Oldalképek
PDF
ePub

603

FÁRADT - FARAGCSÁL

FARAGDOGÁL-FARAZÓ

604

FÁRADT, (fár-ad-t) mn. tt. fáradt-at. Aki el FARAGDOGÁL, (far-ag-d-og-ál) Gyakran vagy van fáradva. V. ö. FÁRAD. Fáradt munkás , utas. folyvást farag. Fáradt lónak farka is nehéz. (Km.). Fáradt, mint a FARAGHATATLAN, (far-ag-bat-atlan) mn. tt. kutya. Átv. ért. alábbhagyó, sebességét vesztő. Fá- faroghatatlan-t, tb. - ok. Amit faragni , vagy átvitt radt golyó nem öl vadat. Fáradt hullámok. Heves vár-ért. wüvelni nem lehet. megyei tájnyelven am. sovány. Fáradt hús.

FARAGICSÁL, (far-ag-ics-ál) 1. FARAGCSÁL. FÁRADTAN, (fár-ad-t-an) ih. Erőfeszités miatt FARAGMÁNY, (far-ag-mány) fn. tt. faragellankadva, ideiglen meggyöngülve. Fáradtan értünk mány-t, tb. - ok. Faragott mű, alkotmány, pl. képvissza a városba. V. ö. FÁRAD.

szobor, bálvány. És a fejedelmek parancsolatjából tiszFÁRADTIG, (fár-ad-t-ig) ih. Fáradásig, addig, teltettek a faragmányok. (Káldi Bölcs. 14. 16). mig egészen elfáradunk. Fáradtig dolgozni.

FARAGO, (1), (far-ag-ó) mn. tt. faragó-t. 1) FÁRADTSÁG, (fár-ad-t-ság) fn. tt. fáradtság- Aki farag, kinek kötelessége, mestersége a faragás. ot. Állapot, midőn valaki elfáradt.

Faragó ember, faragó béres, faragó molnár. 2) Mivel FARADZIK, (far-ad-oz-ik) k. m. faradz-tam, faragnak. Faragó szék, faragó kés, melyeket öszvetett --tál, -ott. L. FAROL.

szó gyanánt igy is írunk : faragószék , faragókés. 3) FARADZÓ, (far-ad-02-6) fn. tt. faradeó-t. 1) Több magyar család neve. 4) Fönévül áll ezekben: Ami farol. 2) L. FAROZÓ.

képfaragó, köfaragó. FÁRAFOLYÓ, (fára-folyó) ösz. mn. Mondják FARAGÓ, (2), falu Erdélyben , Kolos megyénövényekről, melyek indái fákra felfutnak, felteke- ben; helyr. Faragó-n, -ra, -ról. rödenek. Fárafolyó borsó.

FARAGÓKÉS, (faragó-kés) ösz. fn. Két végén FARAG, (far-ag) áth. m. farag-tam, -tál, fogóval ellátott éles vaseszköz, mely által leginkább --ott. 1) Általán, valamely test külsejét, éles esz a szerszám- és bútorfákat szokták simára egyengetni. közzel, pl. késsel, fejszével metélgeti, basogatja, for FARAGÓSZÉK, (faragó-szék) ösz. fn. Kerékgácsokra szabdalja. Fúrni, faragni. Körmöket faragni. gyártók, bodnárok, szerszámkészitök stb. sajátságos Lefaragni a patkólandó körmét. Bört faragni. Le készülete, melyen ülve dolgoznak, midőn a munkába faragni a szalonnát a börröl. 2) Metszés, hasogatás vett fadarabot az úgynevezett szék fejével leszoáltal valamit képez, alakit, csinál. Szeget faragni. rítják. Nyelet faragni a fejszének. Gerendákat faragni. Ten FARAGOTT, (far-ag-ott) mn. tt. faragott-at. gelyt, kocsioldalt faragni. Képet faragni köböl, fából. Amit faragtak, kifaragtak. Faragott gerendák, fenylSzobrokat faragni márványból. Könnyit a lágy követ szálak. Faragott kép. Köböl faragott szobor. Faragott faragni. (Km.). 3) Átv. ért. simít, finomít, szelidít. képet ne csinálj magadnak. (Tíz parancs). Ezen ifjún még sokat kell faragni. Majd csak faragunk FARAGVÁNY, (far-ag-vány) 1. FARAGMÁNY. valamit belöle. Öszvetételek : Elfaragni a kiálló cso FARAKÁS, (fa-rakás) ösz. fn. 1) Öszvehordott, mókat. Kifaragni fából valamely tárgynak képét. Lefa- halmozott fa. 2) Cselekvés, szolgai munka, midőn varagni a börröl a koszt. Megfaragni a vastag szeget. laki a vágott fát halomba, kazalba, ölbe rakja. V. ö. FORGÁCS.

FARAKHELY, (fa-rak-hely) ösz. fn. Nyílt vagy FARAGÁS, (far-ag-ás) fn. tt. faragás-t, tb. kerített, vagy födeles tér, hová az épület-, tüzi- vagy - ok. Cselekvés, midőn valamit faragunk. Képfara- szerszámfát lerakják. gás, köfaragás ; gerendafaragás. V. ö. FARAG.

FARÁMA, (fa-ráma) ösz. fn. Fából készült ráFARAGATLAN, (far-ag-atlan) mn. tt. faragat- ma. Máskép : fakeret. lan-t, tb. - ok. Tulajd. amit meg nem faragtak. Fa FARAMÉK, (far-am-ék) fn. tt. faramék-ot. Tájragatlan fenyűszálak, kútágas. Atv. ért. müveletlen, szó, I. FARTÖ. darabos erkölcsü, durva, neveletlen, goromba. Fara FARÁSPOLY, (fa-ráspoly) ösz. fn. Ráspoly, gatlan paraszt. Faragatlan betyár. Faragatlan fa- melylyel fát riszálnak, simítanak , lapítanak. V. ö. tuskó. Határozóilag am. faragatlanul.

RÁSPOLY. FARAGATLANSÁG, (far-ag-atlan-ság) fn. tt. FÁRASZT, (fár-aszt v. -asz-t) áth. m. fáraszt-ott, faragatlanság-ot. Müveletlenség, erkölcsök darabos- htn. -ni v. —ani, par. fárasz-sz. Eszközli, hogy vasága, nyerseség, neveletlenség, durvaság, gorombaság. laki fáradjon, vagy, elfáradjon. V. ö. FÁRAD. Nehéz

FARAGATLANUL, (far-ag-atlan-ul) ih. 1) munkával, hosszu úttal fárasztani valakit. Kár volt Tulajd. faragás nélkül, meg nem faragva. Faragat- ezért fárasztani bennünket. Elfárasztani , kifárasztani lanul hevertetni az épületfákat. 2) Átv. ért. nyersen, a birkózó társat. Oda fárasztani a cselédet a szomszéd durván, minden finomság nélkül, neveletlenül. Fara- faluba. Magát fárasztani. Kérem, ne fáraszsza magát; gatlanul viselni magát a társas körben.

e szavakkal köszöni a nép a megkinálást. FARAGCSÁL, (far-ag-csa-al) áth. és kicsinyező; FÁRASZTÁS, (fár-asz-t-ás) fn. tt. fárasztás-t, m. faragcsál-t. Játékképen, mulatságból, könnyeden tb. —ok. Cselekvés, midön valakit fárasztunk. V. ö. farag, metélget, hasogat valamit. Körmeit faragcsálja. FÁRASZT. Fűzfasipot faragcsál. Betüátvetve : faracsgál, faracs FARAZ, I. FAROZ kál, faricsgál, faricskál.

FARAZÓ, 1. FAROZÓ.

605

FARBOGÁR-FAREDV

FAREDVESÉDÉS-FARK

606

FARBOGÁR, (far-bogár) ösz. fn. Hengerded

FAREDVESĖDÉS, (fa-redvesėdés) ösz. fn. A dereku bogárfaj, sima torjjal, és paizskákkal, melyek fának rohadása, purhásá, taplóssá válása. V. ö. REDhátrafelé keskenyre buzódnak. (Leptura).

VESĖDIK.
FARBÖR, (far-bőr) ösz. fn. Sajátságos szabásu

FARESZELŐ, (fa-reszelő) ösz. fn. Rovátkos leffentyű börből, melyet a bányászok faraikra kötve eszköz vasból, melylyel a fát riszálják. V. ö. REviselnek.

SZELŐ. FARCSAVAR, (far-csavar) ösz. fn. Így nevez FAREV, (fa-rev) ösz. fr. 1. FAREDV. tetik a puskában azon csavar, mely a puska agyát a

FARÉV, (fa-rév) ösz. fn. Hely, hol a vizen szálcsővel öszveköti.

lított fát, különösen épületfákat a szárazra vonFARCSIK, (far-csik) ösz. fn. Az állatok fará- tatják. nak vége, mely a farnyilást környezi. Különösen így FARFENE, (far-fene) ösz. fn. Sertések betegnevezzük a madarak farát, mit máskép tréfásan pussége, midőn faraikon a serte elrohad, s kukaczok espoksliveg-nek, pilspökfalat-nak is mondanak.

nek beléjök. FARCSÍKCSONT, (far-csík-csont) ösz. fn. Több

FARGÁCS, 1. FORGÁCS. izekből álló csont, mely a farcsikot képezi.

FARHÁM, (far-hám) ösz. fn. Czifra , salangos FARCSÍKDUCZ, (far-csík-ducz) ösz. fn. Ducz hám, mely a ló farát betakarja , különösen a végből, s farcsikban. V. ö. DUCZ.

hogy ereszkedőkön a ló a szekeret könnyebben tartFARCSIKFICZAMODÁS, (far-csik-ficzamodás) hassa. Hont, Nógrád, és szomszéd megyékben s áltaösz. fn. Kórállapot, midőn a farcsik kificzamodik. v. lán a hegyes vidékeken divatos lószerszám. ö. FICZAMODIK.

FARHÁMOS, (far-hámos) ösz. mn. Farhámmal FARCSIKIZOM, (far-csik-izom) ösz. fn. Izom a ellátott, ékesített, szerszámozott. Farhamos . Halfarcsikban.

lani némely palóczoknál : farhámos mise , azaz inneFARCSIKLÓ, (far-csik16) 8sz. fn. A farnak csik- pélyes mise, midőn a papok ékesebb, czafrangosabb lója v. csuklója.

öltözékekben szolgálnak. FARCSIMA, (far-csima) 1. FARCSIK.

FARHÁNYÁS, (far-hányás) ösz. fn. FarmozgaFARCSONT, (far-csont) 1. FARCSIKCSONT. tás, ide-oda riszálás. Különösen lónál rugdalás, faráFARCSOK, (far-csok) 1. FARCSIK.

nak fölfelé lökdelése. FARCZ, (far-cz) fn. tt. farcz-ot. Timárok hen

FARIDEG, (far-ideg) ösz. fu. Ideg a farban. geralaku eszköze, sodrófája, melylyel a megfestett FÁRÍT, FÁRIT, (fár-ít) áth. m. fárit-ott , htn. bört újra megtisztítják, s mintegy mángorolják. Gyöke –ni v. — ani, par. - 8. Ritka használatu ige a difar azonos for (forgat) gyökkel.

vatosabb fáraszt helyett, mint szakaszt h. szakit. FARCZÁD, falu Erdélyben, Udvarhely székben ; FÁRÍTÁS, FÁRITÁS, (fár-it-ás) fn. tt. fárítás-t, helyr. Farczád-on, -ra, --ról.

tb.-ok ; 1. FÁRASZTÁS. FARCZINÁL, (far-cz-in-a-al) áth. m. - t. Du

FARIZOM, (far-izom) ösz. fo. Izom a farban. nán túl am. valakit erösen kitudakol, kérdésre szorít, fartat, ide-oda forgat.

FARK, (1), (far-k) fn. tt. fark-at. 1) Az állati FARCZINÁLÁS, (far-cz-in-a-al-ás) fn. tt. far-debb, hosszabb s mozgékony rész, mely a négylábu

test derekának hátuljából, azaz farából kinövő rövi. czinálást, tb. – ok. Dunán túl am. erős fartatás, val állatoknál nem egyéb, mint a hátgerincz folytatása, latás, kérdőre fogás, szorítás.

a madaraknál a farcsikból kinövő tollakból áll; a haFARDAGÁLY, (far-dagály) ösz. fn. Kitömött, laknál szétoszló, tüskés evező alakkal bir stb. Szörös, abroncsos far. Átv. ért. tulzólag nagy bőség és czi- meztelen, hosszú, rövid fark. Ebet szöréről , rókát farkornya a beszédben, versben.

káról megismerheted. (Km.) Róka farkát billegeti, nászFARDAGÁLYOS, (far-dagályos) ösz. mn. Kitö- nagy akar lenni. (Lakod. vers). Farkat csóválni v. mött, abrinescsal kerített, renkesz, kövér , terebélyes csórni. Vess az ebnek, csórja a farkát. (Km.) Farka töve. faru. Fardagályos menyecske. Néhutt : duczifaros. Farka alja. Mi ennek a farka alja ? tréfásan , mi Átv. ért. tulzólag buja, és czikornyás (eléadás). Far- ára? Nem felejti kigyó a farka vágását. (Km.) Rövid, dagályos versek. (Phaleratus).

mint a nyúl farka. (Km.) Nyúl farkán gombot kot. FARÉ, (far-6) fn. tt. faré-t. Fartat' szóval kö- |(Km.) 2) Aljas beszédben : a férfi nemző tagja. 3) zös far származéka, am. fartatás ; eléfordúl Szabó | Átv. ért, valaminek vége, függeléke. Szoknya farka. Dávidnál : faréra fogja = kérdőre veszi.

Kinek szekere farkán ülsz , annak nótáját dúdoljad. FÁRÉ, (fár-é) fn. tárgyeset: -1, többes : - k. (Km.) Se fule, se farka. 4) Politikai tréfás ért. valaA székelyeknél am. viszontagság, nyomoruság , fá- mely pártfőnök kisérete. radság. Sok fárén ment keresztul, azaz, nyomoruságon,

Némelyek, mint Lugossi József szerént fark v. vitán, bajon, fáradságon.

farok am. forgó, magas hangon : furge. FAREDV, (fa-redv) ösz. fn. A fának rohado, FARK, (2), puszta Csongrád megyében; helyr. porbanyú, megtaplósodott, purhás része.

| Fark-on, -ra, --ról.

az

607

FARKAL-FARKASBOGYÓ

FARKASBOROSZLÁN-FARKASGÖDÖR 608

FARKAL, (far-k-al) önh. m.-t. Farkát for- ! FARKASBOROSZLÁN, (farkas-boroszlán) ösz. gatja , csóválja. Aljas beszédben : nöszik , fehérsze- fn. Vizenyős erdőkben tenyésző bokorfaj, simaszélű, mélylyel közösül. Elfarkal am. elillan, ellábal. hosszúkás, és hegyes levelekkel, halaványpiros, és

FARKALÁB, (farka-láb) ösz. fin. Földi bolha kedves illatú virágokkal, melyek kora tavaszszal kineme, mely meghajlott villás farkával segíti magát nyilnak. (Daphne mezereum). a szökdelésben. (Podura).

FARKASBÖR, (farkas-bör) ösz. fn. A farkasFARKALÁS, (far-k-al-ás) fn. tt. farkalás-t, tb. nak bőre, készítetlen vagy kikészítve. Farkasbörből -ok. Farkcsóválás, csavarás. Aljas nyelven : nőszés, varrt bunda. nemi közösülés.

FARKASBUNDA, (farkas-bunda) ösz. fn. FarFARKALLIK, (far-k-al-lik) k. m. farkall-ott, htn. kasbőrből készített bunda. -- ni v. -ani. Szögellik, mintegy farkon végződik. FARKASCSAPTA, (farkas-csapta) ösz. fn. SaOda farkallik a szántóföld.

játságos készületü kelepcze, a farkasok megfogására. FARKAS, (1), (far-k-as) mn. tt. farkas-t v. FARKASD, mezőváros Nyitra- és puszták Ko-at, tb. —ak. Minek farka van. Farkas majom. Átv. márom e Pest megyékben ; belyr. Farkasd-on, —ra, ért. farkas csillag.

-ról. FARKAS, (2), (far-k-as) fn. tt. farkas-t, tb. FARKASDIFALVA, helység Vas megyében; ok. 1) Ismeretes rabló állat, mely az ebek nemé- helyr. Farkasdifalvá-n, -ra, -ról. hez tartozik, erdőkben s bozótokban lakik, s a házi

FARKASÉH, (farkas-éh) ösz. fn. Az éhségnek szelid állatokban, kivált a juhokban nagy pusztitáso- igen nagy foka. Innen mondják: Éhes, mint a farkas. kat tesz. (Canis lupus). Erdei farkas , nádi farkas.

FARKASFA, falu Vas-, és puszta Somogy Ordas, fehér farkas. Nagy farkas. Vén farkas. Nem megyében; helyr. Farkasfá-n, -ra, -ról. könnyen ejted meg a vén farkast. (Km.) Éhes farkas

FARKASFAJ, (farkas-faj) ösz. fn. A farkasok nak élesebb a körme. (Km.) Alázatos, mint verembeosztályának külön alosztálya , pl. európai , amerikai, esett farkas. (Km.) Farkasnak mondják : Mi atyánk, ordas, fehér, fekete farkasfajok. azt feleli : bárányláb. (Km.) Farkasnak berket mutat

FARKASFALVA, helységek Szepes, Ugocsa, ni. Farkast emlegetnek, kert alatt kullog. (Km.) Nem Zólyom megyékben ; helyr. Farkasfalvá-n, -ra, bizzák farkasra a bárányt. (Km.). 2) Átv. ért. az alsó

-ról. részeknek feltörése, kisebesedése, megpárlása. Far

FARKASFEK, (farkas-fek) ösz. fn. Azon hely, kast kapni a lovaglástól, sok gyalogolástól, nagy for- hol a farkas rendesen lappangni, fekünni szokott. róságtól.

Farkasfekere találni. Szanszkrit nyelven : varka-82 v. vrka-sz , vark

FARKASFENE, (farkas-fene) ösz. fn. Párizpágyöktől, melylyel rokon a latin voro, német würgen ;

pai szerint am. sömör. (Herpes). (a magyarban is megvan mar ige rokon értelemben, honnan mardos , marakodik). A szanszkrit után ala- | állat kölyke. Farkasnak farkas a fia. (Km.).

FARKASFI, (farkas-fi) ösz. fn. A farkas nevü kultak a szláv vlk, volk, vluku. A külföldi nyelvészek

FARKASFOG, (farkas-fog) ösz. fn. 1) A farkas ide számitják a latin vulpes-t is. Úgy látszik csak a

nevü állat foga. Farkasfogra kerülni. 2) Némely áltörzs maradt meg a török bür , jakut börö, cseremisz latok, pl. malaczok rendetlen foga , mely a többiek pire szókban.

sorából kiáll, s evéskor alkalmatlan. Néha embernek FARKAS, (3), férfi kn. Most am. Wolfgangus. is nő ily foga. 3) Mocsáros helyeken tenyésző fü Bethlen Farkas. A farkas nagy ereje vagy bátorsá

neme. (Lupus). gánál fogva vétetett fel emberi nevezetül, mint arsz

FARKASFOGÁS, (farkas-fogás) ösz. fn. Cselán (leo) is. Már legrégibb okleveleinkben eléfordúl : lekvés , midőn a farkast csapta , kelepcze, farkasveForkos v. Forcos (1082, 1162, 1181.), Forkas v.

rem, vagy más eszköz által kézre kerítik. Forcas (1183, 1208, 1211, 1214, 1222.), Farkas

FARKASFOGÓ, (farkas-fogó) ösz. fn. 1. FARv. Farcas (1138, 1299. Jerney).

KASCSAPTA. FARKASALMA, (farkas-alma) ösz. fn. 1. GÉ FARKASGÉGE, (farkas-gége) ösz. fn. 1) A GEVIRÁG.

farkas nevű állat gégéje. 2) 1. FARKASGÉGEVIFARKASALMÁS, puszta Nógrád megyében ; RÁG. helyr. Farkasalmás-on, -ra, -ról.

FARKASGÉGEVIRÁG, (farkas-gége-virág) ösz. FARKAS-ASZÓ, falu Szathmár megyében; fn. Növényfaj a gégevirágok neméből, máskép : him helyr. - Aszó-n, -ra, ról.

farkasalma, likasir. (Aristolochia clematitis). FARKASBAB, (farkas-bab) lásd : FARKAS FARKASGÖDÖR, (farkas-gödör) ösz. fn. Holmi SZŐLŐ.

gizgazzal, náddal, falevéllel könnyedén befödött száju FARKASBÉLÜ, (farkas-bélü) ösz. mn. Igen mélyebb gödör, melynek közepéből pózna nyúlik ki, nagyehető, mint az éhes farkas.

s az ennek végéhez kötött kosárba lúd, FARKASBOGYÓ, (farkas-bogyó) ösz. fn. Nat- bárány van helyezve, melyek után áhítozva a farkas, ragulyán termő bogyó. (Bacca belladonnae).

a gazra lép, s ez alatta leszakadván, ő kézre kérül.

kácsa vagy

609

FARKASGÚZS-FARKASLAKA

FARKASLAKÁS-FARKASSZÖRÜ

610

Más készülettel : fűz vagy nádkerités keskeny nyi

FARKASLAKÁS, puszta Somogy megyében ; lással, előtte közvetlenül mély gödör, túl ezen pedig helyr. Farkaslakás-on, —ra, -ról. bárány van kipányvázva, mely éjjel egyre anyját FARKASMARTA, (farkas-marta) ösz. mn. Kit ríjja, s a farkast a verembe csalja. (Bérczy Károly vagy mit a farkas megmart. Farkasmarta csikó. Vadászműszótára). Máskép : farkasverem, farkas

FARKASMARTALÉK, (farkas-martalék) ösz. ordító.

fn. Ami a farkas fogára kerül, amit a farkas levág. FARKASGÚZS, (farkas-gúzs) ösz. fn. Gúzs, Szép csikóm farkasmartalék lett. melylyel valakinek kezeit és lábait büntetésből vagy FARKASMASZLAG, (farkas-maszlag) ösz. fn. parlagi tréfából szorosan öszvekötik, s ide-oda hen- Mérges növény, melynek dióalaku magva , némely gergetik.

állatokat megöl, pl. a kutyákat; máskép : ebvész. FARKASGYEPÜ, puszta Veszprém megyében; Gyógyerővel is bír. (Nux vomica). helyr. Farkasgyepil-n, -re, -ről.

FARKASMEZŐ, falu Erdélyben , Doboka meFARKASGYOMOR, (farkas-gyomor) ösz. fn. gyében; helyr. Farkasmező-n, -re, -röl. Erős gyomor, mely a legnehezebb ételeket meg. FARKASNEVETÉS, (farkas-nevetés) ösz. fn. emészti.

Kelletlen , erőltetett nevetés, melylyel valaki haragFARKASGYOMRÚ, (farkas-gyomrú) ösz. mn. ját, boszuját akarja eltakarni. Erős gyomrú; telhetetlen, nagyehető.

FARKASNYAK, (farkas-nyak) ösz. fn. MegmeFARKASHAL, (farkas-hal) ösz. fn. Tengeri revült nyak, melyet ide-oda hajtogatni nem, vagy rabló hal, nagy nyilásu szájjal, tompa és hátrahajlott igen nehezen lehet. orral s erős fogakkal. (Anarchicas lupus).

FARKASNYÁL, (farkas-nyál) ösz. fn. SajátsáFARKASHALMA, puszta Veszprém megyében; gos és ritka érczfaj, melynek aczél szine van, s arányhelyr. Farkashalmá-n, -ra, -ról.

lag igen nehéz. (Wolframium). FARKASHÁLÓ, (farkas-háló) ösz. fn. Erős,

FARKASORDÍTÁS, (farkas-ordítás) ösz. fn. A vastag fonalakból kötött háló, melylyel nébutt a far-farkas nevű állatnak erős hangu kiáltása ; farkasugakasokat vadászszák.

tás, tutulás. FARKASHÁLYOG, (farkas-bályog) ösz. fn.

FARKASORDITÓ, (farkas-orditó) ösz. fn. FarSzemnyavalya, midőn a szem elhomályosodik. (Páriz. kas-verem vagy farkas-tanya téli időben. Hideg van pápai szerént : suffusio, cataracta).

itt, mint a farkasorditóban. Használják melléknévül FARKASHARAPÁS, (farkás-harapás) ösz. fn.is e kifejezésben : farkasorditó tél, azaz oly kemény Harapás, melyet vagy milyent a farkas szokott tenni, tél, melyben a farkasok ordítva járnak föl ala. azaz olyan, mely a megharapott állatnak testéből FARKASPATAKA, falvak Bihar megyében és egy darabot kiszakaszt. Ily harapást a kutyák is Erdélyben, Hunyad megyében, továbbá puszta Kolos tesznek.

megyében; helyr. Farkaspataká-n, -ra, -ról. FARKASHÁRS, (farkas-hárs) ösz. fn. 1. FAR

FARKASRÉV, falu Mármaros megyében; helyr. KASBOROSZLÁN.

Farkasrév-en, —re, -röl. FARKASHIDA, falu Pozsony megyében; helyr. FARKASSEB, (farkas-seb) ösz. fn. A test külFarkashidá-n, -ra, -ról.

sején elterjedő rákfene. (Carcinoma). FARKASKA, falu Trencsén megyében ; helyr. FARKASSERÉT, (farkas-sérét) ösz. fn. NaFarkaská-n, -ra, -ról.

gyobbféle serét, farkasokat löni való. FARKASKASZA, (farkas-kasza) ösz. fn. Átv. FARKASSĖTÉT, (farkas-sétét) ösz. fn. A szemért. am. zsákmány, martalék. Farkaskaszára jutni. nek sajátságos betegsége vagy gyöngesége, midőn Farkaskaszára vetni valakit.

éjjel alig vagy épen nem lát. FARKASKELEPCZE, (farkas-kelepcze) ösz. FARKASSZEM, (farkas-szem) ösz. fn. 1) A fn. Eszköz , fogó szerszám, melylyel a farkast tőrbe farkas nevü Allat szeme. 2) Átv. ért. merő nézés, miejtik.

lyen a haragos embereké szokott lenni. Farkasszemet FARKASKODIK, (farkas-kod-ik) k. m. farkas- nézni, azaz merőn más szemébe tekinteni, s daczosan kod-tam, tál, -ott. Ragadozó farkas módjára suny- mintegy vitára fölhini. nyogva, kullogva jár.

FARKASSZŐLŐ, (farkas-szőlő) ösz. fn. NöFARKASKÖLYÖK, (farkas-kölyök) ösz. fn. vényfaj a czillárok neméből, melynek gyümölcse Fiatal farkas, kis farkas, farkasfi. Megjobbítja magát, egyetlen-egy feketebarna, gömbölyü bogyóból áll. mint a farkaskölyök. (Km.).

(Paris). Különösebb fajneve : négylevelii czillár. FARKASKÖRÖM, (farkas-köröm) ösz. fn. 1) A FARKASSZÖR, (farkas-szőr) ösz. fn. 1) Farkas farkas nevü állat körme. Farkaskörmök közé jutni. 2) nevű állat szöre, mely ami éghajlatunk alatt ordas, 1. KORPAFÜ. (Lycopodium).

azaz feketével tarkázott, szög-sárga szokott lenni. 2) FARKASKÚT, puszta Mozson megyében; helyr. Szemszőrök között kiálló ször, mely fájdalmat okoz, Farkaskút-on, -ra, ról.

miért kiszokták tépni. FARKASLAKA, falu Erdélyben, Udvarhely FARKASSZÖRÜ, (farkas-szörü) ösz. mn. Amiszékben; helyr. Farkaslaká-n, -ra, -ról.

nek olyan szőre van, mint a farkasnak, azaz prdas, SZÓTÁR I. KÖT.

39

AKAD. NAGY

611

FARKASSZÜRKE -FARKCSÓVÁLÓ

FARKÉR-FAROLÁS

612

szög sárga. Farkasszöru komondor. Átv. ért. farkas FARKÉR, (fark-ér) ösz. fn. A ló farkának ere. szöru bor, azaz barnás sárga, törött szinü.

FARKINGATÓ, (fark-ingató) ösz. fn. I. BILFARKASSZÜRKE, (farkas-szürke) ösz. mn. LEGÉNY. Olyan szürke szinű, mint a farkas szöre. Farkasszürke FARKKÓRÓ, (fark-kóró) ösz. fn. Különféle nödaróczszövet.

vények neve, melyek szárai némileg az állatok farFARKASTANYA, (farkas-tanya) ösz. fn. lásd: kához hasonlítanak, milyen pl. az ökör-farkkóró (VerFARKASFEK.

bascum thapsus). FARKASTEJ, (farkas-tej) ösz. fn. Az ebtejkórónak nagyobbik faja. V. ö. EBTEJKÓRÓ. (Euphor- erejü ir a farkkóró virágának sajtólt nedvéből.

FARKKÓRÓir, (fark-kóró-ír) ösz. fn. Gyógybia pithyusa).

FARKKÓRÓOLAJ, (fark-kóró-olaj) ösz. fn. Az FARKASTELKE, falu Erdélyben , Alsó-Fejér

ökörfarkkóró sárga szirmú virágából kivont olaj. megyében; helyr. Farkastelké-n, -re, -ről. FARKASTOROK, vadászlak neve Pozsony me

FARKÖTÉNY, (far-kötény) ösz. fn. I. FARBÖR. gyében.

FARKMAJOM, (fark-majom) ösz. fn. Majomfaj, FARKASTUTULÁS, (farkas-tutulás) ösz. fn. A melynek farka van (Cercopithecus). farkasnak tu tu hangon orditása, mit leginkább éhes FARKREMEK, (fark-remek) ösz. fn. A szarvasállapotában hallat. Tutulnak a farkasok.

marhának vagy vadnak azon része, mely a farkához FARKASUL, (farkas-ul) ih. Farkas módjára, legközelebb áll, azaz a gerincz alsó vége, máskép : farkas gyanánt.

fartö. FARKASÜGETÉS, (farkas-ügetés) ösz. fn. A

FARKSZÁRNY, (fark-szárny) ösz. fn. A halak farkasnak sajátságos kullogása, midőn martalék után szálkás szárnya hátul, melylyel eveznek, s magukat jár. V.ö. ÜGETÉS.

hányják-vetik. FARKASVADÁSZ, (farkas-vadász) ösz. fn. FARKTOK, (fark-tok) ösz. fn. Szíjból készitett Személy, ki különösen a farkasokat veszi üzöbe, hogy tokféle burok, melybe a lovak farkát betakarják. lelödözze vagy elfog dozza.

FARKÚ, (fark-ú) mn. tt. farkú-t, tb. - k v. FARKASVADÁSZAT, (farkas-vadászat) ösz.

-ak. Farkkal, mint bizonyos tulajdonságuval, elláfn. Vadászat a farkasok ellen. Farkasvadászatot tott. Hosszú, rövid farkú. Bozontos farkú komondor. tartani.

Kurta, vágott farku. Utána a kapitány, vágott farku FARKASVÁGÓ, puszta Erdélyben, Sepsi szék- paripán. (Népd.). ben; helyr. Farkasvágó-n, -ra, -ról.

FARKTOLL, (fark-toll) ösz. fn. A madár farFARKASVERÉM, (farkas-verém) ösz. fn. lásd: kából kinövő toll, vagyis azon tollak, melyek a maFARKASGÖDÖR. Alázatos, mint a verembe esett far- dár farkát képezik. kas. (Km.).

FARMATRING, (far-matring) ösz. fn. 1) Szíj FARKASVÖLGY, puszta Tolna megyében ;

, puszta Tolna megyében; a lószerszámon, mely a hátgerinczen végig nyulva a helyr. Farkasvölgy-ön, -re,

fark alá terjed. Szenved, mint a farmatring. (Km.). 2) FARKATLAN, (far-k-atlan) mn. tt. farkatlan-t, Szijeszköz, melylyel régente a lovaskatonákat úgy tb. —ok. Fark nélküli, minek farka nincsen. Farkat- szokták verni, mint veszszővel a gyalogokat. Farlan majom. Farkatlan tyúk. Határozóilag am. fark matringot futni. nélkül, farkatlanul.

FARMATRINGOZ, (far-matringoz) ösz, áth. 1) FARKATLANUL, (far-k-atlan-ul) ih. Fark Farmatringgal szerszámoz. Farmatringozni a lovat. nélkül.

2) Farmatringgal ver. V. ö. FARMATRING. FARKAZ, (far-k-az) áth. m. farkaz-tom, -tál,

FARMOS, folu Pest megyében;

EGER —, falu -ott. Farkkal ütöget, legyez, legyinget. A farkazza Borsod megyében; helyr. Farmos-on, -ra, -ról. magát a legyek ellen.

FARNAS, falu Erdélyben , Kolos megyében;

helyr. Farnas-on, -ra, -ról. FARKCSIKTOLL, (fark-csik-toll) ösz. fo. Toll,

FARNÁCZ, (far-nácz) fn. tt. farnáczot. Növénymely a madár farkcsikjából nő ki, különösen a ludaknál, melyet kiszoktak tépni, midön hizlalják.

nem az öthimesek seregéből (Pharnaceum). FARKCSÓVÁLÁS, (fark-csóválás) öszi fn. Farnad-on, -ra, -ról.

FARNAD, falu Esztergom megyében; helyr. Tulajd. a farknak ide-oda legyingetése, pl. midőn a

FARNOS, falu Bihar megyében; helyr. Farnosbárányok szopnak, vagy a kutyák hizelegnek. Átv.

on, -ra, -ról. ért. mások körül hizelkedő forgolódás, kedvkercsés.

FAROL, (far-ol) önh. m. farolt. Farral ide vagy FARKCSÓVÁLÓ, (1), (fark-csóváló) ösz. fn. oda fordul. Farol az ökör, . Átv. ért. farol a szeSzemély, ki alávaló czélból mások körül bizeleg, for- kér, szán, midőn hátulja más irányt vesz, mint az golódik, kedvöket keresi, a szépet teszi, udvarol. eleje, midön félre csúszik.

FARK CSÓVÁLÓ, (2), (1. füntebb) ösz. mn. Hi FAROLÁS, (far-ol-ás) fn. tt. farolás-t, tb. - ok. zelgő, forgolódó, kedvkereső. Farkcsúváló hamis Farral ide vagy oda mozdulás, fordulás, csúszás. Ökör-, ember.

lófarolás. Kocsi-, sánfarolás.

« ElőzőTovább »