53 EGYHÉT-EGYIDŐBEN EGYIDŐS-EGYÍT 54 EGY-HÉT, (egy-hét) ösz. fn. Hét napból álló | jobb. 2) Egykor, valamikor, régente. Egyidőben minidőkör, melyet vasárnaptól szombatig számlálunk ren- den magyar nemes nemcsak czim szerént, hanem valódesen, ámbár akármely más naptól is számíthatni, ssággal vitézlő volt. őseink hétfőtől számították, mi megtetszik a hét némely napjainak magyar neveiből, ú. m. hétfő am. a tét feje az az első napja, kedd am. ketted (t. i. nap). Fgyhétre elutazni. Egyhétben egyszer enni meleget. Külon is írhatjuk egy hét, de a következő származékokban inkább öszveírva találjuk. EGYIDŐS, (egy-idős) ösz. mn. Ugyanazon korban levő, egy időben született. Az én barátom egyidős velem. α EGYIK, (egy-ik) mn. tt. egyik-ét. Élünk vele, midőn többek közöl egyet különösen kimutatunk. Egyik eb, másik kutya. (Km). A sok közöl ez egyiket EGYHETES, (egy-hetes) ösz. mn. Ami egy hét ismerem. Egyik sem szól. Egyik kéz a másikat mossa. től fogva tart, létezik, él. Egyhetes eső. Egyhetes be- | (Km.). Egyik pap (vagy nap) a másiknak tanitványa. tegség. Egyhetes gyermek. Különbözik tőle egyhéti, (Km.). Egyik olyan, mint a másik. Egyik másik csak azaz, egy hétre való, terjedő, egy hét alatt történő. tesz valamit. Az egybirtokú személyragok hozzájárulEgyhéti eleséget vinni magával. Ez egyhéti munkába tával,,közől névutó kihagyása eszközöltethetik. Ö került. Egyhéti utazás. Így különböznek ezen időre választottak egyike, körülírva: ő a választottak közöl vonatkozók: egynapos és egynapi, egyhónapos és egy-egyik. Egyikével az utasoknak találkoztam, körüliráshónapi, egyéves és egyévi. L. —ES és —I képzők. EGYHÉTI, (egy-héti) ösz. mn. 1. EGYHETES. EGYHÉTRE, (egy-hétre) ösz. ih. 1) Hét napig tartó időre. Eltávozott egyhétre. 2) Hét nap mulva. Egyhétre visszatér. Ki tudja, élünk-e egyhétre. Tegnaphoz, mához, holnaphoz egyhétre. sal: egyikkel az utasok közöl találkoztam. A bírák egyikét megvesztegették, körülirással : a birák közöl az egyiket megvesztegették. Az egyes számban csak a harmadik személyragot veszi fel, de a többesben mind a hármat: egyikünk, azaz, egyik közölünk, egyiktek, v. egyiketek, (Molnár Albertnél: egyitek, mi ma sem szokatlan) egyikök, némely szójárásban : egyikőjök, Régi magyar iratokban eléfordul személyrag nélkül is, pl. azoknak sem egyikhez (a mostani divat szerént: sem egyikéhez); felmenvén a hajó egyikbe; mikor volna a városok egyikben; és igy lött a napok egyikben; e két fiamnak egyik üljön te jog felöled. Tatrosi cod. Asszonyembereknek egyik. Döbrentei cod. De ezek mai | időben az általánosan uralkodó szokás ellen vannak s az ekként irónak vagy beszélőnek hibákul rovatnáEGYHITÜ, (egy-hitü) ösz. mn. Ugyanazon hi-nak; a régiségben is latínosságoknak látszanak. ten, valláson levő, azon egyház tanait követő. Egyhitu házasok, polgárok. EGY HIÁN v. HÍJÁN, ösz. ih. Élünk vele, midon valamely kerekszámból csak egy hiányzik, s ekkor a kerekszám elé teszszük, pl. Egy hián száz forint, azaz, kilenczvenkilencz. Egyik tizenkilencz, másik egy hián húsz. (Km). EGYHÍMES, (egy-hímes) ösz. mn. Minek egy hímje vagy hímszála van. Növényrajzi műszó. Egyhímesek (Monandria). EGYHÚRÚ, EGYHURU, (egy-húrú) ösz. mn. és fn. Minek egy húrja van; különösen ilyen hangszer. Monochordon). EGYHUZOMBAN, (egy-huzomban v. huzamban) ösz. ih. Egy huzással; félben nem szakasztva. Egyhusomban kiinni egy itcze bort. Egyhuzomban hat mérföldet elmenni, vagy útazni. EGYIDEIG, EGYIDEIGLEN, (egy-ideig v. -ideiglen) ösz. ih. Bizonytalan, vagy bizonyos idő folytáig. Egyideig nálunk maradhatsz. Egyideig szolgált a szerencse neki. EGYIDEJÜ, (egy-idejü) ösz. mn. 1) Egy időben létező, diszlő. Egyidejű gyümölcsök. 2) Egykoru, ugyanazon években vagy éveket élő. Egyideju oskola társak. EGYIKMÁSIK, (egyik-másik) ösz. mn. Majd ez, majd amaz; több közől egykettő; némelyik. Egyikmásik csak ad valamit, ha nem mindenik is. EGYIPTOM, fn. tt. Egyiptom-ot. Felső, vagyis éjszaki Afrikának termékeny tartománya, latinúl Aegyptus, hellenül Alyvntos, ezért ma némelyek Egyiptus-nak irják, de az általános népnyelv Egyiptom-ot mond, valamint a régi magyar könyvekben is így találjuk. TOMI. EGYIPTOMBELI, (egyiptom-beli) 1. EGYIP. EGYIPTOMI, (egyiptom-i) mn. tt. egyiptomi-t, tb.ak. Egyiptomba, vagy Egyiptomból való, ott történt, onnan eredő. Egyiptomi lakos. Egyiptomi tíz csapás. EGYIPTUS, 1. EGYIPTOM. EGYIRÁNT, (egy-iránt) ösz. ih. Elemei szerént EGYIDEJŰSÉG, (egy-idejüség) ösz. fn. Többeknek azon közös tulajdonsága, melynél fogva egy azt tenné egy irányban, azon egy czélra vagy czélidőben léteznek, vagy hasonló életkoruak. Az egyide-ból, de ezen jelentésben nem divatos, hanem hibásan jűség leginkább kedvez a barátsági viszonyoknak. egyaránt helyett használtatik. EGYIDÖBELI, (egy-idő-beli) ösz. mn. 1. EGY KORU. EGY-IDŐBEN, (egy-időben) ösz. ih. 1) Ugyanakkor, ugyanazon időszakban. Árpád és Szvatopluk egy időben éltek. Ez értelemben két szó s külön írva ! EGYIRÁNYU, (egy-irányu) ösz. mn. Egy irányban futó. Egyirányú vonalak. (Lineae paralellae), l. EGYENKÖZÜ, és v. ö. IRÁNY. EGYÍT, EGYIT, (egy-ít) áth. m. egyít-étt, htn. ni vagy —eni. Egygyé tesz, két vagy többféle 55 EGYÍTÉS-EGYKI EGYKISSÉ-EGYLEJTES 56 tárgyat úgy öszvekapcsol, hogy egy alakuljon be- | Egyed v. egyén, személyre vitetve. (Egymi, dologra lőlök. EGYÍTÉS, EGYITÉS, (egy-it-és) fn. tt. egyités-t, tb. -ék. Egygyé tevés, egygyé alakítás. EGYIZBEN, (egy-izben) ösz. ih. Egyszer, egyszerre, nem többször. Egyízben öt is betették a hüsre. Egyízben két dolgot végezni. EGYJELENTÉSÜ, (egy-jelentésű) ösz. mn. Ugyanazon jelentéssel biró; ugyanazon értelmü. Egy jelentésű példabeszédek. Egyjelentésű talányok. Egyjelentésű szók. EGYKASZÁLATÚ, (egy-kaszálatú) ösz. mn. Mondják rétről, melyet évenként egyszer kaszálnak, mely sarjút nem terem. Máskép : egyfüvü. EGYKARÚ, (egy-karú) ösz. mn. Kinek egy karja van. Egykaru nyomorék, koldús. Szokottabban félkarú. EGYKEDVŰ, EGYKEDVÜ, (egy-kedvű) ösz. mn. Valamely tárgy iránt sem jó sem rosz kedvet nem mutató; különösen, semmi részvéttel nem viseltető, vagy részvétet nem jelentő, akár azért, mert a dolgot kicsinyli, akár pedig, hogy nem ohajtja stb. Egykedvünek lenni, mutatkozni valami iránt. Hideg, egykedvü ember. V. ö. KÖZÖNYÖS. EGYKEDVŰLEG, (egy-kedvűleg) ih. Részvétlenül, sem jó sem rosz kedvet nem mutatva, változatlan kedélylyel, lelki állapottal. Egykedvüleg nézni mások örömét, vagy szomorúságát. Egykedvüleg venni, fogadni a sors viszontagságait. EGYKORI, (egy-kori) ösz. mn. Egy időben volt, létezett, néhai. Hol vannak egykori társaink? Elmúltak az egykori jó idők. EGYKORON, (egy-koron) ösz. ih. 1. EGYKOR. EGYKORÚ, (egy-korú) ösz. mn. 1) Életét vagy létét azonegy időponttól számitó. Kik egy napon születtek, ez értelemben legszorosabban véve egykoruak. 2) Ugyanazon időben élő, habár egyik előbb született is, mint a másik. Hunyadi János és Czillei Ulrik egykoruak voltak, Használtatik főnév gyanánt is. EGYKORÚSÁG, (egy-korúság) ösz. fn. Tulajdonság, melynélfogva ketten vagy többen vagy ugyanannyi életévet számlálnak, vagy egy időben, időszakban élnek, ámbár évszámra különböznek. V. ö. EGYKORÚ. EGYKÖNNYEN, (egy-könnyen) ösz. ih. Köny EGYKEDVŰSÉG, (egy-kedvűség) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valakire sem jó sem rosz változólag nem hat; midőn minden iránt részvétlen. Hi-nyü móddal, nehézség nélkül, egyhamar. Innen ugyan deg, megfásult, indíthatlan egykedvüség. meg nem szabadulsz egykönnyen. Nem találsz egyköny EGYKÖZARÁNYU, (egy-köz-arányu) ösz. mn. EGYENKÖZÜ, PÁRHUZAMOS. EGYKÉT, (egy-két) ösz. mn. Ez mindig az il-nyen ily hív czimborát. lető név előtt közvetlenül áll, s azért ragozatlan ma-1. rad. Jelentése egy pár, vagy bizonytalan számu kevés. Egykét jó ember sok jót tehet. Egykét tehén nem nagy csorda. (Népd). EGYKÖZÜ, (egy-közü) ösz. mn. 1. EGYEN KÖZÜ. EGYLÁBIG, (egy-lábig) ösz. ih. Az utósó emberig, mindvalamennyien, egyet sem véve ki; máskép: egyszálig. Egylábig vagy mindegylábig odavesztek a csatában. Jobbára veszélyt jelentő mondatokban használtatik. EGYKETTŐ, ösz. mn. Nem közvetlenül áll mellette a főnév, mely a beszéd szövegében már előre bocsáttatván, e szónál csak alatta értetik, miért ezen szó ragozás alá jön, péld. Érkeznek már a fecskék, én is láttam egykettőt. Néha elválasztva mindkét része EGYLÁBU, (egy-lábu) ösz. mn. Egy lábbal biragoztatik. Egyetkettőt, egynekkettőnek; de a tárgy-ró. Használtatik tulajd. és átv. értelemben. Egylábu eseten kivül szokottabb, egyedül az utóbbinak rago-kórvitéz. Egylábu asztalka. Máskép : féllábú. zása, egykettőnek, egykettőért, egykettőböl stb. Főnév gyanánt áll ily mondatokban: Egyetkettőt lép, megint megáll. Egykettőt ugor a tánczban. EGYKEVÉSSÉ, EGYKEVESSÉ, (egy-kevéssé) ösz. ih. 1) Nem sokat, nem igen, nem nagyon. Egykevéssé megijedni, félni. Egykevéssé kétkedni. 2) Kis időig. Várakozzatok egykevéssé. Egykevéssé, és már nem láttok engem, és ismét egykevéssé, és megláttok engem. (Káldi, János 16. 16). EGYLAKI, (egy-laki) ösz. mn. Igy neveztetnek azon növények, melyeknek párzó részei külön virágokban ugyan, de azonegy törzsön vannak. (Monoecia). EGYLAPOS, (egy-lapos) ösz. mn. Oly házfödélről mondatik, melynek csak egy lejtő oldala van, a másik pedig függőlegesen áll. Egylapos tető. EGYLEBBENYÜ, (egy-lebbenyű) ösz. mu. Mondatik rovarokról, melyeknek egyszerü lebbenyök, azaz röpüjök, szárnyok van. (Monoptera). EGYKEZÜ, (egy-kezü) ösz. mn. 1. FÉLKEZÜ. EGYKI, (egy-ki) ösz. nm. tt. egyki-t. 1) Egyvalaki, a sok közöl egy nevezetlen, bizonytalan. 2) | POS. EGYLEJTES, (egy-lejtes) ösz. mn. 1. EGYLA EGYLET, (egy-el-et) fn. tt. egylet-et. Ujabban felkapott szó (szöglet hasonlatára), am. egyesület. Vedegylet, szederegylet, olvasóegylet. EGYLETI, (egy-let-i) mn. tt. egyleti-t, tb. -ek. Egylethez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Egyleti tinok, szabályok, pénztár, törvények stb. EGYLEVELÜ, (egy-levelü) ösz. mn. Igy nevezik a füvészek azon növényeket, melyeknek virágbimbóit egyetlen levél, vagy hártyatok borítja. Egylevelüfü. (Ochris monophyllos). EGYMAGA, (egy-maga) ösz. személyragozott visszatérő névmás. A többi személyek: egymagam, egymagad, egymagunk, egymagatok, egymaguk. Egyedul magam, magad, —maga stb. EGYMÁS, (1), (egy-más) személyre és élő dologra viszonyuló ösz. fn. tt. egymás-t, (csak az utóbbi szó ragoztatik), többese nincsen. 1) Viszonyosan felváltva majd ez, majd amaz; ez is, az is. Egymás szarára hallgatni. Egymás becsületét védelmezni. Egymás hajába kapni. Az ebek egymást czibálják. 2) Fönév nélkül névmás gyanánt áll a mondatban, és szinte viszonzást jelent. Szeressétek egymást, azaz, te őt, és ő téged, vagy ti őket, és ők titeket, vagy te öket stb. Egymással megbarátkozni. Egymástól elválni. Egymásra haragos szemeket vetni. Egymásra haragudni. Egymáshoz járni. Egymás kezére játszani. Néha az élettelen dolog személyesittetik. A szerencsétlenség egymást éri. EGYMÁS, (2), (1. föntebb) élettelen tárgyra viszonyuló ösz. fn. tt. egyetmás-t. Különféle holmi, pogyász, bútorok, apróságok. Egyetmást megszabadítani a tűzveszély elől. Egyetmást eldugdosni a zsebekbe. A többi esetekben is mindkét tagjánál fogva kell ragozni, péld. egygyelmással, egynekmásnak. Egybenmásban. Egygyelmással odábbállani. Egynekmásnak megvásárlását valakire bízni. Különbözik : egyetmás. EGYMÁSBA, (egy-másba) ösz. ih. Egyik a má sikba; az ebbe, ez pedig abba. Egymásba fonni az alvók üstökeit. Egymásba fonni a karokat. Egymásba ereszteni a gerendákat. Egymásba szövődni. Egymásba szeretni, bolondulni. EGYMÁSÉRT, (egy-másért) ösz. ih. Ez v. ezek, azért v. azokért, és viszont. Egymásért kezeskedni, azaz egyik a másikért; mindnyája egyért, és egy mindnyájaért. Élni halni egymásért. EGYMÁSUTÁN, (egy-más-után) ösz. ih. Folytonosan, megszakadás nélkül; gyorsan, hamar. Egymásután ballagni. No csak rajta legények, egymásután! Ragoztatni is szokott mint valamely főnév. Az egymásutánt nem tudni vagy nem tartani meg. EGYMENDEN, (egy-menden) ösz. mn. régies. Ma: mindenki, kiki. Egy mendennek ő müvelkedete szerént (unicuique secundum opera ejus). Tatrosi co n EGYNAPI, (egy-napi) ösz. mn. Egy napra való, egy napig tartó. Egynapi eledel. Egynapi munka. Egynapi út. Egynapi járó föld. EGYNAPOS, (egy-napos) ösz. mn. Ami egy naptól fogva él, vagy létezik. Egynapos csecsemő. Egynapos uralkodás. EGYNEHÁNY, (egy-nehány) ösz. mn. Nem nagy és határozatlan számu. Egynehány napig maradj nálunk. Egynehány forint kisegítene bajunkból. A fővárosban egynehány ismerősre találtam. EGYNÉHÁNY, 1. EGYNEHÁNY. EGYNEHÁNYAN, EGYNÉHÁNYAN, (egynehányan v.-néhányan) ösz. ih. Határozatlan számu kevesen, nem sokan. V. ö. NEHÁNY. EGYNEHÁNYSZOR, EGYNÉHÁNYSZOR, (egy-nehányszor v. -néhányszor) ösz. ih. Határozatlan számu kevés ízben; nem sokszor. Egynehányszor tanúja valék a tisztújítási botrányoknak. Betegségemben egynehányszor meglátogatott. EGYNEJU (egy-nejü) ösz. mn. 1) Kinek egy neje, felesége van. 2) A növénytanban oly növény, melynek termő bimbajában egyetlen nőszálacska van. (Monogynon). EGYNEJŰSÉG, (egy-nejűség) ösz. fn. 1) Egy nővel, feleséggel élés. 2) Némely növények tulajdonsága, melynél fogva egy nőszálok van. V. ö. EGYNEJÜ. EGYNÉMELY, (egy-némely) ösz. mn. és nm. Határozatlan valaki vagy valami. Egynémely ember. Egynémely nyári nap. EGYNÉMINEMŰ, (egy-némi-nemű) ösz. mn. Valaki vagy valami, kinek vagy minek neme határozatlan. Egynéminemű idegennel találkoztam. Egynéminemű tárgy elfoglalta lelkemet. EGYNEMŰ, (egy-nemű) ösz. mn. 1) Ugyanazon nemből való, azon nemhez tartozó. A házi tyúk, és gyöngytyúk egynemű madurak, de nem egy fajuak. A komondor és öleb egynemű állatok. Egynemű a farkas a kutyával. 2) Egyféle, hasonló tulajdonságokkal biró. Egynemü dologgal foglalkozni. V. ö. NEM, fn. EGYNEVŰ, (egy-nevű) ösz. mn. Hasonló nevet viselő, ugyanazon nevű. Több vármegyék székváro saikkal egynevüek, pl. Győr vármegye és Győr városa, Pozsonyvárm. és városa, egynevüek. EGYNYIRETŰ, (egy-nyiretü) ösz. mn. Ha a birkát évenként egyszer nyírik, az ily gyapjat egynyiretűnek mondják. Egynyiretu gyapju. EGYREMÁSRA, (egyre-másra) ösz. ih. 1) FolyEGYOLDALÚ, (egy-oldalú) ösz. mn. Minek tonosan, egyiket a másik után; nyakrafőre, sietve. egy oldala van. Egyoldalu háztető, melynek csak egy- Egyremásra teszik a készületeket. Egyremásra hurczolfelől van lejtője. A növénytanban egyoldalu a kalászkodnak. 2) Különfélére, sokfélére, holmire. Egyremásra vagy boglár, midőn virágai a szárnak csak egyik ol- elkelt a sok pénz. 3) Általában, egyiket a másikkal, dalán nyilnak, az ellenoldal pedig csupaszan áll. Átv. jobbat roszabbal stb. értve, számítva. Hogy az alma ért. az egyoldalú alatt azt értjük, miben csak egy egyremásra? részről vétetik valami tekintetbe. Egyoldalú szerződés, melyben csak egyik fél kötelezi magát valaminek teljesítésére. Egyoldalú itélet, mely a tárgyat nem taglalja minden részről. Egyoldalu vizsgálat, értekezés. Egyoldalu müveltség, ismeret. EGYOLDALÚLAG, (egy-oldalúlag) ösz. ih. Csak egy részről, egyfelől, egy tekintetben, nem mindünnen nézve, vizsgálva. Egyoldalúlag itélni valamely ügyről. Egyoldalúlag venni fel a dolgot. EGYOLDALÚSÁG, (egy-oldalúság) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valami csak egy oldalról, azaz, nem mindenik részről vizsgáltatott, hányatott meg. Birálati egyoldalúság. V. ö. EGYOLDALÚ. EGYOLYKOR, (egy-olykor) ösz. ih. Egyszeridőben, néha. EGYÓRAI, (egy-órai) ösz. mn. 1) Egyóráig tartó. Egyórai út, munka. 2) Egy órakor történő, egy órára eső. Egyórai örkiáltás. Egyórai ebédlés. EGYÓRÁNYI, (egy-órányi) ösz. mn. 1) Oly tá volságban levő, melyet egy óra alatt meg lehet tenni. Egyórányi messzeség, távolság. Egyórányira menni, gyalogolni. 2) Ami egy órai időből áll. Egyórányi időköz. EGYÓTA, (egy-óta) ösz. ih. Meg van rövidítve, egy idő óta helyett, s am. bizonyos időtől fogva, kezdve. EGYÖLNYI, (egy-ölnyi) ösz. mn. Minek magassága, széle vagy hossza egy ölre terjed. Egyölnyi mélységu víz. Egyölnyi szélességü járda. EGYÖNTETŰ, (egy-öntetű) ösz. mn. Azon egy öntetből való, egy öntet eredménye. Átvitelesen: egy rendszerű, azonegy rendszerben vagy szellemben dolgozott, készített. EGYPÁR, (egy-pár) ösz. fn. Ugyanazon nemből vagy fajból kettő, együtt véve. Egypár csizma. Egypár fehérruha. V. ö. PÁR. EGYPATÁJU, (egy-patáju) ösz. mn. Aminek patája, illetőleg patanemü körme hasítatlan. Egy patáju állatok. EGYRE, (egy-re) ih. 1) Ugyanarra. Egyre megy, akár így, akár úgy. 2) Folyvást, szünetlen, ismételve, mely értelemben mind szócskát is fölvesz maga elé : mindegyre. Egyre alkalmatlankodik kérésével. Mindegyre azon töri fejét. EGYRENDÜ, (egy-rendü) ösz. mn. 1) Egy rendből, rangból való, vagy ahhoz tartozó. Egyrendü urak, tisztviselők. 2) Egyforma, rokon, hasonló. A hírlapiróknak egyrendu foglalkozásuk van. EGYRÉSZÉNT, (egy-részént) 1. EGYRÉSZT. EGYRÉSZT. EGYRÉSZT, (egy-részt) ösz. ih. A dolgot egy el nem jöttél. Egyrészt örülni, másrészt szomorkodni részről, bizonyos oldalról tekintve. Egyrészt jobb, hogy kell a történteken. Egyrészt jobb szeretem, hogy úgy történt. Máskép: egy részént, egy részről. Megfelel nekik : másrészt, másrészént, másrészről. EGYRÉT, (egy-rét) ösz. fn. Valamely táblavagy lemezszerü lapos test egészen véve, öszvehajtatlanul. Egyrétben nyomtatni és bekötni valamely munkát. Egyrétben készített földabrosz. Egyrét vászon, gyolcs. Egyrétben varrt gatyaszár. Ha az egyrétet két egyarányos lapra behajtják, vagy két külön rétet összevesznek, lesz belőle kétrét. Kétrétben vett papiros. Kétrétben szabott gatya. V. ö. RÉT. EGYRÉTÜ, EGYRÉTÜ, (egy-rétű) ösz. mn. Minek egy réte van, mi egy rétből áll. Egyrétü földabrosz. Egyrétü gatya. V. ö. RÉT, EGYRÉT. EGYROSTBAN, (egy-rostban) ösz. ih. Egyizben, egyszer, nem kettőztetve, nem ismételve. V. ö. ROST. EGYRŐLEGYIG, (egyről-egyig) ösz. ih. Mindnyájan, elsőtől utósóig. Egyrőlegyig elfutottak. Szokottabban és jobban egytőlegyig. EGYRŐLEGYRE, (egyről-egyre) ösz. ih. 1) Mindenről, valamennyiről sorjában. Egyrőlegyre megmondani, mit követett el. 2) Folytonosan, szünetlenül. Egyrőlegyre búslakodik. EGYRÖLMÁSRÓL, (egyről-másról) ösz. ih. Különféléről, majd erről, majd arról. Hosszas beszélgetésben egyrőlmásról eléhozakodtunk. EGYSÉG, (egy-ség) fn. tt. egység-ét. 1) Valakinek, vagy minek azon tulajdonsága, melynélfogva egymaga van. Az Isten egysége. 2) Állapot, midőn többféle egy egészszé alakulva van, akár anyagilag, akár szellemileg. Társulati, polgári, vallási egység. 3) Ugyanazonság. Az eredetinek és fordításnak értelmi egysége. EGYSEM, (egy-sem) tagadó nm. tt. egyetsem. Több, vagy sok közöl senki, vagy semmi. Soktól kértem, de egysem adott. Több fegyvert próbáltam, s egysem tetszett. Egyetsem láttam közölök. EGYSOROS, (egy-soros) ösz. mn. Egy sorból álló, egy sorral biró. Egysoros nyakgyöngy. Egysoros gombú dolmány. EGYSZAKOS, (egy-szakos) ösz. mn. Ami egy szakból áll; a maga nemében egyszerü. EGYSZÁLIG, (egy-szálig) 1. EGYLÁBIG. EGYSZÁLNYI, (egy-szálnyi) ösz. mn. Egyetlen szálból álló. Egyszálnyi haja sincs. EGYSZARVU, (egy-szarvú) ösz. mn. Minek egy szarva van. Egyszarvu bogár. Egyszarvu czethal. Igy neveztetik azon mesés állat is, melyet ló alakban, s homloka közepén hegyes szaruval képeznek a festök. (Unicornis). az aprólékos fizetéseket. Egyszeresíteni a bonyolodott EGYSZERI, (egy-szer-i) mn. tt. egyszeri-t, tb. —ek. Egykori, néhai, egyszer élt. Egyszeri ember. Ö is úgy tesz, mint az egyszeri ember. Mesék- és elbeszé lésekben némely, egyrémely helyett használtatik. EGYSZERIBEN, (egy-szer-i-ben) ösz. ih. Mindjárt, tüstént, legott, késedelem nélkül. Egyszeriben ott leszek. EGYSZERÍT, EGYSZERIT, (egy-szér-ít) 1. EGYSZERŰSÍT. EGYSZERKÉTSZER, (egyszer-kétszer) ösz. ih. Jelent határozatlan kis számot; néha, kevésszer. Egyszerkétszer meglátogatott bennünket. EGYSZERMÁSSZOR, (egyszer-másszor) ösz. ih. Néhanéha, olykorolykor, nem gyakran. EGYSZERRE, (egy-szer-re) ih. 1) Egy ízöszvesen; egy időben. Egyszerre lefizetni az adósságot. Egyszerre három dolgot végezni. Egyszerre mentek el a látogatók. 2) Hirtelen, hamar, tüstént. Észre sem vettük, csak egyszerre előttünk álla. Egyszerre eltünt szemeink elől. EGYSZÉLTÉBEN v. EGYSZÉLTIBEN, (egy-ben széltében) ösz. ih. Egy sorban, egy sorjában, egymás mellett. Egyiknek széle a másikét éri. Négy lovat egy meltiben fogni a kocsiba. A törzs szélt vagy szélett szokottabban széltül (nem : széltől). Épen azon ragozással mint mostanában, általában sőt egyáltalában is. Egyvégtiben szintén hasonló alkotású, de annyiban különböző értelmű, hogy ez inkább azt jelenti egyik (vagy egyiket stb.) a másik után, midőn egyiknek vége a másikat éri. EGYSZEM, (egy-szém) ösz. fn. Az úgynevezett franczia kártyajátékban azon lap, melynek csak egy szeme van. Népnyelven: disznó. EGYSZERSMIND, (egyszer-s-mind) ösz. ih. Élünk vele, midön többfélét állítunk vagy tagadunk, melyek mind együvé valók, s azokat egymással kapcsolatba akarjuk hozni. Munkára küldé cselédeit, egyszersmind meghagyá nekik, hogy minél előbb végezzék azt. Ö nem csak eszes, de egyszersmind erényes ifju. EGYSZERTE, (egy-szer-te) ih. Egy izben. A te képző nagyobb nyomatékot ad az egyszer szóEGYSZÉMÉLYĖS, (egy-személyės) ösz. mn.nak, mint : régen, régente, hajdan, hajdanta, tízszerte, Egyszemélyből álló, egy személynek való. Egyszemélyes követség. Egyszemélyes kocsiülés. ezerszerte. EGYSZERŰ, EGYSZERÜ, (egy-szér-ű; vétetEGYSZEMÉLYŰ, (egy-személyű) 1. EGYSZE- hetik öszvetételnek is egy-szerű) mn. tt. egyszerű-t, tb. -k v. -ek. 1) Ami nincs sok és különféle réEGYSZÉMŰ, (egy-szemű) ösz. mn. lásd: FÉL-szekből öszveállítva. Egyszerű számok, pl. 1, 2, 3, 4. MĖLYĖS. SZEMÜ EGYSZER, (egy-szer) ösz. ih. 1) Egy izben, nem többször. Egyszer házasult, azt is bánja. Egyszer él az ember. (Km.) Egyszer egy, egy. Egyszer sem. 2) Valaha, egykor, néhai időben. Volt egyszer egy király, kinek három leánya volt. (Népmonda). O is volt egyszer legény. 3) Jövendőre. Egyszer csak eljösz hozzám. Bár csak egyszer rám is mosolyogna a szerencse. Majd majd egyszer az is meglesz. EGYSZÉREGY, (egyszer-egy) ösz. fn. Elemi számtábla, mely a sokszorozást egytől százig bizonyos rendben előadja. Még az egyszeregyet sem tudja. EGYSZERÉS, (egy-szer-ės) mn. Egyből, egyfé léből álló; nem többször, csak egy izben levő, történo. Egyszeres gabona. Egyszeres adózás. Egyszerül mondat, körmondat, mely egy főmondatból áll. Egyszerű gép. Egyszerű szerkezet. Egyszerű mozgás. Egyszerű erő. 2) Átv. ért. nem mesterkélt, természeti állapotban levő, egyenes, őszinte indulatú, kedélyű. Egyszerü életmód. Egyszerü eledelek, bútorok. Egyszerű fia a természetnek. Egyszerü erkölcsök, szokások. EGYSZERŰEN, (egy-szér-ű-en) 1. EGYSZĖ RÜLEG. EGYSZERŰLEG, (egy-szér-ű-leg) ih. Mesterkéletlenül, természetes módon, egyenesen, őszintén. Egyszerűleg ruházkodni. Egyszerűleg nyilatkozni, szólani valamiről. Egyszerűleg élni. EGYSZERŰSÉG, EGYSZERŰSÉG, (egy-szerű-ség) fn. tt. egyszerűség-ét. 1) Tulajdonság, melynél fogva valami nem mesterkélt, nem bonyolodott. Be EGYSZÉRÉSÍT, EGYSZÉRĖSIT, (egy-szér-és-széd, erkölcsök, életmód egyszerűsége. 2) Egyszerű állait áth. m. egyszeresit-étt, htn. -ni v. -eni. Valamit pot. Egyszerűségben élni. Természeti egyszerűség. V. ö. egyszeressé tesz. V. ö. EGYSZERES. Egyszeresíteni EGYSZERŰ. |