ESTVELI, (es-t-vel-i) mn. és fn. 1. ESTELI. ESTVELKE, (es-t-vel-ke) fn. 1. ESTIKE. ESTVELY, (es-t-ve-ely) fn. tt. estvély-t, tb. -ek. 1) Esti idő, midőn este van. 2) 1. ESTÉLY.

ESTVÉLYÉDIK, (es-t-ve-ely-ed-ik) k. m. estvélyed ett. Este kezd lenni, a nap lenyugonni készül. ESTHAJNALCSILLAG, (est-hajnal-csillag) ösz. Csak egyesszámu harmadik személyben használják.

ESTHARMAT, (est-harmat) ösz. fn. Harmat, ek. Estvel történő, estvélyre vonatkozó, estveli. mely napnyugotkor száll alá. Estvélyi harangszó. Estvéli imádság.

ESTVELÉG, (es-t-vel-ég) önh. m. estvelėg-tem v. estvelg-ettem, estvelég-tél v. estvelg-ettél, estvelg-ett; htn. —ni v. —eni. Az idő estére kezd hajlani, las- | en, san-lassan este lesz.

ESZEL, (esz-el, esz, ész gyöktől) áth. m. eszel-t. ESTVELÉNKÉNT, (es-t-vel-en-ként) ih. Est- Valakinek oly tanácsot, mintegy észt ad, hogy valavéről estvére, minden estve, estvénként. Olyan kép-mire reá vétethessék, vagy ne vétethessék. Föleszelni zésü, mint éjjelenként, reggelenként, nappalonként. valakit.

Nem levén a magyarban családosítható, minden tekintetben idegen eredetűnek tartjuk. A szláv nyelvekben is eléfordúl: szkoba.

ESZKÁBÁL, (eszkába-al) áth. m. eszkábál-t. Eszkábával öszvekapcsol, vagy, mint a hajócsinálók mondják, összevarr. Hajófeneket eszkábálni. V. ö. ESZKÁBA.

ESZKÁBÁLÁS, (eszkába-al-ás) fn. tt. eszkábáok. Cselekvés, midőn eszkábálnak.

lás-t, tb.

ESZKÖZ, (esz-köz) fn. tt. eszköz-t, tb. —ök. 1) Általán minden, minek közbejöttével, segedelmével valamit teszünk, végrehajtunk; mód, melylyel valamit teszünk. Czélirányos vagy czéliránytalan eszköz. Szük séges, elkerülhetetlen eszköz. Egyetlen eszköz van csak a menekvésre: a szökés. A czél elérésére bizonyos eszközök szükségesek. 2) Anyagi ért. szerszám, készület, mely által a föltett czélt kiviszszük, elérjük. Földmívelők, kézmívesek eszközei. Iróeszközök. Sebészi eszközök. 3) Az élet kényelmére tartozó különféle bútorok, edények stb. Házi eszközök, konyhaeszközök, asztali eszközök. Nincs oly hitvány eszköz, hogy annak hasznát nem lehetne venni. (Km.) Eszköz nélkül tenni valamit, azaz közvetlenül.

ESZKÖZLÉS, (esz-köz-l-és) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit eszközlünk. V. ö. ESZKÖZÖL.

Ez a te eszközlésedre történt. Eszközlésednek köszönöm. ESZKÖZLÖ, (esz-köz-l-ö) ösz. fn. 1) Közbenjáró, végrehajtó. 2) Szélesb ért. valamit megtevő, szerző, alapitó. V. ö. ESZKÖZÖL.

ESZME, (esz-me am. ész-mi, észben létező, észben támadt valami) fn. tt. eszmé-t. Széles ért. gondolat, fogalom, mely eszünkben támad, létezik. Fölséges, alacson eszme. Világos, homályos eszme. Szorosabb ért. az észrevett tárgynak azon képe, melyet a visszaidéző tehetség alkot, miért némelyek észképnek is nevezik. (Idea). Plató szerént minden lény eszme, menynyire az eszünk előtt lebeg, vagy a tiszta szemlélet tárgya. Locke szerént minden tárgy, mely elménkben van, ellentétül a kivülünk valóságosan létező tárgyakkal. Kant az eszme köréből minden érzéki tárgyat kizárt, s egyedül az észbeli tiszta fogalmat értette alatta.

:

,Megtestesült az örökös nagy eszme,
Ím a teremtés béfejezve áll,

S az Úr mindentől, mit lehelni enged,
Méltó adót szent zsámolyára vár.“

Az ember tragédiája (Madách Imre).

Agyában a hiteszmék harcza kél,
Nem boldogúl az észnek fényinél."

Vachott Sándor.

ESZMECSERE, (eszme-csere) ösz. fn. Eszmék felváltása, azaz, midőn valamely tárgyról többen felváltva közlik észrevételeiket, gondolataikat. Eszmecsere által világosságra deríteni valamit.

Eszmében, gondolatban létező, észben foganszott.
ESZMEI, (esz-me-i) mn. tt. eszmei-t, tb. —ek.
Eszmei tárgyak, lények. Ellentéte tapasztalati, v.
tárgyilagos.

ESZKÖZÖL, (esz-köz-öl) ösz. áth. m. eszközöltem v. eszközlöttem, -tél v. eszközlöttél, —t v. eszközlött, htn. —ni v. eszközleni. 1) Valamit közbejárás talat szerént, vagy tárgyilag, hanem egyedül gondoESZMEILEG, (esz-me-i-leg) ih. Nem a tapaszáltal végrehajt, megnyer. A szegények számára felsőbb helyen segítséget eszközölni. A követek békeséget eszköz-latban, eszmében. Eszmeileg fogni fel valamely

löttek az ellenfelek között. 2) Szélesb ért. megtesz, elvégez valamit; szerez. Kedvedért mindent eszközlök. Úti levelet eszközölni a kivándorlók számára.

ESZKÖZÖLHETLEN, (esz-köz-öl-het-len) ösz. mn. Amit eszközleni, azaz végrehajtani, közbejárással megtenni, teljesíteni nem lehet. Mint határozó

eszközölhetlenül.

ESZKÖZÖLHETŐ, (esz-köz-öl-het-ő) mn. tt. eszközölhető-t. Amit közbejárás, közbevetés, bizonyos eszközök és módok használása által megtenni, végre hajtani, elérni lehet.

ESZKÖZTAN, (eszköz-tan) ösz. fn. A sebészetnek azon ága, mely a sebészi eszközökről, s azok használatáról oktatásokat ad.

:

tárgyat.

ESZMEISÉG, (esz-me-i-ség) fn. tt. eszmeiség-ét. A tárgyaknak egyedül eszme gyanánt felfogása, és tekintése (Idealismus), midőn az észrevevő v. bölcselő csak magát tartja valódi lénynek, a kivüle lévő tárgyakat pedig csak tüneményeknek, képzeteknek veszi. Az eszmeiségnek különféle alakjai vannak.

ESZMÉL, (esz-me-el) önh. m. eszmél-t. 1) Eszén van, öntudattal bír, magát a külső tárgyaktól megkülönbözteti. 2) Valamely tárgynak eszméjét, azaz képét az észben eléállítja. Különféle tárgyakról eszmélni.

ESZMÉLÉDIK, (esz-me-el-èd-ik) k. m. eszméled-tem, -tél, -ett. Magához tér, eszére jön, a körülötte lévő tárgyakat különböztetni kezdi. Ájulásból,

ESZKÖZTANÍTMÁNY, (eszköz-tanítmány) ösz. fn. Tanítmány a sebészi eszközökről és azok hasz-ijedésből, álomból eszméledni. nálati módjáról.

ESZKÖZTÁR, (eszköz-tár) ösz. fn. Általán, eszközök tára; különösen a sebészi eszközök gyüjteménye, vagy oly tárcza, melyben a sebészek magukkal hordják eszközeiket.

ESZLÁR, TISZA—, falu Szabolcs megyében; | helyr. Eszlár-on, —ra, ―ról.

AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT.

ESZMÉLÉS, (esz-me-el-és) fn. tt. eszmélés-t, tb. -ék. Szellemi működés, midőn valaki eszmél.

ESZMÉLET, (esz-me-el-et) fn. tt. eszmélet-ét. Öntudat, midőn valaki saját lényét a külső tárgyaktól megkülönbözteti, midőn önerejét, létét érzi. Eszméletét elveszteni. Eszméleten kivül lenni. Eszmélet nélküli beteg.

27

419

ESZMÉLETLEN-ESZMÉNYISÉG

ESZMÉLETLEN, (esz-me-el-et-len) mn. tt. eszméletben-t, tb. —ek. Eszmélet nélkül levő; aki öntudattal nem bir; aki magán kivül van. Eszméletlen gyermek. Eszméletlen beteg. Mint határozó: eszmélet nélkül, eszméletlenül.

ESZMEROKONSÁG-ESZTENA

420

fölül emelkedése, s a valódinál magasabb, fenségesb alakban elétünése. V. ö. ESZMÉNY, ESZMÉNYI. ESZMEROKONSÁG, (eszme-rokonság) ösz. fn. Rokonság az eszmék között, melynél fogva bizonyos tulajdonságaikra nézve egymáshoz hasonlítanak. (Affinitas idearum).

ESZMÉLETLENÜL, (esz-me-el-etlen-ül) ih. Eszmélet hijával, öntudat nélkül, magán kivül. Esz- ESZMETAN, (eszme-tan) ösz. fn. Az elméleti méletlenül fekütt halálos ágyán. bölcselet azon része, mely az eszmék tulajdonságait, ESZMÉLKEDIK, (esz-me-el-kėd-ik) k. m. esz-különféleségét stb. tárgyalja. (Ideologia).

ESZMETÁRSITÁS, (eszme-társitás) ösz. fn. Cselekvés, midőn bizonyos eszméket egymáshoz kö

az öntudat nélküli állapotból lassan-lassan öntudatosba megy által. A bölcsész különféle tárgyakról esz-tünk, melynél fogva egyik a másikat eszünkbe jutmélkedik. Ájulás után eszmélkedni. tatja. (Associatio idearum active sumta).

ESZMÉLTET, (esz-me-el-tet) áth. m. eszméltetett, par. eszmél-tess. Eszközli, okozza, hogy valaki eszméljen; eszmélővé tesz.

ESZMETÁRSULAT, (eszme-társulat) ösz. fn.

A rokoneszméknek azon egymásközti viszonya, mely szerént egyik a másikat kölcsönösen felkölti eszünkben, pl. eszmetársulat van a jel és jelelt tárgy között, milyenek a feszület és Idvezitőnk halála; a temető, és halottak eszméi között. (Associatio idearum ob

ESZPÉTE, puszta Somogy megyében; helyr. Eszpété-n, -re, —ről.

ESZMÉNY, (esz-me-eny, mintegy eszme-any, azaz eszmék szülője, alapja) fn. tt. eszmény-t, tb. -ék. Általán, merő eszmékből, azaz képzetekből alakított gondolatbeli lény. Továbbá példányeszme,jective sumta). előkép, mely után más képek, más gondolatok, más eszmék alakulnak. (Ideal). Különösebben a szépmüvészetben jelenti azon eredeti képet, mely a művész képzeletében lebeg, s melyet ő nem szolgailag a természet után alkotott, hanem az eszmei örök szépnek saját költői erejével felfogása után képezett. De van eszmény az igaz és jó birodalmában is. (Eszményi igazság, eszményi jog).

ESZMÉNYESÍT, (esz-me-eny-és-ít) áth. m. eszményesített, htn. ni v. -eni. Valamely való, lé- | tező tárgyat eszményiséggel ruház fel, úgy alkotja, úgy állitja egybe, hogy az eszmény kivánalmainak is megfeleljen, vagy azokhoz közeledjék.

ESZMÉNYESÍTÉS, (esz-me-eny-es-it-és) fn. tt. eszményesítés-t, tb. -ek. Cselekvés, midőn valaki eszményesít.

Hát a rideg valónál álljak-é meg?
Eszményesítés ad művünkbe lelket.“

Madách.

ESZMÉNYI, (esz-me-eny-i) mn. tt. eszményi-t, tb. -ek. Eszményt illető, eszményre vonatkozó; az eszmei világba áthelyezett; előképül szolgáló. Eszményi tárgyak. Eszményi müvek. Eszményi szobor, arczkép. Eszményi igazságok. Ellentéte : valódi, tapaszta lati, létező.

ESZMÉNYILEG, esz-me-eny-i-leg) ih. Nem valódi, vagy nem pusztán valódi tárgy, vagy csupán tapasztalat után, hanem a képzelő erőnek, vagy ennek is alkotása szerént; előkép gyanánt. Eszményileg fogni fel valamely tárgyat. Eszményileg festett kép. Eszményileg megállapított igazság.

-ESZT, igeképző, mély hangon -aszt, lásd: ezt.

ESZTÁN, 1. EZTÁN.

ESZTANA, 1. ISZTINA.

ESZTÁR, falu Bihar megyében; helyr. Esztáron, -ra, -ról.

ESZTELEN, (esz-telen, esz v. ész gyöktől) mn. tt. esztelen-t, tb. -ek. Kinek esze nincs; ostoba, buta. A bolond szónak gyöngédebb kifejezése.

ESZTELENKÉDIK, (esz-telen-kėd-ik) k. m. esztelenked-tem, -tél, -ett. Ész ellen v. nélkül, buta, ostoba, balgatag módon cselekszik; bolondozik; tréfából úgy tesz, mintha esze nem volna.

ESZTELENSÉG, (esz-telen-ség) fn. tt. esztelenség-ét. Észnélküli állapot, vagy tulajdonság; bolondság; butaság; ostobaság; tréfából elkövetett bolondos csíny; meggondolatlan könnyelmüség. A fiatal ember sok esztelenségbe tántorodik. Kiméletesb és gyöngébb kifejezés, mint a bolondság.

ESZTELENÜL, (esz-telen-ül) ih. Ész nélkül; magán kivül; bolondul; ostobául, butául; meggondolatlan könnyelmüséggel. Esztelenül futni mérgében föl-alá. Esztelenül cselekedni. Esztelenül eljátszani a szerencsét.

ESZTELNEK, falu Erdélyben, Háromszékben ; helyr. Esztelnek-én, -re, -ről.

ESZTENA, (1), fn. tt. esztenát. A székelyeknél am. juhálló hely, juhfejő szín; akol, hol a juhokat fejik. Máskép: isztina, (a románoknál is sztena v. sztina). V. ö. ISTÁLÓ.

ESZMÉNYISÉG, (esz-me-eny-i-ség) fn. tt. eszményiség-ét. Az eszmének vagy eszmelénynek azon tulajdonsága, melynél fogva az egyedül a képzeleti Szanszkritül sthânan, am. állás, tanya; ide tarerőben vagy észben létezik, és valóságos tárgy nem tozik a hellen orñvai; a szláv nyelvekben eléfordulfelel meg neki. Különösen a szépmüvészetben, a mű-nak: stena, sztina, sztjena kőfal jelentéssel, de ezek nek, úgyszólván a földi vagy emberi tapasztalaton | inkább a német Stein-val látszanak rokonoknak.

ESZTENÁL, (esztena-al) áth. m. esztenál-t. Esztenába zár. A juhokat esztenálni. V. ö. ESZTENA. ESZTENÁLÁS, (esztena-al-ás) fn. tt. esztenálás-t, tb. —ok. A juhoknak esztenába zárása, eszte-ih. Egész esztendő folytában, elejétől végig. Esztendőt nában tartása. által úton lenni.

ESZTENDEI, (ezten-idői, 1. ESZTENDŐ) ösz. ESZTENDŐZ, (ezten-időz) áth. m. esztendőz-tem,

mn. tt. esztendei-t, tb. -ek. Esztendőre való; eszten--tél,

deig tartó; egy esztendőben létező. Esztendei fizetés, | laszt. Esztendőzni v. elesztendőzni a terv végrehajtását. bér. Esztendei takarmány. Esztendei munka, utazás. Nem igen van divatban. Mult esztendei termés. A régieknél eléjön esztendős helyett is. „Mikoron volna tizennyolcz esztendei embör. Nádor-cod.