FAGYLALTOZÁS, (fagy-lal-t-oz-ás) fn. tt. fagylaltozás-t, tb. ok. Fagylalt éldelése. FAGYOS, (fagy-os) mn. tt. fagyos-t v. -at, tb.ak. 1) A kemény hideg által megmerevült. Fagyos úton járni. Fagyos ruha. 2) Fagygyal járó, fagyot hozó. Fagyos tél, fagyos idő, fagyos szél, fagyos éjszaka. 3) Fagyásnak induló, igen hideg. Fagyos vízben mosni. 4) Könnyen fázó, ki a hideget hamar megérzi, didergő. A betegek fagyosabbak szoktak lenni, mint az egészségesek. Jaj de fagyos vagy. FAGYOSAN, (fagy-os-an) ih. A hidegtől megmerevülten; jegesen; fagytól kinozva. Fagyosan enni a kocsonyát. Fagyosan ácsorogni a szabad ég alatt. FAGYOSÍT, FAGYOSIT, (fagy-os-it) áth. m. fagyosit-ott, htn. -ni v. ani, par. s. Fagyossá, jegessé tesz. Megfagyosít. A hideg éjszaki szél megfagyosítja a vizeket. FAGYOSKODÁS, (fagy-os-kod-ás) fn. tt. fagyoskodás-t, tb. ok. Szenvedő állapot, midőn valaki fagyoskodik. V. ö. FAGYOSKODIK. FAGYOSKODIK, (fagy-os-kod-ik) k. m. fagyoskod-tam, -tál, -ott. A kemény hideg által folytonosan, tartósan kínoztatik. Vékony ruhában fagyoskodni. Hideg, fütetlen szobában fagyoskodni. FAGYOSODÁS, (fagy-os-od-ás) fn. tt. fagyosodás-t, tb. —ok. Fagyosra változás. FAGYOSODIK, (fagy-os-od-ik) k. m. fagyosodtam, -tál, -ott. Fagyossá lesz, fagyra változik. Fagyosodik a víz. Fagyosodik az idő. FAGYÜMÖLCS, (fa-gyümölcs) ösz. fn. Gyümölcs, mely szoros ért. vett fán terem, pl. alma, szilva, baraczk, különböztetésül a bokrok, indás növények stb. gyümölcseitől. FAHÁGÓ, (fa-hágó) ösz. fn. 1. FAKÚSZ. FAHAMU, (fa-hamu) ösz. fn. Az elégett fának hamva. Különböztetésül másféle égékeny testek, pl. kőszén hamvától. V. ö. HAMU. FAHÁNCS, (fa-háncs) ösz. fn. Szíj vagy vẻkony lemez formára hasított fa, mely mintegy kéreghez (hámhoz, héjhoz) hasonló, milyenből pl. doboszokat, rostakérgeket készítenek. FAHÁNTÓ, (fa-hántó) ösz. fn. 1) Személy, ki a fák kérgeit lehántja, azaz lehúzza. 2) Szerszám, melylyel a kérget, fahéjat lehúzzák. FAHARANG, (fa-harang) ösz. fn. 1. TÓKA. FAHÁRTYA, (fa-hártya) ösz. fn. A fák azon vékony hártyája, mely a kéreg alatt van, és szálanként elválasztható. Fahártyával kötözgetni a virágokat, szőlővesszőket. FAHÁZ, (fa-ház) ösz. fn. Ház, melynek nemcsak födele, hanem falai is fából, fagerendákból vannak épitve. FAHÉJ, (fa-héj) ösz. fn. Általán, a fának kérge, külső burka. Különösen Keletindiában, föleg Ceylon szigetén tenyésző borostyánnemü fának belső kérge, FAGYOSSÁG, (fagy-os-ság) fn. tt. fagyosságot. Fagyos állapot, vagy a testnek gyöngesége, kémely finom és erős fűszerül szolgál. (Cinnamomum). Van nyugotindiai fahéj is. nyessége, melynél fogva a hideget igen érzi. Átv. ért. a belső érzékek merevedettsége, hidegsége, a rokonérzet hiánya, részvétlenség. FAGYÖKÉR, (fa-gyök-ér) ösz. fn. A fának azon része vagy részei, melyek a földben vannak, és melyek azt egyenes állásában fentartják, s a földből szükséges tápnedveket nyujtanak neki. Erdőirtáskor a földben hagyott fagyökerek. FAGYÖNGY, (fa-gyöngy) ösz. fn. Némely vadfákon, pl. tölgyeken termő bogyó, mely kifőzve ragadós enyvvé válik, s a madarászok által madárfogó eszközül használtatik. FAGYÖNGYÉVŐ, (fa-gyöngy-évő) ösz. fn. Rigófaj, mely a fagyöngyöt megeszi. FAGYPONT, (fagy-pont) ösz. fn. A fokozatos hévmérőnek egyik pontja, a hidegnek azon mértékét mutató, melyben a víz szabad ég alatt jéggé fagy. A hévmérő fagyponton alul vagy fölül mutat, vagy a fagyponton áll. FAGYREPEDÉK, (fagy-repedék) ösz. fn. lásd: FAGYHASADÉK. FAGYREPEDÉKÉS, (fagy-repedékės) ösz. mn. 1. FAGYHASADÉKOS. FAGYTALAN, (fagy-talan) mn. tt. fagytalan-t, tb. ok. Fagy nélküli; a miben fagy nincsen. Fagytalan tél. Fagytalan víz. V. ö. FAGYATLAN. diában, különösen Ceylon szigetén tenyésző babérFAHÉJBABÉR, (fa-héj-babér) ösz. fn. Keletinvagy borostyánfa, melynek alsó kérge nyujtja az ismeretes fahéj fűszert. (Laurus cinnamomum). FAHÉJBALZAM, (fa-héj-balzam) ösz. fn. Fahéjtól illatozó balzam, mely fahéjolajjal van vegyítve. FAHÉJBARNA, (fa-héj-barna) ösz. mn. Vöröses barna szinű, milyen a fahéj szokott lenni. Fahéjbarna szövet. FAHÉJCSEMETE, (fahéj-csemete) ösz. fn. A fahéjbabér nevű fának csemetéje. V. ö. FAHÉJBABÉR. FAHÉJFA, (fa-héj-fa) ösz. fn. lásd : FAHÉJ BABER. FAHÉJFESTVÉNY, (fa-héj-festvény) ösz. fn. Festvény, mely fahéjnevü fűszerből vagy fahéjbabérból készül. V. ö. FESTVÉNY. FAHÉJGOLYÓ, (fa-héj-golyó) ösz. fn. Golyóformába, kisded golyókba göngyölgetett fűszerféle fahéj. FAHÉJÍZ, (fa-héj-íz) ösz. fn. A fahéj nevü fűszernek sajátságos íze; vagy olyan iz, milyen a fahéjé szokott lenni. FAHÉJMONDOLA, (fa-héj-mondola) ösz. fn. Megtisztított, meghámozott mondola, melyet porczukorral és fahéjjal megfüszereznek. FAHÉJOLAJ, (fa-héj-olaj) ösz. fn. Fahéjbabér héjából és virágaiból készitett igen vékony, hevítő, s nagyon illatos olaj. FAHÉJPÁLINKA, (fa-héj-pálinka) ösz. fn. Fahéjjal fűszerezett pálinka. FAHÉJPAPÍR, (fa-héj-papír) ösz. fn. Fahéjból, azaz fakéreg belső hártyájából készitett papír. FAHÉJRÓZSA, (fa-héj-rózsa) ösz. fn. Különös rózsafaj, melynek illata a fahéjéhoz hasonlít. (Rosa cinnamomea). FAHÉJSZAG, (fa-héj-szag) ösz. fn. A fahéj nevű fűszer szaga vagy illata. FAHÉJSZAGÚ, (fa-héj-szagú) ösz. mn. Minek olyan szaga van, mint a fahéj nevű füszernek. Fahéjszagú rózsa. FAHÉJSZESZ, (fa-héj-szesz) ösz. fn. Erős illatú szesz, melyet fahéjból készítenek. V. ö. SZESZ. FAHÉJSZÍN, (fa-héj szín) ösz. fn. Olyan szín, milyen a fűszerféle fahéjé, azaz sárgás vagy vöröses barna. FAHÉJSZINŰ, (fa-héj-szinű) ösz. mn. Minek olyan a szine, mint a fűszeres fahéjé. Fahéjszinű kelmék, szövetek. FAHÉJSZÍNGALÓCZA, (fa-héj-szin galócza) ösz. fn. Galócza, azaz leveles gombafaj, melynek fahéj-szine és fűszeres illata van. (Agaricus cinnamomeus). FAHÉJVIASZ, (fa-héj-viasz) ösz. fn. Illatozó s kövéres tömeg, mely a fahéjbabér gyümölcséből főzés által készül. FAHÉJVIRÁG, (fa-héj-virág) ösz. fn. 1) A fahéjbabér virága. 2) Fahéjhoz hasonló fűszer, mely hihetőleg a laurus malabathrum nevü fának megszárított virágbimbója. FAHÉJVÍZ, (fa-héj-víz) ösz. fn. Fahéjbabéron átcsepegetett illatos víz. FAHENGER, (fa-henger) ösz. fn. Fából csinált henger. V. ö. HENGER. Fahengerre tekergetni az okleveleket. Vastag fahengerrel egyengetni a rögös utakat. FAHEVEDER, (fa-heveder) ösz. fn. Fából készitett pártázat, azaz keskeny deszka vagy lécz, mely holmi famüveket, péld. bútorokat öszvetart. Faheveder az ajtókon, asztalokon, ágyakon stb. V. ö. HE VEDER. FAHÍD, (fa-híd) ösz. fn. Híd, melynek minden részei fából építvék, különböztetésül más anyagból, pl. kőből, vasból való hídtól. FAILLETMÉNY, (fa-illetmény) ösz. fn. Illetménye, járandósága, járuló része valamely hivatalnoknak, szolgának a fából, leginkább tűzi fából. FAISKOLA, (fa-iskola) ösz. fn. Hely, telek, kert, hol a magról kelt fiatal csemetéket nevelik, nemesítik, s mindaddig ápolgatják, mig átültetésre vagy eladásra alkalmatosakká lesznek. FAISTEN, (fa-isten) ösz. fn. Fából faragott, s Istent ábrázoló szoborkép, bálvány. Némelykor használják a latin faunus (= erdőisten) helyett is. FAISZ, falu Pest megyében; helyr. Faisz-on, -ra, -ról. FAIZ, (fa-i-z) önh. m. faiz-tam, —tál, -ott. Cselekvés, midőn valaki faiz. V. ö. FAIZ. 2) Jog FAJ, fn. tt. faj-t, tb. ok. A fi, fiú szóval rokon mind hangra, mind értelemre. 1) Származék, ivadék, valamely törzsöknek ága. Keleti, nyugoti faj. Magyar faj, német faj. Szláv faj. Innen fajhalak, melyeket szaporítás végett a halastóba eresztenek ; fajvessző, azaz a fának tenyésztésre, oltásra való vesszeje, hajtása. A jó faj idején kimutatja magát. (Km.) Különféle faju lovak, juhok. 2) Természettanilag, állatok, növények vagy ásványok külön alosztálya, melynek egyénei bizonyos jegyekre nézve egymáshoz hasonlók, s mely jegyek a felsőbb osztály (genus) minden egyéneire nem illenek, pl. a tyúkok osztályának fajai a gyöngytyukok, górtyukok stb. 3) Átv. ért. am. féle, minemüség, osztály, rend. Ezen faj embereket nem szenvedhetem, kik szemben dicsérgetnek. FAHORDÓ, (1), (fa-hordó) ösz. fn. 1) Személy, Ilyen fajból nekem is van két fegyverem. Eléjön már ki fát hord. A fahordókat ölszámra vagy napszámban | a régi halotti beszédben : fojanec = fajának. fizetni. 2) Hordó nevü edény fából, különböztetésül a Származékai : fajlik, fajos, fajta, fajtalan, fajú, köhordótól. fajul, fajzik stb. FAHORDÁS, (fa-hordás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki szekéren vagy gyalog bizonyos helyről máshová szállítja a fát. Fahordásra hajtani a jobbá gyokat. Fahordásért fizetni a napszámost. : 577 FÁJ-FÁJDALMASSÁG FÁJDALMATLAN-FAJILAG 578 Öszvetételei: fajtó, fajvessző, kutyafaj, növény-mely szerint fájdalmakat éreztet, fájdalmakkal teli faj stb. FÁJ, (1), személytelen ige, m. fájt. Néha az elsőbb személyek sem szokatlanok : fájok, fájsz, fájunk, fájtok. Mondjuk, midőn valamely hatás az érzékekre, s közvetőleg a lélekre kellemetlen és kinzó, gyötrő benyomással van. Használják 1) személyragos alanyesettel, pl. fáj a szivem, fáj a fogam. Szólj fiam, mid fáj. Hallgass nyelvem, nem fáj fejem. (Km.); 2) tulajdonitó esettel. Fáj neki, hogy elmellőzték. Akinek hol fáj, ottan tapogatja. (Km.) Fáj az embernek, ha érdemét nem becsülik; 3) felható ragu névvel, ezen sajátos mondásban: fáj a foga valamire. Nagyon fáj a fogam ezen szép csikóra. Ezek, és hasonlók átv. értelemben mondvák, s nagy vágyást, kivánást jelente nek. 4) távolító ragu névvel, mely a fájás okát je lenti. Fáj a szeme a sok olvasástól. Fáj a lába a sebes járástól. Mitől fáj a fogad? Származékai: fájás, fájdalom, fájít, fájlal, fájó stb. Öszvetételei fej, fog-, fül-, gyomorfájás stb. Rokonok vele a hellen oiai, psu, a latin vae, vah, mandzsur pai, török wai, német weh, sínai hái (dolor); a finnben poden fájok, paasen fájdalmat okozok. FÁJ, (2), falu Abaúj megyében; helyr. Fáj-on, ―ra, -ról. FAJANKÓ, (fa-jankó) ösz. fn. 1) Csúfnév, s am. buta, ostoba, tökfilkó, idomtalan tuskó. 2) Csizmalehuzásra való faeszköz. 3) Szánkó orrára faragott, vagy bognárczímerül szolgáló emberfej fából. FÁJÁS, (fáj-ás) fn. tt. fájás-t, tb. ok. Szenvedés vagy szenvedő állapot, melyet valamely kellemetlen benyomás közvetlen a testnek, s közvetőleg a léleknek is okoz. Ágyékfájás, fej-, ful-, fog-, nyak- stb. fájás. Szívfájás. Fájást okozni. Fejfájásban szenvedni. FAJD, (fa-i-d, máskép fajdok, azaz fai-tyúk) fn. tt. fajd-ot. Erdei tyúkfaj, mely leginkább a havasok fenyveseiben tenyészik. A fajdkakas feje, nyaka és háta fehér foltokkal pettyegetett fekete szinű, begye pedig, melle és farka barnás fekete. Párzás idején, ú. m. tavaszkor, faágon ülve naphoszszant elkiáltoz. Nevét (mint föntebb láttuk) fa szótól vette. Eredetileg : fai tyúk, ebből lett egy szóvá olvadva: fajdok, s megrövidülve: fajd. Gatyás fajd. Suket fajd. Nyirfajd. FÁJDAL, (fáj-d-al) áth. 1. FÁJLAL. FÁJDALMAS, (fáj-d-al-m-as) mn. tt. fájdal mas-t v. -at, tb. —ak. 1) Fájdalmat okozó, fájdalommal járó. Fájdalmas csapás, seb, nyavalya. Fáj. dalmas tapasztalat. 2) Fájdalmat szenvedő, fájdalommal teljes. Fájdalmas szüz anya. V. ö. FÁJDALOM. FÁJDALMASÍT, FÁJDALMASIT, (fáj-d-alm-as-ít) áth. m. fájdalmasít-ott, htn. -ni v. ani, par. 8. Fájdalmassá tesz, fájdalommal eltölt. A durva érintés még inkább fájdalmasítja a sebet. FÁJDALMASSÁG, (fáj-d al-m-as-ság) fn. tt. fájdalmasság-ot. Kellemetlen tulajdonsága valaminek, AKAD. NAGY SZÓTÁR. 1. кÖ1. 1 van. Nagy fájdalmassága miatt alig türhető kórállapot. FÁJDALMATLAN, (fáj-d-al-m-atlan) mn. tt. fájdalmatlan-t, tb. ok. Fájdalom nélküli; kinek fájdalma nincs; ami nem fáj. Fájdalmatlan tompa kórság. Fájdalmatlan köszív. V. ö. FÁJDALOM. FÁJDALMATLANSÁG, (fáj-d-al-m-atlan-ság) fn. tt. fájdalmatlanság-ot. Fájdalom nélküli állapot vagy tulajdonság; az érzésnek tompasága, midőn a különben kellemetlen benyomások mit sem hatnak reá. FÁJDALMATLANUL, (fáj-d-al-m-atlan-ul) ih. Fájdalom nélkül. Fájdalmatlanul kiállani a sebészi műtétet. FÁJDALMÚ, (fáj-d-al-m-ú) mn. tt. fájdalmú-t, tb.ak. Fájdalomtól gyötrött, kinzott. Hét fájdalmú szűz Mária. FÁJDALOM, (fáj-d-al-om) fn. tt. fájdalmat. 1) Kín, gyötrelem, melyet kellemetlen benyomás okoz. Testi, lelki, szivbeli fájdalom. Mély fájdalom. Száraz fájdalom. Szülési, anyai fájdalom. 2) Sajnálkozás. Fájdalommal értettem a rajtad esett csapást. Fájdal mat gerjeszteni a hallgatók szivében. 3) Használtatik indulatszó gyanánt. Fájdalom! hogy úgy történt. Ekkor am. sajnos, szomorú dolog, kár. FÁJDALOMDÍJ, (fájdalom-díj) ösz. fn. Fájdalomért, valamely bántalmazásért fizettetni szokott pénzbeli büntetés (leginkább fenyitő ügyekben). FÁJDALOMENYHITÖ, (fájdalom-enyhitö) ösz. mn. Fájdalom hatását, erejét, élességét kisebbítő, szeliditö. Fájdalomenyhitő szerek, baráti vigasztalás, elszórakozás. FAJDJÉRCZE, (fajd-jércze) ösz. fn. A fajd nevű tyúkfajnak nősténye. V. ö. FAJD és JÉRCZE. FÁJDÍT, (fáj-d-ít) áth. m. fájdit-ott, par. -8, —ni v. —ani. Testének valamely részében fájást érez. Fejét fájdítja. htn. FAJDOK, (fai-tyúk) 1. FAJD. FÁJDÚL, (fáj-d-úl) önh. m. fájdúl-t. Fájóssá lesz, fájni kezd. Megfájdúltak a sok járásban lábai. Fájdulnak szemei a nagy füsttől. L. FÁJÚL. . FÁJÉKONY, (fáj-é-kony) mn. tt. fájékony-t v. -at, tb. -ak. Fájásra ingerelhető, könnyen fájó, miben a legkisebb benyomás fájdalmat okoz. Fájé kony szemek. Fájékony csúzos lábak. Fájékony üres fog. Fájékony szivi nő. FÁJÉKONYSÁG, (fáj-é-kony-ság) fn. tt. fájé konyság-ot. Hajlandóság, ingerlékenység a fájdalmas érzésekre. A lábak fájékonysága az időváltozást legott érzi. FÁJÉSZ, (fáj-ész) áth. m. fájész-tam, —tál, -ott. Balatonmelléken am. valamely elszalasztott szerencsét sajnál, s nehezen felejt, fájlal. FAJHAL, (faj-hal) ösz. fn. Így nevezik azon halakat, melyeket szaporítás végett a halastavakba eregetnek. FAJILAG, (faj-i-lag) ih. Faj szerint, faját illetőleg. A házi tyúk és fajdtyúk fajilag különböznek. 579 -ni v. FÁJÍT-FAJSZ FAJT-FAJTALANUL 580 FÁJÍT, FÁJIT, (fáj-it) áth. m. fájít-ott, htn. | Lásd: FAISZ és FAJZ helyneveket is, minthogy -ani. Tulajdonkép: fájóvá tesz, fájdalmat ezekkel a hasonló betük miatt gyakran fölcseréltetik. okoz. Táj-, sőt csaknem közszokásilag am. fájlal, azaz fájdalmasnak érez valamit, fájdít. FÁJKÜRT, falu Bars megyében; helyr. kürt-ön, -re, -ről. FAJT, (faj-t) fn. tt. fajt-ot. Tájdivatosan am. faj, azon különbséggel, hogy a fajt egyedül az állaFáj-tokról használják. Jó fajt, rosz fajt tehén, ló. Másfajtból való. Jó fajtú legény. Máskép : fajta, 1. ezt. FÁJLAL, (fáj-l-al v. fáj-lal) áth. m. fájlal-t. 1) Érzi, hogy valamije fáj. Fájlalja a derekát, fejét. 2) Sajnál vmit vagy sajnálkozik vmin. Mindnyájan fáj laljuk halálát. Nagyon fájlalom, hogy nem segíthetek. Csak azt az egyet fájlalom, hogy stb. FAJTA, (faj-ta, azaz faj-tova) fn. tt. fajtát. A fajnak, mint neve is mutatja, tovább származtatása : al-faj. Jó fajta, rosz fajta am. jó fajból, rosz fajból eredett. Egyébiránt e szóval gyakran megvetésből is élünk. Ebfajta, kutyafajta, pogányfajta. Rajta matb.gyar rajta, jön a török a pogányfajta. (Régi dal). Haják jó értelemben is. Gyoles ung, gatya lobog rajta, mis, álnok fajta. Veszett, gonosz fajta. Használez az igaz magyar fajta. Alföldi, bakonyi fajta. Egyezni látszik vele a latin foetus. FÁJLALÁS, (fáj-l-al-ás) fn. tt. fájlalás-t, -ok. 1) Érzése annak, hogy valamink fáj. Fogak, lábak fájlalása. V. ö. FÁJLAL. 2) Sajnálás. FÁJLALAT, (fáj-l-al-at) fn. tt. fájlalat-ot. Kellemetlen érzet, mely akkor van bennünk, midőn valamink fáj. Elvont értelme által különbözik a fájla lás szótól. FÁJLALATOS, (fáj-l-al-at-os) Fájós, fájdalmas érzetekkel teljes, azokkal járó. Fájlalatos csapások, nyavalyák. V. ö. FÁJLALAT. FAJLIK, (faj-l-ik) k. m. fajl-ott, htn. fajlani. Fajt ereszt, szaporodik, fiadzik, ivik. Mondjuk különösen az állatokról. Elfajlik, am. elfajzik. FAJLINKA, (a német Veilchen-ből kölcsönzött nek látszik) fn. tt. fajlinkát. A sárga violák egyik osztálya, melynek virágai a szár hegyén sürü kalászba állnak öszve. (Cheiranthus Cheiri). Néhutt : fajtlinka. FAJNÉV, (faj-név) ösz. fn. Név, mely által a fajt a nemtől megkülönböztetjük, pl. gém, gólya, fajnevek, mennyiben egy nem alá, t. i. a gázlók közé tartoznak. FÁJÓ, (fáj-ó) mn. tt. fájó-t. Ami fáj, fájdalmat érez. Fájó seb; fájó szív. Rög rögre hull, temetve ott két fájó szív pihen, —ok. Tulajdonkép, kinek vagy minek faja nincs, FAJTALAN, (faj-talan) mn. tt. fajtalan-t, tb. ért. buja, a testi gyönyörben annyira megromlott, aki nem szaporít, kinek magva szakad. Köz és átv. hogy faját szaporítani képtelen. Határozóilag am. fajtalanul. FAJTALANÍT, FAJTALANIT, (faj-talan-it) áth. m. fajtalanít-ott, htn. —ni v. —ani. Fajtalanná tesz. V. ö. FAJTALAN. lan-it-ás) fn. tt. fajtalanítás-t, tb. ok. Fajtalanná FAJTALANÍTÁS, FAJTALANITÁS, (faj-ta—ok. tevés. FAJTALANKODÁS, (faj-talan-kod-ás) fn. tt. fajtalankodás-t, tb. -ok. Fajtalan, azaz buja életmód. V. ö. FAJTALAN. FAJTALANKODIK, (faj-talan-kod-ik) k. m. fajtalankod-tam, tál, ott. 1) Fajtalan, azaz buja életet visel, bujálkodik. V. ö. FAJTALAN. 2) Szemtelen beszédekkel, intésekkel, jelekkel buja indulatát elárulja. FAJTALANKODÓ, (faj-talan-kod-ó) mn. tt. A gróf és a jobbágy leány egy sírnak mélyiben." | fajtalankodó-t. Fajtalanul kicsapongó, buja életet vi Eötvös József. FÁJÓS, (fáj-ó-os) mn. tt. fájós-t v. -at, tb. -ak. Folytonosan, tartósan fájó, amiben a fájdalmat állandólag vagy gyakran érezni. Kihuzatni a fájós fogat. A fájos szemek veresek. Fájos lábai megérzik a légváltozást. Kanczarugás nem oly fájos. (Km.) Ráakadtak a fájósára. (Km.). selő, szemérem ellen beszélő, tevő. FAJTALANODÁS, (faj-talan-od-ás) fn. tt. fajtalanodás-t, tb. ok. Fajtalanná változás; bujálkodóvá levés. FAJTALANODIK, (faj-talan-od-ik) k. 1) Fajtalanná, azaz olyanná válik, ki faját szaporítani nem képes. V. ö. FAJTALAN. 2) Buja természetet FAJÖVEDELĖM, (fa-jövedelem) ösz. fn. Er-ölt, bujálkodóvá lesz. dőkből, fatenyésztésből bejövő haszon. FAJTALANSÁG, (faj-talan-ság) fn. tt. fajta FAJROKON, (faj-rokon) ösz. mn. Az egy nem lanság-ot. 1) Bujaság; a nemző ösztönnek tiltott, és alá tartozó fajok egymásnak fajrokonai. FAJSULY, (faj-suly) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva bizonyos teriméjü test ugyan akkora teriméjü testnél nehezebb vagy könnyebb, pl. a vasnak fajsulya nagyobb a földénél; a fának fajsulya kisebb a vizénél. (Gravitas specifica). FAJSZ, falvak Somogy és Veszprém megyében, különösen ez utóbbiban van NEMES-FAJSZ, falu és PÓR-FAJSZ puszta; helyr. Fajsz-on, ra, -ról. mértéken túli kielégitése, mely gyakran a nemző erő tehetlenségét vonja maga után. 2) Mind az olyanféle szók, beszédek, cselekvések, melyek bujaságra ingerelnek. FAJTALANUL, (faj-talan-ul) ih. Buján, paráznán; szemérem nélkül; a nemző ösztönnel visszaélőleg. Fajtalanul élni, beszélni, integetődzni. FAJTALANUL, (faj-talan-úl) önh. m. fajtalanúl-t. Fajtalanná, bujává lesz, fajtalanodik. FAJTÁZ, (faj-ta-az) önh. m. fajtáz-tam, -tál, -ott. Balatonmellékén am. fajúl. Elfajtázni. FAJTÓ, (faj-tó) ösz. fn. Halastó, melyben bizonyos halfajakat szaporítanak. FAJTÓ v. FÁJTÓ, falu Zólyom megyében; helyr. Fájtó-n, -ra, —ról. FAJTYÚK, (fai-tyúk) 1. FAJD. lás-t, tb. ok. Különös fajjá változás, átalakulás. Elfajulás. V. ö. FAJÚL. SÁG. FAJULTSÁG, (faj-ul-t-ság) fn. 1. ELFAJULT FAJUSZKA, (betüáttétellel am. faszulyka, paszulyka, paszuly, mely a latin és hellen phaseolus-ból kölcsönöztetett), fn. tt. fajuszkát. Erdélyben am. közönséges bab, melyet néhutt paszulynak neveznek. telménél fogva jelent nagy bőség vagy teljesség miatti FAK, (2), elvont gyök, a fakó, fakúl származékokban. Rokonai: vak, melyből vakota, vakisa és fek, melyből fekete származott. FAKA, (fak-a) mn. tt. fakát. Kemenes vidékén am. poczokos, nagy döhér hasú, ki majd megfakad vagy pukkad. Faka ember. FAKAD, (fak-ad) önh. m. fakad-tam, FAJÚL, FAJUL, (faj-úl) önh. m. fajúl-t. Új faj gyanánt keletkezik, születik, más (különösen roszabb) fajjá változik. Hová fajultál dicső nemzet? Elfajulni, azaz eredeti fajától elütni, az ősök régi jó szokásaiból kivetkőzni. Mondják a növényekről is. Idegen ég alatt a legnemesebb gyümölcsök elfajulnak. tál, FAJÚLÁS, FAJULÁS, (faj-úl-ás) fn. tt. faju-ott. Általán, valami a nagy bőség, teljesség miatt nyomás, eröltetés által kitör, kiömlik. Különösen 1) mondjuk a nedvről, mely valahonnan kinyomúl, kiered. Fakad áradás idején a fenékvíz. Könyük fakadnak szememből. Geny fakad a sebből. Kifakadt a takony az orrából. Fakad a sajtó alól a szőlő nedve. 2) A növények bimbóiról, hajtásairól, melyek kinyilnak vagy kibujnak, kisarjadzanak. Fakadnak a bimbók, gyönge csirák. 3) Akármily nedves, vagy levegővel fölfújt testről, midőn nyomás által elrepedvén, fölpattanván, a benlevő nedvet, levegőt kibocsátja. Fakad a duda, hólyag, hupolyag, ha erősen megszorítják. 4) Átv. ért. valamely érzelem, indulat kitör, s ekkor ra re ragu nevekkel vagy állapotjegyzővel jár. Sirásra, könyükre, nevetésre, hahotára, szitokra, káromkodásra fakadni. Néhutt: sirva, nevetve fakadni. Mire nem fakad az ember, ha bántják? Olyasmire fakadok, hogy magam is megbánom. Öszvetételek : Elfakadni mérgében. Felfakadt a hasa, daganata. Kifakadt belőle a bosszu. Majd megfakad mérgében. Ha mindjárt megfakadsz is bele. Elfakadni nevetve, sirva, szitkozódva, káromkodva. FAJVESSZŐ, (faj-vessző) ösz. fn. valamely növénynek, különösen fának, szőlőnek tenyésztésre, szaporításra, pl. oltásra, döntésre használt ága. FÁJVIRÁG, (fáj-virág) ösz. fn. Szép szirmokkal ékes virágfaj, több alsóbb fajokkal, melyek némi érzékenységgel birni látszanak, midőn illetés által maghüvelyeik fölpattannak, s magvaikat szétszórják. (Noli me tangere. Balsamina impatiens). FÁJVIRÁGMAG, (fáj-virág-mag) ösz. fn. A fájvirág kipattanó magva. FAJZ, falu Erdélyben, Küküllő megyében; helyr. Fajz-on, -ra, -ról. L. FAISZ és FAJSZ helyneveket is. FAJZÁS, (faj-oz-ás) fn. tt. fajzás-t, tb. ok. Állatok és növények szaporodási állapota, midőn faj zanak. V. ö. FAJZIK. FAKADÁS, (fak-ad-ás) fn. tt. fakadás-t, tb. ok. 1) A nedvnek valamely szükebb helyről tágasbra kinyomulása, kitörése. Vízfakadás, genyfakadás. 2) Az állati testen persenés, romlott nedvnek, genynek FAJZAT, (1), (faj-oz-at) fn. tt. fajzat-ot. Min-öszvegyülése. Teli van fakadásokkal orczája. Kihányden, ami állati vagy növényi szaporodás, tehát: szü-ták bőrét a fakadások. 3) A növények tenyésznedvének lés, ellés, hajtás, kikelés stb. által származik. Emberi, kitörése. Bimbófakadás, sarjfakadás. V. ö. FAKAD. állati fajzat. Fák, virágok fajzatai. Néha megvető FAKADÉK, (fak-ad-ék) fn. tt. fakadék-ot. Azon értelemmel bír. Istentelen gonosz fajzat. Viperák faj- nedv vagy test, mely fakadva tör ki. Vízfakadék, forzati, (így nevezé Idvezitőnk a farizeusokat). rásfakadék. Különösen, a bőrön támadó, s romlott FAJZAT, (2), puszta Heves megyében; helyr. nedvvel tölt perzsenés, apróbb kelés stb. Fajzat-on, -ra, -ról. FAJZATELŰZÉS, (fajzat-el-űzés) ösz. fn. Az anya méhében levő magzatnak idő előtti eröltetett elszülése, magzatelhajtás. (Procuratio abortus). FAKADÉKOS, (fak-ad-ék-os) mn. tt. fakadékos-t v. at, tb. —ak. Amin fakadék támadt; persenéses, keléses. Fakadékos bőr. FAKADOZ, (fak-ad-oz) önh. m. fakadoz-tam, FAJZIK, (faj-oz-ik) k. m. fajz-ottam, -ottál, tál, -ott. Folytonosan vagy több helyen fakad. -ott, htn. fajz-ani. Fajt ereszt, fajt szaporít. Fajza- Áradáskor fakadoz a fenékvíz. A Királyhegy oldalainak a szülő, ellő, tojó állatok. Fajzanak a fák gyökér- ból számos forrás fakadoz. Fakadoznak könyűi. Kikeböl, hajtás vagy magvaik által. Elfajzani, azaz ősei, letkor fakadoznak a fák bimbói. Perzsenések fakadoznemzői, törzsöke eredeti természetétől elütni. Öseiktől | nak a bőrén. V. ö. FAKAD. elfajzott unokák. | FAKADOZÁS, (fak-ad-oz-ás) fu. tt. fakadozás-t, FAK, (1), elvont gyök, mely fak-ad, fak-aszt, tb. ok. Folytonos, gyakori, több helyen kitörö fag-gat, (fak-gat) stb. származékokban él. Eredeti ér- fakadás. |