tat. El innen! El a harczba ! 2) Folytonosságot időben és térben, vagyis tartósságot, és terjedelmet. Elbámultam. Elálmélkodánk. Eladdig vártunk. Papírpénzzel elárasztani az országot. Elborítá az árvíz a mezőket. Különösebben 3) valamely fogalomnak ige

EKKÉNT, (ez-ként) ih. E szerént, így. Ekként cselekedjél te is. Ekként semmi sem lesz belőle. Különbözik: ekkép. EKKÉP, EKKÉPEN, (ez-kép v. -képen) ih. határozókban nyomatosbitására szolgál, s ekkor naПly formán, ily módon.

EKKOR, (ez-kor) ih. Ezen időben, ezen korban. EKKORA, (ez-kor-a) mn. tt. ekkorát, tb. ekkorák. Eredeti értelemben csak időről, korról mondatik. Midőn ekkora voltam, mint ezen kis fiú. De a szokás a térre is kiterjesztette: ekkora jég esett mint ezen dió. Ez utóbbi értelemben talán gor v. gar (azaz nagy, nagyság) szó rejlik benne. V. ö. AKKORA.

EKKORÁIG, (ez-kor-a-ig) időhatárzó. Ezen ideig. Ekkoráig senki sem gondolt az ilyesekre.

EKKORÁRA, (ez-kor-a-ra) 1) Időhatározó. Egész ezen ideig, ekkoráig. 2) Mértékhatározó. Ekkorára nött vagy dagadt a seb, mint ezen tojás.

gyon, fölötte, egészen értelemmel bírván felső fok gyanánt áll. Elannyira szerettem őt. Elvégre megtörtént, mit vártam. Elmessze távozott. Elkésőre. Elvalahára.

És jövének mind elhozzáiglan. A templomnak soperláha ketté szakada felől mind elaljaiglan. (Tatrosi codex). Kiváltképen igeszókkal és származékaikkal öszvetéve jelent teljességet, teljes elvégzést, valami egé szet, befejezést, sőt a tárgyhoz képest mértéken túl levőt, tulságost is; melyeknek számtalan példáit láthatni a következő öszvetételekben.

Ha mint igekötőn a hangsúly ő rajta fekszik, akkor az ige előtt áll, és pedig vagy közvetlenül, pl. Elmegyek Budára, s téged is elviszlek magammal; vagy közvetőleg, mely esetben csak mellékes hangsúlylyal bir. El soha nem fogadom ajánlásodat. Ha pedig a hangsúly a tiszta igére, vagy más szóra esik, rendszerént EKKORIG, EKKORIGLAN, (ez-kor-ig v. —ig-Budára, vagy Budára (nem máshova) megyek el az ige után jö, pl. Holnap (nem máskor) megyek el lan) ih. Mostanig, jelen ideig.

EKKORI, (ez-kor-i) mu. tt. ekkori-t, tb. -ak. Ezen időbeli, jelen korbeli.

EKRENDĖZ, m. ekrendėz-tem, —tél, —étt. Balatonmelléken am. másnak utjában hánykolódik, lába alatt akadékoskodik; talán több betű áttételével am. hentereg, hentergözik.

holnap.

Minthogy pedig a meg igekötő szinte mint az el valami egészet, bevégzettet jelent, innen fejthetjük meg, régi iratainkban miért cseréltetik fel e kettő egymással, péld. Mikor megvégezte (ma: elvégezte) volna Jézus e beszédeket. Meghagyja (ma: elhagyja) ember atyját és anyját, azért kiket Isten egybeszerketett, ember meg ne válaszsza, (ma: el ne válaszsza). Elfeledkeztek (ma inkább megfeledkeztek) kenyeret venniök. (Tatrosi codex). Ma is életben vannak: elés meggondoltam, el- és megismerem, el- és megérkezik, el- és megérteni.

EL, (1), elvont gyök elő, eleinte, első, eldöd, eleve, s az újabb alkotásu elnök, előd, elv származékokban. Ezen származékokból itélve jelentése: lény, mely más lényeket megelőz, felülmúl. Legközelebbi rokona hangban és értelemben sinai nyelven: li, mely Schott Vilmos Vocabularium Sinicum-ában így értelmeztetik: rerum omnium principium non materiale, sed materiale inclusum. lumen naturae, indicans quid faciendum Mindazáltal némi fínom árnyalat látszik a kettő sit quidve fugiendum. recta rerum ratio. recte dispone- között, pl. nem mondjuk : elgazdagodni, hanem megre, gubernare. Továbbá a csagataj all (elül való rész, gazdagodni, ellenben: elszegényedni. Így elnémetesítni azaz elő, fn. valaminek eleje, Abuska). Szintén egyezni más értelmű mint megnémetesítni, valamint elmagyalátszanak vele a héber (erő; erős, hatalmas; is-rosítni és megmagyarosítni is. Az el igekötőt az haszten), (isten), N (fejdelem, fejdelemség), arab nálná, kinek nincs inyére a magyarosodás vagy,néevvel (elő, előbbi, első; honnan a török ewelki = el-metesedés', a meg-et pedig, ki azt óhajtja, szereti. ső), iláh vagy alláh (Isten), török ilk (első), latin ele- Így,elhízott és,meghízott' sem egyenlő jelentésűek. mentum stb. A magyarban rokon vele er gyök, ered, Amazt épen nem lehetne kedvező értelemben moneredet, ereszt stb. szókban. dani. Megöregedett és elöregedett szók közt az

korát jelenti.,Megérik' valamely gyümölcs am. érettségre jut;,elérik' am. túlérik. ‚Megérni' valamely jövő időt vagy kort, szokottabb mint,elérni', de ez is megállhat; hanem ,eléri' helyett, (pl. eléri az agár a nyúlat) nem jó volna :,megéri'. Számtalan példát hozhatnánk fel, de erre itt nincs szükség, mert az egyes czikkeket igyekeztünk lehető bőven tárgyalni.

EL, (2), ih. és igekötő. Rokonok vele közelebb-utóbbi az öregedésnek szintén nagyobb fokát vagyis ről 1) a mennyiben mozgást jelent, a szanszcrit il, a német eilen, a hellen λá∞, ialλo, holland ylen, franczia aller, svéd ila, dán ile stb. 2) mennyiben folytonosságot, teljességet jelent, a szanszcrit alisz (sok, tele), alan (fölötte), al (tölt), latin alo, hellen 20, ékýæ, lík∞, ovλos, óλos, német: all, viel, voll, csagataj, ulug v. uluk (nagy), ulub, (nővén. Abuska) stb. Jelent 1) általán mozgást, bizonyos helyről ki- Ugyanezen el gyök illetőleg hang számtalan mozdulást, legyen ez távozás, vagy közelítés, pl. ne más szók, ragok és képzők alkotásában is nagy szemenj el, jöj el, vigyétek el, hozzátok el; s használtatik repet viszen, péld. a mennyiben mozgást jelent: illindulatszóul is, mely távozási kemény parancsra mu-an, v-ill-an, ol-d, h-ull, m-úl, k-ull-og, cs-el, f-el, ny-il,

ELADOGAT, (el-adogat) ösz. áth. Lassan-lassan vagy folyvást elad. V. ö. ELAD. Néha am. elajándékozgat, elosztogat.

ELADOGATÁS, (el-adogatás) ösz. fn. 1) Valamely jószágnak, áruczikkeknek lassan-lassan folytonos eladása. V. ö. ELADÁS. 2) Vétetik néha : elajándékozás, elosztogatás értelemben is.

ELADÓSÍT, (el-adósít) ösz. áth. Adóssággal terhel valamely vagyont, különösen ingatlant. Az osztrákjog szerént a hitbizomány birlalója a hitbizományi váljószág egy harmadrészét eladósíthatja.

—EL, (2), igerag, tájdivatosan (Abaújban, Gömörben) s a Müncheni és Bécsi codexekben eléfordúl él helyett mint a mult idő egyes második személy-ságba keveredik, mely vagyonát fölülmúlja, adóssáragja jött-el, hitt-el, lelt-el, szerett-el ezek helyett jött-él, hitt-él, lelt-él stb. Azon codexekben olvashatók ezek is: szőnj-el (= szűnj-él), erőködj-el (= erőködj-él), egy-el (= egy-él).

—EL, (3), ÉL helyett 1. É betű alatt. ELÁGAZÁS, (el-ágazás) ösz. fn. Tulajdon ért. ELÁBRÁNDOZ, (el-ábrándoz) ösz. önh. Ábrán valamely növénynek azon tulajdonsága, melynél fogva dozásba merül, folyvást ábrándoz. V. ö. EL és ÁB-ágai szaporodnak és szétterjednek. Átv. ért, családRÁNDOZ. nak, nemzetségnek szaporodása. V. ö. ÁG, ÁGAZIK

ELÁLLÁS, (el állás) ösz. fn. 1) Állapot, midőn valaki vagy valami eláll, ezen igének bevett értemétovább haladni, mozogni, müködni nem engedi. A ke-nyeiben. Gyümölcs elállása. Föltételtől való elállás. reket elébe gördített kővel elakasztani. A víz folyását Az eső elállására várni. 2) Cselekvés, midőn valaki git által elakasztani. 2) Valamit függő helyéről másállva gátot vet. Útak elállása, 1. ELÁLL. hová függeszt. A ruhát egyik szegről a másikra elakasztani. V. ö. AKASZT.

ELÁLLÍT, ELÁLLIT, (el-állít) ösz. áth. 1) Más helyre állít, helyez. Az ört elébbi állomásáról

EL-ALÁ, (el-alá) ösz. igekötő, melyben az el máshová elállítani. 2) Elrendez, elhelyez. Elállítani

ELALSZIK, (el-alszik) ösz. k. Ellepi az álom; álomba merül; éberségét teljesen elveszti. V. ö. EL és ALSZIK. Átv. ért. mondatik 1) a tűzről, midőn ELALJAD, (el-aljad) ösz. önh. A maga nemé- égni megszün. Elalutt a tüz. 2) a lélek és test műköben elfajzik, elesene vész, becsében alászáll. Különö- déseiről, midőn gyakorlatban nincsenek. Elaluttak sen, erkölcsileg elvetemül. benne a szenvedélyek. Elalutt a vér minden ereiben. ELALJASODIK, (el-aljasodik) ösz. k. 1. EL- Cselekvőleg használva am. álommal tölt el valamit. Elaluszsza legszebb napjait.

ELALTAT, (el-altat) ösz. áth. 1) Álomba szenderít, álomba merít, alunni késztet. Elaltatni a kisdedet, csecsemőt. 2) Átv. ért. lelki mozgalmat, müködést minden erejétől megfoszt, megszüntet. Elaltatni az ifjuban a becsületérzést. V. ö. EL és ALTAT. ELÁLTAT, (el-áltat) ösz. áth. Teljes csalódásba hoz, elámít valakit. V. ö. ÁLTAT.

ELALTATÁS, (el-altatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit vagy valamit elaltatnak.

ELÁLTATÁS, (el-áltatás) ösz. fn. Csalódásba ejtés, elámítás.

ELALUDT, 1. ELALUTT.
ELALUSZIK, 1. ELALSZIK.

ELALUT, 1. ELALTAT és ALUT.

ELAPASZT, (el-apaszt) ösz. áth. Eszközli, okozza, véghezviszi, hogy bizonyos ár, nedvesség teljesen elfogyjon, kiszáradjon. V. ö. APASZT.

ELAPRÍT, ELAPRIT, (el-aprít) ösz. áth. Apró darabokra, részecskékre elszakgat, elvagdal, elmetél. V. ö. EL és APRÍT. Átv. ért. Elszaporáz. Elaprítani az imádságot, beszédet. Szokottabban: elapróz.

ELAPRÓSODIK, (el-aprósodik) ösz. k. Általánosan vagy mind apróvá lesz. A nem nemesített parlagi lovak elaprósodnak. Rosz földben a vetemény elaprósodik. V. ö. APRÓSODIK.

ELAPRÓZ, (el-apróz) ösz. áth. 1) Apró részekre szakgat, oszt, metél. 2) Elszaporáz, nagy sietésben imígy, amúgy tesz valamit. Elaprózza mondókáját.

ELALUTT, (el-alutt) ösz. mn. 1) Aki ébren lenni megszünt. Elalutt kis gyermek. 2) Égni, lángolni megszünt. Elalutt tüz. 3) Átv. ért. mozgással, működéssel teljesen fölhagyott. Elalutt szenvedély, elalutt | és kiömlő árnak minden irányban szétterjedése. erkölcsi érzetek.

ELÁRAD, (el-árad) ösz. önh. Nagy terjedelemben szétárad, elömlik. V. ö. ÁRAD.

ELALVÁS, (el-alvás) ösz. fn. 1) Teljes álomba merülés, midőn az éberségnek minden jelei megszüntek. 2) Időnek álommal eltöltése vagy valaminek elmulasztása. 3) Átv. ért. a tűznek megszünése. V. ö.

ELALSZIK.

ELÁMÍT, (el-ámít) ösz. áth. 1) Addig ámít valakit, míg az teljes csalódásba jövén, hitelt ad, különösen, hamis véleményre, hamis útra csábít. 2) Teljes bámulásba ejt. V. ö. ÁMÍT.

|

ELÁRADÁS, (el-áradás) ösz. fn. Az emelkedő

ELÁRASZT, (el-áraszt) ösz. áth. Nagy bőségü és terjedelmű árral elborít, megtölt. V. ö. EL és ÁRASZT. Átv. ért. valamivel betölt. Elárasztani az országot idegen fényüzési árukkal.

ELARAT, (el-arat) ösz. áth. 1) Valamit aratás által elvesz, ellop. Elaratni a szomszéd búzáját. 2) Tárgyeset nélkül am. aratást végez, bevégez. Mi már elarattunk.

ELÁRKOL, (el-árkol) ösz. áth. 1) Valamit árokkal egészen elzár. Elárkolni az utasok elől a legelőt,

ELÁMITÁS, (el-ámítás) ösz. fn. Cselekvés, mely rétet, földeket. 2) Árok által egészen elvezet, elsziáltal valakit elámítanak, ez igének minden értelmé-várogtat. Elárkolni a vízállást. V. ö. ÁROK, ÁRKOL. ben. 1. ELÁMÍT.

ELÁMÚL, (el-ámúl) ösz. önh. Egészen elmerül a bámulásba, csudálkozásba. V. ö. EL és ÁMÚL. ELÁMULÁS, (el-ámúlás) ösz. fn. Lelki állapot, merengés, midőn valaki elmerül a bámulásba, csudálkozásba.

ELANDALODIK, (el-andalodik) ösz. k. Andalgó állapotba merül, s abban marad. V. ö. EL és ANDALODIK.

ELÁNCSOROG, (el-áncsorog) ösz. önh. Áncsorogva vesztegel, tölti az időt, folytonosan áncsorog. V. ö. ÁNCSOROG.

ELANNYIRA, (el-annyira) ösz. ih. 1) Oly igen, oly nagyon, oly fölötte. Elannyira szerette Isten a világot, hogy egyetlen fiát adná. (Ján. Evangy.) 2) Oly messze, oly távolra. Elannyira haladt, hogy elérni le

hetetlen.

ELAPAD, (el-apad) ösz. önh. Az apadást teljesen bevégzi. V. ö. EL és APAD.

ELAPADÁS, (el-apadás) ösz. fn. Állapot, midön valamely áradás teljesen megszűn.

ELAPADHATATLAN, (el-apadhatatlan) lásd :

ELAPADHATLAN.

ELAPADHATLAN, (el-apadhatlan) ösz. mn. Mi soha ki nem apad, minek mindig bő forrása van.

ELÁRKOLÁS, (el-árkolás) ösz. fn. 1) Valaminek árok általi elzárása. 2) Árokhuzás általi elszivárogtatása, lecsapolása a víznek. V. ö. ELÁRKOL.

ELÁROSÍT, (el-árosit) ösz. áth. Árért vagyis pénzen elad valamely vagyont, különösen ingatlant. Máskép elidegenít.

ELÁROSITÁS, (el-árositás) ösz. fn. Valamely vagyonnak pénzen eladása.

ELÁRUL, ELÁRUL, (el-árul) ösz. áth. 1) Áru gyanánt eladogat. 2) Minden áruit eladja. Én már elárultam. 3) Átv. ért. hitszegőleg valamely titkot másokkal közöl, egy harmadiknak kárával, romlásával. Judás, csókkal árulod-e el az ember fiát? (Lukács 22. 48). Akármiféle jel által tudat, kijelent, kimutat valamit. Pirulása elárulja őt. A hazugot saját szavai árulják el. Bővebben 1. EL és ÁRÚL.

ELÁRULÁS, (el-árulás) ösz. fn. 1) Áru gyanánt eladogatás. 2) Egészen eladás. 3) A titoknak hitszegöleg, és másnak kárára, veszedelmére történt felfödözése. V. ö. ELÁRÚL.

ELÁRUSÍT, 1. ELÁROSÍT.

ELÁRVÁSODIK, (el-árvásodik) ösz. k. 1) Árvává lesz, elárvúl. 2) Árva kinézésüvé lesz. (Kriza János gyűjteménye).

ELÁRVEREZ, (el-árverez) ösz. áth. Árverés út

V. ö. APAD. Átv. ért. kifogyhatatlan. Az Isten el-ján a többet igérőnek elad. Elárverezni az adósok háapadhatlan forrása a kegyelemnek.

zait, földjeit, barmait. V. ö. ÁRVERÉS.

ELÁRVÚL, ELÁRVUL, (el-árvúl) ösz. önh. Egészen árva állapotra, árvaságra jut. V. ö. EL és ARVA. A gyermekek szüléik kiholtával elárvulnak.

ELÁRVULTSÁG, (el-árvultság) ösz. fn. Szülék s gyám nélküli állapot.

ELÁS, (el-ás) ösz. áth. 1) Valamit ásás által elrejt, eltakar, beföd. Elásni a pénzt a közelgető ellenrég elől. 2) Ásás által elvesz, elszed; ellop, eltulajdonit. Elásni a szomszéd kertéből valamit. Nemes ember volna, de a fazekasok elásták a földét. (Km).

ELÁSÁS, (el-ásás) ösz. fn. 1) Ásás általi eltakarás, elrejtés, elfödés. 2) A földnek ásó által elhá- | nyása, eltulajdonítása. Más földének elásása.

ELÁSITOZ vagy ELÁSÍTOZIK, (el-ásitoz v. ELÁSÍTOZIK, (el-ásitoz v. -ásitozik) ösz. önh. vagy k. Hosszasan, mintegy elfeledkezve ásítozik. V. ö. EL és ÁSÍTOZIK. Áth. Elásítozni az időt, azaz ásítozással, henyéléssel eltölteni. ELASSZONYOSÍT, (el-asszonyosít) ösz. áth. Asszonyos természetüvé elváltoztat. Tulságos gyöngédség, puhaság elasszonyosítja az ifjakat.

ELASSZONYOSODIK, (el-asszonyosodik) ösz. k. Asszonyossá változik által ; egészen asszonyos természetet ölt. V. ö. EL és ASSZONYOSODIK.

ELASSZONYOSÚL, (el-asszonyosúl) ösz. önh.

1. ELASSZONYOSODIK.

ELASZAL, (el-aszal) ösz. áth. Mértéken túl aszal, kiszárításig, elégetésig aszal. Az erősen fütött kemencze elaszalja a gyümölcsöt. V. ö. EL és ASZAL.

ELASZÁS, (el-aszás) ösz. fn. Mértéken túl aszás, elszáradás, elfonnyadás. Kórtanilag: nyavalya, mely a test nedveinek kiszáradásában áll. 1. ASZKÓRSÁG.

ELASZIK, (el-aszik) ösz. k. Egészen aszuvá lesz, teljesen elszárad. Mondatik 1) a gyümölcsről és növényekről, midőn nedveik kipárolognak, s újabbakkal nem pótoltatnak, 2) állatokról. V. ö. EL és ASZIK.

ELASZOTT, (el-aszott) ösz. mn. Egészen aszott, elszáradt. Elaszott gyümölcsök, növénylevelek.

ELÁTKOZ, (el-átkoz) ösz. áth. Átkokkal elhalmoz, átok alá vet, átkokkal tetéz. Elátkozni a napot, melyen a szerencsétlenség történt. Elátkozta testét lelkét. V. ö. ÁTKOZ.

ELÁTKOZÁS, (el-átkozás) ösz. fn. Átkokkal való elhalmozás; átkos kivánatokkal tetézés.

ELAVAD, (el-avad) ösz. önh. Divatból, szokásból egészen kimegy; kelendőségét, becsét, kapósságát elveszti; romlottá válik. V. ö. EL és AVAD. ELAVÍT, (el-avít) ösz. áth. 1) Avulttá, ócskává | tesz, divatból, szokásból kizár. 2) Elkoptat, elszakgat, elrongyol. Elavítani a ruhát. V. ö. AVÍT.

|

ELAVULT, (el-avult) ösz. mn. Ami ósága, korszerütlensége miatt divatos lenni megszünt. Elavult szók, szokások, törvények.

ELÁZIK, (el-ázik) ösz. k. 1) A nedv egészen általjárja; mértéken túl megázik, nagyon megfő. Elázik a levesben a tészta. 2) Átv. ért. a sok ivástól holtrészeggé lesz. Elázott a sok bortól, sörtől. V. ö. ÁZIK, ELÁZOTT, (el-ázott) ösz. mn. Mit a nedv által és által járt, meglágyított. Elázott kenyér, elázott kender. Mértéken túl ázott, főzött. Elázott tészta. Átv. ért. Igen megborosodott, nagyon részeg. Pálinkától, sörtől, bortól elázott korhelyek.

ELÁZTAT, (el-áztat) ösz. áth. 1) Nedvekkel valamely testet általjárat, megpuhít, lágygyá tesz. 2) Az áztatást elvégzi. Eláztatni a kendert. 3) Túlságosan ázni enged. 4) Átv. ért. valakit mások előtt bevádol, s hitelétől, becsületétől megfoszt. V. ö. EL és ÁZTAT.

ELÁZTATÁS, (el-áztatás) ösz. fn. Nedvekkel általjáratás. Az áztatás elvégezése. Túlságos áztatás. Bevádolás. V. ö. ELÁZTAT.

ELBÁGYAD, (el-bágyad) ösz. önh. Nagy mértékben, egészen bágyad. V. ö. EL és BÁGYAD. Sok járásban, munkában, nagy melegben elbágyadni. Úgy elbágyadt, hogy alig bír lábain állni.

ELBÁGYADÁS, (el-bágyadás) ösz. fn. Teljes bágyadás, a feszülő inaknak nagy mértékben való ellankadása; erőt kimerítő fáradság. V. ö. BÁGYADÁS.

ELBÁGYADT, (el-bágyadt) ösz. mn. Igen bágyadt, ereje kimerülteig fáradt, lankadt. Nagy teher huzásában elbágyadt ló, ökör. Elbágyadt gyalogutas. ELBÁGYASZT, (el-bágyaszt) ösz. áth. Egészen bágyadtá tesz; a feszülő inakat teljesen ellankasztja. V. ö. EL és BÁGYASZT.

ELBÁGYASZTÁS, (el-bágyasztás) ösz. fn. Külső vagy belső hatás, erőfeszítés által a feszülő inaknak teljes elgyöngítése, ellankasztása.

ELBÁJOL, (el-bájol) ösz. áth. A bájolást teljes mértékben eszközli. Szép társalgással, énekkel, zenével elbájolni a társaságot. V. ö. EL és BÁJOL.

ELBÁJOLÁS, (el-bájolás) ösz. fn. A bájolásnak teljes mértéke. Elbájolásig kedves, szép, mulattató. V. ö. BÁJOLÁS.

ELBÁJOLT, (el-bájolt) ösz. mn. Bájerő által egészen meghatott, általhatott. V. ö. EL és BÁJOLT. A művész által elbájolt nézők, hallgatók.

ELBAKAFÁNTOZ, (el-bakafántoz) ösz. önh. Visszaható névmást tárgyesetben kiván maga mellé. Elbakafántozza magát, azaz : az illő korlátokon szóval vagy cselekedettel túl lépvén elárulja gyöngeségét, nagy bakokat lő.

ELAVÚL, (el-avúl) ösz. önh. 1) Ósága miatt ELBAKZIK, (el-bakzik) ösz. k. A bakzáson áldivatból, szokásból kimegy, kikopik. Némely szók ela- tal esik, kibakozza magát. V. ö. EL és BAKZIK.

vúlnak, 8 újak keletkeznek helyökbe. Sok jó szokás elavúl. 2) Jogtanilag a törvényben kiszabott időt túl haladja, máskép: elévül.

:

AKAD. NAGY SZÓTÁR. 11. KÖT.

ELBALLAG, (el-ballag) ösz. önh. Ballagva elmegy, eltávozik; útját ballagva folytatja. V. ö. BALLAG.

6