dorságnak, fürgeségnek, hatásnak fris jeleit adja, tevékenységi ürgés forgás. V. ö. ÉLÉNK. ÉLENY, (él-eny) fn. tt. éleny-t, tb. —ék. A lég. alakú vegyelemek egyike, mely ezen nevezetet azon sajátságánál fogva nyerte, hogy az az élet fentartására múlhatlanul megkivántatik. A természetben minden vegyelemek között legnagyobb mennyiségben fordúl elé; a közönséges légnek vagy levegőnek 1/5 része, a víznek része élenyből áll. Fölfedezték 1774-ben Pristley angol és Scheele svéd vegyész. (Török József). Görög-latin neve: oxygenium, ošús szótól, mely a többek közt savanyút jelent, a honnan eleinte a magyar vegyészek savító-nak nevezék. ÉLENYÍT, ÈLENYIT, (él-eny-ít) áth. m. élenyített, htn. —ni v. —eni. Élenyt leginkább érczczel, pl. vassal, rézzel stb. egyesít, s az által egészen más tulajdonságuvá teszi. (Calcinat, oxydat). Jobban élegít, 1. ezt és v. ö. ÉLEG. : ÉLESD, mezőváros Bihar megyében; helyr. Élesd-en, re, -ről. ÉLÉSÉDIK, (él-és-éd-ik) k. m. élésed-tem, ―tél, -étt. Élessé lesz, az éle mindinkább fínomodik, erősödik, metszésre, hasitásra alkalmasabbá válik. Élesedik köszörűkövön a kés, fenőszíjjon a beretva. ÉLESELME, (élés-elme) ösz. fn. Elme, mely a dolgokat igen finomúl meg birja különböztetni, mely a tárgyak közti fínom hasonlóságot vagy különbséget fölleli. ÉLÉSELMŰ, (élés-elmű) ösz. mn. Éleselmével biró. V. ö. ÉLESELME. ÉLESFALU, helység Hont megyében; helyr. Élesfalu-ba, —bạn, —ból. ÉLÉSHAJÓ, (élés-hajó) ösz. fn. Hajó, melyen élelmi szereket, pl. gabonát, lisztet, zsiradékot stb. szállítanak. ÉLÉSHÁZ, (élés-ház) ösz. fn. Nyilvános vagy ÉLENYÍTÉS, ÉLENYITÉS, (él-eny-it-és) fn. köz épület, melyben valamely testület vagy község tt. élenyítés-t, tb. -ek. Vegyészeti működés, midőn valamely elem élenynyel egyesíttetik. (Calcinatio, oxydatio). V. ö. ÉLENYÍT. ÉLENYÜL, ÉLENYÜL, (él-eny-ül) önh. m. élenyül-t. Valamely vegyelem élenynyel egyesül s ez által más természetet ölt. Jobban: élegül, 1. ezt. ÉLENYÜLÉS, ÉLENYÜLÉS, (él-eny-ül-és) fn. tt. élenyülés-t, tb. -ek. A vegyelemnek élenynyel egyesülése. Jobban : élegülés. számára élelmi szerek tartatnak. Katonai élésház. ÉLÉSHIVATAL, (élés-hivatal) ösz. fn. Hivatal az élésházak, élelmi szerek körül, különösen, mely a katonaság élelmezésére felügyel. ÉLÉSÍT, ÉLÉSIT, (él-és-ít) áth. m. élésít-étt, htn. -ni v. -eni, par. -s. Valaminek élét kicsiszolja, kiköszörüli, metszésre, hasitásra alkalmassá teszi. Köszörün élesíteni a kést. Kardot, tört élesíteni. Átv. ért. az észről, elméről szólva, a tárgyak fínom megkülönböztetésére képessé tesz. Vitatkozások által élesíteni az észt. ÉLESÍTÉS, ÉLÉSITÉS, (él-és-ít-és) fn. tt. élésítés-t, tb. —ék. Cselekvés, midőn valamit élessé teszünk, valaminek élét metszésre, hasításra alkalmassá finomítjuk és keményitjük. ÉLÉSKAMRA, (élés-kamra) ösz. fn. Kamra, melyben a házi szükségekre való élelmi szerek tartatnak. rendü hivatalnok az éléstár körül, különösen a katoÉLÉSMESTER, (élés-mester) ösz. fn. Alsóbb naságnál, ki a kenyérnek való lisztet kezeli. ÉLENYVESZTÉS, (éleny-vesztés) ösz. fn. Valamely testnek az élenytől megválása. ÉLÈS, (él-ės) mn. tt. élés-t v. -et, tb. ―ek. 1) Aminek éle van. V. ö. ÉL, fn. Éles kés, kard, olló. Élesre köszörült beretva. 2) Átv. ért. éles az ész, éles elme, mely a tárgyak legfinomabb hasonlatát, vagy különbségét felfogja, mely a dolgokba mélyen belát; éles beszéd, mely igen az elevenre hat. Éles észrevétel, éles gúnyversek, éles czélzások, melyek gúnyosan sértő kifejezéseket foglalnak magukban. Éles toll, éles nyelv. 3) Az önhangzók azon osztálya, mely a szóhang lépcsőzeten a legmagasabb fokon áll, vagyis a belső szájüreg legfinomabb szükitésével ejtetik ki, ú. m. ÉLÉSMÓD, (élés-mód) ösz. fn. Mód, mely szevalamennyi i (i, í minden árnyalataikkal) és az ezek-rént élünk. Különösen 1) tekintettel az élelmi szerek hez legközelebb járó éles é és é (amannak jelenleg beszerzésére; könnyü, nehéz, urias, szegény életmód. használt betürendszerünkben nincs külön jegye), me2) tekintettel azon foglalkodásokra, melyeket folytalyeknek közös ismertetője, hogy mind al- mind fel-tunk. Hivatalnoki, szolgai, napszámosi életmód. 3) tehangú szókban, azaz mind az alsó, mind a felső lépkintettel az erkölcsökre és magaviseletre. Becsületes, csőzeten eléfordúlnak. V. ö. Előbeszéd 35-45. la- becstelen, finom, durva élésmód. pokat, és egyes czikkekben az E, É és I, Í önhang zókat. ÉLÉS, (él-és él igétől) fn. tt. élés-t, tb. —ek. 1) Az életnek folytatása. A városban élés költségesebb, mint a falun élés. 2) Táplálkozás. A jól élésre sok kivántatik. 3) Eleség, eledel. Innen : élésház, éléskamara, élésbolt. 4) Valaminek bizonyos czélra használása. V. ö. ÉL, ige. ÉLESSÉG, (él-és-ség) fn. tt. élésség-ét. Tulajdonság, melylyel bir valamely test, midőn éle ki van csiszolva, köszörülve, megedzve. Átvitt értelemben : beszéd-, elmeélesség stb. V. ö. ÉLÉS. ÉLÉSSZÖG, (élés-szög) ösz. fn. Általán, szög, mely csucsosan, hegyesen kiáll. Mértanilag, oly szög, mely kilenczven foknyinál kisebb. (Angulus acutus). ÉLÉSSZÖGÜ, (élés-szögü) ösz. mn. Minek éles ÉLÉSBOLT, (élés-bolt) ösz. fn. Bolt, melyben szöge van. V. ö. ÉLÉSSZÖG. Élesszögű ház, asztal. élelmi czikkek tartatnak, vagy árultatnak. Mértanilag élesszögű háromszög, melynek szögei ki lenczven foknyinál kisebbek. (Triangulum acutangulum). ÉLÉSÜL, (él-és-ül) önh. m. élesül-t. Élessé leszen, élt kap, élesedik, tulajd. és átv. értelemben véve. V. ö. ÉLÉS. ÉLESZ, (él-esz) elvont törzse éleszget, éleszt szóknak és származékaiknak. A székelyeknél önálló szó is, am. élesztős keverék. (Kriza János gyüjteménye). ÉLESZGET, (él-esz-get) áth. és gyakor. m. éleszget-tem, -tél, -ett, par. éleszgess. Folytonosan vagy gyakran éleszt. Élesztgetni a tüzet, lángokat. ÉLESZGETÉS, (él-esz-get-és) fn. tt. éleszgetés-t, tb.ek. Folytonos vagy gyakori élesztés. ÉLESZT, (él-eszt) áth. m. éleszt-ett, htn. -ni v. —eni, par. éleszsz. 1) Életre hoz, a holtnak látszót mintegy föleleveníti. Vízbe fúltakat, villámsujtottakat éleszteni. Föléleszteni a holtakat. 2) Az ellankadtat, bágyadtat fölfrisíti, megenyhíti. A fris levegő éleszti a tüdőket. A zöld mezők, erdők élesztik az elfáradt sze Népd. 4) Magaviselet. Jámbor élet. Tiszta, szüzies élet. Parázna, buja élet. 5) Így nevezik több vidéken az elemeket. 3) A tüzet, mely már hamvadni indult, vagy séget, gabonát, vetéseket. Az élet igen szépen mutatalig gyúlt ki, égni készteti. Éleszteni a tüzet fujtató-kozik. A székelyeknél am. telek, gazdaság, jószág; val. A szél éleszti a lángokat. 4) A kovászt kelésre, innen élettartás gazdaságvitel, háztartás, jó életmegkelésre segíti. lenti a jövő életet, síron túli életet. tartó am. jó gazda; rakott élet stb. 6) Jobb élet je ÉLESZTÉS, (él-eszt-és) fn. tt. élesztés-t, tb. ―ék. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit élesztünk. V. ö. ÉLESZT. Halottak, színholtak élesztése. Tűznek, lángnak élesztése. Kovász élesztése. ÉLESZTGET, (él-eszt-get) 1. ÉLESZGET. ÉLESZTMAG, (éleszt-mag) ösz. fn. A székelyeknél am. élesztő, 1. ezt (2). ÉLESZTŐ, (1), (él-esz-tő) mn. tt. élesztő-t. Fölelevenitő; felviditó, enyhitő. Színholtakat élesztő orvos. Szemeket élesztő zöld rét. ÉLESZTŐ, (2), (él-eszt-ő) fn. tt. élesztő-t. 1) Általán, erjedzést eszközlő anyag, azaz ami valamely hig vagy nedves testet forrásba, erjedzésbe (fermentatio) hoz. Ilyenek pl. az úgynevezett sörélesztő, (sörfőzésnél nyert élesztő), a kovász, savanyító stb. Élesztővel savanyitani a káposztát. Élesztőt csinálni. A kenyérélesztőt némely vidékeken sütnivalónak is nevezik. 2) Különösen egyedül a sörélesztő neve. ÉLESZTŐS, (él-eszt-ő-s) mn. tt. élesztős-t v. -et, tb. -ek. Miben élesztő van, mi élesztővel készült. Élesztős edény. Élesztős tésztasütemény. ÉLET, (él-et) fn. tt. élet-êt. 1) Lét, létezés, mely önkéntes vagy nem önkéntes mozgalom és érzés, de mindig belső szerves működés által mutatkozik. Állati élet, növényi élet. Ellentéte: halál. V. ö. ÉL, ige. 2) Azon időszak, melyet élve eltöltünk. Hosszú élet, rövid élet. Emberi élet. Mulandó élet. Örök élet. Istenünk nem holtak istene, Ki jobb életre nem ébresztene. Se jobb élet sejtelmét elpecsétli, Midőn lelkünket fölfelé vezérli." ÉLETALKONY, (élet-alkony) ösz. fn. Hanyatló életkor, öregség. Ellentéte : élethajnal. ÉLETÁPOLÓ, (élet-ápoló) ösz. mn. Aki vagy ami az ember életét ápolja. Életápoló intézet. V. ö. ÁPOL. ÉLETBALZAM, (élet-balzam) ösz. fn. Erősítő, életerőt fölélesztő balzamféle gyógyszer. V. ö. BALZAM. ÉLETBELÉPTETÉS, (életbe-léptetés) ösz. fn. Gyakorlatba vétel, valamely életnemnek, mesterségnek, tudománynak, törvénynek működésbe hozatala. ÉLETBÉR, (élet-bér) ösz. fn. 1. ÉLELEMDÍJ; és ÉLETJÁRADÉK. ÉLETBIZTOSITÁS, (élet-biztositás) ösz. fn. Tulajdon értelemben azt tenné, mintha valakinek az élete biztosittatnék. De a más nyelvek után is (Lebensversicherung, Lebensassecuranz, assurance on lives stb.), elfogadott jelentése szerént oly szerződés, melynél fogva egyik szerződő (a biztositott), magát kötelezi, akár egyszerre, akár évenként több ideig, vagy egész élte fogytáig, a másik szerződő félnek (biztositónak), bizonyos pénzöszveget fizetni, s ezért viszont a biztositó kötelezi magát a biztositottnak halálával egy harmadik, előre megnevezett személynek (házastársnak, gyermeknek), ha ez amazt túléli, szintén bizonyos eleve meghatározott öszveget vagy életjáradékot fizetni, bármely korán halna is meg a biztosított fél. Tehát valóságban nem a szerződő fél, hanem az ez által megnevezett harmadik személy élete, jobban élhetése, életmódja biztosit tatik. ÉLETBIZTOSÍTÁSI, (élet-biztositási) ösz. mn. Életbiztositást illető, arra vonatkozó. Életbiztositási nabályok. Életbiztositási ügyek, feltételek. ÉLETBIZTOSITÓ, (élet-biztositó) ösz. fn. és mn. Aki vagy ami életbiztositási ügyekkel foglalkodik. V. ö. ÉLETBIZTOSITÁS. Életbiztositó intézet. Kölcsönös életbiztositó intézet. Életbiztositó társulat. Részvényes életbiztositó társulat. ÉLETÉSHAJÓ, (életés-hajó) ösz. fn. Élelmi szerekkel rakott, eleséget szállító hajó. ÉLETÉSHÁZ, (életés-ház) ösz. fn. Gabonatár, magtár. V. ö. ÉLET, 5). ÉLETÉSSÉG, (él-et-és-ség) fn. tt. életésség-ét. Tulajdonság, melynél fogva az állatban életerő létezik, s azt működései által ki is tünteti. ÉLETFA, (élet-fa) ösz. fn. Tújafa, az egylakiak seregéből, melynek fajai 1) Nyugoti életfa, (Thuja occidentalis) melynek apró hegyes levelei egymáson feküsznek, s télen is virulnak. 2) Keleti életfa (Thuja orientalis), Sínában különösen otthonos. Átv. ért. oly fa, mely az életre valamely tekintetben nagy fontossággal bír; vagy, fához hasonlított élet. Az emberiség életfáján rágódó bujakór. Életfája hervadásnak indúl. ÉLETFELTÉTEL, 1. ÉLETFÖLTÉTEL. ÉLETFOGYTIG, ÉLETFOGYTIGLAN, (életfogytig v. -fogytiglan) ösz. ih. Mig az élet meg nem szűnik. Életfogytig hived leszek. ÉLETFOK, (élet-fok) ösz. fn. Fok, vagyis lépcsőzet az élet haladásában, folyamában. A gyarlóság, minden életfokon kiséri az embert. ÉLETBÖLCS, (élet-böles) ösz. fn. és mn. Aki ÉLETFOLYAM, (élet-folyam) ösz. fn. Az életa gyakorlati élet körülményeihez alkalmazkodva, s e erőnek, életműködésnek fokonkénti, s bizonyos rendmellett a jó erkölcsök szabályait is megtartva magászerben kifejlődése, korról korra átmenése és hanyatnak jólétet tud szerezni, ildomosság, eszélyesség ki-lása. (Processus vitae). vánalmai szerént élve világi és lelki megelégedést ÉLETFOLYAMAT, (élet-folyamat) ösz. fn. 1. érez. ÉLETBÖLCSESÉG, (élet-bölcseség) ösz. fn. 1) A bölcseség, ildomosság azon szabályai, melyekhez a ÉLETFOLYAM. ÉLETFOLYÁS, (élet-folyás) ösz. fn. A külső gyakorlati életben alkalmazkodnunk kell, hogy vilá- élet állapotainak egymásutáni következése; azon kügilag épen úgy mint lelkileg, megelégedettek lehes-lönféle viszonyok sora, rende, melyeken az ember életében keresztül megy. Valamely jeles férfiú életfosünk. V. ö. ÉLETBÖLCS. 2) Ezen szabályok kölyását leírni. vetése. Ezt kivánja az életbölcseség. Ezen embernek nincs semmi életbölcsesége. ÉLETFONAL, (élet-fonal) ösz. fn. Képes kifejezés, s jelenti az életidőt születésünktől fogva haláÉLETDÚS, (élet-dús) ösz. mn. Kiben sok az lunkig. Életfonala megszakadt, azaz meghalt. Elvágni életerő. Életdús ifjú, férfi. valakinek életfonalát. ÉLETELV, (élet-elv) ösz. fn. 1) Elv, okfő, mely az életet vagy életerőt alkotja. 2) Elv, melyet követünk, hogy egyedi véleményünk szerént a társas életben boldogulhassunk. ÉLETÉLV, (élet-élv) ösz. fn. 1) Élvezet, melyet abban érzünk, hogy létezünk. 2) Az életerőnek túlzott használása. ÉLETÉR, (élet-ér) ösz. fn. 1. ÜTÉR. ÉLETERŐ, (élet-erő) ösz. fn. Erő az állati test szervezetében, vagyis azon belső tehetségek öszvege, melyeknél fogva mozgunk, érezünk, s egyéb állati működéseket teljesítünk. Sok életerő van benne. Ha nyatlik már életereje. Alkalmazható a növényekre is. ÉLETÉS, (él-et-ės) mn. tt. életés-t v. -et, tb. -ek. 1) Élettel biró. Ezen értelemben nem igen használják. 2) Eleséget tartó, gabonával rakott. Életes kamara. Életes ház. V. ö. ÉLET, 5). ÉLETESEMÉNY, (élet-esemény) ösz. fn. Az életben eléforduló vagy eléfordult esemény. AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KŌT. ÉLETFORGÁS, (élet-forgás) ösz. fn. Jelenti az életet magát, mennyire az különféle működések, hatások és ellenhatások, mozgalmak által mutatkozik. ÉLETFORRÁS, (élet-forrás) ösz. fn. 1) Minden, miből az élet ered, vagy miből élni, táplálkozni lehet. Isten az eredeti életforrás. Némely embernek többféle életforrásai vannak. Új életforrást nyitni a polgárok számára. 2) Oly forrásvíz, mely betegeket gyógyít, életet frisít. 3) Bibliai ért. Krisztus urunk teste és vére. Én vagyok az életforrás. ÉLETFÖLTÉTEL, (élet-föl-tétel) ösz. fn. Szükséges kellék, akár az egyesek, akár társaságok, államok élete czélszerű fentartására vagy megmentésére. ÉLETFÜ, (élet-fü) ösz. fn. A tarorják egyik faja, szára cserjésedő, könnyen törő, levelei tojáskerekek, épélük, nyelesek, alúl molyhosak, máskép: életillat, engemszagolj, ambrafü. (Teucrium marum). ÉLETHAJNAL, (élet hajnal) ösz. fn. Nyíló életkor, ifjúsági idő. Ellentéte életalkony. : 499 ÉLETHÁZ ÉLETJÁRADÉK ÉLETJEL—ÉLETMÜ 500 ÉLETHÁZ, (élet-ház) ösz. fn. Épület, melyben | szerénti kamatnál nagyobb öszveg fizettessék a betegabonát tartanak, magtár, gabonatár. ÉLETIDŐ, (élet-idő) ösz. fn. Idő, melyet vagy melyben élünk; életkor. ÉLETILLAT, ÉLETILLAT-TARORJA, (életillat-tar-orja) ösz. fn. Növényfaj a tarorják neméből; szára cserjesedő, könnyen törő, levelei tojásdadok, nyelesck, alul molyhosak. Máskép: életfü, ambrafi, életfive, engem szagolj. (Teucrium marum). ÉLETIRÁNY, (élet-irány), ösz. fn. Föltett szándék az egész életen keresztül törekvésre, működésre vonatkozva. ÉLETIRÁS, (élet-irás) ösz. fn. Leirása valamely személy életének, vagyis elbeszélése azon vál tozásoknak és eseményeknek, melyeken valaki születésétől halálaig keresztül ment, nemkülönben azon nevezetes cselekedeteknek, melyeket éltében véghez vitt. Máskép életrajz. ÉLETIRÓ, (élet-iró) ösz. fn. Személy, ki egy vagy több személyek életét leirja. V. ö. ÉLETIRÁS. Jézus életirói az evangyelisták. Ön-életiró. ÉLETISKOLA, (élet-iskola) ösz. fn. A gyakorlati, társadalmi élet, mely embertársaival érintkezés, surlódás, az élet viszontagságaival küzdés által szoktatja, edzi, felvilágosítja, élesíti az ember elméjét, helyes és való irányra vezérli gondolkodásmódját, tevékenységét. Életiskolába járni. Életiskola a legjobb tanitó. ÉLETISME, (élet-isme) ösz. fn. Ismeret az élő lények életműszereiről, azok fejlődéséről, természetéről, és működési módjáról. Állati életisme, növényi életisme. (Physiognosia). ÉLETJÁRADÉK, (élet-járadék) ösz. fn. Időnként, leginkább évenként járó valamely pénzöszveg, míg él valaki, például bizonyos tökepénz tétetik vaJamely intézetbe, hogy évenként többnyire a rend vőnek míg él, s ha meghal, az egész az intézeté maradjon. Fizetnek életjáradékot valamely szolgálatért vagy bármely más okból is, mind magánosok, mind álladalmak. ÉLETJEL, ÉLETJELENSÉG, (élet-jel v. -jelenség) ösz. fn. Külső nyilatkozványa annak, hogy valamiben élet van, hogy valami élni meg nem szünt. Semmi életjelet nem ad, azaz megholt. Még némi életjelek mutatkoznak a betegen. ÉLETKÉP, (élet-kép) ösz. fn. Kép, átvitt értelemben, vagyis szavakkal, leirásban, elbeszélésben eléadott rajza valamely életjelenésnek úgy, mint valóban létezik. Életképekben adni a népszokásokat, népmulatságokat. Hasonlólag saját értelemben a festé képet. szetben jelent a valódi életből kölcsönözött rajztulajdonsága valamely lénynek, melynél fogva az ÉLETKÉPESSÉG, (élet-képesség) ösz. fn. Azon élet működéseit gyakorolhatja, élni tud, meghalni, kiveszni nem kénytelen. zés) ösz. fn. Müködés, mely által valamely lényben désre alkalmasakká lesznek. ÉLETKOR, (élet-kor) ösz. fn. Idő, időszak, állati élet fentartására szükséges, tiszta, egészséÉLETLÉG, (élet-lég) ösz. fn. Lég, mely az ges lég. ÉLETLEIRÁS, (élet-le-irás) 1. ÉLETIRÁS. ÉLETLEN, (él-et-len) mn. tt. életlen-t., tb. -ek. Minek éle nincs, tompa, köszörületlen. Életlen kés. Életlen fegyver nem fog. ÉLETLENÉDÉS, (él-et-len-ed-és) fn. tt. életlenědés-t, tb. —ek. Az élnek elvesztése, életlenné, tompává levés. ÉLETLENĖDIK, (él-et-len-éd-ik) k. m. életlened-tem, tél, ett. Élét veszti, tompává leszen. Életlenedik, megéletlenedik. Sok használás által életle nedik a kés, a beretva. ÉLETLENÍT, ÉLETLENIT, (él-et-len-it) áth. Életm. életlenít-étt, htn. -ni v. —eni, par. lenné, tompává tesz, élétől megfoszt. S. ÉLETLENÍTÉS, ÉLETLENITÉS, (él-et-len-ités) fn. tt. életlenítés-t, tb. —ek. Cselekvés, mely valamit élétől megfoszt, tompává tesz; életlenné tevés. ÉLETLENSÉG, (él-et-len-ség) fn. tt. életlenségét. Életlen állapot, tompaság. E késsel, életlensége miatt, nem lehet metszeni. V. ö. ÉLETLEN. ÉLETMÍV, ÉLETMÍVES, 1. ÉLETMŰ, ÉLET MŰVES. ÉLETMÓD, (élet-mód) 1. ÉLÉSMÓD. ÉLETMÜ, (élet-mű) ösz. fn. Az állati és növé nyi testekben levő edények, csők, melyekben a nedvek keringenek, s melyek az állati és növényi életet ÉLETMŰSZER, ÉLETMŰSZERES, 1. ÉLETMÜ, ÉLETMŰVES. ÉLETMÜTAN, (élet-mű-tan) ösz. fn. Tan, mely az életművek ismertetését tárgyazza. (Organographia). ÉLETÖSZTÖN, (élet-ösztön) ösz. fn. Az élő lényekbe oltott természeti vágy és törekvés az élet fentartására, s az életveszélyek elhárítására. ÉLETRAJZ, (élet-rajz) ösz. fn. 1. ÉLETIRÁS. ÉLETRÁZÓ, (élet-rázó) ösz. fn. Így nevezik a molnárok azon fácskát a malomkövön, mely a garatra öntött életet, azaz gabonát rázogatja, hogy a kö alá gördüljön. A szitás kövön, vagy inkább szitán levő ilyetén fácskát, mely zörögve rázkódik, s a szitát veri, hangutánzólag petike néven is hívják. ÉLETREND, (élet-rend) ösz. fn. Bizonyos sza ÉLETMÜTELEN, (élet-műtelen) ösz. mn. Mi-bályok szerént rendezett élet, midőn a munkának, nek életművei nincsenek. V. ö. ÉLETMÜ. Az ásványok életműtelen testek. Máskép: szervetlen. ÉLETMÜTLEN, (élet-műtlen) 1. ÉLETMÜ TELEN. ÉLETMÜVES, (élet-müves) ösz. mn. Minek életművei vannak. V. ö. ÉLETMŰ. Életmüves testek vagy lények az állatok és növények; az ásványok ellenben életműtelenek. Máskép szerves. ÉLETMÜVEZ, (élet-müvez) ösz. áth. Életmüvekkel, azaz életre szükséges nedvedényekkel ellát. ÉLETMÜVEZET, (élet-müvezet) ösz. fn. Az életmüveknek rendezete, öszvefüggő alkotmánya. Máskép életműzet, létegzet, szervezet. ÉLETMÜVEZETT, (élet-müvezett) ösz. mn. Életművekkel ellátott, miben az életmüvek rendezve vannak. Életművezett állati vagy növényi testek. ÉLETMÜZET, (élet-műzet) lásd: ÉLETMÜ VEZET. ÉLETNAGYSÁG, (élet-nagyság) ösz. fn. Valamely rajznak, festménynek, szobornak akkorasága, mint az eredeti valódilag az életben létezik. Életnagyságban festett kép, faragott vagy öntött szobor. ÉLETNEDV, (élet-nedv) ösz. fn. Szélesb ért. életet fentartó, gyógyító nedv. Szorosb ért. az idegek nedvei, mennyiben az élet fentartására szükségesek. ÉLETNÉM, (élet-ném) ösz. fn. Foglalatosság, hivatal, mesterség, szolgálat stb., melyben életünket töltjük, mely által életünket, kenyerünket keressük. Polgári, egyházi, katonai életnem. Ezen életnem nekünk nem való. ÉLETOKOSSÁG, (élet-okosság) ösz. fn. Okosság, ildomosság, mely a tartós életben megkivántatik. ÉLETÓTALOM, (élet-ótalom) ösz. fn. Természeti ösztönszerű ellenállás, mely által életünket, ha máskép nem lehet, az ellenségnek megölésével is, megmenteni törekszünk. ÉLETÖRÖM, (élet-öröm) ösz. fn. Öröm, megelégedés, melyet az élet érzése nyújt. evésnek, alvásnak, sétálásnak, pihenésnek stb. határozott időt és mértéket szabunk. Életrendet tartani. Szoros, orvosi életrend. Életrend nélkül élni. Az élet rendet általhágni. ÉLETRENDI, (élet-rendi) ösz. mn. Életrendet illető, arra vonatkozó. Életrendi szabályok. ÉLETRENDTAN, ÉLETRENDTUDOMÁNY, (élet-rend-tan v. -tudomány) ösz. fn. Tan vagy tudomány, mely az életrendi szabályokat rendszeresen adja elé. V. ö. ÉLETREND. ÉLETREVALÓ, (életre-való) ösz. mu. 1) Életre szükséges erőkkel ellátott. Ezen csecsemő nem életrevaló. 2) Ki a társas életben okosan, eszélyesen forgolódik, s mint mondani szoktuk, a ki élni tud a világgal, világra való, szemes. Ember válik belőle, mert igen életrevaló. ÉLETREVALÓSÁG, (életre-valóság) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valaki életrevaló; ép egészség; életügyesség, szemesség, világravalóság. V. ö. ÉLETREVALÓ. ÉLETSZABÁLY, (élet-szabály) ösz. fn. Bizonyos szabály, melyet követünk, mind állati életünk épségben tartása, mind társadalmi viszonyaink, mind erkölcsi viseletünk tekintetéből. ÉLETSZAK, (élet-szak) ösz. fn. Az életkornak egy-egy külön része, pl. ifjuság, vénség stb. Sajátsászaknak vannak tulajdon jellemei, vágyai. gaival, és működéseivel együtt véve. Minden élet ÉLETSZÉR, (élet-szér) ösz. fn. Az állati élet fentartására szükséges eledel, étel, ital. Életszereket bevásárolni. Életszerekkel ellátni a várost. ÉLETSZESZ, (élet-szesz) ösz. fn. Igen finom és folyékony test, mely az agyvelőben képződik, s az idegek által az egész testben elterjedvén, azt érzékenynyé és mozgékonynyá teszi.. ÉLETSZOMJ, (élet-szomj) ösz. fn. Képes kifejezéssel, am. életvágy. „Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Vörösmarty. ÉLETÖSVÉNY, (élet-ösvény) ösz. fn. Képes ÉLETTAN, (élet-tan) ösz. fn. Szélesb ért. tan kifejezés, annyit tesz, mint folytatott élet, életmene- az állati és növényi testek természetéről. Szorosb tel, életidő. Vigyázva, eszélyesen haladni az életös-ért., tan az emberi test alkotásáról és tulajdonságaivényen. ról, természeti állapotában véve. (Physiologia). |