Oldalképek
PDF
ePub

583

FAKAJMÓ-FAKEMÉNYSÉG

FAKEMÉNYSÉGÜ– FÁKLYAVIVŐ

584

FAKAJMÓ, (fa-kajmó) ösz. fn. I. FAHOROG és FAKEMÉNYSÉGÜ, (fa-keménységü) ösz. mn. KAJMÓ.

1. FAKEMÉNY. FAKALÁN, (fa-kalán) ösz. fn. I. FAKANÁL. FAKÉP, (fa-kép) ösz. fn. Fából faragott kép,

FAKALAPÁCS, (fa-kalapács) ösz. fn. Kala- fabálvány, faszobor. Ott hagyták a faképnél. (Km.). pács fából, milyet péld. a bodnárok használnak. V. FAKÉPIMÁDÁS, (fa-kép-imádás) ösz. fn. Få7. KALAPÁCS.

ból faragott istenek, bálványok imádása. FAKAMARA, FAKAMRA, (fa-kamara v. kam

FAKÉRĖG, (fa-kérég) ösz. fn. A fának külső ra) ösz. fn. 1) Kamara, melyben tüzelni való fát tar-héja , burka. Annyit használ , mint ebnek a fakéreg. tani szoktak. 2) Fából épült kamara.

(Km.). V. 7. KÉREG.

FAKERESKEDÉS, (fa-kereskedés) ösz. fn. KeFAKANÁL, (fa-kanál) ösz. fn. Fából csinált kanál, evőkanál, főzőkanál. Föld csuporhoz fakanál. reskedés, melyet valaki fával üz. Épület-, szerszám-, (Km.).

tüzi fakereskedés. Gyümölcsfa-kereskedés. FAKANAF, (fa-kanaf) ösz. fn. I. FAROST és

FAKERESKĖDŐ, (fa-kereskedő) ösz. fn. SzeKANAF.

mély, ki fával kereskedést űz. Épulet-, szerszám-, tusi FAKAPICZA, (fa-kapicza) ösz. fn. Fából, vagyis fakereskedë, V. ö. KERESKĖDÖ. vesszőből font kapicza , azaz kantár alaku szerszám,

FAKÉS, (fa-kés) ösz. fn. Kés, melynek pilinmelyet harapás ellen a kutyák fejére húznak. gája, azaz éle és foka fából van. A molnárok fakése,

FAKAPOCS, (fa-kapocs) ösz. fn. Kapocs, mely melyet egykoron a hajánál fogva felakasztott tolvaj. fából van csinálva. A ruhaszárogatók fakapcsai. V. ö.

nak adtak kezébe, hogy üstökét elriszálja vele.

FAKGAT, FAKGATÓDZIK stb. I. FAGGAT, KAPOCS.

FAGGATÓDZIK.
FAKAPONCZA, (fa-kaponcza) ösz. fn. 1. FA-

FAKIMÉLÉS, (fa-kimélés) ösz. fn. A tüzi fának
KAPICZA.
FAKARD, (fa-kard) ösz. fn. Fából csinált kard. meggazdálkodása a tűzhelyen, fütésnél stb. A taka-

réktüzelők fakimélésböl hozattak be leginkább. A gyereknek fakard való kezébe. V. ö. KARD.

FAKILINCS, (fa-kilincs) ösz. fn. Kilincsféle FAKARIKA, (fa-karika) ösz. fn. Karika fából. zár az ajtón , kapun, mely fából van csinálva. V. ö. V. ö. KARIKA.

KILINCS. FAKARÓ, (fa-karó) ösz. fn. Általán mindenféle FAKÍN, (fa-kín) ösz. fn. Növénynem a kétlakiak karó, mely fából van faragva, különösen , melyhez a seregéből és hathímesek rendéből, mely a fákon, kücsemetéket, fiatal fákat, szölővesszőket kötik. lönösen tölgyeken élődik. (Loranthus). FAKASZT, (fak-asz-t) áth. m. fakaszt-ott, htn.

FÁKLYA, fn. tt. fáklyát. Vastag , ropogva égő -ni, v. --ani. Eszközli, hogy valami fakadjon, ki- gyertya, viaszból vagy szurokból, mely innepélyes fakadjon. V. ö. FAKAD. Mózses vizet fakasztott a menetek alkalmával, vagy sötétség ellen a szabad ég kösziklából. Könyüt fakasztani valaki szemeiből. Kö- alatt használtatik. Fáklyákkal kisérni a halottat. Égő, nyükre, sirásra , nevetésre, kaczagásra, hahotára, szit- viasz-, szurkos fáklya. Átv. ért. világossság, fény, kokra, káromlásokra fakasztani. A kikelet sugarai derü. Az ész fáklyájánál vizsgálni valamit. bimbókat fakasztanak a fákon. Elfakasztani a hólya Idegen származ isu szó; latinul fax, facula, svégot. Megfakasztani a kelést, persenést.

dül fakla, németül Fackel, vendül bakla, olaszul fiacFAKASZTÁS, (fak-asz-t-ás) ösz. fn. Cselekvés, cola stb, melynél fogva valami fakad, megfakad. V. ö. FA

FÁKLYAFENYÜ, (fáklya-fenyü) ösz. fn. SzurKASZT.

kos fenyü, mely vékony hasábokra vagdalva és megFAKASZTÓ, (fak-2sz-t-6) mn. tt. fakasztó-t. gyújtva fáklya gyanánt lobog. Ami eszközli, okozza , hogy valami fakadjon, mega,

FÁKLYAHORDOZÓ, (fáklya-hordozó) ösz. fn. ki-, föl-, elfakadjon. Könyfakasztó panasz. Daganat- Személy, ki innepélyes meneten vagy más alkalomfakasztó ir.

mal égő fáklyát visz. FAKECSKE, (fa-kecske) ösz. fn. 1) Három

FÁKLYAKAR, (fáklya-kar) ösz. fn. Fogóeszegyenetlen lábu faszék vagy faállás a kovácsoknál, köz, melynél fogva az égő fáklyát tartják, hogy a melyen a lovakat patkólják. 2) Kályhafütők eszköze, csepegő szurok vagy viasz a kezet, ruhát be ne melyen a fűteni való fát be- vagy felhordják.

mocskolja. FAKELEPCZE, (fa-kelepcze) ösz. fn. Faágak

FÁKLYÁS, (fák-lya-as) mn. tt. fáklyás-t v. ból, vesszőkből csinált, font kelepcze, némely apróbb -at, tb. – ak. Fáklyával v. fáklyákkal ellátott, kierdei vadak, állatok megfogására.

sért. Fáklyás menet, temetés , zene. FAKEMÉNY, (fa-kemény) ösz. mn. Ami olyan

FÁKLYATÁNCZ, (fáklya-táncz) ösz. fn. Mekemény, mint a fa. Fakemény kenyér. Szokottabban : nyekzői innepélyes táncz az udvaroknál, melylyel az fakeménységu.

új házaspárt hálóterembe kisérik az illető udvaronczok. FAKEMÉNYSÉG, (fu-keménység) ösz. fn. Olyan FÁKLYAVIVŐ, (fáklya-vivő) lásd : FÁKLYAkeménység, mint a fáé.

HORDOZÓ.

585

FAKO-FAKÖTÉS

FAKÖTÖZŐ-FALÁB

586

FAKÓ, (1), (fak-ó) mn. tt. fakó-t. 1) Halovány FAKÖTÖZÖ, (fa-kötöző) ösz. fn. Személy , ki sárga. Fakó . Fakó lovam, paripám, Kell-e szép favágáskor a rözsét kévékbe köti. Különösen, a sóssallangos szerszám ? (Népd.). Többet költ fakóra, mint kutaknál oly napszámos, ki a sófőzéshez szükséges megérdemli fara. (Km.) Eb ura fakó. (Km.) Czo fel fát csomóba kötözve behordja. fakó ! 2) Halovány , igen szőke, szinehagyott. Fakó FAKSZEG, (fak-szeg) ösz. fn. Ekét fölemelő, képi ember. Fakó haju legény. Fakó szinil posztó. mintegy fok-szeg, fokozó szeg. Székely szó. Fakó köpönyeg, kalap, csizma. 3) Ami nincs megva FAKTAT, (fak-tat) áth. m. faktat-tam, tál, salva. Fakó szekér, fakó kerék. Nemes ember, szürdol - ott. Valamit szorongatás, fakgatás által kikutat, mány, fakó kerék, kenderhám. (Km.). 4) Elsült, elszá- kikérdez. radt, kiaszott. Fakó rétek, mezők. Fakó föld, ugar.

FAKÚL, (fak-úl) önh. m. fakúlt. Fakóra váltoEléjön egy régi oklevélben (1281-ből) fekó : zik, fakóvá lesz. V. ö. FAKÓ. Fakúl a rosz festéku „cujusdam equi feco coloris" (Jerney).

posztó, kalap. Fakúlnak öszszel a mezők. Mennyiben & fakó homályos szinűt, illetőleg FAKUPACZ, (fa-kupacz) ösz. fn. Kazal- vagy színtelent, szinehagyottat jelent, a vak szóval roko- baglyaformába öszverakott fa, rózse. nítható, s am. vakó, azaz vakszinű. V. ö. VAKISA, FAKUPA, (fa-kupa) ösz. fn. Fából való kupa. VAKOTÁS.

V. ö. KUPA.
FAKÓ, (2), (1. föntebb) fo. tt. fakó-t. Fakó ló. FAKÚSZ, (fa-kúsz) ösz. fn. A favágók neme alá
FAKÓ, (3), puszta Pozsony megyében; helyr.

tartozó erdei kis madár, mely a fák derekain nagy Fakó-n, -ra, -ról.

könnyüséggel futkos fel és alá. (Certhia familiaris).

FAL, (1), fn. tt. fal-at. Szilárd , tömör anyagFAKÓCZA, (fak-ó-cza) fn. tt. fakóczá-t. Fakó ból, különösen kőből, téglából, gerendákból stb. öszszekér, a mely nincs megvasalva.

veillesztett, rakott épitmény, melynek magassága FAKOHA, (fa-koha) ösz. fn. Átv. ért. haszon- aránylag jóval nagyobb, mint szélessége, s valamely talan, hiábavalóság, semmitérő dolog, milyen a fából térnek keritésére, elzárására, elválasztására szolgál. csinált koha volna, melyből tüzet ütni nem lehet. Fa- Köfal, mórfal, téglafal, sárfal, sövényfal, fenékfal, kohát sem ér. (Km.) Tisza mellett : fakova.

utczafal, kerítésfal, olaszfal. Négy fal, négy szem közt FAKÓHANGYA, (fakó hangya) ösz. fn. Fakó sok történik. (Km.) Falra borsót hányni. (Km.) Falra szinü erdei hangya. V. ö. HANGYA.

mászni. (Km.) Falat rakni, vonni, vakolni, meszelni. FAKOMRA, (fa-komra) 1. FAKAMARA. Azért nem verem falba fejemet. (Km.) Nem hagyja ma

FAKOPEJ, (fakó-pej) ösz. mn. Homályos fa- gát faltól (km.), azaz nem huzódik fal mögé, mint a kószinbe menő pej, zsemlyeszinű. Fakópej csikó.

rosz tanuló vagy rosz harczos. Átv. ért. akadály, elFAKÓS, (1), (fak-6-8) mn. tt. fakós-t v. – at, választó eszköz. Lerontani a falakat, melyek gátolják

honi iparunkat. tb. – ak. Kevessé fakó, a fakó színhez hasonló. FAKÓS, (2), falu és puszta Szala megyében ;

Származékai : falas, falaz stb. helyr. Fakós-on, -ra, -ról.

A fel szóval azonos, egyébiránt rokonnak te

kinthető vele a szanszkrit val vagy vall (fed, tart, FAKÓSÁRGA, (fakó-sárga) ösz. mn. Homályos támaszt), latin vallus. Lehet vál is, mintegy : választó. sárga, mely a fakóhoz közel áll. Fakósárga paripa.

FAL, (2), hangutánzás által eredt gyök, t. i. FAKOSZ, (fa-kosz) ösz. fn. Fabetegség, mely

ezen cselekvés az f ajakbetü által, az ajkak szivó mozkosz gyanánt a kérget lepi meg. FAKÓSZÜRKE, (fakó-szürke) ösz. mn. Halo- gásával van egybeköttetve, s ezen f, rokon v-vé vál

tozva feltaláltatik a latin voro, szanszkrit vark (nyel, vány sárgával vegyített szürke. V. ö. SZÜRKE. FAKÓTIS,

(fa-kótis) ösz. fo. Fából csinált kó- mar), német fressen stb. szókban is. Áth. mult : fal-t? FAKÓTIS, (fa-kótis) ösz. fo. Fából csinált kó- Az eledelt szájtátva nagy mohón veszi be. Nagyokat tis, vagyis ütő, törő eszköz, péld. a mozsárban , olaj- falni. Befalni. Felfalni. Aki sok mézet nyal, keserűt is ütő gépben. V. ö. KOTIS.

fal. (Km.) Nyalja falja. Fald belebb a sipot. (Km.) FAKOVA, (fa-kova) 1. FAKOHA.

Befalatták vele a szót. Addig nyalta falta, mig elcsáFAKÖ, (fa-kö) ösz. fn. Fa, mely a természet bitotta. Aljas beszédben am. eszik. Faljunk hamar, működése által, péld. czementvizben kő gyanánt meg azután dologra! Nem társ az, aki mindent felfal. keményül, megkövült fa.

(Km.). FAKÖPÖNYEG, (fa-köpönyeg) ösz. fn. Tréfás Származékai : falám, falás, falat, faldokol, falneve azon házikónak, mely az örhelyeken az örkato-dos, faló stb. nák számára van felállítva, hogy eső, hideg ellen be FALÁB, (fa-láb) ösz. fn. 1) Romlott, öszvehulevonuljanak. Ettől különbözik az örház, melyben az

zott vagy elvágott lábhoz kötött fakészület, melyen őrségre kirendelt csapat tanyázik.

láb gyanánt járni lehet. 2) Hosszu póznák, melyek FAKÖTÉS, (fa-kötés) ösz. fn. Az ácsoknál és bizonyos magasságban lábtartókkal, és hón alá valókasztalosoknál bizonyos neme az öszvekötésnek, midőn kal vannak ellátva, s melyek segedelmével járni, via fának végét fecskefark formára kivágják, s egy zeket átgázolni, vagy egyedül mások mulattatására másik fa végébe eresztik.

holmi mutatványokat eléadni lehet.

587

FALÁBAS-FALAT

FALATKA - FALCSONT

588

FALÁBAS, (fa-lábas) ösz. inn. Hosszu falába a nyelv. (Km.) Irigyli másnak minden falatját. Egy kon járó.

falatot sem enni. falatok esnek belőle. Ikerítve : FALÁBU, (fa-lábu) ösz. mn. Kinek fából csi- filit-falat , am. többféle falat; oly alkotású, mint : nált pótléklábai vannak. Falábu koldus.

dirib-darab. Átv. és köznépi nyelven am. részecske, FALADÓ, (fal-adó) ösz. fn. Adó, melyet né- kevés, darabka. Adj egy falat papirost. Nincs egy mely tartományokban és városokban a vár- és város- falu' szappanod? A székelyeknél annyit is tesz, mint, falak fentartására fizetnek.

kelés, daganat. Falat kelt a nyelvén. FALALAP, (fal-alap) ösz. fn. Fenék, melyre a Finnül pala. V. ö. FAL, (2). falat építik, melyen a fal nyugszik.

FALATKA, (fal-at-ka) fn. tt. falatkát. Kis faFALALMÁRIOM, (fal-almáriom) 1. FALSZEK- lat, mely egy harapásnak kevés. Néha am. kis adag, RÉNY.

kis darab, melylyel jól lakni nem lehet. Falatka keFALÁM, (fal-ám) fn. tt. falám-ot. A bogarak és nyeret kapni reggeliul. Átv. és köz nyelven am. rérobarok csőalakú hegyes szerve, mely által az eledelt szecske, darabka. Falatka gyertya , egy falatka viasz. magukba szívják, falják.

FALATOL, (fal-at-ol) áth. és önh. m. falatolt. FALÁMOL, (fal-ám-ol) áth. m. falámol-t. Fa

1) Falatokra metsz, vág, oszt. 2) Am. falatoz, azaz lámjával az eledelt magába szívja. V. ö. FALÁM.

falatonként eszik. FALANG, (fa-lang) ösz. fn. Fa nedvéből készí

FALATOLÁS, (fal-at-ol-ás) fn. tt. falatolás-t, tett langféle szesz. (Alcohol ligni).

tb. - ok. Az éteknek falatokra vágása, harapása, faFALÁNGAT, áth. m. falángat-tam, -- tál, ott. latonként nyelése; evés, étkezés. Székely földön divatos szó, am. pirongat, megszid,

FALATONKÉNT, (fal-at-on-ként) ih. Falat dorgál. Alkalmasint azonos a latin flagello-val.

FALÁNGÉROZ, önh. m. falángéroz-tam, - tál, számra, falatról falatra , minden falatot külön véve. - ott. A székelyeknél am. czékáz, csavarog. Elfa

FALATOZ, (fal-at-oz) áth. I. FALATOZIK. lángérozta az időt. Nem egyéb, mint a francziából

FALATOZÁS, (fal-at-oz-ás) fn. tt. falatozás-t, németesedett flankiren.

tb. - ok. Evésnek azon neme, midőn hamarjában, FALANGYA, (hellén eredetű), fn. tt. falangyát. sietve, nagyobb falatokat nyelve költjük el az étkeHosszu csápokkal ellátott pókfaj, tojásdad testtel és ket, midőn nem rendes terítékü asztalnál eszünk. két szemmel. (Phalangium).

Reggeli falatozás. Vadászat elötti vagy alatti falaFALÁNK, (fal-ánk) mn. tt. falánk-ot. Mohón tozás. faló, nagyevő, torkos, pákosztos. Falánk ebek. Kép

FALATOZIK, (fal-at-oz-ik) k. m. falatoz-tam, zésre hasonló nyalánk, nyulánk, félénk szókhoz. V.ö. —tál, - ott. Futtában, sietve, nagyobb falatokat -ÁNK és - ÉKONY képzök.

nyelve eszik. Falatoznak reggel és ozsonnakor a munFALÁNKSÁG, (fal-ánk-ság) fn. tt. falánkságot. kúsok. Falatoznak kiindulás elött a vadászok. FalatozMohon evés, torkosság, pákosztosság.

zunk hamar, azután menjünk. FALÁNKUL, (fal-án-k-ul) ib. Mohón falva,

FALAZ, (fal-az) áth. m. falaz-tam, -tál, -ott, nagyevők módjára, torkosan. Falánkul enni.

par. --2. Fallal kerít. Kertet, udvart falazni. BefaFALAPÁT, (fa-lapát) ösz. fn. Fából csinált, fa- lazni, azaz fal közé rakni, zárni. Elevenen befalazni

valakit. Átv. ért. kereket falazni am. új talpat csiragott lapát.

FALÁRD, (fal-ár-d) mn. tt. falárd-ot. Értemény- nálni reá. re nézve azonos falánk szóval, s képzésre olyan,

FALAZÁS, (fal-az-ás) fn. tt. falazás-t, tb. --- ok. mint csal-ból csalárd.

Valamely térnek, helynek fallal bekerítése. Befalazás FALÁRDSÁG, (fal-ár-d-ság) fn. 1. FALÁNK- am. falak közé rakás, zárás. V. ö. FALAZ. SÁG.

FALAZAT, (fal-az-at) fn. tt. falazat-ot. A felFALAPICZKA, (fa-lapiczka) lásd : FALA. épült falak öszvege, egész tömege ; az épületnek azon POCZKA.

része, melyet a falak tesznek. A kert falazatát újra FALAPOCZKA, (fa-lapoczka) ösz. fn. Lapocz- bevakoltatni. A ház falazata már kész , csak tető kell ka, azaz kis lapáthoz hasonló eszköz fából.

. Vár falazatára kiszegezett ágyúk. FALAS, (fal-as) mn. tt. falas-tv. at, tb. —ak. FALBÉLLÉS, (fal-béllés) ösz. fn. A szobák, Aminek fala van. Köfalas kert.

teremek falainak szövetekkel bevonása , fölékesítése. FALÁS, (fal-ás) fn. tt. falás-t, tb. - ok. Cselek- A bányákban am. duczok, gerendák, melyek által a vés, midőn valamit falunk, falva eszünk. Nyelés, fa- bányamenetek boltjait a bedölés ellen biztositják. lás. V. ö. FAL.

FALCSAPÓ, (fal-csapó) ösz. fn. Kömívesek kaFALAT, (fal-at) fn. tt. falat-ot. Egy darab vagy nálforma eszköze, melylyel a vakolómeszet a falra harapás az étekből, melyet egyszerre szájba veszünk, csapkodják, máskép : vakolókanál. s lenyeljük. Nagy száj nagy falatokkal telik. (Km.) FALCSAVAR, (fal-csavar) ösz. fn. Csavar, meSok keserű falatot nyelni. Kemény falat. Kis falat. lyet a falba illesztenek, hogy külső horgára v. kajmóFalat kenyér. Egy falat kenyérre nem virrad. Olyan jára valamit akasztani lehessen. ember, mint a falat kenyér. (Km.) Veszedelmes falat FALCSONT, (fal-csont) 1. HALÁNTÉKCSONT.

589

FALDOGÁL-FALHULLADÉK

FALIZZADÁS-FALKÖTÖVAS

590

FALDOGÁL, (fal-dog-ál) gyak. áth. m. faldo

FALIZZADÁS, (fal-izzadás ösz. fn. A fal anyagál-t. Folytonosan falva eddegél.

gában levő nedvnek, víznek kiszivárgása. FALDOKLÁS, (fal-d-ok-ol-ás) fn. lásd : FAL FALKA, fn. tt. falkát. 1) Egy seregbe, csoportDOSÁS.

ba, csapatba gyülekezett vagy terelt állatok. Falka FALDOKOL, (fal-dok-ol v. fal-d-ok-ol) áth. m. ökröt hajtani a vásárra. Egy falka juhot elhajtani. A faldokol-t v. faldokl-ott, htn. -ni v. faldoklani. Mo- csordából elloptak egy falka disznót. Falkával jár a hón, nagy falatokban kapja be az ételt. Faldokolva marha a tilosban. Egy falka ludat terelni a heti eszik, mint a farkas.

sárra. A csorda, nyáj, gulya, ménes szóktól annyiban Képzésre hasonló : haldokol, fuldokol, nyeldekel, különbözik, hogy ezek rendesen együtt létező, tenyéöldököl igékhez.

sző sereget képeznek, a falka pedig vagy az egészFALDOS, (fal-dos v. fal-d-os) átb. és gyakor. ből kiszakasztot rész, csapat, vagy mindenfelől öszSzaporán, mohón eszik, nyeli az étket. Elfaldosni vehajtott egyveleg. Palóczos kiejtéssel, de más tájamások elöl a konczokat.

kon is : fóka. 2) Átv. ért. csoport, több külön részekFALDOSÁS, (fal-d-os-ás) fn. tt. faldosás-t, tb. böl álló egész. Így használják ezekben : falka föld, cok. Mohón, szaporán evés , midőn valaki befalja s (Vrancsics, Nádor-codex), azután falka idövel (Tenyeldesi az ételt, anélkül, hogy megrágná.

legdi). 3) A füvészeknél am. a hímszálak öszvecsoFALÉ, (fa-lé) ösz. fn. Fából kiszivárgó, vagy portozása, egybenövése. (Adelphia). kicsapolt nedv. Nyirfa-. Falével mosogatni a bört. A törökben a rokon hangú bölük szintén am. FALÉL, (1), (fa-lél) ösz. fn. I. FALANG.

sereg, csapat, bizonyos rész. A görög golayš bizoFALÉL, (2), (fal-el) ösz. fn. 1) Faltető pártá- nyos hadi sorakozást is jelent. zata, széle. 2) Fal szöglete.

FALKALENDÁRIOM, (fal-kalendáriom) ösz.fn. FALEVÉL, (fa-level) ösz. fn. Levél, mely fá- Egy lapra nyomtatott kis kalendáriom vagyis naptár, kon terem, különböztetésül más nemű növények le- melyet kényelem végett falra szoktak akasztani. veleitől.

FALKAMPÓ, (fal-kampó) ösz. fn. Kampós szeg, „Szerelem, szerelem, átkozott szerelem,

melyet a falba ütnek, hogy holmit, pl. tisztítandó Mért nem termettél meg minden falevelen.“

ruhát lehessen rá akasztani. Népd.

FALKÁNKÉNT, (falka-an-ként) Falka számFALEVELES, (fa-leveles) ösz. mn. Falevéllel ra, csapatosan , csoportonként. Falkánként járnak a v. levelekkel ékesített, behintett, födött. Faleveles

szarvasok az erdöben. kalap, süveg. Faleveles utak, árkok. Faleveles koszorú.

FALKAPOCS, (fal-kapocs) ösz. fn. Az épitésFALFECSKE, (fal-fecske) ösz. fn. Fecskefaj, ben igy nevezik azon vasrudat, melyet a függőlegemely a falak, bástyák repedékeiben fészkel és lakik.

sen rakott falba eresztenek, hogy azt fentartsa.

FALKÁR, (fal-ka-ár) fn. tt. falkár-t, tb. - ok. FALFENÉK, (fal-fenék) ösz. fn. Alap, melyre Közönségesen seregély, mely a falkásan járó barmok a falat rakják. FALFESTÖ, (fal-festő) ösz. fn. Festő, különö

körül szokott szállongni.

FALKÁRPIT, (fal-kárpit) ösz. fn. A szobák, sen ki az ujonnan vakolt, s még nedves falakon fes

teremek falainak diszesítésére, behuzására szolgáló téseket tesz; fresco-festő.

kárpitféle lepel. FALFÜ, (fal-fü) ösz. fn. Általán fü, mely a fa

FALKÁS, (fal-ka-as, mn. tt. falkás-t v. -- at, lakon teremni szokott. Különösen : ágonvirágzó (pa- tb. - ak. Falkában levő. Innen : falkásan járnak tirietaria judaica), kretai (p. cretica), orvosi stb. falfü. FALGA, (fal-ga) fn. tt. falgá-t. A várépitésben

losba az ökrök, azaz csapatonként. am. vastag falakban öszvehalmozott s megtömött föld,

FALKÓCZ, falu Vas megyében; helyr. Falmely bástya gyanánt szolgál.

kócz-on, -ra, -ról. FALGYÁMOSZLOP, (fal-gyám-oszlop) ösz, fn.

FALKORONA, (fal-korona) ösz. fn. A régi ró

majaknál díszkorona neme, melylyel azt tisztelték Falba eresztett, s fenéktől tetöig nyuló oszlop , mely meg, ki valamely város ostrománál először hágott fel a fal erősitésére szolgál. FALGYERTYATARTÓ, (fal-gyertyatartó) ösz.

a falakra. (Corona muraria). fn. Gyertyatartó, mely a szoba vagy terem, szinház,

FALKOSZORÚ, (fal-koszorú) ösz. fn. 1) Faltemplom stb. falába van becsinálva. Hosszasága mi- korona a rómaiaknál. V. ö. FALKORONA. 2) Az att jobb ily alakban : fali gyertyatartó.

épitészetben am. koszorú alaku disziték a falakon, FALHA, (fal-ha) fn. tt. falhát. Pohos, sokat oszlopokon stb.

. evő, faló csigafaj.

FALKÖ, (fal-kő) ösz. fn. Kö, mely falak épitéFALHASADÉK , (fal-hasadék) ösz. fn. Nyilás,

sére fordíttatik, különböztetésül más használatu körepedés a falon. V. ö. HASADÉK.

vektől, milyenek, pl. járdakö, malomkö, köszöriikö stb. FALHULLADÉK, (fal-hulladék) ösz. fn. A

FALKÖTÖVAS, (fal-kötő-vas) ösz. fn. Vasdoromló- vagy dülő félben levő falról letöredező da- rongok, vasrudak, melyeket erősités végett, s hogy rabok.

a falakat öszvetartsák, az épületek be eresztenek.

591

FALKUS -- FALOSZLOP

FALÖL-FALTÖRÖ

592

FALKUS, falu Zemplén megyében ; helyr. Fal FALÖV, FALÖVEZET, (fal-öv v. —övezet) kus-on, --ra, -ról.

ösz. fn. A házfalnak külső oldalán levő s kiálló párFALKÚSZ, (fal-kúsz) ösz. fn. A harkályok tázat, mely rendesen az új emelet kezdeténél húegyik apróbb faja, hosszu fekete csörrel, rövid fekete zatik. lábakkal, kurta farkkal, s fehéres nyakkal és begy

FALPAPÍR, (fal-papir) ösz. fn. Festett a kügyel, mely a falakon nagy könnyüséggel kúsz. (Cer- lönféle rajzokkal ellátott papír, melylyel a szoba- 8 thia muraria).

teremfalakat egészen bevonják s azokra tapasztják. FALLÁMPA, (fal-lámpa) ösz. fo. Falra akasz- (Tapéte, Wandteppich. Idősb Mandy Péter). tott, falon függő lámpa.

FALPÁRKÁNY, (fal-párkány) ösz. fn. lásd : FALLIK, (far-lik v. far-ol-ik) Farol-ból elferdí

FALÖV. tett szó. L. FAROL.

FALPÁRTA, (fal-párta) ösz. fn. I. FALKOFALMÁLLÁS, (fal-mállás) ösz. fn. A falnak SZORÚ. azon állapota, midőn kövei és vakolata letöredeznek,

FALPORLÁS, (fal-porlás) ösz. fn. A falnak a mészben levő salétromtól, korbadástól stb.

azon hibás állapota , midőn alkotó részei szilárdsáFALMÁSZÓ, (fal-ınászó) ösz. fn. 1) 1. FAL- gukat vesztik, töredeznek, s az idő viszontagságai KÚSZ. 2) Alvajáró, holdkóros, ki álmában a falakon által elromlanak. mászkál.

FALREPEDÉK, (fal-repedék) 1. FALHASAFALMÁZ, (fal-ınáz) ösz. fn. Vízzel föleresztett

DÉK. sárga, vörös vagy fehér agyagföld, melylyel némely

FALRONTÓFŰ, (fal-rontó-fü) ösz. fn. lásd : vidékeken a házak falait vagy kerítésfalakat befestik,

FALFÜ. kiékesítik.

FALSEPRÜ, (fal-sėprü) ösz. fn. Hosszu nyelü FALMÉH, (fal-méh) ösz. fu. Vad, nem rajok- seprü, melylyel a falakat tisztogatják, leporozzák. ban élő méhek faja, mely régi falak réseiben sárból

FALSIKÁRLÓ, (fal-sikárló) ösz. fn. Kömívesek és homokból rak sejtfészket magának.

eszköze, azaz, fogóval ellátott sima deszkácska, mely. FALMOL, (fal-m-ol) áth. 1. FALÁMOL. lyel a felhányt vakolatot egyenesre elsimítják.

FALMŰ, (fal-mü) ösz. fn. Mindenféle épitési FALSÓ, (fal-só) ösz. fn. Középsó, mely a régi mü, mely kövekből, téglákból, vályogból stb. van falakon és mészköveken kiveri magát. (Nitrum calöszveállítva, s mészszel, agyaggal, vakolattal megerő- careum). sítve. Várnak, erősségnek falmüve.

FALSRÓF, (fal-sróf) 1. FALCSAVAR. FALNAGY, (fal-nagy, azaz falu-nagy) ösz. fn. FALSZEKRÉNY, (fal-szekrény) ösz. fn. SzekRégi iratokban am. falu nagyja, azaz falu birája, más- rény, mely falba van becsinálva ; ajtóval ellátott, és kép ugyanott : folnagy.

szekrényül szolgáló falüreg. FALNYILADÉK, FALNYILÁS, (fal-nyiladék FALSZÖNYEG, (fal-szőnyeg) ösz. fn. Szőnyeg, v. -- nyilás) ösz. fn. Rés, hasadék, repedék a falban. melylyel kényelem és ékesités végett a falat behuzFALÓ, (1), (fa-ló) ösz. fn. Fából faragott, esz

zák. V. ö. SZŐNYEG. tergált ló, milyet pl. a gyermekek játékszeréül csi

FALTALP, (fal-talp) ösz. fn. A falnak alsó rénálnak. Trójai faló. Átv. ért. vesszőparipa.

sze, mely közvetlenül az épület alapján nyugszik. FALÓ, (2), (fal-6) mn. tt. falót. Mohón evő,

FALTÁMASZ, (fal-támasz) ösz. fn. 1. FALTÁ

MASZTÉK. nyaló. Átv. ért aki mást gyülöletből mintegy elnyel

FALTÁMASZTÉK, (fal-támaszték) ösz. fn. 1) ni akar. Francziafaló németek. FALÓK, (fal-ók) fu. tt. falókot. 1) Nagyebetö, falat megerősítik. 2) Különösen, a falhoz ragasztott

Általán, akármely eszköz vagy készület, melylyel a falánk ember. 2) Éjszaki medvefaj, mely hússal táp- oszlop, mely azt a ki- vagy bedölés ellen biztositja. lálkozik. (Ursus gulo). FALOPÁS, (fa-lopás) ösz. fn. Általán, törvény

FALTARJAG, (fal-tarjag) ösz. fn. lásd : FAL

ZUZMÓ. telen cselekvés, midőn valaki más fáját eltulajdonít

FALTETŰ, (fal-tetű) ösz. fn. 1. CSIMAZ. ja. Különösen, az erdőben még lábán álló, vagy már ledöntött és elbasogatott fáknak elorzása. Falopáson munka, midőn a várfalakat, bástyákat bizonyos rontó

FALTÖRÉS, (fal-törés) ösz. fo. Várostromi érni, kapni valakit. FALOPÓ, (fa-lopó) ösz. fn. Tolvaj, ki fát lop,

eszközökkel, gépekkel rongálják. különösen ki az erdőt orozva pusztítja.

FALTÖRŐ, (1), (fal-törő) ösz. mn. Amivel faFALÓRA, (fal-óra) ösz. fn. Falon függő óra, lat v. falakat törnek. Faltörö kos. Átv. ért. kemény különböztetésül a zsebóra, toronyóra s egyéb óráktól. fejü, makacs, nyakas. Faltörő ember.

FALORMÓ, FALOROM, (fal-ormó v. — orom) FALTÖRÖ, (2), (1. föntebb) ösz. fn. Régiek Öbz, fn. Falnak teteje, tetőzete. V. ö. OROM. hadi készülete, melylyel a várak falait megrongálni,

FALOSZLOP, (fal-oszlop) ösz. fn. Oszlop, mely rajtok rést ütni, s utat nyitni törekedtek. Az ujabb vagy egészen a falba, vagy hozzá van épitve, ra- világban faltöröknek hivták azon nagy ágyukat, megasztva ; különböztetésül a különálló oszloptól. lyekből 50-60 fontos golyókat lövöldöztek.

« ElőzőTovább »