Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

ELBÁMÉSZKODIK, (el-bámészkodik) ösz. k. 1) Teljesen bámészkodó állapotban van. 2) Folytonosan, sokáig bámészkodik. Óra számra elbámészkodni valamin. V. ö. EL és BÁMÉSZKODIK.

ELBÁMÍT, (el-bámít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy más elbámuljon; teljes bámulásba ejt. V. ö. BÁMÍT.

[blocks in formation]

ELBECSÜLÉS, (el-becsülés) ösz. fn. Valamely birtoknak becsüáron vagy becsülés útján történő elvétele. V. ö. ELBECSÜL.

ELBECSÜLTET, (el-becsültet) ösz. mivelt. Valamely jószágot törvényes úton végrehajtott becsü szerént elvetet. A hitelező elbecsülteti az adósnak házát. ELBÉLEL, (el-bélel) ösz. áth. Béllésre elhaszÁtv. székely szólás szerént elpalástol, elcsinál vmit. (Kriza János).

ELBÁMÚL, (el-bámul) ösz. önh. Teljesen, hosz-nál. szasan bámul valamin v. valamire. Elbámulni a dicső természeti tünemyen. Elbámulni a hallottakra. V. ö. EL és BÁMÚL.

ELBÉLYEGEZ, (el-bélyegez) ösz. áth. 1) Valamit bélyeg által sajátjának kijelel. 2) Az elébbi béELBÁMULÁS, (el-bámulás) ösz. fn. Teljes, lyeg helyett más tulajdonos bélyegét üti valamire. Elbélyegezni a gulyából vásárlott tinókat.

hosszas, mélyen elmerülő bámulás.

ELBÁNÁS, (el-bánás) ösz. fn. Cselekvés, midőn

valamivel elbánunk; V. ö. ELBÁNIK.

ELBÉNÚL, (el-bénúl) ösz. önh. Teljesen bénává lesz. V. ö. EL és BÉNÚL.

ELBÉNULT, (el-bénult) ösz. mn. Aki egészen

ELBANDSALODIK, (el-bandsalodik) ösz. k. 1. bénává lett. Elbénult nyomorék. ELBÁMÉSZKODIK. Tiszamelléki szó.

ELBANDSALOG, (el-bandsalog) ösz. önh. Tartósan bandsalog. Bámészkodva elmegy, eljár.

ELBÁNIK, (el-bán-ik) ösz. k. Segítő ragu viszonynévvel. Elbánni valakivel, am. valamely ügyes bajos dolgot könnyü szerrel elvégezni vele. Majd elbánom én vele, am. készen leszek, kifogok rajta. Elbánni az ellenséggel, am. megütközni vele s meggyőzni. V. ö. BÁNIK.

ELBÉREL, (el-bérél) ösz. áth. Valamit bizonyos bérért oda ad, oda enged. V. ö. BÉRÉL.

ELBERETVÁL, (el-beretvál) ösz. áth. Beretvával elmetsz, tövig kiirt. Elberetválni a bajuszt,

szakált.

ELBERETVÁLÁS, (el-beretválás) ösz. fn. Szőrnek, hajnak beretvával elmetszése.

ELBESZÉL, (el-beszél) ösz. áth. és önh. 1) Folyvást beszél, a nélkül, hogy megakadna. Szépen elbeszél magyarul, francziául, németül. 2) Szépirodalmi s általános ért. valamely történeti vagy költött ese

ELBÁNYOL, (el-bányol) ösz. áth. Bányászati műszó, s am. az érczet, különösen, a kész aranyat, ezüstöt mind pénzzé veri, pénzzé alakítja. A bányo-ményt eléad. lást elvégzi.

ELBARMÍT, (el-barmít) ösz. áth. Barommá változtat el, baromi természetüvé tesz. A zsarnoki bánás elbarmítja az embereket.

ELBARMÚL, (el-barmúl) ösz. önh. Baromi természetet ölt, barom módra elvetemül.

ELBARNÍT, (el-barnít) ösz. áth. Fölötte bar nává tesz. A mezőn járókat elbarnítja a nap. V. ö. EL és BARNÍT.

ELBARNÚL, (el-barnúl) ösz. önh. Nagyon barna színt ölt, barnára változik által. Miolta falun lakik, egészen elbarnúlt.

ELBESZÉLÉS, (el-beszélés) ösz. fn. 1) Általán, valamely történt dolognak eléadása. 2) Szépirodalmilag, költői elbeszélés, mely valamely érdekes életviszonyt költöileg fest teljes kifejléseig. L. BESZÉLY.

ELBESZÉLŐ, (el-beszélő) ösz. mn. és fn. 1) Általán, valamely történetet eléadó; különösen 2) személy, ki valamely történetet, eseményt eléad, elmond. 3) Beszélyíró. V. ö. BESZÉLY.

ELBETEGESĖDIK, (el-betegésédik) ösz. k. Egészsége úgy megromladozik, hogy hova tovább több nyavalya éri.

ELBETEGESKEDIK, (el-betegėskédik) ösz. k. EL-BE, (el-be) ösz. ih. A be határozónak nyo-Hosszas ideig, tartósan beteg. Évről évre elbetegeskedik. matékosabb módosítása. El-be ment. (Palócz szójárás, az ő kimondásuk szerént: eü-be). Régi iratokban gyakran eléjön. Követi vala őtet mind el be a papok fejedelme pitvaraiglan. (Tatrosi codex). És tedd el be

tegzedbe. Pesti Gábor meséi XXXIX.

ELBETEGÜL, (el-betegül) ösz. önh. Tartós betegségbe esik, betegessé lesz.

ELBICZEG, (el-biczég) ösz. önh. 1) Biczegve elmegy. 2) Tartósan folytonosan biczeg. Ha gyöngék

is lábai, de ő azért elbiczeg. V. ö. BICZEG.

ELBECSTELENÍT, (el-bécstelenít) ösz. áth. ELBILLEN, (el-billen) ösz. önh. Úgy billen, Végképen becstelenné tesz; becsületétől teljesen meg-hogy súlyegyenét vesztve azt többé vissza nem kapja. foszt. V. ö. BECSTELENÍT. Elbillen a mérleg. 1. EL és BILLEN.

ELBECSÜL, (el-bécsül) ösz. áth. Valamely birtokot, jószágot mástól becsüáron vagy becsülés útján elvesz, azaz megbecsültet és az árát kifizetvén vagy adósságba tudván, magához szerez, vagy pedig a becsü következtében árverésre kitesz és elad. Elbecsülni az adósnak házát. Mindenét elbecsülték. V. ö. BECSÜL, BECSÜLÉS.

ELBILLENÉS, (el-billenés) ösz. fn. Állapot, illetőleg mozgás, midőn valami súlyegyenét vesztve félre billen.

ELBÍR, (el-bír) ösz. áth. 1) Oly ereje van, mely valamely nagyobb terhet tartani, vinni elegendő. Elbír vállán egy zsák buzát. 2) Nagyobb bajt tür, szenved, kiáll. Sok bajt elbír egyber. V. ö. EL és BÍR.

[blocks in formation]

ELBIRÁS, (el-birás) ösz. fn. 1) Valamely nagyobb tehernek eltartása, elviselése. 2) Eltürés.

ELBIRTOKLÁS, (el-birtoklás) ösz. fn. A bir

[blocks in formation]

elcsapás. V. ö. ELBOCSÁT.

ELBOCSÁTTATÁS, (el-bocsáttatás) ösz. fn. Azon állapot, midőn valakit elmenni engednek, eleresztenek; elküldenek; elhajtanak, elcsapnak. Elbocsáttatását kéri, várja. V. ö. ELBOCSÁT.

ELBOCSÁTÁS, (el-bocsátás) ösz. fn. 1) Elmentokszerzésnek azon neme, midőn valaki az idegen jó- ni engedés, szabadon eresztés. 2) Elküldés. 3) Elhajszágot, hosszasabb, a törvény által meghatározott idő-tás, ben meg nem zavart birás által egészen tulajdonává teszi. Az osztrák jog megkülönbözteti az elévülést az ellatoklástól. E szerént (1451. §.) „Az elévülés valamely jognak, mely a törvény által meghatározott idő alatt nem gyakoroltatott, elvesztése." És (1452. §.) Ha az elévült jog törvényes birtoklásnál fogva egy szersmind más valakire átruháztatik; akkor elbirtokolt jognak s a szerzés e módja elbirtoklásnak neveztetik."

ELBIRTOKOL, (el-birtokol) ösz. áth. Valamely vagyont, jószágot, hosszasabb, a törvényben kiszabott idő lefolyása, például 30 év alatt gyakorolt birás által, egészen tulajdonává tesz. V. ö. ELBIRTOKLÁS. ELBIRTOKOLÁS, 1. ELBIRTOKLÁS. ELBITANGOL, (el-bitangol) ösz. áth. Jószágot, pénzt bitangolva elveszteget, elprédál, elharácsol. V. 6. EL és BITANGOL. Az ösökről maradt örökséget elbitangolni.

ELBÓDÍT, (el-bódít) ösz. áth. Egészen bódulttá tesz, fejét elkábítja, öntudatlan állapotba helyez, elszédít, tévedésbe ejt, elámít. A nagy göz, füst elbódította fejemet. Holmi légből kapkodott eszmékkel elbódítani a tapasztalatlan, a könnyen hivő ifjuságot. V. ö. BÓDÍT.

ELBÓDÍTÁS, (el-bódítás) ösz. fn. Végrehajtott, sikeresített bódítás; elszédítés, tévedésbe ejtés. V. ö. BÓDÍTÁS.

ELBÓDÚL, (el-bódúl) ösz. önh. 1) Feje elkábúl, elszédül, öntudata megzavarodik. 2) Eltéved. V. ö. BÓDÚL.

ELBÓDULÁS, (el-bódulás) ösz. fn. 1) Elkábulás, elszédülés. 2) Eltévedés. V. ö. BÓDULÁS.

ELBOHÓSKODIK, (el-bohóskodik) ösz. k. Foly

ELBITANGOLÁS, (el-bitangolás) ösz. fn. Jószágnak, pénznek bitangolás általi elvesztegetése, el-tonosan, tartósan bohóskodik; bohóskodó szerepet űz, pazarlása. V. ö. EL és BITANGOLÁS.

ELBITOL, (el-bitol) ösz. áth. 1. ELBITANGOL. ELBITOROL, (el-bitorol) ösz. áth. Bitorolva eltulajdonít, elvesz, elveszteget; 1. BITOROL.

ELBIZAKODÁS, (el-bizakodás) ösz. fn. Túlságos bizakodás, önerejének túlbecsülése. V. ö. EL és BIZAKODÁS.

ELBIZAKODIK, (el-bizakodik) ösz. k. Túlságosan bizakodik; erejében, tehetségében fölötte bízván, másokat lenéz. V. ö. BIZAKODIK.

ELBIZAKODOTT, (el-bizakodott) ösz. mn. 1.

ELBIZOTT.

gyakorol. V. ö. EL és BOHÓSKODIK.

ELBOLONDÍT, (el-bolondít) ösz. áth. Holmi hazugságokat mással elhitett, vagy ál igéretekkel mást kecsegtet, s a könnyen hivőt nevetség tárgyává teszi, vagy saját vétkes czéljára fölhasználja. Szemes, eszes embert nem lehet elbolondítani. Engem ugyan el nem bolondítasz.

ELBOLONDÍTÁS, (el-bolondítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit elbolondítnak. V. ö. ELBOLONDÍT.

ELBOMLÁS, (el-bomlás) ösz. fn. Együvé tartozó, s öszveállott részeknek teljes eloszlása, egymásszétválása. V. ö. EL és BOMLÁS.

ELBOMLIK, (el-bomlik) ösz. k. Öszvetartozó, kapcsolatban levő részei szétválnak, egymástól elszakadnak. Elbomlik a befont haj.

ELBÍZIK, (el-bízik) ösz. k. Rendszerént vissza-tól ható névmást és pedig tárgyesetben kiván maga mellé: elbizom magamat, elbizod magadat, elbizza magát stb. azaz : tulságosan bizom magamban, bizol magadban stb. Ellizza magát erejében, tudományában, eszében. V. ö. EL és BÍZIK.

ELBONG, (el-bong) ösz. önh. Bongva elmegy, tovább halad. Elbonganak füleim mellett a darázsok. ELBIZOTT, (el-bizott) ösz. mn. Aki önmaga ELBONT, (el-bont) ösz. áth. Öszvekötött, együ erejéről, eszéről, tulajdonságairól fölötte, túlságosan vé füzött valaminek részeit egymástól elválasztja, szétsokat tart; önmaga felől nagy véleményben levő; fejti. Elbontani a házat. Elbontani az ágyat. V. ö. erején, tehetségén fölül merészkedő. Sok dicsérgetés | BONT. dital elbizott fiatal művész, író.

ELBONTÁS, (el-bontás) ösz. fn. Cselekvés, ELBIZOTTSÁG, (el-bizottság) ösz. fn. Az ön-mely által elbontunk valamit. V. ö. ELBONT.

becsülésnek fattyu kinövése, midön valaki önerejét, tehetségét túlbecsüli, magáról szerfölött sokat tart; más tanácsát, eszét, erejét, a magáéhoz képest keveseili, kicsinyli.

ELBOCSÁT, (el-bocsát) ösz. áth. 1) Elmenni erged, szabadon ereszt. Elbocsátani a kiszolgált katoLákat. Elbocsátani kalitkából a madarat. 2) Elküld, kiad valakin. Elbocsátani szolgálatból a cselédeket. 3)

ELBORÍT, (el-borít) ösz. áth. Valamit egész terjedelmében elföd, eltakar. Elborítja az árvíz a mezöket. Elborítja a vér az arczát. V. ö. EL és BORÍT.

ELBORONÁL, (el-boronál) ösz. áth. Boronálva elvisz, tovább söpör, sodor, vontat. Elboronálni a gazt a szántott földről. V. ö. EL és BORONÁL.

ELBOROZ, (el-boroz) 1) ösz. önh. Folyvást boroz, borivással eltölti az időt. Elborozni egész éjszaka. 2)

87

ELBORSOL-ELBÚG

ELBUJÁLKODIK-ELBÜDÖSÍT

88

ösz. áth. Borral beönt, elmocskol. Elborozni az asztalab-relmes giliczék óraszámra elbúgnak. Elbúgott mellettem roszt, a ruhát. V. ö. EL és BOROZ. a csiga, (búgó). V. ö. EL és BÚG.

ELBORSOL, (el-borsol) ösz. áth. Mértékfölött megborsol valamit. Elborsolni a levest, a borsos pogácsát. V. ö. EL és BORSOL.

ELBUJÁLKODIK, (el-bujálkodik) ösz. k. 1) Folytonosan, tartósan bujálkodik. 2) Egészen bujává lesz. Gyanus személyekkel vagy személyek között elbuELBORÚL, (el-borúl) ösz. önh. 1) Borúval egé-jálkodni. 3) Visszaható névmással: bujálkodásban magát elerőtleníti. Elbujálkodta magút.

szen behuzódik, homályos alakot ölt. Elborúl az ég, a magas hegy. 2) Átv. ért. komor, sötét arczot mutat. V. ö. EL és BORÚL.

ELBORZAD, (el-borzad) ösz. önh. Elfogja a borzadás; teljesen borzad. Elborzadt, midőn a nagy veszélyt látta. V. ö. EL és BORZAD.

ELBORZADÁS, (el-borzadás) ösz. fn. Kedélyi állapot, midőn valakit a borzadás ellep.

ELBOSZANKODIK, (el-boszankodik) ösz. k. Folytonosan, tartósan boszankodik. Naphosszat elboszonkodni holmi csekélységen. V. ö. EL és BOSZANKODIK.

ELBOTLÁS, (el-botlás) ösz. fn. Botolva clesés,

[blocks in formation]

ELBOTORKÁL v. ELBOTORKÁZ, (el-botorkál v. -botorkáz) ösz. önh. Botorkázva elmendegel, elhalad, járkál. Tapogatódzva, sötétben elbotorkál az utczákon. Alig lát, mégis elbotorkál a csapszékbe.

ELBÖDÍT, (el-bödít) ösz. áth. Visszaható névmással: Elbődíti magát, am. elbődül.

ELBUJDOSÁS, (el-bujdosás) ösz. fn. Bujdosva messze távozás, elköltözés.

ELBUJDOSIK, (el-bujdosik) ösz. k. Bujdosva eltávozik, elmegy, elköltözik. V. ö. BUJDOSIK. „Ha a nap lenyugszik, ő is elbujdosik, A szegény legénynek szíve szomorkodik.

Népd.

ELBUJTAT, (el-bujtat) ösz. áth. Eszközli, alkalmat, helyet, módot nyújt valakinek, hogy elbujjék. Elbujtatni az űzőbe vett tolvajokat.

ELBUKÁS, (el-bukás) ösz. fn. 1) Híg elemben, folyadékban elmerülés. 2) Elbotlás. 3) Átv. ért. tönkrejutás, adósságok miatt minden vagyonnak elvesztése; hivataltól, rangtól elesés. V. ö. BUKÁS.

ELBUKIK, (el-bukik) ösz. k. 1) Híg elem, péld. Átv. ért. a kereskedő hitelét, a birtokos vagyonát, víz alá merül. A kő elbukik a vízben. 2) Elbotlik. 3) sok adósságai miatt elveszti. 4) Hivataltól, rangtól

elesik.

ELBUKTAT, (el-buktat) ösz. áth. 1) Híg elem alá egészen elmerít. 2) Elejt, elesni kényszerít. 3) Átv. ért. a kereskedőt hitelétől, a birtokost vagyonától megfosztja. 4) Rang, hivatal, becsület nélkülivé

tesz.

ELBÖFFENT, (el-böffent) ösz. áth. Visszaható ELBULIKOL, (el-bulikol) ösz. önh. Folytononévmást tárgyesetben kiván maga mellé. Elböffentem san, tartósan bulikol. V. ö. EL és BULIKOL. A pámagamat, elböffented magadat, elböffenti magát. Egy-ros giliczék nyájasan elbulikolnak. szer egészen neki eresztett hangon böffen. V. ö. EL és BÖFFEN.

ELBŐVÍT, (el-bővít) ösz. áth. Valamit túlságos mértékben bővít, bővé tesz. V. ö. EL és BŐVÍT.

ELBŐVÜL, (el bővül) ösz. önh. Túlságosan bővűl, igen szétterjed, kitágul. Viselésben elbővül a

lábbeli.

ELBUCSUZÁS, (el-bucsuzás) ösz. fn. Elválás előtti és véghez vitt bucsuzás. Menyasszony elbucsuzása a szülői háztól. Érzékeny, fájdalmas elbucsuzás. V. ö. BUCSUZÁS.

ELBUCSÚZIK, (el-bucsúzik) ösz. k. Menőfélben lévén végképen bucsut vesz, utolsó istenhozzádot mond. Elbucsúzott szüleitől, rokonaitól, barátitol. V. ö. BUCSÚZIK.

ELBUCSUZTAT, (el-bucsuztat) ösz. mivelt. 1) Általán : valakinek elválása, elmenése alkalmával bucsúbeszédet tart. 2) A halottat kiénekeli, s nevében rokoninak, ismerőseinek stb. végbucsút mond. V. ö. BÚCSÚ, BÚCSÚBESZÉD, BÚCSÚZTAT.

ELBÚG, (el-búg) ösz. önh. Búgva tölti el az időt, folytonosan búg; búgva megy, halad el. A sze

ELBUSÚL, (el-busul) ösz. önh. 1) Folyvást, tartósan búsúl. Magában elbúsúl egész nap. 2) Visszaható névmással: hosszas és nagy búsulásnak adja magát. Elbúsulom magam, elbúsúlod magad, elbúsulja magát. Ha elbúsúlja magát, nincs aki megvigasztalja. V. ö. BÚSÚL.

ELBÚTAT, (el-bútat) ösz. áth. 1. ELBÚJTAT. ELBUTÍT, (el-butít) ösz. áth. Folytonosan, és végképen butává tesz. Mértéktelen szeszes italokkal elbutította magát. V. ö. BUTÍT.

ELBUTÚL, (el-butúl) ösz. önh. Végképen butává lesz, elméje eltompúl. V. ö. BUTÚL, BUTA.

ELBUVÁS, (el-buvás) ösz. fn. Elrejtődzés; olyan buvás, mely által valaki rejtve, titokban marad, vagy maradni akar.

ELBUVIK, (el-buvik) ösz. k. Elrejtődzik; avégre, vagy úgy buvik, hogy meg ne találják. V. ö. EL és BUVIK.

ELBÜDÖSÍT, (el-büdösít) ösz. áth. Büdös szagot terjeszt el valamiben, vagy valamin; bűzzel befertőzteti. Foghajmával, pézsmával elbüdösíteni a

szobát.

[blocks in formation]

ELBÜSZKÍT, (el-büszkít) ösz. áth. Egészen büszkévé tesz; valakiben a büszkeséget túlságosan föléleszti. V. ö. EL és BÜSZKE, BÜSZKESÉG.

ELBÜSZKÜL, (el-büszkül) ösz. önh. Mindig, hovatovább büszkébb lesz; egészen elbízza magát.

ELBÜVÖL, (el-bűvöl) ösz. áth. 1) Valamely szépmű vagy müvészet által egészen meghat, elragad, mint valamely büvész. A jeles zenész, énekes elbűvöli a hallgatókat. 2) Bűvölés, titkos mesterség vagy ügyesség által elvesz, eltüntet. Elbűvölte ujjamról a gyürüt, vagy zsebemből az aranyakat.

ELBÜVÖLÉS, (el-bűvölés) ösz. fn. 1) Müvészi hatás, meglepés, elragadás. 2) Bűvölés általi eltüntetés. V. ö. ELBÜVÖL

[blocks in formation]

ELCSAVAR, (el-csavar) ösz. áth. Félre csavar; úgy csavar, hogy helyéből elmozduljon. Átv. ért. valamit félre magyaráz, valaminek erőszakosan más értelmet ád, másfelé irányozza menetelét. Elcsavarni a beszédet. Elcsavarni a peres félnek ügyét. V. ö. EL és CSAVAR.

ELCSAVARÁS, (el-csavarás) ösz. fn. Félre csavarás, mely által valami, rendes helyzetéből elmozdúl. Átv. ért. szándékos félreértés, félremagyarázás, a dolognak másfelé irányozása. V. ö. ELCSAVAR.

ELCSAVARÍT, (el-csavarit) ösz. áth. Csavarás által rendes helyzetéből kimozdít. Elcsavarítani a csapot, az ablak kallantyúját. Elcsavarítani a szekérrudat. Átv. ért. azt teszi, hogy a beszédet vagy ELCSÁBÍT, (el-csábít) ösz. áth. Sikeresen, hat-ügyet máskép értsék, más oldalról vegyék. V. ö. EL hatósan csábít; valamely roszra reá bír, reá vesz; és CSAVARÍT. tiltott czélból magához vonz, akaratára hajlít. V. ö. CSÁBÍT. Elcsábítani a tapasztalatlan leányt, ifjút. ELCSÁBITÁS, (el-csábitás) ösz. fn. Sikerrel, hatással űzött csábitás; valakinek roszra, tiltott czélokra reá bírása, tévútra vezetése. V. ö. CSÁB, CSÁBITÁS.

ELCSÁBÚL, (el-csábúl) ösz. önh. A csábnak enged, rosz útra tér. V. ö. CSÁB.

ELCSACSOG, (el-csacsog) ösz. önh. Csacsogva elbeszél, folyvást, tartósan csacsog. A kisdedek elcsaengnak dajkáikkal. Használtatik áthatólag is. Elcsacsogni a hallottakat és látottakat. V. ö. CSACSOG. ELCSAL, (el-csal) ösz. áth. 1) Csalva el hí. Elcealni valakit a kocsmába, gyanús társaságba. 2) Csalva elvesz, megszerez. Elcsalta pajtásának pénzét.

V. ö. CSAL.

ELCSAP, (el-csap) ösz. áth. 1) Tulajdonkép, csapva, ütve, taszítva elűz, elhajt, eltávolít. Tenyerérel elcsapni a legyet. 2) Elkerget. Elcsapni a rosz zolgát. Az idegen barmot elcsapni a csordából. 3) A teli mérüt elsimítja. Elcsapni a mérüt. 4) Átv. ért. Valamely étel, gyógyszer, vagy hűtés, elcsapja a hasat, azaz gyakori lágyszéket csinál. 5) Valami fölött hirtelen elterül, általfut. Elcsap feje fölött a víz. V. ö.

EL és CSAP.

[blocks in formation]
[ocr errors]

ELCSAVARODIK, (el-csavarodik) ösz. k. Egyenes, vagy szokott helyzetéből, irányából félre mozdúl, elkanyarúl. Elcsavarodik az út. V. ö. EL és CSAVARODIK.

ELCSAVAROG, (el-csavarog) ösz. önh. Csavarogva jár kel, ide-oda, s tölti az időt. Reggeltől estig elcsavarog. Átv. ért. elcsavarogni az iskolát, a hivatali órákat, azaz csavarogva elmulasztani.

ELCSAVART, (el-csavart) ösz. mn. Rendes

helyzetéből, irányából erőszakosan elmozdított. Átv. ért. szándékosan félre értett, félre magyarázott, más irányra vezetett. Elcsavart szó, beszéd.

ELCSEMEGÉZ, (el-csemegéz) ösz. áth. 1) Vagyont, különösen pénzt, holmi aprólékokra, csemegékre elveszteget, kicsinyenként elpazarol. 2) önh. Csemegézve eltölti az időt. Jó borocska mellett elcsemegéztünk.

ELCSEN, (el-csen) ösz. áth. Holmi aprólékos dolgokat, amúgy könnyeden elcsíp, ellop. Amit ér, elcseni. Elcsenték a pipámat. V. ö. CSEN.

ELCSENDESÉDÉS, (el-csendesédés) ösz. fn. Bevégzett csendesedés, midőn a nesz, zaj, lárma mindig alább alább szállva, végre egészen megszűnik. Éjjel a városi utczák elcsendesedése. A síró gyermek elcsendesedése. V. ö. EL és CSENDESEDÉS.

ELCSENDESĖDIK, (el-csendesėdik) ösz. k. A nesz, zaj, lárma, zörgés tökéletesen megszünik; egészél zúgása, a hullámok csapkodása, a mennydörgés. szen csendes állapotba helyezkedik. Elcsendesedik a Átv. ért. teljes nyugalomnak adja magát, megszűnik. Elcsendesednek az indulatok, a szív vágyai. V. ö. EL

és CSENDESEDIK.

ELCSENDESÜL, (el-csendesül) ösz. önh. Egészen csendes, nyugalmas állapotba megyen által. V. ö. EL és CSENDES, CSENDESÜL.

ELCSENDESÜLÉS, (el-csendesülés) ösz. fn. Zajból, lármából, mozgalomból teljes csendbe, hallgatásba, nyugalomba általmenés.

ELCSENDESÍT, (el-csendesít) ösz. áth. 1) Neszt, zajt, lármát megszüntet, elhallgattat. 2) Mozgalmat clcsillapít. 3) Háborgót, indulatoskodót, péld. hara

91

ELCSENDESITÉS-ELCSERÉL

ELCSERÉLÉS -ELCSÍP

92

gost, perlekedőt, sírót megnyugtat, megkérlel, engesz- | nélkül, annak jószága helyett más hasonlót hagy. A tel. V. ö. EL és CSENDESIT. ruhatárban elcserélni a kalapokat. V. ö. CSERÉL. ELCSERÉLÉS, (el-cserélés) ösz. fn. Cselekvés, midön valamit elcserélünk. 1. ELCSERÉL.

ELCSENDESITÉS, (el-csendesités) ösz. fn. Megszüntetése a zajnak. Elcsillapitása a mozgalomnak. Megkérlelés, engesztelés.

ELCSENDÜL, (el-csendül) ösz. önh. 1) Elkezdi a csengést. Elcsendül a füle. Elcsendül a kis harang. 2) Csendülve elvonúl.

ELCSENÉS, (el-csenés) ösz. fn. Aprólékos jószágoknak elcsipése, ellopása. V. ö. CSENÉS.

ELCSENEVÉSZ, ELCSENEVÉZ, (el-csenevész v. csenevéz) ösz. önh. Elsatnyúl, elhitványúl, eredeti fajának jeles tulajdonait elveszti, elfajzik. Mondjuk állatokról, emberekről és növényekről. V. ö. EL és CSENEVÉSZ.

ELCSÉPÉG, (el-csépég) ösz. önh. Csepegve elhull, elfogy, elfoly. Lyukas edényből elcsepeg a víz. V. ö. EL és CSEPEG.

ELCSÉPÉGET (el-csépéget) ösz. áth. Csepegve elfolyat, több cseppet hullat. Elcsepegetni az olajat,

zsírt.

ELCSÉPEL, (el-csépel) ösz. úth. 1) Cséplővel valamely megérett növényből, gabonából a szemes magokat kiveri. Elcsépelni a rozsot, zabot, babot stb. 2) Onh. A csépelést elvégzi. Nálunk már elcsépeltek. 3) Átv. ért. valamely tárgyat addig emleget, annyiszor hord fel, hogy minden ujsági s egyéb érdeke megszünik. Elcsépelt dolog. V. ö. EL és CSÉPEL.

ELCSÉPELT, (el-csépelt) ösz. mn. Aminek magvai csép által kivervék. Elcsépelt gabona, elcsé pelt lendek, bab, borsó, lencse. Átv. ért. Sok emlegetés, használás által érdekét, ujdonságát vesztett valami. Elcsépelt szónoki czikornyák. Elcsépelt szerelmi versek. Elcsépelt szinpadi jelenetek, elménczkedések.

ELCSÉPÉRÉG, (el-csépérég) ösz. önh. Apró cseppekben lassan-lassan elfolydogál, elesdegel. V. ö. EL és CSÉPÉREG.

ELCSÉPLÉSÉDIK, (el-cséplésédik) ösz. k. 1) Mondjuk növényekről, midőn cseplesekké lesznek, azaz elbokrosodnak, elsürüsödnek, elharasztosodnak. 2) Térről, melyet sürü csepőték, bokrok lepnek el. Elcseplesedett az ugar, az erdő alyja.

ELCSEPPEN, (el-cséppen) ösz. önh. Valamely híg anyag cseppalakban elválik és leesik. Átv. ért. tréfás kifejezéssel elesik. Jégre ment, és elcseppent. V. ö. CSEPPEN.

:

ELCSEREPÉSÉDIK, (el-cserepésédik) ösz. k. Nagy mértékben, terjedelmesen cserepessé lesz, fölrepedez. Elcserepesedik nagy szárazságban a kövér agyagos föld. Némely lázas kórban, az ajakak elcserepesednek. V. ö. EL és CSEREPĖSĖDIK.

ELCSETTEN, (el csetten) ösz. önh. Puskáról, pisztolyról mondatik, midőn csetten, de el nem sül; máskép: csütörtököt ad. V. ö. CSETTEN.

ELCSETTENT, (el-csettent) ösz. áth. A lőfegyvert úgy rántja meg, hogy csetten, de el nem sül. A töltetlen puskát elcsettenteni. V. ö. CSETTENT.

ELCSEVÉG, (el-csevég) ösz. önh. 1) Csevegve eltölti az időt. 2) Áth. Valamit elfecseg, ellocsog. Elcsevegni a hallott vagy látott dolgokat, a titkokat.

V. ö. EL és CSEVEG.

ELCSÍGAT, (el-csígat) ösz. áth. A lármázót, perlekedőt, haragost elcsendesíti, megnyugtatja, megkérleli. V. ö. EL és CSÍGAT.

ELCSIGÁZ, (el-csigáz) ösz. áth. Csigázva elkínoz, elgyötör, elront. Elcsigázni sok munka és verés, koplaltatás által a barmot. V. ö. CSIGÁZ.

ELCSIGÁZÁS, (el-csigázás) ösz. fn. Elkinzás, elgyötrés; nagy munka, verés, koplaltatás általi megrontás. V. ö. CSIGÁZÁS.

ELCSIKAR, (el-csikar) ösz. áth. Csikarva elvesz, elzsarol valakitől valamit. V. ö. CSIKAR.

ELCSIKARÁS, (el-csikarás) ösz. fn. Más jószá gának erőszakos, huzavona által elvevése, eltulajdo

nítása, elzsarolása.

ELCSIKKAN, (el-csikkan) ösz. önh. Elcsuszik, elsikamlik, mint a csík.

ELCSILLAPÍT, (el-csillapít) ösz. áth. Elintézi, hogy a zaj, lárma, háborgás, nyugtalanság megszünjön, s csend, nyugalom legyen. V. ö. EL és CSILLAPIT.

ELCSILLAPODIK, (el-csillapodik) ösz. k. A zaj, lárma, háborgás, szélvész, hullám stb. lassanlassan, és végképen megszün. V. ö. EL és CSILLA

PODIK.

ELCSILLENT, (el-csillent) ösz. áth. lásd: ELCSEN. Dunán túl, némely vidékek tájszólása szerént: valamely kisebb tárgyat, péld. fület, ujjat, ágat elcsap, hirtelen levág.

ELCSÉPPENT, (el-cseppent) ösz. áth. Valamely ELCSINÁL, (el csinál) ösz. áth. 1) Elintéz, elhig anyagot cseppalakban akarva vagy akaratlanul rendez, elrakosgat, elhelyez. Hagyjátok csak rám, elelejt. Elcseppenti tollából a tintát. V. ö. CSEPPENT. csinálok én mindent. V. ö. EL és CSINÁL. 2) Hogy ELCSEREBERÉL, (el-csereberél) ösz. áth. Jó-valami nyilvánosságra ne jöjön, mesterséges rejtegeszágot cserebere útján magáévá tesz. Használtatik, téssel eltakar, székelyesen: elbélel; néhutt elsusol, midőn többféle tárgyakról van szó, pl. elcsereberélni elsusogat. a pipákat, kártyákat. V. ö. CSEREBERE.

ELCSERÉL, (el-cserél) ösz. áth. 1) Valamely tárgyat más hason értékü tárgyért oda ad. Elcserélni az új tajtpipát régivel. 2) Véletlenül, akarat ellen, vagy szándékosan másnak megegyezése vagy tudta

[ocr errors]

ELCSÍP, (el-csíp) ösz. áth. 1) Fogóval, vagy fogó gyanánt szolgáló valamely taggal megszorítva elszakaszt, elvesz valamit. 2) Fínom módon valamely kisebb jószágot elcsen, ellop. 3) Elfog valakit. Elcsípni a tolvajt.

« ElőzőTovább »