FÁRADT, (fár-ad-t) mn. tt. fáradt-at. Aki el van fáradva. V. ö. FÁRAD. Fáradt munkás, utas. Fáradt lónak farka is nehéz. (Km.). Fáradt, mint a kutya. Átv. ért. alábbhagyó, sebességét vesztő. Fáradt golyó nem öl vadat. Fáradt hullámok. Heves vármegyei tájnyelven am. sovány. Fáradt hús. FÁRADTAN, (fár-ad-t-an) ih. Erőfeszités miatt ellankadva, ideiglen meggyöngülve. Fáradtan értünk vissza a városba. V. ö. FÁRAD. FÁRADTIG, (fár-ad-t-ig) ih. Fáradásig, addig, mig egészen elfáradunk. Fáradtig dolgozni. FÁRADTSÁG, (fár-ad-t-ság) fn. tt. fáradtságot. Állapot, midőn valaki elfáradt. FARAGDOGÁL, (far-ag-d-og-ál) Gyakran vagy folyvást farag. FARAGHATATLAN, (far-ag-hat-atlan) mu. tt. faroghatatlan-t, tb. ok. Amit faragni, vagy átvitt ért. művelni nem lehet. FARAGICSÁL, (far-ag-ics-ál) 1. FARAGCSÁL. FARAGMÁNY, (far-ag-mány) fn. tt. faragmány-t, tb. ok. Faragott mű, alkotmány, pl. képszobor, bálvány. És a fejedelmek parancsolatjából tisz teltettek a faragmányok. (Káldi Bölcs. 14. 16). FARAGÓ, (1), (far-ag-ó) mn. tt. faragó-t. 1) Aki farag, kinek kötelessége, mestersége a faragás. Faragó ember, faragó béres, faragó molnár. 2) Mivel FARADZIK, (far-ad-oz-ik) k. m. faradz-tam, faragnak. Faragó szék, faragó kés, melyeket öszvetett -tál, -ott. L. FAROL. szó gyanánt így is írunk: faragószék, faragókés. 3) FARADZÓ, (far-ad-oz-ó) fn. tt. faradzó-t. 1) Több magyar család neve. 4) Főnévül áll ezekben: Ami farol. 2) L. FAROZÓ. képfaragó, köfaragó. FÁRAFOLYÓ, (fára-folyó) ösz. mn. Mondják növényekről, melyek indái fákra felfutnak, feltekerődznek. Fárafolyó borsó. FARAG, (far-ag) áth. m. farag-tam, tál, -ott. 1) Általán, valamely test külsejét, éles eszközzel, pl. késsel, fejszével metélgeti, hasogatja, forgácsokra szabdalja. Fúrni, faragni. Körmöket faragni. Lefaragni a patkólandó ló körmét. Bört faragni. Lefaragni a szalonnát a bőrről. 2) Metszés, hasogatás által valamit képez, alakit, csinál. Szeget faragni. | Nyelet faragni a fejszének. Gerendákat faragni. Tengelyt, kocsioldalt faragni. Képet faragni köböl, fából. Szobrokat faragni márványból. Könnyű a lágy követ faragni. (Km.). 3) Átv. ért. simít, finomít, szelídít. Ezen ifjún még sokat kell faragni. Majd csak faragunk valamit belőle. Öszvetételek: Elfaragni a kiálló csomókat. Kifaragni fából valamely tárgynak képét. Lefaragni a bőrről a koszt. Megfaragni a vastag szeget. V. ö. FORGÁCS. FARAGÁS, (far-ag-ás) fn. tt. faragás-t, tb. -ok. Cselekvés, midőn valamit faragunk. Képfaragás, köfaragás; gerendafaragás. V. ö. FARAG. FARAGÓ, (2), falu Erdélyben, Kolos megyében; helyr. Faragó-n, -ra, -ról. FARAGÓKÉS, (faragó-kés) ösz. fn. Két végén fogóval ellátott éles vaseszköz, mely által leginkább a szerszám- és bútorfákat szokták simára egyengetni. FARAGÓSZÉK, (faragó-szék) ösz. fn. Kerékgyártók, bodnárok, szerszámkészitők stb. sajátságos készülete, melyen ülve dolgoznak, midőn a munkába vett fadarabot az úgynevezett szék fejével leszorítják. FARAGOTT, (far-ag-ott) mn. tt. faragott-at. Amit faragtak, kifaragtak. Faragott gerendák, fenyüszálak. Faragott kép. Köböl faragott szobor. Faragott képet ne csinálj magadnak. (Tíz parancs). FARAGVÁNY, (far-ag-vány) 1. FARAGMÁNY. FARAKÁS, (fa-rakás) ösz. fn. 1) Öszvehordott, halmozott fa. 2) Cselekvés, szolgai munka, midőn valaki a vágott fát halomba, kazalba, ölbe rakja. FARAKHELY, (fa-rak-hely) ösz. fn. Nyílt vagy kerített, vagy födeles tér, hová az épület-, tüzi- vagy szerszámfát lerakják. FARÁMA, (fa-ráma) ösz. fn. Fából készült ráMáskép: fakeret. FARAMÉK, (far-am-ék) fn. tt. faramék-ot. Tájszó, 1. FARTÖ. FARAGATLAN, (far-ag-atlan) mn. tt. faragat-ma. lan-t, tb. ok. Tulajd. amit meg nem faragtak. Faragatlan fenyűszálak, kútágas. Átv. ért. müveletlen, darabos erkölcsü, durva, neveletlen, goromba. Faragatlan paraszt. Faragatlan betyár. Faragatlan fatuskó. Határozóilag am. faragatlanul. FARAGATLANSÁG, (far-ag-atlan-ság) fn. tt. faragatlanság-ot. Müveletlenség, erkölcsök darabossága, nyerseség, neveletlenség, durvaság, gorombaság. FARAGATLANUL, (far-ag-atlan-ul) ih. 1) Tulajd. faragás nélkül, meg nem faragva. Faragatlanul hevertetni az épületfákat. 2) Átv. ért. nyersen, durván, minden fínomság nélkül, neveletlenül. Faragatlanul viselni magát a társas körben. FARAGCSÁL, (far-ag-csa-al) áth. és kicsinyező; m. faragcsál-t. Játékképen, mulatságból, könnyeden farag, metélget, hasogat valamit. Körmeit faragcsálja. Füzfasipot faragcsál. Betüátvetve: faracsgál, faracskál, faricsgál, faricskál. FARÁSPOLY, (fa-ráspoly) ösz. fn. Ráspoly, melylyel fát riszálnak, simítanak, lapítanak. V. ö. RÁSPOLY. FÁRASZT, (fár-aszt v. -asz-t) áth. m. fáraszt-ott, htn. -ni v. —ani, par. fárasz-sz. Eszközli, hogy valaki fáradjon, vagy, elfáradjon. V. ö. FÁRAD. Nehés munkával, hosszu úttal fárasztani valakit. Kár volt ezért fárasztani bennünket. Elfárasztani, kifárasztani a birkózó társat. Oda fárasztani a cselédet a szomszéd faluba. Magát fárasztani. Kérem, ne fáraszsza magát; e szavakkal köszöni a nép a megkinálást. FÁRASZTÁS, (fár-asz-t-ás) fn. tt. fárasztás-t, tb. ok. Cselekvés, midőn valakit fárasztunk. V. ö. FÁRASZT. FARAZ, 1. FAROZ. FARAZÓ, 1. FAROZÓ. FARCSAVAR, (far-csavar) ösz. fn. Így neveztetik a puskában azon csavar, mely a puska agyát a csővel öszveköti. FARCSIK, (far-csik) ösz. fn. Az állatok farának vége, mely a farnyilást környezi. Különösen így FAREDVESEDÉS, (fa-redvesedés) ösz. fn. A fának rohadása, purhásá, taplóssá válása. V. ö. REDVESĖDIK. FARESZELŐ, (fa-reszelő) ösz. fn. Rovátkos eszköz vasból, melylyel a fát riszálják. V. ö. RESZELŐ. FAREV, (fa-rev) ösz. fn. 1. FAREDV. FARÉV, (fa-rév) ösz. fn. Hely, hol a vizen szállított fát, különösen épületfákat a szárazra vontatják. FARFENE, (far-fene) ösz. fn. Sertések betegnevezzük a madarak farát, mit máskép tréfásan pus-sége, midőn faraikon a serte elrohad, s kukaczok espöksüveg-nek, püspökfalat-nak is mondanak. nek beléjök. FARCSÍKCSONT, (far-csík-csont) ösz. fn. Több izekből álló csont, mely a farcsikot képezi. FARCSÍKDUCZ, (far csík-ducz) ösz. fn. Ducz a farcsikban. V. ö. DUCZ. FARGÁCS, 1. FORGÁCS. FARHÁM, (far-hám) ösz. fn. Czifra, salangos hám, mely a ló farát betakarja, különösen a végből, hogy ereszkedőkön a ló a szekeret könnyebben tarthassa. Hont, Nógrád, és szomszéd megyékben s általán a hegyes vidékeken divatos lószerszám. FARHÁMOS, (far-hámos) ösz. mn. Farhámmal FARCSIKFICZAMODÁS, (far-csik-ficzamodás) ösz. fn. Kórállapot, midőn a farcsik kificzamodik. V. ö. FICZAMODIK. FARCSIKIZOM, (far-csik-izom) ösz. fn. Izom a ellátott, ékesített, szerszámozott. Farhámos ló. Hallani némely palóczoknál: farhámos mise, azaz inneFARCSIKLÓ, (far-csikló) ösz. fn. A farnak csik-pélyes mise, midőn a papok ékesebb, czafrangosabb öltözékekben szolgálnak. farcsikban. lója v. csuklója. FARCSIMA, (far-csima) 1. FARCSIK. FARCZ, (far-cz) fn. tt. farcz-ot. Timárok hengeralaku eszköze, sodrófája, melylyel a megfestett bört újra megtisztítják, s mintegy mángorolják. Gyöke far azonos for (forgat) gyökkel. FARCZÁD, falu Erdélyben, Udvarhely székben ; helyr. Farczád-on, —ra, —ról. FARCZINÁL, (far-cz-in-a-al) áth. m. t. Du nán túl am. valakit erősen kitudakol, kérdésre szorít, fartat, ide-oda forgat. nak fölfelé lökdelése. FARIDEG, (far-ideg) ösz. fu. Ideg a farban. FÁRÍT, FÁRIT, (fár-ít) áth. m. fárít-ott, htn. |—ni v. —ani, par. -8. Ritka használatu ige a divatosabb fáraszt helyett, mint szakaszt h. szakít. FÁRÍTÁS, FÁRITÁS, (får-ít-ás) fn. tt. fárítás-t, tb. ok; 1. FÁRASZTÁS. FARIZOM, (far-izom) ösz. fn. Izom a farban. FARK, (1), (far-k) fn. tt. fark-at. 1) Az állati test derekának hátuljából, azaz farából kinövő röviFARCZINÁLÁS, (far-cz-in-a-al-ás) fn. tt. far-debb, hosszabb s mozgékony rész, mely a négylábu czinálás-t, tb. —ok. Dunán túl am. erős fartatás, vallatás, kérdőre fogás, szorítás. FARDAGÁLY, (far-dagály) ösz. fn. Kitömött, abroncsos far. Átv. ért. tulzólag nagy bőség és czikornya a beszédben, versben. állatoknál nem egyéb, mint a hátgerincz folytatása, a madaraknál a farcsikból kinövő tollakból áll; a halaknál szétoszló, tüskés evező alakkal bir stb. Szőrös, meztelen, hosszú, rövid fark. Ebet szőréről, rókát farkáról megismerheted. (Km.) Róka farkát billegeti, nászFARDAGÁLYOS, (far-dagályos) ösz. mn. Kitö- nagy akar lenni. (Lakod. vers). Farkat csóválni v. mött, abrinesesal kerített, renkesz, kövér, terebélyes csórni. Vess az ebnek, csórja a farkát. (Km.) Farka töve. faru. Fardagályos menyecske. Néhutt: duczifaros. Farka alja. Mi ennek a farka alja? tréfásan, mi az Átv. ért. tulzólag buja, és czikornyás (eléadás). Far-ára? Nem felejti kigyó a farka vágását. (Km.) Rövid, dagályos versek. (Phaleratus). FARÉ, (far-é) fn. tt. faré-t.,Fartat szóval közös far származéka, am. fartatás; eléfordúl Szabó Dávidnál : faréra fogja = kérdőre veszi. k. FÁRÉ, (fár-é) fn. tárgyeset: -t, többes: A székelyeknél am. viszontagság, nyomoruság, fáradság. Sok fárén ment keresztül, azaz, nyomoruságon, vitán, bajon, fáradságon. FAREDV, (fa-redv) ösz. fn. A fának rohadó, porhanyú, megtaplósodott, purhás része. mint a nyúl farka. (Km.) Nyúl farkán gombot köt. (Km.) 2) Aljas beszédben: a férfi nemző tagja. 3) Átv. ért. valaminek vége, függeléke. Szoknya farka. Kinek szekere farkán ülsz, annak nótáját dúdoljad. (Km.) Se füle, se farka. 4) Politikai tréfás ért. valamely pártfőnök kisérete. Némelyek, mint Lugossi József szerént fark v. farok am. forgó, magas hangon : fürge. FARK, (2), puszta Csongrád megyében; helyr. Fark-on, ra, -ról. FARKALLIK, (far-k-al-lik) k. m. farkall-ott, htn. ani. Szögellik, mintegy farkon végződik. -ni v. Oda farkallik a szántóföld. FARKAS, (1), (far-k-as) mn. tt. farkas-t v. —at, tb. —ak. Minek farka van. Farkas majom. Átv. ért. farkas csillag. FARKAS, (2), (far-k-as) fn. tt. farkas-t, tb. ok. 1) Ismeretes rabló állat, mely az ebek neméhez tartozik, erdőkben s bozótokban lakik, s a házi szelid állatokban, kivált a juhokban nagy pusztitásokat tesz. (Canis lupus). Erdei farkas, nádi farkas. Ordas, fehér farkas. Nagy farkas. Vén farkas. Nem könnyen ejted meg a vén farkast. (Km.) Éhes farkasnak élesebb a körme. (Km.) Alázatos, mint verembe esett farkas. (Km.) Farkasnak mondják: Mi atyánk, azt feleli: bárányláb. (Km.) Farkasnak berket mutatni. Farkast emlegetnek, kert alatt kullog. (Km.) Nem bizzák farkasra a bárányt. (Km.). 2) Átv. ért. az alsó részeknek feltörése, kisebesedése, megpárlása. Farkast kapni a lovaglástól, sok gyalogolástól, nagy forróságtól. Szanszkrit nyelven: varka-sz v. vrka-sz, vark gyöktől, melylyel rokon a latin voro, német würgen; (a magyarban is megvan mar ige rokon értelemben, honnan mardos, marakodik). A szanszkrit után alakultak a szláv vlk, volk, vluku. A külföldi nyelvészek ide számítják a latin vulpes-t is. Úgy látszik csak a törzs maradt meg a török bür, jakut börö, cseremisz pire szókban. FARKAS, (3), férfi kn. Most am. Wolfgangus. Bethlen Farkas. A farkas nagy ereje vagy bátorságánál fogva vétetett fel emberi nevezetül, mint arszlán (leo) is. Már legrégibb okleveleinkben eléfordúl: Forkos v. Forcos (1082, 1162, 1181.), Forkas v. Forcas (1183, 1208, 1211, 1214, 1222.), Farkas v. Farcas (1138, 1299. Jerney). FARKASALMA, (farkas-alma) ösz. fn. 1. GÉ GEVIRÁG. FARKASBOROSZLÁN-FARKASGÖDÖR 608 FARKASBOROSZLÁN, (farkas-boroszlán) ösz. fn. Vizenyős erdőkben tenyésző bokorfaj, simaszélű, hosszúkás, és hegyes levelekkel, halaványpiros, és kedves illatú virágokkal, melyek kora tavaszszal kinyilnak. (Daphne mezereum). FARKASBÖR, (farkas-bőr) ösz. fn. A farkasnak bőre, készítetlen vagy kikészítve. Farkasbőrből varrt bunda. FARKASBUNDA, (farkas-bunda) ösz. fn. Farkasbőrből készített bunda. FARKASCSAPTA, (farkas-csapta) ösz. fn. Sajátságos készületü kelepcze, a farkasok megfogására. FARKASD, mezőváros Nyitra- és puszták Ko márom s Pest megyékben; helyr. Farkasd-on, —ra, ―ról. FARKASDIFALVA, helység Vas megyében; helyr. Farkasdifalvá-n, -—ra, —ról. FARKASÉH, (farkas-éh) ösz. fn. Az éhségnek igen nagy foka. Innen mondják: Éhes, mint a farkas. FARKASFA, falu Vas-, és puszta Somogy megyében; helyr. Farkasfá-n, -ra, -ról. FARKASFAJ, (farkas-faj) ösz. fn. A farkasok osztályának külön alosztálya, pl. európai, amerikai, ordas, fehér, fekete farkasfajok. FARKASFALVA, helységek Szepes, Ugocsa, Zólyom megyékben; helyr. Farkasfalvá-n, —ra, -ról. FARKASFEK, (farkas-fek) ösz. fn. Azon hely, hol a farkas rendesen lappangni, fekünni szokott. Farkasfekre találni. FARKASFENE, (farkas-fene) ösz. fn. Párizpápai szerint am. sömör. (Herpes). FARKASFI, (farkas-fi) ösz. fn. A farkas nevü állat kölyke. Farkasnak farkas a fia. (Km.). FARKASFOG, (farkas-fog) ösz. fn. 1) A farkas nevü állat foga. Farkasfogra kerülni. 2) Némely állatok, pl. malaczok rendetlen foga, mely a többiek sorából kiáll, s evéskor alkalmatlan. Néha embernek is nő ily foga. 3) Mocsáros helyeken tenyésző fű neme. (Lupus). FARKASFOGÁS, (farkas-fogás) ösz. fn. Cselekvés, midőn a farkast csapta, kelepcze, farkasverem, vagy más eszköz által kézre kerítik. FARKASFOGÓ, (farkas-fogó) ösz. fn. 1. FAR KASCSAPTA. FARKASGÉGE, (farkas-gége) ösz. fn. 1) A farkas nevű állat gégéje. 2) 1. FARKASGÉGEVIRÁG. FARKASGÉGEVIRÁG, (farkas-gége-virág) ösz. fn. Növényfaj a gégevirágok neméből, máskép: hím farkasalma, likasír. (Aristolochia clematitis). FARKASGÖDÖR, (farkas-gödör) ösz. fn. Holmi gizgazzal, náddal, falevéllel könnyedén befödött száju mélyebb gödör, melynek közepéből pózna nyúlik ki, s az ennek végéhez kötött kosárba lúd, kácsa vagy bárány van helyezve, melyek után áhítozva a farkas, a gazra lép, s ez alatta leszakadván, ő kézre kérül. Más készülettel: füz vagy nádkerités keskeny nyilással, előtte közvetlenül mély gödör, túl ezen pedig bárány van kipányvázva, mely éjjel egyre anyját ríjja, s a farkast a verembe csalja. (Bérczy Károly Vadászműszótára). Máskép: farkasverem, farkas ordító. FARKASGÚZS, (farkas-gúzs) ösz. fn. Gúzs, melylyel valakinek kezeit és lábait büntetésből vagy parlagi tréfából szorosan öszvekötik, s ide-oda hengergetik. FARKASLAKÁS, puszta Somogy megyében; helyr. Farkaslakás-on, —ra, —ról. FARKASMARTA, (farkas-marta) ösz. mn. Kit vagy mit a farkas megmart. Farkasmarta csikó. FARKASMARTALÉK, (farkas-martalék) ösz. fn. Ami a farkas fogára kerül, amit a farkas levág. Szép csikóm farkasmartalék lett. FARKASMASZLAG, (farkas-maszlag) ösz. fn. Mérges növény, melynek dióalaku magva, némely állatokat megöl, pl. a kutyákat; máskép: ebvész. FARKASGYEPÜ, puszta Veszprém megyében; Gyógyerővel is bír. (Nux vomica). helyr. Farkasgyepu-n, -re, -ről. FARKASGYOMOR, (farkas-gyomor) ösz. fn. Erős gyomor, mely a legnehezebb ételeket megemészti. FARKASMEZŐ, falu Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Farkasmező-n, -re, -ről. FARKASNEVETÉS, (farkas-nevetés) ösz. fn. Kelletlen, erőltetett nevetés, melylyel valaki harag FARKASGYOMRÚ, (farkas-gyomrú) ösz. mn. ját, boszuját akarja eltakarni. Erős gyomrú; telhetetlen, nagyehető. FARKASHAL, (farkas-hal) ösz. fn. Tengeri rabló hal, nagy nyilásu szájjal, tompa és hátrahajlott orral s erős fogakkal. (Anarchicas lupus). FARKASHALMA, puszta Veszprém megyében; helyr. Farkashalmá-n, -ra, -ról. FARKASHÁLÓ, (farkas-háló) ösz. fn. Erős, vastag fonalakból kötött háló, melylyel néhutt a farkasokat vadászszák. FARKASNYAK, (farkas-nyak) ösz. fn. Megmerevült nyak, melyet ide-oda hajtogatni nem, vagy igen nehezen lehet. FARKASNYÁL, (farkas-nyál) ösz. fn. Sajátságos és ritka érczfaj, melynek aczél szine van, s aránylag igen nehéz. (Wolframium). FARKASORDÍTÁS, (farkas-ordítás) ösz. fn. A farkas nevű állatnak erős hangu kiáltása; farkasugatás, tutulás. FARKASORDITÓ, (farkas-orditó) ösz. fn. Far FARKASHÁLYOG, (farkas-hályog) ösz. fn. Szemnyavalya, midőn a szem elhomályosodik. (Páriz-kas-verem vagy farkas-tanya téli időben. Hideg van pápai szerént: suffusio, cataracta). itt, mint a farkasorditóban. Használják melléknévül is e kifejezésben: farkasorditó tél, azaz oly kemény tél, melyben a farkasok ordítva járnak föl alá. FARKASHARAPÁS, (farkas-harapás) ösz. fn. Harapás, melyet vagy milyent a farkas szokott tenni, azaz olyan, mely a megharapott állatnak testéből egy darabot kiszakaszt. Ily harapást a kutyák is tesznek. FARKASHÁRS, (farkas-hárs) ösz. fn. 1. FARKASBOROSZLÁN. FARKASHIDA, falu Pozsony megyében; helyr. Farkashidá-n, -ra, -ról. FARKASKA, falu Trencsén megyében; helyr. Farkaská-n, -ra, —ról. FARKASKASZA, (farkas-kasza) ösz. fn. Átv. ért. am. zsákmány, martalék. Farkaskaszára jutni. Farkaskaszára vetni valakit. FARKASKELEPCZE, (farkas-kelepcze) ösz. fn. Eszköz, fogó szerszám, melylyel a farkast törbe ejtik. FARKASKODIK, (farkas-kod-ik) k. m. farkaskod-tam, -tál, -ott. Ragadozó farkas módjára sunynyogva, kullogva jár. FARKASKÖLYÖK, (farkas-kölyök) ösz. fn. Fiatal farkas, kis farkas, farkasfi. Megjobbítja magát, mint a farkaskölyök. (Km.). FARKASKÖRÖM, (farkas-köröm) ösz. fn. 1) A farkas nevü állat körme. Farkaskörmök közé jutni. 2) 1. KORPAFÜ. (Lycopodium). FARKASKÚT, puszta Mozson megyében; helyr. Farkaskút-on, —ra, ―ról. FARKASLAKA, falu Erdélyben, Udvarhely székben; helyr. Farkaslaká-n, —ra, —ról. AKAD. NAGY SZÓTÁR П. KÖт. | FARKASPATAKA, falvak Bihar megyében és Erdélyben, Hunyad megyében, továbbá puszta Kolos megyében; helyr. Farkaspataká-n, -ra, -ról. FARKASRÉV, falu Mármaros megyében; helyr. Farkasrév-en, —re, -ről. FARKASSEB, (farkas-seb) ösz. fn. A test külsején elterjedő rákfene. (Carcinoma). FARKASSERÉT, (farkas-sérét) ösz. fn. Nagyobbféle serét, farkasokat lőni való. FARKASSETÉT, (farkas-sétét) ösz. fn. A szemnek sajátságos betegsége vagy gyöngesége, midőn éjjel alig vagy épen nem lát. FARKASSZÉM, (farkas-szem) ösz. fn. 1) A farkas nevü állat szeme. 2) Átv. ért. merő nézés, milyen a haragos embereké szokott lenni. Farkasszemet nézni, azaz merőn más szemébe tekinteni, s daczosan mintegy vitára fölhíni. FARKASSZÖLÖ, (farkas-szőlő) ösz. fn. Növényfaj a czillárok neméből, melynek gyümölcse egyetlen-egy feketebarna, gömbölyü bogyóból áll. (Paris). Különösebb fajneve: négylevelű czillár. FARKASSZÖR, (farkas-szőr) ösz. fn. 1) Farkas nevü állat szőre, mely ami éghajlatunk alatt ordas, azaz feketével tarkázott, szög-sárga szokott lenni. 2) Szemszőrök között kiálló szőr, mely fájdalmat okoz, miért kiszokták tépni. FARKASSZÖRÜ, (farkas-szőrü) ösz. mn. Aminek olyan szőre van, mint a farkasnak, azaz ordas, 39 szög sárga. Farkasszőrű komondor. Átv. ért. farkasszörü bor, azaz barnás sárga, törött szinü. FARKASSZÜRKE, (farkas-szürke) ösz. mn. Olyan szürke szinű, mint a farkas szőre. Farkasszürke daróczszövet. LEGÉNY. FARKKÓRÓ, (fark-kóró) ösz. fn. Különféle növények neve, melyek szárai némileg az állatok farFARKASTANYA, (farkas-tanya) ösz. fn. lásd: kához hasonlítanak, milyen pl. az ökör-farkkóró (Verbascum thapsus). FARKASFEK. FARKASTEJ, (farkas-tej) ösz. fn. Az ebtejkó rónak nagyobbik faja. V. ö. EBTEJKÓRÓ. (Euphorbia pithyusa). FARKASTELKE, falu Erdélyben, Alsó-Fejér megyében; helyr. Farkastelké-n, —re, —ről. FARKASTOROK, vadászlak neve Pozsony me gyében. FARKASTUTULÁS, (farkas-tutulás) ösz. fn. A farkasnak tu tu hangon orditása, mit leginkább éhes állapotában hallat. Tutulnak a farkasok. FARKKÓRÓÍR, (fark-kóró-ír) ösz. fn. Gyógyerejű ír a farkkóró virágának sajtólt nedvéből. ökörfarkkóró sárga szirmú virágából kivont olaj. FARKKÓRÓOLAJ, (fark-kóró-olaj) ösz. fn. Az FARKÖTÉNY, (far-kötény) ösz. fn. 1. FARBÖR. FARKMAJOM, (fark-majom) ösz. fn. Majomfaj, melynek farka van (Cercopithecus). FARKREMEK, (fark-remek) ösz. fn. A szarvasmarhának vagy vadnak azon része, mely a farkához FARKASUL, (farkas-ul) ih. Farkas módjára, legközelebb áll, azaz a gerincz alsó vége, máskép: farkas gyanánt. FARKSZÁRNY, (fark-szárny) ösz. fn. A halak szálkás szárnya hátul, melylyel eveznek, s magukat hányják-vetik. FARKASÜGETÉS, (farkas-ügetés) ösz. fn. A farkasnak sajátságos kullogása, midőn martalék után jár. V. ö. ÜGETÉS. FARKASVADÁSZ, (farkas-vadász) ösz. fn. Személy, ki különösen a farkasokat veszi üzőbe, hogy lelődözze vagy elfogdozza. FARKASVADÁSZAT, (farkas-vadászat) ösz. fn. Vadászat a farkasok ellen. Farkasvadászatot tartani. FARKASVÁGÓ, puszta Erdélyben, Sepsi székben; helyr. Farkasvágó-n, -ra, —ról. FARKASVERÉM, (farkas-verėm) ösz. fn. lásd: FARKASGÖDÖR. Alázatos, mint a verembe esett farkas. (Km.). FARKASVÖLGY, puszta Tolna megyében; helyr. Farkasvölgy-ön, —re, —ről. FARKATLAN, (far-k-atlan) mn. tt. farkatlan-t, tb. -ok. Fark nélküli, minek farka nincsen. Farkatlan majom. Farkatlan tyúk. Határozóilag am. fark nélkül, farkatlanul. nélkül. FARKATLANUL, (far-k-atlan-ul) ih. Fark FARKAZ, (far-k-az) áth. m. farkaz-tam, -tál, -ott. Farkkal ütöget, legyez, legyinget. A ló farkazza magát a legyek ellen. FARKCSIKTOLL, (fark-csik-toll) ösz. fn. Toll, mely a madár farkcsikjából nő ki, különösen a ludaknál, melyet kiszoktak tépui, midőn hizlalják. FARKCSÓVÁLÁS, (fark-csóválás) ösz. fn. Tulajd. a farknak ide-oda legyingetése, pl. midőn a bárányok szopnak, vagy a kutyák hizelegnek. Átv. ért. mások körül hizelkedő forgolódás, kedvkeresés. FARKCSÓVÁLÓ, (1), (fark-csóváló) ösz. fn. Személy, ki alávaló czélból mások körül hizeleg, forgolódik, kedvöket keresi, a szépet teszi, udvarol. FARKCSÓVÁLÓ, (2), (1. füntebb) ösz. mn. Hizelgő, forgolódó, kedvkereső. Farkcsóváló hamis ember. fartő. FARKTOK, (fark-tok) ösz. fn. Szíjból készitett tokféle burok, melybe a lovak farkát betakarják. FARKÚ, (fark-ú) mn. tt. farkút, tb. -k v. -ak. Farkkal, mint bizonyos tulajdonságuval, ellátott. Hosszú, rövid farkú. Bozontos farkú komondor. Kurta, vágott farku. Utána a kapitány, vágott farku paripán. (Népd.). FARKTOLL, (fark-toll) ösz. fn. A madár farkából kinövő toll, vagyis azon tollak, melyek a madár farkát képezik. FARMATRING, (far-matring) ösz. fn. 1) Szíj a lószerszámon, mely a hátgerinczen végig nyulva a fark alá terjed. Szenved, mint a farmatring. (Km.). 2) Szíjeszköz, melylyel régente a lovaskatonákat úgy szokták verni, mint veszszővel a gyalogokat. Farmatringot futni. FARMATRINGOZ, (far-matringoz) ösz. áth. 1) Farmatringgal szerszámoz. Farmatringozni a lovat. 2) Farmatringgal ver. V. ö. FARMATRING. FARMOS, falu Pest megyében; EGER-, falu Borsod megyében; helyr. Farmos-on, -ra, -ról. FARNAS, falu Erdélyben, Kolos megyében; helyr. Farnas-on, -ra, -ról. FARNÁCZ, (far-nácz) fn. tt. farnáczot. Növénynem az öthímesek seregéből (Pharnaceum). FARNAD, falu Esztergom megyében; helyr. Farnad-on, —ra, -ról. FARNOS, falu Bihar megyében; helyr. Farnoson, -ra, -ról. FAROL, (far-ol) önh. m. farolt. Farral ide vagy oda fordul. Farol az ökör, ló. Átv. ért. farol a szekér, szán, midőn hátulja más irányt vesz, mint az eleje, midőn félre csúszik. FAROLÁS, (far-ol-ás) fn. tt. farolás-t, tb. -ok. Farral ide vagy oda mozdulás, fordulás, csúszás. Ökör-, lófarolás. Kocsi-, szánfarolás. |