ESEMÉNYĖS, (es-e-mény-ės) mn. tt. eseményes-t v. et, tb. -ek. 1) Véletlenül eső, történő, esetleges. Eseményes találkozás. 2) Történetekkel gazdag, bővelkedő. A múlt század vége igen eseményes vala. Eseményes időket élünk.

ESEMÉNYILEG, (es-e-mény-i-leg) ih. Történetileg, véletlenül. Eseményileg épen jelen voltam én is. ESEMÉNYTELEN, (es-e-mény-telen) mn. tt. eseménytelen-t, tb. —ėk. Ami alatt, aminek folytán valamely nevezetes, különös dolog nem történt; ami eseményeket nem foglal magában. Határozóilag am. eseménytelenül.

hegyek között nagyobb a Duna esése, mint a messze síkföldön. 3) Az esőnek hullása. Gyakor eséssel a kicsin csepp is lyukat ver. (Km.). 4) Átv. ért. erkölcsileg vagy polgárilag alászállás. A kevély angyalok esése. Az új kormány több tisztviselő esését vonta maga után.

ESET, (es-et) fn. tt. eset-et. 1) Ami esik, megesik, azaz történik. Azon esetre, azaz, ha az történik. Minden esetre, azaz akármi történik. Semmi esetre. Ily esetben máskép tennék. Régi, újabb eset. Eléadni az esetet. Ezen esetről mit sem tudok. 2) Véletlen történet. Szerencsés eset. Bal eset. Nem lehet minden ese

ESENDÖ, (es-end-ő) mn. tt. esendő-t. 1) Tör- tet elöre gyanítani. Esetből történt. 3) Nyelvtanban, a ténendő, leendő, elékerülendő. Esendő alkalommal | névszók különféle viszonyainak némely betűk módosuszólok e tárgyról. 2) Esésre hajlandó, könnyen eleső. Esendő az ember fia.

ESENDŐBEN, (es-end-ő-ben) ih. Eső állapotban, esésre, bukásra készülőben. Esendőben vagyon szerencséje. Ez a ház esendőben van.

ESENLŐ, (es-en-l-ö) fn. tt. esenlő-t. Heves megyei tájszó, am. kisded meder, melyen a rétről, mezőről az esőlé elszivárog, elfolydogál.

ESENG, (es-eng v. es-en-eg) önh. m. eseng-ettem v. eseng-tem, —éttél v. —tél, —ett, htn. —ni v. –eni. Valamiért, vagy valami után igen vágy, sohajt; valamit nagyon kér. Valamely ruháért vagy ételért esengeni. A zsidók esengtek az egyiptomi húsos fa

ESENKÉDIK, (es-en-kėd-ik) k. m. esenked-tem, -tél, —étt. Alkalmatlanul vagy szemtelenül kunyorál, kér, s mintegy erőszakosan ki akar csikarni va

lamit. Esenkedik a gyermek valamiért, midőn addig strí, míg meg nem adják neki. Igen óhajt valamit, szertelen vágyik valamire. Esenkedni valami után.

ESENNEN, (es-en-nen) ih. Nagy kivánsággal, vágygyal, sovárgva, epedve, titkos vagy belső fájdalommal. Esennen néz az éhes ember másnak terített asztalára. Esennen várja a gyermek az evés idejét. Esennen nézni a szép öltözetet, melyet magunknak kivánnánk. Tájdivatos szó.

ESERNYŐ, (es-ernyő) ösz. fn. Hordozható, kézbeli ernyő az eső ellen. Selyem, vászon esernyő. Kifeszíteni az esernyőt. Esernyővel sétálni, utazni. V. ö. ES és ERNYŐ.

| lásai-, különösen a magyar nyelvben, ragok általi meghatározása, legkülönösebben a belviszonyragok által történő szómódosítás, pl. ember, ember-nek, ember-t, ember-ek stb. Egyébiránt a magyar nyelvben, minthogy a főbb és gyakoribb módosítások ragok által történnek, ennyiben tulajdonképen nem annyira esetek, mint névragozások vannak. 4) Vétetik néha esés helyett is, 1. ezt, 1) és 2).

|

ESETÉS, (es-et-ės) mn. tt. esetés-t, tb. —ek. Jól, helyesen álló, idomos, jól kiütött. Esetes öltözet. Kemenesaljai szó. Ellentéte : esetlen.

ESETLEG, (es-et-leg) ih. Véletlenül, előre nem gyanítva. Esetleg találkozni valakivel. Esetleg ő is oda jött.

ESETLEGES, (es-et-leg-ės) mn. tt. esetleges-t v. -et, tb. -ek. Ami véletlenül, váratlanul történt, nem gyanított. Esetleges találkozás. Esetleges körülmény. Ellentéte : szükségleges vagy szükségbeli, szükségképeni, a minek szükségképen be kell következni. ESETLEGESSÉG, (es-et-leg-és-ség) fn. tt. esetlegésség-ét. Véletlenség, váratlan, előre nem gyaní

tott történetesség.

ESETLEN, (es-et-len, azaz minek helyes esete, esése nincsen) mn. tt. esetlen-t, tb. —ék. Helytelen,

idomtalan, egyenetlen, ügyetlen, ferde, ami roszul

esett ki. Esetlen szabásu ruha. Esetlen kenyér, kalács. Esetlen ember. Mint határozó am. esetlenül.

ESETLENSÉG, (es-et-len-ség) fn. tt. esetlenségét. Helytelenség, idomtalanság, valaminek azon tulajdonsága, melynél fogva esetlen; 1. ezt.

ESETLENÜL, (es-et-len-ül) ih. Helytelenül, idomtalanul, görbén, ferdén. Esetlenül áll rajta a ruha.

ESHETŐ, (es-het-ő) mn. tt. eshető-t. Ami eshetik, történhetik. Megeshető. Ez könnyen megeshető dolog.

ESHETŐSÉG, (es-het-ő-ség) fn. tt. eshetőség-ét. ESÉS, (es-és) fn. tt. esés-t, tb. —ék. 1) Általán Dolog, állapot vagy körülmény, ami jövőben beköa testnek azon kényszerült mozgása, midőn egyensu-vetkezhetik akár szükségképen, akár véletlenül. Minlyát vesztve, vagy saját terhétől nyomva a föld kö- | den eshetőségeket emberi észszel fölötte nehéz eleve megzéppontja felé száll. 2) Magasabban álló testnek, pl. hegynek, dombnak menetele, mélyebbre szállása, vagy a folyónak, pataknak alább és alább lejtése. A

határozni.

ESIK, (es-ik) k. m. estem, estél, esett. Eredeti értelmét, a suhogó természeti hangtól kölcsönözte,

-ESÍT, (es-ít), mély hangon —asíť, újabb kori

ösz. igeképző, némely olyatén szóknál, hol az es képző önmagában nincs szokásban, pl. ért-es-it, láttas-it.

ESK, (1), (es-k, am. esik, t. i. le- vagy térdre esik, mert az esküvő gyakran, kivált régenten eskütételkor, Isten bizonyságára hivatkozva földre vagy térdre esett, ezt mutatja az egyszerű es szó is, l. ezt). Régies, önh. Ma: esküszik, 1. ezt.

ESK, (2), (1. fönebb), régies fn. tt. esk-ét. 1. ESKÜ. ESKARAP, (a hellen: σxоoniós-ból eredett), fn. tt. eskarap-ot. Tengeri apró hal neme, melynek feje itt-ott szőrrel van benőve, szemei igen közel állanak egymáshoz, s inyei, és nyeldeklője fogasak. (Scorpaena).

Használjuk elvontan is. Már ismét esik. Rég nem esett. Bár csak esnék. Általános ért. minden testről mondják, midőn az magasról (eső módjára, vagy mintegy suhogással) aláhúll; avagy sulyegyenét vesztve, fekvő vonalban eldől. Fejére esett a háztető cserepe. Vízbe, kútba, gödörbe esni. Nagyot esni. Keresztül esni a gerendán. Ki sokfelé kap, két szék között a pad alá esik. (Km.). Nem messze esik alma a fájától. (Km.). Nem esik a forgács vágás nélkül, nem mozog a levél szél nélkül. (Km.) Beható ragu névvel néha am. jut, kerül, keveredik. Bajba, betegségbe esni. Búba, szomoruságba esni. Kétségbe esni. Valakivel hajba esni. Tulajdonitó ragu névvel am. indúl, megy, rohan. Az ellenség neki ESKES, (es-k-es) régies mn. és fn. Esküvel leesett a várnak. Nekem esett, azaz ellenem jött. Ágy-kötött; vagy, megesketett. Eskes felek. Eskes bírák. nak esett, azaz megbetegedett. Néha am. bizonyos Eskes társak. helyen, tájékon van, fekszik. Pesttől Buda nyugotéj

:

ESKÉL, (es-kél) önh. m. eskél-t. Lassan-lassan esik; alább száll. Eskél az eső. A hol megegyezés nincsen, eskél ott a barátság. (Km.).

ESKÉS, (es-k-és) fn. tt. az elavult esk igéből.

szak felé esik. Komárom Győrtől nem messze esik. Bécs 1. ESKÜVÉS. távol esik Debreczentől. Ily mondatokban már az ESKET, (es-k-et) áth. m. esket-tem, -tél, -étt. régen esett, ez taval esett, az utolsó háborúkor esett am. 1) Valakivel esküt mondat, valakit eskütételre kénytörtént. Úgy eshetik, hogy el nem megyünk am. történ-szerít. Tanukat esketni. Böcsüsöket, bírákat, új tiszthetik. Ezekben jól esett neki, roszul esett neki, nehe-viselőket, katonákat esketni. 2) Különösen, jegyeseket zére esett, jól esett az ebéd, vacsora, a dolognak sike- öszvead, bizonyos esküszók elmondatása, és szertarrét, kimenetelét jelenti. Néha am. jut, osztályrészül tások által egymásnak örök hűséget igértet. Az öszkijár. Minden gyermekre ezer forint esett. Reám leg- vekelendőket az illető lelkészek szokták esketni.

:

több munka esett.

ESKETÉS, (es-k-et-és) fn. tt. esketés-t, tb. -ék. Cselekvés, mely által valakit esketünk. Különösen, a házasulandók öszveadása. V. ö. ESKET.

ESKETÉSI, (es-k-et-és-i) mn. tt. esketési-t, tb. -ek. Esketést illető, arra vonatkozó, ahhoz tartozó. Esketési parancs. Esketési szertartás.

ESKETÖ, (es-k-et-ő) fn. tt. eskető-t. 1) Személy, ki valakit esket. 2) Azon szertartás, midőn a házasulandók innepélyesen öszvekelnek, máskép: esküvő. ESKOLA, (éles e-vel) tájdivatos, iskola helyett;

1. ezt.

ESKÜ, (es-k-ü, a hajdan önálló egyszerü es gyökből, t. i. az u vagy csak segéd az esk szóhoz, vagy az esk ige eskő részesülőjéből alakúlt, s lőn esku, mint furó furu, ölö ölü, alkó alkú stb.), fn. tt. eskü-t. Jelenti azon innepélyes bizonyitást, melynél fogva az Istenre, mint állitásunk tanújára hivatkozunk, s annak boszuját hivjuk föl azon esetre, ha nem igazat szólanánk. Igaz eskü. Hamis eskü. Erősitő, becsülési, hitelesitő eskü. Törvényes, bírói, tisztitó eskü stb. Esküt kinálni vagy ajánlani. Eskut elfogadni, vagy el nem fogadni. Esküt odaengedni. Valamit esküvel fogadni, igérni, bizonyítani. Letenni az esküt, megesküdni. Esküt szegni.

ESKÜDIK, (es-k-ü-d-ik) 1. ESKÜSZIK.

ESKÜDT v. ESKÜTT, (es-k-üd-t v. es-k-ü-tt) mn. tt. esküdt-et. Aki az esküt letette, aki megesküdött valamire. Esküdt tanúk, esküdt böcsüsök, esküdt

407

ESKÜDTET-ESKÜSZIK

ESKÜTÉTEL-ESMÉT

408

emberek, bírák. Vétetik főnév gyanánt is, midőn oly | Öszvetételei: Beesküszik. Papnak, szerzetesnek, apászemélyt jelent, ki valamely hivatalviselésre föleskü- czának beeskünni. Elesküszik. Eleskütte adósságát. Feldött; különösen vármegyei tisztviselőt, ki rangban esküszik. Felesküdött ügyvédnek, katonának. Megeskuaz alszolgabírák után áll; továbbá a mezővárosok szik. A jegyesek megesküsznek. Öszveesküszik. Öszveesbelső tanácsnokait, és a faluk tanácsát képező hites | küttek a pártosok, a jegyesek. Ráesküszik. embereket. Vármegye esküttje. Falusi esküttek. Tiszteletbeli eskütt. Középponti eskütt.

ESKÜDTET, (es-k-ü-d-tet) 1. ESKET.

ESKÜDTSZÉK, ESKÜTTSZÉK, (esküdt- v. eskütt-szék) ösz. fn. Sajátságos polgári törvényszék Angliában, és szabad intézetekkel biró némely más országokban, mely bizonyos mód szerént választott, legnagyobb bizalmat érdemlő s megesketett és határozott számú polgárokból állittatik öszve, kik főleg némely bűntettek és közelebb ténykérdések fölött, mindazáltal állami törvénytudó bírák vezetése mellett itélnek, s a vádlottak bűnösségét, vagy nem-bűnösségét kimondják. (Jury). A jogkérdések eldöntése állami törvényszékre bizatván.

ESKÜDTSZÉKI, (esküdt-széki) ösz. mn. Esküdtszékre vonatkozó, esküdtszéket illető.

"

„Esküszik Mák Bandi, a szomszéd is hallja, Hogy fejét szomorú bujdosásnak adja." แ

Vörösmarty.

ESKÜTÉTEL, (eskü-tétel) ösz. fn. Az eskünek innepélyes végrehajtása, különösen, mely által valamely hivatal vagy kötelesség hű teljesitését fogadjuk. Egyházi, polgári, katonai, táblabirói, tisztviselői es

kütétel.

ESKÜTLEN, (es-k-ü-t-len) mn. tt. eskütlen-t, tb. -ėk. Aki nincs megesketve, ki az esküt le nem tette. Eskütlen tisztviselő, táblabiró. Eskütlen jegyestársak. ESKÜTT, 1. ESKÜDT, fn. ESKÜTTET, 1. ESKET. ESKÜTTETÉS, 1. ESKETÉS. ESKÜTTETŐ, 1. ESKETŐ.

ESKÜTTSZÉK, 1. ESKÜDTSZÉK.

ESKÜFORMA, (eskü-forma) ösz. fn. Azon szavak öszvege, melyekből az eskü áll. Az esküformák a különféle tárgyakhoz képest, melyekre vonatkoznak, azután a népek, vallások stb. szerént külön-ek. Cselekvés, midőn esküszünk. Hamis esküvés.

bözők.

ESKÜLLŐ, falu Bihar megyében; ALSÓ— v. NAGY-, FELSŐ- v. KIS-, falvak Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Esküllő-n, —re, —ről. ESKÜMINTA, (eskü-minta) ösz. fn. Lásd: ES

KÜFORMA.

ESKÜS, (1), (es-k-ü-s) mn. tt. esküs-t v. -et, tb. -ek. Esküvel erősített, bizonyított. Esküs igéret, fogadás.

ESKÜS, (2), (1. fönebb) fn. tt. esküs-t, tb. —ök. Eskütt ember, eskütt tanú.

ESKÜSZEGÉS, (eskü-szegés) ösz. fn. Az esküvel erősített igéretnek, fogadásnak meg nem tartása. ESKÜSZEGŐ, (eskü-szegő) ösz. mn. Aki az esküvel erősitett fogadást, igéretet meg nem tartja. A szökevény katonák, a hamis bírák, a váltóhamisitó ügyvédek egyszersmind esküszegők.

ESKÜSZIK, (es-k-üsz-ik) k. első múlt: esküvém, esküvél, esküvék stb. 2. m. esküdtem v. esküttem, esküdtél v. esküttél, esküdt v. eskütt v. esküdött. Kapcsoló jelen ideje esküdjem, esküdjél, esküdjék. Ohajtó: esküdném v. eskünném, esküdnél, esküdnék. Jövő idő: esküvendém v. eskvendėm v. esküdendem. Htn. esküdni v.

eskünni. Részesülő esküvő v. eskvő, esküdt v. eskütt v. esküdött, esküvendö v. eskvendő. Istent híva tanuúl, s annak boszujára hivatkozva innepélyesen bizonyit valamit. Égre, földre esküszik. Még a vörös hajmára is megeskuszik. Esküszik, mint a czigány. (Km). Aki mesterségesen esküszik, mesterségesen hazud. (Km.) Esküszik, szabódik. Hamisan esküszik. Vétetik nem innepélyes értelemben is, midőn valaki szükség nélkül | él esküszavakkal. Igaz hitére, testére, lelkére esküszik.

ESKÜVÉS, (es-k-ü-v-és) fn. tt. esküvés-t,

tb.

Öszveesküvés. Vétetik elvontan is eskü helyett. Eskuvés előtt, vagy után. Különösen jelenti az öszvekelendő jegyesek esküjét, vagyis a házassági szertartások azon részét, midőn a násznép a jegyeseket megesküvésökre a templomba kiséri. Esküvésre menni. Esküvés alatt siró menyasszony. Máskép : esküvő.

ESKÜVÉSI, (es-k-ü-v-és-i) mn. tt. esküvési-t, tb. -ek. Esküvést illető, arra vonatkozó, ahoz tartozó. Esküvési szertartás. Esküvési mód, szokás.

ESKÜVŐ, (es-k-ü-v-ő) fn. tt. esküvő-t. 1) Személy, ki esküszik. 2) A házassági eskütételnek szertartása. Esküvőre menni. Esküvőről jönni. Falusi esküvő.

ESŐ, (1), (es-ő) fn. tt. eső-t. Személyragozva : esőm, esőd, esője v. eseje, esőnk, esőtök, esőjök v. esejök; esőim, esőid, esői, esőnk, esőtek, esőik v. esejik. Azon természeti tünemény, midőn a légben levő vizes göz- v. párarészecskék öszvehuzódnak, megsürüűsödnek, és cseppekben aláhullanak. Csendes, szeles, sebes, hirtelen, meleg, langyos, lanyházó, hideg, jeges, havas, darás eső. Futó, hetes, országos, pásztás eső. Szakadó, szemző, lassu, szemergő, zápor eső. Harma-mazó. Esőlékes kosár. tozó, lengedező eső. Elmult esőnek nem kell köpönyeg. (Km.) Sírt, mint a sebes eső. (Km.) Esik, szakad, szemerkél, szemzik az eső. Csak úgy dől az eső, mintha sajtárból öntenék. (Km.) Esőre áll az idő. Elállott az eső. Elhuzódik az eső. Hazáig verte őket az eső. Hogy az eső verje meg.

ESŐPATAK, (eső-patak) ösz. fn. Patak, mely vizét az esőből kapja, s ha eső nincs, kiszárad. (Torrens). ESÖPÖCSIK, (eső-pőcsik) ösz. fn. Pőcsikfaj a mezei legyek neméből, mely nyáron a közeledő eső előtt a barmokat nagy mohósággal meglepi és csípéseivel zaklatja. Máskép: esőlégy. V. ö. PÖCSIK.

ESŐS, (es-ö-ös) mn. tt. esős-t v. -et, tb. —ek. Időről mondják, mely esővel bővelkedik, melyben eső van. Esős idő, esős tavasz, nyár, ősz. Átv. ért. esős aratás, esős szüret.

ESÖSÖDIK, (es-ö-ös-öd-ik) k. m. esősöd-tem, ESÖCSEPP, (eső-csepp) ösz. fn. Egy egy csepp--tél, —ött. Esőssé válik vagy változik. Megesősödik. Oktoberben már esősödik az idő.

ESTCSILLAG, (est-csillag) ösz. fn. Máskép: Venus nevü bujdosócsillag, mely napnyogot után legott látható. A köznép néhutt zsidócsillagnak is nevezi.

ESTE, (es-te) fn. tt. estét. L. EST. Jó estét kivánok. Estére haza takarodnak a mezei munkások. Unalmas estéket olvasással tölteni. Használják határozó gyanánt is. Este eljövök, ha lehet. Este elülnek a

ESTEBÉD, (est-ebéd) 1. ESTÉTEK.

ESPERES, (a hellen-latin presbyter, vagy közvetlenül a németes Erzpriester szó után alakult) fn. tt. esperes-t, tb. -ek. A latin és görög katholikus egyházi rendben oly személy, ki valamely püspök- | tyúkok. megyei nagyobb vagy kisebb kerületnek főnöke. Innen: főesperes, fő kerület főnöke, székesegyházi főesperes, a székesegyházi kerület feje, alesperes, kisebb kerületé. (Archipresbyter, Archidiaconus). A protestans egyházban szinte kerületi főnököt jelent, kit máskép latin néven senior-nak is mondanak.

ESPERESSÉG, (esperes-ség) fn. tt. esperességét. 1) Püspökmegyei nagyobb vagy kisebb kerület ; melynek főnöke, esperes. Föesperesség, alesperesség. 2) Esperesi hivatal. Esperességre megválasztatni vagy kineveztetni.

ESPEREST, fn. tt. esperest-et. 1. ESPERES.
ESPERESTSÉG, 1. ESPERESSÉG.

ESS, a székelyeknél divatos, es (azaz esik) helyett; Ess az esső, zúg a gát." Régente főnévként is szokásban vala. V. ö. ES (3) és (4).

ESSEG, ESSÉG, (am. esmeg) ih. Ismét, viszont, megint. Élnek vele túl a Dunán Vas, Zala, Veszprém, Sopron vármegyékben. L. ESÉG.

ESSEGVÁR, várrom Veszprém megyében.
ESSÉNY, puszta Fejér megyében; helyr. Es-

sény-én, —re, -ről.

ESSIK, tájdivatosan am. esőzik; 1. ESIK.
ESSŐ, (1), 1. ESŐ.

ESTÉDEN, (es-te-ed-en) ih. 1. ESTENNEN.

ESTEL, ESTTEL, (es-t-vel) ih. Esti időben, naplementekor. Csak némely vidékeken divatozik.

ESTELĖDIK, (es-t-vel-ed-ik) k. m. esteled-tem, -tél, étt. Est kezd lenni, a nap lemenőben van. Ránk esteledik az idő, siessünk.

ESTELI, (es-t-vel-i) mn. tt. esteli-t, tb. -ek. Ami este történik, esti időben levő. Esteli óra, idő. Esteli imádság. Esteli séta. Fönevül használva am. vacsora, estétek, estebéd.

ESTELIZ, (es-t-el-i-z) önh. m. esteliz-tem, tél, -z. Estelit, azaz vacsorát eszik. Szinház

―ett, par.
után estelizni.

ESTELLETKOR, (es-t-vel-l-et-kor) ih. Oly időben, mikor estellik, azaz est kezd lenni.

ESTELLIK, (es-t-v-ell-ik) k. m. estell-ett, htn. ―eni v. -ni. Est kezd lenni, a nap nyugodóban van. Csak egyesszámu harmadik személyben használják.

ESTELÖS ESTIG, (estellős estig) ih. A székelyeknél am. egész estig.

ESTÉLY, (es-t-ély v. es-te-ely) fn. tt. estély-t, tb.ek. Társalgási öszvejövetel, kivált téli estéken,

ESSŐ, (2), puszta Pest megyében; helyr. Es- beszélgetés, játék, zenemulatság stb. végett. (Soirée). ső-n, -re, -ről.

ESSZE, tájdivatos össze helyett; 1. ezt.

EST, (es-t) fn. tt. est-et. A napnak vége, vagyis rövid idő a nap lemente előtt és után, midőn t. i. a nap alászáll, s mintegy aláesik, honnan e név eredete, mely nem egyéb, mint, napeset vagy nap este, s rövidebben napest, est. E szó idővel elhanyagoltatott, s helyette a hosszabb estve, este jöttek divatba, holott szebben hangzanak: estet bevárni, estnek idején, estról estre, esttől estig stb. A figyelmes irók el nem fogják mulasztani, hogy e szót régi jogaiba visszahelyezzék. Ezen öszvetételekben napest és délest az est jelenti az időnek hanyatlását, tehát napest = naphanyatlás, délest, délhanyatlás, vagyis közép idő a dél és napnyugot közt. Az esés (casus) alapfogalma szerint alakult a latin occasus és a szláv opad is.

Rokonnak látszik vele a hellen σ78005, éσ76pa, latin vesper, német, angol, holland West (?), finn ehtoo, török akhsam.

ESTALKONY, (est-alkony) ösz. fn. Esti szür

kület. V. ö. ALKONY.

ESTVÁN, a székelyeknél am. István.
ESTÁP, 1. ISTÁP.

ESTENDÖN, (=este-időn) ösz. ih. lehet egyszerű szó is (es-t-en-d-ön, melyben a törzs estend), este felé. Udvarhelyszéki szólás.

ESTÉNKÉNT, (es-te-en-ként) ih. Esti órákban, több vagy minden estve. Esténként sétára vagy szinházba menni.

ESTENNEN, (est-enn-en) ih. Esti időben, mikor est van. Képzésre olyan, mint éjennen, nap

onnan.

:

ESTENTE, (es-t-en-te) ih. Esti időben, estve. Megfelel e kérdésre: mikor? Képzésre olyan, mint naponta, régente, éjente, nyaranta, hajdanta.

ESTENTEN, ESTENDEN, 1. ESTENTE. Oly toldalékos szó, mint : éjenten, régenten, hajdantan.

ESTER, (es-t-er) mn. tt. ester-t, tb. —ek. A székelyeknél am. meddő, magtalan. Hellenül σraqśw am. megfosztom, innen származik a latin sterilis, talán idetartozó a német starr is és a hellen στερεός, mely am. merő, mereven stb.

ESTERÁNG, 1. ISTRÁNG.
ESTEREBÉRCZ, hegy Erdélyben,

székben.

Kézdi