ESZTERGÁLYOS, (eszterga-aly-os) fn. tt. esz ESZTERÓ, ESZTERÚ, fn. tt. eszteró-t. Dunán tergályos-t, tb. —ok. Mesterember, ki különféle ke- | túl am. víz árja ellen készitett erős gát, töltés, melymény anyagokból, pl. fából, csontból, szaruból, gyán- | nek alapját kecskelábak, gerendák teszik. Eléfordúl takőből sajátságos eszköz (eszterga) által míveket a Góry-codexben, hol fogas állást jelent, melyre a készít. húst akgatják, pl. a mészárosok. Ez életen rágalmazók hasonlatosak az mészáros ebeihez, kiknek veres az ajakok, és nem gondolnak az esztróba vetett szép hússal. (8. 1.) Parancsolá, hogy útet felvongyák az esztróra. (28. 1). A Nádor-codexben valamely kínzó eszközt jelent: , Szent Adorján eszterún viteték a csá ESZTERGÁLYOSSÁG, (eszterga-aly-os-ság) fn. tt. esztergályosság-ot. Esztergályos mesterség. Esztergályosságot tanulni. ESZTERGÁLYOZ, (eszterga-aly-oz) áth. m. esztergályoz-tam, tál, ott. Valamely mívet esztergában készít, csinál. Pipaszárakat, szopókákat, csapokat esztergályozni. Megesztergályoz, kiesztergályoz. ESZTERGÁR, (1), tt. esztergár-t, tb. ok; 1. ESZTERGA. szár eleibe." Alaphangra és értelemre rokon az esztrenga szóval, és idegen eredetünek látszik, s a latin stringo és német streng szókkal rokonítható. V. ö. ÖSZTÖRÜ. ESZTEVÁTA, ESZTOVÁTA, 1. OSZTOVÁTA és SZÖVŐSZÉK. ESZTEVÉNY, 1. ESZTÉNY. ESZTI, női kn. tt. Eszti-t. Eszter szó kicsinzője. ESZTOK, (ész-tok) ösz. fn. A székelyeknél am. koponya. Nem sok van az esztokban. ESZTREGNYE, falu Szala megyében; helyr. Esztregnyé-n, -re, —ről. ESZTRENGA, fn. tt. esztrengá-t. Elzárt hely az akolban, hol a juhokat fejik. Tolongnak, mint az esztrengára hajtott juhok. (Km.) Átv. ért. szoros fenyíték. Ugyan esztrengába vették ő kelmét. Románul sztrunga, úgy látszik a latin stringo után, melylyel a német streng is rokon értelmű. A magyarból így lehetne elemezni: ösz-terengő, azaz korlátolt szűk hely, hová a juhokat öszveterengetik. ESZTRENGÁL, (esztrenga-al) áth. m. esztrengál-t. Esztrengába szorít, hajt, zár. Átv. ért. kemény, erős fenyiték alá vesz valakit; fartat, szorít, zaklat. ESZTRENY, falu Gömör megyében; helyr. Esztreny-be, ben, -ből. ESZTRÓ, falu Szathmár megyében; helyr. Eszt ESZTERGYA, 1. ESZTERHA. ESZTERHA, ESZTERHAJ, fn. tt. eszterhaj-tró-n, -ra, -ról. v. -at, tb. -ak. A házfödélnek azon alsó része, mely a falon kivül kinyúlik, s a lefolyó vizet a faltól elveti. Mennyiben ereszt képez, a magyar nyelvből így | elemezhető: eresz-haj v. ereszt-haj. Egyébiránt egyezik vele a szláv strecha, mely házfödelet (szerhát), egyszersmind eszterhajt is jelent. ESZTERHÁZ, (1), 1. ESZTERHÁZA. ESZTERHÁZ, (2), (eszterha-az) áth. m. eszterház-tam, -tál, -ott. Az épületet eszterhával ellátja, csepegőt csináltat. V. ö. ESZTERHAJ. ESZTERHÁZA, falu Soprony megyében; helyr. Eszterházá-n, -ra, —ról. ESZTERHÁZÁS, (eszterha-az-ás) fn. tt. eszterházás-t, tb. —ok. Az épületnek eszterhával ellátása. ESZTERICZ, fn. tt. esztericz-ét. Szalában am. egy rúdból álló lajtorja, melynek fogai kétfelül kiállanak, milyen a csőszök földbe ásott lajtorjája. V. ö. ESZTERÓ. ESZTERJA, ESZTERJE, 1. ESZTERHA. ETÉD, falu Erdélyben, Udvarhely székben; helyr. Etéd-én, —re, —ről. -ET, (1), igeképző, mély hangon -AT. L. —AT, (1). -ET, (2), igenévképző; 1. -AT, (2). -ET, (3), tárgyeseti rag; 1. -AT, (3) és főképen -t mint tárgyeseti rag. -ETEG, 1. —ATAG. ETELE, férfi név, tt. Etelét. Atila, Attilanus. Etele a hunnok fejedelme. (Attyla qui Hungarico idiomate Ethele dictus est. Thuróczy). „Árpád A hajdanta dicső Etelének hős unokája.“ Vörösmarty. A Volga vizét is hivták Etel v. Atelnek, honnan : | Etelköz v. Atelköz, mely az ital (= víz) szótól látszik származottnak. Erdélyben ma is van Etel nevű patak. Többire v. ö. ATILA. ETELKA, 1. ETELKE. ETELKE, női kn. tt. ETELKÉT. Adelhais. Magyar elemzéssel Etele szó kicsinzője; a menynyiben pedig a német Adéle, Adelheid értelmében vétetik, ez nemest jelent. -ETÉN, mély hangon -ATÉN, toldalékos végzetek ilyetén, olyatén névmásokban, ily ezen, oly azon vagy ilyes eme, olyas ama toldásos alakokból öszveforradva. ETÉNTÓK, 1. NETÉNTÓK. ETTES-EVEDÉS ETTES, 1. ETES. 426 ETYEK, falu Fejér megyében; helyr. Etyek-én, ―re, -ről. ETYEPETYE, a latin appetitus-ból elrontott szó. Jó etyepetyét. EUGENIUSFALVA, helység Baranya megyében; helyr. -falván, falvára, falváról. EURÓPA, fn. tt. Europát. Terjedelemre legkisebb, de legmiveltebb világrész. Nevét ezen földrésznek már Herodot sem tudta földeríteni. Némelyek ETES, falu Nógrád megyében; helyr. Etes-én, azt a lakosok fehér szinétől, mások Europa vagy ―re, -ről. -ETĖS, (et-ės) mély hangon -ATOS, (at-os) ösz. melléknévképző, ezen közdivatú szókban: kellemetes, figyelm-etes, szerelm-etes, élem-etes, szemérm-etes; alkalm-atos, szorgalm-atos. Nem egyéb mint az os, es képzőnek megkettőztetése, az elsőbbik s t-re változván, így kellem-es, kellem-es-es, kellem-et-es, szorgalmas, szorgalm-as-08, szorgalm-at-os. Ily kettőztetés van ezekben is: tüv-is-es, mak-acs-os (Simai Kristófnál), mirgyil-us-os (= mérges, a székelyeknél); ilyen a ré- | gieknél öröm-etes-t, e helyett öröm-es-t. Ugyanazon et at (első tag) marad meg, ha azon szókhoz len, lan képző is járul; mint kellem-et-len, figyelm-et-len, szemérm-et-len, alkalm-at-lan, szorgalm-at-lan; mikből szintén megtetszik, hogy a nemlő vagy fosztó jelentés nem a te ta, hanem a len lan tagokban rejlik; mert az elsőbb öszvetételekben (etes, atos), semmiféle nemlés vagy tagadás nincsen. V. ö. —ATLAN, és -ETLEN képzőket. ETFALVA, helység Erdélyben, Háromszékben ; helyr. Etfalvá-n, —ra, -ról. ETHE, falvak Abaúj és Pozsony megyékben ; helyr. Ethé-n, -re, -ről. A névtelen jegyzőnél eléjön a hét vezér közt Ónd mint Ete atyja, kitől a Kalán és Kölcsey nemzetség eredt. Europos személyektől származtatják, (Funke. RealSchullexicon), mások ismét a héber y szótól, mely estét v. napnyugotot is jelent, s e szerént annyit tenne, mint nyugoti föld (t. i. keletről tekintve). EURÓPAI, (európa-i) mn. tt. európai-t, tb. -ak. Európából való, ott létező, termő stb. EV, (1), elvont gyök; fenn van az evet, evez, eviczk, eviczkel szókban, és ezek származékaiban. Jelentése : élénk, fürge mozgás. Rokonságok a szanszkrit: ab, amb (menni, mozgatni), hellen л∞, лoμα stb. A finn nyelvben evå am. uszószárny (pinna piscium). A magyar származékok általánosb jelentéssel bírnak. EV, (2), fn. tt. ev-et. A kóros állati testben képződő, ritka, átlátszó, gyúlasztó, rosz indulatú folyadék, mely körül néha vadhús keletkezik. (Ichor, Jauche). Különbözik tőle: geny, 1. ezt. Rokona vastaghangon a romlásra, rohadásra vonatkozó avas gyöke: av. Persául hav v. hev. —EV, 1. —EVEN. EVANGÉLIOM, EVANGYÉLIOM, (hellen szó svayyékov) fn. tt. evangyéliom-ot. Igy neveztetik az új testamentomnak azon négy első könyve, melyekben Idvezítőnk élete és tanítása foglaltatik. Görög értelménél fogva am. jó, kedves hirdetmény, minthogy benne a legszentebb és legüdvösb tanok hirdettetnek. tanok, példabeszédek. Evangyéliomi tanácsok. -ETLEN, mély hangon -ATLAN, tagadást vagy nemlést jelentő képző. Kétséget nem szenved, hogy at betű szintén lényeges benne, minthogy az neveknél 8-ből változott el, pl. véges, végetlen (végEVANGÉLIOMI, EVANGYÉLIOMI, (evangyéeslen), kellemes kellemetlen (= kellemeslen); néha az et megfordítva is mint gyermekes gyermeketlen v. gyer-omból való, azt illető, arra vonatkozó. Evangyéliomi liom-i) mn. tt. evangyéliomi-t, tb. -ak. Evangyélimektelen; igéknél pedig épen igenevekből származott, mint sül sület sületlen, ken kenet kenetlen (vagy kenettlen); sőt nem alaptalan azok véleménye sem, kik abban épen magát az et v. ít (= tesz) igeképzőt látják, mire kitünő példa mez-it-len; mindazáltal, ha már egyszer megvan a törzsben a t betű, minden jeles iró gyakorlata szerént elmaradhat a másik t (ta, te v. at, et), hacsak különben zavart nem okoz, mint életlen és élettelen. L. —ATLAN és v. ö. -ETĖS. ETRE, falu Pozsony megyében; helyr. Etré-n, -re, -ről. -ETT, 1. —ATT. —ETTE, 1. —ATTA. EVANGÉLIOMOS, EVANGYÉLIOMOS, (evangyéliom-os) mn. tt. evangyéliomos-t v. -at, tb.ak. Evangyéliommal ellátott, azt tartalmazó, magában foglaló. Evangyéliomos könyv. EVANGÉLISTA, EVANGYELISTA, fn. tt. evangelistát. Szent személy, ki evangyeliomot írt. Szent Máté, Márk, Lukács és János evangyelisták. EVED, (ev-ed) önh. m. eved-t. Evféle tisztátalan nedv fejlődik ki belőle. Eved a fekély, seb, lásd : EV, (2) fn. EVEDÉS, (ev-ed-és) fn. tt. evedés-t, tb. -ek. ETTE, falu Komárom megyében; helyr. Etté-n, Kóros állapot, midőn az állati testből ev nemű, rosz -re, -ről. indulatú folyadék fejlik ki. EVEDSÉG, (ev-ed-ség) fn. tt. evedség-ét. A testnek azon állapota, vagy nyavalyás tulajdonsága, midőn evféle rútság undokítja. EVEDT, (ev-ed-t) mn. tt. evedt-et. Evvel bevont. Evedt fekélyek. EVEDTSÉG, (ev-ed-t-ség) 1. EVEDSÉG. -EVEN, névképző eleven (él-even), mer-even szókban; sajátlag az ő részesülőből lett ev, (élő elev, merő merev), ebből további kisarjadzás által - ev-en; merev újabb időben egyszerűbben is használtatik. V. ö. —ő részesülői képző. EVES, (ev-es) mn. tt. eves-t v. -et, tb. -ek. Evvel bemocskitott, a miből ev fejlődik ki; rútságos. talevezni a Dunát v. Dunán. Béevezni a tavat vagy a ,,Magas repülésre elindúlt sok szarka, EVEZÉS, (ev-ez-és) fn. tt. evezés-t, tb. -ek. Cselekvés, midőn valaki vagy valami evez. Régiesen, pl. a Tatrosi codexben: evezet. EVEZGET, (ev-ez-get) önh. m. evezget-tem, Eves seb, fekély. Eves kelevény. Eves kosz, var. Rokona-tél, étt. Folytonosan vagy könnyeden, kényel a bűzhödt, romlott nedvre vonatkozó avas. EVESĖDĖS, (ev-es-éd-és) fn. tt. evesédés-t, tb. -ék. Az állati testnek azon állapota, midőn eve sedik. mesen evez. EVEZIK, (ev-ez-ik) 1. EVED. EVESÉDIK, (ev-es-éd-ik) k. m. evesed-tem, 1) személyről, ki evez. Evező legények. 2) lapátról, -tél, —étt. Eves állapotba megy által; evféle rút-melylyel az evezés történik. Evező lapát. sággal behuzódik. Evesedik a seb, fekély. EVESÍT, (ev-es-ít) áth. m. evesített, htn. ni, v. —eni. Evessé tesz, okozza, hogy a kóros gyuladásban levő test evessé legyen. EVEZŐ, (2), (1. föntebb) fn. Lapát alaku nyeles eszköz, melylyel a hajót, csónakot, stb. víz mentében vagy ellen, vagy akármely irányban vonják. EVEZÖGÚZS, (evező-gúzs) ösz. fn. Kötél- vagy nyelét belehúzzák. EVEZŐLAPÁT, 1. EVEZŐ, fn. 2). EVESSÉG, (ev-es-ség) fn. tt. evesség-ét. 1) Tu-vesszögúzs a hajó, csónak oldalán, melybe az evező lajdonsága valamely sebnek, fekélynek, daganatnak, kelésnek stb., melynél fogva ev foly ki belőle. 2) Maga az evfolyadék, rútság. Kinyomni a kelés evességét. EVESÜL, EVESÜL, (ev-es-ül-t) önh. m. evesül-t. Evessé lesz; eves, azaz rútságos állapotba megy által. Evesül a seb. EVESÜLT, EVESÜLT, (ev-es-ül-t) mn. tt. evesült-et. Evessé lett, evvel behuzódott, evtől folyó. Evesült lobos bántalom. EVET, v. EVÉT, (ev-et) fn. tt. evet-et. Kisded emlős állat, melynek első lábain négy, a hátulsókon öt körme, s hosszú bozontos farka van, hasa fehér, a többi szőre pedig világos pej, s télen szinét szürkére változtatja. Igen élénk, s könnyü ugró állatka, az erdőkben lakik. Gyermekek nyelvén : mókus. (Sciurus). Néhutt: czibabó és csaj. Fris, mint az evet. Nehéz az evetet háznál megtartani. (Km.) Evet-könnyüséggel ugrándozni. EVEZÖLYUK, (evező-lyuk) ösz. fn. Nyilás, vagy bevágás a hajó oldalán, melybe az evező nyelét behelyezik, hogy ide-oda ne csuszkáljon. EVEZŐNYEL, (evező-nyel) ösz. fn. Az evezőlapát rúdja, fogatója. Megragadni az evezőnyelet. EVEZŐPAD, (evező-pad) ösz. fn. Keresztdeszka a hajón, csónakon stb. melyen az evezőlegények ülnek. EVEZÖRÚD, (evező-rúd) 1. EVEZŐNYEL. EVEZŐS, (ev-ez-ö-ös) mn. tt. evezős-t v. —et, -ek. Evezővel vagy evezőkkel fölszerelt, hajtott. Evezős hajók. tb. EVEZŐSZÁR, (evező-szár) ösz. fu. 1. EVEZŐ NYEL. EVEZŐSZEG, (evező-szeg) ösz. fn. Némely hajókon, különösen a talpakon az evezők nem gúzsba | vannak húzva, hanem szeggel erősittetnek meg, ezt nevezik evezőszegnek. EVEZŐTOLL, (evező-toll) ösz. fn. A madaraknál azon szárnytollak, melyekkel a levegőt hajtják. EVICZK, (ev-icz-k) fn. tt. eviczk-et. Némely folyadékokban, különösen eczetben találtató apró fürge állatkák. EVICZKEL v. EVICZKÉL, (ev-icz-kel v. evicz-ke-el) önh. m. eviczkel-t. Apró eczetféreg módjára ugrándozik, ficzkándozik, ide-oda hánykolódik. Eviczkel a gyermek, midőn a vízben uszkál, s kezeit, lábait hányja-veti. alatt. EVŐ, EVÖDIK, 1. ÉVŐ, ÉVŐDIK Ẻ bötű EVÜL, (ev-ül) 1. EVESÉDIK. EZ, mutató névmás, tt. ez-t, (némely tájakon használatban van: eztet sőt eztetet is, de ezek irásba s művelt nyelvbe nem valók), tb. —ek. Ragozásban végbetüje a rag első mássalhangzójával hasonúl, pl. ennek, ettől, erre, erről, ebből, eznek, eztől, ezre stb. helyett. Ig raggal, ezig régiesen eczczig edzig = ede- (v. ide-) ezig, melyből lett a mai szokott eddig; vel raggal, ezzel v. evvel. Midőn a főnév előtt melléknév gyanánt áll, közönségesen en toldalékot vesz föl, pl. ez ember v. ezen ember. Jelenti, midőn a hozzánk közel vagy közelebb levő tárgy, hely mutattatik. -EZ, (1), névk. pl. lem-ez, nem-ez, neh-ez szókban, 1. —AZ, 1). -EZ, (2), igeképző hely-ez, fék-ez, kenyer-ez, védelm-ez stb. Részletesen I. — AZ, 2). EZENFÖLÜL, (ezen-fölül) ih. Élünk vele, midőn az érintett tárgyhoz még valamit hozzá adunk, vagy nagyitás végett emlitünk. Neje szép, jó, ezenfölül gazdag is. EZÉNKÉP, EZÉNKÉPEN, (ezén-kép v. —képen) ih. Így, ily módon, ily formán. Ezenkép cselekedjetek. EZÉNKIVÜL, (ezén-kivül) ösz. ih. Élünk vele, midőn valamit kizárólag, a többitől elválasztva emlitünk. Vegyétek, amit adtam, ezenkivül minden az enyém. Elmondám, amit hallottam, ezenkivül többet nem tudok. Egyébiránt elválasztva is iratik, ezen kivül, és ekkor határozó természetét elveszti, ha t. i. bizonyos tárgyra mutat. EZÉNKÖZBEN, (ezén-közben) ih. Ezen idő határai között, ezalatt. Ezenközben sok történt. EZÉNNEL, (ez-en-vel) ih. 1) Jelen alkalommal, jelen cselekedettel, jelen irattal. Ezennel tudtodra adom, hogy stb. Alulírt ezennel bizonyitom. 2) Tüstént, mindjárt. Ezennel megmutatom, mit tudok. Ezennel tovább megyek. EZENNYI, (ez-ennyi v. ezen-nyi) a régi codexekben fordul elé az egyszerűbb ennyi helyett. EZÉNT, (ez-ént) ih. 1) E szerént; 2) ezennel. Székely szó. EZENTEG, (ez-en-t-eg) ih. Ezennel, mindjárt. Tájszólás. Hasonértelműek: ezentöst, ezentül. EZENTÖST, (ez-en-t-öst) 1. EZENTEG. EZENTÚL, (ezén-túl) ösz. ih. Ezután, ennek EZALATT, (ez-alatt) ih. Ezen idő folytában, utána, ha ezen idő elmulik. Ezentúl más életmódot míg ezen idő tart. Midőn alatt névutó gyanánt véte- követek. Midőn bizonyos tárgyra mutatunk, elválasztva tik, elválasztva irjuk ez alatt, s ekkor helyre muta-irjuk, mert az első mutató névmás, a második rész tunk, pl. Melyik fa alatt nyugodjunk? Ez alatt. EZÉD, I. ETÉD. EZELŐTT, (ez-előtt) ih. Előbb, régen, egykor, hajdan. Nem úgy van most, mint ezelőtt, Sár van ami házunk előtt. Népd. Személyragozva ennek előtte. Midőn e kérdésre hol? vagy ki előtt felel meg, elveszti határozó természetét, s elválasztva irjuk ez elött, pl. Melyik ház előtt álljunk meg? Ez elött. Ki előtt nincs semmi szent ? Ez előtt. EZELŐTTI, (ez-előtti) ösz. mn. tt. ezelőtti-t, tb. -ek. Előbbi, egykori, néhai; ami ennek előtte volt. EZÉN, (1), (ez-én) mutató nm. 1. EZ. EZÉN, (2), (ez-én) ez névmás, állapitó (en) raggal. Ezen az úton, ezen irányban, erre felé. Ezen járnak a gyalogok, azon pedig a kocsik. Ezen ne menj, mert eltévedsz. A halottakat ezen viszik ki a temetőbe. EZENBE, EZENBEN, (ez-en-be v. -ben) ih. E közben, mély hangon azonban. pedig névutó gyanánt áll. Eddig a tied, ezen túl pedig az enyém. Ezen túl egy lépést sem szabad tenned. EZENTÜL, (ez-en-t-ül) 1. EZENTEG. EZÉNYPATAK, folyó Erdélyben, Csikszékben. EZER, tőszámnév, tt. ezer-et v. ezret, tb. -ėk v. ezrek. Jelent tizszer százat, vagy százszor tizet. Mint melléknév ennek szabályait követi, de nem fokoztatik. A főnevet mint a többi számnevek rendszerént egyes számban hagyja. Ezer ember, ezer forint, nem : ezer emberek, ezer forintok. Ezer szerencse, azaz nagy szerencse. Ezer a szerencséje. Ezer annyi. Adjon Isten ezer annyit. Midőn főnevűl áll, a főnevek szabályaihoz alkalmazkodik. Ezereket elkölteni. Ezerekkel rohanni meg az ellenség táborát. Itt nem százakról, hanem ezerekről van a szó. Ezeret mernék egyre tenni. „A szablyák ezrein Győz a kor szelleme." Bajza. (Apotheosis). Persául hezar, szanszkritúl szakaszran, horvátul (Kassai József szerént): jezero, kurd nyelven (Beregszászi szerént) ahzar. A csagataj nyelvben aszru am. sok (Abuska). Nem volna-e itt felhozható a magyar szer (series, ordo) is? Figyelmet érdemel az arabban 'asar-atun, s a héberben 'a-sár-áh am. tíz, s ugyanezekben tisz'-atun és tis'-áh am. kilencz, melyek ismét hangokban a tíz szóval egyeznek. EZÉRED, (ez-ér-ed) 1. EZRED. EZÉREDĖS, (ez-ér-ed-ės) 1. EZREDĖS. EZÉREDIK, (ez-ér-ed-ik) 1. EZREDIK. EZÉREN, (ez-ér-en) ih. Ezer számmal; egy csoportban, tömegben ezer szám. Ezeren szöktek által az ellentáborba. EZÉRENKÉNT, (ez-ér-en-ként) lásd : EZREN KÉNT. EZERÉNY, puszta Gömör megyében; helyr. Ezerény-be, -ben, —ből. EZÉRES, (1), (ez-ér-es) 1. EZRĖS. EZERRÉTÜ, (ezér-rétü) ösz. mn. Aminek ezer réte van. V. ö. RÉT, RÉTEG. Rendesen határozatlan, nagy szám helyett áll. EZÉRSZÉP, (ezér-szép) ösz. fn. 1. AMARANT, v. SZÁZSZORSZÉP, SZÁZSZORKA. EZÉRSZÉR, (ez-ér-szer) ih. Annyiszor, ahány egység ezerben találtatik. Ezerszer ezer milliom. Ezerszer, meg ezerszer. Határozatlan szám gyanánt am. igen sokszor. Ezerszer mondottam, ne játszál. Ezerszer megbántam tettemet. EZERSZERÉS, (ezér-szérės) ösz. mn. Ami ezerszer van véve, ismételve. Ezerszeres olvasásra sem bírja a dolgot felfogni. EZERSZÉRTE, (ezér-szer-te) ösz. ih. 1. EZÉR SZER. A te oly toldalék, mint a kétszerte, tizszerte, százszortą stb. számnév-határzókban. EZÉRT, (ez-ért) ih. Ezen okból, e miatt. Ezért bántatok velem oly keményen? Ha bizonyos tárgyra EZÉRES, (2), falu Krassó megyében; helyr. mutatunk, akkor ragos név gyanánt vétetik, pl. MeEzeres-en, re, -ről. EZÉRFÉLE, (ezér-féle) ösz. mn. tt. ezerfélét Annyiféle, ahány egyes szám az ezerben foglaltatik Használják határozatlan nagy szám helyett is. Ezerféle baja van a szegénynek. EZÉRJÓ, (ezér-jó) ösz. fn. Növénynem, a tízhimesek seregéből, és egyanyások rendéből, mely több európai tartományokban vadon tenyészik, s hathatós ellenméregnek tartatik. (Dictamnus). EZÉRJÓFŰ, (ezér-jó-fü) ösz. fn. Növényfaj a töltséres bokrétáju tarnicsok alneméből, mely igen sok baj ellen orvosságul használtatik a nép által. (Gentiana centaurium). Máskép: százforintos fű, kis ezerjófű. EZÉRLÁBU-BOGÁR, (ezér-lábu-bogár) ösz. fn. Hosszukás, vékony dereku, s igen sok lábakkal ellátott bogárfaj, mely kivált a nedves helyeket, péld. pinczéket kedveli. (Oniscus). EZÉRLEVELŰFŰ, (ezér-levelű-fű) ösz. fn. Növényfaj a cziczkórók neméből; virágai sátorozók, levelei kétszerszárnyaltak, levélgerincze néha hengeres, néha gatyás. Máskép: egérfark, cziczfark. (Achillea millefolium). lyik fiadért fizettél legtöbbet? Ezért. (Péterért, Pálért). EZÉRTE, (ez-ér-te) ih. Némelyek így megrövidítve használják, ezerszerte helyett. EZFEK, (ez-fek, am. ezen fek, t. i. az égtájnak ezen fekvése, mely mifelénk, az éjszaki félgömbön van) ösz. fn. tt. ezfeket. A Bécsi codexben gyakran eléjön a mai észak v. éjszak (aquilo) helyett. A déli táj pedig ugyanitt: délszeg. „Es délszegi királynak leánya jő ezfeknek királyához" (filia regis Austri venit ad regem Aquilonis). Néha azonban ezfek, délszeg helyett is áll, pl. a 220, 244. lapokon. EZIDEI, (ez-idei) ösz. mn. Ezen évből, esztendőből való. Ezidei termés. EZIDÉN, (ez-idén) ih. Jelen, folyó esztendőben. Ezidén kevés, de jó bor lesz. Ezidén, ezidén megházasodom én. Népd. EZOKÉRT, (ez-okért) ih. Ezen okból, v. oknál fogva. A körmondatban: mert, mivel, minthogy kötszókkal áll viszonyban. Minthogy betegségedről értesítve voltam ezokért nem is hivattalak a vadászatra. EZÓTA, EZÓLTA, (ez-ólta) ösz. ih. Ezen időtől fogva, kezdve. Ezóta van a harag köztünk. EZRED, (1), (ezér-éd) mn. tt. ezred-et. 1) Ezeregy; rész osztó szám. Ezred rész; 2) sorszám, kivált a régieknél ezer egyik vagyis ezredik helyett; EZÉRMESTER, (ezér-mester) ösz. fn. Aki kü-ből lönféle bűvös, szemfényvesztő, meglepő mesterségeket tud; ki igen sokféle, s ügyességre mutató dolgokat csinál. EZĖRNYI, (ez-ér-nyi) mn. tt. ezernyi-t, tb. -ek. Ezer számban. Képes kifejezéssel: minek száma ezerrel fölér; oly sok, mintha ezer volna. Ezernyi ember tolongott az utczákon. Ezernyi ezer, azaz ezerszer ezer egy millio. Ezernyi ezerszer megbánni valamit, azaz igen sokszor, számtalanszor. 1. ezt. EZRED, (2), (ezér-ed) fn. tt. ezred-ét. Általában: ezer egyed, vagy ezer egység, különösen 1) Ezer évből álló időszak. Csak nem ezrede már, hogy eleink elfoglalták e hazát. „Pára minden pompa, s ék, Kölcsey. 2) A katonaságnál mintegy ezer vitézből álló hadtest, melynek közvetlen főparancsnoka ezredes, ámbár az ily hadtest, kivált a gyalogságnál, néha több ezer emberből (több zászlóaljból) is áll. (Regiment). Gyalog, huszár, dsidás, vasas ered. Magyar, német, lengyel, |