nincs meg tanításában sem. «Nihil est in intellectu, quod non fuit in sensu.» Mennél fontosabbnak tartjuk az egyetemet, annál inkább fogunk arra figyelni, hogy egész szervezete nagy és fontos czéljának megfeleljen és annál inkább fogjuk keresni az orvosszereket, melyek életműködését helyregyógyítják. Biráló megjegyzéseim leginkább a fővárosi egyetemre vonatkoznak, a hová a magyar egyetemi hallgatóság nagy többsége jár. Azon előadásokat tartom elsősorban szem előtt, melyek nem experimentálisak, nem bemutatók. Ilyenek például a jogi, történeti és philologiai előadások. I. Egyetemünk gyökeres szervi baja, hogy a német egyetem szolgai utánzata oly talajon és oly viszonyok közt, melyek nem felelnek meg a német viszonyoknak, nem felelnek meg ama viszonyoknak, melyek ezt az egyetemi typust szülték. --- - A német, illetőleg az osztrák intézmények és intézkedések utánzata a mint mindannyian tudjuk jelenleg culturális életünk egyik főjellemvonása, melylyel léptennyomon találkozunk. A katonaság szervezete nálunk lényegében a német katonai rendszer utánzata. (Egész Európa utánozza katonai berendezésünket, mondta Bismarck, de a német altisztet nem tudják utánozni.) A posta, a vasut, a gyárak nagyjában német mintát követnek. Ujabb törvényeink jó része a budapesti jogi kar egyik volt dékánjának fejtegetése szerint a német törvények utánzata, sőt fordítása, valamint kormányrendeleteink is. Német mintát követnek ugyanazon tekintély szerint a törvényszéki itéletek megokolásai, melyek gyakran a lipcsei birodalmi törvényszék itéleteinek fordításai vagy utánzatai. Hogy tudományos irodalmunk és tanterveink mennyire függnek német mintáktól azt minden szakember tudja. De nem csak ez intézmények, hanem az élet külső képe is német példára vall. Az étkezés módjában csak legujabban kezdi társadalmunk az angolt utánozni: az uri osztály ét kezés-módszere nálunk németes. Németes pld. a kávéházunk is a sok hidegvíz felszolgálással. (Egy franczia azt kérdezte egyszer tölem Budapesten: hogy' van az, hogy önöknél a kávéházban senki sem dolgozik? Ő persze a párisi kávéházakra gondolt, a hol mindig látni látogatókat, kik correspondence-ukat írják.) Osztrák nálunk a vendéglő rendje is a minden ételnek külön-külön rendelésével és a fizetőpinczérrel. Szóval: fontos és nem fontos dolgokban, ott is, a hol czélszerűtlen, a németet utánozzuk. Kétségtelen, hogy a német elsőrangú műveltségű nemzet és hogy töle sokat lehet és kell tanulni; magam is, ki a berlini egyetemet jártam, hálátlan volnék, ha ezt a közhelyet nem ismételném; de a vak német-utánzás ép oly félszeg, mint a vak német-gyűlölet. A mi egyetemünk mai szervezetében minden részletében made in Germany. Fontos alapelvei: a tanároknak tanítási és a tanulók tanulási, valamint látogatási szabadsága, berendezése a rectori centralisatio a karok autonomiája mellett, a decani tiszt, a senatus ép annyira német, mint pld. a magántanári intézmény, az index fölös aláírásaival, sőt osztrák, a mint ezt Kármán Mór ép e folyóiratban kimutatta, az előadások jegyzékének beosztása is. A német egyetem azonban a különleges német nemzeti sajátságoknak és művelődési viszonyoknak eredménye: átültetni ezt az intézményt más nemzet és más művelődés körébe, csak nagy óvatossággal és lényeges adaptatiók után lehetséges. Megtörtént-e ez nálunk? Egy rokonom a Margitszigeten egy angol úri hölgygyel vacsorálva, egyik híres színésznőnket mutatta meg a külföldi vendégnek. «Ez híres színésznő? – kérdezte az angol, — hisz enni sem tud.» (Értsd: nem angol szokás szerint használta az evőeszközöket.) A finom és válogatós Greguss Agost annyira idegenkedett a németes hanyag étkezésmódtól, hogy külön collegiumot hirdetett az illedelmes társas evésről «Az étkezés æsthetikája» czímen. Ezt a collegiumot a közokt. ministerium eleinte nem engedte meg, de később mégis helybenhagyta. Nem. Mi a német egyetem fáját másnemű talajba ültettük és csodálkozunk, hogy gyümölcsei nem olyanok, mint Németországban. A német egyetemi typust egyszerüen áthelyezni Magyarországba nem volna szabad, mert a magyar és a német egyetem voltaképeni czélja közt ép oly különbség van, mint a két egyetem eszköze, illetőleg anyaga közt. Különböző czél és különböző anyag mellett pedig nem lehet a szervezés ugyanaz. Mért különböző a magyar és a német egyetem czélja ? A német egyetem czélja: kutatókat, tudósokat képezni. Erre nézve a leghivatottabb tekintély, Paulsen, azt mondja: A német egyetem első sorban szabad tudományos munkálkodás színhelye (Die Universität ist vor allem die Stätte freier wissenschaftlicher Arbeit.) Wundt az idén jubileuma alkalmából kijelentette: «A német egyetem legnagyobb dicsősége, hogy tudósokat képez.» * Ennek a czélnak iparkodik eleget tenni a német egyetem szervezete is. Nálunk a tudós, a kutató képzése nem lehet első sorban czélja az egyetemnek. A tudományos élet nem oly széleskörű nálunk, nem oly fejlett, mint Németországban. Ha a tudós-képzést mindamellett egyetemünk főczéljának tekintjük, be kell vallani, hogy egyetemünk e czélt nem éri el, mert a budapesti egyetem 8000 hallgatója közt vajon hány lesz kutató? Túlozzunk és mondjuk: 800, azaz 10%. Lehet-e tíz százalék érdekében vagy 90 százalékot feláldozni? Bármennyire becsüljük is a tudományt, melyet eléggé nem is lehet megbecsülni, egyetemünk czéljául első sorban nem a kutató, hanem a derék tanár, jogász, pap vagy orvos kiképzését kell kitűznünk. A lázas, gyorsan fejlődő magyar államnak kitünő munkaerőkre, teljesen beváló tisztviselőkre van szüksége, kiket a * Paulsen Das deutsche Bildungswesen. 115. A mai német egyetem alaptypusa először a berliniben nyilvánult. Berlinben, mondja Paulsen, az a követelés, hogy a hallgató a tudományos munkálkodásban jeleskedjék, kezdettől fogva a főkövetelés volt, a tanító-képesség kiművelését csak másodlagosnak tekintették. tudomány segítségével nevelünk, de első sorban nem ép tudósoknak nevelünk. Különben meg kell jegyeznem, hogy a német egyetem (vagy jobban mondva a német egyetemek régebbi typusa, melyeket a mi egyetemünk utánoz) sem éri el teljesen ezt a czélt az első sorban való tudósképzést, mely némileg, azt mondhatni, jóhiszemű önsuggestio. A német egyetem, ámbár sokkal tudósabb jellege van a miénknél, nem képez ki főleg tudósokat és kutatókat. Igenis, sokkal több tudóst képez, mint a budapesti vagy kolozsvári; a tudományt intensivebben ápolja, de a német államnak is mindenekelőtt jeles szakerőkre van szüksége, kiknek minden képzésük mellett sem kell ép tudósoknak vagy kutatóknak lenniök. A tudós- és tisztviselőképzés ezen be nem vallot discrepantiája a német egyetem egyik főbaja. Valljuk be: a jó pap, biró nem kell, hogy ép kutató tudós legyen, valamint a kutató még nem jó biró eo ipso. A német egyetemen is mutatkozik tehát valami dualismus: voltakép a német egyetemi képzés két czélnak szolgál. Először a tudós- és kutató-képzésnek: de ez csak a hallgatók egy részére vonatkozik. Másodszor a tisztviselőképzésnek, de ennek megint nem felel meg teljesen, mert nincs erre teljesen berendezve. Vannak pld. a német egyetemeken értelmes és elég szorgalmas bölcsészek, tanárjelöltek, kik nem képezték ki magukat valóságos tudósokká vagy kutatókká, a mellett azonban voltaképeni tanárképzésben sem részesültek. Tagadhatatlan azonban, hogy mégis tekintélyes és alapos tudás-quantummal rendelkeznek. A német egyetem ezen lappangó kettőssége nálunk kirívó végletességgel mutatkozik: rendszerünk sem az egyik, sem a másik czélnak nem tud kellőleg eleget tenni.. II. Azonban nemcsak czélra nézve van nagy különbség a német és magyar egyetem közt, hanem fontos a különbség a német és magyar eszközök közt, a német és magyar tanuló anyag közt. A német hallgató midőn az egyetembe lép, már kilencz osztályú középiskolát végzett, még pedig kitünő középiskolát. A magyar nyolczat. A német elsőéves egyetemi hallgató átlag 20 éves, a magyar 19. Mennyit tesz e korban egy év! A német hallgató tehát idősebb, érettebb, tanultabb a magyarnál. Mily nagy különbség van például egy átlagos német és magyar classikus philológus közt! A német egy évvel idősebb és kilencz éven át tanulta a latin nyelvet pl. Württembergben összesen heti 81 óraszámban: a magyar fiatalabb és csak nyolcz éven át tanult latint heti 44 óraszámban. A görög nyelvet pl. a szász végzett gymnasista összesen heti 41 órában hallgatta, a magyar összesen heti 19-ben. Feltéve, hogy egyenlő tehetségüek és egyenlően szorgalmasak, még sem lesz köztük paritás: egyenlő tehetség mellett, a német, magasabb színvonalon állván, az egyetemi évek alatt többre fogja vinni, nehezebb előadásokat fog hallgathatni, mélyebben fog behatolni tudományába, — szóval különben egyenlő egyéni sajátságok mellett, az egyetemi évek végén jelesebb szakember lesz a magyarnál. Az egyetemi hallgatók nagy és veszedelmes privilégiumával: a látogatás és tanulás szabadságával is sokkal jobban tud majd élni, mint magyar társa. A német tanuló annál inkább lesz előnyben, mert bizonyos erényei nagyon elősegítik a tudós pályán, még ha közepes tehetség is. A külföldi egyetemeken az ott járó magyar tanulókat méltán tehetségeseknek tartják, a német azonban disciplináltabb, türelmesebb, kitartóbb. Egyenlő tehetség mellett a német ezen passiv sajátságainál fogva szintén előnyben van a magyarral szemben. A tudományban pedig ez a «birka erény», a türelem, nagyon is latba jő. A német jobb ülő és jobb magoló és már ennél fogva is kevésbé hajlandó az absentálás szabadságával visszaélni, mint más nemzetbeli hallgató. (A tehetség persze nagy dolog, nagyobb tehetség mellett a magyar tanuló mégis csak le fogja gyűrni a németet.) Mindehhez hozzácsatolható még, hogy a német élet általán olcsóbb, mint a magyar egyetemi városoké és hogy |