szerét, módját ejteni. 5) Száján kibocsát, mond valamit. Káromkodó, trágár, mocskos szavakat ejteni. A szót, beszédet tisztán, értelmesen, hibásan, palóczosan ejteni.

redejt.

igének minden értelmében. Kétségbe ejthet. Törbe, kelepczébe ejthet. V. ö. EJT.

EJTHETETLEN, (ej-t-het-etlen) mn. tt. ejthetetlen-t, tb. —ėk. Amit ejteni, elejteni, leejteni, kiejÖszvetételekben: beleejt, elejt, kiejt, megejt, teni, megejteni nem lehet; szilárdan, mozdulatlanul álló. Ejthetetlen erkölcsü. Kiejthetetlen nehéz szók. EJTŐ, (ej-t-ő) mn. tt. ejtő-t. A mi ejt. Kétség

Gyöke ej azonos es-ik (cadit) igének es gyökével, t. i. az s átváltozván j-re, mint ezekben: vás-ik, be ejtő. váj, fes-lik, fej-t, ros-t, roj-t. Mik szerint ejt am. es-t, vagy es-et, a t oly cselekvési képző levén benne, mint a rej-t, sej-t, fej-t, kel-t, töl-t s több más igékben.

EJTÖDIK, (ej-t-öd-ik) belsz. m. ejtőd-tem, -tél, -ött. L. EJTÖDZIK.

EJTŐDZIK, (ej-t-ödz-ik v. ej-t-őd-öz-ik) k. m. —EJT, igeképző éles e-vel, mely a régieknél mind magas, mind mély szókban igen gyakran elé- ejtődz-tem v. —öttem, -tél v. -öttél, ött; htn. -ni v. eni. Esik, alábbszáll, apad, fogy, sováfordúl a mai ít helyett, pl. a Tatrosi codexben : tanejt (tanít), hábor-ejt (háborít), hagy-ejt (hagyít, hajít),nyodik. Komám uram, egy kissé ejtődzött, mióta nem abad-ejt (szabadít), szor-ejt (szorít), tiszt-ejt (tisztít), fényes-ejt (fényesít), üdvöz-ejt (üdvözít); ma is fennáll fel-ejt szóban (nyilt e-vel). L. -ÍT képző.

EJTĖGET, (ej-t-ė-get) áth. m. ejteget-tem, -tél, -ett. 1) Gyakran hullat, elhullat, sokszor el-, le-, kiejt. 2) Nyelvtanilag, a neveket esetek szerént változtatja (declinál), mi a magyar nyelvben főképen

ragozás által történik.

láttam. Tiszamelléki szó.

EK, elvont gyök 1) eke névszóban, 2) hangutánzó ekeg igében.

-EK, (1), névrag, pl. tel-ek, rejt-ek, vét-ek, törek szókban, L. AK, (1).

-

-EK, (2), igerag 1) az egyes első személynél a kapcsoló módban : verj-ek, menj-ek; 2) a többes harmadik személynél a múlt időben: vert-ek. Lásd :

-AK, (2).

-EK, (3), többes szám ragja; 1. AK, (3).
—EK, (4), éles e-vel, régiesen ik helyett, pl.

EJTÉGETÉS, (ej-t-e-get-és) fn. tt. ejtegetés-t, tb. k. 1) Valaminek gyakori elhullatása. 2) Nyelvtanilag, a névnek esetek általi változtatása, (declina-haragosz-ek (haragoszik) esz-ek (eszik), isz-ek (iszik), tio); a magyar nyelvben a fő működés szerént nevezimádkoz-ek (imádkozik), alosz-ek (aloszik) stb. a Tátrosi tetvén el, máskép névragozás. codexben.

EJTÉGETÉSI, (ej-t-e-get-és-i) mn. tt. ejtegetési-t, tb. -ek. Ejtegetésre vonatkozó. Ejtegetési rendszer. Ejtegetési szabályok.

-EK (5), v. ÈK, 1. É betü alatt.

EKCZE, (ek-cze) fn. Kicsi, apró ékecske. Magában nem használják, hanem moncza (v. boncza am. bonczolék) szóval együtt. L. EKCZEMONCZA.

EJTEL, (ejt-el) fn. tt. ejtel-t, tb. —ék. A székelyeknél hígmérték neme, mely majd egy kupát, EKCZEMONCZA, (ekcze-moncza) ösz. fn. Dumajd egy pintet, majd egy itczét jelent. E határozat-nántúli tájnyelven am. öszvevisszahányt holmi, czelan értelménél fogva valószinű, hogy eredetileg ital. leczula, genyegúnya. Eyy ejtel bor, egy ital bor, mennyit valaki egyszerre megiszik, t. i. ki nagyobb, ki kisebb mértékben.

EJTEMÉNY, (ej-t-e-mény) fn. tt. ejtemény-t, tb. -ek. Mondat, különösen erkölcsi tanulságot, példázatot tartalmazó mondat, közmondat.

EKE, (ek-e am. ék-e v. ék-ű azaz ék minőségű, ék alakú) fn. tt. ekét, tb. ekék. Mezőgazdasági eszköz, melylyel a földet szántják. A közönséges magyar ekének fő alkotó részei: eketalp, ekevas, ekerúd, ekefej, ekeszarv, kormány (deszka), csoroszlya, gerendely, EJTÉS, (ej-t-és) fn. tt. ejtés-t, tb.ek. 1) Cse- ekeló, szántóvas. Mellékes segédrészei: cságató, ösz lekvés, melynél fogva valamit be-, le-, el-, meg-, kiej- töke, kabala. Némely részeit különböző vidékeken tünk. Törbe ejtés. Kétségbe ejtés. Le-, el-, meg-, kiej-különfélekép nevezik, pl. ekekabala, kalabina, tés. 2) Nyelvtanilag a szónak vagy betűnek hangoztatása, kimondása. Hangejtés, szóejtés, beszédejtés. 3) Szinte nyelvtanilag, a név ejtegetésében vagy ragozásában egyes eset, pl. tárgyejtés, alanyejtés, tárgyeset, alanyeset' helyett. V. ö. EJT.

EJTETT, (ej-t-étt) mn. tt. ejtett-et. 1) Amit el-, le-, kiejtettünk. Elejtett, leejtett, kiejtett. Kútba ejtett koreó. 2) Valamely rosz állapotba helyzett. Teherbe ejtett személy, kétségbe ejtett ember, törbe ejtett róka. 3, Mondott. Tisztán ejtett szó. Hibásan ejtett idegen szők.

csá

gató, ekenád, körpölü, kázla, kokotka, tézsla stb. Ekét vetni a földnek, ekét fordítani, ekét tartani. Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani, ha a babám jönne az ekét tartani. (Népd.) Ekével a gyepet töretni. Könynyü hat ökör után tolni az ekét. (Km.) Ő is szeret szántani a szegény ember ekéjén. (Km.).

Rokon vele a hellen axý (ék, hegye valaminek), német Egge, Ekke (borona), latin occa (eke, borona). EKEAKADÁLY, (eke-akadály) ösz. fn. lásd: EKEGÁT.

EKEALJA v. EKEALYJA, (eke-alja v. alyja) EJTHET, (ej-t-het) tehető ige, m. ejthet-tem, ösz. fn. Akkora föld, mennyit egy eke egy nap meg -tél, -ett, par. ejthess. Általán am. teheti, eszkö- bír szántani. Egy eke alja, körülbelül egy hold. Régi zölheti, okozhatja, hogy valami le-, el-, kiessék, ez | kifejezés, mely eléjön Verbőczy magyar fordításaiban,

s olyanforma mint egy vagy két kapás (szőlő), egy vagy két kaszás (rét) stb.

EKEBALTA, (eke-balta) ösz. fn. Kis balta, melyet a szántók magokkal hordanak, hogy szükség esetében legott használhassák.

EKEBAROM, (eke-barom) ösz. fn. Barom, melyet eke elé fognak, melyen szántanak, különösen ökör.

EKEBÉR, (cke-bér) ösz. fn. Gömörben am. ågybér, melyet a hívek papjaiknak fizetnek. Tulajdon ért. annyi mint szántásért fizetett bér.

EKEBONTÓ, (eke-bontó) ösz. mn. Igy nevezték el a magyarok Zsigmond királynak második feleségét Borbálát, ki a paraszt legényeket csábítgatta s az ekétől elvonta. Ekebontó Borbála.

EKECS, (1), (ek-ecs). Kiavult fn. Am. Apró kis ék.

EKECS, (2), falu Komárom megyében; helyr. Ekecs-én, re, -ről.

:

EKEGÁT, (eke-gát) ösz. fn. Így nevezik néhutt a pörje nevü gazt, minthogy az ekét föntartóztatja, akadályozza. Szélesb ért. minden növénygyökerek, a szántóvas utjában.

EKEGERENDELY, (eke-gerendely) ösz. fn. Azon hosszu görbe fa, mely az eke fejéből kimegy s egyszersmind az ekét a talyigával kapcsolatba hozza. EKEGÉS, (ek-eg-és) fn. tt. ekegés-t, tb. —ék. Mekegés. V. ö. EKÉG.

EKEKABALA, (eke-kabala) ösz. fn. 1. EKELÓ. EKEKERÉK, (eke-kerék) ösz. fn. Az eketaligának kereke.

EKEKÖLDÖK, (eke-köldök) ösz. fn. Eke talpát a gerendelylyel öszvetartó fa.

EKEL, falu Komárom megyében; helyr. Ekelén, —re, —ről.

—EKĖL, ösz. igeképző, pl. esd-ekel, e helyett esd-eg-el, tehát tulajdonképen az első e is zárt e.

EKELÓ, (eke-ló) ösz. fn. A formáju csusztató melyre az ekét megforditva rá helyezik, s ki- és haza vontatják.

EKECSÉL, (ek-ecs-él, eredetileg ékecskéket csinál) önh. és áth. m. ekecsel-t. Játszadozik vagy pisz-fa, mog valamivel, pepecsel valamit. Őrségi szó Vas megyében. Tájejtéssel: ekecsöl, ekecsül.

EKECSELŐDIK, (ek-ecs-el-öd-ik) k. m. ekecselődtem, -tél, —ött. Pepecsel valamit, piszmog valamivel.

EKECSINÁLÓ, (eke-csináló) ösz. fn. Mesterember, vagy gépész, ki ekéket készít.

EKECSONT, (eke-csont) ösz. fn. Boncztanban jelenti az orrüreg közepén levő csontot, mely az orrot

EKEMEZŐ, KIS—, NAGY—, erdélyi falvak Szeben-székben; helyr. Ekemező-n, —re, —ről.

EKEMUNKA, (eke-munka) ösz. fn. Általán munka, melyet valaki ekével tesz; szántás. Különösen, bérben vagy hajdan robotban végzett ilynemü szolgálat.

EKENÁD, (eke-nád) ösz. fn. Vas, mely az eke fejét az eke szárával v. gerendelyével öszvefoglalja, hogy erősen álljon. EKERÚD, (eke-rúd) ösz. fn. Rúd, mely által az —EKĖDÉS, (ek-ėd-és) ösz. ige névk. 1. —AKO-ekét a talyigával öszvekötik; vagy pedig mely az

két felé választja.

DÁS.

—EKĖDIK, (ek-éd-ik) ösz. igeképző; mély han-eketalyigából előre megyen s a végire jármot vagy

gon: ―akodik; 1. ezt.

EKEFEJ, (eke-fej) ösz. fn. Az ekének tömör talapja, melyből a gerendely fölnyúlik.

nyaklót tesznek.

EKÉS, (ek-e-es) mn. tt. ekés-t, v. —et, tb. - ek. Ekével ellátott, ekével biró, dolgozó. Ekés robotosok. EKESZARV, (eke-szarv) ösz. fn. Az ekének EKEFORDITÁS, (eke-forditás) ösz. fn. 1) Cse-két águ fogatója. Fogd meg az eke szarvát. Sok érdelekvés, midőn a szántó az ekét talpával fölveti, hogy mes legény, mert értéke szegény, fogja az eke szarvát. a hozzáragadt földet ösztökével letisztitsa. 2) Midőn (Beniczki). a szántó a föld egyik oldalát végig barázdolván a másik oldalra megyen át.

EKEFORDULÓ, (eke-forduló) ösz. fn. Azon hely, vagy dülő, hol a szántó a föld egyik oldaláról a másikra tér által. Egy ekeforduló am. egy kerülő. EKEFŐ, (eke-fő) ösz. fn. 1. EKEFEJ. EKEFÖLHÉRCZ, (eke-fölhércz) ösz. fn. Fölhércz az eketaligán, melyhez a szántólovak hámkötelei akasztvák. V. ö. FÖLHÉRCZ.

EKEFÖLHÉRCZTARTÓ, (eke-fölhércz-tartó) ösz. fn. Az eketalyiga rudacskáján levő rés, melybe a fölhérczet szeggel becsiptetik.

EKESZÁM, (eke-szám) ösz. fn. Mezei, urbéri szolgálat, melyet valaki ekével, azaz szántással végez, vagy végezni szokott. Ekeszámba menni, ekeszámban dolgozni. Olyan szó, mint napszám.

EKESZOLGÁLAT, (eke-szolgálat) ösz. fn. 1.

EKESZÁM.

EKETALIGA v. EKETALYIGA, (eke-taliga) ösz. fn. Talyiga, melyhez az ekerudat csatolják.

EKETALP, (eke-talp) ösz. fn. A régi szabásu ekefejnek alsó fele, mely fölé a szántóvasat szegezik.

EKEVÁNKOS v. -VÁNKUS, (eke-vánkos v. -vánkus) ösz. fn. Gerendely alatti fa az eketaliga tengelyén.

EKEVAS, (eke-vas) ösz. fn. Szántóvas, mely az ekegerendelyből lenyúló csoroszla után az ekefejhez van ragasztva, s hegyes orrával a földet felhasítja, a kormánydeszka pedig jobbra lefekteti.

EKKÉDIG, (am. ez-ként-ig) ih. Elavult szó. 1.

EDDIG.

EKKÉNT, (ez-ként) ih. E szerént, így. Ekként cselekedjél te is. Ekként semmi sem lesz belőle. Különbözik : ekkép.

EKKÉP, EKKÉPEN, (ez-kép v. -képen) ih. Ily formán, ily módon.

| tat. El innen! El a harczba ! 2) Folytonosságot időben és térben, vagyis tartósságot, és terjedelmet. Elbámultam. Elálmélkodánk. Eladdig vártunk. Papírpénzzel elárasztani az országot. Elborítá az árvíz a mezőket. Különösebben 3) valamely fogalomnak igehatározókban nyomatosbitására szolgál, s ekkor nagyon, fölötte, egészen értelemmel bírván felső fok gyanánt áll. Elannyira szerettem őt. Elvégre megtörtént, És jövének mind elhozzáiglan. A templomnak soperláha ketté szakada felől mind elaljaiglan. (Tatrosi codex). Kiváltképen igeszókkal és származékaikkal öszvetéve jelent teljességet, teljes elvégzést, valami egészet, befejezést, sőt a tárgyhoz képest mértéken túl levőt, tulságost is; melyeknek számtalan példáit látEKKORÁIG, (ez-kor-a-ig) időhatárzó. Ezen ide-hatni a következő öszvetételekben. ig. Ekkoráig senki sem gondolt az ilyesekre.

EKKOR, (ez-kor) ih. Ezen időben, ezen korban. EKKORA, (ez-kor-a) mn. tt. ekkorát, tb. ekkorák. Eredeti értelemben csak időről, korról mondatik. Midőn ekkora voltam, mint ezen kis fiú. De a szokás a térre is kiterjesztette: ekkora jég esett mint ezen dió. Ez utóbbi értelemben talán gor v. gar (azaz nagy, nagyság) szó rejlik benne. V. ö. AKKORA.

EKKORIG, EKKORIGLAN, (ez-kor-ig v. —ig

lan) ih. Mostanig, jelen ideig.

EKRENDEZ, m. ekrendez-tem, -tél, -ett. Balatonmelléken am. másnak utjában hánykolódik, lába alatt akadékoskodik; talán több betű áttételével am. hentereg, hentergözik.

mit vártam. Elmessze távozott. Elkésőre. Elvalahára.

Ha mint igekötön a hangsúly ő rajta fekszik, akkor az ige előtt áll, és pedig vagy közvetlenül, pl. Elmegyek Budára, s téged is elviszlek magammal; vagy közvetőleg, mely esetben csak mellékes hangsúlylyal bir. El soha nem fogadom ajánlásodat. Ha pedig a hangsúly a tiszta igére, vagy más szóra esik, rendszerént Budára, vagy Budára (nem máshova) megyek el az ige után jö, pl. Holnap (nem máskor) megyek el

holnap.

Minthogy pedig a meg igekötő szinte mint az el valami egészet, bevégzettet jelent, innen fejthetjük meg, régi iratainkban miért cseréltetik fel e kettő egymással, péld. Mikor megvégezte (ma: elvégezte) volna Jézus e beszédeket. Meghagyja (ma: elhagyja) ember atyját és anyját, azért kiket Isten egybeszerketett, ember meg ne válaszsza, (ma: el ne válaszsza). Elfeledkeztek (ma inkább megfeledkeztek) kenyeret venniök. (Tatrosi codex). Ma is életben vannak: elés meggondoltam, el- és megismerem, el- és megérkezik, el- és megérteni.

EL, (1), elvont gyök elő, eleinte, első, eldöd, eleve, s az újabb alkotásu elnök, előd, elv származékokban. Ezen származékokból itélve jelentése: lény, mely más lényeket megelőz, felülmúl. Legközelebbi rokona hangban és értelemben sinai nyelven: li, mely Schott Vilmos Vocabularium Sinicum-ában így értelmeztetik : rerum omnium principium non materiale, sed materiale inclusum. lumen naturae, indicans quid faciendum Mindazáltal némi fínom árnyalat látszik a kettő sit quidve fugiendum. recta rerum ratio. recte dispone- között, pl. nem mondjuk elgazdagodni, hanem megre, gubernare. Továbbá a csagataj alli (elül való rész, gazdagodni, ellenben: elszegényedni. Így elnémetesítni azaz elő, fn. valaminek eleje, Abuska). Szintén egyezni más értelmű mint megnémetesítni, valamint elmagyalátszanak vele a héber (erő; erős, hatalmas; is-rosítni és megmagyarosítni is. Az el igekötőt az haszten), (isten), IN (fejdelem, fejdelemség), arab nálná, kinek nincs inyére a magyarosodás vagy,néevvel (elő, előbbi, első; honnan a török ewelki el-metesedés', a meg-et pedig, ki azt óhajtja, szereti. số), iláh vagy alláh (Isten), török ilk (első), latin ele- Így elhízott és meghízott sem egyenlő jelentésűek. mentum stb. A magyarban rokon vele er gyök, ered, | Amazt épen nem lehetne kedvező értelemben moneredet, ereszt stb. szókban.

dani. Megöregedett és elöregedett' szók közt az

korát jelenti.,Megérik' valamely gyümölcs am. érettségre jut; ‚elérik' am. túlérik. ‚Megérni' valamely jövő időt vagy kort, szokottabb mint, elérni', de ez is megállhat; hanem eléri' helyett, (pl. eléri az agár a nyúlat) nem jó volna :,megéri'. Számtalan példát hozhatnánk fel, de erre itt nincs szükség, mert az egyes czikkeket igyekeztünk lehető bőven tárgyalni.

EL, (2), ih. és igekötő. Rokonok vele közelebb-utóbbi az öregedésnek szintén nagyobb fokát vagyis ről 1) a mennyiben mozgást jelent, a szanszcrit il, a német eilen, a hellen áo, iaλ2o, holland ylen, franezia aller, svéd ila, dán ile stb. 2) mennyiben folytonosságot, teljességet jelent, a szanszcrit alisz (sok, tele), alan (fölötte), al (tölt), latin alo, hellen 20, ¿væ, ¿íœ, ovλos, óλos, német: all, viel, voll, csagataj, ulug v. uluk (nagy), ulub, (növén. Abuska) stb. Jelent 1) általán mozgást, bizonyos helyről ki- Ugyanezen el gyök illetőleg hang számtalan mozdulást, legyen ez távozás, vagy közelítés, pl. ne más szók, ragok és képzők alkotásában is nagy szemenj el, jöj el, vigyétek el, hozzátok el; s használtatik repet viszen, péld. a mennyiben mozgást jelent: illindulatszóul is, mely távozási kemény parancsra mu-an, v-ill-an, ol-d, h-ull, m-úl, k-ull-og, cs-el, f-el, ny-il,

ny-ul; így: száll, kél, küld, szél, túl, által (el-túl) dúl, vál, villan, csillog, mállik, ballag, bolyog, billeg, pille, ból ből, (ba-el) ról ről, tól töl ragok stb. a menynyiben folytonosságot jelent: él, ul, áll, hely, jel, tele, tölt, föld, völgy, mély, mell, bél, bel, való stb.

Nyomatosság végett a régiek szerették az igekötőkkel hozni kapcsolatba: el-be v. el-bé („elbéjöttünk nagy örömmel," egyházi ének; vígy elbé engem," Pesti Gábor); hasonlók el-fel, el-ki, el-alá, el-szét. Lásd az illető helyeken.

ELADOGAT, (el-adogat) ösz. áth. Lassan-lassan vagy folyvást elad. V. ö. ELAD. Néha am. elajándékozgat, elosztogat.

ELADOGATÁS, (el-adogatás) ösz. fn. 1) Valamely jószágnak, áruczikkeknek lassan-lassan folytonos eladása. V. ö. ELADÁS. 2) Vétetik néha : elajándékozás, elosztogatás értelemben is.

ELADÓSÍT, (el-adósít) ösz. áth. Adóssággal terhel valamely vagyont, különösen ingatlant. Az osztrákjog szerént a hitbizomány birlalója a hitbizományi jószág egy harmadrészét eladósíthatja.

ELADÓSITÁS, (el-adósitás) ösz. fn. Adóssággal terhelés. V. ö. ELADÓSÍT.

ELADÓSODÁS, (el-adósodás) ösz. fn. Adósságokba merülés.

ELADÓSODIK, (el-adósodik) ösz. k. Sok adós

-EL, (2), igerag, tájdivatosan (Abaújban, Gömörben) s a Müncheni és Bécsi codexekben eléfordúl él helyett mint a mult idő egyes második személy-ságba keveredik, mely vagyonát fölülmúlja, adóssáragja: jött-el, hitt-el, lelt-el, szerett-el ezek helyett gokban egészen elmerül. jött-él, hitt-él, lelt-él stb. Azon codexekben olvashatók ezek is: szőnj-el (= szűnj-él), erőködj-el (= erőködj-él), egy-el (= egy-él).

-EL, (3), EL helyett 1. E betű alatt. ELÁBRÁNDOZ, (el-ábrándoz) ösz. önh. Ábrán dozásba merül, folyvást ábrándoz. V. ö. EL és ÁBRÁNDOZ.

ELAD, (el-ad) ösz. áth. 1) Valamit áruczikk gyanánt bizonyos áron másnak enged, nyujt. Eladni piaczon a gabonát, pinczében a bort. Eladom a kakasom tizenhárom garason. (Népd). 2) Férjhez v. férjnek ad (leányt). Három leánya volt, mind eladta.

|

ELADÓSODOTT, (el-adósodott) ösz. mn. Vagyonát kimeritő, fölülmuló, fölemésztő adósságba keveredett. Eladósodott gazda, kalmár.

ELÁGAZÁS, (el-ágazás) ösz. fn. Tulajdon ért. valamely növénynek azon tulajdonsága, melynél fogva ágai szaporodnak és szétterjednek. Átv. ért. családnak, nemzetségnek szaporodása. V. ö. ÁG, ÁGAZIK

és EL.

ELÁGAZIK, (el-ágazik) ösz. k. 1) Tulajdon ért. a növény ágai szaporodnak és szétterjednek. 2) Átv. ért. valamely család, nemzetség, nép szaporodik, és különfelé elterjed. Mondatik hegyek-, erdők-, vizek-, folyókról is. A kárpátok sokfelé elágaznak. A Duna Pozsonynál elágazik.

ELÁGAZOTT, (el-ágazott) ösz. mn. 1) Sok ágra terjedt. Elágazott füzek. 2) Átv. ért. Elágazott család, atyafiság, nemzettség. Elágazott hegyek, folyók. Elágazott öszveesküvés.

ELAGGÓDIK, (el-aggódik) ösz. k. Folytonos aggodalomban él. V. ö. AGGÓDIK. Csekély dolgon hetekig, hónapokig elaggódik.

ELAGGOTT, (el-aggott) ösz. mn. Régtől fogva agg, egészen agg, elvénült, halálra megérett. Mondatik néha olyanról is, ki időnek előtte, nyavalyák, vagy kicsapongások miatt megtörődött. Elaggott ké

ELADDIG, (el-addig) ösz. ih. 1) Annyi ideig, oly sokáig. Eladdig ingerlették, hogy végre dühbe jött. 2) Oly messze, oly távol. Eladdig vitte a terhet, migjencz, gyönyörvadász. le nem roskadt. V. ö. EL. (2).

ELADÓ, (1), (el-adó) mn. tt. eladó-t. 1) Vásár ra, áruczikk gyanánt kitett, kiállitott; mit a tulajdonos bizonyos áron másnak engedni kész. Eladó juhok, lovak, gabona, bor. Eladó ház. 2) Leány, ki már elérte azon kort, melyben férjhez lehet menni. Eladó leány.

ELÁGYAL, ELÁGYAZ, (el-ágyal v. —ágyaz) ösz. áth. A gabonakévéknek a szérűn nyomtatás vagy csépelés alá kiteregetését elvégezte. Máskép: beágyaz.

ELAJANGOL, (el-ajangol) ösz. áth. Elrestel valamit félelem- vagy szeméremből. Kriza János gyűjteménye.

ELALSZIK, (el-alszik) ösz. k. Ellepi az álom; álomba merül; éberségét teljesen elveszti. V. ö. EL és ALSZIK. Átv. ért. mondatik 1) a tűzről, midőn ELALJAD, (el-aljad) ösz. önh. A maga nemé- égni megszün. Elalutt a tüz. 2) a lélek és test műköben elfajzik, elcsenevész, becsében alászáll. Különö- déseiről, midőn gyakorlatban nincsenek. Elaluttak sen, erkölcsileg elvetemül. benne a szenvedélyek. Elalutt a vér minden ereiben. ELALJASODIK, (el-aljasodik) ösz. k. 1. EL- Cselekvőleg használva am. álommal tölt el valamit. Elaluszsza legszebb napjait.