A magyar nyelv szótára, 2. kötet

áll állapot állati álló Általán áth Átv azaz belsz biró bizonyos ből Cselekvés elé eléjön ellen elő előre eltávozik elvesz emlős erő erős értelemben ész Eszközli étt ezüst fából falu fekély fél FELHANG félre Finnül foly folytonosan föl föld föntebb gyak gyanánt gyök használtatik Határozóilag helyr idő igekötő illető illetőleg inkább jobban képző kinek köz Kriza különböztetésül különféle különösen lamely lamit lásd latin levő magát Máskép megyében melyben melyből melyet melylyel melynek melynél fogva valaki midőn valaki mintegy mondatik mondják neme némely Népd névutó önh ösz öszve péld Pozsony megyében ragu régi régies Rokon vele ról rosz ről Somogy megyében Szala szanszkrit székelyeknél Szélesb ért személy szerént szók szókban tájszó tál Tatrosi tél test testnek tesz Tulajd tulajdonság vala valahová valamely valaminek valamire valamit víz