toborzót, csárdást. Átv. és tréfás ért. végére jár, oda van. Régen elhegedűlte azt sz. Dávid, el is énekelte. (Km.). ELHELÉBEL, (el-helébél) ösz. áth. Henyélve tölt el, henyélve elmulaszt valamit. Elhelébelni az időt, napot, munkát. Ritka divatú tájszó. ELHERVADÁS, (el-hervadás) ösz. fn. A növény leveleinek, virágainak lekonyulása, és elszáradása. Átv. ért. az ifjuság és szépség elmulása, elveszése. ELHERVASZT, (el-hervaszt) ösz. áth. Tulajd. növényt, növényleveleket, virágokat elfonnyaszt, elszáraszt. V. ö. HERVASZT. Átv. ért. ifjuságot, szépséget kellemeitől megfoszt. Elhervasztja arczát a sze ELHELYEZ, (el-helyez) ösz. áth. Valamit saját helyére, állomására tesz, elrendel. Elhelyezni a köny-relem búja. veket a szekrényben. Elhelyezni az őröket, az ágyukat, a seregeket. V. ö. HELYEZ. ELHELYEZÉS, (el-helyezés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg rendezés, mely által valakit v. valamit elhelyezünk. ELHELYEZKEDIK, (el-helyezkedik) ösz. k. Valamely helyre hozzá tartozó holmijével letelepedik, mintegy helyet csinál magának. ELHEMPELYEG, (el-hempélyeg) ösz. önh. Tulajdonkép a vízről vagy más folyadékról mondják, | midőn cseppekben vagy hullámokban tovább gördül, s mintegy forogva elfoly. Elhempelyegnek a hegyi patakok. V. ö. EL, (2) és HEMPÉLYEG. ELHÉMPÉLYGET, (el-hempėlyget) ösz. áth. A vizet vagy más folyadékot cseppekben vagy hullámokban elfolyatja, eltávolítja, s mintegy forogva elmenni kényszeríti. V. ö. EL és HEMPELYGET. ELHÉMPĖRĖG, 1. ELHEMPÉLYÉG. ELHEMPÉRGET, 1. ELHÉMPÉLYGET. ELHENGERĖDIK, (el-héngérédik) ösz. k. Tulajd. henger módjára forogva eltávozik. Elhengeredik a megtaszított üres hordó. ELHENGEREG, (el-héngérég) ösz. önh. Henger módjára folytonosan forog, s odább-odább halad. Elhengereg a széltől hajtott katángkóró. V. ö. HENGE ELHENGERGET, (el-héngérget) ösz. áth. Hengerded tárgyat saját tengelye körül forgatva továbbtovább hajt. Elhengergetni a gyapjús zsákokat. ELHEVER, (el-hever) ösz. önh. és áth. 1) Folytonosan, tartósan hever. Elhever óránként, anélkül, hogy valamit tenne. 2) Heverve eltölt, elmulaszt. Elheveri az időt. Elheveri a munkát. Heverd el napja. (Km). ELHEVERÉSZ, (el-heverész) ösz. áth. 1) Kényelmesen heverve tölti az időt. Puha pamlagon elheverészni az istenadta napot. 2) Mint önh. folyvást, és kényelmesen hever. Elheverész a gyepen, és dohányzik. ELHÍ, (el-hí) ösz. áth. Megszólít valakit, hogy előbbi helyéről máshová menjen. Valahonnan vagy valahová elhíni. Magához vagy magával elhíni. Elhíni valakit a rosz társaságból. Mondatik a madarakról is, midőn sajátságos hangon egymást csalogatják, magokhoz édesgetik. A fias tyúk elhija csibéit. V. ö. EL, (2) és Hí. ELHIBÁZ, (el-hibáz) ösz. áth. Hibából, azaz véletlenül vagy gondatlanságból nem teszi, el nem találja, el nem éri azt, mit tennie, eltalálnia, elérnie kellene. Elhibázni az igazi utat. Elhibázni az irást. Elhibázni a czélt. Elhibázni a keresett házat. V. ö. HI BÁZ. ELHIBÁZÁS, (el-hibázás) ösz. fn. Téves cselekvés, midőn valamit elhibázunk. V. ö. ELHIBÁZ. félre- vagy elesik; elfordul. Elhibban a ferdén letett ELHIBBAN, (el-hibban) ösz. önh. Hibbanva edény. Elhibban az egyik oldalán túlterhelt csónak. V. 6. HIBBAN. ELHIBÍT, (el-hibít) 1. ELHIBÁZ. ELHÉNGÉRÍT, (el-hengerit) ösz. áth. Henger-potváltozás, midőn ami meleg vagy forró volt, hideggé ELHIDEGEDÉS, (el-hidegédés) ösz. fn. Állaalaku testet forgásba indít, tovább mozdít. Egy ruleszen, elhül. Átv. ért. a más iránti vonzalomnak, gással, taszítással elhengeríteni az üres bödönt, a szeretetnek megszünése. hordót. ELHENYÉL, (el-henyél) ösz. áth. Henyélve, azaz dologtalanul, foglalkodás nélkül elmulat, eltölt valamit. Elhenyélni az időt, napot. ELHIDEGÉDIK, (el-hidegėdik) ösz. k. Tulajdonkép, minden testről mondják, midőn tüzes vagy meleg részecskéi elszállanak, s ő maga lassanként elELHENYÉLÉS, (el-henyélés) ösz. fn. Az idő-hül. Elhidegedik a jeges vízben tartott kéz. Átv. ért. nek munkátlanul eltöltése; valami teendőnek henyélve elidegenül, hajlandósága valaki iránt elmulik, vonzódni megszűn. Barátai elhidegedtek iránta. Néha a forró szerelem is elhidegedik. V. ö. HIDEGÉDIK. ELHIDEGÍT, (el-hidegít) ösz. áth. Hideggé változtat el. V. ö. HIDEG. Átv. ért. elidegenít, valakinek vonzalmát, hajlandóságát más iránt megszünteti. A hosszas távollét elhidegíti a jó barátokat is. Magaviselete mindnyájunkat elhidegített iránta, lásd: HIDEGÍT. ELHIDEGSZIK, (el-hidegszik) 1. ELHIDEGÉDIK és v. ö. HIDEGSZIK. ELHIDOR, (el-hidor) ösz. áth. Holmi apró részekből álló testet, péld. gabonát, morzsalékot, port, szemetet kézzel vagy valamely eszközzel eltakarít, félre seper. Elhidorni a hamut a tűzhelyről. Elhidorni lapáttal a szemetet, sarat. V. ö. HIDOR. ELHIDORGÁL, (el-hidorgál) ELHIDORGAT, (el-hidorgat) ösz. áth. és gyak. Lassacskán és folytonosan elhidor valamit. V. ö. ELHIDOR. ELHIGÚL, (el-higúl) ösz. önh. Sürüségét, rugalmasságát, keménységét elveszti, s folyékony, ritka, lágy természetüvé válik. Elhigúl melegben a kocsonya. Elhigúl sok esőben az útak sara. V. ö. HÍG, HIGÚL. ELHÍMÉZ, (el-hímez) ösz. áth. Hímvarrásokkal valamely szövetet kiczifráz, eltarkít. V. ö. HÍMEZ, HÍMVARRÁS. Átv. ért. hibát, bünt, tökéletlenséget szép szin alá takar, elrejt, elpalástol. Elhímezni az önzést, a haszonlesést. ELHÍMLIK, (el-hímlik) ösz. k. Apró részekre omolva, szakadozva elszóródik, elpereg. Elhimlenek a zsinórról leszakadt gyöngyszemek. ELHINT, (el-hint) ösz. áth. Gabona- vagy gyü- | mölcsszereket, virágokat, s más apró részecskékből álló valamit elszór. Elhinteni a baromfiaknak való ocsút, kását, kölest. Elhinteni a földbe a magot. Elhinteni virágokkal az utat. Átv. ért. elterjeszt. Elhinteni a műveltség magvait. V. ö. EL, (2) és HINT. ELHINTÁZ, (el-hintáz) ösz. áth. A hintán v. hintában ülőt, fekvőt ide-oda mozgatja, lebegteti. Elhintázni a térden ülő gyermeket. V. ö. HINTÁZ. ELHINTÉGET, (el-hintéget) ösz. gyak. áth. Holmit folytonosan hintve elszór, elhullat, elperget. ELHIRDET, (el-hirdet) ösz. áth. Valamit köztudomás végett szóval elterjeszt, elbeszél. V. ö. HIR DET. ELHÍRÉL, (el-hírél) ösz. áth. Valamit köz hírré tesz. ELHÍRÉSÉDIK, (el-hírésédik) ösz. k. 1) Általán, köz nyelven forog, köz beszéd tárgyává lesz, híre terjed mindenfelé. 2) Különösen, jelessége, érdemei, tökélyei mindenütt dicsérettel említtetnek. Némely orvosok rövid idő alatt elhíresednek. ELHÍRESÍT, (el-hírésít) ösz. áth. 1) Általán, valakit vagy valamit köz beszéd tárgyává tesz, hirét terjeszti mindenfelé. 2) Különösen, valakinek v. valaminek tökélyeit, jelességeit, érdemeit, tetteit ma gasztalja, dicsérettel említi. V. ö. HÍRES, HÍRESÍT. ELHÍRESÜL, (el-hírésül) ösz. önh. Híre, neve elterjed, köz beszéd tárgyává lesz; elhíresedik. ELHÍRESZTEL, (el-híresztel) ösz. áth. Ismeretlen személyt vagy tárgyat hírbe hoz, rólok mindenfelé beszél. Új találmányt elhiresztelni. V. ö. HÍ RESZTEL. ELHÍRHED, (el-hírhed) ösz. önh. Híre terjed mindenfelé, különösen valamely rosz tulajdonságát illetőleg. Elhírhedt tolvaj, csaló. V. ö. HÍRHED. ELHÍRHESZT, (el-hírheszt) ösz. áth. Valakinek v. valaminek rosz hirét terjeszti. ELHÍRLEL, (el-hírlel) ösz. áth. lásd: ELHÍRESZTEL. ELHISZ, (el-hisz) ösz. áth. Valamiről helyes vagy álokok által meggyőződik, valamit igaznak, bizonyosnak tart. Ő mindent elhisz. Elhiszem, hogy szeretné. Visszahatólag : magáról sokat hisz. Okos ember nem hiszi el magát. Hidd el magadat, ha veszni akarsz. (Km.). ELHITET, (el-hitet) ösz. áth. 1) Valakit meggyöző okok által reá bír, hogy higyen. Végre elhitette vele az orvos, hogy a borivás árt reki. 2) Ámítás, álokok által eszközli, hogy higyenek neki. Holmi babonák által elhitetni az együgyü buta népet. Engem ugyan el nem hitetsz. ELHITETÉS, (el-hitetés) ösz. fn. Beszélés, rábeszélés, mely által valakit elhitetünk. V. ö. ELHITET. ELHITT, (el-hitt) ösz. mn. Magáról sokat tartó, képzelő, elbízott. Elhitt fiatal müvész. tartva. ELHITTEN, (el-hitten) ösz. ih. Magáról sokat ELHITTSÉG, (el hittség) ösz. fn. Az önérzésnek és önbecsülésnek fattyu sarjadéka, midőn valaki saját erejét, tökélyeit túlbecsüli, s másokat vakmerően lenéz; elbizottság. ELHITVÁNYÍT, (el-hitványít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki vagy valami hitványnyá legyen. V. ö. HITVÁNY. ELHITVÁNYODIK, (el-hitványodik) ösz. k. Fokonként hitványnyá változik által. V. ö. HITVÁNY. ELHITVÁNYÚL, (el-hitványúl) ösz. önh. 1. ELHITVÁNYODIK. ELHIÚL, (el-hiúl) ösz. önh. 1) Hiúvá lesz, azaz olyanná, ki haszontalan, alapnélküli, üres dolgokon, külsőségeken kapkod. 2) Sikeretlenné, haszontalanná, üressé válik. Elhiúlnak törekvései, vágyai. A halandók művei elhiúlnak az istenéihez képest. V. ö. HIÚ, HIÚL. ELHIUSÍT, (el-hiusít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki egészen hiuvá legyen. A sok hízelgés elhiusítja a nőket. ELHIÚSODIK, (el-hiúsodik) ösz. k. Hiúvá, azaz olyanná lesz, ki üres külsőségeken, haszontalan, alapnélküli dolgokon kapkod, hízelgéseknek örvend. Máskép: elhiúsúl. ELHIVÁS, (el hivás) ösz. fn. Meg- vagy felszólítása valakinek a végett, hogy valahonnan vagy valahová menjen el. ELHIVAT, (el-hivat) ösz. áth. Valakit más által meg- vagy felszólít, hogy valahonnan vagy valahová menjen vagy jöjön el. Elhivatni magához az orvost. V. ö. EL, (2) és HIVAT. ELHIZELG, (el-hizelg) ösz. áth. és önh. Hizelgve elcsal, elkér valamit. Elhizelegte legszebb virágomat, és kedves madaramat. Tárgyeset nélkül folytonosan hizelg. V. ö EL, (2) és HIZELG. : 153 ELHIZELKÉDIK-ELHORDOZKODIK ELHIZELKEDIK, (el-hizelkedik) ösz. k. lásd: ELHIZELG. ELHORDOZÓSKODIK-ELHULLASZT 154 ELHORDOZÓSKODIK, 1. ELHORDOZKODIK és HORDOZÓSKODIK. ELHOMÁLYOSÍT, (el-homályosít) ösz. áth. ELHORGAD, (el-horgad) ösz. önh. Horog módHomályt terjeszt el valami körül vagy fölött; homájára elgörbed, elhajlik. Elhorgad a túlfeszített vasszeg. lyossá tesz. A felhők elhomályosítják az eget. Átv. ért. V. ö. HORGAD. valakinek hírét, nevét, dicsőségét, kisebbé teszi, becsét alább szállítja, feledésbe hozza. Az újabb müvészek elhomályosítják a régieket. Hösi tetteit magánéletének vétkei által elhomályosítja. V. ö. HOMÁLY, HOMÁLYOS. ELHORGADÁS, (el-horgadás) ösz. fn. Elgörbedése valamely hajlékony testnek, midőn horoghoz hasonlóan elkonyúl. ELHORGADOZ, (el-horgadoz) ösz. gyak. önh. Gyakori, folytonos konyulás, hajlás vagy hajlítás következtében elhorgad. ELHORGÁSZ, (el-horgász) ösz. áth. Horoggal elfog, elkap, elhúz. Elhorgászni a halakat a halastó ELHOMÁLYOSODIK, (el-homályosodik) ösz. k. Homály terjed el fölötte, vagy körülötte, homályossá lesz. A förgeteg közeledtére hirtelen elhomályosodott az ég. Elhomályosodtak a füsttől lepett ablakok. Átv. ért. híre, neve, veszt, és feledésbe megy. V. ö. HOMÁLY, HOMÁGÁSZ. Átv. ért. és tréfásan: valamit más elől el LYOS. dicsősége becséből lassan-lassan ELHOMÁLYOSÚL, (el-homályosúl) ösz. önh. 1. ELHOMÁLYOSODIK. ELHOMLÍT, (el-homlít) ösz. áth. A szőlővesszőt elbujtja, elülteti. A homlitást elvégzi. V. ö. HOMLIT, HOMOLÍT. ELHOMOKOSODIK, (el-homokosodik) ösz. k. A homok elterjed fölötte, egészen homokossá lesz. A sivó homokhalmok körül fekvő szántóföldek, legelők elhomokosodnak. ELHÓNALL, (el-hónall v. hón-al-ol) ösz. áth. Hóna alá fogva elvisz valamit. Elhónallni a könyveket, irományokat. Oly képzésü ige, mint váll-ból (humerus) elvállal. ELHORD, (el-hord) ösz. áth. 1) Több tárgyat egymás után elvisz. A baromfiakat piaczra elhordani. A kánya elhordja a csibéket. A gabonát szekereken és hajókon hordották el. Elhordta az irháját, azaz, elkotródott. (Km). 2) Átv. ért. elseper, elsodor, elfú. Elhordta a szél a tollat. A víz elhordotta a lekaszált füvet. Hordjon el a fergeteg. 3) Visszaható névmással : eltakarodik, ellódúl. Elhordotta magát. Hord el innen magadat. 4) Valamely lőszer lövésének távolságát is fejezik ki általa, pl. Az ágyu messzebb elhord mint a puska. V. ö. HORD. ELHORDÁS, (el-hordás) ösz. fn. Több tárgynak egymás utáni elszállítása gyalog, kocsin, hajón stb. V. ö. ELHORD. ELHORDOGAT, (el-hordogat) ösz. gyak. áth. Holmit kicsinyenként, részenként, egymás után elhord. Gabonáját, lisztjét, zsiradékát elhordogatja a kocsmába. ELHORDOZ, (el-hordoz) ösz. áth. 1) Gyalog, kocsin, lóháton, hajón stb. ide-oda hordja, vezeti. Utczáról utczára, városról városra elhordozták. 2) Valamely ruhát elvisel. Egy köpönyeget húsz évig elhordoz. ból. Elhorgászni a gyümölcsöt a fáról. V. ö. HOR kaparint. ELHORTYOG, (el-hortyog) ösz. önh. 1) Folytonosan hortyog, illetőleg hortyogva aluddogál. 2) Elhortyogni az idöt, napot am. hortyogó alvással eltölteni. ELHORZSOLÓDIK, (el-horzsolódik) ösz. belsz. Az ütközésbe, szoros érintésbe jött test, egy másik által eldörzsölödik, elkopik, elsurlódik. Elhorzsolódik a fal, midőn gerendát vontatnak rajta. A kifityegő ruha szárnya elhorzsolódott a keréktől. Elhorzsolódik a szekéroldaltól a löcs. ELHOZ, (el-hoz) ösz. áth. Valamit távolabbról közelebbre, amonnan emide szállít. Ellentéte elvisz. V. ö. HOZ, VISZ. Valamit magával elhozni. Ha eljősz, hozd el fiadat is. ELHOZAT, (el-hozat) ösz. miveltető. Megparancsolja, meghagyja, eszközli, hogy valamit hozzanak el. V. ö. ELHOZ. Ellentéte elvitet. Nem csak maga jött el, hanem bútorait is elhozatta. ELHÖMPÖLYGET, ELHÖMPÖLYÖG, 1. EL HEMPÉLYGET, ELHEMPÉLYEG. ELHULL, (el-hull) ösz. önh. Általán: hullva leesik. Elhullanak a kenyérmorzsák. Elhullanak a könyük. Elhúll a haja. Elhullanak a fogai. V. ö. HULL. Különösen 1) a növénynek levelei, gyümölcsei, magvai, száraiktól elszakadva leesnek. Elhúllnak a falevelek, a férges vagy elérett gyümölcsök. Elhúll a gabona szeme. 2) Mondatik emberekről és barmokról, midőn dögvészben múlnak ki. Az epemirigyben igen sokan elhullottak. Minden szarvasmarhánk elhullott. ELHULLÁS, (el-hullás) ösz. fn. Általán: hullva elesés. V. ö. HÚLL. Különösen 1) a növények leveleinek, magvának, gyümölcsének egymás után leesése. 2) Emberek és barmok veszedelme dögmirigy által. ELHULLAT, (el-hullat) ösz. áth. Általán: valamit hullatva elejt. V. ö. HULLAT. Különösen, részenként elpotyogat. Elhullatni a zsákból a gabonát. Elhullatni erszényből a pénzt, kosárból a gyümölcsöt. ELHORDOZKODIK, (el-hordozkodik) ösz. k. Ingóstul, bútorostul, retyemutyástul egyik helyről | Sok könyűt elhullatott. másra takarodik egészen által. Régi szállásáról elhordoskodott. V. ö. HORDOZKODIK. ELHULLASZT, (el-hullaszt) ösz. áth. 1. EL HULLAT. ELHÚNY, (el-húny) ösz. önh. Húnyni megszűn, utoljar húny. Elhinyi és elaludt. Átv. ért. meghal, elmulik, eltünik, lenni megszűn. „Úr, ki éldelt, pór, ki munkált, Egy álomban húnynak el.“ Pap Endre. ELHUNYT, (el-hunyt) ösz. mn. Megholt, boldogult, néhai. Elhunyt őseink. Csatában elhunyt vitézek. Imádkozzunk az elhunytakért. ELHURCZOL, (el-hurczol) ösz. áth. Hurczolva, azaz erőszakosan húzva, vonva, rángatva elvisz, elragad valakit vagy valamit. A törökök sok magyart örök rabságra elhurczoltak. ELHURCZOLKODIK, (el-hurczolkodik) ösz. k. Hurczolkodva elmegy máshová lakni. V. ö. HURCZOLKODIK. Elhurczolkodott a városból. ELHURÍT, (el-hurít), ösz. áth. Valakit, reá rivalkodva, fenyegető hangon elhajt, elkerget. V. ö. EL, (2) és HURÍT. ELHUROGAT, (elhurogat), ösz. gyak. áth. Ismételt hurítással, rivalkodással, kurjongatással elűz. ELHÚSOL, (el-húsol) ösz. áth. Csontról vagy bőrről a húst elvakarja, lemetéli. ELIDEGENEDIK, (el-idegenédik) ösz. k. Olyan lesz, mintha idegen volna, idegenné lesz. V. ö. IDEGEN. Átv. és köz ért. emberről mondatik, midőn valaki iránt előbbi vonzalmát, hajlandóságát, barátságát elveszti. Távolító ragu neveket kiván maga mellé. Elidegenedtek tőle az atyafiak és rokonok. Elidegenedett házájától. ELIDEGENÍT, (el-idegenít) ösz. áth. 1) Valakinek mások iránti vonzalmát, hajlandóságát, bizodalmát, barátságát megszünteti, elvonja. Távolító ragu neveket vonz. Elidegenített régi jó pajtásaimtól. V. ö. IDEGENÍT. 2) Tárgyesettel: valamit más tulajdonosra szállít által, elád, idegen kézre juttat. Minden birtokát elidegenítette. 3) Eltökít, ellop. Elidegeníteni társának holmijét. ELIDEGENITÉS, (el-idegenités) ösz. fn. 1) A mások iránti vonzalomnak, barátságnak stb. megszüntetése, elrontása. V. ö. ELIDEGENÍT. 2) Jószágának vagyonának idegen kézre juttatása, eladása. 3) Idegen jószág ellopása, eltulajdonítása. ELIDEGENÍTHETLEN, (el-idegeníthetlen) ösz. mn. Amit más tulajdonosra szállítani, eladni nem lehet, nem szabad. Az érdem személyes és elidegeníthetlen kincs. Némely ősi birtokok elidegeníthetlenek. Az ELHUTYORODIK, (elhutyorodik) ösz. k. Erő- | ember ösjogai elidegeníthetlenek. Mint határozó : elidetelen ina meghajlik, mint a vékony hosszú vessző | geníthetlenül. meghajlik. ELHÚZ, (elhúz) ösz. áth. 1) Valamely terhet, szekeret, kocsit stb. előbbi helyéről máshová vontat. Elhúzni a hajót, csónakot. 2) Az illő mértékből, fizetésből, bérből valamit elvesz, az egészet ki nem adja: Elhúzni a napszámból. Elhúzni a cselédek ételét. 3) Elharangoz. Elhúzták már a delet. 4) Valamely zeneművet vonó hangszeren, különösen hegedün, bőgőn eljátszik. Húzd el azt a csárdást V. ö. HÚZ. ELHUZÁS, (el-huzás) ösz. fn. 1) Valamely tehernek tovább vontatása földön vagy szekéren, hajón stb. 2) Az illő mértéknek, bérnek, fizetésnek ki nem adása. ELIDEGENÍTHETLENSÉG, (el-idegeníthetlenség) ösz. fn. Minőség, mely szerént valamit elidegenítni nem lehet. ELIDEGENÍTHETŐ, (el-idegeníthető) ösz. mn. Amit más tulajdonosra által lehet és szabad szállítani; eladható, elkölthető. A saját keresmény elidegeníthető. ELIDEGENÍTHETŐSÉG, (el-idegeníthetőség) ösz. fn. Minőség, mely szerént valamit elidegenítni lehet. ELIDEGENÜL, (el-idegenül) ösz. önh. lásd : ELIDEGENĖDIK. ELIDŐSÍT, (el-idősít) ösz. áth. Valamely birtokot, vagyont, mely eredetileg másnak tulajdona vala, ELHUZGÁL, (el-huzgál) ösz. áth. Gyakran és a törvényben kiszabott idő lefolyta alatt ellenmondás részenként húzva elvisz, elvontat. Elhuzgálni a kévé-nélkül használva, sajátjává tesz. (Praescribit). ket a szérüre. Elhuzgálni gereblyével a szalmát, szénát. V. ö. HUZGÁL. ELHUZIGÁL, (el-huzigál) ösz. gyak. kics. áth. 1. ELHUZGÁL. ELHUZÓDIK, (el-huzódik) ösz. belsz. 1) Hoszszu sorban, folytonos vonalban elmegy, eltakarodik. Elhuzódnak éjszakról a felhők. Elhuzódnak az ellenhadak. 2) Hosszabb időre elnyulik. Némely perek sok évig elhuzódnak. V. ö. HUZÓDIK. ELHÜL, (el-hül) ösz. önh. 1) A benne lévő meleg elenyészik, elrepül. Elhül a leves. Elhül a vasaló. 2) Átv. ért. valamely véletlen baleseten megdöbben, hideg borzadás futja el testét. Elhültem bele, midőn tudtomra esett. V. ö. HÜL. ELIDÖSITÉS, (el-idősités) ösz. fn. Valamely birtoknak, vagyonnak, mely eredetileg mást illete, bizonyos ideig tartó békés használat által, sajátjává, tulajdonává tétele. (Praescriptio). ELIDÖSÖDIK, (el-idősödik) ösz. k. 1) Elvénül, elöregszik, agg korra jut el. 2) 1. ELÉVÜL. ELIDŐSÜL, (el-idősül) 1. ELIDÖSÖDIK. ELIG, tájdivatos pl. a székelyeknél, alig ELIGAZÍT, (el-igazít) ösz. áth. 1) A tévelygőt ELHÜT, (el-hüt) ösz. áth. Valamely testnek tü- igaz útra, a hibában levőt a dolog valódi mivoltára zét, melegét, hevét elveszi. utasítja, vezeti. 2) Szövevényes ügyet, pert elintéz, rendbe hoz. 3) Elutasít, azaz, megmondja, hogy takarodjék, menjen el. A kelletlen vendéget a háztól eligazítani. ELIGAZÍTÁS, (el-igazítás) ösz. fn. 1) A tévelygőnek, hibában levőnek igaz útra, valóságra utasítása, vezetése. 2) Ügynek, bajnak, pernek helyes el intézése. 3) Elutasítás, eltávolítás. V. ö. ELIGAZÍT. ELIGAZÍTÓ, (el-igazító) ösz. mn. 1) Tévelygőt, hibázót helyes útra vezető. Eligazító tanácsadás, útmutatás. 2) Ügyet, pert elintéző. 3) Elutasító. V. ö. ELIGAZÍT. ELIGAZODIK, (el-igazodik) ösz. k. Szövevényes ügyben, tekervényes, görbe, sok águ uton magát tájékozza, eltalálja azt, ami igaz, helyes, való. Állapitó ragu neveket vonz. Eligazodni a végrendeleten. Én nem igazodhatom el rajta. Némely öszvevissza kuszált írományokon nehéz eligazodni. Hadgyakorlati nyelven kellő katonai állásba helyezkedik. Igazodj. (Richt euch!). ELIGAZÚL,(el-igazúl)öszönh.l. ELIGAZODIK. ELIGÉR, (el-igér) ösz. áth. 1) Igéri, hogy valamit oda fog adni v. kölcsönözni. V. ö. IGÉR. Kocsiját eligérte szomszédjának. Szivesen adnám, de már eligértem másnak. 2) Visszaható névmással: elajánlkozik. Eligérte magát tánczosul, helyesebben: eligér kezett. ELINAL, (el-inal) ösz. önh. Egyike azon számtalan kifejezéseknek, melyekkel a magyar tréfásan szokta kimondani ezen eszmét elmegy. Megérezvén a kolbászbűzt, elinalt ö kelme. V. ö. INAL. ELINDÍT, (el-indít) ösz. áth. 1) Heverő, veszteglő, nyugalomban levő testet helyéből úgy mozdít el, hogy tovább menjen, forogjon, haladjon. Elindítani a szekeret, hajót. Elindítani az órát, a malomkereket. 2) Embereket, péld. katonákat, útnak ereszt, menésre int. Elindítani a tábort az ellenség felé. V. ö. INDÍT. ELINDUL, (el-indúl) ösz. önh. 1) A veszteglő, nyugalomban lévő test mozgásnak, forgásnak ered. Elindúl a malomkerék. Elindúl a megállott óra. Elindúl az orra vére. Elindúl a kocsi, a hajó. 2) Menni kezd. Elindulnak a katonák. Elindulnak az utasok. V. ö. INDÚL. ELINDULÁS, (el-indulás) ösz. fn. 1) Útnak eredés. 2) Veszteglő, nyugalomban levő testnek azon állapota, midőn mozogni kezd. V. ö. ELINDÚL. ELINT, (el-int) ösz. áth. Valakinek int, hogy helyéről menjen vagy jöjön el. ELINTÉZ, (el-intéz) ösz. áth. 1) Bonyolodott, szövevényes ügyet illően megfejtvén rendbe hoz, eligazít. Elintézni az örökösök közölt támadt viszálkodást. Elintézni a tagosztályt. 2) Több és különféle ELIGÉRÉS, (el-igérés) ösz. fn. Adott szó, mely-dolgot, tárgyat kellőleg elhelyez, alkalmaz. Elintézni az ujonnan kezdett mezei gazdaságot. Mindent helye nél fogva valamit oda fogunk adni, vagy kölcsönözni. ELIGÉRKÉZIK, (el-igérkézik) ösz. k. Saját személyére nézve igéri, hogy valahová menni, valamiben részt venni fog. Eligérkezett uti társamul. El igérkeztem vendégül. V. ö. IGÉRKÉZIK. ELIGTAT, 1. ELIKTAT. ELIJED, (el-ijed) ösz. önh. A hirtelen félelem ellepi, nagyon megijed. Elijedsz, ha meghallod, mi történt. ELIJESZT, (el-ijeszt) ösz. áth. Mást félelemmel tölt el. Az istenért, el ne ijeszsz. Egészen elijesztettél. V. ö. IJED, IJESZT. sen, czélirányosan elintézett. V. ö. INTÉZ. ELINTÉZÉS, (el-intézés) ösz. fn. 1) Bonyolodott, szövevényes dolgok, ügyek eligazitása. 2) Különféle tárgyak helyes alkalmazása. V. ö. ELINTÉZ. ELÍR, (el-ír) ösz. áth. Írva elfogyaszt. Elirta minden tintáját. Több koncz papirost el- v. felírt. V. ö. EL, (2) és ÍR. ELIRAMLIK, (el-iramlik) ösz. k. Iramodva, azaz sebes futással eltávozik, elsiet. V. ö. IRAMLIK. ELIRAMODIK, 1. ELIRAMLIK. ELIKTAT, (el-iktat) ösz. áth. Alattomban el-nál. szöktet, elrejt, eltitkol valakit. Régies kiavult szó. ELILLAN, ELILLANT, (el-illan v. illant) ösz. önh. Valamely rosztól tartván, veszélyt gyanítván, titkon odább áll, elsurran, elszökik. Elillant a poroszlók elő. V. ö. ILLAN, ILLANT. ELILLATOZIK, (el-illatozik) ösz. k. Illatozni megszünik, illatát többé nem érezni. Elillatoztak a rózsák, a virágok. Átv. ért. elvirágzik. V. ö. ILLATOZIK, ILLAT. ELILLOG, (el-illog) ösz. önh. Testét könnyeden hajtogatva elmegy, elballag. Vékony hangon elilleg. ELIMÁDKOZIK, (el-imádkozik) ösz. k. Folyvást, tartósan imádkozik. Elimádkozik egész vasárnap és innepen. Használják tárgyesettel is áthatólag. Elimádkozza a reggeli imádságot. Elimádkozza az olvaot, a feladott penitencziát. irkál. ELIRKÁL, (el-irkál) ösz. áth. Irkálva elhasz- ELIRONGÁL, (el-irongál) ösz. áth. Irongálva, azaz jégen csuszkálva eltávozik, eliramlik. ELIRTÓZIK, (el-irtózik) ösz. k. Valamitől irtózva elfordúl, visszarándul. Elirtóztam tőle, oly csúnya volt. V. ö. IRTÓZIK. ELISMER, (el-ismer) ösz. áth. 1) Valamit saját meggyőződéseűl elvállal, nyilvánít, nem tagad. Elismeri hibáját. Elismeri gyöngeségét. 2) Némelyek hibásan használják félreismer, másnak ismer helyett, alkalmasint a német verkennen után; de a magyarban el igekötőnek félre jelentése nincsen. 3) Valaminek vagy valamilyennek tart. Elismerlek barátomnak. Én nem ismerlek el uramnak. V. ö. ISMER. ELISMERÉS, (el-ismerés) ösz. fn. Valaminek megvallása, igaz gyanánt elfogadása, nem tagadása. V. ö. ELISMER. |