Oldalképek
PDF
ePub

93

ELCSIPEGET-ELCSÖRÖG

ELCSÖRTET-ELCSÜGGED

94

ELCSIPÉGET, (el-csipéget) ösz. áth. Csipegetve | Elcsörögnek házunk elött a szánkázók. V. ö. EL és elszakaszt, elvesz, elcsen, ellop. A kis madár elcsipe- CSÖRÖG. geti a czukordarabot. A kis tolvaj elcsipegeti az apró pint. V. ö. EL és CSIPEGET.

ELCSIPKED, (el-csipkéd) ösz. áth. Apródon ként és folytonosan csipve elszakgat valamit. Elcsipkedni a tésztát.

ELCSIPTET, (el-csiptet) ösz. áth. Fogó, vagy más öszveszorító eszköz által valamit az egésztől elszakaszt. Kertészollóval a fattyuágakat elcsiptetni.

ELCSIRIZEL, (el-csirizél) ösz. áth. Valamit csirizzel bekenve, mocskossá tesz. Elcsirizelni a ruhát. ELCSISZAMLIK, (el-csiszamlik) ösz. k. Csiszamolva elesik; sulyegyenét vesztve, helyéből, irányából elmozdúl, elcsúszik. Elcsiszamlott a jégen. V. ō. CSISZAMLIK.

ELCSODÁLKOZIK, (el-csodálkozik) ösz. k. 1) Kitör rajta a csodálkozás. Elcsodálkozék, midőn véletlenül meglátott. 2) Hosszasan, tartósan csodálkozik. Az együgyű ember, ha valami különöst lát, óra számra elcsodálkozik rajta. V. ö. EL és CSODÁLKOZIK.

ELCSONKÍT, (el-csonkít) ösz. áth. Valóságos csonkává tesz. V. ö. CSONKA.

ELCSONKÍTÁS, (el-csonkítás) ösz. fn. Bevég zett, teljesített csonkítás. V. ö. CSONKÍTÁS.

ELCSONKÚL, (el-csonkúl) ösz. önh. Önmagában csonkára változik által.

ELCSONTOSÚL, (el-csontosúl) ösz. önh. Izmossá, csontossá fejlődik ki. V. ö. CSONTOS.

ELCSONTOSULÁS, (el-csontosulás) ösz. fn. Az állati test csontjainak szétterjedése, vastagodása.

ELCSONTÚL, (el-csontúl) ösz. önh. Csonttá, vagy csontkeménynyé változik által. V. ö. CSONTÚL. Átv. ért. valamely eszme annyira megrögzik, hogy kiirtása szinte lehetetlenné válik.

ELCSONTULÁS, (el-csontulás) ösz. fn. Csonttá vagy csontkeménynyé általváltozás. Átv. ért. vala mely eszmének, előitéletnek, szokásnak megrögzése. ELCSORDÚL, (el-csordúl) ösz. önh. Önmagától el kezd csorogni. V. ö. CSORDUL, CSOROG.

ELCSORGAT, (el-csorgat) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valamely híg test csorogva elfolyjon. A korsóból elcsorgatni a vizet. V. ö. CSORGAT.

ELCSOROG, (el-csorog) ösz. önh. Csorogva elfoly. Elcsorog a csatornán az esővíz. V. ö. CSOROG. ELCSOSZOG, (el-csoszog) ösz. önh. Csoszogó léptekkel elmegy, eltávozik, eljárkál. Ha roszak is látai, de lassan ide-oda elcsoszog. A lábadozó egyik teremből a másikba elcsoszog. V. ö. CSOSZOG.

ELCSÖRGEDÉZ, (el-csörgedez) ösz. önh. Csörgedezve elfoly. Mondják a kavicsokon futó kis patakokról. V. ö. CSÖRGEDÉZ.

ELCSÖRTET, (el-csörtet) ösz. önh. Csörtetve elmegy, általhalad. Elcsörtettek a vadászok elött a szarvasok. V. ö. EL és CSÖRTET.

ELCSÖTLIK, (el-csötlik) ösz. k. Csötölve, botolva félre, vagy orrára bukik. Elcsötlik a köves úton a rosz ló. V. ö. EL és CSÖTLIK.

ELCSÚCSÚL, (el-csucsúl) ösz. önh. Elszunyad, elalszik.,Csucsúlni, mondják különösen az elalvó kisdedekről. Csucsulj, csucsulj kis angyalom. Bölcsödal. ELCSUCSULTAT, (el-csucsultat) ösz. áth. A kisdedet elaltatja, fecsegés, dalolgatás, ringatás által. ELCSUFÍT, (el-csufit) ösz. áth. Csúffá változtat által, egészen csúffá tesz, elidomtalanít. A himlő elcsufítja az arczot. V. ö. EL és CSUFÍT.

ELCSUFÍTÁS, (el-csufítás) ösz. fn. Csúffá vál toztatás, elidomtalanítás.

ELCSUFÍTOTT, (el-csufított) ösz. mn. Elidomtalanított, rendes, szabályos, arányos alakjából kivetköztetett. Himlő által elcsufitott arcz.

ELCSUK, (el-csuk) ösz. áth. 1) Valamit úgy becsuk, hogy hozzá ne lehessen férni. Elcsukni a pénzt a cseléd elől. A torkos gyermekek elöl elcsukni a czukrot, csemegéket. 2) Úgy becsuk valakit vagy valamit, hogy ki ne mehessen. Elcsukni a csintalan gye

reket. V. ö. EL és CSUK.

ELCSUKÁS, (el-csukás) ösz. fn. Zár által valaminek vagy valakinek elrejtése, vagy a kimenéstől eltiltása, megakadályozása.

ELCSUKLIK, (el-csuklik) ösz. k. Félre, roszul csuklik. Elcsuklik a fanyelü bicsak. V. ö. CSUKLIK.

ELCSÚNYÍT, (el-csúnyít) ösz. áth. Szenny, mocsok, piszok által csúnyává tesz. Elcsúnyítani a szobát, ágyat. Különösen saját ganéjával bemocskít. V. ö. CSÚNYA.

ELCSUPASZODIK, (el-csupaszodik) ösz. k. Folytonosan csupaszodik, s lassan-lassan egészen csupaszszá lesz. V. ö. CSUPASZ, CSUPASZÓDIK.

ELCSÚSZ, (el-csúsz) ösz. önh. Önként, önerejéből bizonyos távolságra csúsz. Elcsúsz a jégen öt hat ölnyire. V. ö. CSÚSZ.

ELCSUSZIK, (el-csuszik) ösz. k. Akaratlanul, véletlenül elsikamlik, megsikamolva elesik. A síkos úton a patkólatlan ló elcsuszik. Elcsuszott a sima padolaton.

ELCSUSZAMODIK, (el-csuszamodik) ösz. k. Csuszamodva, azaz, hosszasabban csúszva előre, hátra vagy oldalt esik. A dombról lefelé menve elcsuszamodni.

ELCSUSZKÁL, (el-csuszkál) ösz. önh. 1) Tartósan, folytonosan csuszkál. Reggeltől délig elcsuszkál. 2) Bizonyos határig csuszkálva elhalad. Elcsuszkál a szomszéd faluig. V. ö. EL és CSUSZKÁL.

ELCSÖRGET, (el-csörget) ösz. áth. Csörgetve, csörgető eszközzel elűz, elhajt, elkerget, elijeszt. El- ELCSÜGGED, (el-csügged) ösz. önh. Elveszti örgetni a seregélyeket a szőlőből. V. ö. CSÖRGET. reményét, kedvét, bátorságát, erejét, kitartását. ElELCSÖRÖG, (el-csörög) ösz. önh. 1) Folytono- csüggedni a viszontagságok alatt. Elcsüggedni a munsan, tartósan csörög. 2) Csörögve megy el, elhalad. | kában. V. ö. CSÜGGED.

95

ELCSÜGGEDÉS-ELDADOG

ELDAGASZT-ELDOBOL

96

ELCSÜGGEDÉS, (el-csüggedés) ösz. fn. Re- ELDAGASZT, (el-dagaszt) ösz. áth. A dagaszménynek, bátorságnak elvesztése. V. ö. EL és CSÜG-tást elvégzi. Már eldagasztott, csak kelnie kell a koGEDÉS. vásznak. V. ö. EL és DAGASZT.

ELCSÜGGESZT, (el-csüggeszt) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki elcsüggedjen.

ELCSÜNIK, (el-csünik) ösz. k. Munkában, vállalatban ellankad, elfárad, alább hagy; növésben megakad, elsatnyúl.

ELCZAMMOG, (el-czammog) ösz. önh. Czammogva, azaz, lomha, lassu, meggörbedt testtel mozogva elmegy, elhalad.

ELCZÉGÉRÉSÉDIK, (el-czégérésédik) ösz. k. Rosz híre, neve, mindenfelé elterjed, közbeszéddé válik. V. ö. EL és CZÉGÉRÉSEDIK.

ELCZÉGÉRÉSÉDÉTT, (el-czégérésédétt) ösz. mn. Kinek rosz híre neve mindenfelé elterjedt, közbeszéddé vált. Elczégéresedett tolvaj, gazember.

ELCZEPEL, (el-czepel) ösz. áth. Czepelve elvisz. Elezepelni a hátán a bugyrot. V. ö. EL és CZEPEL. ELCZIBERTÉSÉDIK, (el-czibertėsėdik) ösz. k. Hovatovább jobban és jobban sántikálni kezd. V. ö. CZIBERTÉS.

ELDALL, (el-dall) ösz. áth. Valamely hangmüvet dalolva előad. Eldallani a legújabb népdalt.

ELDALOL, (el-dalol) ösz. áth. 1. ELDALL. ELDARABOL, (el-darabol) ösz. áth. Darabokra elszakgat, elvagdal, elmetél, elhasogat. Eldarabolni a kenyeret, sajtot, sültet. Fát, végposztót eldarabolni.

ELDARABOLÁS, (el-darabolás) ösz. fn. Darabokra elszakgatás, eltörés, elvágás, elhasogatás, elmetélés, elosztás.

ELDARÁL, (el-darál) ösz. önh. és áth. 1) A darálást, mint örlést elvégzi. 2) Átv. órt. folytonosan elfecseg, eltrécsel. 3) Hebehurgyán, szaporán elmond

valamit. Eldarálni a betanult beszédet, leczkét.

ELDARÁLÁS, (el-darálás) ösz. fn. 1) A darára őrlésnek elvégzése. 2) Beszédnek, mondókának elszaporázása.

ELDERMED, (el-dermed) ösz. önh. Megmerevedik, hajthatlanná lesz, pl. a nagy hideg, ijedés, bámulás miatt. Minden tagjai eldermedtek. V. ö. DERMED. ELDERMEDÉS, (el-dermedés) ösz. fn. Állapot, midőn valaki a nagy hideg, ijedség, bámulat vagy nyavalya által megmerevedik, tagjai hajthatatlanokk á lesznek.

ELCZIGÁNYKODIK, (el-czigánykodik) ösz. k. 1) Czigány természetüvé válik. 2) Áthatólag : valamit czigány módjára elcsal. Elczigánykodta pénzemet. ELCZINCZOG, (el-czinczog) ösz. önh. 1) Rosz hegedüről vagy hegedüsről mondatik, midőn folytonosan fülsértő hamis hangokat ad. Órákig elczinczog ELDESZKÁZ, (el-deszkáz) ösz. áth. Deszkáka hegedűn. 2) Hegedűn valamit roszúl eljátszik. El-kal elzár, elkerít. Eldeszkázni a szomszédok felől a czinczogta a nagyidai nótát. V. ö. EL és CZINCZOG. kertet. V. ö. EL és DESZKÁZ. ELCZIPEL, (el-czipel) ösz. áth. 1. ELCZEPEL. ELCZIVAKODIK, (el-czivakodik) ösz. k. Foly

ELDESZKÁZÁS, (el-deszkázás) ösz. fn. Cselekvés, midőn bizonyos tért, helyet, határt eldeszkázvást, tartósan czivakodik. V. ö. EL és CZIVAKO-nak. V. ö. ELDESZKÁZ.

DIK.

ELDICSÉR, (el-dicsér) ösz. áth. Dicséretekkel ELCZONDORLIK, (el-czondorlik) ösz. k. Czond-elhalmoz, tetéz; igen dicsér. Fűnek fának eldicsérni rákra, rongyokra szakadoz, elrongyollik. Elczondor- valamit vagy valakit. Nagyon eldicsérték. lott minden gúnyája.

ELDIRIBĖL, (el-diribel) ösz. áth. Apró darabokra szakgat, tördel, vagdal stb. valami egészet. ELDISZNÓSÍT, (el-disznósít) ösz. áth. Elmocselszennyez, elrutít, különösen sárral, ganéjjal beken, bepiszkol.

ELCZONDORLOTT, (el-czondorlott) ösz. mn. Elrongyosodott, elromladozott. Elczondorlott köpönyeg, szűr, koldús; elczondorlott nádtető. Székely szó. ELCZONDOROL, (el-czondorol) ösz. áth. El-kol, rongyol, elszakgat, elrongál. Mondják leginkább a ruhaneműekről. Elczondorolni a zekét, harisnyát. Székely szó.

ELCZÖVEKÉL, (el-czövekel) ösz. áth. Czövekekkel elkerít, elzár. Elczövekelni a rétet a kocsizók elől.

ELDISZNÓZ, (el-disznóz) ösz. áth. Valamit reá cseppentett vagy csepegetett tintafoltokkal elmocskít. Eldisznózni irás közben a papírost.

ELDISZTELENÍT, (el-disztelenít) ösz. áth. Azt eszközli, hogy disztelenné legyen; valaminek diszét ELCZUDARODIK, (el-czudarodik) ösz. k. Czu- elveszi. V. ö. DISZ, DISZTELEN.

dar erkölcsüvé változik. V. ö. CZUDAR.

ELDACZOL, (el-daczol) ösz. áth. 1) Valamit daczczal elvesz, eszközöl, eltagad. 2) Önh. Tartósan, folytonosan daczol. V. ö. EL és DACZOL.

ELDADOG, (el-dadog) ösz. önh. 1) Dadogva elbeszélget. Eldadog a beszélni kezdő gyermek. 2) Tárgyeseti viszonynévvel am. dadogva elmond valamit. Mondókáját alig birta eldadogni.

ELDOB, (el-dob) ösz. áth. Magától tova, messze, odább dob. Eldobni a lapdát. Eldobni a rohadt almákat, a törött pipát. V. ö. DOB.

ELDOBÁL, (el-dobál) ösz. áth. Több valamit egymás után eldob, elhajigál. V. ö. DOBÁL.

ELDOBOL, (el-dobol) ösz. 1) áth. Dobbal v. dobolva eltávoztat, elmenni késztet. A fegyvergyakorló katonákat egyik ponttól a másikig eldobolni. 2)

[blocks in formation]

Dobszóval elad. Eldobolták mindenét. 3) önh. A dobolást elvégzi. Eldobolták a takarodót. V. ö. EL és DOBOL.

ELDOHÁNYOZ, (el-dohányoz) ösz. áth. 1) Bizonyos dohányt elszí. Eldohányozza a kapadohányt is. ? Dohányszivásra elkölt, elveszteget. Fél napi bérét edchányozza. 3) Dohányozással tölt, eltölt. Eldohásyezza idejét, a napot.

ELDOHOSODIK, (el-dohosodik) ösz. k. Lassan lassan dohossá változik által. Eldohosodik a nedves helyen tartott gabona. V. ö. EL és DOHOSODIK.

ELDOHOSÚL, (el-dohosúl) ösz. önh. 1. ELDO

[blocks in formation]

ELDOROSZOL, (el-doroszol)ösz.áth. Doroszlóval elnyes. Füvet, gyepet csak felületesen irt ki, a földnek csak legtetejét vakarja fel. V. ö. EL és DOROSZOL.

ELDÖCZÖG, (el-döczög) ösz. önh. Döczögve, ide-oda döledezve, lassan elhalad, elmegy. Alig bir tunk eldöczogni a göröngyös úton. V. ö. DÖCZÖG.

[blocks in formation]

ELDÖGÖSÜL, (el-dögösül) ösz. önh. Önmagából kifejlett dögben sinlik. A nagyon csigázott s roszul tartott barom eldögösül.

ELDŐL, (el-dől) ösz. önh. Sulyegyenét egészen elvesztve leomlik, felfordúl. Eldöl a vízmosta ház. Eldöl az árokba ragadott kocsi. Átv. és törvénykezési ért. valamely ügy biróilag bevégeztetik. Ma fog eldőlni, megnyerem-e a pert vagy nem.

ELDÖNT, (el-dönt) ösz. áth. 1) Sulyegyenben álló vagy mozduló testet leomlani, felfordulni, elesni kénytelenít. Eldönti a szél a sátort. Valakit lábáról eldönteni. 2) Átv. ért. valamit bíróilag az ügy érde

mében határoz, végez. Ez dönti el a dolgot. A törvényszék ma dönti el az ügyet.

ELDÖNTÉS, (el-döntés) ösz. fn. 1) Felfordítás, leomlasztás. 2) Véghatározat, a dolognak, ügynek végképeni bevégzése, érdemleges határozatban kimon

dott mibenléte.

ELDÖNTETLEN, (el-döntetlen) ösz. mn. Átv. Amiben bíróilag itéletet nem hoztak; ami végképen elhatározva nincs. Eldöntetlen peres ügy. Határozóilag am. eldöntetlenül. Eldöntetlen maradt vitakérdés. dolgot, ügyet elhatároz, annak egészen új irányt ad; ELDÖNTÖ, (el-döntő) ösz. mn. Ami valamely mitől a dolognak, ügynek leendő állapota függ. Eldöntő ütközet. Törvénykezési nyelven az ügy érdemében bíróilag kimondott. Eldöntő végzés vagy itélet. ELDÖNTŐLEG, (el-döntőleg) ösz. ih. Határo

ELDÖD, (el-död vagy el-déd, azaz első déd, t. i. valamely népnek, nemzetnek, nemzetségnek tör-zólag, végképen, valamely ügyet, dolgot bezárólag. zsok-apja. L. DÉD), fn. tt. eldöd-öt. Tágasabb ért. Eldöntőleg mondani itéletet. dödök a népnek, nemzetnek, nemzettségnek első korban élt ösei. Dicső eldödeink, kik e hazát szerezték. Legtágasabb ért. régiek, hajdaniak.

ELDÖDI, (el-död-i) mn. tt. eldödi-t, tb. -ek. Első időbeli, régi, hajdani, eredeti. Eldödi anyaszentegyház. Eldödi szent atyák. Eldődi szokások, törvények. ELDOF, (el-döf) ösz. áth. Döfve, azaz hegyes eszközzel eltaszít, eltávolít magától valamit. Csáklyával eldöfni a ladiknak uszó tuskót. V. ö. DÖF.

ELDÖGLÉS, (el-döglés) ösz. fn. Az állatnak valamely nyavalya által elesése, élni megszünése.

ELDÖGLIK, (el-döglik) ösz. k. Dög által, dög nyavalyában elvész. Vértályogban, százrétü paczalvészben eldöglöttek az ökrök, tehenek. Minden juha eldöglött. V. ö. DÖGLIK.

ELDÖGÖNYÖZ, (el-dögönyöz) ösz. áth. Elpufogat, hátbaütésekkel elhajt, elűz, dögönyözve elkerget. V. ö. EL, (2) és DÖGÖNYÖZ.

ELDÖGÖSÍT, (el-dögösít) ösz. áth. Barmok között a dögnyavalyát, a ragályt elterjeszti. Eldögösíteni az egész csordát, a falu gulyáját.

ELDÖGÖSÖDIK, (el-dögösödik) ösz. k. 1) Lassan-lassan elterjed, elharapódzik, elragad közte a dognyavalya. A vidék szarvasmarhája eldögösödik. 2) Némely tájszólás szerént: elbetegesedik, elnyomorodik, elgöthösödik. Aljas kifejezés.

AKAD. NAGY SZÓTÁR, II, KŰt.

ELDÖRGÖL, (el-dörgöl) ösz. áth. 1) Dörgölve szétterjeszt, szétnyomkod. A kenőcsöt eldörgölni a testen, seben. Eldörgölni a sártapaszt a falon. 2) Dörgölve elkoptat. A hajókötelek eldörgölik a partok föleit. A hámkötél eldörgöli a ló szőrét. V. ö. EL és DÖRGÖL.

ELDÖRGÖLÖDIK, (el-dörgölődik) ösz. belsz. Dörgölődve elkopik, elvásik. Hosszas forgásban és surlódásban, a malomkö is eldörgölödik. V. ö. DÖRGÖLÖDIK.

ELDÖRÖG, (el-dörög) ösz. önh. Dörögve elhangzik. Eldörgöttek a mennykövek fejeink fölött. Áthatólag: dörögve elmond valamit. Eldörögte a rettenetes halálszót. V. ö. DÖRÖG.

ELDÖRZSÖL, (el-dörzsöl) ösz. áth. Dörzsölve apró részekre tör, vagy szétnyomkod, szétterjeszt. Eldörzsölni a kenyér bélét. V. ö. EL és DÖRZSÖL.

ELDÖRZSÖLÖDIK, (el-dörzsölődik) ösz. belsz. Dörzsölődve elkopik, elvásik, elmállik, szétoszlik, foszlik. V. ö. DÖRZSÖLÖDIK.

ELDÖZSÖL, (el-dőzsöl) ösz. önh. és áth. 1) Hosszasan, folytatólag dözsöl. Egész nap és éjjel eldőzsölni. 2) Dözsölve eltölt (időt), elpazarol, elveszteget. Ifjuságát eldözsölni, a napot eldözsölni. Vagyonát, pénzét eldözsölni. V. ö. EL, (2) és DÖZSÖL.

ELDRÁGÍT, (el-drágít) ösz. áth. Valaminek árát, becsét túlságosan fölemeli, fölrugtatja. V. ö. EL és DRÁGÍT.

7

99

ELDRÁGÚL-ELÉ

ELÉ-ELÉBB

100

ELDRÁGÚL, (el-drágúl) ösz. önh. Ára, becse | tetik a hátsó résznek vagy oldalnak. Személyragozva : valaminek tulságosan fölszáll, nevelkedik.

ELDÚDOL, (el-dúdol) ösz. önh. és áth. 1) Folytonosan dúdol. Jó kedvében óra számra eldúdol. 2) Valamit dúdolva elmond. Eldúdolni az utczai dalokat. V. ö. EL, (2) és DÚDOL.

ELDUG, (el-dug) ösz. áth. Dugva elrejt, eltesz, eltitkol valamit. Eldugni a lopott pénzt, jószágot. Dugd el, hogy meg ne lássák. V. ö. DUG.

ELDUGDOS, (el-dugdos) ösz. gyak. áth. Többfélét egymás után eldug, elrejt; több helyre eldug holmit.

ELDÚL, (el-dúl) ösz. áth. Dúlva, ragadozva elvesz, elrabol, elzsákmányol valamit. Az ellenség eldúlta pénzünket, barmainkat, gabonánkat.

ELDURRAN, (el-durran) ösz. önh. Durr hangot adva elsül, elhangzik, elpattan. Eldurrantak az álgyúk. Eldurrant a löporral fölvetett szikla.

elém, eléd, elé v. eléje, elénk, elétėk, eléjék, v. eléjök, néha be (azaz ve mint ho-va) képzővel toldva : elémbe, elédbe, elébe v. elejébe v. eleibe v. elibe, elénkbe, elétekbe, eléjökbe. De elibe (vagyis inkább elib-) szintén ragoztatik úgy, hogy a személyrag utoljára jön elib-em, elib-ed, elib-e, elib-ünk, elib-etek, elib-ök vagy elejb-em, elejb-ed stb.

Különbözik elő, és személyragozva előmbe, elődbe

stb. V. ö.

Az elé képzője é mutató jelentésű, vastaghangon á, mint ezekben: al-á, ho-v-á, föl-é, köz-é, bel-é, mög-é, fel-é, s régi nyelvemlékeinkben Pest-é (= Pestre) Győr-é (= Győrbe).

| ELÉ, (2), (1. fönebb) helyhatározó. El ide vagy oda. Ellene tétetik a félre, (hátra) határozóknak. Állj elé, lépj elé, nyomulj elé; ellentétek: állj félre, lépj hátra, nyomulj félre. Bővebb jelentése: egyik, ELDURRANT, (el-durrant) ösz. áth. Valamit kivált rejtettebb, távolabb helyről másik közelebbire, durranni, durranva elhangzani késztet. Eldurrantani kitünőbbre, nyilványosságra, szem elébe; és tova. Elé, az álgyúkat, béresostorokat. Köznépi tréfás kifejezés-elé vitézek. Elé avval a szekérrel. Kotty elé szilvalé, ben: eldurrantotta magát, azaz durva, vastag hangú

szelet bocsátott.

ELDURROG, (el-durrog) ösz. önh. Többszörös durr hanggal elhangzik. Az innepélyen száz egy álgyulövés durrogott el.

ELDURROGAT, ELDURROGTAT, (el-durrogat v. durrogtat) ösz. áth. Egy vagy több eszközt, lőfegyvert többszörözött durranás által elhangoztat. Eldurrogatni a bástyákra fölállított ágyukat.

ELDURVAD, (el-durvad) ösz. önh. Szokottabban 1. ELDURVÚL.

ELDURVÍT, (el-durvít) ösz. áth. Durva természetüvé változtat által; elvadit. V. ö. DURVA.

ELDURVÚL, (el-durvúl) ösz. önh. Durva természetet ölt; elvadúl, erkölcsei nyersekké lesznek. ELDÚSODIK, (el-dúsodik) ösz. k. Hova tovább dúsabb, azaz gazdagabb lesz. V. ö. DÚS, mn.

téged borsolnak meg. (Km). Közönségesen ez is öszvezavartatik az elő szóval, melynek jelentése: helyi, idő beli, rangi s egyéb fokozatban fölötte állva, menve stb. V. ö. ELŐ.

ELÉ, (3), (1. fönebb) igekötő. Értelme épen az, mi a helyhatározóé. A mondatban az igekötők általános szabályát követi, azaz hol az ige előtt áll közvetlenül, hol elszakad tőle, amint a hangsuly vagy rajta van vagy nincs, pl. Eléállottak a vitézek, de a gyávák nem állottak elé. Itt is különbözik elő, pl. eléjön és előmegyen szók első részében is egészen más az értelem. Így: elérohan és előrohan, elétör és előtör különböző jelentésüek.

ELÉAD, ELÉADÁS, ELÉADÓ stb. 1. ELŐAD, ELŐADÁS, ELŐADÓ; ámbár az elsőbbek szabályszerűbbek (1. ELÉ és ELŐ) s ajánlatosbak, de még eddig a szokás e szóknál is inkább az utóbbiak mel

ELDÜHÖDIK, (el-dühödik) ösz. k. Dühödve el- lett van. megy. Dühét kifúja, kizúgja.

ELDÜHÖSÖDIK, (el-dühösödik) ösz. k. Dühös állapota, természete, indulata mindinkább nevelkedik. V. ö. EL és DÜHÖSÖDIK.

ELÉÁLLAT, ELÉÁLLATÁS. Régies szók, 1. ELÉÁLLÍT, ELÉÁLLÍTÁS.

ELÉÁLLÍT, (elé-állít) ösz. áth. 1) Szem elébe állít, eléhoz, létesít. Eléállítani az ujonczokat. Eléállítani valamely művet. 2) Első helyre állít; itt jobban: előállít.

ELDÜHÖSÍT, (el-dühösít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valamely ember, vagy más állat egészen vagy folytonosan dühös legyen. A dühféle nyavalyát ELÉÁLLITÁS, (elé-állitás) ösz. fn. 1) Eléhoragályképen tovább terjeszti. Egy dühös eb többet el-zás, létesités. 2) Első helyre állitás. Bizonyos vitézekdühösít. V. ö. DÜHÖS. nek a csatarendben elé- vagy előállitása. V. ö. ELÉ (2, 3) és ÁLLÍT.

ELDÜHÜL, (el-dühül) ösz. önh. Merő dühhé változik által, folytonosan dühöngő állapotba esik.

ELÉ, (1), (el-é) névutó. Valamivel vagy valakivel szemben és egyszersmind közelebbi viszonyban. Megfelel e kérdésre: hová? s ellene tétetik a megé, mögé névutónak, péld. Ajtó elé és ajtó mögé. Ház elé és ház mögé. Sáncz elé állani, sáncz mögé buj- | ni. Szekér elé fogni (szekér mögé kötni). Jelenti tehát valamely tárgynak, helynek homlokrészét, s ellenté

[blocks in formation]
[blocks in formation]

utcbb = vagy elébb vagy utóbb. 3) Inkább. Elébb

[blocks in formation]

ELÉBOTOG, (elé-botog) ösz. önh. A székely meghalok, hogysem azt tegyem. E két utóbbi értelem-,botog' am. dologtalanul jár, mintegy botorkál elé s ben helyesebb előbb. hátra. Tehát : elébotogelébotorkál.

ELÉBUVIK, (elé-buvik) ösz. k. Rejtekhelyéből

ELÉBBAD, (elébb-ad) ösz. áth. Tovaad. Különösen on en-vel ragozott névszóval viszonyban: túl- | kijő, s eléáll. A ragadozó állatok éjjel elébúnak rejteadai valamin vagy valakin. keikből. Az üldözők eltávozta után ismét elébújtak a szökevények.

Ne gondolkodj semmit azon, Elébbadtam az uramon."

Népdal.

ELÉBBÁLL, (elébb-áll) ösz. k. Tovább, távolabb áll; elkotródik, eltakarodik. Megérezvén a kolbászbüzt, elébbállott ö kelme. Km.

Házatoknál még is hálnék, Hónap osztán elébb állnék.“ Székely népköltési gyüjtemény. Krizától. ELEBBED, (el-ebbed) ösz. önh. Élnek ez igével a székelyek 1) midőn az útról azt akarják mondani, hogy a sok eső miatt, vagy a fagy fölengedése után igen elromlik, mintegy felevődik; 2) Eleved helyett. ELÉBBENI, (el-é-bb-en-i) mn. 1. ELÖBBENI. ELÉBBI, (el-é-bb-i) mn. Elé, közelebb levő. Elébbi hely. Különbözik : előbbi.

ELÉBBJÁR, (elébb-jár) ösz. önh. A rendes, kiszabott időnél korábban megy. Mondatik különösen az óráról, midőn siet. Jobban előbbjár.

ELÉBBLÁBAL, (elébb-lábal) 1. ELÉBBÁLL. Tréfásan eléblábal, 1. ezt.

[blocks in formation]

:

ELEBELI, e helyett előbeli vagy maiasan előbbeni, a Debreczeni Legendás könyben: „De miért tudják vala az elebeli dolgát."

ELÉBLÁBAL, (el-eb-lábal) ösz. önh. Tréfás népnyelven am. elkotródik, megrivasztott eb gyanánt eltakarodik, mintegy eblábon elhordja magát. Szokottabban elébblábal.

ELÉBOCSÁT, (elé-bocsát) ösz. áth. 1) Elébe ereszt, és ez az igazi értelme. V. ö. ELÉ. 2) Megengedi, hogy előre menjen; előre ereszt, előre küld, valamit előszó gyanánt mindenek előtt említ. Elébocsátani a vendéget; elébocsátani a legközelebbi helyre a zolgát. Mielőtt szólanék a dologhoz, elé kell bocsátanom. Az utóbbi értelemben szabályosabb: elő- v. előrebocsát.

ELECS, (el-ecs) fn. tt. elecs-et. Vízárkokban, és mocsárokban tenyésző növény, melynek rostos gyökerei mélyen elágaznak az iszapban, levelei pedig a víz szinén uszkálnak. (Butomus).

ELÉCSAL, (elé-csal) ösz. fn. Valakit vagy valamit csalogatás által rejtekhelyéből maga elé hí. ELECSKE, falu Nyitra megyében; helyr. Elecské-n, -re, —ről.

ELÉCSÚSZ, (elé-csúsz) ösz. önh. Önerejéből csúszva közelebb jön. Bizonyos időben elécsúsznak a tengeri tekenösök.

ELÉCSUSZÁS, (elé-csuszás) ösz. fn. 1) A csúsz igétől származva am. önakaratából csúszva eléjövés. 2) A csúszik igétől am. külső erő által okozott, akaratlan elésikamlás.

ELÉCSÚSZIK, (elé-csúszik) ösz. k. Külső erőnél fogva csusztatva jön szem elé. A vontatott gerenda vagy tolt gabona elécsúszik. A lejtős kocsiülés vánkosa elécsúszik.

ELECZETÉSÉDIK, (el-eczetésėdik) ösz. k. Lassan-lassan eczetes izűvé változik által. V. ö. EL és ECZETÉSÉDIK. Gondviselés nélkül a jó bor is eleczetesedik.

ELÉCZIPEL, (elé-czipel) ösz. áth. Czipelve szem elé húz, vontat, hurczol.

ELECZKE, (el-ecz-ke) fn. tt. eleczkét. Mocsáros helyeken tenyésző háromlevelü fű az öthímesek seregéből, és egyanyások rendéből, melynek keserü nedvét a hideglelés ellen használják. (Menyanthes).

ELEDDIG, (el-eddig) ih. Egész eddig, ezen ideig, ezen pontig. Eleddig vártalak. Eleddig mind a tiéd lesz. V. ö. EL, (2).

ELEDEL, (el-ed-el, él gyöktől) fn. tt. eledel-t, tb. -ek. Minden, amivel az állatok testeik táplálásaul élnek. Tápláló, kövér, hizlaló, zsíros, sovány, szegény, szük eledel. Téli, nyári, reggeli, déli, esti eledel. Eledelt szerezni, gyűjteni. Magához eledelt venni. Keresztény ért. lelki eledel, mennyei eledel, angyali eledel. Krisztusnak teste és vére a kenyér és bor szine alatt.

ELÉDÉLÉG, (el-édélég) ösz. önh. Tartósan, folytatva édeleg; édelgve tölti az időt. V. ö. EL, (2) és ÉDÉLÉG. A szerelmespár elédeleg együtt.

ELÉDÉSGET, (el-édésget) ösz. áth. Édesgetve elvonz, elhí, elcsal. A gyermekeket holmi nyalánkságokkal elédesgetni, édes szavakkal elédesgetni valakit. V. ö. ÉDÉSGET.

ELÉDESÍT, (el-édésít) ösz. áth. Valami ennivagy innivalót szer fölött édessé tesz.

ELEFÁNT, fn. tt. elefánt-ot. A szárazföldön élő emlős állatok között legnagyobb, hosszu, hajlé

« ElőzőTovább »