Oldalképek
PDF
ePub

E-E

E-E

4

gebe, gebed, gedél, geny, geréb, gereben, gerely, 2) a nek ragban : mennyek-nek, ő nek-i, en nekgeszt, gyermek, gyeszel ;

em, isten-nek, tü-nek-tek, emberek-nek (alhangú ragoheged, hely, hentes, henye, here, herél, hergel, hever; zásban nak : azok-nak, király-nak, atyádfiá-nak, ildojegy, jel, jer, jerke ;

mosok-nak); keb, kebel, kecze, kecske, kedy, kefe, keh, kel, kell.. 3) be és ben ragokban : kezek-be, méhé-ben, (em), kelep, kelepel, kemény, ken, kend, kender, kengyel, Bethlehemé-ben, (alhangon ba, ban : álmá-ban, Egipkepe, kepiczkel, kerek, kerecsen, keres, kese, kesely, ke-tom-ban, napi-ban, a város-ban); szeg, kevély, kever, keves, kezd, kedd, kettő;

4) vel ragban : igé-vel, kenyér-rel, ellenségedleb, lebeg, lepke, lebenyő, leder, legény, legel, leh, del (alhangúlag val : Zebedeus-sal, ö attyok-kal); lehel , lejt, lel, lemez, len, lencse, lendit, leng, lengyel, 5) re ragban : hegy-re, tenger-re, semmi-re, lep, les, level;

meny-re, de gyakran eléjön puszta e is, tehát mint ė med, meder, medencze, meddö, medve, meleg, mer, vagyis inkább éles ë : keresztségé-, ö rë-já, föld-rë); merít, mered, mereszt, mereng, mese, met, metél, metsz, 6) ez, e névmutatóban ; mevet, mez, mező;

7) et és tet igeképzökben : eresz-tet-ik, lel-et-ik ne, nesze, netek, ned, neder, nedv, negéd, nehéz, (alhangúlag at, tat : megcsalat-tat-ott, mond-at-ott, nem (genus), nemz, nesz, nevet, nyek, nyekeg, nyef, nye- megvígasztal-tat-nak); feg, nyel, nyelv, nyes;

8) et képzős igenevekben : napkel-et, üldöz-et, pedig, pelyp, penész, pepecsel ;

vét-et, gyölekez-et , itél-et, nemz-et (alhangúlag at : rebeg, remeg, recze, recseg, reczeg, redő, rege, re- indól-at, gondol-at, fakad-at); ked, rekeszt, reped, repeszt, resz, reszel, rev, reves ;

9) nek, ek többesi igeragban : jövé-nek, elmenéscb, segg, segít, sejt ige és fn. sekély, selejt, se nek, elment-ek, vött-ek, jötte-nek, (alhangúlag nak, ak : lyem, selyp, senyv, sete ;

omlotta-nak, mondá-nak, látt-ak vala); szeg (ige), szel, szemet, szenny, szepe, szer (mint a 10) end igeragban : teljesejt-end-i, jöv-end-ö, szeret, szerelem gyöke);

megemlékez-end-el (alhangúlag and : mond-and, csaptege, tegnap, tegetlen, tegez, tehén, teke, teker, te- and, akar-and, imádkoz-and-otok, lát-and); lik, telep, telek, teng, tenyér, tenyész, tenger, tepszi, test, 11) het igeképzőben: te-het, rejtez-het-ik, üdvötetik, tetszik, tetu, teve;

zöl-het (alhangon hat : szolgál-hat, told-hat); vemh, vejész, vendég, verem, vese, ver, verdik, vesz 12) el igekötőben : el-közelejt, el-mentek , el(perit), vet, vezet, vezér;

hadni (hagyni); zeke, zseb, zseréb stb.

13) ed , eszt, en igeképzőben : er-ed, er-eszt, d) Ide tartoznak az ékvesztők, mint: ég eget, ér eng-ed-nek, rezz-ed, rezz-eszt , rett-en ; eret, jég jeget, kéz kezet, mész meszet, téj tejet, hév he 14) len képzőben stb. Mindezek után alaposan vet, levet, dér deret, dél delet, tél telet , név nevet, következtethetünk a nyilt a (= a) betüre is. V. ö. az szél szelet, bél belet, fél felet stb., a kéttaguak közöl : A és Ė betűket. egér egerek, tehén tehenek, kevés kevesek, nehéz nehezek, A mai szokástól eltérve : szekér szekerek, födél födelek, szemét szemetek, tenyér 1) nel (ma nél nál) ragban : emberek-nel, tentenyerek stb. Többire az e hangnak néha hosszú é vagy ger-nel, félelm-nel-kül; rövid i-vel fölcserélését lásd ez utóbbi önhangzókról 2) az első személynévmásban, mely állandóan szóló első czikkekben.

en a mai én helyett (az eny-ém = en-ém , en-gemet, Igen nevezetesek ezen rövid e tekintetében is a en-nen szókban levővel egyezőleg); Bécsi és Tatrosi codexek, melyek minden eddig ösme 3) el másod személyi igeragban : jött-el, hitt-el, retes nyelvemlékektől eltérőleg igen finom nyelvér-erölködj el, egy-el; zéssel a nyilt és zárt e hangokat egymástól, s ezektől 4) némely végönhangzóhoz kötött ragozásban ismét a hosszú éles é-t rendszerént szabatosan meg- is pl. fig-e-vel (nem fig-é-vel), így : pincz-e-je, szül-ekülönböztetik ; a nyilt e balról jobbra fordúlt vonás-je, hely-e-re, tetej-e-re, de fordulnak elé gyakran mai sal (e), a zárt pusztán vonás nélkül, az éles ponttal megnyujtások is : pokol tüz-é-nek; vagy rendes ékkel (e vagy é) jelöltetvén.

5) az ékvesztő nevekben : köz-ep (= közép), Nyilt e (a codexekben è) fordul elé nagy részben szel (am. szél ventus), így föv-eny, egyeb, szen, fed-el, egészen a mai szokás szerént; egy két esetben pedig de több más szókban is : ösv-eny, kerd (=

= kérd), ettől eltérőleg is.

ertelm (= értelm) stb. A mai szokás szerént :

A zárt ė mint mondók az È betű alatt fog elé1) némely tárgyesetben, különösen a többesé- adatni. Vannak nyelvjárások, melyek bizonyos ben: fejedelmek-et, bünök-et, jövök-et, tűtök-et, ezek- ragokra nézve vastag vagy alhangú szókban is álet, ördögök-et, köszvényesek-et, kezek-et, (mely al- landóan nyilt e hangu ragot használnak, pl. ásóhangúlag at : sokak-at, szolgák-at, azonban eléjön ve(1), kapá-ve(1), tarisznyá-ve(l), Örség- és Göcsejben, galamb-at, evangyéliom-at is, de káromlat-ot, tanóság. (1. Vass József pályamunkáját a Dunán túli nyelvjáot, csillag-ot miként ma); továbbá személyragok után : rásról, Magyar Nyelvészet 1860.), mikhez hasonlók népem-et, istened-et, (ajándokod-at);

számos régi nyelvemlékekben is eléjönnek, pl. a ha

[ocr errors]

5

E-E

E-E

6

lotti beszédben: halál-nek, paradicsom-ben, világ-bele, i, hol o-val szokott váltakozni, s általán mind mély, ima: világba) ; de ezek csak azt mutatják, hogy ezek mind magas szókban eléfordúl, tehát közös, melynek ben a legösibb alak mind ez ideig megmaradt, s a az első kötet Előbeszédében ë alakot adtunk, de a nyelv első származási korában nem ragozás hanem mely jegy mostani betürendszerünkben elfogadva nem olk összetétel divatozott; kétségtelen ezen állítás levén, az e hanggal kezdődő czikkek is csak itt a sbból, hogy ezen szórészek a személyragokkal mai nyilt e-vel kezdödő szók közé sorozva jönnek elé, napig is eredeti alakjokban állanak fenn ú. m. nek-em megemlítvén, midőn az éles ë helyett áll. Az idézett isuha sem nak-om), vel-em (soha sem val-om), belé-m régi bibliafordításokban ily éles ë találtatik ezekben. xoha sem balá-m de még csak nem is -m, minthogy 1) az ek igeragban ik helyett, mint haragosz-ek s be s ennek ba módosúlata is csak bel v. bele szóból (haragoszik), eskesz-ek (esküszik); rūvidült meg, így a régieknél például bel-telik van a 2) eg képzőben ig helyett : add-eg (addig), estkésőbbi be-telik helyett; igy a mélyhangú nál sze- eg (estig); mélyragozva nál-am, tehát ez az eredeti alak, és szám 3) nye képzőben nyi helyett : an-nye (annyi), talanszor eléfordúl az idézett biblia-fordításokban és en-nye (ennyi); egyebütt a kül szóval öszvetéve eredeti alakjában : d) ejt igeképzőben it helyett : tan-ejt (tanít), nál-kül, mely ma : nél-kül, és így ennek mai ragozása gonoszb-ejt (gonoszbít), fénges-ejt (fényesit); is a Göcseji nyelvjárásban, pl. kert-ná (= kertnál) e) es kötszóban is helyett. bi-na (= ki-nál) a legösibb eredetiségében áll fenn; Némely régibb magyar könyvekben, különösen mert megfordítva soha sem jön elé szék-va(l) és ház- nyelvtanokban, például Kalmár Györgynél, Verseghynél); miként ezeket Vass József, nem különben Tor- nél, szintén feltaláljuk ezen két pontos ë jegyet, de kos Sándor is helyesen jegyzik meg a „Göcseji nyelv- ez alatt mind a zárt, mind az éles e értetvén, e két járásról“ értekeztökben. (Az utóbbi a Magyar Nyelvé- önhangzó össze van zavarodva, valamint újabb időszet 1856-diki kötetében).

ben az egy ponttal jelelt ė jegyben is. Minélfogva Egyébiránt az általános nyelvben a képzök, ha a mondottakat röviden egybefoglalva ezen különböző nevekből alkotnak új szókat, legnagyobb részben rövid e hangokat lényegesen ekként különböztethetugyanazon önhangzót veszik föl, melyet az illető név jük meg egymástól : tobbesszáma, pl. ház, (többese : ház-ak), ház-anként, 1) nyilt e, a legnyiltabb vagyis legterpedtebb ház-as, ház-al, ház-acska ; bot (tb. bot-ok), bot-os, bot- ajakakkal ejtve, például ez, emez szókban; ol, bot-oz, bot-or, bot-ocs-ka ; szem (tb. szem-ek), szem 2) zárt ė az ajkaknak kissé összébbhuzásával, enként, szemes, személ, szem-ér, szem-ez, szem-écs-ke ; mintegy az ö hanghoz közeledve, sőt igen számos bör (tb. bör-ök), bör-ös, bör-öz, bör-öcs-ke. Ugyane nyelvjárásokban egészen ezzel is cseréltetik fel, mint szabályt követik az egyes számu első és második per (pör), csereg (csörög), fël (föl); ezekben : ember személyragok : ház-am ház-ad , bot-om bot-od , szem- (tájdivatosan : embör), ezen (ezön), mindkét e meg van; em szem-ed, bör-üm bör-öd. Ennélfogva ha valamely 3) éles ë, az i-hez közeledve; legjobban eltavékonyhangu névnek többese nyilt ek, a fentebbi láljuk a kiejtést, ha valamely torlatos (több mássalképzök, illetőleg ragok is nyilt e-vel hangzanak, hangzó kísérte) hosszú é hangot, az ajkak és száj mint : fej (tb. fej-ek) fej-es, fej-el, fej-enként, fej-ez, nyilását megtartva röviden ejtünk ki, például : pélfej-ecske, fej-em, fej-ed; fül (tb. fül-ek), fül-es, fiilel, dák, méltó, mélység szókban, ekképen : pëldák, miltó, fil-ez, fül-ecske, fül-em, fül-ed. Ezen osztályu szók mëlység ; mely szókat, ha azok kimondására jobban ban a harmadik személyrag is nyilt e, mint : fej-e, figyelünk, rendszerént a közbeszédben sem ejtünk fril-e, nép-e, kedv-e stb.

ki másképen. És immár ezen e az, mely mind al-, Ezen önhangzó mind a gyökökben, mind a ra mind felhangú (mély és magas, vastag és vékony) gokban, mind a képzőkben igen gazdagon van kép- szókban eléfordúl, tehát közös, söt tulajdonképen viselve, elannyira, hogy egész mondatokat lehet szer ismét kétféle : keszteni oly szókból, melyekben egyedül ezen ön a) vastag v. mély, v. alhangú éles i, például hangzó vonál végig, mit azonban az egyhanguság tehát (régiesen : tahát), hërvad szókban, mely gyakeltávoztatása végett kerülni kell, és a szók megvá- ran o-val is fölcseréltetik, mint sëhol sohol, fazëka3 lasztása által lehet is. Egyébiránt azok ellen, kik fazokas , régies tanëjt tanojt, ajëjt ajojt , (Jászay Pál nyelvünk széphanguságát e tekintetben tagadják, meg is két ponttal jegyzi) és több számtalanokban ; kell jegyeznünk, hogy a mely szók vagy mondatok b) vékony v. magas v. felhangú éles ë, mely įesupa e betűkkel irvák vagy nyomtatvák is, nem mind | vel szokott fölcseréltetni, mint ësmét ismét, ëgyenes egyhanguak, miután a közönséges kiejtésben is leg. igyenes, régies és mai is, ēly mai ily stb. szókban. alább kétféle rövid, ú. m. nyilt és zárt (e és e) és egy Ebben : esmér az első e mind zártan (ésmér), hosszú (éles é) hangot lehet megkülönböztetni, mely mind élesen (ësmér) hangoztathatik, s az elsöbb esetutóbbinak kiejtése mind a két rövidtől is lényegesen és ben ö-vel (ösmér), az utóbbiban i-vel (ismér) cseréltisztán felfoghatólag különbözik.

tethetik föl. Van még egy harmadik rövid e, mint föntebb Ezek szerént a legszabatosabb megkülönbözteis megérintettük, melyet élesnek nevezénk, s mely hol téssel négyféle rövid e hang van nyelvünkben, de

7

E-E

E-E

8

jegye (betűje) esak kettőnek használtatik e és ė; ez E, (1), közelre mutató szócska, ellentéte a táutóbbi is csak némely újabb nyelvtanokban és ezen volra mutató a, pl. Itt van e! Ott van a ! Ide tedd e! szótár czikkszavaiban. Az éles ë-vel kezdődő szók e Oda menj a ! Tulajdonképen ezek teszik gyökelemét szótárban is csak a nyilt e-vel kezdődök közt adat a mutató névmásoknak, ú. m. az e ennek : 1-%, a rénak elé, mint föntebb is érintve van.

gies e-ly (mai ily), e-de (mai ide), e-tt (mai itt) szókA hanglépcsőzeten ezen négyféle e imígy fo- nak, továbbá e-m gyöknek (em-ez, em-itt, em-ide stb. kozható : é legmélyebb (az ö-höz közeledve), erre kö- szókban); az a pedig a megfelelő távolra mutató a-z, vetkezik a nyilt (terpedt) e, azután jön az ë (az i-hez a-m-az, a-m-ott , a-m-oda stb. szókban. V. ö. A, (1). közeledve), s az ë-k között az alhangú természet sze E, (2), közel tárgyat vagy személyt mutató névrént mélyebb, sőt a másik (alhangú) lépcsőzetbe tar- más, mely ez helyett áll, valahányszor az utána kötozik. Innen az is látható, hogy a zárt e-nek közép vetkező névszó mássalhangzóval kezdődik, pl. E köny. e nevezete nem szabatos; mely név onnan eredett, vet én írtam. E két várost (Budát és Pestet) lánczhid hogy eddigi betürendszerünkben, a hosszú é-t is ide köti öszve. Azonban, midőn egyedül mutatóul szolgál, számítva, csak háromféle e hang taníttatik : nyilt e, azaz utána nem név, hanem másnemű szó következik, közép é, (mely az éles ë-vel öszvezavartatik) és hosz- vagy pedig az utána jövő névhez szorosan nem tarszú (éles) é.

tozik, egész alakjában is kitétetik, pl. Ez nem illik. Az éles és nyilt e hangnak még némely változásai- Ez rút dolog. Ez volt ott nem én. V. ö. EZ. és fölcseréléseiről láthatni az Ė, É, I és ö czikkekben. E, (3), indulatszó, mely boszuságot, haragot,

Az épen most megjelent ,Vadrózsák'-ban vagyis visszataszítást fejez ki. E! ne bánts ! E! lódúlj ! Más,Székely népköltési gyüjtemény"-ben (I. kötet. Ko- kép : Eh. lozsvártt. 1863.) Kriza János igen becses adalékokat E, (4), indulatszó megszólitás végett, éles ë-vel ; nyújt a magyar nyelvészethez is, melyeket nevezett eléjön a Tatrosi codexben : E mit hallok te felöled ? szerkesztő becsben s érdekben legfőbb fokra emel az (Quid hoc audio de te). E mit gondoltok szüvetekáltal, hogy a népies hangejtési árnyalatokat a meny- ben? Rokon vele ! nyire irásjegyekkel lehető, szintén följegyzette. Ezek E, (5), éles ë, tájejtéssel é vagyi, kérdő vagy böl a többféle rövid e-nek létezését, melyet imént kétkedő szócska, mely rendesen az ige után áll, s ahkifejténk, e gyüjteményben is tökéletesen igazolva hoz irásban kapcsoló jegygyel köttetik. Eljösz-e ? Entaláljuk. Ugyanis a zárt ė-t találjuk azon ezer és ezer gem szólítottál-e, vagy mást? Nem tudom, menjek-e, szóban, melyeket a gyüjtemény rövid ö-vel ir, mint maradjak-e. Megtetted-e, amit parancsoltom ? Akarod-e édös, kéncsöm, kéröm, veszedelmöm, széköj (székély), magadat megjobbítani? Megfelel a latin ne ? an ? num? nekom, szépön, beszélhetök stb. szókban, melyet ma utrum ? szóknak. Midőn az illető ige csak alattomban gyarországi számos nyelvjárásból, pl. a kecskeméti- értetik, más szó után is állhat. Nem tudom , nagy-e, ből, szegediből stb. is ösmerünk, s mely még jöne kicsiny-e? Majd megtudod, széna-e vagy szalma. Nem szóban is nem tökéletes zárt vagy gömbölyű, hanem virom elhatározni magamat, hová menjek lakni, Pestree, „rövid, egy kissé terpesztett ö“, mint Kriza úr meg- Budára-e? Egyébkor ma csupán ige után áll. jegyzi , az 526. lapon. A másik rövid e, a közönsé S meddig tart e szép remények élte ? ges nyilt e, mely itt is pusztán más jegy nélkül áll. Hajt-e virágot ennyi gazdag ág? A harmadik azon pontos é, mely rendszerént, s még Fölérek-e a boldogság egébe, az örző tájszólásban is nem szokott ö-vé változ

Avvagy lehullok, látván fényhonát?! ni, vagyis nem hajlik ezen önhangzó felé, hanem Mi oly közel van, azt elérem-e, vagy i, vagy kivált mélyhangú szókban o-val válta Vagy elveszítvén , óh, túlélem.e?! kozik, pl. és = is, tééd és tijéd = tiéd, reám, rėá

Hiador (Jámbor Pál). v. reja, riik (Háromszék), réok (Udvarszék), riám, Régiesen és tájdivatosan ma is hosszú é. , Thatriád, rid, riánk, riátok, riok (Csikszék), hèzzám, hez játok-é a kelyhet, kit én iandó vagyok.“ ,, Nemde két zád, hezza v. hézzája = hozzám, hozzád, hozzá ; el verebek adatnak egy pénzen-é.“ „Esmerted a paranlenben deák = doják és diák stb. Láthatni, hogy csolatokat-é.“ Tatrosi codex. ez az élesnek neveztük, és két ponttal jeleltük ë, Megvan a hellen nyelvben is, de itt elöre tétemely mind al-, mind felhangú szókban eléfordúl. Az tik pl. 'ń heyw ; mondom-e ? 'ń ovx does; egy szó e gyüjteményben ezen ė (= ë)-vel jeleltetik, tod-e ? Rokon vele a magyar he is, mely tájdivatosan épen mint jelen szótárban. Szintén meg van külön- szintén kérdésekben fordul elé, de csak a második böztetve, és igen nagy számmal, e gyüjteményben személyhez intézve, pl. voltál ott he? nem látod he ? a nyilt à (= ) is azon esetben, midőn a közvetlen Föltaláltatik az arab nyelvben is, vagy elül: e (vagy következő hosszú (nyilt) á amarra is visszahatással a) e Zejdiin ändeke Zejd nálad-e; vagy pedig mi? minő? van, pl. màdár (= můdár), hùzám - házám), àpám értelemben hol elül, hol utól : é rádsol (mi ember ?),

= apám), àrczád stb., mint mi is e szótárban elé- kitáb é (minő könyv ? Wahrmund arab nyelvtana). A adtuk, s Előbeszédünkben épen a mondott körülményt törökben végül mi : giderni (megy-e), de a segédigeis, madár, barát, barátság példák felhozásával szin- ragokat megelőzi : gider-mi-im (megyek-e) betű szetén megérintettiik.

rént megy-e én?), giler-mi-szin (mégysz-e?), gider-mi-iz

[ocr errors]

nem lá

[ocr errors]

9

E-EBB

EBBELI – EBÉDĖL

10

VĖ képző.

(megyünk-e), gider-mi-sziz (mentek-e), de a harmadik NÁJ. Általán a göcseji és szomszédos nyelvjárás sok személyben : giderler-mi (mennek-e).

eredetiséget mutat és igen tanulságos példákat szol--E, (1), az egyes harmadik személynévmás (ö) gáltat, mint az E betű alatt is olvasható. kepet viselő rag 1) birtokot jelentő nevekben, mint EBBE, am. ez-be; ebbe a házba ment. foto-e, kintös-e, a Tatrosi és Bécsi bibliafordításokban, - EBBÉ, (ebb-vé) 1. – ABBÁ, és v. ö. –VÁ, de tajdivatosan ma is eredetéhez hübben sziv-ö, kön-8; 2) névviszonyítók- és névutókban : töl-e, fe EBBED, (ev.ed) 1. ELEBBED, FÖLEBBED. 151-e, belöl-e, környül-e, a régi bibliai fordításokban és EBBELI, EBBÉLI, (ez-bel-i v. ez-bél-i) mn. tt. tapdivatosan ismét : töl-ö, felöl-ö, belöl-ü, környől-ö; ebbeli-t, tb. – ek. Ezenféle; ezen nemhez tartozó ; 3' a határozott alakú (vagyis tárgymutató, v. tárgyi- ezen tárgyat illető. Ebbeli szándékomról már régen lagos) igeragozásban mint vert-e, ölt-e, verj-e, ölj-e. akartalak tudósítani. Ebbeli dologban fáradozok én is. V.ö. -A, (3), és 1. bövebben : SZEMÉLYNÉVMÁS. Bemutatom az ebbeli irományokat.

-E, (2), igeragozásban egyik múlt idoragja, pl. EBBEN, am. ez-ben; ebben a házban lakom ; ret-e, iit-e, melyből tárgyilagos ragozásban a tárgy- ebben állapodtunk meg; ebben maradjunk. mutató és személyrag is egyesülvén vele, hosszú é vá – EBBÍT, --EBBÍTÉS 1. -ABBÍT, --ABlik: vere-i-e v. vere-j-e = ver-é, üte-i-e v. üte-j-e =BÍTÁS. ūté; a régi halotti beszédben i v j helyett v áll: vet EBBŐL, (ez-ből); kiható böl raggal viszonyított e-t-e, teremt-e-t-e. Többire v. ö.

-A (4).

mutató névmás. Ebből el nem igazodunk. -- E, (3), az ő részesülői ragnak módosúlata ilye -EBBÜL, 1. —ABBÚL. nekben : ezul-e, tel-e, czinege (= czineg-ö), fecske EBDE, puszta Somogy megyében; helyr. Eb= fecseg-e = fecseg-6), fürg-e (fürg-ö). V. ö. -n, --re, -röl. -A (5).

EBECZK, falu Nógrád megyében ; helyr. Ebeczk- E, (4), puszta toldalék vagy utóhangzás, üres én, —re, -röl. kihangzás, némely nyelvjárásban a szók végén, pl. EBED, falu Esztergom megyében; helyr. Ebedpik-e, kez-e, méh-e (Vass József pályamunkája a Du en, —re, -röl. nántúli nyelvjárásról a Magyar Nyelvészet V. köteté EBÉD, (am. ev.éd vagyis inkább e-v-éd) fn. tt. ben, és Torkos Sándornál az I. kötetben), meg-e (a régi ebéd-et. 1) Közönséges értelemben, déli evés, déli jólhalotti beszédben mig-e), úgy hogy amazok újabb ra- lakás, egyszersmind azon ételek öszvege, melyeket gozással : méhé-je, kezé-je stb. V. ö. --A (6). délben megeszünk. Nagy ebéd, kis ebéd ; hosszu ebéd,

EB, ezt és általán minden származékait és ösz- rövid ebéd. Eb ebéd (melyhez bor nincsen), katonásretételeit, mint Ebcsont, Ebfaj, stb. 1. È betű alatt. ebéd. Barátságos ebéd. Úri ebéd. Ebédet enni. Ebédre

- EB, névképző, ter-eb(ély), régies der-eb szók- hini, várni, menni. Ebédet vinni. Isten áldja meg a ban; az ő vagy ü kisarjadzása : ter-ő v. ter-ü = ter- kendtek ebédét, az emberét is. (Így köszönti a köznép er = ter-eb. Mély hangon - ab; lásd ezt és a B betűt. az ebédlőket). Hol az ebéd, ott a vacsora. (Km). Rosz

- EBB, vastag v. mély hangon - abb; lásd ebéd az, melynek vacsorája nincsen. (Km). Ebéd elött, ezt és -B (2). Érdekes a göcseji hasonlító ragozás: ebéd alatt, ebéd után, ebéd fölött. Szántó ebéd, mely sokkellebb, messzellebb, mik nem egyebek mint sok, jóval délelőtt történik, midőn t. i. a szántók ctetni messze szók elsőben vel ragot vesznek fel : sokkel kifognak. 2) Ormánságban (Baranya megyében) és a

= sok-vel I. E betű), messzi-vel = messzel és azu- székelyeknél reggeli evés. 3) Mátyusföldön, harmadtán veszik fel a hasonlító ragot; máskor pedig a v

tebéd am. ozsonna, azaz délesti evés. Ezen elnevezésj-vé változtatván, továbbá az l-et elhagyván, végre böl kitetszik, hogy az ebéd szó általán evést jelentett, pedig a j-ét ismét ty vagy ny-re változtatván (miként mert a harmadebéd nem más, mint harmadszori vagy mind ezt bőven eléadja Vass József a Magyar Nyel- harmadik evés. Ennek nyomán indultak azon irók is, vészet V. kötetében 108, 109. lapokon), lesz például kik a reggelit regebédnek a vacsorát estebédnek nerán először vel raggal vén-vel, az l elmaradván s a vezék el. A székely földön divatos a délebéd (Vadrózsák j-te : vén-je, j ismét ny-re változván : vén-nye, ennek 396. l.). Ezen szóban az igazi gyök : e; v. ö. ÉSZIK ; tehát hasonlító foka vén-nyebb ; így lesz ép-ből : ép- rokonok az ebéd szóval a hellen Entós, latin edulityebb, bolond-ból bolondgyabb, nyomorúlt-ból nyomo um és epulae, szanszkrit adanan, a szláv nyelvekben: railtyabb. A Torkos Sándor felemlítette náj naobb objed, obiad, obéd, obid; a külső alakra hasonló szláv = legnagyobb), néj szebb (legszebb) alakok sem objed, obéd, obid, eredetét illetőleg, ez öszvetett szó gyebek mint nagygyal nagyobb, nagygyal szebb. az ob és jed elemekből, (jeszt szlávul am. enni). BőNagygyal' kifejezés a hasonlító fok mellett gyakran vebb öszvehasonlítás végett v. ö. ÉSZIK. cléjün a régiségben, pl. a Tatrosi codexben : nagy EBEDECZ, falu Bars megyében; helyr. Ebegyal inkább = sokkal inkább, leginkább. Lesz tehát decz-én, --re, -röl. mgygyal (= nagyval vagy nagyvel) szóból épen a EBÉDĖL, (e-v-ed-él) önh. és áth. m. ebédel-t. Lieseji nyelvjárás szerént nagyve = nagy-je = najje v. ritkán : ebédlett, htn. -ni v. ebédleni. Általán, azébbhúzva náj, mely magas szók pl. szebb előtt ebédet eszik. Különösen 1) Dél tájban eszik, jóllakik. tjé változik, mint nál-kül is lett : nél-kül. V. 7. / 2) Ormánságban, és a székelyeknél : ,reggeli helyett.

11

EDÉDÉLÉS - EBÉDTÁRS

EBÉDTEREM-ECSELŐ

12

EBÉDÉLÉS, (e-v-éd-el-és) fn. tt. ebédelés-t, tb. EBÉDTEREM, (ebéd-terem) 1. ÉTTEREM. -ek. 1) Köz értelemben, déli evés, jóllakás. 2 Né EBÉDVÉKA, (ebéd-véka) ösz. fn. 1. EBÉDmely tájszólás szerént : reggelizés. V. ö. EBÉD. RÉSZ.

EBÉDETLEN, (e-v-éd-etlen) mn. tt. ebédetlen-t, EBĖG, (heb-ėg) önh. m. ebėg-tem, tél, -étt. tb. —ėk. Ebéd nélkül való, aki nem ebédelt. Mint Hebeg, rebeg, akadozva beszél. Székely szó. ih. am. ebéd nélkül, ebédetlenül.

EBERHÁRD, férfi kn. tt. Eberhard-ot. EberEBÉDFIA , (ebéd-fia) ösz. fn. tt. ebédfiát , töb- hardus. besben nem használtatik. Így nevezik Göcsejben a EBÉLL, EBÉLLÉS, EBÉLLŐ régiesek és tájdélelőtti , mintegy tizenegy óra tájban való evést ; divatosak, ebédl v. ebédel, ebédlés, ebédlő helyett. L. mert a göcseji ember ötször eszik napjában, ú. m. ezeket. reggel; tizenegy óra tájban, s ez az ebédfia ; délben; EBERGÉNY, falu Szala megyében; helyr. Eberdélutáni négy óra körül; és estve.

gény-be, -ben, -60l. EBÉDHORDÓ, (1), (ebéd-hordó) ösz. fn. Aki

EBERGÖCZ, falu Sopron megyében; helyr. az ebédre főzött ételeket az evők után viszi, péld. ki

Ebergöcz-ön, -re, ---ről. az aratók-, szántók-, kaszásoknak enni hord.

EBESFALVA, város Erdélyben Küküllő meEBÉDHORDÓ, (2), (1. fünebb) ösz. mn. Miben gyében; helyr. Ebesfalvá-n, -ra, --ról. v. min ebédet visznek, hordanak. Ebédhordó kosár,

EBICZKEL, I. EVICZKEL. taliga, szekér, szamár.

ECS, elavult gyök, melyből ecsel, ecselő, ecset,

ecsetėl stb. származtak. Tisza vidékén még divatozik, EBÉDKE, (e-v-éd-ke) fn. tt. ebédkét, tb. ebéd- ecselő értelemben. Mint hegyes, szurós szálakból álló kék. Rövid, kevés ételből álló, hirtelen készített taka-eszköz rokon ék szóval. Innen Göcsejben ekecsel am. rékos ebéd.

ecsetel. Alsó Vágmelléken : öcs, öcsel, öcset. Lugossy EBÉDKOR, (ebéd-kor) időhatárzó. Azon időben,

József szerént a gyök ösz volna, Szabó Dávidnál idő alatt, midőn ebédet esznek. Ebédkor látogatni va

öszik = összehuzódik. lakit.

-ECS, zárt hangon ÉCS, kics. névképző, pl. EBÉDKÖLTSÉG, (ebéd-költség) ösz. fn. Ami kövecs, big-ecs, szeg-ecs ; -ke másik kicsinyítővel öszbe az ebéd kerül, ebédre fordított kiadás. Más helyett vetéve -ecske: meny-ecske, kez-ecske, szék-ecske, bel-ecsmegfizetni az ebédköltséget.

ke; mellékneveknél is : szép-ecske ; s számneveknél : EBÉDLÁTÓ, (ebéd-látó) ösz. mn. Így nevezik kett-ecske, négy-ecske. több vidéken a határnak valamely magasabb részét, Eléfordúl a török nyelvben is főneveknél dsik, dombját, honnan a faluból jövő ebédhordókat meg csik s mellékneveknél rendszerént dse, cse alakban, lehet látni. Ebédlátó hegy (Fehér megyében, Czecze pl. ana-dsök anyácska, el-dsik kezecske, még az ez (am. mellett).

kevés) toldással is el-dsikez , kezecske, at-csügaz loEBÉDLÉS, (e-v-éd-el-és) 1. EBÉDÉLÉS.

vacska, úgy hogy Meninszky és Kollár szerént a k és EBÉDLESÖ, (ebéd-leső) ösz. fn. Tányérnyaló, g csak alig hallatszik, mintha volna el-ds-ez, at-cs-az. ki hivatlanul másnak ebédlő asztalához tolakodik. Melléknevek ak-cse fehérecske, udzsuz-cse, olcsócska,

EBÉDLŐ, (1), (e-v-éd-el-ö) fn. tt. ebédlő-t. Kü-güzel-dse szépecske;de eléjön hosszabb alakban is: alcslönös terem, vagy szoba , a vendéglőkben, vagy ma a-dsak (a törs alt) alacsonka , kücsü-dsek , kicsinke, gánházaknál, melyben ebédelni (vacsorálni is) szok-az-dsük v. az-a-dsäk kevesecske. Érdekes : az-csok tak; étterem.

(szószerént : kevés-sok) valamicske; semmi. V. ö. EBÉDLŐ, (2), (1. fönebb) mn. Ebédet evő. Ebéd -ACS, és -KA, KE kicsinyítőket. vendégek, urak, cselédek.

ECSED, mváros Szathmár, és faluk Heves és EBÉDÖTT, (e-v-éd-ött) időhatárzó. Eléfordul Nógrád megyékben; helyr. Ecsed-en, --re, -röl. Margit életében, s am. ebédkor, ebéd alatt.

ECSEG, falu Nógrád megyében, puszta HevesEBÉDRÉSZ , (ebéd-rész) ösz. fn. Így nevezik ben; helyr. Ecseg-en, --re, --röl. az aratók, nyomtatók, és cséplők azon rész-gabonát, ECSEL, (ecs-el) áth, m. ecsel-t. 1) Gerebenez, azaz melyet ebéd, vagyis élelmezés fejében kapnak az il- kendert, lent, gyapjút gerebenen tisztít, hihöl. 2) lető gazdától, mely rendesen minden huszonöt mérő- Különösen, kefeforma eszközzel hajat fésül, simít. től egy mérő szokott lenni. Máskép, különösen Dunán Minden reggel megecselni a gyermekeket. 3) Nővel túl : kenyérrész. Ettől meg kell különböztetni a nyom- közösül. tató, cséplő vagy arató részt, melynek ismét saját ECSELÉS, (ecs-el-és) fn. tt. ecselés-t, tb. - ék. kulcsa vagyon. Kimérni , külön garmadába töltögetni Gerebenezés, hihölés, kefélés. az ebédrészt.

ECSELETLEN, (ecs-el-et-len) mn. tt. ecseletEBÉDSZOBA, (ebéd-szoba) ösz. fn. I. EBÉDLŐ, len-t, tb. —ěk. Aki vagy mi nincs megecselve. V. ö. ÉTTEREM.

ECSEL. Ecseletlen, boglyas hajú gyermek. Ecseletlen EBÉDTÁRS, (ebéd-társ) ösz. fn. Ki együtt szo- kender, gyapju. Mint ih. am. ecseletlenül. kott velünk enni, ebédelni; asztali társ. Vendéglöi ECSELŐ, (1), (ecs-el-6) fn. tt. ecselő-t. 1) Saját ebédtársak.

alakú kefe, melylyel a hajat simítják. 2) Hosszukás,

« ElőzőTovább »