szellemi programmot is ad. Munkás kezének nyoma ott van a német nagyipar legújabb csodálatraméltó ‚kirakatán : a müncheni Deutsches Museum-on, de minden munkája közben arra is időt talál, hogy hatalmas tudományos vállalatokat hívjon létre, több gyüjteményt, sorozatot, folyóiratot szerkesszen és cikkeivel szüntelen gazdagítson.1 Harnack életének e «complexio oppositorum»-a méltó keretet kap a porosz hegemonia alatt acélba öltöző századvégi hatalmas Német Birodalomban és szertelenül fellendülő fővárosában, Berlinben. A «Grosstaat» ölén így helyezkedik el Harnack «Grosswissenschaft»-ja, amelyre egykor Mommsen célzott.

Harnack gazdag élete műve a realitás és az idealitás szerencsés összeilleszkedése a nemzeti társadalom szolgálatában. «A socialis gondolkodás szigorúan a valósághoz (Wirklichkeit) kapcsolódik. A valóságnak idealismusa az ideálok valóságává válik.»2 Ha mindenképpen az ember eredeteiben akarnánk megkeresni szellemi sajátosságainak gyökereit, talán azt mondhatnók, hogy valóság-érzékkel páros józan lelkességét szűkebb hazájából: a szigorú balti tengerpartról hozta magával. Dorpat, az északkeleti határváros sajátságos faji és művelődési elegyedésével mindenkor bőven látta el tehetségekkel a birodalmat. A fiatal Harnack útja nyílegyenes volt. Alig végezte el az egyetemet, már ismét az egyetemen találjuk három állomás Lipcse, Giessen, Marburg előzi meg a berlini egyháztörténeti tanszéket, amelyet harminchét éves korában (1888) foglal el. 1905-ben a berlini Királyi (ma Porosz Állami) Könyvtár vezérigazgatója. A fényes pálya külső díszét nem kell jellemezni : mindaz megjő, amit a császári barátság csak nyujthat s a címeknek —kegyelmes úr lesz és nemességet kap - Harnack adja meg a tisztességet s nem a címek őneki. Hivatali munkássága utóbbi évtizedeiben gyakrabban cultusministerjelölt, de tekintélye és neve nagyobb a mindenkori miniszterénél. 1921-ben

1 Néhány gyüjteményes vállalkozást alább megemlítünk. Itt csak arra emlékeztetünk, hogy tudományának kritikai folyóiratát, a Theologische Literaturzeitung-ot maga Harnack szerkesztette évtizedeken keresztül.

2 R. u. A. VI., 201.

hetven éves s a törvény értelmében vissza kell vonulnia ellásaitól; az egész művelt világ ünnepli. A hetvenötödik születésnap egészségben és munka közt találja.

Harnack régi protestáns theologus-családból származik s érdeklődése már korán az ókeresztény egyház fejlődéstörténete felé fordult. Nagy összefoglaló munkáit életének ötvenedik évéig terjedő első felében írja meg. Harmincnegyedik évében fejezi be élete főművét, a háromkötetes, azóta minden nagy nép nyelvére lefordított és számos kiadást ért Dogmengeschichte-t. Ezt nagyobb időközökben, szinte párhuzamos munka eredményeképen két terjedelmes mű követi : a négykötetes Geschichte der altchristlichen Literatur bis Eusebius (1893—1903) és az ugyancsak számos idegennyelvű kiadásban elterjedt kétkötetes Mission uud Ausbreitung des Christentums in den ersten drei Jahrhunderten (1902). Független e nagy egyháztörténeti munkáktól a berlini akadémia jubiláris története. (3 k., 1900.)

1

Életének második fele a szervező munka korszaka. Könyvtári vezérigazgató, a Vilmos császár kutatóintézet vezetője, egyetemi tanár s e hivatásos munkák mellett úgyszólván csak részletkutatásokra és essay-kre van érkezése. A sokféle és izgalmas tevékenységet jellemzik azok a sorok, amelyekkel e periódus egyetlen nagyobb könyvét 1 útjára bocsátja : «Három főfoglalkozásban állva, e munkát ellopott órákban, sőt félórákban kellett leírnom és nem egyszer kétkedtem benne, hogy valaha befejezhetem. Mégis megadatott nékem, hogy lezárhattam s csak azt remélem, hogy kínos keletkezésének nyomai nem lesznek nagyon is szembetűnők.»

A culturpolitika és tudományszervezés munkájához símul hozzá Harnack essay-írói tevékenysége: a rövid tanulmány, a kísérlet, a hírlapi cikk és az alkalmi beszéd. 1904-ben teszi közzé a «Beszédek és Dolgozatok» első ciklusát; húsz évvel később e sorozatnak már hatodik kötete fekszik előttünk.2

1 Marcion: Das Evangelium vom fremden Gott, 1921.

2 I-II. Reden u. Aufsätze 2. k. III-IV.: Aus Wissenschaft und Leben. 2. k. V.: Aus der Friedens- und Kriegsarbeit. VI.: Erforschtes und Erlebtes. Cikkünkben a kisebb dolgozatokat R. u. A. jegy alatt, a kötet sorszámával idézzük.

Budapesti Szemle. 202. kötet. 1926. ápr.

3

Ebben a vázlatban nem kaphatnak helyet azon kutatások címei, megannyi kis kötet, köztük számos terjedelmes mű, amelyek első sorban a szakemberhez szólnak, de talán legalkalmasabbak a történetbúvár és a philologus Harnacknak jellemzésére.1 Csodálatosan gazdag irodalmi munkásságát csak abban a terjedelmes «Harnack-bibliographiában» tekinthetjük át, amellyel tisztelői 1911-ben lepték meg. Azóta másfél évtized múlt el s Harnack nem szűnt meg dolgozni, tanítani és írni. Írói egyéniségétől mégis alig áll valami távolabb, mint a polygraphia, hirlapíró és könyvgyártó századunknak e gondolatgyilkos kórsága.

A nagy szervezőt természetszerűen a nagy mozgalom s a nagy szervezet érdekli, a legnagyobb, amelyet az emberiség történelme elénk állít a keresztény vallásmozgalom és a belőle kifejlő katholikus egyház. Számára az egyház «a legegyetemesebb és legjelentősebb alakulat, amelyben az emberiség nagy része önmagát valaha összefoglalta s amely máig erőteljesen áll meg világunkban».2 Két nagy thémája ebből az érdeklődésből ered. Mint fakad a «keleti csodamagból»3 új és minden régit megújító élet; mint kél világszerte ezerszeres visszhang a boldog Hír nyomán; mint indul hódító útra a Hegyi Beszéd a zsidóságnak és a görögkeleti pogány valláselegyedésnek, a syncretismusnak történeti útjain, hogy háromszáz esztendő alatt teljesen átformálja a világ arcát s végül is az egyházszervezet szilárd formáiban állapodjék meg ez Harnack egyik thémája, amelyhez szorosan kapcsolódik hozzá a másik a Hegyi Beszéd, egy további fejlődésfolyamatnak is kiindulása. Az a legbensőbb vallásos élmény, amelyet Krisztus példája és igéje kis környezetének jelentett, egyfelől benngyökerezik a zsidó hitélet

:

4

1 Ilyenek elsősorban jtestamentumi utatásai: Beiträge zur Einleitung in das Neue Testament (számos kötet, 1906 kk.) és a saját szerkesztésében évtizedek óta megjelenő nagy gyüjteményben, a Texte und Untersuchun en zur Geschichte der altchristlichen Literatur (Hinrichs, Leipzig) közreadott számos forrás-tanulmánya.

2 R. u. A. IV., 12.

3 Mommsen, Reden und Aufsätze, 209. 1.

4 Mission u. Ausbreitung d. Christentums.

ben, másfelől világhódító útjában hamarosan összefonódik a görög-római gondolkodás kiképzett rendszereivel, hogy maga is rendszerré forrjon ki a katholicizmus hittételeinek rendszerévé. Ez a hatalmas dogma-épület eredője a szív jámborságának, a rendszerezésre hajlamos emberi gondolkodásnak és történeti erőknek a sokféle hagyományoknak. Ennek az épületnek közel kétezeréves ‚építéstörténetét tervezetét és reconstructióját, kibővülését és stilusváltozásait tárja fel Harnack hatalmas műve a Dogmengeschichte. Ilyként a történetírónak és a szervezőnek figyelmét első sorban azok az intézmények és rendszerek nyűgözik le, amelyek az egyházból kisarjadtak. «Végső soron — írja Harnack - azért tanulmányozzuk a történetet, hogy az institutiókat megismerjük. Akár háborúkról, diplomatiáról és politikáról, akár művészetről és tudományról, akár egyházról és iskoláról stb. van szó, mindig arra kell történeti kutatásunknak irányulni, hogy a fejlődéseknek eredményeit ismerjük meg. Ezek azonban szerződések, alkotmányok, törvények, iskolai tanítások és iskolai rendeletek, lithurgiák, kathekizmusok stb. alakjában jelentkeznek. Azt tapasztaljuk továbbá, hogy az emberek közösségére egyáltalán semmi — tehát a nagy ember s a genius -- sincs maradandó hatással, ami nem ülepedett meg institutiók alakjában.»>1

Dogmatörténetének háromnegyed részét az ókori egyház életének szentelte Harnack s a kereszténység missiójáról szóló műve egészében ókori jelenséggel foglalkozik. Ennek az ó-kereszténységnek történeti forrásai első sorban az ókori egyházi irodalomban találhatók meg az egyházatyák emlékeiben. Az első hat század keresztény irodalmában Harnack az európai szellemi és erkölcsi élet alapzatát látja, oly közvetítő réteget, amely egyesítvén a görög-római műveltség értékeit a kereszténység érzelmi és ethikai vívmányaival, e conglomerátumot tovább adta a közép-kornak; a renaissance is csak erre, az egyházatyák által átértékelt és átértelmezett antik-keresztény irodalomra nyúlt vissza, hogy modern vilá

1 Was hat die Historie an fester Erkenntnis zur Deutung des Weltgeschehens zu bieten? R. u. A. VI., 183.

gunk szellemi képét megalkossa.1 Ez a patristikus irodalom, amely Harnack világtörténeti távlatában ilyként új értelmet nyert, a hanyatló ókornak s a kibontakozó kereszténységnek nagy adattára. Harnack egyik fontos érdeme, hogy ezt az előtte alig hozzáférhető adattárt a tudományosság számára megnyitotta. A Mommsen kezdeményezésére, de már Harnack inspiratiója alatt kitervelt és megindított nagy «berlini corpus» a Die griechischen christlichen Schriftsteller der ersten drei Jahrhunderte című, több mint két évtized óta folyamatban levő gyüjtemény a német erkölcsi és anyagi áldozatkészségnek, a philologiai alaposságnak és gondosságnak szép emléke.2

Ezt a hatalmas szerkesztési és kiadási munkát meg kellett előznie az ókeresztény irodalmi emlékek számbavételének. Négy vaskos kötetben teremtette meg Harnack a korai patristikus görög és latin irodalomnak,leltárát, chronologiáját és mutatóját.3

Az egyházatyák szöveggyüjteménye csupán a görög egyház1 őskorát öleli fel, az irodalomtörténet már átterjed a legkorábbi latin egyházi írók ismertetésére is s a negyedik században Harnack teljesen elfordul a keleti egyház életétől és történetétől, a fejlődés búvárának ez a kövület többé már tanulságot nem nyujt, hogy innentúl egész figyelmét a Nyugatnak szentelje. A keleti és a nyugati egyház szellemének különbségeit mesteri kézzel vázolja egy akadémiai dolgozatában, amelynek megírására Bosznia és Hercegovina annexiója adta meg az alkalmat.5 A mai keleti egyházban

1 Was verdankt unsere Kultur den Kirchenvätern? R. u. A. III., 1-22.

2 L. erről Harnack beszámolóját : Bericht über die Ausgabe der griechischen Kirchenväter der drei ersten Jahrhunderte (1891—1915), R. u. A. V., 165-172.

A fentebb idézett Gesch. d. altchristl. Lit. bis Eusebius ez amelynek első fele az Überlieferung und Bestand, második fele a Chronologie címet viseli.

4 A latin egyházi irodalom szövegeinek kiadását jóval korábban a bécsi akadémia indította meg a Corpus Scriptorum Eccl. Lat. c. gyüjteményben.

5 Der Geist der morgenländischen Kirche im Unterschied von der abendländischen, R. u. A. V., 103-140.