olasz ezredek. Elhelyezni szállásokra az ezredet. 3) Minden más tömeg, mely ezer, vagy képes kifejezéssel igen számos egységből, tagból áll. Változának mint a hold világa, Vétlen, vétkes vágyaik sokával, Vörösmarty. EZREDBELI, (ez-ér-ed-bel-i) mn. tt. ezredbeli-t, tb. —ek. Ezredből való, ezredhez tartozó. Magyar ezredbeli ujonczok. EZREDÉNKÉNT, (ez-ér-ed-én-ként) ih. 1) Ezer, és ezer évet külön véve. Ezredenként tárgyalni az emberi nem történeteit. 2) Ezred nevü katonai hadtesteket egyenként véve; egyik ezredet a másik után. Ezredenként megindítani a hadsereget. Ezredenként visszavonulni a csatapiaczról. EZREDĖS, (ez-er-ed-ės) fn. tt. ezredes-t. tb. -ek. Főtiszt, ki közvetlenül egy ezrednek parancsnoka, köznyelven: óbester. Máskép: ezredes kapitány. EZREDESI, (ez-ér-ed-és-i) mn. tt. ezredesi-t, tb. -ek. Ezredest illető, arra vonatkozó, attól eredő stb. Ezredesi rang. Ezredesi parancs. EZREDÉSSÉG, (ez-ér-ed-és-ség) fn. tt. ezredesség-ét. Ezredesi hivatal, méltóság. V. ö. EZREDES. EZREDÉV, (ezred-év) 1. ÉVEZRED. EZREDÉVI, (ezred-évi) ösz. mn. Ezredévhez tartozó, ezredévre terjedő, ezredévre vonatkozó. „Egy ezredévi szenvedés Vörösmarty. EZREDFOGHÁZ, (ezred-fog-ház) ösz. fn. Fogház, melybe az illető ezredből való büntetteseket zárják. EZREDI, (ez-er-ed-i) mn. tt. ezredi-t, tb. —ėk. Ezredhez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Ezredi gyakorlatok. Ezredi pénztár. EZREDIK, (ez-ér-ed-ik, vagy ezer-egyik) sorszáinnév, tt. ezredik-et. A számsorban a kilenczszáz kilenczven kilenczedik után következő, vagy ezer közől egy, ezer-egyik. Urunk születése után ezredik esztendőben koronáztatott meg István magyar király. Ezredik ember sem él száz esztendeig. Két, három, négy stb. ezredik. Határozatlan számban véve am. igen kevés a sok közől. EZREDPÉNZTÁR-EZÜST ALAP 434 EZREDPÉNZTÁR, (ezred-pénz-tár) ösz. fn. Pénztár, melyből mindenféle ezredi költségek, péld. tisztek, közlegények zsoldjai stb. fizettetnek. EZREDSEGÉD, (ezred-segéd) ösz. fn. Az ezred segédtisztei között a legelső, ki az ezredes mellett szolgál. V. ö. SEGÉDTISZT. EZREDTULAJDONOS, (ezred-tulajdonos) ösz. fn. Altábornagy, vagy magasabb rangu főtiszt, fejedelmi személy stb., kinek nevét az ezred viseli, s kinek joga van az alárendelt tiszteket a kapitányokig bezárólag kinevezni. Első ezredtulajdonos, másod ezredtulajdonos. EZRENKÉNT, (ez-ér-en-ként) ih. Külön-külön osztályokban, csoportokban, tömegekben véve ezeren, ezer számmal. Ezrenként szállitani, küldeni a katonákat az ellenség vára ellen. Néha határozatlan nagy szám helyett használják. Ezrenként hullottak az emberek az utolsó epelázban. Ezrenként pazarolni a pénzt. EZRES, (ezér-ės) mn. tt. ezres-t v. —et, tb. -ek. Ezeret foglaló, ezerből álló. Ezres bankjegy. Használják főnevül is, ekkor többese : —ék. Ezresekkel fizette ki adósságát. EZTÁN, tájszó e helyett: ezután (mint aztán, azután helyett). EZTEN EZ NAP, 1. ESZTEN EZ NAP. EZUTÁN, (ez-után) ih. Ezen idő multával, utóbb, később. Ezután más rend lesz a háznál, mint eddig volt. Személyragozva : ennek utána. Ha bizonyos tárgyra mutatunk, mint névmás és névutó külön iratik ez után, pl. Ki után jöttél? Ez (Péter, Pál) után. EZÜST, fn. tt. ezüst-öt. 1) Nemes, fehér, fényes s az arany és éreny után legtöbbre becsült fém, mert csaknem oly nyujtható, mint az arany, s hangja tiszta pengésü. Ezüsttel futtatott szelencze, gombok. 2) Jelent ezüstből készült pénzt, edényeket, eszközöket. Ezüsttel fizetni. Sok ezüstöt örökölni. Ezüsttel enni. Ezüsttel fölékesíteni a ruhát. Ezüsttel lőtt vad, azaz pénzen vett. Aki azt igéri, hogy aranyat csinál, ezüstöt akar csalni. (Km.) Használják melléknév gyanánt is, am. Ezüstből való. Ezüst kanál, ezüst edények. Ezüst óra, azaz ezüstből való kanál, edények, óra, s mint melléknevet nem kellene össze, vagyis egy szónak irni a vele járó főnévvel, pl. ezüst tartó egészen más mint ezüsttartó, amaz olyas valamit jelent, mi ezüst EZREDKÓRHÁZ, (ezred-kórház) ösz. fn. Kór-ből van, emez olyan eszközt, melyben ezüstöt, ezüst ékességeket, edényeket vagy más szereket, vagy ezüst pénzt stb. tartanak. ház, az illető ezred betegeinek számára. EZREDKORMÁNY, (ezred kormány) ösz. fn. Föhatalom, mely az egész ezrednek parancsokat oszt. Az ezredkormány tulajdonkép az ezredest illeti, ki azt több alárendelt tisztek által gyakorolja. EZREDLELKÉSZ, (ezred lelkész) ösz. fn. Az ezrednek tábori papja. EZREDORVOS, (ezred-orvos) ösz. fn. Ezrednél szolgáló orvos. Törzsezredorvos (Stabsartzt). Főezredorvos, alezredorvos. AKAD. NAGY. SZÓTÁR ш. KÖт. Eredetileg talán az ez gyök am. ősz, s az egész őszes v. öszesded, azaz fehéres, fehérlő, valamint a latin argentum, s hellen άorvoos is, úgy látszik ágyós szóból eredtek, mely ragyogót, fehéret jelent; így szanszkritul is ezüst rádsat, v. radsatan, rads v. ránds igéből, mely am. a magyar ragy-og. EZÜST ALAP, alapja valamely dolognak, pl. szövetnek, mely ezüstből vagy ezüst fonalakból áll, 28 vagy meg van ezüstözve, vagy ezüstként fénylik. Öszvetéve azt jelentené: ezüst alapja. EZÜSTANY, (ezüst-any) ösz. fn. Így nevezik némelyek azon golyó alaku fémdarabot, mely akkor kerül ki, ha az ezüstérczet tűz által minden idegen részektől elválasztják, s az ezüstöt magát egész tisztaságában állítják elé. (Regulus argenti). Másképen és jobban szín ezüst. Ha pedig általán elemi anyagot értünk alatta, ezt az egyszerű ezüst szó is kifejezi. V. ö. —ANY, -ENY képző. EZÜSTBÁNYA, (ezüst-bánya) ösz. fn. Bánya, melyből ezüst részeket tartalmazó érczet ásnak. EZÜSTBUBORÉK, (ezüst-buborék) ösz. fn. Buborék, mely az olvasztó kemenczében akkor mutatkozik, midőn az ezüst tisztulásához közelít; ezüstnek a buborékja. EZÜSTCSERMELY, (ezüst-csermely) ösz. fn. Átv. ért. oly csermely, melynek vize ezüst fehérségü és tiszta, vagy olyan fehér és tiszta, mint az ezüst. EZÜSTCSILLÁM, (ezüst-csillám) ösz. fn. Így nevezik a bányaolvasztóban azon futó csillámot, mely az ezüstolvadék fölszinén elétünik, midőn az ezüst az idegen részektől mármár megtisztúl, ezüstnek a csilláma. Elválasztva annyit tenne : ezüstből való csillám. EZÜSTDÚS, (ezüst-dús) ösz. mn. Ezüsttel bővelkedő, sok ezüstöt termő. Ezüstdús Kárpátok. Ezüstdús Magyarország. EZÜSTÉGETŐ, (ezüst-égető) ösz. fn. Bányász, vagy inkább olvasztó mester, ki az olvasztókemenczében az ezüstöt megtisztítja. EZÜSTENY, fn. tt. ezüsteny-t, tb. —ék; lásd: EZÜSTANY. EZÜSTÉR, (ezüst-ér) ösz. fn. A bányákban olyan ér vagy vonal, mely ezüstérczet foglal magában, ezüstöt tartalmazó ér. EZÜSTÉRCZ, (ezüst-ércz) ösz. fn. Érez, melynek nevezetes részét ezüst teszi, mely ezüst részeket tartalmaz. EZÜSTFA, (ezüst-fa) ösz. fn. 1) Széles ért. ezüstszinű fa, vagy melynek ezüstszinű levelei vannak. 2) Szorosb ért. fa neme a Jóremény fokánál, melynek leveleit ezüst szinű selyemvékony szálak födik. (Protea). 3) A vegyészetben, a fölolvasztott ezüst és higany részekből lassan-lassan képződött jegeczes alak, mely külsejére nézve fához hasonlít. (Arbor Dianae). EZÜSTFÁCZÁN, (ezüst-fáczán) ösz. fn. Chinai származásu fáczán, melynek tollai ezüstszinű pettyekkel vannak tarkázva. Különbözik tőle az aranyfáczán. EZÜSTFEHÉR, (ezüst-fehér) ösz. fn. Minek fehérsége az ezüstéhez hasonló. Ezüstfehér őszhaj. Ezüstfehér falevelek. EZÜSTFEHÉRITÉS, (ezüst-fehérités) ösz. fn. Általán munka, mely által az ezüstöt fehérré tisztitják. Különösen, a bányászoknál, midőn az ezüstöt az olvasztókban tisztára főzik. EZÜSTFÉM, (ezüst-fém) ösz. fn. Ezüst, érczi állapotából felolvasztott és elválasztott tiszta minemüségében. EZÜSTFÉNY, (ezüst-fény) ösz. fn. A megtisztított ezüstnek sajátságos fénye. Átv. ért. a tiszta csermelyvíznek vagy forrásnak ezüsthöz hasonló fehérsége. EZÜSTFESTÉK, (ezüst-festék) ösz. fn. 1) Festék, melynek szine az ezüstéhez hasonlít. 2) Ezüsttel vegyített festékanyag. EZÜSTFESTVÉNY, (ezüst-festvény) ösz. fn. Festvény, mely ezüstből vagy ezüsttel készült. (Tinctura argenti). V. ö. FESTVÉNY. EZÜSTFONCSOR, (ezüst-foncsor) ösz. fn. Vegyíték fölolvasztott ezüstből és higanyból. V. ö. FONCSOR. EZÜSTFONÓ, (ezüst-fonó) ösz. fn. Személy, ki selyemszálakat ezüst fonalakkal öszvefűz, együ vé fon. EZÜSTFÜST, (ezüst-füst) ösz. fn. Igen vékonyra nyujtott ezüst lapocska, melylyel aztán valami mást, pl. gombokat, lánczokat, szelenczéket stb. bevonnak, beborítanak. EZÜSTFÜZ, (ezüst-füz) ösz. fn. lásd: OLAJ EZÜSTFA. EZÜSTGÁLICZ, (ezüst-gálicz) ösz. fn. Gáliczalakban levő, azaz valamely savany által felolvasztott s jegeczczé alakúlt ezüst. EZÜSTGLÉT, (ezüst-glét) ösz. fn. Tulajdonkép, ólommész, mely ezüsttisztitáskor az olvasztókemenczében ólom- és mészrészekből félig üvegesedett alakban képződik; ezüstnek a glétje. EZÜSTHAB, (ezüst-hab) ösz. fn. Ezüstsalak, mely az olvasztókemenczében a már tisztulni kezdő ezüstöt meglepi, s folyó állapotában habhoz hasonlít, ezüstnek a habja. EZÜSTHAL, (ezüst-hal) ösz. fn. Hal neme ezüstszinü pikkelyekkel, melynek különféle fajai vannak. EZÜSTHANG, (ezüst-hang) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. az ezüstnek pengése. 2) Átv. ért. az ezüst hangjához hasonló, tiszta, csengő emberi hang. EZÜSTKAMARA, (ezüst-kamara) ösz. fn. Kamara, melyben ezüstpénzt vagy ezüstedényeket, drágaságokat tartanak. EZÜSTKOROM, (ezüst-korom) ösz. fn. Korom vagy füst, mely ezüstolvasztáskor az olvasztóház falaira lerakodik, s gyakran sok ezüst részeket foglal magában. EZÜST KORONA. Ezüstből csinált, vagy ezüsttel ékesített korona. ezüst. EZÜST LAP. Laposra kinyujtott, lemezzé vert EZÜST LEMEZ, 1. EZÜST LAP. EZÜSTLEVÉL, (ezüst-levél) ösz. fn. Levélalakú lap vagy lemez ezüstből, milyennel az ezüstmívesek holmi szereket, ékességeket díszítenek. Átv. ért. némely fák ezüstszinű levele. EZÜSTLEVELKE, (ezüst-levelke) ösz. fn. Levélalaku lapocska ezüstből, némely díszműveken. EZÜSTLEVELÜ,(ezüst-levelű) ösz.mn. 1) Ezüstből csinált levéllel diszített, ékesített. Ezüstlevelű rózsa. 2) Minek ezüstszinű levelei vannak. Ezüstlevelű olajfa. EZÜSTMÉNET, (ezüst-menet) ösz. fn. Így nevezik a bányászok azon földalatti vonalat vagy eret, melyen ezüstércz találtatik. EZÜSTMÉSZ, (ezüst-mész) ösz. fn. Mészszé átalakult, vagy tűz, avagy savanyok által égékeny részeitől megfosztott ezüst. (Calx argenti). EZÜSTMÍVES, Ösz. fn. Míves, ki ezüstből különféle műveket készít; köznyelven: ötvös. EZÜSTMOSÓ, (ezüst-mosó) ösz. fn. 1) Nagy úri udvaroknál, személy, ki az ezüst edényeket s más ezüstnemüeket mossa, tisztogatja. 2) Ezüstrészecskéket tartalmazó folyóban vagy földben ezüstöt mosással keresgélő. EZÜST MÜ. Ötvös munka, ezüstből készített mü, pl. gyűrü, láncz, sótartó, edények, kanalak stb. EZÜSTNEMÜ, (ezüst-nemű) ösz. mn. Ezüstből való, ezüsttel ékesített, ezüsttel kevert. Ezüstnemű asztalkészület. Használják főnév gyanánt is. Minden ezüstneműjét elzálogosította. EZÜSTPISZTRÁNG-EZÜSTTARTALOM 438 dön ezüstből csinált pillangóforma alakot jelent, elválasztva irandó: ezüst pillangó. EZÜSTPISZTRÁNG, (ezüst-pisztráng) ösz. fn. Pisztrángféle halfaj, ezüstszinű pikkelyekkel, 1. PISZTRÁNG. EZÜSTPOROND, (ezüst-porond) ösz. fn. 1) Porond vagy föveny, melyben ezüst részecskék vannak elszórva. 2) Ezüstfényt játszó föveny. EZÜSTPRÓBA, (ezüst-próba) ösz. fn. Bányászi kisérlet, melynél fogva vizsgálóra veszik az ezüstöt, ha vajjon tiszta-e, nemkülönben az ezüstérczet, vajjon mennyi ezüstrész vagyon benne. Az ezüstmíveseknél jelenti azon jegyet és számot az ezüst míven, mely kimutatja, hányad rész ezüstből áll, pl. a tizenhárom próbás műnek 13/16-oda ezüst. EZÜSTRÖG, (ezüst-rög) ösz. fn. Ezüstöt tartalmazó érezdarab, amint a bányában találják. EZÜSTRÚD, (ezüst-rúd) ösz. fn. Hosszukás, négyszögü alakban levő tiszta, de veretlen ezüst. Külön írva azt jelentené: valamely rúd, mely ezüstből van készítve. EZÜSTSALAK, (ezüst-salak) ösa. fn. 1. EZÜSTHAB. Mindnyájan ezek, réz és fehér ón és vas, és fe kete ón, a kemencze közepett ezüst salakjává lettek. EZÜST MARHA, a régieknél am. ezüst jószág, (Ezekiel. 22. 18. Káldi szerént). ezüst készületek, ezüst drágaságok. EZÜST NYOMAT. Ezüst betük, vagy más je gyek, czifraságok, melyeket a könyvkötők és díszmivesek az illető mívekre nyomnak. Ezüst nyomattal ékesített imakönyv, varrókosár stb. EZÜSTÖL, (ezüst-öl) áth. m. ezüstöl-t. Ezüsttel, azaz ezüst lappal vagy lemezzel behúz, bevon, megfuttat valamit. Rézgombokat ezüstölni. EZÜSTÖLÉS, (ezüst-öl-és) fn. tt. ezüstölés-t, tb. ék. Ezüsttel bevonás, befuttatás. EZÜSTÖS, (ezüst-ös) mn. tt. ezüstös-t v. -et, tb.ek. 1) Ezüsttel gazdag, bővelkedő, tölt, amiben ezüstöt, ezüstnemüeket tartanak. Ezüstös hegyek. Ezüstös láda, kamara. 2) Ezüsttel bevont, megfuttatott. Ezüstös csat, gomb, késnyél. EZÜSTÖZ, (ezüst-öz) áth. m. ezüstöz-tem, -tél, -ött, par. —z. L. EZÜSTÖL. EZÜSTÖZÉS, (ezüst-öz-és) 1. EZÜSTÖLÉS. EZÜSTÖZŐ, (ezüst-öz-ő) fn. tt. ezüstöző-t. Míves, ki valamely szert vékonyan és fölszinleg ezüsttel, ezüstfüsttel bevon, befuttat. EZÜST PÉNZ. Ezüstből vert pénz, érem. EZÜSTPIKKELY, (ezüst-pikkely) ösz. fu. Némely halaknak ezüstszínt játszó pikkelye; vagy az ezüstmíves által ezüstből készített pikkely. Ez utóbbi esetben mindkét szó külön irandó. V. ö. EZÜST. EZÜSTPIKKELYES, (ezüst-pikkelyes) ösz. mn. 1) Ezüstszinű pikkelyekkel biró. Ezüstpikkelyes halak. 2) Ezüst anyagból való mesterséges pikkelyekkel ékesített. Ezüstpikkelyes vért, sisak. V. ö. EZÜST PIKKELY. EZÜSTSODRÓ, (ezüst-sodró) ösz. fn. Mives, ki ezüstből vékonyabb, vastagabb fonalakat sodor. Külön írva azt tenné : sodró eszköz ezüstből, (lásd : EZÜST). EZÜST SODRONY. Sodrony ezüstből. EZÜST SZÁL. Vékony fonál ezüstből, milyet a hímzők, paszomántosok, gombkötők, szijgyártók stb. holmi díszművekre használnak. EZÜSTSZEM, (ezüst-szém) ösz. fn. A bányaolvasztóban oly darabka ezüst, mely próbatételkor gabonaszem alakjában a próbaedény fenekén marad. EZÜST SZER. Szer, azaz különféle szerszám, eszköz, készület, ezüstből csinálva, pl. asztali, sebészi stb. ezüst szerek. EZÜSTSZÍN, (ezüst-szín) ösz. fn. 1) Olyan világos fehér szín, mint a tiszta ezüsté. 2) 1. EZÜSTSZINÜ. EZÜSTSZINÜ, (ezüst-szinü) ösz. mn. A tiszta ezüst szinéhez hasonló szinű. Ezüstszinü hajfürtök, falevelek. EZÜST SZÖVET. Ezüstszálakból v. fonalakból készült nehéz szövet, kelme. EZÜSTTAJT, EZÜSTTAJTÉK, (ezüst-tajt v. tajték) ösz. fn. 1. EZÜSTHAB. EZÜST TALLÉR. Ezüstből vert pénz neme, melyet tallérnak hivunk. Az úgynevezett conventiós tallér két ezüst forintot, azaz 120 ezüst krajczárt ért. EZÜST TÁRCSA. Tányér alakú kerek lap ezüstből. EZÜSTTARTALOM, (ezüst-tartalom) ösz. fn. Azon ezüstnek öszvege, melyet valamely test, külöEZÜSTPILLANGÓ, (ezüst-pillangó) ösz. fn. nösen érczrög, magában rejt. Némely érczrögnek több, Pillangó, melynek szárnyai ezüst zint játszanak. Mi-¦ némelyiknek kevesebb ezüsttartalma van. EZÜSTTARTÓ, (ezüst-tartó) ösz. fn. Tartó, szekrény, melybe ezüstöt, ezüst szereket tesznek vagy zárnak. Külön írva azt tenné: ezüstből való tartó. V. ö. EZÜST. EZÜSTTISZTA, (ezüst-tiszta) ösz. mn. Minek csengése vagy csillogása a tiszta ezüstéhez hasonlít. Ezüsttiszta hangok. Ezüsttiszta csermely. EZÜSTTISZTITÁS, (ezüst-tisztitás) ösz. fn. Bányászmunka, midőn az olvasztókemenczében az ezüstöt minden idegen részektől feloldják. EZÜSTVERŐ, (ezüst-verő) ösz. fn. Személy, ki a hengerded ezüstsodronyokat, vagy ezüstrudakat laposra veri, s lemezzé alakítja. EZÜST VIRÁG. Ezüst szálakból, levelekből készített mesterséges virág. Ha pedig az ezüstnek virágát, vagyis a bányakemenczékben azon virágszinü buborékot jelenti, mely elétűnik, midőn az ezüst már közelít tisztulásához, akkor egy szónak kell írni. EZZEL, (ez-vel) ih. Élünk vele különösebben, midőn valamit bezárólag mondunk. Ezzel vége legyen mindennek. Ezzel lehelni megszünt, s kiadá lelkét. Az E-ben van 5925 czikk. É. (Az E és É betük külön jőnek elé). 440 gyép gyöp, gyépü gyöpü, gyeplő gyöplő, gyenge gyönge; hegy (cuspis, acies) högy, hemp hömp, hempėlyeg hömpölyög, henger höngör (ritkább); keczéle köczöle, kecség köcsög, kecsége köcsöge, kenyér könyér, ker kör (de nyiltan is ker, mint a kar párhuzamos társa); lesz lösz, létt lött; ménny mönny, még mégett megöl, mög mögött mögől; pécsét pöcsét, péczczen pöczczen, péczeget pöczöget, péczér pöczér, pécs pöcs, petymet pötymet, per pör, péczek pöczök, pėdėr pödör, pėhėly pöhöly, péng pöng, perzsel pörzsöl, pérgél pörgöl, pèrnye pörnye, persen pörsen, pėrje pörje, pėsėl pösöl, pẻzség pözsög, petyėg pötyög; réggel röggel, rékkenő rökkenő, réttég röttög, részket röszket, rejt röjt, répül röpül, rest röst, rẻvid (régies) rövid; serdül sördül, sérény sörény, sèrte sörte, sėpėr söpör, ser sör, sétét sötét; szég szög (angulus), szém szöm, szemércs szömörcs, szer ször; témérdek tömérdek, ténk tönk, tész tösz, tékél tökél, tékéletes tökéletes, tém töm; vész vösz, venter vöntör (háló), vėdėr vödör, vėr vör, vérés vörös, vérheny vörheny; zeng zöng, zendül zöndül, zsenge zsönge. Idegen eredetűek: Érzse Örzse, Déméter Dömötör, Demjén Dömjén, espérés öspörös, persely pörsöly, sérét sörét, kérészt köröszt stb. Egész mondatokban is lássunk némely példákat mind a régi nyelvemlékekből, mind az újabb korból. I) Benigna asszonynak 1513-ban írt imádságos könyvéből : È, (1), kisded alakban è, kilenczedik betü a magyar ábéczében, s a hangzók sorában negyedik. Rövid hangzó. Továbbá az ajkaknak v. külső szájnak a kiejtésben kisebb nyiltságánál fogva az e-nél tompább, az ö-höz közeledő hangú, ezért amaz (t. i. | nyilt e) ellenében zárt é-nek hivatik, s e tekintetben Thizön kethöd imádság ez: Uram Jesus krisa szintén tompa és zárt hangú ö-vel rokon. Innen tus ki vagy idvösségös egyességnek jele, szerelmnek mind a régi nyelvemlékekben, mind terjedelmes táj- kötele, örök fénösségnek és igasságnak tíköre. Emlészokással e két hangzó fölcseréltetik egymással, mint közjél uram Jézus az te nagy számtalan sokságos a következő példák mutatják. kénodról: ki oly igön sok vala, hogy tetedtül fogván " észik öszik, écs öcs, ecset öcset, észve öszve, talpadik te testödben egésség nem vala, mert kegyötésmér ösmér (ismér); bėden bödön, bécs böcs, bėgy bögy, bendő böndő, bengyėle böngyöle, berhe börhe, betü bötü, bėkkenő bökkenő, bérz börz, bérzéng, börzöng; csébér csöbör, csecs csöcs, csemege csömöge, csemér csömör, csepeg csöpög, csend csönd, csépü csöpü, csereg csörög, csérmélye csörmölye, csergeteg csörgeteg; dében döbön, dėbėrke döbörke, Debreczen Döbröczön, Debrő Döbrő, Débrente Döbrönte, dedérég dödörög ; fél föl, fenn fönn, félétt fölött, felség fölség, felhő fölhő, fed föd, fédél födél, fest föst, fécség föcsög, fécske föcske, ferdik fördik, férég förög, férgeteg förgeteg, fergetyü förgetyű, fértő förtő; géréncsér göröncsér, gérény görény, gerjed görjed, gėrėzd görözd, gemer gömör, gernyed görnyed; len zsidók miá, mindönöstül fogván szaggatatol vala: te drágalátos vérödben keverödvén.“ II) Egy perbeli okmány (lemásoltatott 1852-dik évben dec. 14-ikén a főtörvényszéken eléadott bizonyos perből). Alolirt lelköm ösmérete szörént valom, hogy én Cs. Ferenczöt jól ösmertem és jó barátok vótunk vélle, és hogy a mint elsőbet vallotam, most is azt valom, hogy a zálog levelet Cs. Ferencz maga írta. Engöm pedig mögkért nagy igérettétellel Cs. M. fija, hogy másitsam mög a valomásomat, de most is csak azt valom a mit elsőbbet valottam, akárki vot a ki valomásomat möghamisította vagy máskép irta, minthogy pedig Cs. K. most ismét mögkeresött én pedig ágyam fenekére szegezett beteg vagyok, möjből soha többé föl se kelhetök; azért hívattam ide két embörségös öreg szomszédokat, hogy ha a szükség kiványa, tanúi löhessenek Cs. K-nak, möjet megerősitök nevem aláirásával (Holdmező) - Vásárhejön anno 1848-ban 9-dik áprilisbe.“ III) Kriza János székely népmeséiből. ék, én-ni, én-nék, év-ö stb. gyöke vagy gyökeleme, melyekben az sz, v, tt, end, gy, n oly képzők, mint a lesz, tesz, vesz igékben, melyek elvont gyökei: lë, të, vẻ. Mi leginkább kitűnik, ha miveltetőket, tehetőket „Ecczö' hô vôt, hô nem vôt, hetethét országon, és jövőket alakítunk belőlök : e-tet, (le-tet nincs szomég azon is túl, egy szegény embör, vót ennek egy endik, le-end, te-end, ve-end. Ugyanez áll az iszik, kásban), te-tet, vé-tet, é-hetik, le-het, te-het, ve-het, efeleséges három gyermekök, de égtelen (végtelen? vagy éktelen?) szegényök vótak. Ecezör azt mongya hisz, visz, alszik, fekszik, nyugszik igékre nézve, me a nagyobbik fiu : Anyám! süssön neköm egy ham- lyek gyökei: i, hi, vi, al, fek, nyug, s innen: i-tat, mas pogácsát, hadd mönnyek ê szógá'ni; ahajt (azon-hi-tet, vi-tet, al-tat, fek-tet, nyug-tat, i-hatik, hi-het, nal, mint mihelyt) süt az annya egy pogácsát, a fiu vi-het, al-hatik, fek-hetik, nyug-hatik. Különösebben az elindû, mönyön, mönyön; mikô mönne egy nagy ha-i-vel mint iszik ige gyökével és többi származékokvason körösztű', talál egy ősz embört, köszön: Isten á'gya meg kiedöt öreg apó! Isten hozott fiam! mi járásbeli vagy? azt kérdi az ősz embör. Én mönyök szógá'ni; ha az Isten velem lössz. No hát jere hézzám, azt mongya neki az ősz embör, én neköd megfizetök“ stb. -- nak is (észik iszik, evék ivék, évett ivott, egyék igyék, ennék innék) egymással öszvehasonlításából nyilván kitünik, hogy a jelentések fő különbségét az é és i betük teszik, az sz, v, gy mássalhangzók mindenikkel közös levén. V. ö. LESZ. Egyébiránt művelt s irói nyelvben habár a gyö-gyar kök- és törzsekben szabad tetszéstől függ, de ragok és képzőkben épen nem ajánlható az e-nek ö-vel föl cserélése. L. Előbeszéd. 40. lap. -- Mely képzők és ragok, és mely viszonyokban veszik föl a zárt e-t, erről helykimélés tekintetéből részletesen és rendszerben lásd Előbeszéd 51-56. lapjait. Egyébiránt ezen zárt é az egyes képzők és ragoknál valamint az egyes szóknál mindenütt föl van jegyezve e szótár czikkeiben. Ezen egyszerű gyököket tudtunkra csak a matünteti elé, mert más nyelvekben az önhangzó mindig vagy egyik vagy másik mássalhangzóval áll kapcsolatban, példák a szanszkrit ad, latin ed-o, esuri-o, hellen 8-∞, eo-o, német ess-en, speis-en, góth it-an, et-an, török je-mek, finn szy-ön stb. melyek evést, továbbá a szanszkrit pí, görög niv-o, latin bib-o, török ics-mek, finn ju-om stb. melyek ivást jelentenek. van, Ezen zárt e-nek némely szókban, a mélyhangú lejtőn vagyis mély hangrendszerben o felel meg, mint bėdėn bodon, beléndes bolondos, bengyėle ÉB, fn. tt. eb-et. 1) Széles ért. s állattanilag bongyola, berz borz, cseber csobány, csemér csomor, véve, az emlős állatok azon neme, melyeknek minddében dobon, féreg forog, gernyed gornyad, pérgél két állkapczájokban egyaránytalan hat harapófogok, porgol, pézség pozsog stb. s a ragoknál és képzőknél hegyes, görbe, s külön álló agyaraik, homlok hosz―hez —hoz, —tek —tok v. —etek atok otok, szatt barázdaforma vonalak, s lábaikon öt körmük -kedik -kodik, ég og stb. Ezen e vastag hová a tulajdonkép vett eben kivül a farkasok, hangzókkal egy szóban nem fordul elé, s ebben kü- hiénák és rókák tartoznak. 2) Szorosabb ért. közönlönbözik azon éles e (ë)-től, mely vastag önhangzók-séges eb, házi eb, azaz, rokon néven : kutya. E két kal is megfér ugyanazon szóban, mint : gelyva (goly-szó köz szokás szerént egy értelemben vétetik, innen va), gyertya (gyortya), hervad, hernyó stb. 1. nyilt a közmondás is: Egyik eb, másik kutya. (Eb am. ev, E alatt. azaz evő vagyis nagy ehető, kutya pedig ugat szóval látszik azonosnak). Példabeszédekben és közmondásokban, valamint a régi nyelvben is, jobbára a rövidebb eb, kutya pedig ritkán fordul elé, s általán rosz, megvető értelemben használtatik. Eb anyja. Eb anyja fia. Eb anyja terhe. Eb apának kutya fia. Eb ágyából esett v. szakadt. Felfújja az ebek dalát. Aki ebbel tréfál, bot legyen kezében. Ebebéd, a hol bor nincsen. | Ebeladóban hagyta. Katonának szép a neve, eb az élete. Késő bánat, ebgondolat. Ebhalállal elveszni. Az ebek harminczadjára jutni. Ebhájjal kenték az alfelét, azaz, hamis, csintalan. Ebcsont beforr. Vess az ebnek, hogy ne ugasson. Vess az ebnek, nem harap. Ebhátán megfordult. Ebhelye, mi nem én dolgom. Eb hiszi, eb higyje. Eb fél, kutya fél, mig a kopasz ipam él. Népd. Kutya gazda, ebszolga. Asszonysirásnak, ebszomorúságnak ritkán kell hinni. Eb ura fakó v. kurta. Van módja benne, mint Antalnak az ebütésben. Agg ebnek, öreg szolgának egy a fizetése. Ebnek eb a barátja. Eb ebbel barátkozik. Az ebnek ha aranya lenne is, hájat venne Ė, (2), az ész(ik) igének s ezt alkotó több idők rajta. Amely ebet bottal hajtanak a nyúl után, nem és módoknak ú. m. év-ék, (a Nádor-codexben eléjön fogja az azt el. Amely ebet el akarnak veszteni, veszett eének is, evének helyett), ev-ett v. é-tt, é-end(ik) égy- ! nevét költik. Mint eb a macskával. Ebugatás, szamár A Tatrosi vagy Müncheni codex ismertetésében (Régi magyar nyelvemlékek. Harmad kötet. X, XI és XII lapjain) Jászay Pál följegyzé azon eseteket, melyekben azon codexben zárt é (szerénte közép ë) használtatik, de a melyek az Előbeszédben és a nyilt e alatt eléadott fejtegetésünk szerént, mely azóta Kriza Jánosnak székely népköltési gyüjteményével is tökéletesen igazolva van, némi megigazitást igényel, t. i. ott nincs megkülönböztetve a zárt é, mely tájszokásilag ö-re változik, az éles ë-től, mely többnyire i-vel s néha o-val szokott fölcseréltetni, s mely vastag önhangzókkal is megfér egy szóban. L. nyilt E alatt, különösen a 6-ik lapon. |