Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

EGYETEMESÜL, (egy-e-tém-és-ül) 1. EGYE

TEMÜL.

EGYETEMI, (egy-e-têm-i) mn. tt. egyetemi-t, tb.

EGYESSÉGI, (egy-es-ség-i, illetőleg egy-ezség-i) mn. Egyességre (vagy egyezségre) vonatkozó. Egyezségi eljárás (t. i. valamely adós és hitelezőji-ek. 1) Öszves, valamennyi. Egyetemi akarat, hatáközött). rozat. 2) Egyetemet (főiskolát) illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Egyetemi épület, tanszékek. Egyetemi ifjuság, tanitókar.

EGYESSZÁM, (egyes-szám) ösz. fn. 1) A számtanban a legelső szám; mást jelent külön írva, 1. EGYES, (1) alatt, 2) A nyelvtanban, a hajlíEGYETEMILEG, (egy-e-tém-i-leg) v. EGYEtásnak vagy ragozásnak azon állapota, midőn az TEMLEG, (egy-e-tém-leg) ih. 1) Mind közöncsak egy tárgyra vagy személyre vonatkozik. Egyességesen, mindnyájan öszvevéve. 2) Jogtani ért. egyeszám a nevekben, midőn egy tárgyról, személyről vagy temileg kötelezik magukat az adósok, midőn ugyantulajdonságról van szó. Egyesszám az igékben, midőn azon kötelezettségért úgy állanak jót, hogy egyik a egy személynek v. tárgynak hatása vagy állapota ha- másikért, azaz, egy mindnyájáért, és mindnyája egyért tároztatik meg. fizetni tartozzék. (In solidum).

EGYEST, (egy-es-t) ih. Egy mértékben, egy arányban. Nem eszik egyest a hasával. (Km). EGYESTALPU, (egyes-talpu) ösz. mn. 1. EGY

TALPU.

EGYESÜL, (egy-es-ül) önh. m. egyesül-t. 1) Egy egészszé alakúl, öszvekapcsolódik, egygyé lesz. 2) Erkölcsi ért. egy véleményre megy által másokkal. | 3) Párosodik, nemileg közösül.

EGYESÜLÉS, EGYESÜLÉS, (egy-es-ül-és) fn. tt. egyesülés-t, tb. -ek. 1) Egy egészszé alakulás, egygyé levés. Folyóvizek egyesülése. 2) Egy véle ményre, akaratra térés. Pártfelek egyesülése. 3) Megbékülés. 4) Párosodás, nemi közösülés.

EGYESÜLET, EGYESÜLET, (egy-es-ül-et) fn. tt. egyesület-ét. Általán állapot, midőn több külön részek, tagok egy testben, tömegben egyesítve vannak, különösen, erkölcsi ért. több személyekből álló társaság, mely bizonyos czélnak, bizonyos eszközök által elérését tűzte ki magának. Vallási, polgári, tudományos, gazdasági, orvosi stb. egyesületek. Újabban egylet főnév szinte ez értelemben jött divatba.

áth. m. egyetemit-étt, htn. —ni v. —eni. 1) Több küEGYETEMÍT, EGYETEMIT, (egy-e-tém-ít) lön eszméket általános fogalommá alakít, egy köz eszmébe foglal, péld. az egyedekből fajokat, a fajokból nemeket alkot. 2) Mindközönségessé, általánossá tesz.

EGYETEMÍTÉS, EGYETEMITÉS, (egy-e-tėmít-és) fn. tt. egyetémítés-t, tb. —ek. Cselekvés, mely által valamit egyetemítünk. V. ö. EGYETEMÍT.

EGYETEMLEG, (egy-e-tem-leg) 1. EGYETEMBEN, és EGYETEMILEG.

EGYETEMLEGES, (egy-e-tém-leg és) mn. tt. egyetemleges-t, v. et, tb. -ek. Egyetemleg elvállalt. Egyetemleges adósság. V. ö. EGYETÉMILEG.

EGYETEMLEGESEN, (egy-e-tém-leg-és-en) 1.

EGYETEMILEG.

EGYETEMLEGESSÉG, (egy-e-tém-leg-és-ség) fn. tt. egyetemlegesség-ét. Egyetemes kötelezettsége több személyeknek, például adósoknak. (Solidaritas). EGYETEMÜL, EGYETEMÜL, (egy-e-tém-ül) önh. m. egyetemül-t. Egyetemivé, azaz, közönségessé, általánossá alakúl. Észtanilag, egyetemülnek az esz

EGYESÜLT, (egy-es-ül-t) mn. tt. egyesült-et.mék, midőn különös jegyeiket elhagyjuk, s köz jeEgy testté, tömeggé alakult; egybekapcsolt. Bács és gyeiknél fogva egy fogalomba kapcsoljuk. Bodrog egyesült vármegyék. A Tisza szabályozására

egyesült társulatok.

tem-ül-és) fn. tt. egyetemülés-t, tb. -ek. Különkülön EGYETEMŰLÉS, EGYETEMÜLÉS, (egy-eegyes eszméknek általános fogalommá változása. V. ö. EGYETEMÜL.

a tiéddel.

EGYETEM, (egy-e-tem azaz töm) fn. tt. egyetem-et. 1) Mindenség; bizonyos tér, vagy idő köEGYETÉRŐ, (egyet-érő) ösz. mn. Ugyanazon zötti lények öszvege, egy tömegben létele. Világ egyebecsü, áru, értékü, egyértékü. Az én kardom egyetérő teme. Az égi testek egyeteme. Az állat-, növény- és ásványország egyeteme. 2) Község, közönség. Az ország EGYETÉRT, (egyet-ért) ösz. önh. 1) Valakivel rendeinek egyeteme, vármegye egyeteme. 3) Főiskola, ugyanazon véleményben van. Ezen tárgyra nézve tömely minden szakbeli tudományok tanszékeivel el kéletesen egyetértek veled. 2) Öszveczimborál, valamely van látva (Universitas scientiarum). Pesti kir. egyetett végrehajtására mással szövetkezik. 3) Megfér, tem. Bécsi egyetem. Müegyetem (Polytechnicum).

EGYETEMBEN, (egy-e-tem-ben) ih. 1) Mind öszvesen, valamennyien. 2) Egyszersmind, egy úttal.

EGYETEMĖS, (egy-e-tém-ės) mn. tt. egyetemes-t, v.et, tb. -ek. 1) Öszves, mind, közönséges. Egyetemes emberi nem. 2) Együtt, egymásért lekötelezett, gyetemleges..

békével megvan másokkal.

EGYETÉRTÉS, (egyet-értés) ösz. fn. 1) Midőn bizonyos tárgyra nézve mással vagy másokkal ugyanazon véleményben vagyunk. 2) Czimborálkodás valamely tettnek végrehajtásában. 3) Békés, csendes, megférő együttlétel, együttlakás. Szép egyetértésben élni.

15

EGYETÉRTŐ-EGYETLEN

EGYETLENEGY-EGYEZMÉNY

46

EGYETÉRTŐ, (egyet-értő) ösz. mn. 1) Egy | att történnek, holott azok zenei elemet (rythmust) rejgondolkozásu. Egyetértő tanácsosok, bírák. 2) Öszve-tenek magukban. férő, egymással békén, csendesen élő. Egyetértő házasok, testvérek, rokonok.

EGYETLENEGY, (egyetlen-egy) öszvetétel; 1..

EGYETLEN.

EGYETÉRTŐLEG, (egyet-értőleg) ösz. ih. 1) EGYETMÁS, (egyet-más egy-eg-más v. egyKözvéleménynyel, egy akarattal. 2) Egymással meg-és-más) ösz. tájszó, egymás, holmi helyett.

krve.

EGYETLEN, (egy-ig-len

EGYEVEZŐS, (egy-evezős) ösz. mn. Hajóról, vagy inkább csónakról, ladikról mondatik, melyet egy evezővel húznak.

EGYEZ, (egy-ez) önh. m. egyez-tem, —tél, —étt. Valamely ügy, dolog iránt alkudozik, szerződik. Megegyez; kiegyez. Megegyeznek a felek, mielőtt pör utjára vinnék ügyeiket. Beleegyezni valamibe. Öszveegyezni egymással. Különböztetésül v. ö. EGYEZIK.

EGYEZÉS, (egy-ez-és) fn. tt. egyezés-t, tb. —ék. 1) Szerződés, alku, valamely peres, vagy kétes ügybíró nélküli elintézése. 2) (egyezik igétől származva) öszvehangzás, öszveillés. Zeneszerek egyezése. Az igének egyezése a névvel számra nézve.

EGYEZÉSPONT, (egyezés-pont) ösz. fn. Azon kitűzött feltétel, melyet az egyező, szerződő, alkuvó felek közösen elfogadnak; vagy azon tárgy, mely körül az egyezés forog.

egy-eg-len egyet len) mn. tt. egyetlen-t, tb. -ek. Olyan egy, melynek mása, hasonlója, párja nincs, milyen csak egy van. Képzője etlen, nem az ismeretesb tagadó képző, melynek itt alig volna értelme, hanem, mint imént is érintok az ig régiesen eg határvető rag, melyben úgy vált a gt-vé mint ezekben: esmeg ismét, sög söt, inneg (régiesen, pl. Katalin legendájában) ma innet. Ezen ig rag pedig igen szereti fölvenni a lan len toldalékot : addiglan, pediglen, ideiglen. Továbbá vala-nek mint ma a közéletben úgy régente még többször taLaljuk e szót az egy kíséretében; tehát eredetileg csak határozó, pl. egyetlen egy egyiglen egy; hasonlók e retlen egyszer ; egyetlen egyig elvesztek ; egyetlen együl találtam öt. Amit Káldinál így találunk: Tekints az én fiamra, mert nekem egyetlenem." (Lukács 9. 38.), azt a Tatrosi codex így adja: „Tekénts en fiamra mert egyetlen egy ennekem." Továbbá Káldinál is: Mert nem hiszen Isten egyetlen egy szülött fiának nevében.“ (János. 3. 18.) A Tatrosi codexben e helyütt is, sőt általán mindenütt: egyetlen egy. Későbben használtatott és használtatik ma is mind határo-hetlen-t, tb. —ek. 1) Aki nem egyezhet, vagy ami zóúl azaz,egy“ szó kíséretében, mind magánosan mel- iránt egyezni nem lehet. Egyezhetlen osztályosok. ami egyléknévül (szintén mint ideiglen újabb korban): egyet- Egyezhetlen ügy. 2) Ami nem egyezhetik, lenem! szerelmes egyetlenem! (Gyöngéd anyai szólitása mással öszve nem illik, meg nem fér. A föl nem hangyermekének). Figyelmet érdemel amit Jászay Pál golt zeneszerek egyezhetlenek. Némely szinek egyezhetleérint a Tatrosi codex szótárában a 306. lapon, hogy nek egymással. penig-telen toldott alak szintén eléfordúl a régiségben Penig-len vagy csak penig helyett.

[ocr errors]

EGYEZET, (egy-ez-et) fu. tt. egyezet-ét. Az ben véve; végrehajtott egyezés. egyezésnek következménye; egyezés elvont értelem

EGYEZHETLEN, (egy-ez-het-len) mn. tt. egyez

EGYEZHETLENSÉG, (egy-ez-het-len-ség) fn. tt. egyezhetlenség-ét. Különféle személyek vagy tár

gyak abbeli tulajdonsága vagy természete, melynél fogva nem egyezhetnek. V. ö. EGYEZ, EGYEZIK.

EGYEZIK, (egy-ez-ik) k. m. egyez-tem, —tél,

Így jön elé a dunántúli némely nyelvjárásban ginteg, sőt megéntelenség (mint mostanág) az egyszerű megént helyett. Országszerte divatos: épenségett. Valamely dolog, lény, melynek szabad akarata gel. Katalin legendájában is olvassuk : „Egyettel egy sziz megmarada egy egész országban. Mikből megtetszik, hogy mind ezek csak toldalékjai, de a

[ocr errors]

nincsen, mintegy természeti szükségből öszveillik, öszvehangzik, öszvefér. Megegyezik, öszveegyezik. Ezen

dolog a becsülettel meg nem egyezik. Úgy szép az ének, ha a különféle hang öszveegyezik. A személyes névmás az igével számban és személyben egyezik.

EGYEZKEDÉS, (egy-ez-kċd-és) fn. tt. egyezkedés-t, tb. -ek. Cselekvés midőn egyezkedünk.

szerződni

EGYEZKEDIK, (egy-ez-kėd-ik) k. m. egyezkedtem, -tél, —étt. Valamely ügy, dolog iránt alkudozik, szerződő állapotban van, alkura lépni, akar s ezen akaratát tettleg gyakorolja is; peres ügynek biró nélkül barátságosan elintézését, kiegyenlitését nyilvánítja.

nyomatékot kitüntető toldalékjai (kivált a régiségben) az eg vagy ig ragnak. T. i. a hangsuly nyomatékosabban tűnik fel, ha több sulytalan tagok követik avagy előzik meg, vagyis két hangsuly egymástól kissé távolabb esik. (V. ö. HANGSULY), pl. mennynek és földnek teremtőjében,“ „halálnak halálával“ az utolsó szők első tagján fekvő hangsuly nem volna oly nyomatékos, a nek elhagyásával: „menny és föld teremtőjében“ „halál halálával." Épenséggel sokkal jobban nyomatékozható mint,épen. Így,egyig-egy kifejezésben sem az első sem az utóbbi,egy' hangsalya nem oly kitünő, mint ha még egy sulytalan szóEGYEZMÉNY, (egy-ez-mény) fn. tt. egyeztag járul elébe egyiglen egy'. Nyelvészeink csak mény-t, tb. —ék. Általán, gondos, és mesterséges iltem általában azon véleményben vannak, hogy a köz- lesztésből eredett öszveillés. (Harmonia). Különösen Lépi számos szótoldatok, utóhangzások a magyar 1) A zenészetben többféle hangoknak kellemes egyenyelvben a gondolatok menetének némi lassusága mi-sitése. (Harmonia musica). 2) A festészetben, midőn

47

EGYEZMÉNYÉS-EGYFÉLE

nincs benne semmi kirivó szinezet, az alakzatok öszve

EGYFÉLEKÉP-EGYHANGÚ

48

EGYFÉLEKÉP, EGYFÉLEKÉPEN, (egy

V.

nem különbözöleg; hasonlólag. Több ízben egyfélekép nyilatkozni. A vádlott mindannyiszor egyfélekép vallott. EGYFÉLESÉG, (egy-féleség) ösz. fn. Egyformaság, ugyanazon alakja, módja valaminek. Az egyféleség unalmas. V. ö. EGYFÉLE.

illők, a kifejezés megfelel a kiállítni szándéklott tárgy-féle-kép v. -képen) ösz. ih. Egyformán, egy módra, nak stb. 3) A bölcselőknél, a mindenség valamennyi lényeinek oly viszonya egymás között, melynél fogva a végczélra egyesülnek. Észtani egyezmény, azaz a gondolkodásnak általános főelve, melyet másképen ellenmondás elvének neveznek. (Köteles Sámuel Logikája. Nagy-Enyed 1830. 40. §.). Erkölcsi egyezmény, két vagy több egyén gondolkozása, akarata, és hajlama között. Jogtani ért. a végrehajtott egyezés.

EGYEZMÉNYĖS, (egy-ez-mény-ės) mn. tt. egyezményés-t, v. -et, tb. -ek. Aminek részei egyezményben vannak. Egyezményes testalkat, zene, festmény, gondolkozás, erkölcsök. Egyezményes bölcseleti rendszer. V. ö. EGYEZMÉNY.

EGYFELŐL, (egy-felől) ösz. ih. Egy részről, egy oldalról, egy tájról, irányról. Nem csak egyfelől rontott be az árvíz a városba. Már régen egyfelől fú a szél. Újabb időben némelyek megkülönböztetik ezen kérdésre hol? amidőn felül-t írnak és mondanak : egyfelül megütötte a guta; egyfelül dögvész, másfelül éhség pusztítja a hazát.

EGYFOGATÚ, (egy-fogatú) ösz. mn. Egy vonó EGYEZMÉNYI, (egy-ez-mény-i) mn. tt. egyez-marhával, különösen egy befogott lóval, szamárral ményi-t, tb. —ek. Egyezményt illető, arra vonakozó. stb. ellátott. Egyfogatú kis kocsi, taliga. Vétetik főEgyezményi szabályok, tulajdonságok. név gyanánt is. Egyfogatún kirándulni valahová.

EGYEZMÉNYILEG, (egy-ez-mény-i-leg) ih. Úgy, mint az egyezmény szabályai kivánják.

EGYEZŐ, (egy-ez-ő) mn. tt. egyező-t. 1) Szerződő, alkuvó, valamely ügyet barátságosan elintéző. Egyező felek. 2) Az egyezik igétől, öszvehangzó, öszveillő, megférő. Egyező hangszerek. Egyező szinek.

EGYFOKU, (egy-foku) ösz. mn. A maga nemében ugyanazon fokon álló. Három nap folytában egy foku melegség volt.

EGYFOLYTÁBAN, (egy-folytában) ösz. ih.
Folytatólag, szünet nélkül, félben nem szakasztva.
elolvasni a könyvet.
Egyfolytában tíz mérföldet lovagolni. Egyfolytában

EGYEZŐLEG, (egy-ez-ő-leg) ih. Egy értelemmel; oly módon, mely valamivel megegyezik. Egyezőleg nyilatkozni valamely tárgy felől. A végrendelettel egyezőleg osztozni meg az örökségen. Törvények-rek. kel egyezőleg cselekedni, itélni.

EGYFORMA, (egy-forma) ösz. mn. Hasonló külsővel, alakkal biró. Egyforma ruhában járó testvéEgyforma nagyságu, haju, szemu ikrek. Egyforma házak, bútorok. Újabb szóval : egyded.

EGYEZSÉG, (egy-ez-ség) 1. EGYESSÉG, 3). EGYEZTET, (egy-ez-tet) áth. m. - egyeztet-tem, külsővel, hasonló alakban; ugyanazonkép, egyféleEGYFORMÁN, (egy-formán) ösz. ih. Hasonló -tél, -ett. 1) Másokat valamely kétes, vagy peres kép. Egyformán viselik hajaikat. Egyformán öltözködügyben alkura, szerződésre, békeségre léptet. Meg-nek. Használtatik belsőleg is e helyett egyaránt. egyeztet, öszveegyeztet. Egyeztetni az osztozó testvéreket. Egyformán (azaz egyaránt) osztozkodni.

2) Öszveilleszt, öszhangoztat. Egyeztetni a hangszereket. Egyeztetni az igét a tárgyeseti névvel.

EGYEZTETÉS, (egy-ez-tet-és) fu. tt. egyeztetés-t, tb. -ek. Cselekvés, mely által valakiket v. miket egyeztetünk. V. ö. EGYEZTET. A czivódó házasok egyeztetése. A beszéd részeinek egyeztetése.

EGYFAJÚ, (egy-fajú) ösz. mn. Ugyanazon fajból való, azon fajhoz tartozó. Egy fajú állatok, növények. Átv. ért. hasonló indulatu, természetü. Egy fajú korhelypajtások.

EGYFALKÁS, (egy-falkás) ösz. mn. Növények osztálya, melyeknek hímszálai öszve vannak növe. (Monadelpha). Egyfalkás virágu növények.

:

EGYFORMÁRA, (egy-formára) ösz. ih. Ugyanazon módra, alakra, külsőre. Egyformára szabni a katonák öltözetét.

EGYFORMASÁG, (egy-formaság) ösz. fn. Külön dolgoknak vagy személyeknek hasonlósága, külsejökre, alakjokra nézve. Másképen s újabb alkotásu szóval egydedség.

EGYFORMÁTLAN, (egy-formátlan) ösz. mn. Másmás formáju, alakú, külsejű; nem egyenlő.

EGYFORMÁTLANSÁG, (egy-formátlanság) ösz. fn. Tulajdonság, vagy inkább állapot, melynél fogva az egymáshoz hasonlított tárgyak külsejökre, alakjokra nézve nem egyeznek, egymástól különböznek.

EGYFELÉ, (egy-felé) ösz. ih. 1) Egy irányra, czélra. Egyfelé repültek a kieresztett galambok. 2) Egy darabra, egy részre. Az egész örökség egyfelé ment. EGYFÜVÜ, (egy-füvü) ösz. mn. Amit évenként EGYFÉLE, (egy-féle) mn. tt. egyfélét, tb. egy-egyszer kaszálnak; amin csak agg széna terem, nem félék. 1) Egy felekezethez, nemhez, osztályhoz tartozó. sarju is. Egyfüvü kaszálórét.

Egyféle emberekkel társalogni. Egyféle gabonát ter- EGYHAMAR, EGYHAMARJÁBAN, (egy-hameszteni. Egyféle munkával foglalkodni. 2) Hasonló mar v.hamarjában) ösz. ih. Egykönnyen, mindalakú, formáju, szinű, anyagú stb. A katonák egyféle járt. E paripának nem találni egyhamar párját. Nem posztóból viselnek ruhát, fegyvereik is egyfélék. 3) Nem egyhamar gyógyúl be ezen seb. több, csak azonegy. Évhosszat egyféle nadrágban jár. Egyféle ételt eszik mindennap.

EGYHANGÚ, EGYHANGU, (egy-hangú) ösz. mn, 1) Egy hangból álló, egy hangot adó, egy han

49

EGYHANGÚLAG --EGYHÁZA

EGYHÁZADÓ-EGYHÁZFIA

50

zon lejtő. Egyhangú ének. Egyhangú húr. Egyhangú | (Pest m.); Nyír- (Szabolcs m.); Szeg- (Borsod beszed. 2) Átv. ért. egyértelmű. Egyhangú szavazat. m.); Szék (Csanád m.); Szent-László (Szala m.); EGYHANGÚLAG, EGYHANGULAG, (egy- Szolga- (Fejér m.); Tövis- (Arad m.); Vörös— hangilag) ösz. ih. 1) Ugyan azon hangot adva, egy (Pest, Békés, Csongrád m. s Erdélyben). feku hangon lejtve. Egyhangulag szóló duda. Egyhangulag ejteni a szókat. 2) Átv. ért. egyértelmüleg, köz akarattal. Egyhangulag dönteni el valamely tárgyat. Fayhangulag ellene szavaztak. Egyhangulag kiáltották ki képviselőnek.

EGYHANGÚSÁG, EGYHANGUSÁG, (egyhangúság) ösz. fn. 1) A hangnak vagy hangoknak azonsága, folytonosan azon lejtésben maradása. A kilinféle hangszerek egyhangusága. Egyhanguság a szók kiejtésében. 2) Értelem-, véleményegység.

EGYHÁROMSÁG, (egy-háromság) ösz. fn. Keresztény hittan szerént az istenségnek azon tulajdonsága, minél fogva lényegében egy, személyében pedig három. Jelenti az isteni személyek öszvegét is. Szent egyháromság, azaz Atya, Fiú és Sz. Lélek.

EGYHÁZADÓ, (egy-ház-adó) ösz. fn. Adó, melyet a keresztények illető egyházaikra, azaz, templomaik, papjaik fentartására, szükségeire fizetnek, vagy hajdan némely más czimek alatt is fizettek.

EGYHÁZAS, (egy-házas) ösz. mn. 1) Egyházzal, azaz, templommal biró, ellátott. Egyházas helység. 2) Egy lakó-telket biró. Egyházas nemes, gazda, jobbágy. 3) Sok magyarországi helységnek jelző neve. Lásd itt alább.

EGYHÁZAS-BÁST, falu Gömör megyében; helyragozva : Bást-on, -ra, -ról.

EGYHÁZAS-BÖDÖGE, puszta Veszprém megyében; helyr. Döbögé-n, -re, -ről.

[ocr errors]

EGYHÁZAS-BÜK, puszta Szala megyében; helyr. Bük-ön, —re, -ről.

EGYHÁROMSÁGU, (egy-háromságu) ösz. mn. Egyháromságból álló; ami lényegében egy, személyében; ben pedig három. Egyháromságu istenség. (TrinaDeitas).

EGYHASI, (egy-hasi) ösz. mn. tt. egyhasi-t, tb. -ak. 1) Szélesb ért. oly magzatokról mondatik, melyek egy anyától lettek. 2) Szorosb ért. egyhasiak az ikrek, vagy hármas négyes szülöttek, kiket egyszerre viselt méhben az anyjok.

EGYHÁZ, (egy-ház) ösz. fn. 1) Templom, isteni tiszteletre szentelt nyilvános épület, melyet a magyar nemesb értelemben egyháznak azért nevezett, mert e'einte hihetőleg egy helynek csak egy temploma volt, valamint ma is kisebb, kivált egy vallásu helységnek csak egy temploma van, melyet Isten házá-nak vagy szentegyháznak is hínak. Anyaegyház, fiókegyház.

Sím harang az éj felében
Szent misére intve, szólal;
Míg egyházban zeng az ének
A magas szülött nevének.“

Tompa.

Eléjön már a régi bibliafordításokban is. „Monda kedig Jézus a papok fejedelminek és az egyház mesterinek (ad magistratus templi). Tatrosi codex. 2) Atv. ért. a keresztény hívek közönsége. L. ANYA SZENTEGYHÁZ.

EGYHÁZAS-FALU, helység Sopron megyé-
helyr. Falu-ba, -ban, -ból.
EGYHÁZAS-FÜZES, falu Vas megyében; helyr.
Füzes-re, en, -ről.

EGYHÁZAS-GÉLLE, falu Pozsony megyében; helyr. -Géllé-n, -re, -ről.

EGYHÁZÁS-HOLLÓS, falu Vas megyében; helyr. Hollós-on, —ra, —ról.

EGYHÁZAS-KARCSA, falu Pozsony megyében; helyr. Karcsá-n, —ra, —ról.

[ocr errors]

EGYHÁZAS-KARMACS, puszta Szala megyében; helyr. Karmacs-on, —ra, —ról.

EGYHÁZAS-KESZŐ, falu Vas megyében ; helyr. —Kesző-n, —re, —ről.

EGYHÁZAS-MARÓT, falu Hont megyében; helyr. Marót-on, —ra, -ról.

EGYHÁZAS-RÁDÓCZ, falu Vas megyében; helyr. Rádócz-on, —ra, —―ról.

EGYHÁZAS-SZECSÖD, falu Vas megyében; helyr. Szecsőd-ön, -re, -ről.

EGYHÁZATYA, (egy-ház-atya) ösz. fn. 1) Előkelő hiteles személy, ki az egyház, azaz, templom jövedelmeit és tőkéit kezeli, s azokra felügyel. 2) Igy neveztetnek az első keresztény századokból azon hit

tanitók, kiknek hátramaradt munkáikból, mint hiteles kútfökből, a r. kath. egyház tana szerént a valódi első keresztény tudományt megismerhetjük.

EGYHÁZFALU, helység Sopron megyében; helyr. Egyházfalu-ba, -ban, —ból.

EGYHÁZFALVA, helység Pozsony megyében; helyr. Egyházfalvá-n, -ra, -ról.

EGYHÁZA, (egy-háza) ösz. helynév. Helyragozva : Egyházá-n, —ra, -ról. Számos magyar városok, helységek és puszták nevében találtatik. Ágasegyháza (Pest megye és Kis-Kunság); Bánegyháza Pest m.); Derékegyháza (Csongrád m.); Délegyháza (Pest m.); Dombegyháza (Csanád m.) Fehéregyháza mv. Sopron m.; faluk Máramaros, Pozsony, Somogy m.; paszták Békés, Borsod, Pest m.; erdélyi faluk Alsó- EGYHÁZFI, (egy-ház-fi) ösz. fn. Templomi szolFejér m. és Besztercze vidékében); Félegyháza (mv. ga, ki a templomot kinyitja, bezárja, a papot öltözteti, Kis-Kunságban, falu Bihar, puszta Szabolcs m.); Fu- s egyéb szolgálatokat is tesz, péld. gyertyát gyujtop-Bihar m.); Halom (Pest m.); Kerek— (Bé- gat, pörsölyt hord, harangoz stb. Máskép, rontott lakés, Bibar m. Kis Kunság.); Két— (Békés m.); Kö- tinsággal : sekrestyés. (Bihar m.); Német- (Fejér m.); Nyár-AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT.

[ocr errors]

[ocr errors]

EGYHÁZFIA, (egy-ház-fia) 1. EGYHÁZFI.

51 EGYHÁZFILAK-EGYHÁZLÁTOGATÁS

EGYHÁZMEGYE—EGYHÉJU

52

EGYHÁZMEGYE, (egy-ház-megye) ösz. fn. Általán kerület, mely az egyházhoz tartozó, s bizonyos főnök felügyelése alatt létező hívek számát foglalja magában. Ilyenek : püspökség, föesperesség, alesperes

EGYHÁZFILAK, (egy-ház-fi-lak) ösz. fn. Némely templomokhoz oda épitett különös lak, az egyházfi számára. Általán, akármily lak, mely kizárólag az egyházfiaké. EGYHÁZFISÁG, (egy-ház-fiság) ösz. fn. Egy-ség, plebánia. Különösebben jelenti az egy főpap,

házfi-szolgálat.

EGYHÁZGAZDA, (egy-ház-gazda) ösz. fn. Az egyház, azaz, templom javaira fölügyelő személy; 1. EGYHÁZATYA 1).

péld. érsek, püspök alatt levő hiveket, s azon kerületet, tartományt, melynek hivei fölött a főpap lelki hatalmat gyakorol. (Dioecesis).

EGYHÁZMEGYEI, (egy-ház-mégyei) ösz. mn. EGYHÁZGYÜLÉS, (egy-ház-gyülés) ösz. fn. Egyházmegyét illető, egyházmegyéhez tartozó, arra Széles ért. az egyház igazgatóinak gyülése, az egyház vonatkozó. Egyházmegyei gyülés, tanács, rendeletek. ügyeit illető tanácskozás végett. Szorosb ért. a főpaEGYHÁZNAGY, (egy-ház-nagy) ösz. fn. Álta pok, és ezek által meghivott egyházi személyek gyü-lános nevezete az egyház főpapjainak, milyenek a lekezete. Közönséges, tartományi, püspöki egyház- patriarkák, érsekek, püspökök, apátok, prépostok. gyülés. Némely régiek éltek e szóval bibornok (cardinalis) értelemben.

EGYHÁZI, (egy-házi) ösz. mn. Egyházhoz tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Különösen 1) Papi. Egyházi személy, egyházi áldás, egyházi jószág. 2) Templomi. Egyházi beszéd, zene, ének, szolgálat, szertartás. 3) A hivek egész közönségét illető. Egyházi gyülés, könyv, szokás. Egyházi törvények. Egyházi jog.

EGYHÁZILAG, (egy-házilag) ih. Egyházgyülésileg; az egyház főpapjainak és igazgatóinak határo

zata, egyezése által.

EGYHÁZNAP, EGYHÁZNAPJA, (egy-ház-nap v. -napja) ösz. fn. A romai katholikusoknál jelenti azon napot, vagy napnak emlékünnepét, melyen a templom megáldatott, vagy fölszenteltetett; máskép: bucsúnap, vagy egyszerüen: bucsú.

EGYHÁZPÁRTFOGÓ, (egy-ház-párt-fogó) ösz. fn. Személy, kinek joga van az egyházi lelkészeket EGYHÁZJOG, (egy-ház-jog) ösz. fn. 1) Az egy- kinevezni. Igy nevezik a testületet is, mely hasonló házat és egyházi személyeket és dolgokat illető jo-joggal bir. Hosszasága miatt jobb külön írni : egygok, szabadságok öszvege. 2) Gyüjteménye azon tör- házi pártfogó s egyházi kegyúr. vényeknek, melyeket az egyház előljárói az egyházi személyeket és ügyeket illetőleg hoztak. (Jus canonicum).

EGYHÁZKELÉS, (egy-ház-kelés) ösz. fn. Szertartás, melylyel a gyermekágyból fellábadott asszonyt az illető lelkész a templomba bevezeti, beavatja. Máskép beavatás.

:

EGYHÁZRABLÓ, (egy-ház-rabló) ösz. fn. Ki templomot rabol, egyházi drágaságokat oroz.

EGYHÁZSZEG, EGYHÁZSZEGH, falu Nyitra és Vas megyékben; helyr. Egyházszeg-én, -re, -ről.

EGYHÁZSZOLGA, (egy-ház-szolga) ösz. fn. Általán személy, ki egyházi szolgálatokat tesz, tehát maga az illető pap is. Különösen szolga, ki a templomra fölügyel, s abban némi szolgai munkákat véEGYHÁZKERÜLET, (egy-ház-kerület) 1. EGY-gez, milyen az egyházfi, harangozó stb. Külön írva :

EGYHÁZKELŐ, (egy-ház-kelő) ösz. fn. 1. EGY

HÁZKELÉS.

HÁZMEGYE.

egyházi szolga.

EGYHÁZKORMÁNY, (egy-ház-kormány) ösz. EGYHÁZTANÁCS, (egy-ház-tanács) ösz. fn.

fn. Hatóság, mely a szélesb vagy szükebb értelemben | Egyházi személyekből, ülnökökből álló tanács, az vett egyházat kormányozza. egyházi főnök, vagy helyettesének elnöklete alatt, mely az egyház elé tartozó ügyeket elintézi, s az illető perekben itéletet hoz. (Consistorium).

EGYHÁZKÖNYV, (egy-ház-könyv) ösz. fn. Könyv, melyből az illető pap az egyházban imádkozik. Így neveztetnek továbbá mindazon könyvek, melyekben a templom vagy egyházi gyülekezet ügyei följegyezvék, milyenek, az anyakönyvek, halottas könyvek stb.

EGYHÁZKÖNYVI, (egy-ház-könyvi) ösz. mn. Egyházkönyvre vonatkozó; Egyházkönyvből való. Egyházkönyvi kivonat.

GYE.

EGYHÁZKÖR, (egy-ház-kör) 1. EGYHÁZME

EGYHÁZLÁTOGATÁS, (egy-ház-látogatás) ösz. fn. Hivatalos eljárás, midőn az egyházi főnök az alárendelt egyházakat bejárja, s a lelkész és hivek közti viszonyokat, valamint az egyház jövedelmeit vizsgálatba veszi, s ennek következtében, mint jónak és szükségesnek véli, intézkedik.

EGYHÁZTANÁCSI, (egy-ház-tanácsi) ösz. mn. Egyháztanácsra vonatkozó, egyháztanácsot illető, attól eredett. Egyháztanácsi ülés, egyháztanácsi itélet. EGYHÁZTOLVAJ, (egy-ház-tolvaj) ösz. fn. 1. EGYHÁZRABLÓ.

EGYHÁZVIDÉK, (egy-ház-vidék) ösz. fn. Az egyházmegye több kisebb részre, területre osztva, ezen területnek,egyházvidék a neve, s rendszerént valamely esperes vagy alesperes alatt áll, a honnan esperességnek is hívatik.

EGYHÉJAS, (egy-héjas) ösz. fn. Csigák neme, melyek testét egy héj takarja.

EGYHÉJU, (egy-héju) ösz. mn. Minek egy héja van. V. ö. HÉJ.

« ElőzőTovább »