FAROS, (far-os) mn. tt. faros-t v. -at, tb. -ak. Kinek nagy fara van. Faros leány, menyecske. Csak népies nyelvbe való. FAROST, (fa-rost) ösz. fn. A fának rostja. V. ö. ROST. FAROSTA, (fa-rosta) ösz. fn. Nyomtatók rostája, melynek a feneke is fából, vagyis fabáncsból van, s polyvát rostálni való. V. ö. ROSTA. FAROTHADÁS, (fa-rothadás) ösz. fn. A fának romlékony állapota, midőn rothadásnak indúl. V. ö. ROTHADÁS. FAROZ, (far-oz) áth. m. faroz-tam, -tál, -ott. Fart csinál. Farozzák különösen a háztetőt, házfödelet, midőn a farát, azaz hátulját menetelesen, rézsutosan, csapinósan csinálják. FAROZÁS, (far-oz-ás) fn. tt. farozás-t, tb. Cselekvés, midőn faroznak. V. ö. FAROZ. ok. FAROZAT, (far-oz-at) fn. tt. farozat-ot. A háztetőnek hátulsó oldala vagy vége, mely rézsutosan, csapinósan, nem függőlegesen végződik. FAROZATFA, (farozat-fa) ösz. fn. Gerenda a háztetőn, mely az épület farán rézsutosan van felállítva, s melyen a födél farozata nyugszik. FAROZÓ, (far-oz-ó) fn. tt. farozó-t. Evezőkormány a hajó farán, melylycl t. i. a hajót jobbra-balra faroltatni lehet. FARPOFA, (far-pofa) ösz. fn. A farnak egyik, vagyis féloldala, aljas nyelven seggpart. Messze országot járt be, mint a tehén farka egyik farpofától a másikig. (Km.). FARRETESZ, (far-retesz) ösz. fn. Retesz, mely az ágyu hátulsó oldalát kétfelől öszvetartja. FARSÁBA, (far-sába) ösz. fn. Fájdalom a farcsontokban. Különösen: farzsibbadás a lovaknál. (Coxalgia). FARSANG, FARSÁNG, FÁRSÁNG, (a német Fasching, bajorosan Faschang, eredetileg Fastnacht, Fastnachten után látszik alakultnak, székely esen csakugyan fassáng) fn. tt. farsang-ot. Szoros ért. azon időköz, mely vizkereszt és hamvazó szerda közé esik, s melyet a népszokás különösen tánczvigalmakra, és házasságkötésekre használ. Farsang eleje, vége, farka. Rövid, hosszú farsang. Farsangon kivül is esik leányvásár. (Km.) Koros szegény leánynak mindig rövid a farsang. (Km.) Zöld farsang, azaz fehér vasárnap utáni időszak, midőn a házasodás egyházi akadály nélkül gyakorolható. Átv. ért. mulatság, dinomdánom. Lesz ma farsang! Hadd legyen egyszer farsangja ő neki is. FARSANGI, (farsang-i) mn. tt. -t, tb. -ak. Farsangra való, azt illető, arra vonatkozó; farsangi időben történő. Farsangi mulatság, táncz, lakoma. Farsangi napok. Farsangi bolondok. FARSANGOL, (farsang-ol) önh. m. farsangol-t. Farsangot tart, azaz mulat, lakomáz, tánczol, szóval mind azon kedvtöltésekben részt vesz, melyek a farsangi időszakban eléfordulnak. farsangolta magát. FARSANGOL. FARSATÚ, (far-satú) ösz. fn. 1. FARCSAVAR. FARSIPOLY, (far-sipoly) ösz. fn. Sipoly nevü kórállapot a farban. V. ö. SIPOLY. FARSUTÚ, (far-sutú) 1. FARCSAVAR. FARSZÁK, (far-szák) ösz. fn. A székelyeknél, kisebb hálók neme, máskép bokoriszák, mely csucsosan végződik, mit farkuak neveznek. FARSZÍJ, (far-szíj) ösz. fn. Széles hámszíj a ló farán, melynek magát neki vetheti, midőn az eresz kedőn fel kell a kocsit tartania. FARSZÍJAS, (far-szíjas) ösz. mn. Farszíjjal, farhámmal fölszerelt. Farszíjas ló. FARTAT, (far-tat és for-tat, azaz forgat, rokon vele a második értelemben a persa pursiden [kérdeni], német forschen); áth. m. fartat-tam, tál, ott. 1) Farral hátrálni kényszerít. Ettől némileg különbözik a faroltat. V. ö. FAROL. 2) Átv. ért. mindenféle fogárd kérdéseket téve tudakol, vallat, feleletre sürget, mindenfelé forgat. Fartatni a befogott tolvajokat. Fartatni a gyanuba vett cselédet. Fartatni az oskolás gyermeket. Eleget fartaltam, de hiába. No most már fartasson szentséges atyám, azaz, kérdezze bűneimet. Thelegdinél fertat és firtat. Az utóbbi ma is divatos. Egyébiránt ezen ige csak népies alsó irásmódba való. FARTATÁS, (far-tat-ás) fn. tt. fartatás-t, tb. -ok. Cselekvés, midőn valakit fartatunk. V. ö. FARTAT. A sok fartatásra sem vallani meg az igazat. FARTATÓS, (far-tat-ó-os) mn. tt. fartatós-t v. at, tb. -ak. A székelyeknél am. dülős, pl. út, hely. FARTOL, (far-t-ol) önh. m. fartol-t. Farral félre fordul, farol. Mondják különösen ökörnek, tehénnek: Fartolj te! FARTOLTAT, (far-t-ol-tat) áth. m. fartollattam, ―tál, —ott. Az ökröt, tehenet szólítja, sürgeti, hogy fartoljon, azaz faroljon. FARTOLL, (far-toll) ösz. fn. Rövid, és kövér tollak a ludak farcsikján, melyeket hizlaláskor ki szoktak tépni. : FARTÖ, (far-tő) ösz. fn. A far töve. Mint húseledel a marha-fartöről vágott darab. Fartö-pecsenye. FARÚ, (far-ú) mn. tt. farút, tb. —k v. —ak. Bizonyos tulajdonságu farral biró. Nagy, kis farú. Széles, keskeny farú. Kövér gömbölyű, sovány lapos fari. Görbe, csapott farú. FARÜGY, (fa-rügy) ösz. fn. Fán fakadó rügy. V. ö. RÜGY. FARZSÁBA, (far-zsába) 1. FARSÁBA. FÁS, (1), (fa-as) mn. tt. fás-t v. -at, tb. -ak. 1) Fával bővelkedő, fatermő. Fás vidék, tartomány. Fás legelő, tér. 2) Vágott fával megrakott. Fás kert, fás kamara, fás udvar. 3) Rostos, kemény, mint a fa. Fás karaláb, fás répa, fás dió. (Ormánságban gesztes dió). 4) Átv. ért. ügyetlen, izetlen, helytelen, talan. Fás beszédek, tréfák. Fás magatartás. FÁSÚLÁS, FÁSULÁS, (fa-as-úl-ás) fn. tt. fádése, megrostosodása, érzéketlenné változása. sulás-t, tb. —ok. Valaminek fa gyanánt megmereve tt. fasz-t, tb. ok. Általán, a himállatnak nemző FASZ, (rokon a fesz gyökkel feszes szóban) fn. vesszeje. Különösen így nevezik a csődör csékét. Aljas kifejezés. Teljesen egyezik vele a szanszkrit pasz-asz, me FÁS, (2), puszta Békés megyében; helyr. Fás-lyet Curtius így értelmez: männliches Glied; s mely on, ra, ról. FASARU, (fa-saru) ösz. fn. 1. FACZIPŐ. FASÁTOR, (fa-sátor) ösz. fn. Gerendák- s deszkákból állított sátor. Vásári fasátorok. FASAV, (fa-sav) ösz. fn. A vegyészeknél am. sav, mely vegytanilag fából választatik el, s kozmás szaga, és savanyú kozmás ize van. (Acidum ligni). FASELYEM, (fa-selyem) ösz. fn. Szövet, mely fagyapott- és gyapjuszálakból készült. FASÉRTÉS, (fa-sértés) ösz. fn. Mindenféle vágás, metszés, törés a fán, mely annak növését, épségét veszélyezteti. FASIKÁTOR, (fa-sikátor) ösz. fn. Köz vagy út, melyet két párhuzamos vonalban ültetett, s ágaikkal öszvehajló boltot képező fasorok alkotnak. Árnyas fasíkátor. FÁSÍT, FÁSIT, (fa-as-ít) áth. m. fásít-ott, htn. -ni v. ani. Érzéketlenné, merevültté, tompává, szóval, olyanná tesz, mint a fa. Elfásít. A sok csapás, kemény bánás elfásítja az embert. FÁSÍTÁS, FÁSITÁS, (fa-as-ít-ás) fn. tt, fásítás-t, tb. ok. Érzéketlenné tevés. V. ö. FÁSÍT. FÁSLI, (a latin fascia-ból lett német Fasche után) fn. tt. fásli-t, tb. —k. 1. PÓLYA. FÁSLIZ, (fásli-z) áth. m. fásliz-tam, —tál, -ott. 1. PÓLYÁZ. FÁSLIZÁS, (fásli-z-ás) fn. 1. PÓLYÁZÁS. FÁSODIK, (fa-as-od-ik) k. m. fásod-tam, tál, —tál, —ott. Fássá, azaz merevültté, rostossá, érzéketlenné lesz. Megfásodik. Némely földben a répanövények megfásodnak. FÁSODÓ, (fa-as-od-ó) mn. tárgyeset: —t, többes-k. Ami fássá, azaz, fa gyanánt rostossá, keménynyé, merevültté lesz. FASOR, (fa-sor) ösz. fn. Egyenes vonalban ültetett fák, pl. a sétatéreken, utczák hosszában, utak mentében stb. Páros fasor (Allée). FASÖVÉNY, (fa-sövény) ösz. fn. Sürüen egymás mellé ültetett leginkább cserjefákból álló sövényféle kerítés. nek megfelel a görög nέoç, nóσ-on (se a szanszkritban, se a görögben nincs f). FASZÁLKA, (fa-szálka) ösz. fn. lásd : FA és SZÁLKA. FASZÁLLITÁS, (fa-szállitás) ösz. fn. Épület-, tüzi-, szerszám- stb. fának vízen való eljuttatása bizonyos helyre. Szélesb ért. a fának akármily szállitó datása. eszközön, tehát szekéren, szánon, vasuton elhor adás, melyet a famesterek, faárusok, általán fakezeFASZÁMADÁS, (fa-szám-adás) ösz. fn. Számlők a faárutól adnak. na FASZARÁGÓ, (talán a facsari-ból ferdíttetett el, máskép: faszari) ösz. mn. Több tájakon am. gyon zsugori, fösvény ember. Aljas beszédbe való. FASZARI, 1. FASZARÁGÓ. FASZEG, (fa-szeg) ösz. fn. Fából csinált, faragott szeg. Faszeget csinálni a járomba. Faszegekkel kötni öszve a talpakat. Faszeghez kötni a lópányvát. Faszegeket verni a csizma sarkába. FASZEGÁR, (fa-szég-ár) ösz. fn. Csizmaziák, vargák szegletes ára, melylyel a beverendő faszegeknek lyukat csinálnak. FASZÉM, (fa-szém) ösz. fn. 1. FARÜGY. SZÉMÉZÉS. FASZÉN, (fa-szén) ösz. fn. 1) Szén, melyet fából égetnek, különböztetésül a kőszéntől. 2) Ásott szén, mely nem egyéb, mint a föld alatt elrohadt, és egészen elváltozott fa. Szine sötét-barna, s gyantaszaggal bír. (Bitumen lignum fossile). FASZÍN, (1), (fa-szín) ösz. fn. Félszer, félszín, félhaj, hiú, félig nyilt hajlék, hová a vágott fát az idő viszontagságai ellen betakarítják. FASZÍN, (2), (fa-szín) ösz. fn. A fának vagyis inkább a fa hajának színe. Hamvas sárga szín. Melléknév gyanánt am. faszínű. FASZÍNŰ, (fa-színű) ösz. mn. Általában olyan szinű, mint a fáé, vagyis a fahajé. Különösen pedig, midőn valamely fának a faja is megneveztetik, olyan FASSÁNG, 1. FARSANG. szinű mint a megnevezett fáé, bútornak vagy egyéb FÁSÚL, FÁSUL, (fa-as-úl) önh. m. fásúl-t. czélra meggyalúlt, s ahhoz tartozó szerekkel mesterFássá lesz, azaz fa gyanánt rostokat kap, megkemé-ségesen, vagyis szakértő, például asztalos által kicsinyedik, megmerevedik, érzéketlenné lesz. Elfásúl, szolt állapotban. Dió-, cseresnye-, kőris-, mahagóni-, megfásúl. juharfaszini. FÁSZKODIK, régies, fohászkodik helyett; 1. ezt. FA-SZÚ, (fa-szú) ösz. fn. Szú, mely fában la kik, s azt emészti, őrli, különböztetésül a könyvszú, csontszú stb. szóktól. FASZUROK, (fa-szurok) ösz. fn. Szurok, mely némely fákból, pl. bizonyos fenyüfajokból kifoly, vagy kifőzetik. V. ö. SZUROK. FASZÜKSÉG, (fa-szükség) ösz. fn. Általán, a fának hiánya, s aránylag kevesebb volta, hogy sem tüzelésre, épitésre, szerszámokra stb. elegendő volna. Különösen: fadrágaság. A magyar alföld általán faszükségben szenved. FATÁL, (fa-tál) ösz. fn. Fából, különösen hársból, bükkfából készített tál. FÁTALAN, 1. FÁTLAN. FATALP, (fa-talp) ösz. fn. 1. CZÓKÓ. czókot viselő. Fatalpú barát. FATÁMASZ, (fa-támasz) ösz. fn. 1) Gerenda, ágos, rúd, melylyel valamit dőlés, esés ellen biztosítunk. Fatámaszszal erősíteni a hajlós kazalt. 2) Karó, melyet az élőfához kötnek, hogy azt ingadozni, vagy épen kidőlni ne engedje. FATÁNYÉR, (fa-tányér) ösz. fn. Fából faragott, kikerített tányér. Fatányéron konczolni fel a sültet. Fatányérról enni. FATAPASZ, (fa-tapasz) ösz. fn. Kertészek viasza, melylyel a fákat bekenik, különösen, midőn oltanak. FATAPLÓ, (fa-tapló) ösz. fn. 1) Kemény gombaalakban a fák derekából kinövő gümő, mely lúgozás, mosás,verés által megpuhítva a szikrától tüzet fog. Ilyenek, a fűzfatapló, diófatapló stb. 2) Némely fáknak, pl. cserek, bükköknek megpudvásodott, purhás bele, mely bizonyos érési fokra eljutva, elég kellemes illatu gyúszerül szolgál a dohányosoknak. Bükkfa, cserfatapló. V. ö. TAPLÓ. FATÖ, (fa-tő) ösz. fn. 1) A fának azon része, melyből egyfelől a föld mélyébe, és szerte terjedő gyökerek, másfelől a magasra nyuló derék nő ki, s a TÖ. 2) Elvágott faderék, vagyis a fa derekának azon tenyészőfának mintegy magvát, alapját teszi. V. ö. része, mely vágás, fürészelés után a földben marad. FATÖKE, (fa-tőke) ösz. fn. A faderéknak egy darabja, különösen a vastagabbik alsó része, melyet némely mesteremberek, pl. mészárosok, kovácsok, bognárok székeik ben, mühelyeikben használnak. Egyszerüen: töke. V. ö. TÖKE. FATÖNK, (fa-tönk) 1. FATÖRZS. FATÖRZS, FATÖRZSÖK, (fa-törzs v. -törzsök) ösz. fn. 1) Az élőfának vastag része, dereka, mely annak testét teszi. V. ö. TÖRZSÖK. 2) Átv. ért. faragatlan, hajthatlan, kemény, érzéketlen természetü ember. Úgy áll, mint a fatörzsök. FÁTRA, hegy neve Thurócz és Liptó vármegyékben; Kis-, hegy Árva megyében. FATUDALOM, (fa-tudalom) ösz. fn. Mesterség, mely a fák, különösen gyümölcsfák kezelését, s a velök bánást értőleg gyakorolja, s azoknak természetét és gyümölcseit módosítja, és nemesíti. (Baumkunst). FATTYAZ, (fa-ty-j-az) áth. m. fattyaz-tam, FATÁR, (fa-tár) ösz. fn. Nagyobb rakhely, hol a faárukat, különösen tüzelő fát tartják az erdők tu-tál, ott. Buján növő veteménynek, különösen lajdonosai, fakereskedők, közintézetek stb. törökbúzának (kukoricza, tengeri) fölösleges hajtásait kitépi. Törökbuzát fattyazni. V. ö. FATTYÚ, mn. FATÁRNOK, (fa-tárnok) ösz. fn. Erdész, vagy kereskedői biztos, ki a fatárra felügyel. V. ö. FATÁR. FATARÓ, 1. PATARÓ. FATARTÓ, (fa-tartó), FATARTÓHELY, (fatartó-hely) ösz. fn. Általán, nyilt vagy rekesztett hely, pl. udvar, kamara, szín, pincze stb. hol a mindennapi szükségre való fa áll. FATENYÉSZTÉS, (fa-tenyésztés) ösz. fn. A gazdaságnak azon ága, mely a fák ültetése, ápolása- és nemesitésével foglalkodik. Széles ért. ide tartozik az erdők mivelése, és gyümölcsfák szaporitása. FATETŐ, (fa-tető) ösz. fn. Az élőfának hegye, sudarának vége, kellő csúcsa. Fatetön ülő madarka. V. ö. TETŐ. FATETŰ, (fa-tetű) ösz. fn. 1) 1. LEVELÉSZ. 2) Kemenesalján am. poszátamadár. FATTYAZIK, (faty-j-az-ik, mint borjazik) k. m. fattyaz-tam, -tál, -ott. Törvénytelen gyermeket szül, fattyat vet. Fattyazik a teherbe esett hajadon, kurva. V. ö. FATTYÚ. FATTYÚ, (1), FATTYU, (faty-jú vagy faty-j-ú, eredetileg a faj gyökből, mintegy: fajató v. fajadzó) fn. tt. fattyút v. fattyat, tb. fattyúk v. fattyak. 1) Törvénytelen ágyból született gyermek, azaz, ki házasságon kivül, mintegy mellékesen lett. Fattyat vetni. Ez a leány már két fattyat vetett. „Másnak örökébe száll a hitvány fattyú." Faludi Ferencz. 2) Átv. ért. és megvetőleg, kirugó, vásott, neveletlen gyerek, milyenek az elhanyagolt, törvénytelen gyermekek szoktak lenni. Lódúlj innen, gonosz fattyú. Alávaló, szemtelen fattyú. 3) Ugyan átv. ért. am. ficz kó, siheder, legény, világra való fiú. Derék fattyú. Ugyan szép fattyú az eszemadta. Fehér leszek, mint a hattyú, nem kell nekem barna fattyú. (Népd.). FATTYÚ, (2), (1. föntebb) mn. tt. fattyút v. fattyat stb. 1) Nem valódi, nem igazi, hamis ál. Fattyú érzelem. Fattyú gyémánt. Fattyú fülmile. Fattyú rozs. 2) Némely növénynek buján növő sarja, mellék-hajtása. Fattyú törökbúza, melyet korán ki szoktak tépni. Fattyú hajtások a fatöből. Fattyú ágak. FATTYUÁG, (fattyu-ág) ösz. fn. A fatövéből, vagy derekából buján kisarjadzó ág, mely a fát növésében akadályozza, mellékág; nem a rendes fejlődési uton tenyésző sarj. FATTYUGALY, (fattyu-galy) ösz. fn. 1. FATY TYUÁG. FATTYUGYÉMÁNT, (fattyu-gyémánt) ösz. fn. Hamis, utánozott gyémánt, mely a valódi gyémántnak csak külszinét viseli, de alkotó részeivel nem bir. FATTYÚHAJTÁS, (fattyú-hajtás) ösz. fn. A fának azon hajtása, sarja, mely mellékesen a nedvek bőségéből, nem a rendes fejlődési uton, és helyen fakad. Kitépni, lemetszeni a fattyuhajtásokat. FATTYÚHANG, (fattyú-hang) ösz. fn. Férfinak fejből (nem mellből) eredő hangja, melylyel a női (úgynevezett sopran) hangot utánozza. FATTYÚKAKAS, (fattyú-kakas) ösz. fn. Kakas, melynek cziczerélése sikeretlen; tehetetlen kakas, máskép: bábakakas. ban nő. a köz magyar nők fejtakaróul, a férfiak nyakkendőül viselnek. Fátyollal bekötni a fejét. Mátyusföldén különösen így nevezik a fekete selyem fejtakarót, melyet nyak alatt átvetvén térdig eresztve viselnek, de jobbára már csak az öregebb asszonyok; a fehér fejtakarót pedig blázónak hívják. A fátyolt aranyos csipkére is viselik. 2) Reczeszövetü kelme, melyet gyászjelül szokás felkötni, gyászfátyol. Fátyolt viselni a kalapon, karon. Gyászfátyolban járni. Így nevezik azon silány, foszlány szalagforma szövetet is, melyet a parasztok nyak ravaló gyanánt hordoznak. 3) Használtatik melléknevül, s am. fátyolból való. Fátyol ruha, fátyol kendő, midőn öszve is írathatik. FÁTYOLKA, (fáty-ol-ka) fn. tt. fatyolkát. 1) Kicsi fátyol. 2) Apró légyfaj, igen finom, fátyolgyöngeségü, s átlátszó szárnyakkal. (Hemerobius). Aranyszemű fátyolka, aranyzöld szemekkel. FÁTYOLKECZELE, (fátyol-keczele) ösz. fn. Fátyolszövetből készitett keczele, azaz, kötény. FÁTYOLKENDŐ, (fátyol-kendő) ösz. fn. Kendő fátyol szövetből. Fátyolkendő a nyakában ékesen, Angyal B. dala. -at, tb. -ak. 1) Fátyollal díszített, jegyzett. Fátyolos kalap, kar, sírkereszt. 2) Fátyolt viselő. Fátyolos özvegyek, árvák. Fátyolos apácza. FATTYÚKÖRÖM, (fattyú-köröm) ösz. fn. Némely vad állatoknak azon körme, mely nem a talFÁTYOLOZ, (fáty-ol-oz) áth. m. fátyoloz-tam, pakból nyúlik ki, hanem hátul valamivel magasab-tál, -ott. Fátyollal takar, bevon, diszít, jelel. FáFATTYÚLEVÉL, (fattyú-levél) ösz. fn. A nö- ját. Befátyolozni a koporsót, sírkeresztet. tyolozni a hölgykalapot. Fátyolozni a halottvivők karvények azon apró levelei, melyek a levélszáron a rendes leveleken alúl sarjadzanak. FÁTYOLOZOTT, (fáty-ol-oz-ott) mn. tt. fátyo FATTYUMOH, (fattyu-moh) ösz. fn. Növény-lozott-at. 1) Aki v. ami fátyollal be van vonva, fáosztály, melyhez tartozó növények gyökere, dereka tyollal diszített, jelelt. Fátyolozott kalap, arcz. 2) és levele egynek látszik. (Algae). Átv. ért. mondják a hangról, mely nem egészen tiszta, melynek érczcsengése elgyöngülés, kifáradás miatt hiányzik. FATTYÚROZS, (fattyú-rozs) ösz. fn. Zöld rozsszálak, melyek az érésben megdőlt rozson keresztül felsarjadzanak. FÁTYOLÖV, (fátyol-öv) ösz. fn. FátyolszövetFATTYÚSZARV, (fattyú-szarv) ösz. fn. Szaru-ből való öv, különösen gyászfátyol, melyet valaki öv hoz hasonló kinövés némely állatok fején, mely a valódi szarutól különbözik. gyanánt felköt. FÁTYOLRUHA, (fátyol-ruha) ösz. fn. Fátyolszövetből varrott ruha. FÁTYOLSELYEM, (fátyol-selyém) ösz. fn. A selyemtakácsoknál selyemfonal neme, mely három, négy szálból van sodorva, s melyből nehéz selyemkelmék készülnek. FÁTYOLSIPKA, (fátyol-sipka) ösz. fn. Sipka, mely fátyolból, különösen reczés fátyolból van csinálva. FÁTYOLSZALAG, (fátyol-szalag) ösz. fn. Fåtyolból, különösen recze- vagy gyászfátyolból csinált szalag. Fátyolszalagot kötni a halottvivők karjára. FÁTYOLSZITA, (fátyol-szita) ösz. fn. Fátyolszövetü fínom szita, melylyel pl. a lisztet a benne levő portól megtisztítják. 621 FÁTYOLSZOVÁTA-FAZ FÁZ-FAZEKASMŰHELY 622 FÁTYOLSZOVÁTA, (fátyol-szováta) ösz. fn., vaso, vascolo, német Fasz stb. szókkal, de szinte roMűtakácsok szövőszéke, melyen fátyolkelméket ké kon a magyar mez (ves-titus) szóval is. szítenek. FÁTYOLSZÖVET, (fátyol-szövet) ösz. fu. Általán kelme, mely fátyollá van alakítva; különösen, recze-, gyászszövet. FÁTYOLSZÖVŐ, (fátyol-szövő) ösz. fn. Mütakács, ki fátyolszöveteket készít. FAUDVAR, (fa-udvar) ösz. fn. Udvar vagy kerített térség, melyen az eladni való épület- vagy tüzelőfát tartják. FAÚSZTATÁS, (fa-úsztatás) ösz. fu. Általán, a fának leszállítása vizen; különösen némely vidéke FÁZ, (1), elvont törzse fázik igének. Valószinú, hogy valamint a hév és hű, úgy a fáz is a lélekzést, sajátlag befelé szivást utánzó természeti hang. Ellentéte a kifelé lélekzést jelentő fü, mint a fül, füt igék gyöke. FÁZ, (2), tájdivatos faiz helyett; 1. ezt. FÁZÁS, (fáz-ás) fn. tt. fázás-t, tb. —ok. Állapot, midőn valakire a hideg kellemetlenül hat, s ezen kellemetlen érzést didergés, öszvezsugorodás vagy más mód által nyilvánítja. FAZÉK, (faz-ék) fu. tt. fazekat. Tájszokásilag : ken azon szállítási mód, midőn a levágott faszálakat fazik vagy fazok is. Általán, öblös dereku, és szájáanélkül, hogy talpformába kötöznék, víznek eresztik, nál rendesen valamennyire öszvehomorodó edény, míg az illető helyre el nem jutnak, hol a partokra melyet főzésre, vagy más végből használnak. Vasfahúzkálják. Így úsztatják a fákat, pl. a Garan vizén. zék, rézfazék, cserépfazék. Az igaz barátságot nem faFAÜLTETMÉNY, FAÜLTETVÉNY, (fa-ültet-zékban fözik. Kiki a maga fazekához szít, vagy a mavény) ösz. fn. Átültetett fiatalfa, leginkább gyümölcsfanövendék. Így hívják azon tért is, ahol több ily növendékfát tenyésztenek. FAVÁGÁS, (fa-vágás) ösz. fn. 1) Munka, midőn az erdei fákat lábaikról ledöntögetik, és hasábokra szeldelik. 2) A hasáboknak kisebb darabokra aprítása. FAVÁGITÓ, (fa-vágit) ösz. fn. 1) A favágók sajátságos készülete, melyen a fát vágják. 2) Balaton vidékén, az udvarnak azon része, helye, hol a fa áll, hol faragcsálni s fát vágni szokás. ga fazeka mellé szítja a tüzet. (Km.). Különösen, agyagföldből készített cserépedény, mely ha kicsin, bögre a neve. Földfazékhoz fakalán. (Km.). Megismerhetd cserepén, micsoda fazék volt. (Km.) Sárfazékra sárfödö. (Km.). Nosza rajta, kis fazék, ugyan felrotytyantál. (Km.). Hasadt, repedt fazék. Két fülü fazék. Mázos fazék. Szenes fazék. Tejes fazék. Törött fazék tovább tart. (Km.). Fazekat drótozni, vagy drótoztatni. Más fazekában kanalazni. V. ö. FAZ, gyök. FAZEKAS, (1), (faz-ek-as) mn. tt. fazekas-t v. —at, tb, —ak. Fazékkal biró vagy ellátott, fazéknak való. Fazekas szekér. Fazekas ember. Fazekas bolt. FAVÁGÓ, (fa-vágó) ösz. fn. 1) Személy, ki fát vág; különösen, ki favágással keresi kenyerét. Erdei FAZEKAS, (2), (1. föntebb) fn. tt. fazekas-t, tb. favágók. Városi favágók. 2) Hely, hol a fát vágják.ok. Tájszokásilag fazikas és fazokas. 1) Mesterem3) Harkály nevü madár, minthogy a fák kérgeit vag- ber, ki fazekakat s egyéb cserépedényeket agyagból dosva keresi eledelét, t. i. a faférgeket. készít. Máskép: gerencsér. Honti, osgyáni fazekasok. Nevet, mint fazekas, mikor feldöl. (Km.). Nemes ember volna, de a fazekasok elhordták a földét. (Km.). 2) Polcz a konyhában, melyen a fazekakat tartják, valamint a tálakat tartóhely: tálas. FAVÁM, (fa-vám) ösz. fn. Meghatározott díj, melyet a faárusok az illető hatóságnak fizetni tartoznak, vagy a vámokon bevitt fától az illető tulajdonos fizet. FAVÁSÁR, (fa-vásár) ösz. fn. Vásár, melyen FAZEKASAGYAG, (fazekas-agyag) ösz. fn. kizárólag fát árulnak; vagy a közvásárnak egyik ré- Agyag, melyből a fazekasok dolgoznak, különböztesze, hol fát és faneműket aduak és vesznek, pl. bod-tésül a pipa-, porczellán- stb. agyagoktól. nárfákat, szerszámfákat stb. PASZ. FAVIASZ, (fa-viasz) ösz. fn. lásd FATA FAZEKAS-DENCS, puszta Somogy megyében; helyr. — Dencs-en, —re, ről. Ó- és ÚJ-FAZEKASVARSÁND, falvak Arad megyében; helyr. Var FAVIRÁG, (fa-virág) ösz. fn. Élőfa virága. Pi- | sánd-on, —ra, —ról. ros, fehér favirág. Hulló, dér csipte favirágok. FAVIRÁGZÁS, (fa-virágzás) ösz. fn. A fának azon állapota, midőn termő bimbói kifejlenek, kinyilnak. V. ö. VIRÁGZIK. FAVIRICS, (fa-virics) ösz. fn. A fának leginkább tavaszkor kifakadó leve. Nyirfa-virics, azaz nyirfalé. Székely szó. V. ö. VIRICS. FAZEKASI, (faz-ek-as-i) mn. tt. fazekasi-t, tb. -ak. Fazekast illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. FAZEKASMESTERSÉG, (fazekas-mestérség) ösz. fn. Mesterség, mely fazekak s egyéb fazekasművek készítésével foglalkodik. FAZEKASMŰ, (fazekas-mű) ösz. fn. Mindenféle edény, melyet fazekas készít, vagy melyet készíteni a fazekasmesterség dolga. A fazekak, bögrék, tep FAZ, elvont gyöke fazek v. fazok főnévnek és származékainak. Jelent magában foglalást vagy esz-szik, lábasok fazekasmüvek. közt, mely valamit foglal magában, s rokon a szanszkrit vasz (magában foglalni, befedni), latin vas, (edény), franczia vase, spanyol vaso, vasija, olasz FAZEKASMŰHELY, (fazekas-műhely) ösz. fn. Mühely, hol a fazekas műveit készíti, hol korongja által az edényeket kikanyarítja. |