9

E-EBB

EBBELI-EBÉDEL

10

(megyünk-e), gider-mi-sziz (mentek-e), de a harmadik | NÁJ. Általán a göcseji és szomszédos nyelvjárás sok személyben giderler-mi (mennek-e).

eredetiséget mutat és igen tanulságos példákat szol

—E, (1), az egyes harmadik személynévmás (ő) gáltat, mint az E betü alatt is olvasható.

képét viselő rag 1) birtokot jelentő nevekben, mint szív-e, köntös-e, a Tatrosi és Bécsi bibliafordításokban,

EBBE, am. ez-be; ebbe a házba ment.
—EBBÉ, (ebb-vé) 1. —ABBÁ, és v. ö. —VÁ,

EBBED, (ev-ed) 1. ELEBBED, FÖLEBBED.
EBBELI, EBBÉLI, (ez-bel-i v. ez-bél-i) mn. tt.

de tájdivatosan ma is eredetéhez hübben szüvő, kön--VĖ képző. tös-ő; 2) névviszonyítók- és névutókban: töl-e, felöl-e, belől-e, környül-e, a régi bibliai fordításokban és tájdivatosan ismét : töl-ö, felől-ö, belöl-ö, környől-ö; | ebbeli-t, tb. -ek. Ezenféle; ezen nemhez tartozó; 3) a határozott alakú (vagyis tárgymutató, v. tárgyi- ezen tárgyat illető. Ebbeli szándékomról már régen lagos) igeragozásban mint vert-e, ölt-e, verj-e, ölj-e. akartalak tudósítani. Ebbeli dologban fáradozok én is. V.ö. —A, (3), és 1. bővebben: SZEMÉLYNÉVMÁS. Bemutatom az ebbeli irományokat. -E, (2), igeragozásban egyik múlt időragja, pl. ver-e, üt-e, melyből tárgyilagos ragozásban a tárgymutató és személyrag is egyesülvén vele, hosszú é válik: vere-i-e v. vere-j-e = ver-é, üte-i-e v. üte-j-e üt-é; a régi halotti beszédben i v j helyett v áll: vete-v-e, teremt-e v-e. Többire v. ö. —A (4).

—E, (3), az ő részesülői ragnak módosúlata ilyenekben szül-e, tel-e, czineg-e (= czineg-ő), fecske (fecseg-e=fecseg-ö), fürg-e (fürg-ö). V. ö.

—A (5).

EBBEN, am. ez-ben; ebben a házban lakom ; ebben állapodtunk meg; ebben maradjunk. -EBBÍT, -EBBÍTÉS 1. -ABBÍT, —AB

BÍTÁS.

EBBŐL, (ez-ből); kiható ből raggal viszonyított mutató névmás. Ebből el nem igazodunk. -EBBÜL, 1. —ABBÚL.

EBDE, puszta Somogy megyében; helyr. Ebdé-n, --re, -ről.

-E, (4), puszta toldalék vagy utóhangzás, üres én, kihangzás, némely nyelvjárásban a szók végén, pl. pih-e, kez-e, méh-e (Vass József pályamunkája a Du | en, nántúli nyelvjárásról a Magyar Nyelvészet V. kötetében, és Torkos Sándornál az I. kötetben), meg-e (a régi | halotti beszédben mig-e), úgy hogy amazok újabb ragozással: méhé-je, kezé-je stb. V. ö. —A (6).

|

EBECZK, falu Nógrád megyében; helyr. Ebeczk—re, -ről.

EBED, falu Esztergom megyében; helyr. Ebed―re, -ről.

EBÉD, (am. ev-éd vagyis inkább e-v-éd) fn. tt. ebéd-et. 1) Közönséges értelemben, déli evés, déli jóllakás, egyszersmind azon ételek öszvege, melyeket délben megeszünk. Nagy ebéd, kis ebéd; hosszu ebéd, rövid ebéd. Eb ebéd (melyhez bor nincsen), katonásebéd. Barátságos ebéd. Úri ebéd. Ebédet enni. Ebédre híni, várni, menni. Ebédet vinni. Isten áldja meg a kendtek ebédét, az emberét is. (Így köszönti a köznép az ebédlőket). Hol az ebéd, ott a vacsora. (Km). Rosz ebéd az, melynek vacsorája nincsen. (Km). Ebéd elött, ebéd alatt, ebéd után, ebéd fölött. Szántó ebéd, mely jóval délelőtt történik, midőn t. i. a szántók etetni kifognak. 2) Ormánságban (Baranya megyében) és a székelyeknél reggeli evés. 3) Mátyusföldön, harmadebéd am. ozsonna, azaz délesti evés. Ezen elnevezésböl kitetszik, hogy az ebéd szó általán evést jelentett, mert a harmadebéd nem más, mint harmadszori vagy harmadik evés. Ennek nyomán indultak azon irók is, kik a reggelit regebédnek a vacsorát estebédnek nevezék el. A székely földön divatos a délebéd (Vadrózsák 396.1.). Ezen szóban az igazi gyök : e; v. ö. ÉSZIK ; rokonok az ebéd szóval a hellen soŋrós, latin edulium és epulae, szanszkrit adanan, a szláv nyelvekben: objed, obiad, obéd, obid; a külső alakra hasonló szláv objed, obéd, obid, eredetét illetőleg, ez öszvetett szó az ob és jed elemekből, (jeszt szlávul am. enni). Bővebb öszvehasonlítás végett v. ö. ÉSZIK.

EB, ezt és általán minden származékait és ösz-| vetételeit, mint Ebcsont, Ebfaj, stb. 1. É betű alatt. —EB, névképző, ter-eb(ély), régies der-eb szókban; az ő vagy ű kisarjadzása : ter-ő v. ter-ü — terev = ter-eb. Mély hangon -ab; lásd ezt és a B betűt. -EBB, vastag v. mély hangon -abb; lásd ezt és —B (2). Érdekes a göcseji hasonlító ragozás: sokkellebb, messzellebb, mik nem egyebek mint sok, messze szók elsőben vel ragot vesznek fel: sokkel (sok-vel 1. E betű), messzi-vel messzel és azután veszik fel a hasonlító ragot; máskor pedig a v-t j-vé változtatván, továbbá az l-et elhagyván, végre pedig a j-ét ismét ty vagy ny-re változtatván (miként mind ezt bőven eléadja Vass József a Magyar Nyelvészet V. kötetében 108, 109. lapokon), lesz például rén először vel raggal vén-vel, az l elmaradván s a v j-re : vén-je, j ismét ny-re változván : vén-nye, ennek tehát hasonlító foka vén-nyebb; így lesz ép-ből éptyebb, bolond-ból bolondgyabb, nyomorúlt-ból nyomorúltyabb. A Torkos Sándor felemlítette náj naobb (legnagyobb), néj szebb (legszebb) alakok sem egyebek mint nagygyal nagyobb, nagygyal szebb. „Nagygyal' kifejezés a hasonlító fok mellett gyakran eléjön a régiségben, pl. a Tatrosi codexben nagygyal inkább sokkal inkább, leginkább. Lesz tehát nagygyal (nagyval vagy nagyvel) szóból épen a EBÉDÈL, (e-v-éd-él) önh. és áth. m. ebédél-t. göcseji nyelvjárás szerént nagyve = nagy-je = najje | v. ritkán : ebédlett, htn. —ni v. ebédleni. Általán, összébbhúzva náj, mely magas szók pl. szebb előtt ebédet eszik. Különösen 1) Dél tájban eszik, jóllakik. séj-jé változik, mint nál-kül is lett nél-kül. V. ö. | 2) Ormánságban, és a székelyeknél:,reggeli' helyett.

:

EBEDECZ, falu Bars megyében; helyr. Ebedecz-én, —re, —ről.

EBÉDÉLÉS, (e-v-éd-ėl-és) fn. tt. ebédelés-t, tb. —ék. 1) Köz értelemben, déli evés, jóllakás. 2 Némely tájszólás szerént: reggelizés. V. ö. EBÉD.

EBÉDETLEN, (e-v-éd-etlen) mn. tt. ebédetlen-t, tb. -ek. Ebéd nélkül való, aki nem ebédelt. Mint ih. am. ebéd nélkül, ebédetlenül.

EBÉDFIA, (ebéd-fia) ösz. fn. tt. ebédfiát, többesben nem használtatik. Így nevezik Göcsejben a délelőtti, mintegy tizenegy óra tájban való evést; mert a göcseji ember ötször eszik napjában, ú. m. reggel; tizenegy óra tájban, s ez az ebédfia; délben; délutáni négy óra körül; és estve.

EBÉDHORDÓ, (1), (ebéd-hordó) ösz. fn. Aki az ebédre főzött ételeket az evők után viszi, péld. ki az aratók-, szántók-, kaszásoknak enni hord.

EBÉDHORDÓ, (2), (1. fönebb) ösz. mn. Miben v. min ebédet visznek, hordanak. Ebédhordó kosár, taliga, szekér, szamár.

EBÉDKE, (e-v-éd-ke) fn. tt. ebédkét, tb. ebédkék. Rövid, kevés ételből álló, hirtelen készített takarékos ebéd.

EBÉDKOR, (ebéd-kor) időhatárzó. Azon időben, idő alatt, midőn ebédet esznek. Ebédkor látogatni valakit.

EBÉDKÖLTSÉG, (ebéd-költség) ösz. fn. Amibe az ebéd kerül, ebédre fordított kiadás. Más helyett megfizetni az ebédköltséget.

EBÉDLÁTÓ, (ebéd-látó) ösz. mn. Így nevezik több vidéken a határnak valamely magasabb részét, dombját, honnan a faluból jövő ebédhordókat meg lehet látni. Ebédlátó hegy (Fehér megyében, Czecze mellett).

köv-ecs, big-ecs, szeg-ecs; ke másik kicsinyítővel ösz-ECS, zárt hangon ECS, kics. névképző, pl. vetéve -ecske: meny-ecske, kez-ecske, szék-ecske, bel-ecske; mellékneveknél is szép-ecske; s számneveknél : kett-ecske, négy-ecske.

:

Eléfordúl a török nyelvben is főneveknél dsik, csik s mellékneveknél rendszerént dse, cse alakban, pl. ana-dsïk anyácska, el-dsik kezecske, még az ez (am. kevés) toldással is el-dsikez, kezecske, at-csïgaz loEBÉDLÉS, (e-v-éd-el-és) 1. EBÉDĖLÉS. vacska, úgy hogy Meninszky és Kollár szerént a kés EBÉDLESŐ, (ebéd-leső) ösz. fn. Tányérnyaló, g csak alig hallatszik, mintha volna el-ds-ez, at-cs-az. ki hivatlanul másnak ebédlő asztalához tolakodik. Melléknevek ak-cse fehérecske, udzsuz-cse, olcsócska, EBÉDLÖ, (1), (e-v-éd-el-ő) fn. tt. ebédlő-t. Kü- | güzel-dse szépecske;de eléjön hosszabb alakban is: alcslönös terem, vagy szoba, a vendéglőkben, vagy ma- a-dsak (a törs alt) alacsonka, kücsü-dsek, kicsinke, gánházaknál, melyben ebédelni (vacsorálni is) szok-az-dsik v. az-a-dsik kevesecske. Érdekes : az-csok tak; étterem.

(szószerént kevés-sok) valamicske; semmi. V. ö.

EBÉDLŐ, (2), (1. fönebb) mn. Ebédet evő. Ebéd--ACS, és —KA, KE kicsinyítőket. lő vendégek, urak, cselédek.

EBÉDÖTT, (e-v-éd-ött) időhatárzó. Eléfordul Margit életében, s am. ebédkor, ebéd alatt.

EBÉDRÉSZ, (ebéd-rész) ösz. fn. Így nevezik

ECSED, mváros Szathmár, és faluk Heves és Nógrád megyékben; helyr. Ecsed-en, —re, —ről. ECSEG, falu Nógrád megyében, puszta Hevesben; helyr. Ecseg-en, —re, —ről.

ECSEL, (ecs-el) áth. m. ecsel-t. 1) Gerebenez, azaz

Különösen, kefeforma eszközzel hajat fésűl, simít. Minden reggel megecselni a gyermekeket. 3) Növel közösül.

az aratók, nyomtatók, és cséplők azon rész-gabonát, melyet ebéd, vagyis élelmezés fejében kapnak az il-kendert, lent, gyapjút gerebenen tisztít, hihöl. 2) lető gazdától, mely rendesen minden huszonöt mérőtől egy mérő szokott lenni. Máskép, különösen Dunán túl: kenyérrész. Ettől meg kell különböztetni a nyomtató, cséplő vagy arató részt, melynek ismét saját kulcsa vagyon. Kimérni, külön garmadába töltögetni az ebédrészt.

ECSELÉS, (ecs-el-és) fn. tt. ecselés-t, tb. —ék. Gerebenezés, hihölés, kefélés.

ECSELETLEN, (ecs-el-et-len) mn. tt. ecseletlen-t, tb. —ėk. Aki vagy mi nincs megecselve. V. ö. ECSEL. Ecseletlen, boglyas hajú gyermek. Ecseletlen kender, gyapju. Mint ih. am. ecseletlenül.

ECSELÖ, (1), (ecs-el-ő) fn. tt. ecselő-t. 1) Saját alakú kefe, melylyel a hajat simítják. 2) Hosszukás,

és kevessé görbe vaseszköz, melylyel a nyúzott bör belsejét simára vakarják.

ECSELŐ, (2), (1. föntebb) mn. tt. ecselő-t. Aki ecsel. Ecselő leányok.

ECSELTET, (ecs-el-tet) áth. és mivelt. ecseltet-tem, ―tél, —étt. Ecscsel vagy ecselővel valamit meggerebeneztet ; valakinek haját megsímíttatja. Megecselteté mind fejét, mind szakállát. (Heltai).

ECSELTETÉS, (ecs-el-tet-és) fn. tt. ecseltetés-t, tb. -ek. Gerebeneztetés; fésültetés.

ECSÉNY, HÁRMAS-, falu Somogy megyében; helyr. Ecsény-be, -ben, -ből.

ECSER, falu Pest, és puszta Csongrád megyében; helyr. Ecser-én, ―re, -ről.

ECZET, fn. tt. eczet-ét. Szeszes növénysavany, mely némely nedvek által képződik. Boreczet. Erős, mint a boreczet. Jó borból jó eczet lesz. (Km.) Gyül

ECSÉR, major Borsod megyében, és előhegymölcseczet, alma-, levendula-, málna-, rózsa-, sör-, Szalában.

ECSET, (1), (ecs-et) fn. tt. ecset-et. 1) Haj-, szőr-, vagy sertekötecs, mely nyélhez van szorítva, s képirók, festők, színezők által stb. festékek, szinek fölkenésére használtatik. Festő ecset, meszelő ecset,

sertés ecset. 2) Átv. ért. jelent képirói tehetséget, ügyességet. Finom ecsettel festett kép. 3) Hajkefe,

ecselő kefe.

Néhutt öcset, tehát a gyökben zárt é volna, (1. ECS gyök). Egyébiránt rokonnak látszik a latin

seta, szláv stset.

ECSET, (2), KIS-, falu Nógrád megyében; helyr. Ecset-én, —re, —ről.

ECSETÉL, (ecs-et-él) áth. m. ecsetel-t. 1) Ecsettel fest, színez, mázol, fehérít. 2) Ekecsel, pepecsel.

V. ö. ECSET.

ECSETÉLŐ, (ecs-et-él-ő) fn. tt. ecsetélő-t. Takácsok által használt csiríznemű ragasztó.

ECSETMOH, (ecset-moh) ösz. fn. Tengeri moh faja, melynek hegyei sörteforma águak, s ecsetet képeznek (Corallina penicillus).

ECSETNEDV, (ecset-nedv) ösz. fn. Higított festék, máz, melyet ecsettel kennek föl.

ECSETNYALAT, (ecset-nyalat) ösz. fn. lásd:

ECSETNEDV.

SZÁR.

ECSETNYÉL, (ecset-nyél) ösz. fn. 1. ECSET

savóeczet. Oláh eczet. Eczetet csinálni. Eczettel mosni valamit. Eczetbe mártani. Tokorcsra ment eczetet örleni. (Csúfolódó. Km.) Eczetre maradt, a vén leányról mondják. Eczetes korsó megtalálta dugóját. Km.

Egyezik vele a latin acetum, acidum, szláv oczet, német Essig. Magyar nyelvből elemezve am. eszet vagy etet, azaz evő, etető, maró szer. Ezen alapfogalom rejlik a latin acidum, acetum szókban, (aceo igétől, honnan acer szó is: „cibi acres, mordentes." Pliniusnál), és a német Essig (essen) szóban is. V. ö. ÉSZIK. A görög osus, szanszkrit áçus szóknak szintén,scharf' értelmet is tulajdonítanak. A törökben adsï am. keserű, keserűség; és ads vagy adsïk am. ehes.

mindenféle szer, mely által a növénynedvek eczetes ECZETÁGY, (eczet-ágy) ösz. fn. 1) Általán forrásba mennek, s eczet készül. 2) Üledék az eczetes hordó s más edény fenekén, mely a legtisztább eczetből is fejlődik idővel.

ECZETÁRUS, (eczet-árus) ösz. fn. Aki eczetet árul, eczettel kereskedik.

ECZETÉS, (ecz-et-ės) mn. tt. eczetés-t v. -et, tb. ek. 1) Eczettel készített, fűszerezett. Eczetes bab, eczetes saláta, eczetes becsinált. 2) Eczettel tölt, eczettartó. Eczetes hordó, eczetes üveg, eczetes korsó. Eczetes korsó megtalálta dugóját. (Km.). 3) Ami eczetté lenni kezd, eczetízű. Eczetes bor, eczetes lőre. ECZETÉSÉDÉS, (ecz-et-és-ed-és) fn. tt. eczete

ECSETPÁZSIT, (ecset-pázsit) ösz. fn. Mezőkön és szántóföldeken vadon tenyésző növény, a három-sedés-t, tb. -ek. Eczetessé változás. hímesek seregéből és kétanyások rendéből, melynek kelyhe két hosszukás, hegyes és öszvenyomott tokocskából áll. (Alopecurus).

ECSETSZÁR, (ecset-szár) ösz. fn. Nyélféle fogó fából, csontból vagy fémből, mely az ecset szálait öszvetartja.

ECSETVÁLU, (ecset-válu) ösz. fn. Lemezből készített válucska, olajjal töltve, melyben a festő ecsetet tisztítás végett öblögetik.

ECZETÉSÉDIK, (ecz-et-és-éd-ik) k. m. eczetėsed-tem, -tél, ett. Eczetes forrásba megy által, bor, ha gondot nem viselnek reá. eczetízt, savanyuságot kezd kapni. Megeczetesedik a

ECZETÉSÍT, ECZETÉSIT, (ecz-et-és-it) áth. m. eczetésít-ett. htn. —eni v. -ni. Eczetes izűvé változtat; eczetes forrásba hoz.

ECZETÉSÍTÉS, (ecz-et-és-it-és) fn. tt. eczetésí

ECSI, puszta Veszprém megyében; helyr. Ecsi-tés-t, tb. -ek. Eezetessé változtatás. be, —ben, —ből.

ká-n,

ECZETÉSÜL, ECZETÉSÜL, (ecz-et-és-ül) önh.

ECSKA, falu Torontál megyében; helyr. Ecs- m. eczetésül-t. Eczetes forrásba megy által; eczete—ra, —ról. Ejtik hosszú é-vel is Écska.

-ECSKE, 1.-ECS.

sedik.

ECZETÉSŰLÉS, 1. ECZETÉSÉDÉS.

ECZETEVICZK, (eczet-eviczk) ösz. fn. Eczet- vül-ed, mellett-ed; 2) birtokneveknél : kez-ed, kenyerben fejlődő és élő eviczk. V. ö. EVICZK. ed; 3) tárgymutató igeragozásban: vert-ed, verj-ed. AD, (4 és 5).

-ED, (5), melléknévképző rövid-ed, könny-ed szókban, mely az alapfogalmat némileg mérsékli. ECZETÉZÉS, (ecz-et-éz-és) fn. tt. eczetézés-t, Eléjön a Bécsi codexben: kicsin-ed. L.-D, (1) tb. ek. Eczettel készítés.

-EDEK, (ed-ek) öszvetett melléknévképző mer-edek szóban, rokon eteg, atag képvővel. L. -ATAG..

-EDÉK, (ed-ék) öszvetett főnév-képző, s vannak általa képzett sok oly származékszók, melyek magával az ed képzővel nincsenek használatban, mint tör-ed-ék, men-ed-ék, csepp-ed-ék, es-ed-ék, a mély tö-hanguak között: foly-ad-ék, mos-ad-ék, fúr-ad-ék, alj-ad-ék stb. mindazáltal kétséget nem szenved, hogy ennek részesülőjéből fejlődött ki. L. –ADÉK és az ed ad tag valamennyiben elavult igeképző, s az ék

EDÉNY, (ed-ény am. bödöny) fn. tt. edény-t, tb. -ek. 1) Mindennapi házi használatra való készület, melyben valamit tartunk, mibe valamit belete-ED, (2), osztó számneveket képez mint negy- szünk, legyen az érczből, csontból, fából, cserépből ed, tiz-ed; 1.AD, (2).

stb. Arany edények. Nem kell az aranyedényt pad alá —ED, (3), igeképző, mint eng-ed, mer-ed, terj. | vetni. (Km). Czinedény, cserépedény, ezüstedény, éjjeli ed, él-ed; 1. —AD, (3). edény, fejő edény, faedény, konyhaedény, kőedény, má—ED, (4), egyes második személy ragja 1) név-zos edény, olajos, eczetes edéng, porczellán edény, üvegviszonyítóknál mint nek-ed, vel-ed, töl-ed, elött-ed, ki- edény, vasedény stb. Így neveztetnek általán a kádá

:

rok által készített hordók, sajtárok, kannák stb. 2) | edzeni. Átv. ért. valamit erősít, mindenféle viszontagAz állatok, és növények testében azon csők, melyek-ságok türésére szoktat. A testet hideg, meleg, éh, és ben a nedvek szivárognak. Véredények, téjedények, szomj ellen edzeni. A lelket szenvedések ellen megedzeni. rizedények. Bordaközi edények, (vasa intercostalia); Elemezve ed-éz, v. et-ez, v. et-et, azaz marat. hágcsós edények (vasa scalaria); kigözölgő edények, Rokon vele: aczél, aczogat, továbbá a német ätzen, (vasa exhalantia); nyirkos edények, (vasa lymphatica); | essen. tápláló edények, (vasa nutritiva) stb. Átv. ért. a Szüz Mária litániájában: lelki edény, tiszteletes edény, ájtatosságnak jeles edénye.

Némelyek a szűkebb értelmű, evéshez használt vagyis ételtartó szerekkel hozzák hasonlatba, s eşzik igétől származtatják, mintegy et-ény.

EDÉNYÁRU, (edény-áru) ösz. fn. Általán, vásárra kitett mindenféle edény, különösen: agyagból, porczellánból, kőből, üvegből készített edények. EDÉNYÁRUS, (edény-árus) ösz. fn. Edényekkel kereskedő, edényeket áruló.

EDÉNYCSINÁLÓ, (edény-csináló) ösz. fn. 1)

Mindenféle mesterember, ki széles értelemben vett edényeket készít. 2) Különösen fazekas, gerencsér, porczellángyáros.

EDÉNYFOLTOZÓ, (edény-foltozó) ösz. fő- és mn. Ki repedt edényeket dróttal, vagy lemezzel megerősít, kijavít. Ilyenek az úgynevezett drótosok.

EDÉNYFÜL, (edény-fül) ösz. fu. Fülalakú, különösen lyukas fogó az edényen, melynél fogva azt kényelmesebben lehessen ide-oda mozdítani. Eltörni az edényfület.

EDÉNYKE, (ed-ény-ke) fn. tt. edénykét. A maga nemében kisded edény, pl. kis tál, kis bögre, kis

kanna.

EDÉNYSZÁJ, (edény-száj) ösz. fn. Nyilás az edényen, melyen azt megtöltik, vagy tartalmát kiürí tik. Tágas, szük, csúcsos, kerekded edényszáj.

EDÉNYTAN, EDÉNYTANÍTMÁNY, (edénytan v. tanítmány) ösz. fn. A boncztannak azon része, mely az állati, különösen emberi test edényeit tárgyalja. V. ö. EDÉNY.

EDÉNYTARTÓ, (edény-tartó) ösz. fn. Szekrény, vagy más készület, hol az edényeket tartani,

elrakni szokták, különösen a konyhaedények helye, milyen a polcz, tálas stb.

EDÉNYVÁSÁR, (edény vásár) ösz. fn. Vásár, melyben edényeket árulnak és vesznek.

EDERICS, BALATON—, PUSZTA—, falvak Szala megyében; helyr. Ederics-én, —re, —ről. EDMUND, férfi kn. tt. Edmund-ot. Edmundus. Magyarosabb hangzással: Ödön.

EDZÉS, (ed-éz-és) fn. tt. edzés-t, tb. -ek. 1) A vasnak megkeményítése, aczélozása, nádolása. 2) Átv. ért. viszontagságok ellen, s azok eltűrésére szoktatás. Testedzés, lélekedzés, szívedzés.

EDZÉTT, (ed-éz-étt) mn. tt. edzett-et. 1) Megkeményített, aczélozott, nádolt. Edzett vas. 2) Átv. ért. viszontagságokat erős testtel és lélekkel türő. Edzett test, edzett lélek, edzett kebel. Csatára edzett -EDZIK, (ed-ez-ik) ösz. igeképző, mély hanadzik. L. ezt.

vitéz.

gon

EDZŐ, (ed-éz-ő) mn. tt. edző-t. 1) Keményítő, aczélozó, nádaló. Edző kovácsmunka, edző tűz, edző kalapács. 2) Átv. ért. viszontagságok türésére szoktató, erősítő. Edző vasas viz. Lelket edző viszontagságok. EDZŐDÉS, (ed-éz-őd-és) fn. tt. edződés-t, tb. -ék. Aczélosodás, keményedés; neki törődés, türelemhez szokás.

EDZŐDIK, (ed-éz-őd-ik) belsz. m. edződ-tem, —tél, —ött. 1) Aczélosodik, keményedik (a vas). 2) Neki törődik, neki keményül, türelemhez szokik. Szenvedések, viszontagságok által edződik mind a test, mind a lélek.

EDZŐVÍZ, (edző-víz) ösz. fn. 1) Víz, melybe a megtüzesített vasat, aczélozás végett, belemártják. 2) Átv. ért. vasfürdő, mely tagokat edz, erősít.

EEND, 1. EEND.

EFFELÉ, jobban ez-felé; 1. EZ és FELÉ.

EFFÉLE, (ez-féle) ösz. mn. tt. effélét, tb. effélék. Ezen nemhez tartozó, ilyen forma, ilyen tulajdonságokkal bíró. V. ö. FÉLE. Párhuzamos távolító társa : afféle.

EF-LYUK, EF-RÉS, ösz. fn. Kis ƒ betű alakjára metszett nyilás a hegedűféle hangszerek felső lapján. EG, (1), ragozott állapotban az ég mint ékvesztő főnév módosúlata pl. eg-et, eg-ek, eg-en v. ég-en. L. ÉG.

EG, (2), elvont gyöke 1) egér szónak és származékainak, rokon ug vagy ug gyökökkel (üget vagy ugor szókban); 2) egész szónak és származékainak s ez értelemben rokon egy vagy meg szókkal. Meg' is tájdivatosan pl. a göcseji nyelvjárásban : eg.

-EG, (1), névképző, pl. mel-eg, hid-eg, rid-eg, ör-eg, délcz-eg, id-eg, ür-eg szókban. Eredetét ille

EDUÁRD, férfi kn. tt. Eduard-ot. Eduardus. tőleg 1. —AG, névk.

Rövidítve: Ede.

-EG, (2), éles e-vel, régies ig rag helyett. Ad

EDVE, falu Sopron megyében; helyr. Edvé-n, deg, eddeg, kedeg. „Hegedülést, sípolást, dobolást, tán-re, -ről. Melléknév: edvi. czot három esztendeeg megtiltottak." Erdy-codex. A régi magyar Passióban öszvevonva esztendég.

EDZ, (ed-éz) áth. m. edz-tem v. ettem, tél, v. —éttél, —étt, htn. edzni v. edzeni. Tulajdonkép mondatik a vasról, midőn megkeményítik, megaczékozzák, megnádolják. Habosra edzeni a vasat, keményre AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT.

-EG, (3), zárt é-vel ég 1. az É betű folytában. EGÉLY, (eg-ély) fn. tt. egély-t. A religio szónak kifejezésére legújabban alkotott szó az ég (coelum)

2