653

FEJLED-FEJLIK

FEJLŐDÉS-FEJÖTE

654

FEJLED, (fej-l-ed) önh. m. fejled-tem, -tél, | midőn varrását széttépik. Fejlenek, kifejlenek a had-ett v. t. Öszvebonyolúlt, szükre szorult, zárko- seregek, a kormányszóra. Fejlik, kifejlik az ügy, igazzott állapotjából, belső erejénél fogva bontakozik, ság, ha vizsgálat alá veszik. Fejlik az ész, az oktatók terjed, nyilik. Fejlednek tavaszkor a fák rügyei, és útmutatása után. Fejlik a növény, különös ápolgatás bimbói. Fejled a nyiló rózsa. Átv. ért. müveltségben által. V. ö. FESLIK. növekedik, lelki ereje gyarapodik. Fejlednek oktatás által az ifjak. Háboruban fejlednek ki a hősök.

FEJLEDÉS, (fej-l-ed-és) fn. tt. fejledés-t, tb. -ek. Belső működés, melynél fogva valami fejled. V. ö. FEJLED. Növények, virágok fejledése.

FEJLEDEZ, (fej-l-ed-éz) önh. és gyakor. m. fejledeztem, -tél, étt. Folytonosan fejled, bontakozik, terjedez, nyiladozik. V. ö. FEJLED.

FEJLEDEZÉS, (fej-l-ed-éz-és) fn. tt. fejledezés-t, tb.ek. Folytonos, gyakori müködés, melynél fogva valami kibontakozik, kiterjed, kinyilik. V. ö. FEJLEDEZ.

Finnül pääsen fejlem.

FEJLŐDÉS, (fej-l-őd-és) fn. tt. fejlődés-t, tb. -ek. Valaminek folytonos és nagyobb belerővel eszközlött fejlése. V. ö. FEJLÉS, FEJLIK.

FEJLŐDIK, (fej-l-öd-ik) k. m. fejlőd-tem, -tél, -ött. Folytonosan, nagyobb hatásu belerő által bontakozik, világosságra, tisztára derül. A franczia forradalomból nagy események fejlődtek. Gondolkozás, olvasás, tapasztalás által fejlődik az ész.

FEJMENTO, (fej-mentő) ösz. fn. Kis gyermekek kitömött, vastagon béllelt fejrevalója, hogy eleséskor fejöket meg ne sértsék, be ne törjék.

FEJLEMÉNY, (fej-l-e-mény) fn. tt. fejlemény-t, FEJMUNKA, (fej-munka) ösz. fn. Szellemi műtb.ek. Elvont ért. bonyolodott, rejtett, titkos ügy-ködés, melyet észszel gyakorolunk, viszünk véghez, nek, dolognak azon állapota, midőn világossá, felfog- gondolkodás, elmei vizsgálódás, kutatás. A jeles behatóvá, nyilttá lesz, midőn a homályból kibontako- szédek, könyvek, tervek fejmunkába kerülnek. Fejmunzik. Ezen mese fejleménye nem elégíti ki a szinmű- kában fáradni.

birálót.

FEJLÉS, (fej-l-és) fn. tt. fejlés-t, tb. -ek. Bomlási, kinyilási, szétválási állapota valaminek, midőn burkából, héjából kifakad, kibuvik. V. ö. FEJLIK. FEJLESZT, (fej-l-esz-t) áth. m. fejleszt-étt, htn. -ni v. eni. Valamely tárgyat, ügyet, dolgot fejledni v. fejleni késztet; valamit bonyolult, zárt, rejtett állapotból nyilt, világos állapotba helyez. A tavaszi meleg fejleszti a növények bimbóit. Az oktatás, olvasás, tapasztalás fejlesztik az észt. V. ö. FEJLED, FEJLIK.

|
FEJNEHÉZSÉG, (fej-nehézség) ösz. fn. Fejbe-
tegség neme, mely némi nyomással jár.

FEJNYAVALYA, (fej-nyavalya) ösz. fn. lásd :
FEJBETEGSÉG.

FEJÖ, (fej-ő) mn. és fn. tt. fejő-t, tb. —-k. 1) Aki fej. Fejő leány, szolgáló. 2) Azon juhászlegény, ki a juhokat feji. Dunán túl : fejős.

FEJŐDÉZSA, (fejő-dézsa) ösz. fn. Dézsa, melybe fejnek.

FEJÖEDÉNY, (fejő-edény) ösz. fn. Általán,

FEJLESZTÉS, (fej-l-esz-t-és) fn. tt. fejlesztés-t, edény, melybe a tejet bele fejik, pl. dézsa, sajtár,

tb. —ek. Cselekvés, melynek hatása valamit fejleszt. V. ö. FEJLESZT.

FEJLETLEN, (fej-l-etlen) mn. tt. fejletlen-t, tb. —ėk. Ami ki nem fejlett, bonyolult, zárt, öszveszorúlt, szük, tökéletlen állapotban levő. Fejletlen bimbók, rügyek. Fejletlen ügy. Fejletlen tervezet. Fejletlen ész, találmány. V. ö. FEJLIK. Határozóilag

am. fejletlenül, ki nem fejletten.

rocska.

FEJÖK, (fej-ök) mn. tt. fejök-öt. Kinek nagy feje van, buksi. Olyan alkotásu, mint: szemök, pofók, monyók.

FEJÖKE, (fej-ő-ke) fn. tt. fejökét. Kis fejőedény, kis fejődézsa.

gáló, ki rendesen fejni szokott.
FEJÖLEÁNY, (fejő-leány) ösz. fn. Leány, szol-

FEJÖMAJOR, (fejő-major) ösz. fn. Major, mely

FEJLETLENSÉG, (fej-l-etlen-ség) fn. tt. fejletben fejős teheneket tartanak, s tejökkel rendszerént lenség-ét. Fejletlen állapota vagy tulajdonsága valaminek. V. ö. FEJLETLEN.

FEJLÉTT, (fej-l-ėtt) mn. tt. fejlett-e'. Ami bonyolult, zárt, rejtett, homályos állapotából kibontakozott. Fejlett, kifejlett ügy. Fejlett ész. V. ö. FEJLIK.

FEJLÉTTSÉG, (fej-l-étt-ség) fn. tt. fejlettség-et. Kibontakozott, nyílt, világosságra derített állapota valaminek. Az ügy fejlettsége könnyíti a bírói itéletet. Ész fejlettsége.

FEJLIK, (fej-l-ik) k. m. fejl-ett, htn. fejl-eni. A fejled igével rokon értelmű, csakhogy ebben inkább az ön vagy belső erő, amabban a külső befolyás működése lappang, s a feslik igével sokszor egyet jelent. Fejlik a hárs, midőn héját lehuzzák. Fejlik a ruha,

kereskedést üznek.

FEJÖS, (1), (fej-ö-ös) mn. tt. fejös-t v. -et, tb. -ek. Amit fejni lehet, minek teje van. Fejős tehén, fejős kecske, juh. Ellentéte : meddő.

FEJÖS, (2), (1. föntebb) fn. tt. fejös-t, tb. -ök. ki a tejet kezeli. Juhászlegény, kinek különös hivatása a juhokat fejni,

FEJŐSAJTÁR, (fejő-sajtár) ösz. fn. Sajtár, melybe tejet fejnek.

FEJŐSZÉK, (fejő-szék) ösz. fn. Kis szék vagy zsámoly, melyre fejéskor a fejő személy legugorodik.

FEJÖTE, (fej-ő-te) fn. tt. fejőtét. Gazdasági intézet, melyben vaj- és sajtkészités végett jól tejelő faju teheneket tartanak. (Schweizerei).

FEJÖTÉK, (fej-ő-t-ék v. fej-ed-ék) fn. tt. fejöték-ét. A Balaton vidékén am. a lábszár alsó része, mely a lábfejbe leszolgál.

FEJPÁRNA, (fej-párna) ösz. fn. Vánkos, melyet feje alá tesz a feküvő; máskép: fejal, fejel. FEJPÉNZ, (fej-pénz) ösz. fn. 1. FEJADÓ. FEJPÓLYA, (fej-pólya) ösz. fn. Pólya, melylyel a fájós, sebes fejet bekötik.

FEJPONT, 1. TETŐPONT.

FEJSZEFOK, (fejsze-fok) ösz. fn. A fejszének vastagabbik vége, feje, melybe a nyelet ütik. Fejszefokkal utik homlokon a barmot.

FEJSZELAP, (fejsze-lap) ösz. fn. A fejszének szélesebb oldala, pengéje, mely az él széltében a fok felé nyúlik.

FEJSZENYÉL, (fejsze-nyél) ösz. fn. Nyél vagy fogatyú, melyet a fejsze fokába ütnek, s melynél fogva azt használják. Rövid, hosszú fejszenyél.

FEJRÉSZ, (fej-rész) ösz. fn. A fejnek egyiket, th. —ek. Fejszével fegyverkezett, ellátott, fejFEJSZÉS, (1), (fej-sze-es) mn. tt. fejszést v. alkotó része, pl. a koponya, homlok, tarkó.

szét viselő. Fejszés vitézek, haramiák, kanászok. Fej

FEJREVALÓ, (fejre-való) ösz. fn. Általán ken-szés napszámosok. dő, melylyel a nők fejeiket bekötik, bebugyolázzák. A fejrevaló külön tájakon különböző, s fidel, fédel, fébó, févó, takaritó, kendő, bulátó nevet visel. Mind ezektől különbözik a fejkötő V. ö. FEJKÖTŐ.

FEJSEB, (fej-seb) ösz. fn. Seb a fejen, mely vagy külső erőszak által támad, vagy belső kóros állapotból keletkezik.

FEJSZALAG, (fej-szalag) ösz. fn. 1. FEJGA

LAND.

ék. Fejszével dolgozó munkás, favágó. Fejszéseket FEJSZÉS, (2), (1. föntebb) fn. tt. fejszés-t, tb. állítani az ölfának.

FEJSZORÍTÓ, (fej-szorító) ösz. fn. Szalag, vagy más kötő, mely a fejet körülövedzi, a hajfürtöket öszvetartja.

FEJT, (fe-jt v. fe-it) áth. m. fejt-ett, htn. -ni, v. —eni. 1) Szétválaszt, szétbont, felold, külön részekre oszlat. Varrást fejteni, fölfejteni, szétfejteni. A FEJSZE, (fej-sze) fn. tt. fejszét. Ékalaku vas eszköz, melynek egyik vége éles, a másik vastag, prémet, csipkét a ruháról lefejteni. 2) Hüvelyez, hütompa, s nyél van benne, az egész hasogatásra, küvelyéből kibont. Babot, borsót, lencsét fejteni. Kukolönösen favágásra való. Kis fejsze. Tudja Isten, ki lopta el a kis fejszét. (Km.) Öreg fejsze, nagy fejsze. Minden fejszének akad nyele. (Km.) Veszett fejszének nyele fordult, am. nagy kárból valami kevés fordúlt vissza. (Km.) Nagy fába vágta fejszéjét. (Kin.) Fejszével kell agyon ütni, hogy meghaljon. (Km.) Fejsze nyele, fejsze éle, fejsze foka, fejsze lapja. Ha öreg fejsze esik is, eljövök. (Km.).

Némelyek a fej (caput) főnévtől származtatják; de valószinűbb, hogy gyöke azon fej, melyből fejlik, fejt származik, s rokona fes (feslik). Miszerint fejsze am. fej-te, fej-tő. Hasonló alapfogalom rejlik a balta, balaska, valaska (a válik, választ igékkel egy gyöküek) továbbá szakócza (szakaszt), szekercze (szeg, szegdel) hasító eszközök neveiben. A finn nyelvben is pääkä (fejsze) és pakv (hasadék) pakvan (hasadozok) rokonok.

FEJSZÉDELGÉS, (fej-szédelgés) ösz. fn. Állapot, midőn úgy tetszik, mintha a kö üllevő tárgyak forognának velünk, s egyszersmind öntudatunk ideiglen megszünik. V. ö. SZÉDELGÉS.

FEJSZÉDITŐ, (fej-széditő) ösz. mn. Ami a fejet szédülésbe hozza. V. ö. SZÉDÜLÉS. Fejszéditö magasság, mélység. Fejszéditő göz, italok. Átv. ért. az öntudatot, meggondolást akadályozó, észkábító, csáb erővel biró. Fejszéditő indulatok, vágyak, igéretek.

FEJSZEDŐ, (fej-szedő) ösz. fn. Személy, ki aratás után elmaradozott búzafejeket, kalászokat böngész, szedeget. Tisza mellett kalászszedő.

FEJSZEÉL, (fejsze-él) ösz. fn. A fejszének vékonyra köszörült s metszésre, hasításra alkalmas vége. Ellenoldala: fejszefok.

riczát fejteni (fosztani). A fát héjából, kérgéből kifejkább köveket felszakgat, széttör. Követ, márványt, teni. Lefejteni a nyúl bőrét. 3) Szilárd testet, leginköszént fejteni. 4) Bort vagy más szeszes italt, nedvet seprüjéről lehúz, megtisztít. Az új borokat ta vasz elején lefejteni. A bort nagy hordóból kisebbekbe felderit, világosságra, tisztára hoz. Mesét, példabeszé fejteni. 5) Bonyolúlt, homályos, rejtett dolgot feltár, tani nehézséget. A Tatrosi codexben eléjön,rontani', det, álmot fejteni, megfejteni. Fejtsd meg ezen számbontani értelemben is. „A szombatot fejti vala meg" (solvebat Sabbatum). „Ne akarjátok alajtanotok, hogy jöttem legyek törvényt fejtenem" (solvere legem).

Finnül päästan, fejtek, szabadítok.

FEJTÉGET, (fe-ít-ég-et) áth. és gyakor. m. fejteget-tem, -tél, étt. Valamit folytonosan, gyakorta fejt. V. ö. FEJT. Álmokat, meséket fejtegetni. Feladott kérdéseket, tudományos tárgyakat fejtegetni. Varrást fejtegetni. Hüvelyes magokat fejtegetni. A bányákban köveket fejtegetni.

FEJTÉGETÉS, (fe-it-ég-et-és) fn. tt., tb. —ėk. Cselekvés, midőn valaki valamit folytatólag vagy gyakorta fejt. V. ö. FEJT. Feladott kérdések, számtani tételek fejtegetése. Tudományos, oskolai fejtegetések.

FEJTEKÉZIK, (fe-it-e-k-éz-ik) k. m. fejtekéztem, -tél, -ett. Inkább belső, mint külső erőnél fogva, mintegy önmagából kibontakozik, kiderül, kiviláglik, szétoszlik. A szinmű cselekvényei a személyek jellemeiből fejtekeznek. A dió, ha megérik, kopácsából kifejtekezik.

FEJVÁNKOS, (fej-vánke:) ösz. fn. Vánkos, lés, fegyelem. Féken fogni a kicsapongásra hajlandó melyre fejét helyezi az alvó, fekuvő. ifjút. Nem túrni a féket. Féken tartani a szenvedelmeket.

659

FÉKÁGY-FEKETE

FEKETE-FEKETEFESTÉS

660

FÉKÁGY, (fék-ágy) ösz. fn. A lóféknek alsó | neveiben az utóbbiakkal öszveiratni is szoktak. Åtv. része, mely az állat szorítja. ért. tisztátalan, bünös. Fekete lélek, sziv, lelkiesméret. A köznép a két utóbbi mássalhangzó átcserélésével gyakran feteké-nek mondja.

FEKDEGEL, (fek-d-eg-él) önh. m. fekdegél-t. Valamely helyen gyakorta vagy kényelmesen fekszik. Délutáni órákban a pamlagon fekdegélni.

FEKETE, (2), puszták Pest és Veszprém me

FEKED, falu Baranya megyében; helyr. Fe- gyékben; helyr. Feketé-n, -re, -ről. Hegyek ked-en, ―re, -ről.

FEKÉLY, (fek-ély) fn. tt. fekély-t, tb. —ék. Genyes kifakadás, gyuladás az állati testen. (Ulcus). Aranyeres, bujasenyves, görvélyes, sülyös stb. fekély. Megveré Jóbot igen gonosz fekélylyel ki cseréppel vakarja vala a genyedtséget. (Káldi Jób II. 7. 8.). Gyöke fek rokon a fakad ige fak gyökével. FEKÉLYES, (fek-ély-ės) mn. tt. fekélyes-t v. -et, tb. -ek. Fekélytől meglepett, fekélyekkel teljes. Fekélyes test, beteg. V. ö. FEKÉLY.

FEKÉLYESEDÉS, (fek-ély-és-éd-és) fn. tt. fekélyésėdés-t, tb. —ék. Kóros állapot, midőn a testet fekély lepi meg.

FEKÉLYÉSÉDIK, (fek-ély-és-ėd-ik) k. m. fekélyesed-tem, -tél, -ett. Teste fekélyessé lesz, fekélyek támadnak rajta.

FEKÉLYFŰ, (fekély-fü) ösz. fn. lásd: SIK

KANTYÚ.

FÉKEMLŐ, (fék-em-l-ö) fn. tt. fékemlö-t. Régies szó, am. fék, zabola, fékező szerszám.

FEKÉS, (fek-és) régies fa. a mai fekvés helyett. Környől fekés a Bécsi codexben am. obsidio.

FÉKES, (fék-es) mn. tt. fékes-t v. -et, tb. -ek. Ami féken van, fékre fogott, féken tartott. Fékes paripa.

FEKÉSHÁZA, falu Ungh megyében; helyr. Fekésházá-n, -ra, —ról.

FEKESZIK, régies feküszik helyett. FEKET, (fek-et) 1) fn. tt. feket-et. Régies am. a mai fekvés. Eléfordul a Bécsi codexben : környülfeket, am. circuitus. 2) áth. m. feket-tem, ―tél, —étt. Szintén régiesen am. fektet. És feketé ótet a jászolba (Münch. cod.).

neve is.

FEKETE-ARDÓ, falu Ungh megyében; helyr. Ardó-n, -ra, -ról.

FEKETE-ÁRVA, folyó Árva megyében. FEKETEBARÁT, (fekete-barát) ösz. fn. Így nevezték hajdan a sz. Benedek rendén levő szerzeteseket, fekete szövetű ruhájokról, különböztetésül a fehér, szürke, tarka stb. barátoktól.

FEKETE-BÁTOR, falu Bihar megyében; helyr. - Bátor-ba, -ban, -ból.

FEKETEBONTA, (fekete-bonta) ösz. mn. Feketetarka, a minek fekete foltokkal, pettyekkel vegyített színe van. Feketebonta kecske.

FEKETEBORS, (fekete-bors) ösz. fn. Törökbors, melynek fekete héja, és feketés lisztje van. V. ö.

BORS.

FEKETECSERESNYE, (fekete-cseresnye) ösz. fn. Cseresnyefaj, melynek feketés héja s nedve van. FEKETECSÍKOS, (fekete-csíkos) ösz. mn. Fekete csíkokkal, azaz színvonásokkal, huzásokkal tar

kázott. Feketecsíkos hal, szövet.

FEKETECSÜLLŐ, (fekete-csüllő) ösz. fn. Fekete tollu tengeri kis madárfaj a csüllők neméből. (Larus minor niger). V. ö. CSÜLLŐ.

FEKETECZUKOR, (fekete-czukor) ösz. fn. 1.

MEDVECZUKOR.

FEKETÉDÉS, (fek-et-ed-és) fn. tt. feketédés-t, tb. -ek. Valamely test szinének feketére változása. FEKETÉDIK, (fek-et-ed-ik) k. m. feketed-tem, -tél, —étt. Fekete szint ölt, feketére változik által. Feketedik a haja, bőre. A naptól egészen megfeketedett.

FEKETEERDŐ, falu Mozson megyében, és puszták Pozsony, Pest megyékben; helyr. Feketeerdő-n, -re, —ı öl.

FEKETEFAGY, (fekete-fagy) ösz. fn. Fagy, mely előbb lepi el a földet, mintsem a hó leesett volna; különbözik a szárazfagy, midőn a föld úgy fagy el, hogy kevés vagy semmi nedvesség sem volt benne. FEKETEFALU, helység Szathmár megyében; helyr. Feketefalu-ba, —ban, —ból.

FEKETEFALVA v. NYÉGERFALVA, helység

FEKETE, (1), (fek-et-e, azaz fek-et-ű) mn. tt. feketét. Némelyek szerént am. fek-ette, azaz mit a fek, fekély megrontott, vagy olyan, mint a fekvő test, vagy a testnek fekvő része szokott lenni, melyre a világosság nem hathat, sötét. A Nádor-codexben csak ugyan feketű, s a Winkler-codexben fekető alakban jön elé. Vagy némelyek véleménye szerént hasonló a vastaghangu vakita, vakota szóhoz, mely am. fekete foltos, czirmos (mintegy vak szinü). Jelenti a legsö-Bihar megyében; helyr. Feketefalvá-n, -ra, -ról. tétebb színt, mely legkevesebb világsugarat vet viszsza, s a fehér színnek ellentéte. Fekete posztó. Fekete bör. Feketére festeni a vásznat. Fekete haj, szakáll. Fekete, mint a korom, mint a szurok, mint a szerecsen, mint ördög. (Km.) Sötétben minden tehén fekete. (Km). Szélesb ért. sötét, sötétes. Fekete éj. Fekete víz, mocsár. Fekete ón, réz. Fekete füz, gyopár, húnyor, mén

FEKETEFEJŰ, (fekete-fejű) ösz. mn. Kinek vagy minek fekete feje van. Feketefejű szerecsen. Feketefejű eb.

FEKETEFENYŐ v. -FENYÜ, (fekete-fenyő v. -fenyü) ösz. fn. Fenyőfaj, melynek feketés-zöld levelei vannak. (Pinus nigra americana).

FEKETEFESTÉS, (fekete-festés) ösz. fn. Festa, mustár v. repcze, peszercze, üröm. Fekete cseresz-tés, mely által valamely anyagnak, kelmének stb. nyc, ribiszke, szőlő stb. A növények és gyümölcsök fekete szint adnak.

FEKETEFESTŐ, (fekete-festő) ösz. fn. Festő, ki a kelméket, szöveteket feketére vagy sötétkékre festi.

FEKETEFOLTOS, (fekete-foltos) ösz. mn. Fekete foltokkal pontozott, pettyegetett, bevarrott. Feketefoltos szőrü eb, tehén.

FEKETEFÜZ, puszta Torna megyében; helyr. Feketefüz-ön, -re, —ről.

FEKETEGYAPÁR, (fekete-gyapár) ösz. fn. Növényfaj a murvapikkek neméből; máskép: szurokszagú murvapikk, vargamajoránna, szúfü. (Origanum vulgare).

FEKETE-GYARMAT, falu Arad megyében; helyr. Gyarmat-on, ra, -ról.

FEKETEGYOPÁR, 1. FEKETEGYAPÁR. FEKETE-GYÖRÖS, falu Bihar megyében; helyr. Györös-ön, —re, —ről.

FEKETEGYÜRÜ, (fekete-gyűrü) ösz. fn. Cserje neme, melynek egyenes hajtásu síma vesszejéből pipaszárakat készítenek. Dunán túl : sürje, sürjefa. V. ö. VERESGYÜRÜ.

FEKETEHALOM, erdélyi mváros Brassó vidékében; helyr. Feketehalm-on, Feketehalom-ra, -ról. FEKETEHARKÁLY, (fekete-harkály) ösz. fn. Fekete tollú harkályfaj. V. ö. HARKÁLY.

FEKETEHÁZ, malom Fehér megyében. FEKETEHEGY, (1), hegyek neve Magyarországban, pl. Abaúj, Sáros, Szathmár megyékben, továbbá Erdélyben.

FEKETEHEGY, (2), falu Bács megyében; helyr. Feketehegy-en, re, -ről.

FEKETEHET, (fekete-hét) ösz. fn. A nagy böjtnek azon hete, mely a nagy hetet megelőzi; a feketevasárnap és virágvasárnap közti hét. (Hebdomada passionis). Feketének mondják, mert ekkor a templomokban az oltárkereszteket feketefátyollal, szövet

tel szokták bevonni.

FEKETEHOLLÓ, (fekete-holló) ösz. fn. Hollófaj, melynek tollai fényes feketék. (Corvus corax).

FEKETEHÚNYOR, (fekete-húnyor) ösz. fn. A húnyor nemű növények egyik faja. (Helleborus niger). FEKETEHÚROS, (fekete-húros) ösz. fn. Fekete tollú madárfaj a húrosmadarak neméből. V. ö. HÚROSMADÁR.

Erdélyben.

FEKETEKÚT, falu Sáros megyében; helyr. Feketekút-on, -ra, -ról.

FEKETEKÜKIRCS v. —KÜKÖRCS, (feketekükires v. -küköres) ösz. fn. A kökörcsinek egyik faja (anemone pulsatilla); máskép: leány- v. szederjes- v. lókökörcsin.

FEKETELAK, falu Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Feketelak-on, -ra, -ról.

FEKETE-LEHOTA, falu Gömör megyében; helyr. Fekete-Lehotán, —ra, —ról.

FEKETELEVES, (fekete-leves) ösz. fn. Tulajdonkép : kávéital. Átv. ért. a legnagyobb baj, a dolog bibéje, bunkós vége. Hátra van még a feketeleves. (Km.). Tököli Imrének mondák a váradi basa emberei, midőn kávéivás előtt az ebédtől felkelni készült, mire legott megkötözték, és fogságba vitték.

FEKETÉLLIK, (fek-et-e-el-ik) k. m. feketéllett, htn. feketéll-ni v. feketéll-eni. Fekete szinben mutatkozik, feketének látszik. Feketéllenek borúlt időben a távol hegyek.

FEKETEMÁK, (fekete-mák) 1. FEKETEKÖ

MÉNY.

FEKETEMEZŐ, puszta Ungh megyében; helyr. Feketemező-n, -re, -ről.

FEKETEMOCSÁR, tó Bács megyében. FEKETENADÁLYFÜ, (fekete-nadály-fü) ösz. fn. Növényfaj a nadálytők neméből, melynek gyökere fekete (Symphitum officinale).

FEKETEÓN, (fekete-ón) ösz. fn. 1. ÓLOM. FEKETEPATAK, helyek neve Gömör, Ungh és Zemplén megyékben; helyr. Feketepatak-on, -ra, -ról; folyó Nógrád megyében.

FEKETEPATAKA, falu Gömör megyében; helyr. Feketepataká-n, —ra, —ról.

FEKETEPESZERCZE, (fekete-peszereze) ösz. fn. Növényfaj a peszerezék neméből; máskép feketepemet, bujdosó csalán. (Ballota nigra).

FEKETEPETTYĖS, (fekete-pėttyės) ösz. mn. Fekete pettyekkel pontozott, tarkázott. Feketepettyes

FEKETEHÚS, (fekete-hús) ösz. fn. A fekete- szövet. Feketepettyes tollazat. vadnak, azaz vaddisznónak húsa.

FEKETEKIKERICS v. -KÖKÖRCSIN, lásd: FEKETEKÜKIRCS.

FEKETEKÖKÉNY, (fekete-kökény) ösz. fn. Sötét szinű kökény.

FEKETEKÖMÉNY, (fekete-kömény) ösz. fn. A kandillák (nigella) egyik faja, innen máskép: szőrös kandilla, (nigella sativa), s a köznép nyelvén : paraszt bors, fekete mák.

FEKETERÉZ, puszta Nógrád megyében; helyr. Feketeréz-en, —re, -ről.

FEKETERIBISZKE, (fekete-ribiszke) ösz. fn. Fekete bogyóju ribiszkefaj. V. ö. RIBISZKE.

FEKETERIGÓ, (fekete-rigó) ösz. fn. Fekete tollazatú rigófaj, különböztetésül a sárgarigó-tól. V. ö. RIGÓ.

FEKETÉS, (fek-et-e-es) mn. tt. feketés-t, v. -et, tb. ek. Feketének látszó, fekete szinhez közelitő, kevessé fekete. Feketés liszt, kenyér.

FEKETEKÖNYV, (fekete-könyv) ösz. fn. Könyv, melybe az erkölcsbíró, rendre, fegyelemre felügyelő FEKETESÁR, puszta Somogy megyében; helyr. személy, állodalmi rendőr stb. a vádlottakat, kihágó- | Feketesár-on, —ra, —ról.