FODORCSIGA, (fodor-csiga) ösz. fn. Csiga ne-tól, különösen pedig habostarka gyökerétől kölmü állatfaj, melynek héja teke alaku, és fodrokkal csönözte. van rovátkolva vagyis fodrosan tekeredve. (Trochus). FODORDÚCZ, (fodor-dúcz) ösz. fn. 1. FODOR

FODROSÍT, FODROSIT, (fod-or-os-it) áth. m. fodrosit-ott, htn. —ni v. —ani. Fodrossá tesz, fodrokat varr valamire, fodrokba szed, teker.

FODROSAN, (fod-or-os-an) ih. Fodrokkal di- léd a másikra fogta. Ne fogd rám, mit magad tettél. szítve, cziczomázva, piperézve. R, á, rá, fogd rá. (Km.). 14) Visszahatólag fogja magát, igen gyakori szójárás a nép nyelvében, midőn t. i. valaki gyorsan teljesít, végrehajt valamit : fogja magát, elmegyen haza a zsák aranynyal; ő bizon fogja magát, elszökik onnét haza (Kriza J.). 15) Régiesen fogan helyett is: „Fogsz méhedben." Tatrosi codex. Rokonok vele a hellen φάγω ἐς πήγνυμι, πυγμή, latin pango, német fügen, fangen, Finger, finn puutan (fogok, öszvefogok), puutun (fogódzom, érek), pyyden (fogok, capio), pystün (fogok, a késről), magyar vág stb.

FODROSÍTÁS, FODROSITÁS, (fod-or-os-it-ás) fn. tt. fodrosítás-t, tb. -ok. Fodrossá tevés, fodrok kal piperézés, fodrokba tekerés.

FODROSODIK, (fod-or-os-od-ik) k. m. fodrosod-tam, ―tál, —ott. Fodros alakuvá lesz, fodrokba csavarodik, tekerődik, pl. némely növények levelei. FODROZ, (fod-or-oz) áth. m. fodroz tam, -tál, - ott. Fodrokkal ékesít, piperéz, cziczomáz, fodorrá tekerget, csavargat, göngyölget. Hajat fodrozni. Kendöt, kötényt fodrozni.

FOG, (2), rendesen a jelen időben: fogok, fogsz, fog, fogunk, fogtok, fognak, segédige gyanánt szolgál az öszvetett jövő időnek kifejezésére, mely esetben az alapige határtalan módba tétetik, pl. irni fogok, irni fogsz, irni fog stb. Ezen alak eredetileg a kezdő jövőt jelenti, s némileg különbözik az and end végzetű, egyszerü jövőtől, mely inkább folytonos jövőt jelent, s ezzel a régiek feltételes mondatokban éltek; a fog FODROZAT, (fod-or-oz-at) fn. tt. fodrozat-ot.ige jelentése pedig itt is szószerént annyi mint: vaFodrokból álló ékesség, cziczoma, pipere. Fejkötő | lamihez fog, kezével megfogja, kezét rá teszi valaminek fodrozata. Divatszerű fodrozat. cselekvésére, vagyis, kezd valamit tenni (minthogy kezd is kéz-től származik); németül : im Begriffe sein. Ezen szó értelmére némi világot deríthet annak a müncheni codexben eléforduló, különös használata is: De tü látvátok; ingyen penitentziát sem fogtatok, hogy osztán hinnétek neki. (Vos autem videntes nec poenitentiam habuistis) mi szerént itt habet értelemmel bír. Irni fog tehát annyit is tenne, mint lesz neki mit irni (habebit scribere, habebit scribendum).

FODROZÁS, (fod-or-oz-ás) fn. tt. fodrozás-t, tb. -ok. Cselekvés, midőn valamit fodrokkal ellátnak; | vagy fodrokba tekergetnek, göngyölgetnek. Ruha fodrozása. Hajak fodrozása.

sza

4

Régi iratokban, sőt a székelyeknél ma is am. „Ordítani foga." "Ivölteni foga. Halászni foga", mindenütt e helyett kezde. Pesti Gábor meséji. „Örülni foga rajta.", Fogák keresni." Debreczeni Legendáskönyv. „Azért foga tudakozni.“ „Nagyon foga ivőteni.“ Katalin verses legendája. Mai korból:

FOG, (1), (fo-g) áth. m. fog-tam, tál, ott. 1) Valamit kezébe vesz. Fogd e könyvet. 2) Élő, badon mozgó, járó-kelő lényt hatalmába kerít. Madarat, halat, nyulat fog. Alamúz macska nagyot ugrik, egeret fog. (Km.). Tolvajt fog. Valakit katonának | fog. Innen erednek: fogoly, fogság és származékaik. 3) Valamire kényszerít, valamibe zár, szorít. Iskolára fogni a gyermeket. Munkára fogni a cselédeket. Igába fogni a tulkokat. Istállóra fogni a csikókat. Kantárra, fékre, kocsiba fogni a lovakat. Kérdésre fogták. 4) Va- | kezd. lamit folyvást tart, kezében szorít. Ökör szarvát fogni. Fogd a gyeplüt. Nesze semmi, fogd meg jól. (Km.). Ruháját a sárban, porban felfogni. Lefogták a deresre. 5) Közelítő ragú névvel am. valamihez kezd, valamibe kap. Munkához fogni. Szántáshoz, aratáshoz fogni. Ugyanazon értelme van a ba be ragu nevekkel. Mit fogsz beszélni? Kriza J. szerént a székelyekDologba, irásba, olvasásba fogni. Fogjunk bele a szü- nél am. mit kezdesz beszélni? vagy mit beszélsz. Azonretbe. 6) On ön en ragu nevekkel am. hatást gyako-ban már jókor kezdett használtatni jövő értelmében rol, sikerrel működik. Végre fogott a szónok buzdí- is. „Az úr Isten meghozván ő Felségét mostani útjátása a hallgatókon. Némely gyermeken nem fog a jó rul, nem fogja késlelni országunk gyüléssét is." „Igérszó. 7) Szintén azon ragú nevekkel : kifogni valakin tük vala pedig arra is magunkat, hogy ha mit újabam. valamely ügyes csel, fordulat vagy szójáték által bat értenénk ez dologban, tudósítani fogjuk kegyellegyőzni. Kifogott versenytársain. 8) Metsz, vág, éle meteket." Még a jövő multban is. Az nemes Kavan. Ez a kés jól fog. A fejsze nem fogja a vasat. 9) mara tött volt is valami limitatiót, hova mennyit Ragad, megragad, ellep valamit; ír. Nem fogja rozsda praestáljanak a nemes vármegyék, de kevés effectusa az aranyat. (Km.) A zsír megfogta a ruhát. A korom fogott még eddig lönni.“ Gróf Eszterházy Miklós námegfogta a kezét. Nem fog a toll, kréta. 10) Pártját | dor levelei 1634. és 1636., 1638. évekből. (Tehát fogni valakinek vagy pártúl fogni valakit, am. védel- még Pereszlényi előtt, kire Révay hivatkozik). (Mamez, védelme alá veszen. 11) Veszteglő vagy álla-gyar Történelmi tár. VIII. kötet). Ugyanezen korból: pitó ragú nevekkel am. ragad, tart. Szarvánál fogni | „ Szinte már midőn deditióra fogtanak volna, kevés az ökröt, szaván fogni az embert. 12) Átv. gyakran idők alatt menni a svéczek." Petrityvity Horváth am. rajtaveszt. Ördögöt fogott, törököt fogott, ezek, s Kozma önéletirása 1634-1660 (Történelmi kaláhozzájok hasonló némely mások, valamely történeten szok Thaly Kálmántól). V. ö. IGEIDŐ és JÖVŐ. alapuló közmondások. 13) Ra re ragú nevekkel : másra tol, hárít valamit, mást okol. A kárt egy

AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KŎT.

FOG, (3), (azonos fog v. vág igével) fn. tt. fogcse- at. 1) Kemény, és részint éles, hegyes, részint lapos,

55

kiálló csontszerű tetemek az ember és állatok állkapczájában, melyek által az eledelt szájaikba fogják, és öszvevágják vagy rágják. Harapó fog, szemfog v. kutyafog, zápfog, kanfog, csikófog, lyukas-, csorba-, odvas fog, vásott fog, fehér-, fekete-, sárga-, rozsdás fog, ritka- v. sürü fog, hosszu fog. Farkasfog. Farkas fogra kelt, am. elveszett. Fogat vicsorítani valakire; fogat húzni; kimutatni a foga fehérét am. magát elárulni; foga között mondani valamit am. mormogva, félig hallatva mondani; nem vásik, nem kopik benne a foga, am. nem eszik, nem kap belőle; nem fér fogára, am. nem szenvedi a gyomra; nincs fogára, am. nem tetszik neki, kedve ellen van; fogát feni valakire v. valamire, am. boszút forral ellene, v. magáévá kivánja tenni: fáj a foga valamire, am. igen kivánja, alig vágja kenyérbe a fogát, am. nincs mit ennie, koldús; ez fél fogamra is kevés; ajándék-marhának nem kell borjúfogát nézni. (Km.) Kihullott, elvásott a foga. Kiütötték, kitörték a fogát. Jő a foga, am. nő. 2) Némely szereknek, eszközöknek a fogakhoz hasonló hegyei. Gereblye foga, fésű foga, fürész foga, borona foga, gereben foga stb. 3) A lajtorjának egyes lépcsője. Tíz fogú lajtorja.

Rokonok vele más nyelvekből az ostják ponk, penk, finn pii, s a volgamelléki pu, päi.

FOGACS, puszta Heves és Nógrád megyékben; helyr. Fogacs-on, ―ra, -ról.

FOGADJ' ISTEN, (e helyett fogadja Isten) üdvözlést, köszöntést viszonozó kifejezés, pl. Adjon Isten jó napot! -Fogadj' Isten! am. teljesítse Isten (t. i. az üdvözlést). Milyen a jó nap, olyan a fogadj' Isten. (Km.).

FOGADKOZIK, (fog-ad-koz-ik) k. m. fogadkoztam, tál, ott. Holmi fogásokkal, kifogásokkal mentegetődzik, valamitől huzódozik, szabadkozik.

FOGADMÁNY, (fog-ad-mány) fn. tt. fogadmányt, tb. ok. L. FOGADALOM.

FOGADÓ, (1), (fog-ad-ó) fn. tt. fogadó-t. Utasok számára oly vendégház, melyben a vendéglő pénzért étel-itallal és szállással szolgál. Városi fogadó. Fényes, pompás, közönséges fogadó. Gyalog foga

dó, melyben kocsiknak, szekereknek nincs hely, csak személyeknek, hová csak gyalog útasok szoktak be

FOGACSI, (fog acs-i v. fog-as-i) mn. tt. fogaesi-t, tb.ak. Kiálló nagy fogú. Kemenesali tájszó. FOGAD, (fog-ad) áth. m. fogad-tam, tál, -ott. 1) Bizonyos kedvvel, kedélylyel lát, üdvözöl valakit. Nyájasan fogadni a vendégeket. Roszúl fogadni a szegény atyafiakat. 2) Vesz, viszonoz valamit. Szivesen fogadni az ajándékot. Hálával fogadni a jótéteményeket. 3) Valamit sikeresen, gyümölcsöző leg vesz magába. Gyermeket méhbe fogadni. Szót fogadni az elöljáróknak. Az Úr angyala üdvözlé Máriát és méhébe fogada a sz. Lélektől. Angyali üdvözlet. 4) Szerződés által magához vesz, magáévá tesz valakit v. valamit. Katonát fogadni. Cselédeket fogadni. Orgyilkosokat fogadni. Bérben kifogadni más jószágát. Örökbetérni. V. ö. VENDÉGLŐ, VENDÉGFOGADÓ: KOCSMA; CSÁRDA: SZÁLLODA. fogadni az árva fiút. 5) Igéret teljesítésére kötelezi magát. Örök nötelenséget, szüzeséget, engedelmességet fogadni. Amit lovon fogad, gyalog meg nem állja. (Km.). 6) Önh. ért. két vagy több kétes eset közől egyiket állítja bizonyosnak vagy valószinünek, s csalatkozásának esetére valamely büntetési díjt igér a nyertes ellenfélnek. Én fogadok, hogy a két versenyező ló között a fiatalabbik lesz nyertes. Fogadok száz forintban. Hát te miben v. mennyiben fogadsz? En fejemben fogadok, hogy stb. Fogadjunk, hogy nem esik két hétig eső.

FOGADALOM, (fog-ad-al-om) fn. tt. fogadalmat. Igéret, melynek megtartására innepélyesen, komolyan vagy épen vallási szentség által lekötelezzük magunkat. Ezerzetesi fogadalom. Házassági fogadalom.

FOGADÁS, (fog-ad-ás) fn. tt. fogadás-t, tb. ok. 1) Bizonyos kedvvel, kedélylyel látása, üdvöz

FOGADÓ, (2), (1. föntebb) mn. tt. fogadó-t. Aki vagy ami fogad.

tb.

FOGADÓS, (fog-ad-ó-s) fn. tt. fogadós-t, -ok. A fogadónak birtokosa vagy haszonbérlője, ki a jövőmenő utasoknak pénzért ételitallal és szállással szolgál. Máskép: vendégfogadós.

FOGADOTT, (fog-ad-ott) mn. tt. fogadott-at. 1) Szerződött, bizonyos feltételek alatt fölvett. Fogadott katona. Fogadott cseléd. Heti bérbe fogadott napszámosok. 2) Elvállalt, magáénak vallott. Fogadott gyermek. 3) A mesterembereknél fogadott munka, am. oly munka, melyet egyenesen parancsol, rendel valaki, különböztetésül a vásári munkától. Ha pedig a rendelő anyagot vagy kelmét is ad hozzá, váltott munka. 4) Fogadott bíró, am. az egyezkedni akaró felek által köz akarattal választott biró. (Arbiter).

869

FOGADVÁNY-FOGALOM

FOGAMODIK-FOGANATOS

870

FOGADVÁNY, (fog-ad-vány) fn. tt. fogad- | újúl elménkben, de csak mint képlet, az egész jelenet,

vány-t, tb. ok. 1) Szerződési fogadást tárgyazó iromány, oklevél. 2) 1. FOGADALOM.

FOGADZÁS, (fog-ad-z-ás) fn. tt. fogadzás-t, tb. -ok. Az állat fejlődésének azon állapota, midőn fogai nőnek. Gyermekek fogadzása.

FOGADZIK, (fog-ad-z-ik) k. m. fogadz-tam v. -ottam, -tál v. -ottál, ott, htn. -ni v. -ani. Állatokról mondjuk, midőn fogaik kezdenek nőni.

FOGALAKÚ, (fog-alakú) ösz. mn. Minek a foghoz vagy fogakhoz hasonló alakja van.

FOGALMÁNY, (fog-al-m-ány) fn. tt. fogalmány-t, tb. -ok. Fogalmazás, mely irásba van téve, tehát maga azon iromány, mely a fogalmazást magában foglalja. V. ö. FOGALMAZ.

FOGALMAZ, (fog-al-m-az) áth. m. fogalmaztam, -tál, -ott. Gondolatait valamely tárgyról öszveszerkeszti, s irásba foglalja. Levelet, folyamodást fogalmazni. Felirást fogalmazni. A tanácskozási tárgyakat és határozatokat fogalmazni. Világosan, könynyen v. homályosan, nehezen fogalmazni.

ekkor,kocsi robogás csak (elmebeli) fogalmak, nem (való) tárgyak, sőt ezekkel öszvefüggésben több más fogalom is megfordulhat tudatunkban, mint zöld, négykerekű, két lovas, zárt, nyílt stb. (t. i. kocsi), a lovak ismét pej vagy szürke vagy fekete vagy sárga szőrűek stb. Sőt midőn láttuk, észleltük is a robogó kocsit, már a kocsiról, robogásról, kerekekről, lovakról előbb szerzett tudatunknak kellett lennie, különben nem tudtuk volna az egyes tényeket, (álta lában) tárgyakat megkülönböztetni, megnevezni. 4) Valamely tárgyat illető gondolatoknak öszveszerkesztése és irásba tétele is fogalomnak neveztetik. Ezen ifjunak igen jó fogalma van, azaz tulajdonképen,fogalmazása vagy,fogalmazási tehetsége'.

FOGAMODIK, (fog-am-od-ik) k. m. fogamodtam, tál, -ott. A növény vagy növénymag, gyökeret ver és műszeres életet kezd élni. Megfogamodott az elültetett csemete. Megfogamodott az oltás, szemzés. Máskép fogamszik.

FOGAMSZIK, (fog-am-sz-ik) k. Minden időraFOGALMAZÁS, (fog-al-m-az-ás) fn. tt. fogal-gozásait a fogamodik igétől veszi. V. ö. FOGAmazás-t, tb. ok. Észbeli munkálkodás, melynél fog- MODIK. va valamit fogalmazunk. V. ö. FOGALMAZ.

FOGALMAZAT, (fog-al-m-az-at) fn. 1. FOGAL

MÁNY.

FOGALMAZÓ, (fog-al-m-az-ó) fn. tt. fogalmazó-t. 1) Általán személy, ki valamit fogalmaz. V. ö. FOGALMAZ. 2) Különösen, kir. cancellariai, helytartósági és kincstári hivatalnok, ki rangsorozatban a titoknok után áll, s nevét onnét veszi, hogy az illető hivatalokban a fogalmazás különösen őt illeti. (Concipista).

FOGAN, (fog-an) áth. m. fogan-t. Mondjuk minden nőállatról, midőn méhében a hím magva élő magzattá leszen. Gyermeket fogan az anya. Borjat

fogan a tehén. Innen szenvedő alakban: fogantatom. Ki fogantaték Szent Lélektől, születék Szűz Máriától. (Apostoli hitv.).

FOGANÁS, (fog-an-ás) fn. tt. foganás-t, tb. -ok. A nőállat méhének azon működése vagy állapota, midőn a hím magvának életet ad, s azt a kifej

FOGALMAZÓI, (fog-al-m-az-ó-i) inn. tt. fogal- lendő állatnak mintegy csirájává teszi.

mazói-t, tb. —ak. Fogalmazót illető, arra vonatkozó. Fogalmazói hivatal. Fogalmazói gyakornok.

FOGALOM, (fog-al-om) fn. tt. fogalmat, tb. -ak. 1) Széles és köz ért. valamely tárgynak ész általi felfogása, ismerete. Világos, tiszta vagy homályos, zavart fogalom; hibás fogalom. Ezen embernek fogalma sincs a szépművészetről. 2) Szorosabb bölcseleti ért. egyetemes képlet, azaz mely nem valósággal létező egyedre, egyes, különös tárgyra vonatkozik, hanem több tárgyak közös jegyeit elvontan foglalja öszve, pl. ember fogalom, mert e szó alatt értetik Péter, Pál és mind, kik az emberi nemhez tartoznak, és,ember' csak képlet, gondolat, mely önmagában nem létezik, hanem csak a gondolkodó elmében, mely Péter, Pál stb. közös jegyeit (,eszes' és állat') a gondolatban elvonta és egy gondolati lényben egyesítette. Ily fogalmak állat, növény, ásvány, erény, bün stb. Ezen fogalom különösen az értelmi tehetség működése. Még szorosabb értelemben fogalom minden tárgy, melyről az emberi elmének oly tudomása van, hogy azt más tárgytól képes megkülönböztetni. Például látunk előttünk egy kocsit elrobogni, ez csak érzéki jelenet, észrevétel, észlelet. De ha már a kocsi tova robogott is, megmarad vagy idő multával meg

FOGANAT, (fog-an-at) fn. tt. foganat-ot. Általán, valamely cselekvénynek sikere, kedvező vagy kedvetlen következése. A gyógyszernek jó foganata volt. A szerfölött kemény bánásmódnak káros foganata van a növendékre nézve. Kérelmemnek semmi foganata nem volt.

FOGANATLAN, (fog-an-at-lan) mn. tt. -t, tb. ok. Aminek foganata, azaz sikere, következménye nincsen; ami által semmit végrehajtani nem lehetett. Foganatlan intések, kérelmek. Foganatlan isteni kegyelem, azaz melyet az ember üdvösségére nem fordít. (Gratia inefficax). Határozóilag am. foganatlanul, foganat nélkül.

FOGANATLANSÁG, (fog-an-at-lan-ság) fn. tt. foganatlanság-ot. Valamely cselekvénynek, működésnek azon tulajdonsága vagyis állapota, midőn sikere nincsen, kivánt hatás nélkül végződik.

FOGANATLANUL, (fog-an-at-lan-ul) ih. Siker nélkül, hatástalanul, hiába. Foganatlanul jární-kelni valamely ügyben.

FOGANATOS, (fog-an-at-os) mn. tt. foganatos-t v. at, tb. ak. Aminek sikere, hatása, következménye van. Foganatos kérelem. Foganatos isteni kegyelem, azaz melylyel él az ember, hogy üdvösséget

FOGANTYÚS, (fog-an--tyú-s) mn. tt. fogan| tyús-t v. —at, tb. —ak. Minek fogantyúja van. Fogantyús szablya. V. ö. FOGANTYÚ, FOGANTÓ.

FOGANTYÚZ, (fog-an-tyú-oz) áth. m. fogantyúz-tam, tál, ott. Fogantyút csinál valaminek, fogantyúval ellát.

FOGARAS, mezőváros Erdélyben, hasonló nevű vidékben; helyr. Fogaras-on, —ra, ―ról.

FOGÁRD, (fog ár-d) mn. tt. fogárd-ot. Ami könnyen kelepezébe ejt, bajba bonyolít, zavarba hoz. Fogárd kérdés. Fogárd beszéd. Fogárd kérdésekkel rajta kapni a vallatás alá vett gonosztevőt. Képzésre olyan, mint csalárd.

FOGAREPEDT, (foga-repedt) ösz. fn. A mohok rendébe tartozó növénynem, tok száján 16 foggal, melyek mindegyike ketté hasadt. (Fissidens). FOGAS, (1), (fog-as) mn. tt. fogas-t v. -at, tb.ak. 1) Aminek foga vagy fogai vannak, akár FOGANÍT, FOGANIT, (fog-an-ít) áth. 1. FO-tulaj. akár átv. értelemben. Fogas eb, fogas hal. FoGANATOSÍT.