FEKETESÁRGA, (fekete-sárga) ösz. mn. Fekete és sárga szinre festett; fekete és sárga színnel vegyített. Feketesárga lobogó. A császári épületek feketesárgára festett korlátai, kapui. Feketesárga arczbör. FEKETESÉG, (fek-et-e-ség) fn. tt. feketeség-et. A fekete szinnek bősége, létezése, látszata. Posztó feketesége. Fogak, arcz, bör feketesége.

FEKETESEREG, Mátyás királynak legvitézebb, halálra elszánt, czimerül halálfejet viselő katonákból állott hada. Vasvármegyében igy nevezik a stájerországi bucsusokat is, kik május első napján Kis-Czellbe zarándokolnak.

FEKETÉSSÉG, (fek-et-e-es-ség) fn. tt. feketés ség-ét. Valaminek azon tulajdonsága, melynél fogva a fekete színhez közelít, azaz, feketés szinü. FEKETESZEG, 1. FEKETESZÖG.

FEKETEVÍZ, falu Erdélyben, részint Alsó-Fejér megyében, részint Nagy-Szeben székben. Helyr. Feketevíz-én, -re, -ről.

FEKETEVÖRÖS, (fekete-vörös) ösz. mn. Feketéhez közelitö, sötétes vörös, sötét rézszinü; vagy, feketével vegyített vörös. Feketevörös arczbör. Feketevörös csíkok a szöveten.

FEKETÉZ, (fek-et-e-ez) áth. m. feketéz-tem, tél, -ett. 1) Feketévé fest vagy mázol. 2) A régieknél, pl. Margit életében am. feketébe öltöztet. FEKETEZÖLD, (fekete-zöld) ösz. mn. Feketés szinhez közeledő sötét zöld, vagy feketével vegyített zöld.

FEKETÍT, (fek-et-e-it) áth. m. feketit-étt, htn. -ni v. —eni. Feketévé tesz, feketére fest, mázol, piszkol. Hajat, szakált feketíteni. Kezeit szurokkol be

FEKETÍTÉS, (fek-et-e-it-és) fn. tt. feketítés-t, tb. -ek. Cselekvés, mely által valamit feketére festünk, mázolunk stb.

FEKETESZIK, (fek-et-e-szik) k. 1. FEKETE- | feketíteni. V. ö. FEKETE. DIK; a mutató mód jelenét kivéve a többi időket és módokat is az utóbbi (feketedik) szótól kölcsönzi. FEKETESZOKNYÁS, (fekete-szoknyás) ösz. FÉKETLEN, (fék-etlen) mn. tt. féketlen-t, tb. fn. Igy nevezik gúnyolódva, vagy tréfából a fekete hosszu ruhás papot. ék. Aminek féke nines, ami fékre nincs fogva. FéFEKETESZÖG, (fekete-szög) ösz. mn. Feketéketlen csikó, ménesló. Határozóilag am. féketlenül. hez közeledő, sötét szögszinü. Feketeszög hajfürtök. Különböztetésül v. ö. FÉKTELEN. FEKETETENGER, (fekete-tenger) ösz. fn. 10,000 négyszögü mérföldre terjedő, az orosz és török birodalom közt fekvő tenger, mely a földközi tengerrel a Bosphorus által van öszvekapcsolva. A régieknél latin nyelven: Pontus Euxinus, törökül kara denizi.

FEKETETÓ, mezőváros Bihar megyében; helyr.

Feketetó-n, -ra, —ról.

FEKETE-TÓTH, falu Bihar megyében; helyr. -Tóth-on, —ra, —ról.

kében.

FÉKETLENKÉDIK, helyesebben 1. FÉKTE

LENKĖDIK.

FÉKETLENSÉG, helyesebben lásd: FÉKTE

LENSÉG.

FÉKETLENÜL, (fék-etlen-ül) ih. Fék nélkül, fékre nem fogva. A ménesbeli lovak féketlenül járnak. Különböztetésül v. ö. FÉKTELENÜL.

FEKETEÜGY, folyó Erdélyben, Brassó vidé-ző.

FEKETEÜRÖM, (fekete-üröm) ösz. fn. Növényfaj az ágas száru és bugás virágzásu ürmök alneméből. (Artemisia vulgaris).

FEKETEVAD, (fekete-vad) ösz. fn. Fekete szőrű vagy sertéjü vad, különösen vaddisznó; némelyek szerént ide tartozik a medve és borz is; különböztetésül nevezik így a vadászok a veres vadtól, milyenek az őzek, szarvasok.

FEKETÖ, régis, 1. FEKETE.

FEKETSZIK, (fek-et-sz-ik) k. 1. FEKETEDIK. FEKETTE, (fek-ett-e) régies múlt állapotjegy„Látá ő napát fekette" (vidit socrum ejus jacentem). „Ezt mikor látta volna Jézus fekette." Müncheni codex. V. ö. ATTA, igerag. FEKETŰ, 1. FEKETE.

FEKETÜL, FEKETÜL, (fek-et-e-ül) önh. m. feketül-t. Fekete szinüvé lesz, fekete festék, vagy máz által fekete színt ölt. Füsttől feketülnek a falak. Naptól a bőre megfeetült. Máskép: feketedik.

FEKETÜLÉS, FEKETÜLÉS, (fek-et-ül-és) fn. tt. feketülés-t, tb. ek. Szinváltozás, midőn valamely FEKETEVARJÚ, (fekete-varjú) ösz. fn. Fekete test elébbi szinét vesztve feketévé lesz. tollazatú varjufaj, mely maggal, nem hússal vagy döggel él, köznépiesen : pápistavarjú.

helyr. Feketeváros-ba, —ban, —ból.

:

FÉKEZ, (fék-ez) áth. m. fékez-tem, -tél, -ett. vagy ritkán fékzetten, fékzettél, fékzett, htn. fékezni FEKETEVÁROS, mezőváros Sopron megyében; v. fékzeni. 1) Tulajd. ért. fékre fog, fejére féket vet. Fékezni, fölfékezni a mezőn legelő lovakat. 2) Átv. FEKETEVASÁRNAP, (fekete-vasárnap) ösz. ért. fegyelem alá vesz, szorosan tart, kicsapongásokfn. Vasárnap a hosszu böjtben, mely husvét napja tól akadályoz; hatalmába hajt. Fékezni a gonosztevőelőtt két héttel esik. (Dominica passionis). Fekete-ket. Fékezni az indulatokat, szenvedelmeket. Megfékezni vasárnapot ul husvét napján is. (Km.) V. ö. FEKEa lázadó népeket. V. ö. ZABOLÁZ. TEHÉT.

FEKETEVÉRÜ, (fekete-vérü) ösz. mn. Kinek búskomor vérmérséklete van, sötét kedélyü. (Melancholicus).

FÉKEZÉS, (fék-ez-és) fu. tt. fékezés-t, tb. -ek. Cselekvés, midőn valamit vagy valakit fékre fogunk; vagy átv. ért. fegyelem alá veszünk. V. ö. FÉKEZ. A szilaj csikók, és inlatok fékezése erőt kiván.

665

FÉKEZETLEN-FEKSZIK

FEKTANYA-FEKTET

666

FÉKEZETLEN, (fék-ez-etlen) mn. tt. fékezet- | A malomban egymáson feküsznek a zsákok. Fenyőszá

len-t, tb.ek. Ami fékezve nincsen, mit fékre nem fogtak. A fékezetlen csikók, lovak szabadon szilajkodnak. Átv. ért. fegyelem alá nem szorított, szabadon csapongó. Fékezetlen utczai suhanczok. Fékezetlen indulat sok gonoszt szül. Határozóilag am. fékezetlenül. FÉKEZETLENSÉG, (fék-ez-etlen-ség) fn. tt. fékezetlenség-ét. Fék vagy fegyelem nélküli állapot. FÉKEZETLENÜL, (fék-ez-etlen-ül) ih. A nél kül, hogy meg volna fékezve. Fékezetlenül nehéz a szilaj lovat igazgatni. Átv. ért. fegyelem alá nem fogva, szabadon hagyva, kényére, kedvére bocsátva. FEKHELY, (fek-hely) ösz. fn. Hely, melyen valaki vagy valami fekszik, hever, aluszik; ágy, alom, tanya. Legkényelmesebb fekhely a jó ágy. A vadak fekhelyét fölkeresni.

FEKIRÁNYOS, (fek-irányos) ösz. mn. Ugyanazon magasságu téren feküvő, elterjedő, sem föl, sem alá nem hajló, hosszant, tökéletes súlyegyenben álló, kinyuló. (Horizontalis). Fekirányos vonal. Fekirányos térség. Másképen: vízirányos. Ellentéte függőleges. (Perpendicularis). A fekirányos vonal a függőlegessel egyenes szöget képez.

:

FEKIRÁNYOSAN, (fek-irányosan) ösz. ih. Fekirányos helyzetben, vonalban. V. ö. FEKIRÁNYOS. A nyugvó víz fekirányosan áll.

lak feküsznek a vízparton. Könyvek feküsznek iróasztalán. Véletlen erdőben gyakorta nyúl fekszik. (Km.) Belefekünni a sárba. Elfekünni a kemény földön is. Hozzáfekünni valakihez. Kifekünni a folyosóra, udvarra. Körülfekünni a gombóczos tálat. Este jókor lefekunni. A tyúkokkal fekszik le. (Km.) Megfekszik a kocsiban, mint a paksi biró. (Km.) Reáfekünni a vetetlen ágyra. Haza feküttek, mint a lédecziek. (Km.). 2) Táboroz, tanyázik. Az ellenség a vár alatt fekszik. Némely ezred három, négy vármegyében elszórva fekszik. 3) Betegeskedik, vagy alszik, hever, nyugszik. Három hónaptól fogva vízkórban fekszik. A nyúl bokorban fekszik. 4) Átv. ért. Neki fekszik a munkának, am. szorgalommal, tűzzel dolgozik. Rajta fekszik a ház gondja. E titkolódzásban valami fekszik, azaz rejlik, lappang. A dolog igen szivemen fekszik. Minden vagyona, pénze házaiban fekszik. Kisded jószágán sok adósság fekszik. Buda városa Pest megye területében fekszik.

FEKTANYA, (fek-tanya) ösz. fn. A háboruban azon örtanya, hol éjjel az örök szabad ég alatt fegyverkezve virrasztanak. (Bivouac).

FEKTE, (fek-t-e) személyragozott igenév. Valakinek vagy valaminek fekte, am. fekvő helyezete. Fektében lőni meg a vadat.

FÉKTELEN, (fék-telen) mn. tt. féktelen-t, tb.

FÉKKARIKA, (fék-karika) ösz. fn. Karika a féken, mely a fékre fogott barom állát és orrát kö--ek. Átv. ért. fegyelmet nem tartó, kicsapongó, ké

kedve szerént szilajkodó. Féktelen indulatok, szenvedelmek. Féktelen ifjak. Határozóilag am. féktelenül. Ugyan ily átv. értelemben használtatik: zabolátlan. FÉKTELENÍT, (fék-telen-ít) áth. m. féktelenít

FEKMENTĖS, (fek-mentės, azaz -menetės) ösz. ett, htn. —ni v. —eni. Féktelenné, kicsapongóvá, mn. 1. FEKIRÁNYOS.

FEKPAD, (fek-pad) ösz. fn. Széles pad, melyen ágyul használva, heverni szokás. Fekpadok a börtönben, katonai tanyákban.

FÉKSZÁR, (fék-szár) ösz. fn. A fékből kinyuló kötél, vagy szíj, melynél fogva a fékezett barmot vezetik, vagy megkötik. Fékszáron tartani a lovat, hogy el ne lopják, vagy tilosba ne menjen. Máskép kötőfékszár.

FEKSZEN, (fek-sz-en) régies alak a mai fekszik helyett. „En gyermekem köszvényes fekszen házamban." „Fekszen vala hidegleletben.“ Tatrosi codex. Íme Olofernes a földön fekszen." „Fekszek vala (jacebam) szomorodván en orczámon." Bécsi codex.

szilajkodóvá tesz.

FÉKTELENKEDÉS, (fék-telen-ked-és) fn. tt. féktelenkedés-t, tb. —ék. Kicsapongás, zabolátlankodás; v. ö. FÉKTELENKEDIK.

FÉKTELENKÉDIK, (fék-telen-kėd-ík) k. m. féktelenked-tem, -tél, ett. Fegyelmetlenül kicsapong, szilajul viseli magát, tetteiben mérséklést, kiméletet, törvényt, illedelmet nem tart, garázdálkodik ; zabolátlankodik.

FÉKTELENSÉG, (fék-telen-ség) fn. tt. féktelenség-et. Átv. ért. Féktelen állapot, vagy indulat, vagy tulajdonság, midőn valaki kénye, kedve szerént szilajkodik, fegyelmet megvet. V. ö. FÉKTELEN.

FÉKTELENÜL, (fék-telen-ül) ih. Kicsapongólag, szilajkodva, garázdálkodva, fegyelmet megvetve, zabolátlanul.

FÉKTELENÜL, (fék-telen-ül) önh. m. féktele
Kicsapongóvá, szilajkodóvá lesz.
FEKTERÉM, (fek-terem) ösz. fn. Hálóterem,

hálószoba.

FEKSZIK, (fek-sz-ik) k. Első m. fekv-ém, fekvél, fekv-ék stb., másod m. (fekszik igétől): fekütt-em, fekütt-él, fekütt v. feküdött. Jövő fekvendem. Kap-nül-t. csoló fekügyem. Ohajtó : fekünném, htn. fekünni, részesülő : fekvő. Köz ért. valamely test, egyik oldalára, lapjára, elterülve nyugszik, melynél fogva némi- FEKTET, (fek-tet) áth. m. fektet-tem, -tél, leg lealacsonyúl a nélkül, hogy akár alakja, akárétt. Fekvő helyzetbe tesz, fekünni késztet. Bölcsőbe tömege megváltoznék; ellentéte áll, vagy ül. Földön, fektetni a csecsemőt. Ágyba fektetni a beteget. Gerenfüben, ágyban fekünni. Jobb vagy bal oldalon, hason, dát fektetni az útra. Kocsira fektetni a zsákokat. Lehanyatt fekünni. Szalmán, koporsóban, sírban fekünni. fektetni a részeget. Belefektetni a sárba. A leölt disznót

ráfektetni a vágószékre. Az új házasokat fölfektetni a padlásra. A házőrt kifektetni az udvarra. Átv. ért. Pénzét bor-, gabonakereskedésbe, mezei gazdaságba fektetni.

képző. Egyébiránt minthogy az ƒ betű már magában magasságot jelent, így is elemezhető: f-el, azaz, magasra vagy magasan el. (V. ö. FÖ és EL). A fel szó rokon betükben megvan a hellen vлéo, angolszász over, ofer, angol upper, over, dán, holland over, német ober, über, latin super, supra stb. szókban, (t. i. l és

FEKTETÉS, (fek-tet-és) fn. tt. fektetés-t, tb. -ék. Cselekvés, midőn fektetünk. V. ö. FEKTET. FEKÜSZIK, (fek-ü-sz-ik) k. Első m. feküvém,r is rokon betük). A finn päällä (fölött), päällen (fölé)

feküvél stb.; másod m. feküttem, feküttél, fekütt v. feküdött ; jövő : fekvendėm, fekvendėl, fekvendik; htn. fekünni; részesülő fekvő. L. FEKSZIK.

FEKÜVÉS, (fek-ü-v-és) fn. 1. FEKVÉS. FEKV, (fek-v) fn. tt. fekv-et. Hely, melyen valaki vagy valami fekszik, fekhely; ágy, alom, fekvő tanya.

névviszonyitók a pää (= fej) szóból származnak; a finn yli (fönnlevő) szóban pedig hiányzik az ƒ s általán az ajakhang; az arab 'áli am. magas. Ellentéte le v. alá. Jelent 1) önh. és középigékkel magasra emelkedést, magasabb irány felé mozgást, indulást stb. Felszáll a füst; leszáll a köd. Felmegy a lajtorján; lejön a lépcsőkön. Fel és alá röpködnek a mada

FEKVE, (fek-ve) ih. Fekvő helyzetben. Hanyatt rak. Feltornyosodnak a jégdarabok. Felfakad a víz. fekve alunni.

FEKVÉSRAJZ, (fekvés-rajz) ösz. fn. Rajz, mely bizonyos tájnak, vidéknek helyzetét, fekvését ábrázolja. Budapestnek fekvésrajza.

Felmenet, felfutás, felindulás. Felfutó, felálló, felnyoFEKVÉS, (fek-v-és) fn. tt. fekvés-t, tb. —ek. muló. 2) áth. igékkel valaminek magasabbra helye1) Állapot, vagy inkább helyzet, midőn valaki fek- zését, emelését. Fölvenni vállra a terhet. Föltenni szik. Hanyatt-, hasonfekvés, oldaltfekvés. A kemény fejre a kalapot. Feltölteni az utczát, udvart, kertet. földön nem jó fekvés esik. 2) Hely, ágy, alom, fekvő- Feltolni dombra a taligát. Felnyomás, felütés, felvartanya, melyen valaki, vagy valami fekszik. Nyúl fek- | rás. Fölterjesztő levél; fölemelő rúd. 3) valaminek vésére akadni. Szarvasok, özek fekvései, azaz vaczkai. nyugalmas vagy ép állapotából ellenkezőbe áttételét Nincs a tudománynak röst ágyban fekvése. (Km.). 3) vagy átmenetelét, mi némileg magasabb irányban törÁtv. ért. tájnak, városnak stb. helyzete. Pest fekvése ténik, pl. Felás, felkapál, felszánt, felvág, feltör, felalacson. Buda vár fekvése szép. darabol, felhasogat, felkever, felzavar, felforr, feldagad, felpuffad, felágaskodik, feltámaszkodik, felkerekedik. Különösen az érzések, indulatok mozgalmait jelentő igékkel párosúl, pl. Felindúl, fölgerjed, fellázad, felboszonkodik, fölhevit, fölmérgesít, felboszont, felösztönöz, felbátorít, felbiztat stb. 4) teljességet, végrehajtást, mely esetben gyakran a latin per, a német ver, a szláv pre szókkal rokon, pl. Fölemésztette, fölette, felitta minden javát. 5) járul igékhez, melyek valamely hivatalra, szolgálatra, szerződésre viszonyló képességet, kötelességet jelentenek, pl. Fölesketni az új tiszteket. Felavatni valakit papnak. Fölszentelni a püspököt. Felfogadni a cselédeket. Felhíni, felszólítani segélyre a szomszédokat. 6) Átv. ért. valaminek napfényre deritését, kitüntetését, eléadását jelenti. Új gépet feltalálni. A keresett tárgyat föllelni. Saját érdemeit felhordani. A tolvajokat felkutatni. A leczkét felmondani. 7) az önh. igéknek gyakran áth. értelmet ad, pl. Feldözsölte vagyonát. Feldörömbölték őt álmából. Ez mindent felmúl. 8) Mint törzsökszó eléfordúl több származékokban: félez (fölöz), félés (fölös), felség, felséges, felesleg, felett, felette stb. A különbséget fel és fenn között lásd: FENN szónál.

FEKVŐ, (fek-v-ő) mn. tt. fekvő-t. Aki vagy ami fekszik. Bölcsőben fekvő gyermek. Fekvő beteg. Kórházban fekvő beteg. Ház előtt fekvő gerendák, kövek. Sárban fekvő disznó. Fekvő (azaz ingatlan) vagyon. Fekvő napóra. Asztalon fekvő könyvek. Magyarországban fekvő jószágok. V. ö. FEKSZIK.

FEKVŐHEVEDER, (fekvő-heveder) ösz. fn. Gerenda, mely a fedélfészket öszvetartja, mely a fedélfészek egyik oldalától a másikig fekirányosan nyúlik. V. ö. FEDÉLFÉSZEK.

FEKVŐJÓSZÁG, (fekvő-jószág) ösz. fn. Ingatlan birtok, milyenek a szántóföldek, rétek, erdők,

szőlők, házak.

FEKVÖSAS, (fekvő-sas) ösz. fn. Ollófa a házfedelen, azaz, a fedélfészekből egymás irányában kétfelől felnyuló, s a tetőn öszveálló gerendák, melyekre a léczeket szegezik.

FEKVŐSÉG, (fek-v-ő-ség) fn. tt. fekvőség-et. Fekvőjószág együttesen véve. Fekvőségét és ingóságát elárverezték.

FEL, (1), v. FÉL v. FÖL, igekötő és határzó, igen sok igével, és ezekből származó nevekkel kapcsoltatik öszve. A fe, fë, fö gyökben a magasság fogalma rejlik, s egy a fő, fej nevekkel, mint némely régi nyelvmaradványok tanusitják, pl. fedelm, fedelmkedik. (Münch. cod.), fejedelm, fejedelmkedik helyett. Sőt Dunán túl, különösen Vas vármegyében ma is hallani : föment a hegyre, föszántotta az ugart. Az 1 iránymutató, vagy elszármazást, eltávozást mutató

A helyesirást tekintve, önmagában akár e- (vagy é-), akár ö-vel írathatik ugyan, (a régi nyelvemlékekben is az iró tájbeszéde szerént mind három alakban találjuk); de öszvetételekben és származékokban ügyelni kell 1) a megkülönböztetésekre, így különbözők: felé, fölé; felez, fölöz; feles, fölös; az elsőbbek fél (valaminek fele) szótul származván; 2) a változatosságra és szebb hangzásra; így ha a szó másik részében e vagyon, föl helyesebben fog állani, pl. fölmegy, fölereszt, fölkeres, fölperes, föltekint, föleszmél stb.; egyebütt, kivált pedig ha a másik részben is

669

FEL-FÉL

FÉL-FÉL

670

ö vagyon, szebb a nyilt e, pl. feltakar, fellázít, fel- | válasz, válaszol, válik stb. származékokban, továbbá vállal, felold, felső, felölt, felkötöz, felönt stb.; ezek völ, mint a völgy (vallis) gyöke. V. ö. -VEL, módoszerént: felfödöz v. fölfedez, de soha sem fölfödöz, sító névrag és VÁL, ige. Idegen nyelvekben haigy fölperes v. felpörös; éles hangzók ú. m. é, i, i sonló a sínai puán (dimidium rei), szláv pól, és finn mellett mindkétképen állhat, pl. feltétel v. föltétel, puoli (fél), héber-arab palach, svéd, holland half, néfelség v. fölség, felébred v. fölébred, felkészül v. fölké- met halb stb. szül; felír v. fölír, felsiet v. fölsiet stb.

vetett szóban.

FÉL, (2), fn. tt. fél-t v. felet, tb. felek. Személyragozva: felem, feled, fele stb. 1) Két egyenlő részre osztott egésznek egyik része. A kenyér felét megenni. Az esztendő felét betegágyban tölteni. Jószágának egyik felét elpazarolta, másik felét zálogba vetette. 2) Oldal, valamely testnek vagy dolognak egyik oldala. A ház

FEL (2), v. FÉL, v. FÖL, (eredetére nézve ugyanaz a föntebbi szóval) fn. tt. fel-t v. fél-t, v. föl-t, tb. fel-ek v. fél-ek, v. föl-ök. Valaminek felső része. „És ő ruhájokat a vehemre hányván, Jézust felire ülteték." Tatrosi codex. És vivé ötet egy verem felire. Pesti Gábor meséji. Ma eléfordul tej-föl ösz-nak innenső vagy tulsó fele. A város egyik felét víz, a másikat erdő keríti. Egyik félen sár, másik félen FEL, (3), elvont gyöke a) feled, feledékeny, fe- homok. Több félről vizsgálni a tárgyat. 3) Párt, rész, lejt szóknak, b) felel, felelet, felesel származékoknak. szakadás, felekezet, egymás ellen álló peres szeméMindkettő alapfogalomra nézve a fél névhez rokonít-yek vagy testületek egyike. Tisztujításkor három ható, mennyiben feledni valamit am. az emlékező te- félre szakadtak a rendek. Ö a mi felünkhöz tartozik, a hetségből mintegy félretenni, elmellőzni, s felelni am. mi felünkön van. A peres feleket megegyeztetni. Kereső beszédet felezni, t. i. a kérdésre tett válaszolás által. fél, keresett fél. Elitélt fél, feloldozott fél. 4) Társ, barát, valakinek vagy valaminek részén levő. Ügyfél am. ügytárs. Városfél, a régi kéziratokban am. polgártárs. Vőfél, a vő részén levő, a vőnek barátja. „Látjátok feleim, szömtökkel." (Régi halotti beszéd). „Szeressed te feledet ment ten magadat." Tatrosi codex. Keresztény feleim! 5) Ezen öszvetett szóban útfél, am. mellék. Úton, útfélen. Egyebi esett az útfelen" (alia ceciderunt secus viam). „Kik az útfelen vadnak." Tatrosi codex. 6) Benmaradó raggal am. készülőben; vagy tökéletlenül, be nem végezve, nem teljesitve. Menő félben, bucsúzó félben, bukó félben, vesző félben lenni. Haló félben hozták haza a verekedésből. Eső, dülő félben van a ház, torony. Félben maradni, félben hagyni. Félben szakadt munka, terv. Félben szakasztani. A csufolódást legjobb hevenyében félben szakasztani. (Km.). Omló félben van, a székelyeknél am. közel van a szüléshez.

FEL (4), v. FÉL, v. FÖL, indulatszó, melylyel valakit nyugvó, csendes állapotból tevékenységre, munkára szólítunk, riasztunk. Fel legények, itt az ellenség! Fel, fel tehát, virraszszatok ti népek a magyar honon! (Czuczor). Fel Endre. Béla fel! (Vörösm.).

FÉL, (1), mn. tt. fél-t v. fel-et, tb. fel-ek. 1) A két egyenlő részre elosztott egésznek egyik részét tevő, magában foglaló. Fél akó bor. Fél kenyér. Fél forint. Fél iv papiros. Fél öl cserfa. Fél mázsa liszt, fél font hús. Fél év, fél hónap, fél nap, fél óra. Fél gömb, fél kör, fél hold, vagy öszvetéve : félakó, fél- | kenyér, félforint stb. 2) A párból, párosból, kettősből egyik. Fél keztyűt találni. Fél szemmel nézni. Fél lábbal a sírban állani. Fél kézzel dolgozni. Fél fülére süket. Fél váll. Fél vállra öltötte mentéjét. Csak úgy félvállról beszél velem. 3) Nem egész, nem teljes, nem tökéletes, fölszines, a valódihoz csak némileg hasonló, közelítő. Fél atya. Fél bolond. Fél csizma, azaz kurta szárú topán. Fél eleven. Fél ember. Féleszü. Fél fogra nevet. Fél födél. Fél gutaütés. Fél hiti. Fél holt. Fél isten. Fél ing. Fél ittas. Fél kedv, kedvü. Fél nemes (Agilis). Fél pap (Diaconus, Levita). Fél részeg. Fél selyem. Fél sült. Fél tudós. Fele úton elérni valakit. Fele pénze sincs, mint előbb volt. Fele jószágát eladta. V. ö. FELE.

Rokon különösen a 4-ik értelemben a hellen ilaç, (szomszéd; embertárs), sínai oll (propinquus), török éhl (házasfél; lakófél s öszvetételekben: iszlam- vagy iman-éhl am. hitfél, orthodoxus, ehliser am. törvényfél, azaz törvénytudó). V. ö. FÉL, (1) is.

FÉL, (3), önh. m. fél-t. 1) Aggodalmas érzet lepi meg, melyet valamely történhető, vagy bizonyos rosz gerjeszt. Fél a gyermek, ha vétett, hogy megbüntetik. A gyáva katona fél a harczban. Leggyakrabban távolító ragu névvel használják. Félni a veréstől, haláltól. Ekkor némi borzadást, visszavonulást jelent egyszersmind. A dühös eb fél a víztől. Félni a kígyótól, békától. Senkitől nem félni. Soktól fél, a kitől soSzármazékai felekezik, felel, feles, feleség, felé, kan félnek. (Km.). A régieknél gyakrabban rajta és

A régieknél, pl. a Tatrosi codexben akár mint mn., akár mint fn. az e az alanyesetben is rövid: „Felelevenen hagyván" (semivivo relicto). „Éfel (=éjfél=)koron (media nocte).

féle, felez stb.

:

azon szókkal fordul elő. Félek rajta (Thelegdi). Azon E szóban az elválás, különösen kettészakadás, félek, hogy bajom esik. Ez utolsót a nép ma is széltéilletőleg oly dolgok alapfogalma rejlik, melyek mint ben használja. 2) Nem merek, nem bátorkodom. Estve kiegészítő részek egymásnak rokontársai, de külön- vagy éjjel fél a temetőbe menni. Fél az erdőn keresztül külön állanak vagy váltogatják egymást. Ennél fogva menni. Fél iskolába menni, mert nem tanult. Ez érteegyezik, sőt azonos vele azon fel, melyből felel, fele- lemben mindig határtalan igével jár. 3) Tárgyesettel sel (felváltva szól, beszél) származik, a rokona vál, a némi tiszteletet, felsőbbség iránti hodolást jelent.

Féld az Istent. Féld a törvényeket, fejedelmet. „Félik | AD. Feladogatni a téglákat a kőmíveseknek. Feladovala ötet." Tatrosi codex. gatni a kévéket az asztagra.

Származékai: félelem, félemedik v. félemlik, félékeny, félénk, félt stb.

Jelentését közvetlen a fuvás vagy lehelés utánzásától vette; rokonságokul tekinthetők e helyütt: a szanszkrit bhí (fél), s bhíru (félő), héber, latin pall-eo, finn pel-kään; nemkülönben: latin franczia peur, német für-chten stb.

ver-eor,

FÉL, (4), falu Pozsony megyében; helyr. Félen, ―re, -ről.

FÉLABLAK, (fél-ablak) ösz. fn. Az ablaknak egyik szárnya; vagy oly ablak, melynek csak egy szárnya van. Félablakot nyitni, felet csukva hagyni. A folyosóra félablakot csináltatni.

FELABRAKOL, (fel-abrakol) ösz. áth. 1) A barmot abrakkal kielégitésig ellátja, megeteti. Felabrakolni a lovakat. 2) Takarmányt, szemes eledelt | abrak gyanánt elhasznál, elfogyaszt. Felabrakolni az árpát, rozsot, kukoriczát.

FELÁCSOL, (fel-ácsol) ösz. áth. Fákat ácsi munkákra, pl. épületekre kifarag, elhasznál. Felácsolni a talpfenyőket háztetőnek.

FELÁCSOLÁS, (fel-ácsolás) ösz. fn. A fának ácsmunkákra felfaragása, elkészitése. Ily sok fenyüszál felácsolása sok munkába kerül.

FELAD, (fel-ad) áth. 1) Valamit fekvő, vagy alacson helyzetéből felemelve oda nyujt. Feladni a zsákot valaki vállára. Feladni a kévét a szekérre.

FELADVÁNY, (fel-advány) ösz. fn. 1. FEL

ADAT.

FELÁGASKODIK, (fel-ágaskodik) ösz. k. Ágaskodva fölemelkedik. V. ö. ÁGASKODIK. A sarkantyú közé szorított paripa felágaskodik.

FELAGGAT, FELAGGATÁS, 1. FELAKGAT, FELAKGATÁS.

FELÁGYÚZ, FELÁGYUZ, (fel-ágyúz) ösz. áth· Ágyúkkal fölszerel, megrak, megerősít. Felágyúzni a várbástyákat, a hadi sajkákat, hajókat.

FELÁGYUZÁS, (fel-ágyuzás) ösz. fn. Valami

| nek ágyúkkal való fölszerelése, ellátása. Tengeri ha-
jók felágyuzása.

FELAJAL, (fel-ajal) ösz. áth. 1. FELAJAZ.
FELAJALÁS, (fel-ajalás) ösz. fn. lásd: FEL-

AJAZÁS.

FELAJK, (fel-ajk) ösz. fn. Az ajk felső része, mely az orrhoz fekszik közelebb. A felajkat az alajk alá szorítani.

2) Valamit megfejtésül terjeszt elé. Mesét, rejtett szót | illetőleg felszerelés, midőn valamit felajazunk. Csifeladni. Számtani kérdést feladni. Leczkét tanulásra kók felajazása. feladni. 3) Evésül, ivásul nyujt, eléhoz, föltesz valamit. Feladni a kész ételeket. Jó, válogatott borokat adni fel a vendégeknek. 4) Egyezkedés utján vagy erőtől kényszerítve valamit átenged. Feladni a várat az ellenségnek. 5) Felsőbb helyen, törvényhatóságnál bevádol. Feladni a gyilkost a vármegyének, városnak. 6) Hittani nyelven: feladni valakinek a szentségeket, az Úr vacsoráját, az utolsó kenetet.

FELADÁS, (fel-adás) ösz. fn. 1) Fekvő helyzetből, vagy alacsonyabb helyről magasabbra oda nyujtás. Kévék, zsákok, kövek feladása. 2) Kérdés, mese, nehézség, melyet megfejtésül terjesztnek elé. Számtani feladás. 3) Ételnek, italnak odanyujtása. 4) Vádolás, bejelentés. V. ö. FELAD.

FELADAT, (fel-ad-at) ösz. fn. Elvont ért. azon rejtvény, kérdés, mese; melyet megfejteni, avagy munka, melyet végrehajtani kell. Kezdőnek ez nehéz feladat. Az előítéleteket kiirtani nem könnyű feladat. FELADÓ, (fel-adó) ösz. fn. Aki valamit felad, különösen, vádoló, valamely büntettet a felsőségnél bejelentő. Alattomos feladó. V. ö. FELAD.

FELADOGAT, (fel-adogat) ösz. áth. és gyakor. Folytonosan, egymásután, gyakran ad fel. V. ö. FEL

FELAKAD, (fel-akad) ösz. önh. 1) Haladásában, menésében feltartóztattatik, s ott maradni vagy késni kénytelen. Felakad a kocsi a sárban, homokban, a hajó a zátonyon. Felakad a vizellete. 2) Átv. ért. veszteglő ragu névvel valamin megütközik, valami ellen kifogása, ellenvetése van. Felakadni minden szón, apróságon. Felakadni az ifjuság ártatlan örömein. Felakadt rajta, hogy stb. Már ezen is felakadsz?

FELAKADÁS, (fel-akadás) ösz. fn. Állapot, midőn valaki vagy valami felakad. Az utasok felakadása. Kocsi, hajó felakadása. Vizellet felakadása. V. ö. FELAKAD.