szólt. Meg kell erről bizonyosodnom Betette a kaput, megint halkan megkerülte az utcasarkot, aztán nagy zajjal belépett a házba, mintha csak akkor jött volna haza. Hát íme! ahogy benyitott, már nem volt a palack sehol; Kokua pedig ott ült egy széken s fölrezzent, mint aki most ijedt föl álmából. Egész nap ittam és vigadtam szólt Keawe. Jó pajtásokkal voltam együtt, s most csak egy kis pénzmagért jöttem haza, aztán visszamegyek és tovább iszogatok és tivornyázok velök. Arca is, hangja is olyan komoly volt, mint az ítélkező bíróé, de Kokua sokkal zavartabb volt, semhogy ezt megfigyelhette volna. - Jól teszed, férjemuram, ha költöd a magadét szólt és a hangja reszketett. szólt Keawe és Jól teszem, akármit csinálok! nyomban odament a ládához és pénzt vett ki belőle. De azalatt odanézett abba a sarokba is, a hol a palackot szokták volt tartani s látta, hogy az nincs a helyén. S most úgy rémlett neki, mintha a láda úgy rengne a padlón, mint a tenger hulláma, a ház pedig imbolygott körülötte, mint a kóválygó füst : mert most látta, hogy veszve van és nincs menekülés számára. ő Megvan, amitől féltem, — gondolta magában : maga vette meg a palackot!-S akkor kissé összeszedte magát és föltápászkodott; de a veríték olyan sűrű cseppekben szakadt az arcára, mint az eső, és olyan hidegen, mint a forrásvíz. Kokua, — szólt, ma olyasmit mondtam neked, ami nem illett tőlem. Most visszamegyek dőzsölni vidám pajtá saimmal; - s ekkor már kicsit nyugodtabban nevetett. — De jobban fog esni a poharazás, ha megbocsátasz nekem. S most az asszony abban a nyomban átkulcsolta a térdeit, sőt, míg szakadt a könnye, csókolta is őket. tőled! Oh, kiáltott, hiszen csak egy nyájas szót kértem Sohse legyen többé egymásról egyetlen rossz gondolatunk szólt Keawe, s ezzel távozott a házból. Már most az a pénz, amit Keawe kivett a ládából, csak egy maréknyi volt azokból a centime-ekből, amiket megérkezésük után raktak oda. Szó se volt róla, hogy ivásra gondolt volna. Felesége odaadta érte a lelkét, most hát neki kell a maga lelkét odaadni őérte; semmi más gondolat nem volt elméjében. Az utcasarkon, a régi fogház mellett, ott várt rá a matróz, A flaskó szólt a feleségemnél van s hacsak nem segítesz, hogy megint kezembe kerítsem, ma nem jutunk több pénzhez, se több itókához. Csak nem akarod azt mondani, hogy komoly beszéd az a flaskó-história? kiáltott a matróz. Ott az utcai lámpa szólt Keawe. Hát úgy nézek én ki, mint aki bolondozik? Csakugyan mint valami kísértet. szólt a matróz. Úgy nézel ki, Hát jó, szólt Keawe, itt van két centime; eredj a házba a feleségemhez és kínáld neki ezt a pénzt a palackért, amit ő, ha nem csalódom, nyomban oda fog neked adni. Aztán hozd ide nekem s én rögtön visszavásárlom tőled egy centime-ért; mivelhogy a palacknak az a törvénye, hogy mindig olcsóbban lehet csak eladni, mint az ember vette. De akármit csinálsz, egy árva szóval se áruld el neki, hogy én küldtelek. Pajtás, nem tudom, nem tartasz-e bolonddá? - kérdezte a matróz. Az se lenne valami nagy károd, felelt Keawe. Egyébiránt, ha kételkedel bennem tette hozzá Keawe próbát is tehetsz. Mihelyest kiérsz a házból, kívánd, hogy a zsebed tele legyen pénzzel, vagy kívánj egy üveg legfinomabb rumot, vagy amit tetszik, s majd kitapasztalod a flaskó erejét. Jól beszélsz, pajtás, majd megpróbálom. De ha lóvá teszel, én is lóvá teszlek, még pedig úgy, hogy hajólapátot vágok a kobakodhoz. Ezzel a bálnavadász odébb ment az úton, Keawe pedig ott állt és várakozott. Majdnem ugyanaz a hely volt, a hol azelőtt való éjtszaka Kokua várt; csakhogy Keawe elszántabb volt és egy percig sem ingadozott elhatározásában; csak a lelke volt keserű a kétségbeeséstől. Úgy tetszett neki, már régen vár, amikor egyszer csak az út sötétéből kurjongatós ének jutott a fülébe. Ráismert, hogy a matróz hangja; de furcsa volt, hogy egyszerre milyen részegnek látszott a koma. Csakhamar oda is ért az az ember a lámpa alá, ide-oda dülöngve. Nála volt az ördög palackja, melyre rágombolta volt a kabátját; egy másik palackot a kezében tartott; s ezt mentében is a szájához emelgette és nagyokat húzott belőle. Megkaptad szólt Keawe. Látom. Félre a kezed!-kiáltott rá a matróz, visszaugorva. Ha csak egy lépést közeledel hozzám, a szádra csapok. Azt hitted úgy-e, baleket fogtál bennem ? Hogy' érted ezt? - kérdezte Keawe. Hogy' értem? kiáltott a matróz. Nagyon jó kis flaskó ez, nagyon jó; úgy értem. Hogyan jutottam hozzá két centime-ért, annak magam se tudom az okát; de azt tudom, hogy te meg nem kapod tőlem egy centime-ért! Azt akarod ezzel mondani, hogy nem adod el? De nem ám, hékás! kiáltott a matróz. tetszik, húzhatsz egyet a rumos üvegből. Ám ha Tudd meg, hogy akié az a flaskó, pokolra száll! s jobb kompániát, mint ez a palack, sohase találhatnék arra az utamra. Nem a', pajtikám, kiáltotta megint, ez most az én palackom, te meg eredj és keress magadnak másikat. Igazán ezt gondolod?-kiáltotta Keawe. A magad kedvéért kérlek: add el nekem! Karatyolhatsz! felelt a matróz. Azt hitted úgy-e, afféle mamlasz vagyok; no most látod, hogy nem vagyok; s ezzel punktum! Ha nem akarsz egy korty rumot, én igenis akarok. Az isten éltessen, jó'tszakát! Ezzel már ment is lefelé az úton, a város irányában, s vele együtt eltűnik a flaskó is ebből a történetből. De Keawe, mint a szél, úgy repült Kokuához; s nagy volt azon az estén az örömük; s azóta is nagy volt a békesség a Fényes Házban, nap-nap után, végegvégig. Robert Louis Stevenson után, angolból RADÓ ANTAL. A DIOSKÚROK TEMPLOMA. (Róma, Fórum.) Az ezredek tiporta köveken, Körül a Fórum tiszteletes arcán A praétorok kijárta tömbökön Citrom-, narancsfa-, kaktusz-, pálmakertek Lehellik égnek boldog ifjuságban Az új tenyészet újjongó dalát. És napsugár és zsendülés között És ez a bánat mégsem szomorú! Templom vagyok és szentség és örök. És emberkézzel Isten írt ide, Hogy az időben bizonyság legyek És Isten és harmónia. És én itt állok hármas homlokommal Vétót vetek a porhanyó halálnak S a lábamnál hangyálló kicsinyek közt, Az ezredeknek éneklem a Szépség Örökkévaló hellén hymnusát. SÍK SÁNDOR. |