Oldalképek
PDF
ePub

563

FAÁG--FABICSAK

FABIMBO-FACSARGAT

564

FAÁG, (fa-ág) ösz. fn. Az élőfának ága , akár FABIMBÓ, (fa-bimbó) ösz. fn. Bimbó, melyet nyers, akár száraz állapotban véve. Faágból csinált a fa szokott hajtani. V. ö. BIMBÓ. gúzs. Száraz faágakat szedni.

FABOGÁR, (fa-bogár) ösz. fn. Mindenféle boFAÁGY, (fa-ágy) ösz. fn. Fából csinált ágy, gár, mely különösen a fákon szeret élödni. V. ö. azaz melynek minden külső részei fából vannak, kü- BOGÁR. lönböztetésül a szalma-, vessző-, vaságyaktól.

FABOT, (fa-bot) ösz. fn. Fából való bot, küFAÁGYU, (fa-ágyu) ösz. fn. 1) Régen a vár- lönböztetésül más anyagból pl. nádból, vasból csiostromoknál használt sajátságos lövögép, melylyel a

nált bottól. falakat rongálták, s a kapukat bedöntötték. (Petarda).

FABOTOLÁS, (fa-botolás) ösz. fn. A fa ágainak 2) Kifúrt faderékból készitett, s vasabroncsokkal erő- levágása, lenyesése. V. ö. BOTOL. sített pótlékágyu.

FABOTOLÓ, (fa-botoló) ösz. fn. Munkás, erdőFAÁLLÁS, (fa-állás) ösz. fn. 1) Hely, hol a lő, ki a fák ágait levagdalja , lenyesi. Máskép : áglevágott épület- vagy tüzi fát tartani szokták. 2) Fá- erdölö. V. ö. BOTOL. ból csinált emelvény , pl. a kömívesek, kazalrakók FABRIKA, (a latin fabrica szóból) fn. tt. fabriszámára.

kát. A művelt nyelvből már kiavult, helyette lásd : FAÁRU, (fa-áru) ösz. fn. 1) Eladó fa , legyen GYÁR. az szerszámnak, épületnek, vagy tüzre való. 2) Fá FABRIKÁL, 1. GYÁRT. ból készült edények, szerszámok, pl. hordók, kádak,

FABRIKÁS, 1. GYÁROS. talicskák, tekenők, lapátok, ekék stb. A Bakonyból FABUGA, (fa-buga) ösz. fn. Némely fákon, pl. sok faárut szállítanak a pesti vásárokra.

csereken, tölgyeken teremni szokott buga, azaz csoFAÁRUS, (fa-árus) ösz. fn. Személy, ki épület- módad, tömör állományu kinövés. V. ö. BUGA. vagy tüzi fát árul, ki fával kereskedik.

(Tuber). FABÁB, (fa-báb) ösz. fn. 1. FABABA.

FABUNKÓ, (fa-bunkó) ösz. fn. Göcsös, csomós FABABA, (fa-baba) ösz. fn. Kis gyermekek, véggel ellátott bot, dorong. Fabunkóval ütni a barkivált leánykák játékszere fából, mely gyermekcse mot. V. ö. BUNKO. alakra van készítve, és felöltöztetve. Átv. ért. oly FACS, hangutánzó elvont gyök, melyből facsar személy, ki merő gyávaság és ügyetlenség, ki vala- és ennek származékai erednek. Egyébiránt egy a minek csak nevét viseli, s más működik helyette. megfordított csav (melyből csavar stb. ered) szinte (Pictus masculus).

elvont gyökkel. FABANKÓ, (fa-bankó) ösz. fn. Bankó, azaz FACSÁK, (fa-csák) ösz. fn. A faderékból kinömankóféle támaszbot, mely fából van csinálva. V. ö.vő és szétváló főágak, melyek csák gyanánt állanak BANKÓ, (1).

a derékhoz képest. V. ö. CSÁK. FABAK, (fa-bak) ösz. fn. Ácsok , favágók esz FACSAR, (facs-ar) áth. m. facsart. Nedves köze, melyre a faragandó, vagy fürészelendő geren- testet, pl. beáztatott ruhát, czitromot, szőlőt stb. dákat, hasábokat helyezik. V. ö. BAK.

nyomkod, szorít, teker, hogy a benlévő nedv kifolyFABÉL, (fa-bél) ösz. fn. Taplószerü puha, ru- jon, mely némi facs hanggal szokott megtörténni. A galmas anyag, mely a faderekak és faágak kellő kö- | narancsot, ha erősen facsarod , végre keserüt bocsát. zepét foglalja el, s mely a fiatal fákban különösen a (Km.) Kifacsarni a megmosott és öblített ruhákat. Belé lágynemüekben, pl. bodzákban , füzekben, nagyobb facsarni az ételbe a czitrom levét. Átv. ért. erőtet, szokott lenni, s idővel mindig szükebbre szorúl öszve. szorít, kényszerít. Kifacsarni valakiből a szót, titkot. Mondják fa széké-nek is. (Medulla).

Különböztetésül v.ö. CSAVAR,(1). Egyébiránt a kettő FABÉR, (fa-bér) ösz. fn. Bér, melyet némely jelentése több származékokban öszveüt, mint : facsahelyeken az illető erdőbirtokosnak a fáészási jogért rít, facsarog, facsaros. fizetni szoktak. V. ö. FÁÉSZ.

FACSARÁS, (facs-ar ás) fn. tt. facsarás-t, tb. FABETÜ, (fa-betű) ösz. fn. Fából faragott betű. - ok. Cselekvés, midőn valamit facsarunk. V. ö.

FÁBIÁN, (Fabius, Fabianus latin nevek után, FACSAR. melyek hihetőleg faba szótól eredtek) férfi kn. tt. FACSARÉK , (facs-ar-ék) fn. tt. facsarék-ot. 1) Fábián-t, tb. - ok. Fabianus. Ördögitő v. ördögűző Azon nedv, lé, melyet facsarás által kinyomunk. RuFábián. (Km). Fábián és Sebestyén vértanuk.

hafacsarék, czitromfacsarék, szölöfacsarék. 2) FacsaFÁBIÁNFALVA, puszta Nógrád megyében ; rás által öszvetekert, öszvegúzsolt test. helyr. Fábiánfalvá-n, -ra, -ról.

FACSARÉKOS, (facs-ar-ék-08) mn. tt. facsaréFÁBIÁNHÁZA, falu Szathmár megyében; helyr. kos-t v. --at, tb. -ak. Tekerékes, tekercses, tekeFábiánháza-n, -ra, ---ról.

rös, öszvefacsart. Facsarékos ruhadarab. FÁBIÁNKA, puszta a Nagy-Kunságban; helyr.

FACSARGÁS, (facs-ar-g-ás) fn. tt. facsargás-t, Fábiánká-n, -ra, -ról.

tb.-ok. Átv. ért. ugyanannyi, mint csavargás. V. FABICSAK, (fa-bicsak) ösz. fn. Bicsak, mely ö. CSAVARGÁS. nek fanyele van; néhutt : kusztora, gúnyosan : béka

FACSARGAT, (facs-ar-g-at) áth. és gyakorito. m. nyúzó.

facsargat-tam, -tii, ott, par. facsargass. Folyto

565

FACSARGÓ— FACSIPA

FACSIZMA --FACZIPÖs

566

neve.

8.

nosan, több izben facsar, kifacsar. V. ö. FACSAR. | kifakadó enyvszerű, ragadós nedv; másképen : mézga. Kifacsargatni a megmosott fehérruhát.

V. ö. CSIPA. FACSARGÓ, (facs-ar-g-ó) mn. és fn. tt. facsar

FACSIZMA, (fa-csizma) ösz. fn. Tulajdonkép a gót. Átv. ért. am. csavargó, azaz tekervényes, görbe fapapucsnak, frezipőnek, czókónuk gúnyos, tréfás utakon bolygó, czél nélkül kódorgó. V. ö. CSAVARGÓ.

FÁCSKA, (fa-acs-ka) fn. tt. fácská-t. Kicsi fa. FACSARI, (facs-ar-i) mn. tt. facsari-t, tb. --ak.

FACSOMÓ, (fa-csomó) ösz. fn. 1. FAGÖRCS. Átv. ért. sanyarú, fösvény ember, ki mindenből mint FACSÚSZ, (fa-csúsz) 1. FAKÚSZ. egy pénzt facsar, vagy magától a szükségeseket meg

FÁCZÁN, (latinul phasianus, németül Fasan, vonva, öszvezsugorodik. Aljas nyelven : faszari. lengyelül fazyan, csehül bazant stb., némelyek szerént

Phasis folyamtól Kolchisban vette a nevét, honnan FACSARINT, (facs-ar-int) áth. m. facsarint-ott, htn. -- ni v. -- ani , par.

először az Argonauták hozták Európába); fn. tt.

Nedves, leves testet csak úgy könnyeden, egy nyomással , tekeréssel kö- czán-t, tb. - ok. A vadtyúkok egyik faja, meztelen

lábakkal, hosszú farkkal, s fülei mellől kinőtt tollrülfacsar. V. ö. FACSAR.

bokrétával, bóbitával. Híme v. kakasa kitünőleg szép FACSARINTÁS, (facs-ar-int-ás) tt. facsarintás-t, tollakkal ékeskedik. Arany, ezüst fáczán. Kevély, örtb. – ok. Egyszeri, könnyed facsarás.

vös fáczán. Öszvetételekben : Faczánhús, fáczántoll, FACSARIT, FACSARIT, (facs-ar-it) áth. m. fáczánmadár. facsarít-ott, htn. — ni v. --ani , par. -8. Erősebb

Állattudományi ujabb nyelven : bóbitár. facsarást tesz, csavarít. Egyet facsarított rajta.

FÁCZÁNĖB, (fáczán-éb) ösz. fn. Vadászeb, FACSARÓ, (facs-ar-ó) mn. tt. facsarót. Oly, mely a fáczánok nyomát, tartózkodásuk helyét szagnedves, hogy ki lehet facsarni. Facsaró víz vagyok, | lászsza, kifürkészi. úgy megáztam.

FÁCZÁNJÉRCZE, (fáczán-jércze) ösz. fn. NösFACSARODÁS, (facs-ar-od-ás) fn. tt. facsaro- tényfáczán, mely tojik és költ. dás-t, tb. -- ok. Állapot, midőn valamely test facsa FÁCZÁNKAKAS, (fáczán-kakas) ösz. fn. Hím rodik. V. ö. FACSARODIK.

fáczán, mely a nősténytől sokkal ékesebb tollai által FACSARODIK, (facs-ar-od-ik) k. m. facsarod - első tekintetre megkülönböztethető. tam, -tál, -ott. 1) Nyomás, szoritás, tekerés által FÁCZÁNKERT, (fáczán-kert) ösz. fn. Kerített körülfonódik, meggörbül. Facsarodik a gázszsá tekert hely, liget, bokros tanya , hol a fáczánokat kellő vivessző. 2) Nyomódik, kinyomódik. Facsarodik a víz gyázat alatt nevelik, tenyésztik. a ruhából, a a czitromból.

FÁCZÁNOS, (1), (fáczán-os) mn. tt. fáczános-t FACSAROG, (facs-ar-og) önb. m. facsarog-tam v. – at, tb. ak. Fáczánokkal bővelkedő, azokhoz v. facsarg-ottam, ---tál v. facsarg-ottál, facsarg-ott, tartozó; fáczán hússal készitett. Fáczános sziget, htn. facsarogni v. facsargani , v. facsargni. Átv. ért jék. Faczános káposzta. görbe, tekervényes utakon jár, kel, bolyong. Egyér

FÁCZÁNOS, (2), (1. föntebb) fn. tt. fáczános-t, telmü a csavarog igével. Hasonló jelentésü : fa- tb. -- ok. 1) Hely, kert, liget, hol fáczánokat tenyésznyarog.

tenek. Fáczánosban tilos a vadászat. 2) Személy, ki FACSAROS, (facs-ar-os) mn. tt. facsaros-t v. fáczánokat nevel, azokra felügyel. - at, tb. -ak. Tekert, tekerős, tekervényes, ami FÁCZÁNTENYÉSZTÉS, (fáczán-tenyésztés) facsarva, körülgörbitve van. Facsaros derék, öv. Átv. ösz. fn. 1) Vadnevelő intézet, melyben fáczánokat ért. egyenetlen, ravasz, álutakon működő. Facsaros nevelnek, szaporítanak. 2) Munka, foglalatosság a lelkű ember. Facsaros út, ösvény.

fáczánok szaporitása körül. FACSART, (facs-ar-t) mn. tt. facsartat. 1) Ned FÁCZÁNTENYÉSZTŐ, (fáczán-tenyésztő) ösz. vétől, levétől nyomás, szoritás, tekerés által megfosz

mn. és fn. Aki fáczánokat nevel, szaporít. tott. Facsart ruha. Kifacsart cziivom. 2) Kinyomott,

FÁCZÁNTOJÁS, (fáczán-tojás) ösz. fn. A fáfacsarás által kisajtólt. Becsináltba facsart czitromlé. FACSING, (fa-csing v. — csüng) ösz. fn. tt. fa- czánmadár tojása. V. ö. TOJÁS.

FÁCZÁNVADÁSZ, (fáczán-vadász) ösz. fn. 1) csing-ot. Levágott faágak, vesszők. Nyitrán : fasing.

Némelyek az olasz fascina, (francziául fascine, Vadász, ki fáczánokat nevel. 2) Aki vadon tenyésző németül Faschine] szótól származtatják.

fáczánokat fogdoz, lödöz. FACSINTOS, (facs-int-os) mn. tt. facsintos-t v. FACZIPÖ, (fa-czipő) ösz. fn. Könnyü fából, pl. -at, tb. --ak. Lábakról mondják, melyek térdben hársból készített talp, melyet czipő v. papucs gyanánt begörbedve összeverődnek, máskép : kacsiba. Gyöke szíjjal a lábhoz csatolva viselnek hazánkban is néfacs, mely alapfogalomban csavarásra, tekerésre, ille- mely vidékbeli svábok. tőleg görbülésre vonatkozik. Átvitt ért. helytelen FACZIPÖS, (1), (fa-czipős) ösz. mn. Faczipót magaviseletü.

viselő. Faczipős svábok, szerzetesek. FACSIPA, (fa-csipa) ösz. fn. Némely fák, pl. FACZIPÖS, (2), (1. föntebb) ösz. fn. Mesteremmeggy", cseresnye-, szilvafák stb. derek aiból, ágaiból ber, ki faczipőket készít.

567

FACZÓKÓ--FAFÉREG

FAFESTVÉNY -- FAGGYAG

568

van

-ra, -ról.

FACZÓKÓ, (fa-czókó) ösz. fn. I. FACZIPŐ. FAFESTVÉNY, (fa-festvény) ösz. fn. Vegyé

FÁCZOL, (fácz ol, a német Falz, falzen szók szeti ért. némely fákból készített festvény. után alakultnak látszik), áth. m. fińczolt. 1) Valamit FAFÉSZER, (fa-fészér) ösz. fn. 1) Fészer, hová rétegez, rétegenként öszverakosgat; ránczokra sze a vágott fát, ölfát berakják. V.ö. FÉSZÉR. 2) Fábói deget. Faczolják a könyvkötök a bekötendő íveket. épült fészer. Gyolcsot, vásznat fáczolni. 2) A bőrkészitöknél am. FAFOLYOSÓ, (fa-folyosó) ösz. fn. Folyosó az a bőrt vakarja.

épületen, mely gerendák- vagy deszkákból FÁCZOLÁS, (fácz-ol-ás) fn. tt. fáczolás-t, tb. ácsolva. - ok. Cselekvés, midőn valamit fáczolunk. V. ö. FAFÖDÖ, (fa-födő) ösz. fn. Fából készített FÁCZOL.

födő némely edényeken, pl. vízcsöbrökön, kannákon, FACZÖVEK, (fa-czövek) ösz. fn. Fából fara- sajtárokon stb. gott, készített czövek. V. ö. CZÖVEK.

FAFŐZET, (fa-fözet) ösz. fn. Gyógyerejű fákból FÁD, áth. m. fád-tam, -- tál, - ott. Valamely készített fözet, gyógyital. nyulékony, öszvehajtható testet, eszközt, péld. köte FAFURDANCS, (fa-furdancs) ösz. fn. Féreg, let, lánczot, fonalat, hosszú hálót öszvehúz. Fádják hengerded, rovátkos burokban, mely a legkeményebb a hajósok a kikötendő hajó alattságait. A halászok fákat is keresztülfurdalja. (Teredo). fádják a vízből kihúzott hálót.

FAFÚRÓ, FAFÚRU, (fa-fúró v. -fúru) ösz. fn. Rokon vele a szanszkrit badh , bandh és vat, Furó v. furú nevü szerszám, különféle famiveseknél, vant, melyek öszvekötést, tekergetést jelentenek, to- pl. ácsok-, bodnárok-, asztalosoknál stb. V. ö. FÚRÓ. vábbá a hellen neddo , latin pedio , német Faden, FAGAZDA, (fa-gazda) ösz. fn. Gazda, ki a faBand, binden stb.

vágásra és eladásra felügyel. Különösen urodalmi FÁDÁS, (fád-ás) fn. tt. fádás-t, tb. - ok. Ösz- tiszt, ki az illető uraság fakereskedését kezeli. vehajtás, tekergetés.

FAGESZTENCZE, (fa-gesztencze) ösz. fn. BagFADD, falu Tolna megyében; helyr. Fadd-on, lyába vagy kazalba rakott rózsefa. V. ö. GESZTEN

CZE. FADERÉK, (fa-derék) ösz. fn. A fának vastag, FAGGAT, jobban : FAKGAT, (fak-gat) áth. és tömör része, mely a törzsökből kinő, s bizonyos ma- gyakoritó, m. faggat-tam, -tál, -ott. Eredeti ért. gasság után ágakra széled. Vastag, vékony, sudár, úgy szorít, szorongat, nyomkod valamit, hogy fakadni törpe faderék.

legyen kénytelen. Faggatni a halhólyagokat, a hupoFADÉZMA, (fa-dézma) ösz. fn. Dézma, melyet lyagokat, a szőlőszemeket. Átv. ért. 1) gyötör, kinoz. a jobbágyok az urbéri erdőkből adnak az illető föl. Addig faggatták, mig megdöglött. Agyon faggatni vades uraságnak.

lakit v. valamit. Nim a kölykes medvének fiát fagFAECZET, (fa-eczet) ösz. fn. A vegytanárok-gatni (Km.); 2) erősen vallat, mindent elkövet, hogy nál, savany, melyet vegytani módon némely fákból valamit kitudakoljon. Akármint faggatták, el nem vonnak ki. (Acidum ligni). Higgasztott, nyers faeczet. árulá czinkostársait. Mindent megvallok, csak ne fag.

FAEDÉNY, (fa-edény) ösz. fn. Fából készített gassatok. V. ö. FAKAD. edény. Nagyobbféle faedények péld. kádak, hordók,

,

FAGGATÁS, FAKGATÁS, (fak-gat-ás) fn. tt. szapulók. Kisebbek péld. kannák, mozgarak, fatálak, faggatás-t, többes : -- ok. Cselekvés, mely által valafatányérok stb. V. ö. EDÉNY.

kit, vagy valamit faggatunk. V. ö. FAGGAT. A sok FAEPER, (fa-eper) ösz. fn. Eperfa gyümölcse, faggatásra kivallotta büntettét. különböztetésül a földi epertől. V.ö. EPER, EPERFA.

FAGGATÓDZÁS, FAKGATÓDZÁS, (fak-gatFAÉSZ v. FÁ ÉSZ, (fa-ész) önh. m. faész-tam, midön valaki fakgatódzik. V. ö. FAGGATÓDZIK.

ó-d-oz-ás) fn. tt. falgatódzás-t, tb. - ok. Cselekvés, - tál, -ott, 1. FAIZ.

FAGGATÓDZIK, FAKGATÓDZIK, (fak-gatFAESZTERGÁLYOS, (fa-esztergályos) ösz. fn. ód-oz-ik) k. m. fakgatódz-tam, tál, - ott, htn. -ni, Esztergályos, ki fából készít némely miveket. V. ö. ESZTERGÁLYOS.

- ani. 1) Tolakodólag, erőszakolva sürget valaFAESZTERGÁS, (fa-esztergás) 1. FAESZTER- kit, hogy vallomást, titkot vegyen ki belőle. 2) Kö. GÁLYOS.

tekedik, valakit szóval fakgat, szorongat.

FAGGATÓZÁS, FAKGATÓZÁS, (fak-gat-óFAFEJSZE, (fa-fejsze) ösz. fn. A német Holzaxt

02-ás) 1. FAGGATÓDZÁS. után fordítva am. favágásra szolgáló fejsze, különböz FAGGATÓZIK, FAKGATÓZIK, (fak-gat-ó-oztetésül az ács- vagy faragófejszétől.

ik) k. m. fukgatz-tam, - tál, -ott ; htn. - ni. L. FAFÉLE, (fa-féle) ösz. mn. I. FANEMÜ. FAKGATÓDZIK.

FAFÉREG, (fa-féreg) ösz. fn. Általán, minden FAGGYAG, FAGYGYAG, (fagy-ju-ag) fn. tt. féle féreg, mely a fákon és fákból élődik. Szorosb faggyag-ot. Köfaj, mely talk földből, kovaföldből, ért. azon féreg, mely a legkeményebb fába is berágja agyagból, és vasrészekből áll, külseje csillámlós , 8 magát, s azt lassanként porhanyóvá emészti. V. tapintatra olyan, mintha zsiros , v. faggyús volna. ö. SZÚ.

(Talcum).

V.

569

FAGGYANY-FAGGYÚS

FAGGYÚSALAR-FAGY

570

FAGGYANY, (fagy-ju any) ösz. fn. Tü- vagy

FAGGYÚSALAK, (faggyú-salak) ösz. fn. I. csillagalakok bav jegeczesült, szín- és iz nélküli, ol FAGGYÚTÖRKÖLY, vadékony, s meleg borszeszben feloldható test , s a

FAGGYÚSAV, (faggyú-sav) ösz. fn. Sav, mely faggyunak fő alkotó része. (Stearin). Némelyek sze- vegyészileg faggyuból készül. rent : zsirany. Minthogy azonban az — any, - eny

FAGGYÚSÉRV, (faggyú-sérv) ösz. fn. A hereképzök elemek elnevezésére fogadtattak el általában, zacskóban levő kövérségnek megkeményedése. (Steaitt más képzőre volna szükségünk.

tocele). FAGGYAS, (fagy-ju-as) mn. tt. faggyas-t v.

FAGGYÚSZÜRŐ, (fagyyú-szürő) ösz. fn. A -at, tb. - ak. 1) Faggyuval bővelkedő; faggyuval gyertyacsinálók szürüje, melyen a felolvasztott fagytöltött, megrakott. Faggyas sejtszövetek. Faggyas gyút átszürik. edény, hordó. 2) Átv. ért. Kövér, faggyu tapintásu.

FAGGYÚTÖLCSÉR , (faggyú-tölcsér) ösz. fn. Faggyas .

Szappanosok, gyertyaöntök tölcsére, melyen a felolFAGGYASODIK, (fagy-ju-as-od-ik) k. m. fagyvasztott faggyút a gyertyamintákba töltögetik. gyasod-tam, - tál, - ott. Hizik, kövéredik. Átv. ért. FAGGYUTÖPÖRTÖ, (faggyu-töpörtő) ösz. sn. gazdagodik.

Bőrös, rostos állományu részek, melyek faggyuolvaszFAGGYAZ, (fagy-ju-az) áth. m. faggyaz-tam, tás után tömör állapotban maradnak. - tál, -ott. Faggyuval beken, becsúnyít, bemocs FAGGYUTÖRKÖLY, (faggyu-törköly) ösz. fn. kol. Befaggyazni a bútorokat. Befaggyazni a beretva. A kiolvasztott faggyunak söpreje, alja, salakja. szíjat.

FAGGYÚTÜSZÖ, (faggyú-tüszö) ösz. fn. HárFAGGYÚ, (fagy-jú) fn. tt. faggyút v. faggyat, tya a faggyumirigyekben. (Folliculus sebaceus). V. ö. többes faggyúk v. faggyak. S emélyragozva : faggyúm FAGGYUMIRIGY. v. faggyam, faggyúd v. faggyad, faggyúja v. faggya

FAGGYÚZ, (fagy-jú-oz) áth. m. faggyúz-tam, stb. Állati kövérség a sejtszövetekben, mely a zsír---tál, -ott, par. --z. Faggyúval beken, bemocskol nál és hájnál szilárdabb, kivált ha kiolvasztják, és valamit. Faggyúzni a kiszáradt csizmákat. Faggyúzni megtisztítják. Nevét kétségen kivül a fagy szótól a kisebesedett orrlikakat. vette jú képzővel megtoldva, mint sarji, borjú, gyapjú

FAGGYÚZÁS, (fagy.jú-oz-ás) fn. tt. faggyústb. mely képző tulajdonságot jelent; faggyu tehát zás-t, tb. —ok. Faggyúval bekenés, bemocskolás, be. annyit tesz, fagyó tulajdonságu, mely könnyen fagy. zsírozás. Erötetett származtatás : fagy és gyú , azaz fagyhoz FAGOMBA, (fa-gomba) ösz. fn. Fákon termő hasonló oly test vagy oly fagyott test, mely gyujtható. gomba. Diófagomba , fúzfagomba. Mérges fagombák.

Rokonnak látszik vele a német fett, s ennek FAGONDVISELŐ, (fa-gondviselő) ösz. fn. Gazrokonságai a dán feed, fed, angol fat stb.

dasági tiszt, ki a vágott fára, ölfára felügyel. FAGGYÚDAGANAT, (faggyú-daganat) ösz.

FAGÓT, fn. tt. fagot-ot. Legvastagabb, s leg. fn. A sejtszövetek kórállapota, midőn a bennök lé- mélyebb hangu síp, vagy kürt a fuvó hangszerek tező faggyu megkeményedik. (Steatoma).

között. FAGGYÚDAGANATOS, (faggyú-daganatos) Németül Fagott, melyet némelyek a franczia ösz. mn. Akinek faggyuja kórosan megdagadt, faggyu fagod szótól származtatnak, mely am. csomó; mások daganatban szenvedő.

pedig vagio, mugio, voco latin szókból, magyarul bög, FAGGYÚFA, (faggyú-fa) ösz. fn. Kisded fajú tehát fagót annyit tenne, mint : bögöte, azaz bőgő fa Sínában, melynek háromszögü gyümölcse van, s eszköz. ennek magvait hófehérségü, és faggyuféle kövérség FAGÖRCS, (fa.görcs) ösz. fo. A fák derekaiból burkolja. (Croton sebiferum).

kidudorodó kemény csomó, buczkó, csömek. FAGGYÚGYERTYA, (faggyú-gyertya) ösz. fn. FAGUZSALY, (fa-guzsaly) ösz. fn. Molnárok Felolvasztott faggyuból öntött vagy mártott gyertya. nyelvén am. fából csinált cső, mely az alsó malom

FAGGYÚKÁTRÁNY, (faggyú-kátrány) ösz. fn. kőbe van illesztve. Kövéres, könnyü, fehér kögyanta, mely a vizen felül FAGY, (1), önh. m. fagy-tam, --- tál, - ott. 1) úszik, a forró mondola-olajban felolvad.

Személytelenül használva am. merevitö, kemény hiFAGGYÚKŐ, (faggyú-kő) ösz. fn. Keményebb deg van. Úgy fagy, szinte csikorog. Az éjjel fagyott. állományu s nehezebbféle faggyukátrány.

Majd ha fagy, lesz nagy. (Km.). 2) Folyó, vagy FAGGYÚMIRIGY, (faggyú-mirígy) ösz. fn. A hig részekkel biró test a kemény hideg miatt megmesejtszövetekben levő faggyúnak kóros megcsomóso- revedik. Fagy a víz. A szeszes italok nehezen fagynak. dása. (Glandula sebacea). Különösen mirigy, melyből A tálban fenékig fagyott a víz. Befagynak a folyók. kövér, olajos nedv foly ki. Börnek faggyumirigye. Belefagyott, mint a fehérvári béka a kocsonyába. (Km.) (Glandula sebacea cutanea).

Elfagyott keze , lába. Hozzáfagyott a a kocsikerékFAGGYÚS, (fagy-jú-as) mn. tt. faggyús-t v. hez. Részegségében megfagyott. 3) Átv. ért. hirtelen - at, tb. – ak. 1) Faggyúval bekent, bemocskolt. támadó indulat, különösen megrettenés , elborzadás Faggyús csizma. Faggyús yertyatartó. 2) Amiben niatt a vér mintegy megmerevedik, s eláll. Megfafaggyú tartatik. Faggyús edény, hordó.

gyott a vér bennem, midőn a nagy veszélyt láttam.

571

FAGY-FAGYÁM

FAGYÁNY-FAGYLALTOZ

572

[ocr errors]

Származékai : fagy (fn.), fagyal, fagyás, fagyaszt,

FAGYÁNY, (fagy-ány) fn. tt. fagyány-t, tb. —ok fagylal, faggyú, (= fagy-jú), fagyos , fagytalan stb. A czethalnak faggyuja. Öszvetételei : fagypont, fagyrepedék, át., be-, bele,

FAGYAPJU, FAGYAPOTT, (fa-gyapju v. -878el-, fel-, hozzá-, körül- , le-, meg-, öszve-, reá-, szét-poit, fn. I. GYAPOTT. fagy stb.

FAGYÁS, (fagy-ás) fn. tt. fagyás-t, tb. - ok. Azonosnak látszik a magyar fog igével, mint- 1) A folyó vagy hig részekkel biró testeknek kemény hogy a hideg fagyasztás által mintegy megfogja, hideg által megmerevedése. 2) Azon idő, mikor fagy. megköti, megmerevíti a folyékony testeket; így az Várjunk fagyásig, majd akkor jobb út lesz. egészen rokon hangú hellén anyvvụi am. merevitem; FAGYASZT, (fagy-aszt) áth. m. fagyaszt-ott, innen különösen: fagylalom, ettől: anyos valami me htn. -ni v. -- ani. Fagygyá változtat; azt teszi, revített; különösen : dér, finnül : pakkainen. eszközli, hogy valami fagyjon, megfagyjon. Átv. ért.

FAGY, (2), (1. föntebb) fn. tt. fagy-ot. 1) Kemerevít, folyásában megállít. Vért fagyasztani. Vérmény bideg, mely a folyó vagy nedves testeket meg fagyasztó borzadás. merevíti. A kora fagy kárt tett a gyönge vetésekben. FAGYASZTAL, (fagy-asz-tal) áth. Ritka haszKitenni a húst a fagyra. Megvette a fagy. Fagyvette nálatu. 1. FAGYASZT. rongyos koldús. Érezni a fagyot. Megdermedni a nagy

FAGYASZTÁS, (fagy-aszt-ás) fn. tt. fagyaszfagytól

. Öszi fagy, tavaszi fagy. 2) Kemény hideg ál- tás-t, tb. -- ok. Fagygyá változtatás, fagyottá tevés. tal megmerevült test. A fagy megbirja a szekeret. FÁGYATÉK, (fágy-at-ék) fn. tt. fágyatékot. Fagygyá vált a víz, sár, kátyol. 3) Jéggel készitett Baranyai tájszó, am. vágás, fogás, pl. egy fágyaték czukrászcsemege, máskép : fagylalt. 4) Átv. ért. az széna, egy fágyaték fonal. élénkségnek teljes hiánya, akár a társalgásban, akár FAGYATLAN, (fagy-atlan) mn. tt. fagyatlan-t, valamely szellemi műben. Ezen ember merő fagy. tb. -- ok. 1) Ami nincs megfagyva. Fagyatlan bor,

FÁGY, áth. m. fágy-ott. Ormánsági szó. Fal, pálinka. Fagyatlan hévviz. 2) Fagy nélküli. Fagyathabzsol. Ne fágyd azt a levest.

lan tél. Ez utóbbi értelemben jobban : fagytalan. Rokon, sőt azonos vág szóval, mint különösen FAGYDAG, FAGYDAGANAT, (fagy-dag v. fágyaték származéka is mutatja ; noha némelyek a - daganat) ösz. fn. Daganat, mely a fagyos állati, fal szóból vélik ferdítettnek. V. 7. FÁGYATÉK.

különösen emberi testen támad, s fagyos időkben eléFAGYAL, (1), (fagy-al) áth. 1. FAGYLAL. elétünik, és alkalmatlanul viszket. Máskép : fagytetu

FAGYAL, (2), (1. fönebb) fn. tt. fagyal-t, tb. V. vizestetu. Tisza mellett : vaktetil. -- ok. A kéthímesek seregébe és egyanyások rendébe FAGYENGEDÉS, (fagy-engedés) ösz. fu. A tartozó cserjenem, szőlőgerezd alakú fekete bogyók- kemény hidegnek enyhülése, midőn a fagytól megkal, mely leginkább dombosabb helyeken és kerité- merevedett testek folyó vagy hig, s melegebb állaseken, mesgyéken tenyészik. (Ligustrum vulgare). potjokat ismét visszakapják. Igen szilárd, kemény fája van, olyan mint valamely FAGYHARMAT, (fagy harmat) ösz. fo. 1. HÓfagyott test, s talán innen vette nevét, vagy pedig HARMAT és DÉR. onnan, hogy a fagyot sokáig kiállja, s későn hullatja FAGYHASADÉK, (fagy-hasadék) ösz. fn. Releveleit.

pedék, nyilás a fagygyá merevült testeken, pl. jégen, FAGYALBOGYÓ, ösz. fn. Fekete bogyó, mely melyet a fagyásnak indult s öszvehuzódó testböl ela fagyal nevü bokorfákon terem. A veres bort fa- repülő göz, hévrészecskék okoznak. gyalbogyó levével festeni.

FAGYHASADÉKOS, (fagy-hasadékos) ösz. mn. FAGYALÉK, (fagy-al-ék) fn. tt. fagyalék-ot. A Fagyhasadékokkal biró, a fagytól megrepedezett. szakácsok- és czukrászoknál, különféle levek, melyek Fagyhasadékos jég, föld. akár fagy, akár más mód által szilárddá alakíttatnak, FAGYHATATLAN, FAGYHATLAN, (fagys kocsonyaszerüleg elkészíttetnek. Czitrom-, kávéfa- hat[at]lan) mn. tt. fagyhatatlan-t, tb. – ok. Ami meg gyalék. Máskép : aluttlé. (Sulze). Ettől különbözik a nem fagyhat. Határozóilag am. fagyhatlanul. fagylalt.

FAGYHATÓ, (fagy-hat-6) mn. tt. fagyható-t. FAGYALFA, (fagyal-fa) ösz. fn. 1. FAGYAL. Ami megfagyhat.

FAGYALLEPKE, (fagyal-lepke) ösz. fn. Lep FAGYLAL, (fagy-lal) áth. 1. FAGYASZT. kefaj, mely a fagyal fákon szokott élődni.

FAGYLALDA, (fagy-lal-da) fn. tt. fagylaldát. FAGYALVIRÁG, (fagyal-virág) ösz. fn. A fa- Azon hely, hol fagylaltat csinálnak vagy árulnak. gyalfának fehér virága , melyet némelyek gyógysze FAGYLALT, (fagy-lal-t) fn. tt. fagylalt-at v. rül, különösen fogfájás ellen használnak.

-ot. A czukrászoknál különféle befőzött gyümölFAGYÁM, (fa-gyám) ösz. fn. 1) Karó, vagy csök nedve, mely fagyasztás vagy jég által hűtő eseakármiféle támaszték, melylyel fiatal vagy bármily megévé alakíttatik. Egyszerüebben : fagy. Eper-, ingadozó fát a szelek ellen megerősítnek, vagy gyü- málna:, meggy-, cseresnye-, baraczk- stb. fagylalt. inölcscsel terhelt ágait ideiglen feltámogatják. 2) Tá FAGYLALTOZ, (fagy-lal-t-oz) önh. m. fagymaszul szolgáló fa, vagy tuskó, gerenda. Fagyámmal laltoz-tam, -- tál, -- ott. Fagylaltat eszik v. éldel. V. erősíteni a ferde kazalt.

ö. FAGYLALT.

« ElőzőTovább »