kormányétól eltért. A négy év előtti küzdelem ezen védelemnek hiányos voltára utalt, ép ezért a felismert hiánynak pótlása képezte a törvényalkotó kitűzött feladatát és ezért az Andrássyféle törvények elfogulatlan birálata csakis ebben az irányban, csakis abból a szempontból lehetséges, hogy vajjon az új törvények megalkotása által kiküszöböltetett-e négy év előtti tapasztalatok megismétlődésének a lehetősége?

:

II.

Az 1886 XXI. t. cz. 19. §-a fenntartva ezzel az 1870 XLII. t.-cz. hasontartalmú intézkedéseit, feljogosítja a törvényhatóságokat, hogy a törvény korlátai között felírhatnak egyes kormányrendeletek ellen, még pedig a végre hajtást megelőzve, ha a rendeletet törvénybe ütközőnek, vagy a helyi viszonyok miatt czélszerűtlennek tartják. De ha a miniszter a felhozott indokok ellenére is a végrehajtást követeli, vagy ha a törvényhatóságot hozott határozatának foganatosításától másodízben eltiltja, a rendelet azonnal és feltétlenül teljesítendő és végrehajtandó. Az ilyen, valamint a szabadságos és tartalékos katonák berendelését és valamely az állam veszélyezett érdekei miatt halaszthatatlan intézkedést tárgyazó kormányrendelet csak a végrehajtás után s csak annyiban szolgálhat közgyűlési vita és határozat tárgyául, a mennyiben a törvényhatóság a kormány eljárását netán sérelmesnek találván, a képviselőháznál keresne orvoslást. Ha valamely intézkedés halaszthatlan végrehajtása az állam veszélyezett érdekei miatt követeltetik, ez a kormányrendeletben határozottan kifejezendő.» E szakasz figyelmes átolvasása és taglalása mindenkit meg

győzhet arról, hogy az, a mit fennebb a törvényhatóságok ellenállásáról általában mondottunk, a tételes törvény intézkedéseivel és szellemével megegyező. Mert a törvény világosan csakis az óvás jogát és lehetőségét akarta a tör vényhatóságok számára biztosítani a nélkül, hogy ez altal a végrehajtó hatalom szükséges jogkörét csorbította volna, természetesen a végrehajtó hatalom teljes jogi és politikai felelősségének kidomborítása mellett. Hogy mennyire súlyt helyez maga ezen szakasz és a végrehajtó központ döntő tekintélyének védelmére, az kitünik nemcsak abból, hogy a törvényhatóságok óvását határozott formákhoz köti (egyszeri felirat a végrehajtás előtt), hanem abból is, hogy az idézett szakasz, követve ebben minden modern (központosított) állam példáját, gondoskodik egyben arról is, hogy az állam veszélyeztetett érdekeinek megóvása czéljából egyes kormányrendeletek azonnali és haladéktalan végrehajtása biztosítva legyen. E pontnál azután a törvényszakasz megkülönbözteti azon, már általános természetüknél fogva is mindenkor sürgős végrehajtást igénylő rendeleteket (szabadságolt és tartalékos katonák behívása) azon egyéb rendeletektől, melyek halasztást nem tűrő, tehát kivételesen sürgös végrehajtása már nem az ügy általános természetéből, hanem inkább az esetről-esetre felmerülő különleges viszonyoktól függ. Ép ezért köti ki ezen utóbbi rendeletekre a törvény azt is, hogy azok halaszthatlan végrehajtásának követelése az állam veszélyeztetett érdekeire való pontos utalással magában a rendeletben világos kifejezésre találjon. E megkülönböztetés azért is lényeges, mert az állam veszélyeztetett érdekeire való utalás ilyformán a rendeletnek integrans részét képezi, mi által az érdekelt törvényhatóság jogot nyer arra is, hogy a mennyiben a kormány eljárását általában, tehát abban is, hogy a rendelet azonnali végrehajtását követeli, sérelmesnek találná, úgy ez ellen a végrehajtó hatalom felelősségre vonására illetékes fórumnál, a képviselőháznál keressen orvoslást. Nemcsak a felelősség elve, hanem magának a felelősségre vonásnak gyakorlati lehetősége is integrans része e törvényszakasznak, még pedig nem a törvényhatóságok különös érdeke, hanem a kormányzat zavartalan menete szempontjából, mivel a kormányrendeletek biztosított végrehajtásának előfeltétele,

hogy a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos felelősség tényleges is legyen.

Ennek híjján az az alkotmánytvédő jogkör, a melyet tételes törvényünk a törvényhatóságok részére fenntart, teljesen hatálytalanná válik és vagy arra vezet, hogy az esetleg törvénybe ütköző rendeletek végrehajtásával a polgárok Összességének jogai veszélyeztetnek, vagy arra, hogy a végrehajtó hatalom szervei, a törvényhatóságok, megtagadják a reájuk háramló végrehajtást és ezzel viszont veszélyeztetik a kormányzat zavartalan és a fegyelmet igénylő menetét. Ezen dilemma előtt állottak a törvényhatóságok a Fejérváry kormány idejében egyes-egyedül azon okból, mivel a kormány és a képviselőház között az érintkezés fonala megszakadt, a mi formailag a ház állandó elnapoltatásában jutott kifejezésre. Természetes viszont az is, hogy ezen kormány rendeleteivel szemben indokolt volt a törvényhatóságok ellenőrzése, s hogy ezért a nézeteltérés a rendelkező kormány és a közvetlenül végrehajtó szervek között sohasem feküdt annyira közel, mint ép a Fejérváry kormány idejében. Mindazonáltal, ha a törvény 19. §-ának telje ezen időben is fennállott volna, azaz, ha lett volna illetékes, döntő fórum, hová a törvényhatóságok a kormánynak sérelmes eljárása ellen orvoslást kereshettek volna, úgy bizonyára nem alakult volna át a vármegyéket megillető «óvási» jog azzá a szélső ellenállássá, a mely kétségtelenül ellenkezik a kormányzat rendjével és csakis ott indokolható, hol rendkívüli körülmények és sérelmek a kormányzat lehetetlenné tételét teszik az alkotmány egyedüli védelmévé. Távol áll tőlünk a recriminatiók ismétlésébe bocsátkozni, de tárgyunk helyes megvilágításának szempontjából elengedhetlennek tartottuk itt megjelölni, hogy a megyék ellenállásának rendkívüli mérve csak folyománya volt annak a védelem nélküli állapotnak, melyben törvényhatóságaink a tényleges felelősség hiányában rendelkező kormánynyal szemben állottak. Ebből folyólag meggyőződésünk, hogy a mennyiben az Andrássy által alkotott törvények a törvényhatóságokat megillető jogoknak hatékony gyakorlását tényleg biztosítják és az által elejét veszik annak a lehetőségnek is, hogy egy kormány törvénybe ütköző rendeleteinek végrehajtása csakis a kormányzat ren