FAZEKASSÁG, (faz-ek-as-ság) fn. tt. fazekasság-ot. 1) Fazekasmesterség egész terjedelemben véve. 2) A fazekasok öszvesége, testülete.

FAZÉKFÖDÖ, (fazék-födő) ösz. fn. Fogóval vagy köldökkel ellátott tányéralaku szer, melylyel a fazék száját befödik. Sárfazékhoz sárfödő. (Km.).

FAZÉKFÜL, (fazék-fül) ösz. fn. A fazéknak felső oldalából kiálló gyűrű-alaku, s ugyanazon anyagból levő karika, melynél fogva a fazekat kényelmesebben fogni, s ide-oda helyezni lehet.

FAZÉKKANTÁR, (fazék-kantár) ösz. fn. Körmön font vagy kötött madzagból készült kantáralaku eszköz, melyben a mezőn dolgozók után hordani szokták az ételedényeket, máskép: kasornya.

FAZÉKKÖ, (fazék-kő) ösz. fn. Agyagkö neme, melyet metszeni és korongon nyújtani, s melyből fazekakat s egyéb edényeket készíteni lehet. (Ollaris lapis).

FAZOK, (faz-ok) fn. tárgyeset at. Dunán túli tájszó, különösen Veszprém és Szala megyékben, a szokottabb fazék helyett. Hasonló változatuak: hajlék, hajlok, szándék, szándok, szurdék, szurdok s némely mások.

FAZOKAS, (faz-ok-as) fn. 1. FAZEKAS. FÁZÓS, (fáz-ó-os) mn. tt. fázós-t v. -at, tb. -ak. 1. FÁZÉKONY.

FÁZTAT, (fáz-tat) mivelt. m. fáztat-tam, —tál, -ott. Engedi, hagyja, hogy megfázik, elhanyagolja a hidegben, hogy megfázik. Megfáztatta a gyermeket. FE v. FÉ, gyökelem, melyből emelt helyzetre, magasodó irányra vonatkozó származékok eredtek, ú. m. féd, fédél, fék, fel, fenn, feny, fenyü, fejlik, fejt, feslik, fesz stb. A régieknél olvasható : fe-d-el-m s a Debreczeni Legendáskönyvben: fe-ed-el-em, fejedelem helyett. Ellentéte : le, mint lenn, lent, lejt szárFÁZÉKONY, (fáz-ékony) mn. tt. fázékony-t v. mazékok gyöke és al. Túl a Dunán, nevezetesen Or-at, tb.ak. Aki könnyen, hamar megfázik, ki mánságban, Örségben, Göcsejben, továbbá a székehideget türni nem képes, s azt legott kellemetlenül érzi. lyeknél igehatározó, fél helyett : fement v. föment a FÁZÉKONYSÁG, (fáz-ékony-ság) fn. tt. fázé-hegyre; de ezen e itt kissé nyújtottabb, mintegy ê, konyság-ot. Tulajdonság, midőn valaki fázékony. V. ö. FÁZÉKONY.

FAZÉKMÁZ, (fazék-máz) ösz. fn. Máz, melylyel a fazék száját és belsejét bevonják, s mintegy zománczozzák. V. ö. MÁZ.

FAZÉKPOLCZ, (fazék-polcz) ösz. fn. Polcz, melyen a konyhai használatra való fazekakat tartják. V. ö. POLCZ.

FAZÉKSAJT, (fazék-sajt) ösz. fn. Tulajdonkép, érett turó, melyet fazékban vagy más hasonló edényben készítnek, máskép: bödönsajt.

melyben az 7 kihagyása is pótolva van (Vas József, Kriza János), sőt imént érintett értekezők világosan megjegyzik, hogy ezen kihagyásnak vagy csak végül van helye, vagy a szó közepén csak akkor, ha az l-et mássalhangzó követi, s ezen észrevétel más szókban levő 7 hangra is vonatkozik, pl. êment = elment szêni szelni, sőt az ly (hêre = helyre) és r (êre = erre) hangokra is.

Rokon vele a góth uf, melyből származtatják a

FAZÉKSZEDŐ, (fazék-szedő) ösz. fn. Bot, melylyel a polczról a fazekakat leszedik vagy föl-német auf, (közép felső német szintén of), ob, oben, angol up, upon, svéd upp, uppa, på, dan op, oppan rakják. Fazékszedővel kergetni el konyhából az ebet. stb. szókat is; rokonok vele továbbá a hellen vπ-έo̟, latin sup-er szók gyökei is stb.

FAZÉKVÁSÁR, (fazék-vásár) ösz. fn. Vásár, melyben konyhai cserépedényeket, különösen fazekakat adnak és vesznek.

FÉ, a fej vagy fő szó módosúlata fékötő (= fejkötő) tájdivatos kiejtésben. A Góry-codexben eléfordúl fe pohárnok vagyis fé pohárnok, am. föpohárnok : , ez megpéldáztaték az kerálnak fepohárnokán.“ A Debreczeni Legendáskönyvben: feh = fő s feh-képen = főképen. V. ö. FE.

FÁZIK, (fáz-ik) k. m. fáz-tam, -tál, ―ott. Hideget érez; a hidegség kellemetlen hatással van reá. Fütetlen szobában, silány öltözetben, mezítláb fázni. Fázik az orra, füle, körme, keze, lába. Általƒázni. Elfázni. Megfázni. Öszvefázni. Átv. ért. mondják a fösFÉBÓ, (fej-bel-i v. fejbe-való szóból öszvehuzvényről, ki mindig zsugorog, s öszvehúzza magát, mint-va) fn. tt. fébó-t. Ormánsági tájszó, s am. fejre való ha a hideg bántaná. Dúsgazdag, mégis mindig fázik. ékesség, takaró, tekercs az asszonyoknál. Néhutt : FÁZÍT, FÁZIT, (fáz-ít) áth. m. fázít-ott, htn. févó, közönségesen: fejrevaló. -ni v. -ani. Fázóvá tesz, a hideget érezteti valakivel. Ritka használatú.

FÁZÍTÁS, FÁZITÁS, (fáz-it-ás) fn. tt. fázítás-t,

tb. ok. Fázóvá tétel.

FÈCS, (máskép: föcs) hangutánzó elvont gyök, melyből fécség, fecscsen, fecske, fecskend stb. származnak. 1) Jelenti azon hangot, melyet hallani, midőn valamely hig anyag, pl. víz, nyál, bizonyos erő által apró részecskékre oszolva szétszökken. 2) Mint fecseg gyöke a beszélésre vonatkozik és csakugyan egyezik besz gyökkel is. Legközelebb áll vacs (szól) szanszkrit gyökhöz, melyből a nyelvészek a latin voco, vox FÁZLÓDIK, (fáz-1-ód-ik) k. mult: fázlód-tam, (szanszkritul vács, vácsá, vácsasz), hellén xéo, xos, -tál, ott. Folytonos hideget szenved, tür, a hideg stb. szókat is származtatják.

FÁZLAL, (fáz-l-al) áth. m. fázlal-t. L. FÁZÍT. FÁZLÓDÁS, (fáz-l-ód-ás) fn. tt. fázlódás-t, tb. -ok. Kellemetlen állapot, midőn valaki folytonos, és növekedő hideget szenved.

csen-t. Fecs hangot adva szökken, elszökken, szétszó-két. Fecsegő, locsogó, kinek mindig jár a szája, csacsródik. Szemébe fecscsent fürdéskor a víz. Ruhájára | ka, locska. Fecske, locska kis leány. fecscsent a sár. Kifecscsent a bor a palaczk száján. Átv. ért. bele fecscsenni valamibe, am. kérés kérdés

nélkül bele szólni.

Finnül : pääsky. V. ö. FECS elvont gyök. FECSKE, (2), (fécs-k-e, azaz fecsege v. fecsegő) fn. tt. fecské-t, tb. fecskék. Vándorló madarak egyik FÉCSCSENÉS, (fécs-cs-en-és) fn. tt. fécscsenés-t, neme, melyek nyárra hozzánk jőnek, s őszszel eltb. -ek. Hig anyagnak cseppalakokban elszökke-hagynak bennünket, igen rövid horgas, és tőben lanése, szétszóródása. Nyálfecscsenés. pos csőrrel, jobbára hosszu szárnyakkal, és kétfelé FECSCSENT, (fécs-cs-en-t) áth. m. fecscsent-ett, oszlott farktollakkal; férgekkel élnek, s igen sebes htn.ni v. eni. Eszközli, hogy valamely hig röptüek. Fajaik füstös, kémény-, fehérhasu, parti, anyag fecscsenjen. V. ö. FECSCSEN. Ruhára fecs-tengeri, fellegi fecske. Nevöket a fecsegéstől vették. csenteni a sarat. Arczára fecscsenteni a szenteltvizet. Csacsog, mint a fecske. (Km.). Egy fecske nem hoz taKifecscsenteni a palaczkba esett legyet. Átv. ért. Ki-vaszt. (Km.) V. ö. —KA, —KE, (2) képző. fecscsenteni valamely titkot, am. dobra ütni, vagy vigyáztalanságból kimondani, a nyelvről elszalasztani. FÉCSÉG, (fécs-ég) önh. és gyakorító m. fécségtem, -tél, —ett. 1) Tulajd. ért. valamely hig anyag szétlövellik, apróbb cseppekben folytonoszn szétszóródik. Beszédközben fecseg a nyála. Az elrobogó koFECSKEFARKÚ, (fécske-farkú) ösz. mn. Egycsikról falakra fecseg a sár. 2) Átv. ért. folyvást jár felől széles, másfelől keskeny és kétfelé oszló, mint a szája, locsog, haszontalanságokat öszvebeszél, a fecskemadár farka. Fecskefarkú csótár, zászló, trécsel. Fecsegnek némelg asszonyok. Ne fecsegj! Nem lobogó. jó mindent kifecsegni. (Km.). 3) Aprólékos tárgyakról FECSKEFÉSZEK, (fecske-fészek) ösz. fn. Sárnyájasan, barátságosan, időtöltésből beszélget. Hagy-ból rakott, s gizgazzal bebútorozott fészek, melyben juk a komoly dolgokat, fecsegjünk egy keveset. a házi fecskék költenek. Ha mézet akarsz gyűjteni, a

FÉCSÉGÉS, (fécs-ég-és) fn. tt. fécségés-t, tb. —ek. 1) A hig anyagnak apró cseppekben vagy részekben szétömledezése. 2) Átv. ért. locsogás, trécselés, tereferélés. Ne hallgass az emberek fecsegésére. 3) Aprólékos dolgokról barátságos, időtöltésből beszélgetés.

FÉCSÉGŐ, (fécs-ég-ő) mn. tt. fecsegő-t. 1) Ami fecseg. Fecsegő víz, fecsegő sár, fecsegő nyál, fecsegő száju. 2) Átv. ért. locsogó, trécselő, haszontalanságokat beszélgető. Fecsegő kofák, kávénénikék.

FÉCSÉGTET, (fécs-ég-tet) áth. m. fecsegtet-tem, -tél, étt. Eszközli, hogy valami folyvást vagy gyakran fecsegjen. V. ö. FECSEG. Vizet fecsegtetni valaki ruhájára. Az elrobogó kocsi jobbra-balra fe

csegteti a sárt.

FÉCSÉLL, 1. FÉCSÉRÉL.

FÉCSÉRÉKÉL, (fécs-ér-ék-él) gyak. önh. mn. fecserékél-t. Mondják kis madarakról, melyek csevegni, csicseregni szoktak.

FÉCSÉREL, (fécs-ér-el) áth. m. fécsérel-t v. fécsérlett, htn. —ni v. fécsérleni. Eredeti értelménél fogva annyit tenne, mint fecsegve vagy fecsegtetve elszór valamit. Átv. és szokott ért. pazérol, tékozol, holmi aprólékos, haszontalan dolgokra elköltögeti pénzét.

FÉCSÉRLÉS, (fécs-ér-l-és) fn. tt. fecsérlés-t, tb. -¿k. A pénznek aprólékos dolgokra elköltése, elpazarlása, kidobása. V. ö. FÉCSÉREL.

FÉCSÉRLŐ, (fécs-ér-l-ő) mn. és fn. tt. fecsér lö-t. Aki a pénzt gondatlanul holmi haszontalanságokra s aprólékosan elköltögeti. Pénzfecsérlő ifjak. AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT.

FECSKEFARK, (fecske-fark) ösz. fn. 1) A fecske nevü madár két águ villaformára szétnyiló

farka. 2) Átv. ért. olyan formára szabott, készített valami, milyen a fecske farka, pl. fecskefark a zászlón.

fecskefészkeket meg ne szenvedd házad körül. (Km.). Úgy néznek ki az ablakon, mint a verébfiak a fecskefészekből. Átv. ért. sárból rakott nyomorú viskó. Divatnyelven: a divatos nőknek bizonyos formára öszvegöngyölített fürtözete. Fecskefészekbe szedni hajakat.

α

FECSKEFI, (fécske-fi) ösz. fn. Fiatal, kis fecske. Sipitanak, mint az éhes fecskefiak. (Km.) Átv. és tréfás ért. hirtelen barna fiú, máskép : csókafi.

KEFI.

FECSKEFIÓK, (fécske-fiók) ösz. fn. 1. FÉCS

FECSKEFŰ, (fecske-fű) ösz. fn. Növényfaj a gódirczok neméből. Nagy fecskefű (Chelidonium majus). Szarvas fecskefü. (Ch. corniculatum).

FECSKEGYÖKÉR, (fecske-gyökér) ösz. fn. Növény neme, mely izzasztó ereje miatt a méreg ellenszeréül használtatik. (Asclepias vincetoxicum).

FECSKEHAL, (fécske-hal) ösz.. fn. Tengeri hal, melynek aránylag nagy hasa, s hátán fecskefark gyanánt ketté oszló szárnyai vannak. (Trigla hirundo).

FECSKEKÖ, (fecske-kő) ösz. fn. Ingatag értelmű szó. Némelyek szerint, apró kövecskék a fecskék gyomrában; mások szerint, a fecskehalnak csonttá vált fogai, vagy bizonyos csigafajnak tekenője. (Lapis chelidonius).

FÉCSKELOCSKA, (fécske-locska) ösz. mn. Fecsegő-locsogó, csacska, tereferélő, szószátyár.

FECSKEND, (fécs-k-en-d) áth. m. fécskend-étt, htn.eni. 1) A hig anyagnak szétlövelése, kiöm

40

627 FECSKENDÉS -FÉCSKENDÖMESTER

lesztése által valamit benedvez. Vízzel fecskendeni a

628

FECSKENDÖMIVES - FEDD FECSKENDÖMIVES, (fecskendő-mives) ösz

száraz kezeket vagy megmelegült tengelyt. Befecsken- fn. Mesterember, illetőleg gépész, ki fecskendőket deni borral az ivószoba falait. 2) A híg anyagot szét-készít. ömleszti, löveli. Tejet fecskendeni a fájós szemekbe. Vizet fecskendeni az égő házra. Molnár Albertnél feeskent, s eredetileg helyesebb (= fecscsent), mert az ilynemü átható igék képzője t, mint : locscsant,

csattan-t stb.

FECSKENDÉS, (fécs-k-en-d-és) fn. tt. fecskendés-t, tb.ek. Cselekvés, midőn valamit fecskendünk. V. ö. FÉCSKEND.

FECSKENDŐTOLÓ, (fecskendő-toló) ösz. fn. Henger- vagy más alaku része a fecskendőnek, mely a fecskendőcsőben levő vizet, vagy más híg anyagot nyomás által kiszökteti. V. ö. TOLÓ.

FECSKENT, (fécs-k-en-t) áth. 1. FECSKEND.
FECSKERAKÁS, (fecske-rakás) ösz. fn. lásd:
FECSKEFÉSZEK.

FECSKÉS, (1), (fees-ke-es) mn. tt. fecskés-t v.
tb. ek. Fecskékkel bővelkedő.
FECSKÉS, (2), puszta Csanád megyében; helyr.
Fecskés-en, —re, —ről.

FECSKENDEZ, (fécs-k-en-d-ez) áth. m. fécset, kendėz-tem, -tél, -ett. Általán, valamely híg anyagot gyakorta ellövel. Különösen, bizonyos eszközzel, csővel, puskával lövöldözi valahová a nedvet. Fecskendezni vizzel a tüzet, vagy a vizet a tüzre fecskendezni. Enyhítő, vagy gyógynedvet fecskendezni a sebüregbe.

FECSKENDEZÉS, (fécs-k-en-d-éz-és) fn. tt. fecskendezés-t, tb. -ek. Cselekvés, midőn valamit fecskendezünk. V. ö. FECSKENDEZ.

FECSKENDEZŐ, (fecs-k-en-d-éz-ő) fn. tt. fécskendező-t. 1) Személy, ki fecskendez. 2) Eszköz, gép, mely által a híg anyagot kilövelik, szétfecsegtetik. Fecskendezőkkel oltani a tüzet. 3) Bélférgek egyik faja, melynek hosszu teste, elül hengeralaku vékony szája, s oldalt szömölcsalaku nyilása van. (Sipunculus).

tb.

FECSKENDI, (fécs-k-en-d-i) mn. tt. fecskendi-t, -ek. Fecsegő, titkot tartani nem tudó, mindent kilocsogó. Gúnyos beszédbe és irásmódba való. Képzésre olyan, mint : pökhendi.

FECSKENDIK, (fécs-k-en-d-ik) k. m. fecskendett. Valamely hig, folyó anyag lövelve kiszökik. Kifecskendik a víz a megnyomott fecskendőből. A huzoga- | tott tögyből fecskendik a téj.

FECSKENDŐ, (1), (fécs-k-en-d-ő) mn. tt. fécskendő-t. Ami fecskend vagy fecskendik.

FECSKESÉG, (fécs-ke-ség) fn. tt. fécskeség-ét. Locskaság, csacskaság.

FECSKESÓSKA, 1. MADÁRSÓSDI.

FECSKETARNICS, (fecske-tarnics) ösz. fn. A tarnics nevü (gentiana) növényosztálynak egyik faja. V. ö. TARNICS.

FECSMETESZ, (fécsme-tesz) ösz. fn. Sebészi eszköz, melyet a sipolyok metszésénél használnak.

FECSTEJ, (fécs-tej) ösz. fn. Tej, melyet a tehén, megborjadzás után első napokban ad, minthogy fecsegve, fecskendezve löveli ki tögyéből. Így nevezik a gyermekágyas asszonyok előtejét is.

-ett.

FED, FÈD, (fe-d) áth. m. fed-tem, —tél, Zártabb önhangzóval: föd. Egy gyökből származik a fel és fej szókkal, s mindenikben magasságnak, valami felüllevőnek értelme rejlik. 1) Valaminek tetöt csinál. Házat fedni. Kocsit fedni, hajót fedni stb. Már fedik a templomot, nem sokára kész lesz. 2) Takar, betakar. Fejét kalappal fedni. Kendővel fedi ar| czát. A vetéseket hó fedi. Por fedi az olvasatlan könyveket. Öszvetételekben: Befödi kezével szemeit. Elfödi az ormadarak elől a gabonát. Fölfedi a titkot. Lefedi a fazekat. 3) Átv. ért. ótalmaz, véd, mások

bántása ellen mintegy eltakar. A kincses társzekereket

fegyveres katonák fedik.

FÉCSKENDŐ, (2), (1. föntebb) fn. tt. fecskendő-t. Csöves eszköz, melynek segedelme által híg, folyó testet bizonyos helyre lövelhetünk. Tüzi fecs kendő, sebészi fecskendő, konyhai fecskendő, kertész-fed,

Származékai: fedém, fedél, fedés, fedez, fedő stb. Oszvetételek: befed, elfed, fölfed, kifed, környüllefed, reáfed.

Finnül peitän fedek, persa nyelven pus-ídan fedni. V. ö. FE gyökelem.

FEDD, (am. fegy-d, t. i. fegy gyökből és ed képzöböl van alkotva: fegy-ed v. fegy-ét, öszvehúzva fegy-d, s hasonitással: fed-d; a Nádor codexben fegyelmez eléjön fedd értelemben; a Tatrosi codexben egyszerűen is fegy, eléjön szintén fedd értelemben, mint itt alább) áth. m. fedd-ett, htn. ni v. —eni. Jelentése: valakit bizonyos rosz tett miatt dorgál, szid, szóval fenyít, s büntet. Keményen feddeni a kihágókat. Megfedd. Megfeddeni a pajkos ifjakat. Ha barátodat titkon fedded is, de mások előtt dicsérd. (Km.) Ki fedd meg engem közöletek a bünről? (Káldi. János evangy. Ugyanaz a Tatrosi codexben: „Kí fegy meg engemet.“ 9). Átv. ért. tájdivatosan mondják

FEDDEGEL, (fegy-d-eg el) áth. m. feddegel-t. vagy fejrevaló. L. FEDDEGET.

FEDDÉGET, (fegy-d-ég-et) áth. és gyakor. m. feddéget-tem, tél, ett. Gyakorta, több izben fedd. V. ö. FEDD.

FEDDÉS, (fegy-d-és) fn. tt. feddés-t, tb. —ėk. Cselekvés, midőn valakit feddünk. Feddést érdemlő tettet követni el. A feddésre megjavulni.

FEDDETLEN, (fegy-d-etlen) mu. tt. feddetlent, tb. -ek. Akit meg nem feddtek; aki feddésre méltót nem követett el. Határozóilag am. feddetlenül. FEDDETLENÜL, (fegy-d-etlen-ül) ih. Feddés nélkül, mennyiben semmi rosz, semmi feddeni való nincs benne; tisztán, erkölcsösen. Feddetlenül élni. FEDDHETETLEN, (fegy-d-het-etlen) mn. tt. feddhetetlen-t, tb. —ék. Akit erkölcsileg feddeni nem lehet, azaz ki semmi feddésre méltót el nem követ; tiszta erkölcsű, ártatlan. Feddhetetlen életü ember. V.

ö. FEDD.

FEDDHETETLENSÉG, (fegy-d-het-etlen-ség) fn. tt. feddhetetlenség-ét. Az erkölcsi életnek azon tulajdonsága, állapota, melyben feddeni, azaz roszallani való nincsen; erkölcsi tisztaság, ártatlanság.

FEDÉLABLAK, (fedél-ablak) ösz. fn. Ablak az épület fedelén, padlásablak.

FEDÉLÁGY, (fedél-ágy) ösz. fn. Talapzat, melyre az épület fedelét rakják, fedéltalp.

FEDÉLCSATORNA, (fédél-csatorna) ösz. fn. Az épület födelének szögeire vagy aljára alkalmazott csatorna, mely az eső- vagy hólevet felfogja, s leszivárogtatja.

FÉDÉLCSERÉP, (fédél-cserép) ösz. fn. Agyagból égetett sajátságos alakú cserép, épülettetők fedésére. FÉDÉLCSŐ, (fédél-cső) ösz. fu. Csőalakú csatorna, az épülettetőn.

FEDÉLCSÚCS, (fédél-csúcs) ösz. fn. 1) A hosszukás fedélnek felső éle, melyet a fedéloldalak öszveillesztése képez. 2) A gömbölyü épülettetőnek legmagasabb hegye.

FEDÉLDED, (fed-él-ded) mn. tt. fédélded-ét. Fedélalakú, olyan, mint a fedél lenni szokott. Fedélded tetőjü hegy.

FÈDELÉK, (fed-el-ék) fn. tt. fedelék-et. 1) Az épületnek azon öszves alkotó része, mely a falakat

FEDDHETLEN, (fegy d-het-len) 1. FEDDHE takarja. 2) Átv. ért. valakinek, valaminek oltalmára

TETLEN.

FEDDHETŐ, (fegy-d-het-ő) mn. tt. feddhető-t. Feddésre méltó; kiben vagy miben van valami roszallani való.

FEDDÖDÉS, (fegy-d-öd-és) fu. tt. feddödés-t, tb.ek. Feddéssel járó perlekedés, dorgálódás, veszekedés, mely szemrehányásokkal van párosulva.

FEDDÖDIK, (fegy-d-öd-ik) k. m. feddöd-tem, —tél, —ött. Máskép: feddözik. Valakit feddve perlekedik, feddéssel vesződik, foglalkodik; dorgálódik.

FEDDÖDÖ, (fegy-d-őd-ő) mu. tt. feddődő-t. Szemrehányó, más hibái ellen perlekedő, veszekedő, Szemrehányó, más hibái ellen perlekedő, veszekedő, dorgálódó. Feddödő beszéd. Feddődő vén banya.

rendelt erő vagy készület. Fedeléket adni a pusztákon utazóknak.

V.

FÉDELĖKĖS, (féd-el-ék-ės) mn. tt. fedelékes-t

-et, tb. -ek. Aminek fedeléke van. Fedelékes akol. Fedelékes társzekér.

tb.

FEDELES, (fed-el-es) mn. tt. fedeles-t v. -et, -ek. Aminck fedele van. V. ö. FEDÉL. Fedeles ágy. Fedeles kocsi. Fedeles pipa.

FEDELESFALVA, helység Bereg megyében; helyr. Fedelesfalvá-n, —ra, —ról.

FEDELETLEN, (fed-el-etlen) mn. tt. fedeletlent, tb. -ek. Aminek fedele nincsen. V. ö. FÉDÉL. Fedeletlen kocsi. Fedeletlen pipa. Fedeletlen falak. Határozóilag am. fedél nélkül.

FEDELEZ, (fed-el-ez) áth. m. fedelez-tem, -tél, --ett. Valamit fedéllel ellát, betakar. Házat, istállót, pajtát fedelezni. Ágyat, hintót, pipát fedelezni. Befe

FEDDÖZIK, (fegy-d-őz-ik) 1. FEDDÖDIK. FEDDTELEN, (fegy-d-telen) mn. I. FEDDFEDDTELENÜL, (fegy-d-te-len-ül) ih. lásd delezni fagy ellen a meleg ágyat. Okos ember ő kelme, FEDDETLENÜL. jó volna a fejét befedelezni. (Gúnyos km.).

ETLEN.

FEDÉL, FEDÉL, FEDEL, (fed-él) fn. tt. fedelet v. fedélt, tb. fedelek. Zártabb önhangzóval: födél. 1) Épület teteje, mely az épületfalakra van rakva, s azokat az időviszontagságai ellen fedi. Házfedél. Templom fedele. Nádfedél, cserépfedél, szalmafedél, rézfedél. 2) Némely eszközök, edények takarója, melyet elmozdítani, felnyitni, levenni lehet. Pipa fedele, Czukorszelencze fedele. Kalamáris fedele. Koporsófedél, szemfedél, csecsfedél. 3) Általán minden, ami a szabad ég ellen eltakar. Az eső előt fedél alá bújni.

FEDELEZÉS, (fed-el-ez-és) fn. tt. fedelezés-t, tb. -ék. 1) Épitői munka, mely fedélcsinálással foglalkodik. Már hozzáfogtak a templom fedelezéséhez. 2) Akármely más fedélnek föltevése, fedéllel ellátása valaminek, Kocsifedelezés, pipafedelezés. V. ö. FÉDÉL

FEDELEZET, (fed-el-ez-et) fn. tt. fedelezet-et. Azon mű, mely az épületnek vagy más eszköznek, bútornak stb. fedelét teszi, képezi; fedél, kész munka gyanánt tekintve.

FÉDELEZŐ, (fed-el-ez-ő) mn. és fn. tt. fëdelező-t. Aki az épületet fedéllel bevonja, különösen, aki a fedélfákat besindelyezi, cseréppel, bádoggal, náddal, zsuppal stb. takarja. Általán, aki valamit fedéllel ellát. Pipafedelező mives, ötvös.

FÉDÉLFA, (fédél-fa) ösz. fn. Erdőszi vagy épi-s tészi nyelven am. a fának azon neme, mely épületek fedelére különösen alkalmas, és rendesen használtatni szokott, pl. a fenyüfa.

FÉDÉLFÉSZÉK, (fédél-fészék) ösz. fn. Az ácsoknál, az épületfedélnek azon gerendázata vagy oszlopzata, mely az ollófákat tartja. Álló fedélfészek, midőn az ollófák támaszai egyenesen állanak. Fekvő fedélfészek, midőn az oszlopok ferdére hajlanak, s gerendák, és keresztfák által köttetnek öszve.

FÉDÉLGAMÓ, (fédél-gamó) ösz. fn. Horgas vas, melyhez lajtorjáikat akasztják a fedelező ácsok vagy cserepezők.

FEDÉLMOH, (fédél-moh) ösz. fu. Moh, mely a régi, rohadásnak indult, különösen, deszka-, sindely-, nádfedeleken zöldellik. V. ö. MOH.

FÉDÉLNÁD, (fédél-nád) ösz. fn. Nád, melyet vizes helyeken télen jeges időben aratnak, s házakat egyéb gazdasági épületeket fednek vele. V. ö. NÁD.

FÉDÉLOLDAL, (fédél-oldal) ösz. fn. 1) Az épületfedélnek egyik lapja, mely a fedéltalptól a fedélgerinczig nyúlik. 2) A bányászoknál, kőréteg, mely a rézásványokat takarítja.

FEDÉLORMÓ, FEDÉLOROM, (fédél-ormó v. orom) ösz. fn. 1. FEDÉLCSÚCS.

FEDÉLPALA, (fédél-pala) ösz. fn. Palakö neme, mely lapos és síma alakja miatt épületek fedelezésére alkalmas. V. ö. PALAKÖ.

FEDÉLROZSNOK, (fédél-rozsnok) ösz. fn. Növényfaj a rozsnokok neméből, mely a házfedeleken tenyészik. (Bromus tectorum).

FEDÉLSZALMA, (fédél-szalma) ösz. fn. Szalvagy inkább zsúp, melyet nádatlan vidékeken épületek födelezésére használnak.

FÉDÉLGERENDA, (fédél-gerenda) ösz. fn. Gerenda az épület fedelén, különösen azon geren-ma, dák, melyek az ollófákat képezik, s a fedélnek mintegy oldalbordáit teszik. V. ö. GERENDA.

FEDÉLGERINCZ, (fédél-gerincz) ösz. fn. A hosszukás fedélnek kellő teteje, melyet a fedéloldalainak csúcsai képeznek, s melyből, mint állati gerinczből a bordák, úgy nyúlnak szét az ollófák.

FEDÉLHOMLOK, (fédél-homlok) ösz. fn. Némely épületekben a fedélnek azon alakja, mely az épület homlokzatán kifelé s előre hajol. Honunk több vidékein a falusi házak fedélhomlokkal vannak ellátva.

FÉDÉLKE, (féd-él-ke) fn. tt. fédélkét. Kis fedél. V. ö. FÉDÉL.

FÉDELKE, (féd-el-ke) fn. tt. fédelkét. Kis fédel, azaz fejtakaró kendőcske, milyet pl. a kis leánykák viselnek. V. ö. FÉDEL.

FEDÉLKÖ, (fédél-kő) ösz. fn. 1) Az épitésnél, kö neme, mely fedelezésre használtatik, milyenek a palakövek. 2) A bányászoknál, a kőnek azon faja, mely az érczes ásványokat fedni szokta. 3) Széles ért. mindenféle kőlap, melylyel valamit befödnek.

FÉDÉLLÉCZ, (fédél-lécz) ösz. fn. Az ollófákra szegezett léczek, melyekhez közvetlenül a zsindelyek vagy cserepek, nád, zsúp stb. ragasztatnak. V. ö. LÉCZ.

FEDÉLLYUK, (fédél-lyuk) ösz. fn. 1) Csinált nyilás az épület fedelén, szellőztetés, világosság stb. végett. 2) Viszontagság, romlás által okozott rés a háztetőn.

FEDELM, FEDELMKEDIK, a Bécsi és Müncheni codexekben am. fejedelem, fejedelemkedik. L. ezeket.

FÉDÉLMALOM, (fédél-malom) ösz. fn. Kisded, könnyüféle házi malom, melyet a házfedélre alkalmaznak, s ott vagy a szél hozza mozgásba, vagy rája aggatott nehezékek forgatják. Hazánkban nem igen van használatban.

|

FÉDÉLTALP, (fédél-talp) ösz. fn. Ácskészület, az épülettetőnek alapja, mely közvetlenül a falakon nyugszik, s mely a fedélfészket és az egész fedelzetet tartja.

FEDÉLZUG, (fédél-zug) ösz. fn. Zug, melyet a födéloldalak képeznek.

FEDÉLZET, (féd-el-ez-et) fn. 1. FÉDELEZET. FÈDÉM, (féd-ém) fn. tt. fedém-et. Régies szó, am. fedél, épület teteje. A Fédémes, Födémes szóban, mely több helységek neve, maiglan él.

FÉDEMÉNY, (fed-em-ény) fn. tt. fédemény-t, tb. —ek. Anyag, mely valamit fed; minden, mi fedésre használtatik.

tb.

FÉDÉMES, (fed-ém-es) mn. tt. fédémes-t v. -et, ek. 1) Fedémmel biró, fedémmel ellátott. V. ö. FEDÉM. 2) Több helység neve. Helyragokkal: Fedémesre, Fedémesről, Fedémesen.

FEDÉMES, FÖDÉMES, falu Heves megyében ;
IPOLY-, falu Hont m. PUSZTA-, Pozsony m.
ZSITVA-, Nyitra m. Helyr. Fedémes-en,
-ről.

-re,

FÉDÉNY, (fed-ény) fn. 1. FÈDEMÉNY. FÉDÉS, (féd-és) fn. tt. fedés-t, tb. —ėk. 1) Általán munka, cselekvés, melynél fogva valamit fedünk. Elfedés, befedés. V. ö. FED. 2) Szőlőmivesi munka, midőn a tőkéket a hideg ellen fölkapált földdel betakarják.

FÉDETLEN, (fed-etlen) mn. tt. fedetlen-t, tb. -ek. Ami nincs fedve. V. ö. FÉD. Fedetlen ház. Fedetlen kocsi. Fedetlen fej. Megtámadás ellen fedetlen utasok. Határozóilag am. fedetlenül.

FEDETLENÜL, (fed-etlen-ül) ih. A nélkül, hogy fedve volna. Fedetlenül hagyni a házat. Fedetlenül utazni a haramiás erdőn. V. ö. FED.

FEDETT, (fed-étt) mn. tt. fedett-et. Ami fedve van; veszély ellen oltalmazott, biztosított. Fedett ház.