FABÉL, (fa-bél) ösz. fn. Taplószerü puha, ru-jon, mely némi facs hanggal szokott megtörténni. A galmas anyag, mely a faderekak és faágak kellő közepét foglalja el, s mely a fiatal fákban különösen a lágynemüekben, pl. bodzákban, füzekben, nagyobb szokott lenni, s idővel mindig szükebbre szorúl öszve. Mondják fa széké-nek is. (Medulla).

nosan, több izben facsar, kifacsar. V. ö. FACSAR. | kifakadó enyvszerű, ragadós nedv; másképen: mézga. Kifacsargatni a megmosott fehérruhát. V. ö. CSIPA.

FACZÓKÓ, (fa-czókó) ösz. fn. I. FACZIPŐ.

FÁCZOL, (fácz ol, a német Falz, falzen szók után alakultnak látszik), áth. m. fáczolt. 1) Valamit rétegez, rétegenként öszverakosgat; ránczokra szedeget. Fáczolják a könyvkötők a bekötendő íveket. Gyolcsot, vásznat fáczolni. 2) A bőrkészitőknél am. a bőrt vakarja.

FÁCZOLÁS, (fácz-ol-ás) fn. tt. fáczolás-t, tb. -ok. Cselekvés, midőn valamit fáczolunk. V. ö. FÁCZOL.

FACZÖVEK, (fa-czövek) ösz. fn. Fából fara-sajtárokon stb. gott, készített czövek. V. ö. CZÖVEK.

FAFÖZET, (fa-főzet) ösz. fn. Gyógyerejű fákból

FÁD, áth. m. fád-tam, tál, ott. Valamely készített főzet, gyógyital. nyulékony, öszvehajtható testet, eszközt, péld. kötelet, lánczot, fonalat, hosszú hálót öszvehúz. Fádják | a hajósok a kikötendő hajó alattságait. A halászok fádják a vízből kihúzott hálót.

Rokon vele a szanszkrit badh, bandh és vat, vant, melyek öszvekötést, tekergetést jelentenek, továbbá a hellen 78dάo, latin pedio, német Faden, Band, binden stb.

FAFURDANCS, (fa-furdancs) ösz. fn. Féreg, hengerded, rovátkos burokban, mely a legkeményebb fákat is keresztülfu dalja. (Teredo).

FAFÚRÓ, FAFÚRU, (fa-fúró v. -fúru) ösz. fn. Furó v. furú nevü szerszám, különféle famiveseknél, pl. ácsok-, bodnárok-, asztalosoknál stb. V. ö. FÚRÓ. FAGAZDA, (fa-gazda) ösz. fn. Gazda, ki a favágásra és eladásra felügyel. Különösen urodalmi FÁDÁS, (fád-ás) fn. tt. fádás-t, tb. ok. Ösztiszt, ki az illető uraság fakereskedését kezeli. vehajtás, tekergetés.

FAGESZTENCZE, (fa-gesztencze) ösz. fn. Bag

FADD, falu Tolna megyében; helyr. Fadd-on, lyába vagy kazalba rakott rözsefa. V. ö. GESZTEN―ra, -ról. CZE.

FADERÉK, (fa-derék) ösz. fn. A fának vastag, tömör része, mely a törzsökből kinő, s bizonyos magasság után ágakra széled. Vastag, vékony, sudár, törpe faderék.

FADÉZMA, (fa-dézma) ösz. fn. Dézına, melyet a jobbágyok az urbéri erdőkből adnak az illető földes uraságnak.

FAECZET, (fa-eczet) ösz. fn. A vegytanárok-gatni (Km.); 2) erősen vallat, mindent elkövet, hogy nál, savany, melyet vegytani módon némely fákból valamit kitudakoljon. Akármint faggatták, el nem vonnak ki. (Acidum ligni). Higgasztott, nyers faeczet. | árulá czinkostársait. Mindent megvallok, csak ne fagFAEDÉNY, (fa-edény) ösz. fn. Fából készített gassatok. V. ö. FAKAD. edény. Nagyobbféle faedények péld. kádak, hordók, szapulók. Kisebbek péld. kannák, mozsarak, fatálak, fatányérok stb. V. ö. EDÉNY.

FAEPER, (fa-eper) ösz. fn. Eperfa gyümölcse, különböztetésül a földi epertől. V. ö. EPER, EPERFA. FAÉSZ v. FÁÉSZ, (fa-ész) önh. m. faész-tam, ―tál, —ott, 1. FAIZ.

FAESZTERGÁLYOS, (fa-esztergályos) ösz. fn. Esztergályos, ki fából készít némely miveket. V. ö. ESZTERGÁLYOS.

FAESZTERGÁS, (fa-esztergás) 1. FAESZTER

GÁLYOS.

FAFEJSZE, (fa-fejsze) ösz. fn. A német Holzaxt után fordítva am. favágásra szolgáló fejsze, különböztetésül az ács- vagy faragófejszétől.

FAFÉLE, (fa-féle) ösz. mn. 1. FANEMŰ. FAFÉREG, (fa-féreg) ösz. fn. Általán, mindenféle féreg, mely a fákon és fákból élődik. Szorosb ért. azon féreg, mely a legkeményebb fába is berágja magát, s azt lassanként porhanyóvá emészti. V. ö. SZÚ.

FAGGATÁS, FAKGATÁS, (fak-gat-ás) fn. tt. faggatás-t, többes: -ok. Cselekvés, mely által valakit, vagy valamit faggatunk. V. ö. FAGGAT. A sok faggatásra kivallotta büntettét.

FAGGATÓDZÁS, FAKGATÓDZÁS, (fak-gató-d-oz-ás) fn. tt. fal gatódzás-t, tb. -ok. Cselekvés, midőn valaki fakgatódzik. V. ö. FAGGATÓDZIK.

FAGGATÓDZIK, FAKGATÓDZIK, (fak-gatód-oz-ik) k. m. fakgatódz-tam, -tál, ott, htn. -ni, v. ani. 1) Tolakodólag, erőszakolva sürget valakit, hogy vallomást, titkot vegyen ki belőle. 2) Kötekedik, valakit szóval fakgat, szorongat.

FAGGATÓZÁS, FAKGATÓZÁS, (fak-gat-óoz-ás) 1. FAGGATÓDZÁS.

FAGGATÓZIK, FAKGATÓZIK, (fak-gat-ó-ozik) k. m. fakgatz-tam, -tál, -ott; htn. —ni. L. FAKGATÓDZIK.

FAGGYAG, FAGYGYAG, (fagy-ju-ag) fn. tt. faggyag-ot. Köfaj, mely talkföldből, kovaföldből, agyagból, és vasrészekből áll, külseje csillámlós, s tapintatra olyan, mintha zsiros, v. faggyús volna. (Talcum).

FAGGYANY, (fagy-ju any) ösz. fn. Tü- vagy csillagalakokban jegeczesült, szín- és íz nélküli, olvadékony, s meleg borszeszben feloldható test, s a faggyunak fő alkotó része. (Stearin). Némelyek szerént zsirany. Minthogy azonban az ―any, képzők elemek elnevezésére fogadtattak el általában, itt más képzőre volna szükségünk.

eny

FAGGYAS, (fagy-ju-as) mn. tt. faggyas-t v. -at, tb.ak. 1) Faggyuval bővelkedő; faggyuval töltött, megrakott. Faggyas sejtszövetek. Faggyas edény, hordó. 2) Átv. ért. Kövér, faggyu tapintásu. Faggyas kő.

FAGGYÚSALAK, (faggyú-salak) ösz. fn. 1. FAGGYÚTÖRKÖLY.

FAGGYÚSAV, (faggyú-sav) ösz. fn. Sav, mely vegyészileg faggyuból készül.

FAGGYÚSÉRV, (faggyú-sérv) ösz. fn. A herezacskóban levő kövérségnek megkeményedése. (Steatocele).

FAGGYÚSZÜRÖ, (faggyú-szürő) ösz. fn. A gyertyacsinálók szürüje, melyen a felolvasztott fagygyút átszürik. FAGGYÚTÖLCSÉR, (faggyú-tölcsér) ösz. fn. Szappanosok, gyertyaöntök tölcsére, melyen a felolFAGGYASODIK, (fagy-ju-as-od-ik) k. m. fagy-vasztott faggyút a gyertyamintákba töltögetik. gyasod-tam, tál, -ott. Hízik, kövéredik. Átv. ért. gazdagodik.

FAGGYAZ, (fagy-ju-az) áth. m. faggyaz-tam, -tál, ott. Faggyuval beken, becsúnyít, bemocskol. Befaggyazni a bútorokat. Befaggyazni a beretvaszíjat.

FAGGYUTÖPÖRTÖ, (faggyu-töpörtő) ösz. fn. Bőrös, rostos állományu részek, melyek faggyuolvasz. tás után tömör állapotban maradnak.

FAGGYUTÖRKÖLY, (faggyu-törköly) ösz. fn. A kiolvasztott faggyunak söpreje, alja, salakja. FAGGYÚTÜSZÖ, (faggyú-tüsző) ösz. fn. Hár

FAGGYÚZ, (fagy-jú-oz) áth. m. faggyúz-tam, -tál, -ott, par. -2. Faggyúval beken, bemocskol valamit. Faggyúzni a kiszáradt csizmákat. Faggyúzni a kisebesedett orrlikakat.

FAGGYÚ, (fagy-jú) fn. tt. faggyút v. faggyat, tya a faggy umirigyekben. (Folliculus sebaceus). V. ö. többes faggyúk v. faggyak. Személyragozva : faggyúm | FAGGYUMIRIGY. v. faggyam, faggyúd v. faggyad, faggyúja v. faggya stb. Állati kövérség a sejtszövetekben, mely a zsírnál és hájnál szilárdabb, kivált ha kiolvasztják, és megtisztítják. Nevét kétségen kivül a fagy szótól vette jú képzővel megtoldva, mint sarjú, borjú, gyapjú stb. mely képző tulajdonságot jelent; faggyu tehát annyit tesz, fagyó tulajdonságu, mely könnyen fagy. Erötetett származtatás: fagy és gyú, azaz fagyhoz hasonló oly test vagy oly fagyott test, mely gyujtható.

Rokonnak látszik vele a német fett, s ennek rokonságai a dán feed, fed, angol fat stb.

FAGGYUDAGANAT, (faggyú-daganat) ösz. fn. A sejtszövetek kórállapota, midőn a bennök létező faggyu megkeményedik. (Steatoma).

FAGGYUDAGANATOS, (faggyú-daganatos) ösz. mn. Akinek faggyuja kórosan megdagadt, faggyudaganatban szenvedő.

FAGGYÚFA, (faggyú-fa) ösz. fn. Kisded fajú fa Sínában, melynek háromszögü gyümölcse van, s ennek magvait hófehérségü, és faggyuféle kövérség burkolja. (Croton sebiferum).

FAGGYÚGYERTYA, (faggyú-gyertya) ösz. fn. Felolvasztott faggyuból öntött vagy mártott gyertya. FAGGYÚKÁTRÁNY, (faggyú-kátrány) ösz. fn. Kövéres, könnyü, fehér kőgyanta, mely a vizen felül úszik, s forró mondola-olajban felolvad.

FAGGYÚKÖ, (faggyú-kő) ösz. fn. Keményebb állományu s nehezebbféle faggyukátrány.

FAGGYÚZÁS, (fagy-jú-oz-ás) fn. tt. faggyúzás-t, tb. ok. Faggyúval bekenés, bemocskolás, be. zsírozás.

FAGOMBA, (fa-gomba) ösz. fn. Fákon termő gomba. Diófagomba, fűzfagomba. Mérges fagombák. FAGONDVISELŐ, (fa-gondviselő) ösz. fn. Gazdasági tiszt, ki a vágott fára, ölfára felügyel.

FAGÓT, fn. tt. fagót-ot. Legvastagabb, s legmélyebb hangu síp, vagy kürt a fuvó hangszerek között.

Németül Fagott, melyet némelyek a franczia fagod szótól származtatnak, mely am. csomó; mások pedig vagio, mugio, voco latin szókból, magyarul bög, tehát fagót annyit tenne, mint: bőgőte, azaz bőgő

eszköz.

FAGÖRCS, (fa-görcs) ösz. fn. A fák derekaiból kidudorodó kemény csomó, buczkó, csömek.

FAGUZSALY, (fa-guzsaly) ösz. fn. Molnárok nyelvén am. fából csinált cső, mely az alsó malomkőbe van illesztve.

FAGY, (1), önh. m. fagy-tam, -tál, —ott. 1) Személytelenül használva am. merevitő, kemény hideg van. Úgy fagy, szinte csikorog. Az éjjel fagyott. Majd ha fagy, hó lesz nagy. (Km.). 2) Folyó, vagy FAGGYÚMIRÍGY, (faggyú-mirígy) ösz. fn. A hig részekkel biró test a kemény hideg miatt megmesejtszövetekben levő faggyúnak kóros megcsomóso-revedik. Fagy a víz. A szeszes italok nehezen fagynak. dása. (Glandula sebacea). Különösen mirigy, melyből kövér, olajos nedv foly ki. Börnek faggyumirigye. (Glandula sebacea cutanea).

FAGGYÚS, (fagy-jú-as) mn. tt. faggyús-t v. -at, tb. —ak. 1) Faggyúval bekent, bemocskolt. Faggyús csizma. Faggyús yertyatartó. 2) Amiben faggyú tartatik. Faggyús edény, hordó.

A tálban fenékig fagyott a víz. Befagynak a folyók. Belefagyott, mint a fehérvári béka a kocsonyába. (Km.) Elfagyott keze, lába. Hozzáfagyott a hó a kocsikerékhez. Részegségében megfagyott. 3) Átv. ért. hirtelen. támadó indulat, különösen megrettenés, elborzadás niatt a vér mintegy megmerevedik, s eláll. Megfagyott a vér bennem, midőn a nagy veszélyt láttam.

fagylal, faggyú, (= fagy-jú), fagyos, fagytalan stb. A czethalnak faggyuja. Öszvetételei: fagypont, fagyrepedék, át-, be-, bele-,

FAGYAPJU, FAGYAPOTT, (fa-gyapju v. -gya

el-, fel-, hozzá-, körül-, le-, meg-, öszve-, reá-, szét-pott, fn. 1. GYAPOTT. fagy stb.

Azonosnak látszik a magyar fog igével, minthogy a hideg fagyasztás által mintegy megfogja, megköti, megmerevíti a folyékony testeket; így az egészen rokon hangú hellén aýyviu am. merevítem ; innen különösen: fagylalom, ettől: anyás valami merevített; különösen: dér, finnül : pakkainen.

FAGYÁS, (fagy-ás) fn. tt. fagyás-t, tb. —ok. 1) A folyó vagy hig részekkel biró testeknek kemény hideg által megmerevedése. 2) Azon idő, mikor fagy. Várjunk fagyásig, majd akkor jobb út lesz.

FAGYASZT, (fagy-aszt) áth. m. fagyaszt-ott, htn.ni v. ani. Fagygyá változtat; azt teszi, eszközli, hogy valami fagyjon, megfagyjon. Átv. ért. merevít, folyásában megállít. Vért fagyasztani. Vér

FAGYASZTAL, (fagy-asz-tal) áth. Ritka használatu. 1. FAGYASZT.

FAGY, (2), (1. föntebb) fn. tt. fagy-ot. 1) Kemény hideg, mely a folyó vagy nedves testeket meg-fagyasztó borzadás. merevíti. A kora fagy kárt tett a gyönge vetésekben. Kitenni a húst a fagyra. Megvette a fagy. Fagyvette rongyos koldús. Érezni a fagyot. Megdermedni a nagy fagytól. Öszi fagy, tavaszi fagy. 2) Kemény hideg által megmerevült test. A fagy megbirja a szekeret. Fagygyá vált a víz, sár, kátyol. 3) Jéggel készitett czukrászcsemege, máskép: fagylalt. 4) Átv. ért. az élénkségnek teljes hiánya, akár a társalgásban, akár valamely szellemi müben. Ezen ember merő fagy.

FÁGY, áth. m. fágy-ott. Ormánsági szó. Fal, habzsol. Ne fágyd azt a levest.

Rokon, sőt azonos vág szóval, mint különösen fágyaték származéka is mutatja; noha némelyek a fal szóból vélik ferdítettnek. V. ö. FÁGYATÉK.

FAGYAL, (1), (fagy-al) áth. 1. FAGYLAL. FAGYAL, (2), (1. fönebb) fn. tt. fagyal-t, tb. -ok. A kéthímesek seregébe és egyanyások rendébe tartozó cserjenem, szőlőgerezd alakú fekete bogyókkal, mely leginkább dombosabb helyeken és keritéseken, mesgyéken tenyészik. (Ligustrum vulgare). Igen szilárd, kemény fája van, olyan mint valamely fagyott test, s talán innen vette nevét, vagy pedig onnan, hogy a fagyot sokáig kiállja, s későn hullatja leveleit.

FAGYALBOGYÓ, ösz. fn. Fekete bogyó, mely a fagyal nevü bokorfákon terem. A veres bort fagyalbogyó levével festeni.

FAGYALÉK, (fagy-al-ék) fn. tt. fagyalék-ot. A szakácsok és czukrászoknál, különféle levek, melyek akár fagy, akár más mód által szilárddá alakíttatnak, s kocsonyaszerüleg elkészíttetnek. Czitrom-, kávéfagyalék. Máskép : aluttlé. (Sulze). Ettől különbözik a fagylalt.

FAGYALFA, (fagyal-fa) ösz. fn. 1. FAGYAL. FAGYALLEPKE, (fagyal-lepke) ösz. fn. Lepkefaj, mely a fagyal fákon szokott élődni.

FAGYALVIRÁG, (fagyal-virág) ösz. fn. A fagyalfának fehér virága, melyet némelyek gyógyszerül, különösen fogfájás ellen használnak.

FAGYÁM, (fa-gyám) ösz. fn. 1) Karó, vagy akármiféle támaszték, melylyel fiatal vagy bármily ingadozó fát a szelek ellen megerősítnek, vagy gyümölcscsel terhelt ágait ideiglen feltámogatják. 2) Támaszul szolgáló fa, vagy tuskó, gerenda. Fagyámmal erősíteni a ferde kazalt.

FAGYASZTÁS, (fagy-aszt-ás) fn. tt. fagyasztás-t, tb. ok. Fagygyá változtatás, fagyottá tevés. FÁGYATÉK, (fágy-at-ék) fn. tt. fágyatékot. Baranyai tájszó, am. vágás, fogás, pl. egy fágyaték széna, egy fágyaték fonal.

FAGYATLAN, (fagy-atlan) mn. tt. fagyatlan-t, tb. ok. 1) Ami nincs megfagyva. Fagyatlan bor, pálinka. Fagyatlan hévvíz. 2) Fagy nélküli. Fagyatlan tél. Ez utóbbi értelemben jobban : fagytalan.

FAGYDAG, FAGYDAGANAT, (fagy-dag v. — daganat) ösz. fn. Daganat, mely a fagyos állati, különösen emberi testen támad, s fagyos időkben eléelétünik, és alkalmatlanul viszket. Máskép: fagytetu v. vizestetü. Tisza mellett vaktetü.

FAGYENGEDÉS, (fagy-engedés) ösz. fu. A kemény hidegnek enyhülése, midőn a fagytól megmerevedett testek folyó vagy hig, s melegebb állapotjokat ismét visszakapják.

FAGYHARMAT, (fagy-harmat) ösz. fn. 1. HÓHARMAT és DÉR.

FAGYHASADÉK, (fagy-hasadék) ösz. fn. Repedék, nyilás a fagygyá merevült testeken, pl. jégen, melyet a fagyásnak indult s öszvehuzódó testből elrepülő göz, hévrészecskék okoznak.

FAGYHASADÉKOS, (fagy-hasadékos) ösz. mn. Fagy hasadékokkal biró, a fagytól megrepedezett. Fagyhasadékos jég, föld.

FAGYHATATLAN, FAGYHATLAN, (fagyhat[at]lan) mn. tt. fagyhatatlan-t, tb. ok. Ami meg nem fagyhat. Határozóilag am. fagyhatlanul.

FAGYHATÓ, (fagy-hat-ó) mn. tt. fagyható-t. Ami megfagyhat.

FAGYLAL, (fagy-lal) áth. 1. FAGYASZT. FAGYLALDA, (fagy-lal-da) fn. tt. fagylaldát. Azon hely, hol fagylaltat csinálnak vagy árulnak.

FAGYLALT, (fagy-lal-t) fn. tt. fagylalt-at v. -ot. A czukrászoknál különféle befőzött gyümölcsök nedve, mely fagyasztás vagy jég által hűtő csemegévé alakíttatik. Egyszerüebben: fagy. Eper-, málna-, meggy-, cseresnye-, baraczk- stb. fagylalt.

FAGYLALTOZ, (fagy-lal-t-oz) önh. m. fagylaltoz-tam, --tál, -ott. Fagylaltat eszik v. éldel. V. ö. FAGYLALT.