hanem csak törvényszerű függéseket. Ha pedig a causalitas fogalma csak egy egyértelműen meghatározott törvényszerűséget jelent, akkor az ok mozzanata nemcsak folösleges, hanem egyenesen téves, mert egy törvényszerű folyamat soha sincs egyértelműen egyetlen ok által meghatározva, hanem mindig csak a föltételek összege által, melyek valamenynyien egyértékűek, mert mind szükségesek. Egy tünemény létrejövetele számtalan feltételtől függ, melyek mint tényezők mind szükségesek, tehát mind «ok»-nak nevezhetők; közönségesen az utolsó, a folyamat bekövetkezését közvetlenül megelőző föltételt nevezik «ok»-nak. Az ok fogalma azonos a föltétel fogalmával; az «ok» szótól azonban meg kell szabadulnunk, mert mindig a titokzatosan ható, érzékileg észre nem vehető agens gondolatát kelti fel bennünk; viszont a feltételek sem titokzatosak, sem érzékileg észrevehetetlenek, hanem maguk alkotják a dolgot, melyet észrevehetünk. A causalismus helyébe a tudományban a conditionismus lép; a causalis törvényszerűség speculativ mystica, a conditionalis törvényszerűség ellenben tapasztalat. Logikus gondolkodás útján (következtetéssel) is megállapíthatunk törvényszerű függéseket, azonban ezeket is tapasztalattal kell igazolni. A gondolkodás és létezés törvényszerűségei födik egymást, mert voltakép azonosak, minden létnek és történésnek egy egyetemes törvényszerűsége van, a logika is ennek egy faja. Csakis így lehetséges a tudományos előremondás, a valóság anticipálása. A megismerés lehetősége odáig terjed, a meddig a világ tartalma; u. i. nincs semmi elvi akadálya annak, hogy a világ minden alkotórészévél vonatkozásba lépjünk. Sokan a Ding an sich-et tartják olyannak, mint a mely a valóság ismeretének határköve. De ezzel szemben az a kérdés merül fel: akarhatok-e megismerni valamit, ha nem veszem észre ? Megismerni annyit tesz, mint észrevenni; ha a Ding an sich-et akarom megismerni, akkor ismerni akarok ismerés (észrevétel) nélkül. Ez azonban nem probléma, hanem vaskos értelmetlenség. Valamit akkor ismerek meg, ha vonatkozásba lépek vele és csak az által, hogy vonatkozásba lépek vele. Hogyan kivánhatnék valamit megismerni, a nélkül, hogy vonatkozásba lépnék vele. A mennyiben vonatkozás áll elő, minden dolgot megismerhetek. A megismerés folyamatának itt nincs határa. Az is tévedés, hogy mi sohasem a valóságot ismerjük meg, hanem mindig csak a látszat világát. Mi magunk is a világ egy darabja vagyunk, a mi érzeteink dolgok a többi más dolgok között, érzeteinkben lét és megismerés összeesnek, ismeretünkben magát a valóságot éljük át. Érzetem ép olyan Ding an sich, mint a dolgok bármely más complexuma. Az ember mindig a többi tárgyat elemzi, bírálja, mikroskopizálja s akközben elfeledkezik arról, hogy ő is a dolgokhoz tartozik, ő is a valóság alkatrésze. Az anyag is csak addig probléma, a mig absolut, isolált, független valaminek tartjuk; ilyenről azonban szó sem lehet. Minden atom vagy elektron feltételek sokaságától függ, mindig összefüggésben fordul elő, feltétel is, meg feltételezett is. Az anyag problémájának tudományos kezelése csak abban állhat, hogy feltételeket állapítunk meg. törvényszerű függés viszonyokat constatálunk. Ez az anyag ismerete; atom, elektron stb. csak gondolatconstructiók. A tudat kérdésére nézve Du Bois-Reymond-dal polemisál, ki szerint bármely tökéletes agymechanika is csak mozgatott atomot, de soha érzetet fel nem fedezhet. Ezzel szemben Verworn arra hivatkozik, hogy abból, hogy valaminek fájdalmát nem érzem, mikor agyvelejét vizsgálom, nem következik, hogy azon érzet objective nem észrevehető; ha valaki agyának összes belső és külső feltételeit elemzem fájdalomérzete közben, akkor az, a mit ekkor látok, az érzet. A mint a tűz, elektromosság», «fény,» úgy az «érzet» is egyértelműen meg van határozva feltételeinek sajátos complexuma által. Ha ezt elemzem, akkor az érzetet elemzem s ez által ismerem meg, miben áll. Ezek a föltételek azonban dolgok, tehát mint ilyenek objectiv vizsgálatnak vethetők alá. A tudatjelenségek is ennélfogva, mint minden dolog, a tudományos megismerésnek hozzáférhetők, itt sincs a megismerésnek határa. Minden téren tehát nem a végesség és határozottság, hanem a végtelenség és határtalanság fogalma felel meg a tapasztalásnak; az ignorabimus tompa resignatiója csak ártalmára van a tudománynak. Verworn egyoldalú monistikus sensualismusa, melynek sokkal fejlettebb formáját találhatjuk meg már negyedszázada Machnál, hosszabb, sok más kérdéssel kapcsolatos bírálatot igényelne. Itt csak röviden rámutatunk a képzeteket önállósító és egyes sejt kbe utaló agymechanikájának psychologiai lehetetlenségére; a logicumnak, mint puszta emlékezet-gyakorlottságnak ki nem elégítő felfogására; azon vádjának igaztalanságára, mintha a modern ismeretelmélet is a causa efficiens-t önállósító, az ok föltétel-természetét teljesen félreértő mysticának volna áldozata; továbbá az én-nek mint tisztán a physiologiai feltételek összegének kizárólagos felfogására; a Ding an sich-re s az anyagra vonatkozó probléma metaphysikai és természettudományi szempontjának Verworntól észre nem vett különbözőségére, a tudatjelenségek igen egyszerűnek látszó hamis objectiválására s a gondolkodás és a lét kritikátlan azonosítására. Új magyar könyvek. Kornis Gyula. Balla Ignácz: A hét híd városa. Versek. Budapest, 1910. Singer és Wolfner. (8-r. 85 1.) 2 K. 50 f. Barabás Ábel: A jövő évtized regénye. Budapest, 1910. FranklinTársulat. (8-r. 227 1.) 4 K. A magyar imperialismus képét rajzolja. Bársony István: Magyar földön. Természet és vadászat. Olgyai Ferencz képeivel. Budapest, 1910. Athenæum. (4-r. 154 l.) 28 K. Császár Elemér: Kisfaludy Sándor. (Költők és írók.) Budapest, 1910. Franklin-T. (8-r. 167 1.) 2 K 50 f. Dolgozatok a modern filozófia köréből. Emlékkönyv Alexander Bernát hatvanadik születése napjára. Írták tanítványai, barátai, tisztelői. Szerkesztette Dénes Lajos dr. Budapest, 1910. Franklin-T. (8-r. 674 1.) 16 K. Erdős Renée: Aranyveder. Versek. Budapest, 1910. Szt. István-T. (8-r. 87 1.) 4 K. Fielding Henrik: Jones Tamás, a talált gyermek. Fordította Szűry Dénes. Budapest, 1907-10. Franklin-T. (8-r. 416, 573, 560 1.) 5 K, 5 K 40 f, 6 K 60 f. A Kisfaludy Társaság tagilletménye. Földes Béla dr.: Társadalmi gazdaságtan. (Nemzetgazdaságtan.) I. kötet. A társadalmi gazdaságtan elemei. 5. átdolgozott kiadás. Budapest, 1910. Athenæum. (8-r. VIII, 511 l.) 12 K. Grünwald Béla: A régi Magyarország. 1711–1825. 3. kiadás. Budapest, 1910. Franklin-T. (8-r. XV, 552 1.) 10 K. Gyökössy Endre: Magyar muzsika. Újabb versek. Budapest, 1910. Singer és Wolfner. (8-r. 96 1.) 2 K. Hartmann János: Petőfi tanulmányok. Budapest, 1910. FranklinTársulat. (8-r. 123 1.) 3 K. Homér Imre: A kivándorlásra vonatkozó törvényes jogszabályok kézikönyve. Összeállította és magyarázatokkal. 2. bővített kiadás. Budapest, 1910. Toldi L. (8-r. 407 1.) 5 K. Ibsen Henrik: Solness építőmester. Három felvonásos színmű. Fordította Gömöri Jenő. Kosztolányi Dezső előszavával. Budapest, 1910. Ranschburg G. (8.r. 123 1.) 2 K. Isszaieff A. A.: A szocziálizmus és a közélet. Fordította Garami Ernő. Budapest, 1910. Grill K. (8-r. 604 1.) 6 K. Jalsoviczky Géza: A stabil-gőzgépek szerkezete és kezelése. 3. bővített kiadás. Budapest, 1910. Pátria. (8-r. XII, 695 1.) 16 K. Kabos Ede: Mária látogatói. Elbeszélések. Budapest, 1910. Pallas. (8-r. 282 1.) 4 K. Keleti Gusztáv Művészeti dolgozatok. Budapest, 1910. FranklinTársulat. (8-r. 652 1.) 8 K. A Kisfaludy-Társaság kiadványa. Kérészy Zoltán dr.: Széchenyi és a nemzeti politika. Kassa, 1910. Vitéz A. (8-r. 28 1.) 1 K. König Gyorgy: Alfred de Musset. (Költők és írók.) Budapest, 1910. Franklin-T. (8-r. 167 1.) 2 K 50 f. Lukács György: A lélek és formák. Kisérletek. Budapest, 1910. Franklin-T. (8-r. 210 1.) 4 K. Malonyay Dezső: Szinyei Merse Pál. (Művészeti Könyvtár.) Budapest, 1910. Lampel R. (8-r. 115 1.) 8 K. Márki Sándor dr.: II. Rákóczi Ferencz. II. kötet. (Magyar Történelmi Életrajzok.) Budapest, 1910. Athenæum. (8-r. 672 ì.) 16 K. Nádas László dr.: Ausztriával együttesen intézendő egyes pénzügyi kérdésekről. Budapest, 1910. Benkő Gy. (8-r. VIII, 91 1.) 2 K. Neményi Erzsébet irodalmi hagyatéka. Porzó (Ágai Adolf) előszavával. Budapest, 1910. Pallas. (8-r. XV, 393 1.) 5 K. Olcsó Könyvtár. Szerkeszti Heinrich Gusztáv. Budapest, 1910. Franklin-T. (16-r.) 1559-62. sz. Tolsztoj Alekszej gróf: Rettenetes Iván czár halála. Szomorújáték 5 felv. Kovács Ágoston dr. közreműködésé vel az orosz eredetiből fordította Nagy Iván dr. (156 l.) 80 fillér. 1563-68. sz. Szilasi Vilmos: Platon. Tartalom és forma párhuzamossága dialogusaiban. (218 1.) 1 K 20 f. 1569-71. sz. Szinnyei József: A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége. (77 1.) 60 f. Pekár Gyula: A kölcsönkért kastély és egyéb elbeszélések. Budapest, 1910. Singer és Wolfner. (8-r. 219 1.) 4 K. Ránzai H. Péter: Petőfi és szülei. Kassa, é. n. Vitéz A. (8.r 89 1.) 1 K. Rónai Mihály és Vámos Jenő: Húsvizsgálók könyve. Budapest, 1910. Pátria. (8-r. 216 1.) 6 K. Sik Sándor: Mindszenty Gedeon élete és költészete. Irodalmi tanulmány. Budapest, 1910. Szt.-Istv.-Társ. (8-r. 109 l.) 2 K. Szathmáry Tihamér: Az önálló vámterület. Budapest, 1910. Pátria. (8-r. 71 1.) 2 K. Tábori Róbert: Azután. Hátrahagyott írásaiból. Budapest, 1910. Singer és Wolfner. (8-r. 187 1.) 3 K 20 f. Vay A. P. gróf: Amerikai naplókivonatok. Uti jegyzetek. Levéltöredékek. Budapest, 1910. Szt.-István-T. (8-r. 300 1.) 5 K. |