Oldalképek
PDF
ePub

413

ESTÉTÉK – ESTVELÉNKÉNT

ESTVELI – ESZEL

414

ESTÉTĖK, (est-éték) ösz. fn. Esteli, vacsora, ESTVELI, (es-t-vel-i) mn. és fn. 1. ESTELI. amit este szokás enni ; estebéd.

ESTVELKE, (es-t-vel-ke) fn. 1. ESTIKE. ESTFÉNY, (est-fény) ösz. fn. Az ég nyugoti

ESTVÉLY, (es-t-ve-ely) fn. tt. estvély-t, tb. részének pirossága nap lemente után.

- ek. 1) Esti idő, midőn este van. 2) 1. ESTÉLY. ESTHAJNAL, (est-hajnal) ösz. fn. Az estfény.

ESTVÉLYÉDIK, (es-t-ve-ely-ėd-ik) k. m. estnek költőibb neve, 1. ESTFÉNY.

vélyed ett. Este kezd lenni, a nap lenyugonni készül. ESTHAJNALCSILLAG, (est-hajnal-csillag) ösz. Csak egyesszámu harmadik személyben használják. fn. 1. ESTCSILLAG.

ESTVÉLYI, (es-t-ve-ely-i) mn. tt. estvélyi-t, tb. ESTHARMAT, (est-harmat) ösz. fn. Harmat, ek. Estvel történő, estvélyre vonatkozó, estveli. mely napnyugotkor száll alá.

Estvélyi harangszó. Estvéli imádság. ESTI, (es-t-i) mn. tt. esti-t, tb. -ek. Estkor ESTVÉNYEN, (es-t-ve-eny-en) ih. Estve, nap történő, létező, elétünő; estre való; esti időt illető. lemente után. Esti harangszó. Esti mulatság. Esti séta. Esti öltözet. ESTVILÁG, (est-világ) ösz. fn. 1. ESTFÉNY. Esti falatozás. Esti pille. Esti pirulat. Esti denevér. -ESÜL, (es-ül) ösz. igeképző ért-estil igében.

V. ö. – ESÍT. Én pedig , mint bolond, mint esti denevér

ESZ, (1), fn. tt. esz-et v. esz-t. A székelyeknél Járom az erdöket, mert a nagy bánat vér.

divatos az általánosbész helyett. Adjon Isten eszt. Zrinyi.

Innen : esztok (= koponya); nem sok van az eszESTIDÖ, (est-idő) ösz. fn. Azon időrész, melyet

tokban. estnek hivunk, I. EST.

ESZ, (2), egyik alkatrésze eszköz szónak ; úgy ESTIG, (es-t-ig) ih. Napnyugotig, addig, mikor látszik, ugyanaz tesz szóval, vagy ennek áttett eszt a nap leszáll. Reggeltől estig dolgozni. Napestig tal- alakjával, miszerént eszköz annyi volna, mint eszt-köz. pon lenni.

-ESZ, (1), fönévképző, mély hangon - asz, ESTIKE, (es-t-i-ke) fn. tt. estikét. Ibolyafaj, 1. czt. melynek virágai este és éjjel különösen kedves illatu – ESZ, (2), igerag, eléfordúl 1) a mutató mód ak. (Hesperis).

jelen ideje egyes 2-dik személyében, némely sziszego ESTOK, palóczosan ejtve am. ISTÓK. végzetű törzsekhez járulván a különben nehéz kiej

ESTÖDÖN, (esti-időn) h. Esti időben. Előjön tésű alakulások elkerülésére, pl. hisz-esz, visz-esz, leszSándor Istvánnál.

esz, tesz-esz, végz-esz, vés.esz, fest-esz, ereszt-esz, ezek ESTPIR, (est-pir) ösz. fn. Nap lemente után a helyett : hisz-sz, visz-sz , lesz-sz v. lész-sz , vés-sz , vényugoti ég piros szine; esthajnal.

gez-8z , fest-sz, ereszt-sz stb. 2) ugyanazon mód jövő ESTPONT, (est-pont) ösz. fn. A látkörnek azon idejének szintén azon személyében, pl. hiend-esz, vipontja, melyen a nap lenyugonni látszik ; különösen end-esz, végzend-e8z, eresztend-esz. Mély hangon — asz; pedig azon pontja a nyugoti égtájnak, hol a nap éj- egyébiránt lásd —sz igerag. napegyenletkor alászáll; a nyugotnak középpontja.

ESZÉDIK, (esz-éd-ik v. esz-öd-ik, esz v. ész -ESTÜL, 1. -ASTUL.

gyöktől) k. m. eszéd-tem, tél, -étt. Eszmél, fölESTVE, (1), (es-t-ve) fn. tt. estvét. 1. EST. esmél, eszére tér, magához jön, pl. az ájulásból. Szé

kely szó. Már énnekem minden estve

ESZEFICZAMODOTT, (esze-ficzamodott) ösz. Szomorú színnel van festve (Népd.).

mn. Képes kifejezés, s oly emberről mondják, kinek ESTVE, (2), (1. föntebb) ih. Esti időben, midőn gondolatai mintegy kisikamlottak az észtan szabáa nap lenyugszik. Reggel, estve imádkozni. Tök is estve lyainak ösvényéről. virágzik. (Km).

ESZEFITTY, (esze-fitty) ösz. m. Székely szólás ESTVÉDEN, (es-t-ve-ed-en) ih. Este vagy es szerént am. feledékeny, kinek valami kifittyen az ténként.

eszéből. ESTVEHĖSZIK , (es-t-ve-hėsz-ik) régies a mai ESZEFOGYOTT, (esze-fogyott) ösz. mn. Eszestveledik helyett.

telen, kinek elfogyott, elment az esze. ESTVEL, (es-t-vel) ih. I. ESTVE.

ESZEFORDULT, (esze-fordult) ösz. mn. Képes ESTVELĖDIK, (es-t-vel-ėd-ik) k. Estve leszen, kifejezéssel am. zavarodott, fonák eszű, bolondos. a nap nyugovóban van. Képzésre olyan mint : regge ESZEFÚRT, (esze-fúrt) ösz. mn. Képes kifejeledik, éjjeledik, hajnalodik.

zéssel am. furfangos eszű, agyafúrt, ravasz, fortélyos. ESTVELĖG, (es-t-vel-ėg) önh. m. estvelėg-tem ESZÉJEDIK, (esz-éj-ėd-ik) 1. ESZÉDIK. v. estvelg-ettem, estvelėg-tél v. estvelg-ettél, estvelg-ett; ESZÉK, város Verőcze megyében; helyr. Eszékhtn. -ni v. -eni. Az idő estére kezd hajlani , san-lassan este lesz.

ESZEL, (esz-el, esz, ész gyöktöl) áth. m. eszel-t. ESTVELĖNKÉNT, (es-t-vel-en-ként) ih. Est-Valakinek oly tanácsot, mintegy észt ad, hogy valavéröl estvére, minden estve , estvénként. Olyan kép- mire reá vétethessék, vagy ne vétethessék. Föleszelni zésü, mint : éjjelenként, reggelenként, nappalonként. valakit.

las- en,

-re, - röl.

415

ESZELÉNY-ESZES

ESZESEDIK-ESZKÁBA

416

[merged small][ocr errors]

ESZELÉNY, (esz-e-lény v. esz-el-ény eszik igé- Különösen és jelesebb ért. éles eszi, jó eszü, kitünő töl) fn. tt. eszelény-t, tb. ek. Zöld, barna vagy kék belátással biró; elmés. Eszes fiatal ember. Eszesnek szinü kis bogár, mely a szőlők gyönge hajtásait s le való a játék. (Kin). V. ö. ÉSZ. veleit elcsipkedi, s kiöli. (Curculio Bacchus).

ESZESEDIK, (esz-es-ėd-ik) k. m. eszesed-tem, ESZELÖS, (esz-el-ü-ös, e8z v. ész gyöktöl) mn. --tél, - étt. Az esze nyílik ; eszesebb kezd lenni. tt. eszelös-t v. --et, tb. --ek. Oly emberről mondják, Megeszesedik. Tapasztalás, viszontagságok és balesetek ki nem egészen örült vagy bolond, hanem mégis néha által megeszesedni. oly tetteket követ el, s úgy beszél, mintha esze ment ESZESEN, (esz-es-en) ih. Az észtan szabályai volna el, a honnan másképen eszement, eszeficzamo- szerént; elmésen. Eszesen elintézni valamit. Eszesen dott; némely szójárás szerént eszemenős ; hasonlók megkülönböztetni a tárgyakat. Eszesen megczáfolni az holdas eszi (ki eszében a hold változásaival többé- ellenvetéseket. kevésbé fogyatkozik) bolondos (bolyongós).

ESZESÍT, (esz-es-ít) áth. m. eszesít-ett, par. -8, ESZELŐSKÖDÉS, (esz-el-ü-s-köd-és) fn. tt. htn. --ni v. --- eni. Eszessé tesz ; észre hoz. eszelősködést, tb. --ék. Azon állapot, midőn valaki ESZESKĖDÉS, (esz-es-kėd-és) fn. tt. eszeskeeszelősködik, bolondoskodás.

dés-t, tb. ---ék. 1) Észnek, eszességnek gyakorlása. ESZELŐSKÖDIK, (esz-el-ü-s-köd-ik) k. m. esze-2) Elménczkedés, az észnek fitogtatása. lösköd-tem , -tél, --ött. Közbe-közbe, bizonyos al ESZESKĖDIK, (esz-es-kėd-ik) k. m. eszeskedkalommal úgy cselekszik, és beszél, mint a bolondok tem, tél, - étt. 1) Eszét, eszességét gyakorolja, beszoktak ; bolondoskodik ; el-eljár az esze.

szédében eszét kitünteti. 2) Elménezkedik , eszét fiESZELŐSSÉG, (esz-el-i-s-ség) fn. tt. eszelös-togtatja, aprólékos észfogásokkal bibelődik. ség-et. Eszelős állapot; azon tulajdonság, melynél ESZESSÉG, (esz-es-ség) fn. tt. eszesség-ét. Tufogva valaki tetteiben és beszédében a bolondokhoz lajdonság, melynél fogva valaki eszes ; mély belátás ; hasonlít.

éles gondolkozó erő. ESZÉLY; (esz-ély, ész gyöktől) fn. tt. eszély-t, ESZESÜL, (esz-es-ül) önh. m. eszesült, 1. ESZEtb. ---ék. Személyes tulajdonság, melynél fogva va SEDIK. laki eszével élni tud, a czélravezető eszközöket kita ESZETLEN, (esz-etlen) mn. tt. eszetlen-t, tb. lálja és helyes felfogással s kellő időben alkalmazza. -- ek. Kinek esze nincs, ki oly fonákul beszél vagy Eszélylyel és elölátással fogni a dologhoz. Némely ré-cselekszik, mintha esze nem volna. Szelidebb kifejegieknél : ildom. (Prudentia).

zés, mint : bolond. Átvetve : esztelen. Határozólag am. Újabbkori szó, de a székelyeknél megvan eszéj-eszetlenül. Eszetlen viselni magát. edik (= eszély-edik) igében.

ESZETLENÜL, (esz-et-len-ül

) ih. 1) Úgy, mint ESZÉLYÉS, (esz-ély-ės) mn. tt. eszélyes-t v. esztelenek szoktak ; eszetlenek módjára v. gyanánt. --et, tb. -ek. Eszélylyel bíró; eszélylyel végrehaj- Eszetlenül beszélni. 2) Zavarodva, magán kivül. Eszettott. Eszélyes férfiu. Eszélyes cselekedet. A bécsi, tat-lenül futkosott ijedtében. rosi codexekben : ildomos, mely szó újabb időben is

ESZEVESZETT, (esze-veszett) ösz. mn. Aki mét fölélesztetett.

eszét elvesztette, vagy, kinek elveszett az esze; megESZÉLYĖSSÉG, (esz-ély-és-ség) fn. tt. eszélyes- zavarodott , elméjében inegháborodott. Eszeveszett ség-et. Életrevaló gyakorlati tulajdonság, melynél vármegyének bolond az ispánja. (Km.). Keményebb fogva valaki eszével czélirányosan élni tud, ildo- értelemben : dühöngő, veszekedő. mosság

ESZEVESZETTSÉG, (esze-veszettség) ösz. fn. ESZEMÉNT, (esze-ment) ösz. mn. Kinek elment, Állapot , midőn valakinek esze elvész, azaz megboelfogyott az esze; vagy ki úgy cselekszik és beszél, londúl, megtébolyodik, esze megzavarodik. A bolondmintha esze nem volna. V. ö. ESZELÖS.

ság és tébolyodottság szóknál erősebb kifejezés. ESZÉNKEDIK, (esz-en-ked-ik) k. m. eszénked ESZEZAVART, (esze-zavart) ösz. mn. Kinek tem, -- tél,, - étt. Székely szó, 1. ESZÉDIK.

esze meg van zavarva, ki a dolgokat egymástól nem ESZÉNLÉT, ESZÉNLÉTEL, (eszén-lét v. -lé- birja megkülönböztetni

, kivek fejében nincsenek tisztel) ösz. fn. Oly állapot, midőn valaki világos öntu- tában a gondolatok. dattal bír, midőn nem álmodik, nem ábrándozik, ESZI, puszta Bihar megyében; helyr. Eszi-be, nincs elalélt, ájult állapotban stb., hanem a tárgya

ben, - böl. kat megkülönbözteti, s tudja, mi történik körüle.

ESZIK, I. ÉSZIK, É alatt.
ESZÉNY , falu Szabolcs megyében; helyr. ESZKÁBA, fn. tt. eszkába-t. Széles, lapos fejü
Eszény-be, -ben, --- böl.
.

vasszeg, melylyel a hajók oldalait öszvekapcsolják, s E SZERÉNT, ih. Ily módon ; a dolognak ily mintegy öszvevarrják. Általán kapocsfaj vasból

, t. i. állapotában, ehez képest. E szerént, és ne máskép cse-vasbot, melynek két vége hegyezett és egyenes szöglekedjetek. E szerént más eszközről kell gondoskod letre hajtott, hogy vele épitésnél fákat, köveket lenunk. E szerént vége közöttük a barátságnak.

hessen öszvekapcsolni. Máskép : iszkába, iszpáka. A ESZES, (esz-es, esz v. ész gyöktől) mn. tt. esz szanszkritban szkabh, a görögben oxýn2-0 am. erösít, es-t v. - et, tb. - ek. Észszel biró, kinek esze van. támaszt.

417

ESZKÁBÁL-ESZLÁR

ESZME-ESZMÉLET

418

S az

Nem levén a magyarban családosítható, minden ESZME, (esz-me am. ész-mi, észben létező, észtekintetben idegen eredetűnek tartjuk. A szláv nyel- ben támadt valami) fn. tt. eszmé-t. Széles ért. gondovekben is eléfordul : szkoba.

lat, fogalom, mely eszünkben támad, létezik. Fölséges, ESZKÁBÁL, (eszkába-al) áth. m. eszkábel-t. alacson eszme. Világos, homályos eszme. Szorosabb Eszkábával öszvekapcsol, vagy, mint a hajócsinálók ért. az észrevett tárgynak azon képe, melyet a visszamondják, összevarr. Hajófeneket eszkábálni. V. ö. idéző tehetség alkot, miért némelyek észképnek is neESZKÁBA.

vezik. (Idea). Plató szerént minden lény eszme, menyESZKÁBÁLÁS, (eszkába-al-ás) fn. tt. eszkábá- nyire az eszünk előtt lebeg, vagy a tiszta szemlélet lás-t, tb. - ok. Cselekvés, midőn eszkábálnak.

tárgya. Locke szerént : minden tárgy, mely elménkESZKÖZ, (esz-köz) fn. tt. eszköz-t, tb. —ök. 1) ben van, ellentétül a kivülünk valóságosan létező tárÁltalán minden, minek közbejöttével," segedelmével gyakkal. Kant az eszme köréből minden érzéki tárvalamit teszünk, végrehajtunk; mód, melylyel valamit gyat kizárt, s egyedül az észbeli tiszta fogalmat érteszünk. Czélirányos vagy czéliránytalan eszköz. Szük- tette alatta. séges, elkerülhetetlen eszköz. Egyetlen eszköz van csak „Megtestesült az örökös nagy eszme, a menekvésre : a szökés. A czél elérésére bizonyos esz

Ím a teremtés befejezve áll, közök szilkségesek. 2) Anyagi ért. szerszám, készület,

Úr

mindentől, mit lehelni enged , mely által a föltett czélt kiviszszük, elérjük. Földmi

Méltó adót szent zsámolyára vár.“ velök, kézmévesek eszközei. Iróeszközök. Sebészi eszközök.

Az ember tragédiája (Madách Imre). 3) Az élet kényelmére tartozó különféle bútorok, edények stb. Házi eszközök, konyhaeszközök, asztali Agyában a hiteszmék harcza kél, eszközök. Nincs oly hitvány eszköz, hogy annak hasznát Nem boldogúl az észnek fényinél.“ nem lehetne venni. (Km.) Eszköz nélkül tenni valamit,

Vachott Sándor. azaz közvetlenül. ESZKÖZLÉS, (esz-köz-l-és) ösz. fn. Cselekvés,

ESZMECSERE, (eszme-csere) ösz. fn. Eszmék mely által valamit eszközlünk. V. ö. ESZKÖZÖL. felváltása, azaz, midőn valamely tárgyról többen felEz a te eszközlésedre történt. Eszközlésednek köszönöm.

váltva közlik észrevételeiket, gondolataikat. EszmeESZKÖZLŐ, (esz-köz-1-6) ösz. fn. 1) Közben

csere által világosságra deriteni valamit. járó, végrehajtó. 2) Szélesb ért. valamit megtevő, Eszmében, gondolatban létező, észben foganszott.

ESZMEI, (esz-me-i) mn. tt. eszmei-t, tb. --ek. szerző, alapitó. V. ö. ESZKÖZÖL.

Eszmei tárgyak, lények. Ellentéte : tapasztalati , v. ESZKÖZÖL, (esz-köz-öl) ösz. áth. m. eszközöl

tárgyilagos. tem v. eszközlöttem, tél v. eszközlöttél, v. eszközlött , htn. — ni v. eszközleni. 1) Valamit közbejárás talat szerént, vagy tárgyilag, hanem egyedül gondo

ESZMEILEG, (esz-me-i-leg) ih. Nem a tapaszáltal végrehajt, megnyer. A szegények számára felsőbb helyen segítséget eszközölni. A követek békeséget eszköz

latban , eszmében. Eszmeileg fogni fel valamely löttek az ellenfelek között. 2) Szélesb ért. megtesz,

tárgyat. el

ESZMEISÉG, (esz-me-i-ség) fn. tt. eszmeiség-ét. végez valamit; szerez. Kedvedért mindent eszközlök. Úti levelet eszközölni a kivándorlók számára.

A tárgyaknak egyedül eszme gyanánt felfogása, és ESZKÖZÖLHETLEN, (esz-köz-öl-het-len) ösz.

tekintése (Idealismus), midőn az észrevevő v. bölmn. Amit eszközleni, azaz végrehajtani , közbejárás

cselő csak magát tartja valódi lénynek, a kivüle lévő sal megtenni, teljesíteni nem lehet. Mint határozó : tárgyakat pedig csak tüneményeknek, képzeteknek eszközölhetlenül.

veszi. Az eszmeiségnek különféle alakjai vannak. ESZKÖZÖLHETŐ, (esz-köz-öl-het-ő) mn. tt.

ESZMÉL, (esz-me-el) önh. m. eszmél-t. 1) Eszén estkörölhető-t. Amit közbejárás, közbevetés, bizonyos van, öntudattal bír, magát a külső tárgyaktól meg. eszközök és módok használása által megtenni, végre- különbözteti. 2) Valamely tárgynak eszméjét, azaz hajtani, elérni lehet.

képét az észben eléállítja. Különféle tárgyakról e8zESZKÖZTAN, (eszköz-tan) ösz. fn. A sebészet- mélni. nek azon ága, mely a sebészi eszközökről, s azok

ESZMÉLĖDIK, (esz-me-el-ėd-ik) k. m. eszméhasználatáról oktatásokat ad.

led-tem, -tél, -étt. Magához tér , eszére jön, a köESZKÖZTANÍTMÁNY, (eszköz-tanítmány) ösz. rülötte lévő tárgyakat különböztetni kezdi. Ajulásból, fn. Tanítmány a sebészi eszközökről és azok hasz- ijedésböl, álomból eszméledni. nálati módjáról.

ESZMÉLÉS, (esz-me-el-és) fn. tt. eszmélés-t, tb. ESZKÖZTÁR, (eszköz-tár) ösz. fn. Általán, esz -ek. Szellemi működés, midőn valaki eszmél. közök tára; különösen a sebészi eszközök gyüjtemé

ESZMÉLET, (esz-me-el-et) fn. tt. eszmélet-et. nye, vagy oly tárcza, melyben a sebészek magukkal Öntudat, midőn valaki saját lényét a külső tárgyakhordják eszközeiket.

tól megkülönbözteti, midőn önerejét, létét érzi. EszESZLÁR, TISZA-, falu Szabolcs megyében ; i méletét elveszteni. Eszméleten kivül lenni. Eszmélet nélhely. Eldr-om, Jra, =rồi.

küli beteg. AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT.

27

419

ESZMÉLETLEN -- ESZMÉNYISÉG

ESZMEROKONSÁG-ESZTENA

420

ESZMÉLETLEN, (esz-me-el-et-len) mn. tt. esz- i fölül emelkedése, s a valódinál magasabb, fenségesb méletben-t, tb. — ek. Eszmélet nélkül levő; aki öntu- alakban elétünése. V. ö. ESZMÉNY, ESZMÉNYI. dattal nem bir ; aki magán kivül van. Eszméletlen ESZMEROKONSÁG, (eszme-rokonság) ösz. fn. gyermek. Eszméletlen beteg. Mint határozó : eszmélet Rokonság az eszmék között, melynél fogva bizonyos nélkül, eszméletlenül.

tulajdonságaikra nézve egymáshoz hasonlítanak. (AfESZMÉLETLENÜL, (esz-me-el-etlen-ül) ih. finitas idearum). Eszmélet hijával, öntudat nélkül, magán kivül. Esz ESZMETAN, (eszme-tan) ösz. fn. Az elméleti méletlenill fekütt halálos ágyán.

bölcselet azon része, mely az eszmék tulajdonságait, ESZMÉLKEDIK, (esz-me-el-kėd-ik) k. m. 18z- különféleségét stb. tárgyalja. (Ideologia). mélked-tem, tél, - étt. Folytonosan eszmél, vagy

ESZMETÁRSITÁS, (eszme-társitás) ösz. fn. az öntudat nélküli állapotból lassan-lassan öntuda- Cselekvés, midőn bizonyos eszméket egymáshoz kötosba megy által. A bölcsész különféle tárgyakról ész- tünk, melynél fogva egyik a másikat eszünkbe jutmélkedik. Ájulás után eszmélkedni.

tatja. (Associatio idearum active sumta). ESZMÉLTET, (esz-me-el-tet) áth. m. eszméltet ESZMETÁRSULAT, (eszme-társulat) ösz. fn. ett, par. eszmél-tess. Eszközli, okozza, hogy valaki esz- A rokoneszméknek azon egymásközti viszonya, mely méljen ; eszmélővé tesz.

szerént egyik a másikat kölcsönösen felkölti eszünkESZMÉNY, (esz-me-eny, mintegy eszme-any, ben, pl. eszmetársulat van a jel és jelelt tárgy között, azaz eszmék szülője , alapja) fn. tt. eszmény-t, tb. milyenek : a feszület és Idvezitőnk halála ; a temető, –ék. Általán, merő eszmékből, azaz képzetekből és halottak eszméi között. (Associatio idearum obalakított gondolatbeli lény. Továbbá példányeszme, jective sumta). előkép, mely után más képek, más gondolatok, más ESZPÉTE, puszta Somogy megyében ; helyr. eszmék alakulnak. (Ideal). Különösebben a szépmü Eszpété-n, -re, -ről. vészetben jelenti azon eredeti képet, mely a müvész -ESZT, igeképző, mély hangon : -aszt, képzeletében lebeg, s melyet ő nem szolgailag a ter- lásd : ezt. mészet után alkotott, hanem az eszmei örök szépnek

ESZTÁN, 1. EZTÁN. saját költői erejével felfogása után képezett. De van ESZTANA, I. ISZTINA. eszmény az igaz és jó birodalmában is. (Eszményi ESZTÁR, falu Bihar megyében ; helyr. Esztárigazság, eszményi jog).

on, -ra, -ról. ESZMÉNYĖSÍT, (esz-me-eny-ės-ít) áth. m. esz

-ESZTEL, igeképző, mély hangon — asztal ; ményesít-ėtt, htn. -ni v. —eni. Valamely való, lé- lásd : ezt. tező tárgyat eszményiséggel ruház fel, úgy alkotja,

ESZTELEN, (esz-telen, esz v. ész gyöktől) mn. úgy állitja egybe, hogy az eszmény kivánalmainak is tt. esztelen-t, tb. ---ék. Kinek esze nincs ; ostoba, buta. megfeleljen, vagy azokhoz közeledjék.

A bolond szónak gyöngédebb kifejezése. ESZMÉNYESÍTÉS, (esz-me-eny-es-it-és) fn. tt.

ESZTELENKEDIK, (esz-telen-kėd-ik) k. m. eszményesítés-t, tb.

esztelenked-tem, tél, ett. Ész ellen v. nélkül, bu- ek. Cselekvés, midőn valaki eszményesít.

ta, ostoba, balgatag módon cselekszik ; bolondozik ;

tréfából úgy tesz, mintha esze nem volna. „Hát a rideg valónál álljak-é meg?

ESZTELENSÉG, (esz-telen-ség) fn. tt. esztelenEszményesítés ad művünkbe lelket.“

ség-ét. Észnélküli állapot, vagy tulajdonság ; bolondMadách.

ság ; butaság ; ostobaság ; tréfából elkövetett bolonESZMÉNYI, (esz-me-eny-i) mn. tt. eszményi-t, dos csiny ; meggondolatlan könnyelmüség. A fiatal tb. --ek. Eszményt illető, eszményre vonatkozó ; az ember sok esztelenségbe tántorodik. Kiméletesb és eszmei világba áthelyezett ; előképül szolgáló. Esz- gyöngébb kifejezés, mint a bolondság. ményi tárgyak. Eszményi müvek. Eszményi szobor, arcz ESZTELENÜL, (esz-telen-ül) ih. Ész nélkül; kép. Eszményi igazságok. Ellentéte : valódi, tapaszta- magán kivül; bolondul ; ostobául, butául ; meggonlati, létező.

dolatlan könnyelmüséggel. Esztelenül futni mérgében ESZMÉNYILEG, esz-me-eny-i-leg) ih. Nem föl-alá. Esztelenül cselekedni. Esztelenil eljátszani a valódi, vagy nem pusztán valódi tárgy, vagy csupán szerencsét

. tapasztalat után, hanem a képzelő erőnek, vagy en ESZTELNEK, falu Erdélyben, Háromszékben; nek is alkotása szerént; előkép gyanánt. Eszményileg helyr. Esztelnek-en, --re, --röl. fogni fel valamely tárgyat. Eszményileg festett kép. ESZTENA, (1), fn. tt. esztenát. A székelyeknél Eszményileg megállapított igazság.

am. juhálló hely, juhfejő szin; akol, hol a juhokat ESZMÉNYISÉG, (esz-me-eny-i-ség) fn. tt. esz- fejik. Máskép : isztina , (a románoknál is sztena v. ményiség-ét. Az eszmének vagy eszmelénynek azon sztina). V. ö. ISTÁLÓ. tulajdonsága, melynél fogva az egyedül a képzeleti Szanszkritül sthånan, am. állás, tanya ; ide tarerőben vagy észben létezik, és valóságos tárgy nem tozik a hellen orñvoi; a szláv nyelvekben eléfordulfelel meg neki. Különösen a szépmüvészetben, a mű- nak : stena , sztina , sztjena köfal jelentéssel, de ezek nek, úgyszólván a földi vagy emberi tapasztalaton | inkább a német Stein-val látszanak rokonoknak.

421

ESZTENA - ESZTENDŐRE

ESZTENDŐS-ESZTERGÁLY

422

ESZTENA, (2), 1. ISZTINA és SZTANA.

ESZTENDŐS, (ezten-idős) ösz. mn. tt. esztenESZTENABER, (esztena-bér) ösz. fn. Bér, me dös-t v. -et, tb. —ek. Ami már egy esztendő óta lyet a juhfejés bérlői az esztenától, azaz fejöhelytől létezik, tart, él. Esztendős gyermek; esztendős kalap, fizetnek.

csizma. Ha több esztendőt akarunk értetni, az illető ESZTENAKARÁM, (esztena-karám) ösz. fn. Az szám áll előtte. Három esztendős csikó. Tíz esztenesztenának, azaz juhokat fejő akolnak kerítése. dős bor.

ESZTENÁL, (esztena-al) áth. m. esztenál-t. Esz ESZTENDŐSZÁM, (esztendő-szám) lásd : ÉVtenába zár. A juhokat esztenálni. V. ö. ESZTENA. SZÁM.

ESZTENÁLÁS, (esztena-al-ás) fn. tt. esztená ESZTENDÖT ÁLTAL, ESZTENDŐT SZAKA, lás-t, tb. ok. A juhoknak esztenába zárása , eszte- | in. Egész esztendő folytában, elejétől végig. Esztendőt nában tartása.

által úton lenni. ESZTENDEI, (ezten-idõi, 1. ESZTENDŐ) ösz. ESZTENDOZ, (ezten-időz) áth. m. esztendőz-tem, mn. tt. esztendei-t, tb. - ek. Esztendőre való; eszten

--tél, -ött. Valamit esztendőről esztendőre elhadeig tartó; egy esztendőben létező. Esztendei fizetés, | laszt. Esztendözni v. elesztendözni a terv végrehajtását. bér. Esztendei takarmány. Esztendei munka , utazás. Nem igen van divatban. Mult esztendei termés. A régieknél eléjön eszten

ESZTEN EZ NAP v. NAPON, (ezten ez nap helyett is. „Mikoron volna tizennyolcz esztendei em v. napon) ih. Mához egy hétre, t. i. a napoknak fobör.“ Nádor-cod.

lyása egész addiglan, míg ismét ezen mostani nap ESZTENDŐ, ösz. fn. tt. esztendő-t. Harmadik kerül elé. Használták Thelegdi, Biró Márton, s más személyraggal : esztendeje. Azon időkör, mely alatt a régiebbek. Eléjön Molnár Albertnél is. föld megteszi nap körüli utját, vagy mely alatt lát ESZTÉNY V. ESZTEVÉNY, falu Erdélyben, szólag a nap futja be azon égi ösvényt, melyet nap Doboka megyében ; helyr. Esztény.be, —ben, böl. útjának vagy állatkörnek nevezünk, mi 365 nap, 5 ESZTER, (1), (héber szó, némelyek szerént am. óra, 4 percz és 48 másodpercz alatt történik meg. csillag, mások szerént : zöld myrthus), női kn. tt. Köz életben 365 napot számitunk egy esztendőre, s Eszter-t, tb. --ék. Az ó testamentomi zsidó nevek nevezzük közönséges esztendőnek v. évnek. Minden egyike. Eszter könyve. negyedik esztendő pedig 366 napból áll, és szökőnek ESZTER, (2), puszta Baranya megyében; helyr. inondjuk. Keresztény időszámitás szerént az esztendő Eszter-be, —ben, böl. január elsöjén veszi kezdetét, u. m. Urunk körülme ESZTERAG, fn. tt. eszterag-ot. Gólya, czakó. téltetése napján; s ez az új esztendő napja. Ó vagy Élnek vele a székelyek. múlt, jövő, következő esztendő. Egyházi esztendő, mely Idegen eredetűnek látszik; németül Storch, svédiil, Advent első vasárnapján, polgári esztendő, mely ja- dánul stork stb. Talán csörgö, (azaz kelepelő) hangja nuár elsőjén, katonai esztendő, mely nov. elején kez. utánzása. dödik. Iskolai esztendő. Esztendöröl esztendőre. Egy ESZTERGA, fn. tt. esztergá-t. Az úgynevezett szer egy esztendöben. Esztendeje, hogy nem láttalak. esztergályos mesteremberek müeszköze, főszerszáma, Hány esztendeje mult? Esztendeig betegeskedni. Esz- melynek segitségével munkáikat készitik. Esztergában tendő mulva. Esztendő ilyenkor. Esztendő ez nap csinált munka. Az orbis pictusban vésűt jelent. történt.

Természeti hangot utánzó szónak látszik, mintElemezve : ezten-idő, t. i. az időnek folyása hogy forgatáskor folytonos szter hangot ad, tehát am. egész addiglan, mig ismét ezen inostani idő kerül elé; sztergó, rokonok vele a magyar zörgő, csörgő, csikorgó teljesen hasonló öszvetétel ehez : eztennap v. ezten szók is; rokonnak látszik a hellen kotodyados is, (eszten) ez nap; I. ezt.

mely a többek közt nyakgerincz jelentéssel bir; egyébESZTENDŐI, 1. ESZTENDEI.

iránt megegyezik vele a szláv sztrug. Törökül csükrök,. ESZTENDŐNKÉNT, (ezten-időnként) ösz. ih. honnan : csükrükdsï am. esztergás. Minden esztendőben külön véve, esztendőről eszten ESZTERGAACZÉL, (eszterga-aczél) ösz. fn. döre. Esztendőnként fürdőbe menni.

Forgó aczéleszköz az esztergában, melynek csörlő ESZTENDŐRE, (ezten-időre) ösz. ih. Midön alakú éle és erős hegye van. minden előtétel nélkül áll, am. a legközelebbi eszten

ESZTERGÁL, (1), (eszter-ga-al) 1. ESZTER

GÁLYOZ. dőben; jövő évben.

ESZTERGÁL, (2), falu Szala megyében ; helyr. „A farsanguak kezdetével

Esztergál-on, -ra, -ról.
Esztendőre,

ESZTERGÁLOS, (eszter-ga-al-os) 1. ESZTER-
Kész lesz, mondá, mindenével

GÁLYOS.
A kendőre.“

Verseghy ESZTERGÁLY, (1), (eszterga-aly) lásd : ESZHa több esztendőt akarunk értetni, akkor az illető, TERGA. pl. két, három, négy stb. számok állnak előtte. Két ESZTERGÁLY, (2), ALSÓ—, FELSŐ-, falesztendőre fogadni bérbe valamely házat. Tíz esztendőre vak Nógrád megyében; helyr. Esztergály-on, -ra, állani be katondnak.

-ról.

« ElőzőTovább »