Szemelvények a magyar nemzeti líra köréből

Első borító
Aladár Zlinszky
Franklin-Társulat, 1904 - 309 oldal
 

Mit mondanak mások - Írjon ismertetőt

Nem találtunk ismertetőket a szokott helyeken.

Kiválasztott oldalak

Népszerű szakaszok

184. oldal - Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék...
264. oldal - Mint a patak, melynek útjába szilatömbök hengerültek, egyszerre irányát veszti: egy része tóvá tesped, más része több ágra szakadva keresi a kifolyót, de különböző szerencsével ; némely ágacska vékony hegyi csurgó alakjában menekül, más vadvíz gyanánt bukkan elő, más, egy darabig futva, posvánnyá lapul, vagy iszap és fövénytalajban vész el : úgy voltam én. Hajtott a munkaösztön, de nem találtam irányomat.
282. oldal - Majd elborulni kezde láthatára: Kik műve által lettünk magyarok, Nem ügyelénk többé vezérnyomára Mi napba néző szárnyas Ikarok. Oh, hogy riadt fel intő jós-ajakkal! S midőn a harc dúlt, mint vérbősz Kain, Hogy álla tört szívvel, merev hajakkal Egy új Kasszandra Trója lángjain!
137. oldal - ... mint isten ostora mindenütt vérrel járt, bizonyosan annyi különöst, s erejénél fogva, bizonyosan annyi jót és nemest rejt magában, mint az emberi nemnek akármely lelkes és erős családja, csakhogy mint azoknál úgy ennél is, külön sajátsági árnyéklatokban: a korlátlan tűznek nemes hévre, a vad erőnek bajnoki szilárdságra, a romboló ittasságnak nagylelkűségre kell tisztulni, felemelkedni.
283. oldal - Széchenyié mind ez emlékezet ! 21 Széchenyi hírét, a lángész csodáit, Ragyogja minden távol és közel: Áldozni még jerünk - ah, oly sokáig Nem értők - Széchenyi szivéhöz el. Nem láttuk, e szív néha mit palástol Hordván közöny havát és gúny jegét: Hogy óvni gyönge csíráit fagyástól őrizze életosztó melegét.
147. oldal - Nagy válság felé közeledünk, egy jobb kornak kell jönni, vagy ha nem, ha el kell vesznünk, többé nem veszhetünk nyomorultan. Az bizonyos, hogy így többé nem élhetünk, s ez már magában lélekemelő. Vörösmarty egészen kiemeli a magyar lyrát eddigi kétségbeeséséből ; még nem zengi a jövő dicsőségét, de elhatározónak érzi a jelent, nem korholja az elfásult nemzetet, az életre ébredt, de tettre és hazafi hűségre lelkesíti.
191. oldal - A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Töviseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét!
170. oldal - A legelső magyar ember A király : Érte minden honfi karja Készen áll, Lelje népe boldogságán Örömét, S hír, szerencse koszorúzza Szent fejét! Minden ember legyen ember És magyar, A kit e föld hord s egével Betakar.
107. oldal - Blandum et auritas fidibus canoris Ducere quercus ? Quid prius dicam solitis parentis Laudibus, qui res hominum ac deorum, Qui mare ac terras variisque mundum Temperat horis ? Unde nil majus generatur ipso, Nec viget quidquam simile aut secundum : Proximos illi tamen occupavit Pallas honores.
233. oldal - Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal ! Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban.

Bibliográfiai információk