Oldalképek
PDF
ePub

33

EGYÉBÜNNEN-EGYEDORSZÁGLÓ

EGYEDÚR-EGYELÉDÉS

34

EGYÉBÜNNEN v. EGYEBÜNNEN, (egyéb Másképen s jobban egyúr, vagy egyedúr. Szorosb ünnen azaz egyéb-honnan) ösz. ih. és ksz. Máshon-ért. független önúr, kinek kormányába és törnan, más helyről, tájékról, irányból. Egyébünnen jött vényhozásába az ország képviseletileg be nem foly. az ellenség, nem ahonnan vártuk. EGYEDÚR, (egyed-úr) ösz. fn. 1. EGYEDOR

SZÁGLÓ.

EGYÉBÜTT v. EGYEBÜTT (egyéb v. egyebuft, azaz egyeb-ott) ih. és ksz. Másutt, más helyen, tajékon. Egyébütt hiába keressz segítséget. Nincs egyeb-V. kitt nyugalom, mint a sírban.

EGYEBÜVÉ, (egyeb-üvé azaz egyéb-hová) ih. és ksz. Máshová, más helyre. Nincs egyebüvé folya

modnunk, mint az Istenhez. Egyebüvé ment el, nem oda, ahová gondolám.

EGYED, (1), (egy-ed) fn. tt. egyed-et. Bölcsé szettanilag, minden lény, mely egy egészet, önállót tesz, mely saját jegyei által tökéletesen meghatározva levén, minden más lényektől különbözik (Individuum). Különösen jelent embert, midőn azt önállólag, magán tekintjük, máskép: egyén.

EGYED, (2), férfi kn. Aegidius. A hellen latin aegis, -idie szóból származott, mely Jupiter paizsátjelentette, s általán paizst, átv. ért. ótalmat jelent. EGYED, (3), 1. SZENT-EGYED. EGYED, (4), 1. ÉSZIK.

EGYEDURALMI, EGYEDÚRI, (egyed-uralmi —úri) ösz. mn. Egyeduralmat illető, arra vonatkozó. Egyeduralmi országlás.

EGYEDURALOM, EGYEDURSÁG, (egyeduralom v. -urság) ösz. fn. 1. EGYEDORSZÁGLÁS. EGYEDURSÁGI, (egyed-ursági) ösz. mn. lásd:

EGYEDURALMI.

EGYEDÜL, EGYEDÜL, (egy-ed-ül) ih. Egy maga, magánosan, minden társ nélkül. Egyedül maradni a csatában. Egyedül élni. Egyedül utazni. Egyes egyedül van otthon.

(Népd.)

Két czigány legény hegedül, Csak magam járom egyedül. EGYEDÜLES, (egy-ed-ül-es) mn. tt. egyedules-t v. -et, tb. -ek. Magános, magán levő, társ nélküli. Egyedüles élet.

EGYEDÜLI, (egy-ed-ül-i) mn. tt. egyedüli-t, tb.

az olvasásban áll. Egyedüli élet.

EGYEDÁRUS, (egyed-árus) ösz. fn. Oly árus, ek. Egyedül létező; társ nélküli. Egyedüli mulatvagy kereskedő, kalmár, mesterember, ki bizonyossága árukkal egyedül, mások kizárásával üzérkedik, kereskedik. Társulatról is értethetik. V. ö. EGYEDÁRUSSÁG.

EGYEDÜLISÉG, (egy-ed-ül-i-ség) 1. EGYE

DÜLSÉG.

EGYEDÜLSÉG, (egy-ed-ül-ség) fn. tt. egyedülség-et. Magánosság, minden társ nélküli állapot. EGYEDÜLVALÓ, (egyedül-való) ösz. mn. 1.

EGYEDÜLES, EGYEDÜLI.

EGYEDÁRUSSÁG, (egyed-árusság) ösz. fn. Oly üzérkedés, kereskedés, melynél fogva valaki bizonyos árukkal egyedül, mások kizárásával kereskedik. Szélesb ért. midőn valamely egyesület vagy társulat kizárólag üz bizonyos árukkal kereskedést. A fn. 1. EGYEDÜLSÉG. mészárosok, sütők egyedárussága. (Monopolium).

EGYEDI, (egy-ed-i) mn. tt. egyedi-t, tb. -ek. Egyedhez tartozó, azt illető, arra vonatkozó; egyedtől származó. (Individualis). Egyedi tulajdonságok.

EGYEDILEG, (egy-ed-i-leg) ih. Személyesen, egyenként véve, külön-külön. Egyedileg folyni be a társulat üggeibe.

EGYEDISÉG, (egy-ed-i-ség) fn. tt. egyediség-ét. Öszvesége azon tulajdonságoknak, melyek bizonyos egyedet, személyt sajátságosan jellemzenek, minden egyebektől megkülönböztetnek. Kitünő egyediség. Ritka egyediség. (Individualitas).

EGYEDIT, EGYEDIT, (egy-ed-ít) áth. m. egyedit-étt, htn. —ni v. —eni. Valamit egyeddé, azaz önálló egygyé tesz. V. ö. EGYED.

EGYEDORSZÁGLÁS, (egyed-országlás) ösz. fp. Országlás neme, midőn a főkormány egy személy ben öszpontosúl. (Monarchia). Másképen egyurság, egyuralom. Szorosabb ért. oly országlás, melynél fogva a fejedelem akarata a törvény, melynek hozásába az illető ország képviseletileg be nem foly; mirság (Monarchia absoluta).

EGYEDORSZÁGLÓ, (egyed-országló) ösz. fn. Fejedelem, kiben a föhatalom öszpontosúl. (Monarcha).

AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT,

EGYEDÜLVALÓSÁG, (egyedül-valóság) ösz.

EGY-EGY, ösz. számnév. Élünk vele, midőn az egy számot határozottan akarjuk mindenikről különösen kijelenteni, p. o. Egy-egy emberre fél font hús, és itcze bor jutott, azaz, mindenikre különösen. Egyegy krajczárt fizet minden átkelő a réven. Egy-egy ember mehet a pallón.

"

Leborúlok színed előtt,

És bámullak csendesen,
Minden egyes gondolatom
Egy-egy imádság leszen"

EGYÉK, 1. ÉSZIK.

Flóra (Tóth Kálmánné).

[blocks in formation]

35

EGYELÉDIK-EGYELŐRE

INTE.

[blocks in formation]

EGYELÖSZÖR, (egy-először) 1. EGYELE

EGYELÉDIK, (egy-el-éd-ik) k. m. egyeled-tem, | egyelőre meghatározni nehéz. Nyomatékosabb mint ma-tél, ett. Keveredik; különféle és különnemü gában: előre. tárgyak közé vegyül. Beleegyeledik. Öszveegyeledik. Egybeegyeledtek, a kiknek idegen feleségök vala. (Káldi Esdr. 3. 9. 18.). Rokon vele: elegyedik. Mindkettőben az öszvetétel egy és el szókbul alakult, csakhogy egyikben egyik, másikban másik áll elül.

EGYELEG, (1), (egy-el-eg) fn. 1. EGYVELEG. EGYELEG, (2), tájdivatos önh. 1. ÖGYELEG. EGYELEINTE, (egy-eleinte) ösz. ih. Nyomatékosabb kifejezése eleinte szónak.

EGYELES, (egy-el-es) mn. tt. egyeles-t v. -et, tb. -ek. Kevert, vegyes. Ö pedig elküldé Nikánort, adván neki az egyeles nemzetségekből nem kevesbet húsz ezer fegyveresnél. (Káldi, Machab. II. 8. 9.). És köfalakkal környülvétett vala, melyben a pogányoknak egyeles sokasága lakik vala. (Ugyanott 12. 13). Egyébiránt e szó nem más, mint a megforditott: elegyes. V. ö. EGYELĖDIK.

EGYELESLEG, (egy-el-es-leg) ih. Keverve, vegyítve, elegyesleg.

EGYELÉSZIK, (egy-el-ész-ik) k. l. EGYELE

EGYELSŐBEN, (egy-elsőben) 1. EGYELŐBEN. EGYÉLÜ, (egy-élü) ösz. mn. Minek csak egy éle van. Egyélu kés vagy kard, melynek egyik felől éle, másik felől foka van. Ellenben két élü : mely mindkét oldalról köszörülve vagyon.

EGYELÜL, (egy-el-ül) önh. m. egyelül-t. L.
EGYELEDIK. Régies. „És ő hagyapásokkal te szent
véred cgybe egyelült vala.
Kék zománcz egyelült sárga aranyában." Gr. Kohári
Régi magyar Passio.

[ocr errors]

István.

[ocr errors]

szik az ugymint hangmódosúlata; máskép igyem. ÚgyEGYEM, ih. Régies és tájdivatos szó, úgy látmint (régiesen : úgy-ment)-ból lett rövidítve: úgymen úgyemigyem = egyem.

[ocr errors]
[ocr errors]

EGYEMBEN, (egy-em-ben) ih. Ma: egyetemben, együtt. „Kik egyembe(n) ülnek vala“ (qui simul accumbebant); „ketten egyembe" (duo simul); „egyembe örüljetek en velem. Tatrosi codex. Hogy egyemben jövén meglátnájak ütet." Döbrentey-cod. "EsEGYELETLEN, (egy-el-etlen) mn. tt. egyeletlen-t, tb. —ek. Ami egyelítve, azaz, keverve, vegyít-gyar Passio. A Nádor-codexben: egyenbe(n). Mind meg ugyanottan az egyembe menőkkel.“ Régi mave nincs. Egyeletlen liszt, széna, takarmány.

DIK. A többi időket is ettől kölcsönzi.

EGYELETLENÜL, (egy-el-etlen-ül) ih. Keverés, vegyités nélkül; keveretlenül, vegyítlenül. A szénát egyeletlenül adni a marhának.

egyenbe éneklönk.“

[ocr errors]

EGYEN, (1), (egy-en) fn. tt. egyen-t, tb. -ek. 1) Oly valami, minek alakja, külseje egy; ugyanazon alakú stb. Innét: egyenlik, egyenlő, egyenruha, egyenlít, egyenel. Jelent tehát egyező hasonlóságot is, pl. suly

mint

EGYELÍT, EGYELIT, (egy-el-ít) áth. m. egye lit-ett, htn. -ni v. —eni. Kever, vegyít; különféle és különnemű tárgyakat mintegy egygyé alakít. Bele-egyen, értékegyen. 2) Átv. ért. sik föld, sik tér, és különnemü tárgyakat mintegy egygyé alakít. Bele- hogy ennek szine is mindenütt azonegy. Innét: egyeegyelit, elegyelit, öszveegyelít. Máskép: elegyít. V. ö. EGYELÉDIK.

EGYELÍTÉS, EGYELITÉS, (egy-el-it-és) fn. tt. egyelítés-t, tb. -ek. Keverés, vegyités; különféle és több nemű tárgyaknak egy egészszé alakitása. A bornak vízzel egyelitése.

EGYELÍTÉTT, EGYELITÉTT, (egy-el-it-ett) mn. tt. egyelített-et. Kevert, vegyített. Egyelített dohány. Vízzel egyelített bor.

nes, egyenget stb.

EGYEN, (2), 1. ÉSZIK.

EGYÉN, (egy-én) fn. tt. egyén-t, tb. -ek, 1.

EGYED.

EGYENBEN, 1. EGYEMBEN.

EGYENÉL, (egy-en-él) áth. m. egyenél-tem v. egyenlettem, egyeneltél v. egyenlettél, egyenélt v. egyenlett. 1) Egyenlővé tesz. 2) Valamely tér rögeit, dombjait elhárítván azt simává, sikká teszi. 3) Átv. ért. elegyenel valamit, azaz, pert, czivódást, visszavonást szép

EGYELMŰ, EGYELMÜ, (egy-elmü) ösz. mn. Ugyanazon szándékkal, akarattal biró; egy vélemény-módjával megszüntet, elsimít. ben levő. Egyelmü testvérek, barátok, pártfelek.

EGYELMÜLEG, (egy-elmüleg) ösz. ih. Egy szándékkal, akarattal; ugyanazon véleménynyel. Egyelmüleg nyilatkoztak mindnyájan a házi adóra

[merged small][merged small][merged small][merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small]

EGYELŐBE, (egy-előbe) ösz. ih. Első ízben EGYENĖS, (egy-en-ės) mn. tt. egyenes-t, tb. (Molnár Albert-nél is). Máskép egyelsőben. Az egyek. 1) Ami nem görbe, nem kanyarékos, nem csanémi nyomatékot ad az utóbbiaknak. vargós. Egyenes út. Legjobb az egyenes út. (Km). EgyeEGYELŐRE, (egy-előre) ösz. ih. Bizonyos idő nes, mint a nád. (Km). Tájszokásilag : igyenes v. igeelőtt, egy másik idő előtt. A háboru végeredményét | nyes. 2) Sík, róna, sima. Egyenes térség, egyenes ud

37

EGYENESĖDIK-EGYENETLEN

EGYENETLENÍT-EGYENÍT

38

rar. 3) Átv. ért. nem ravasz, nem alattomos, nem fur- | utak. 2) Buczkás, dombos, hegyes, rögös; nem sik, fangos, hanem a becsületesség, őszinteség, igazság nem lapos. Egyenetlen rétség, legelő, határ. 3) Nem útján járó. Egyenes sziv. Egyenes lélek. Egyenes gon- egy formáju. Egyenetlen hasábu ölfa. Az újjaink egyedokda. 4) Átv. ért. nyilvános, közvetlen, világosan netlenek. 4) Meg nem férő, meg nem egyező, egymáskimondott. Egyenes parancs. Ez urunknak egyenes sal visszálkodásban, meghasonlásban levő. Egyenetlen akarata. testvérek, házastársak.

EGYENĖSĖDIK, (egy-en-és-éd-ik) k. m. egyenéséd-tem, —tél, -ett. 1) Görbe, vagy tekervényes alakját elveszti, s egyenessé alakúl. A széltől meggörbült vessző lassan fülegyenesedik. És reá tevé a kezét, és azonnal filegyenesedék. (Luk. 13. 13). A görbe szeg nyújtás által egyenesedik. 2) Valamely térnek fölszine elveszti dombos, rögös alakját, és sikká, simává képzódik. Gyakori szántás által egyenesedik a buczkás

fid.

EGYENÉSEN, (egy-en-és-en) ih. 1) Nem görbén haladó vonalban, nem tekervényesen. Ezen út egyenesen a városba vezet. 2) Átv. ért. őszintén, csűréscsavarás nélkül. Egyenesen beszélni, megmondani valamit.

EGYENETLENÍT, EGYENETLENIT, (egyen-etlen-ít) áth. m. egyenetlenít-étt, htn. —ni v. —eni. Egyenetlenné tesz. V. ö. EGYENETLEN.

EGYENETLENKĖDĖS, (egy-en-etlen-ked-és) fn. tt. egyenetlenkedés-t, tb. -ek. Visszálkodás, egymásközti meghasonlás; pártokra szakadozás.

EGYENETLENKEDIK, (egy-en-etlen-ked-ik) k. m. egyenetlenked-tem, --tél, -ett. Visszálkodásban él, meghasonlott állapotban van; veszekedik, pártoskodik.

EGYENETLENSÉG, (egy-en-etlen-ség) fn. tt. egyenetlenség-ét. Tulajdonság, melynél fogva valami vagy valaki egyenetlen állapotban van. V. ö. EGYENETLEN. Testállás egyenetlensége. Ölfahasábok egyeEGYENESÍT, EGYENESIT, (egy-en-és-it) áth.netlensége. Határ egyenetlensége. Testvéri egyenetlenség.

m. egyenésít-étt, htn. ni v. eni. Egyenessé tesz, V. ö. EGYENĖS. Addig kell a fát egyenesíteni, míg fiatal. (Km). Elegyenesít, fölegyenesít, kiegyenesít, megegyenesít.

EGYENESÍTÉS, EGYENÉSITÉS, (egy-en-ésit és) fn. tt. egyenesítés-t, tb. -ék. Cselekvés, mely

által valamit egyenessé teszünk, alakítunk. V. ö. EGYENES. Görbe fák egyenesítése. Utak, buczkák, atczák egyenesítése.

EGYENESSÉG, (egy-en-és-ség) fn. tt. egyeneséget. 1) Valaminek oly tulajdonsága, melynél fogva az nem görbe, nem hajlott, nem tekervényes. Nádnak, botnak, útnak egyenessége. 2) Sima térség, rónaság, siksåg, melyen buczkák, halmok, dombok nincsenek. Retek, legelők, telkek egyenessége. 3) Átv. ért. Öszinteség, nyiltság, nem tettetett, nem ravasz indulat. Szívnek, beszédnek egyenessége.

EGYENÉSSZIVÜ, (egyenés-szívü) ösz. mn. Nyilt szivü, őszinte, kinek az nyelvén, ami szivében. Egyenesszivü, becsületes ember.

EGYENÉSSZIVÜSÉG, (egyenés-szivüség) ösz. fn. Nyiltszivüség, őszinteség, a külső jeleknek a belső érzéssel és gondolattal megegyezése.

EGYENETLENÜL, EGYENETLENÜL, (egyen-etlen-ül) ih. Egyenetlen állapotban. Különösen 1) Görben, meghajolva, tekervényesen. Egyenetlenül álbuczkásan, hátahupásan. Egyenetlenül hagyni a falra lani. Egyenetlenül mérni ki az utakat. 2) Simítlanul, hányt vakolatot. 3) Nem egyformán, különbözőleg.

Egyenetlenül mivelni a különféle telkeket. Egyenetlenül szeretni a gyermekeket. 4) Visszálkodva, pártoskodva. Egyenetlenül élő házasok. Egyenetlenül tanácskozó rendek.

EGYENGET, (egy-en-get) áth. m. egyenget-tem, tél, -ett. 1) Simára elcsinál, a buczkákat, rögöket, dombokat lehúzza; valamit lapossá, vízirányossá tesz. Egyengetni az utakat, utczákat. Egyengetni a zsombékos rétet. 2) Átv. ért. valamely szövevényes ügyet elintéz, visszálkodást, perpatvart lecsillapít. 3) Tréfás ért. megegyenget valakit, azaz, jól elveri, kiálló csontjait, tagjait simára, laposra zúzza. 4) Valamit minden részröl, oldalról kialakít, csinosít, elrendez. Egyengeti magát. Öszveegyengeti haját, öltözetét.

EGYENGETÉS, (egy-en-get-és) fn. tt. egyengetés-t, tb. -ek. Cselekvés, mely által valamit egyengetünk. V. ö. EGYENGET. Meggörbült csemeték, csontok egyengetése. Dombok, buczkák, zsombékok egyen

EGYENÉST, (egy-en-és-t) ih. Tekervény nélkül, hímezés hámozás nélkül; a kezdett iránytól soha elgetése. nem térve; ugyanazon vonalban. Egyenest menni a város felé. Egyenest mondani ki érzelmünket. Aki soha nem botlik, soha egyenest nem jár. (Km). Homlok-egyewest. A falnak egyenest. Tájdivatosan igenyest. Egyszersmind hadi vezényszó: Egyenest!

EGYENÉSVONALÚ, (egyenés-vonalú) ösz. mn. Folyvást a kezdett, kitűzött irányban haladó; félre nem térő; nem tekervényes járásu. Egyenes vonalú

utakat csinálni.

EGYENETLEN, (egy-en-etlen) mn. tt. egyenetlent, tb.ek. 1) Görbe, tekervényes. Egyenetlen

EGYÉNI, (egy-én-i) mn. tt. egyéni-t, tb. -ek. Egyént illető, ahhoz tartozó, egyénre vonatkozó, saját személyét illető. Egyéni érdekek. Ez az ő egyéni tulajdonsága, nézete.

LEG.

EGYÉNILEG, (egy-én-i-leg) ih. 1. EGYEDI

EGYÉNISÉG, (egy-én-i-ség) fn. tt. egyéniség-et. 1) Egyéni tulajdonság. 2) Személyesség, vagy sze mély. Jeles, derék egyéniség.

EGYENÍT, EGYENIT, (egy-en-ít) áth. m. egyenit-ett, htu. —ni v. —eni. 1. EGYENEL.

[blocks in formation]

EGYENÍTÉS, EGYENITÉS, (egy-en-it-és) fn. tt. egyenítés-t, tb. —ék. 1) Simítás, rögösségnek, görbeségnek stb. elháritása. 2) Két vagy több különböző tárgynak egymáshoz egyenlővé tevése. 3) Pernek, czivakodásnak stb. elintézése, megszüntetése.

[blocks in formation]

EGYENLÍT, EGYENLIT, (egy-en-l-ő-ít) áth. m. egyenlített, htn. —ni v. —eni. Általán, egyenlővé tesz. Különösen. 1) Öszvehasonlít. Egyik számsort a másikhoz egyenlíteni. 2) El igekötővel valamely ügyet, nehézséget elintéz, rendbe hoz. Elegyenlíteni az örökösök közti meghasonlást. Ki igekötővel egymás elle

EGYENÍTŐ, EGYENITÖ, (egy-en-it-ő) fn. tt. egyenítő-t. 1) Általán, oly személy, ki valamit egyenében álló öszvegeket valamely öszlettel egyenlővé nít. 2) különösen, perintéző, perszüntető, békéltető, egyeztető. 3) Jelent egyengető eszközt is.

EGYENJOGOSÍT, (egyen-jogosít) ösz. áth. Egyenlő jogokban részesít.

EGYENJOGUSÁG, (egyen-joguság) ösz. fn. Tulajdonság vagy állapot, midőn ketten vagy többen ugyanazon jogokkal birnak.

tenni. Kiegyenlíteni a tartozási és követelési tételeket (a számviteli könyvekben).

EGYENLÍTÉS, EGYENLITÉS, (egy-en-l-ő-ítés) fn. tt. egyenlítés-t, tb. -ek. Egyenlővé tétel. Elintézés. EGYENLÍTŐ, EGYENLITŐ, (egy-en-l-ő-ít-ő) fn. tt. egyenlítő-t. Általán vonal, mely valamit két EGYENKÉNT, (egy-en-ként) ih. Mindenik kü- egyenlő részre feloszt. Különösen az ég- és földtanlönkülön véve. Egyenként bocsátani be a nézőket. Egyen-ban azon képzelt vonal, mely a látszatos éggömböt, ként eltávozni valahonnan. Együtt, s egyenként tartoz- és földtekét két egyenlő részre választja, melyek könak kártérítéssel a bünrészesek. zől egyik éjszaki, másik déli félgömbnek neveztetik. (Aequator).

EGYENKÖZ, (egyen-köz) ösz. fn. Négyszögü| mértani alak, melynek szemközt álló oldalvonalai egyenlő távolságban vannak egymástól. (Parallelogrammum).

EGYENKÖZÜ, (egyen-közü) ösz. mn. Oly vonalakról mondatik a mértanban, melyek mindig egyenlő távolságban vannak egymástól. Egyenközü vonalak. (Lineae parallelae). Máskép: párhuzamos.

EGYENLEG, (egy-en-leg) fn. tt. egyenleg-et. Azon öszveg, mely kereskedői és más könyvviteli számításokban a tartozási és követelési tételeket egyenlővé teszi, kiegyenlíti, pl. a tartozás 700 ft. a követelés 1000 ft. tehát a kiegyenlítő öszveg 300 ft. (Saldo).

EGYENLÉK, 1. EGYENLET.

EGYENLET, (egy-en-let) fn. tt. egyenlet-ét. Általán véve, egyező hasonlat. Különösen a mennyiségtanban, egyenlőségi jegygyel (=) öszvekapcsolt két oly szám, vagy számsor, melyek egymással értékben egyenlők, pl. 2 + 5 = 3 + 4 (olvasd : kettő meg öt annyi mint három meg négy), vagy 6-3 7-4 (olvasd hat, híja három annyi mint hét, híja négy) betükkel : a + b = x-c (a meg b annyi mint x, híja c). Egyszerű egyenlet. Öszvetett egyenlet. Fokozatos egyenlet. Felsöbb egyenlet. (Aequatio).

EGYENLETI, (egy-en-let-i) mn. tt. egyenleti-t,

EGYENLŐ, (egy-en-l-ő, ami egyenlik) mn. tt. egyenlő-t. 1) Ami nagyságra, mennyiségre, értékre, alakra stb. egészen öszvevágó. Egyenlő erővel fogni a dologhoz. Egyenlő jövedelmet húzni. Egyenlő osztály nem támaszt hadat. (Km.) 2) Egyelmü, egy szándéku. Egyenlő akarattal, véleménynyel lenni.

EGYENLŐEN, (egy-en-l-ő-en) ih. 1. EGYEN

LÖKÉP.

[blocks in formation]

EGYENLŐ-OLDALU, (egyenlő-oldalu) ösz. mn. Minek oldalai egyenlő hosszuságuak. A négyszög egyenlöoldalai. Máskép egyenoldalú.

EGYENLŐSÉG, (egy-en-l-ö-ség) fn. tt. egyenlőség-ét. Egyenlő állapot. Számjegyek egyenlősége. Vélemények egyenlősége. Polgári egyenlőség. Törvényelőtti egyenlőség. V. ö. EGYENLŐ.

EGYENLŐTLEN, (egy-en-l-ő-telen) mn. tt. egyenlőtlen-t, tb. ek. Nem egyenlő. Egyenlőt len számok. Határozóilag am. egyenlőtlenül, nem

egyenlőn.

tb. —ek. Egyenlethez tartozó, arra vonatkozó. Egyen- tt. egyenlőtlenség-et. Nem egyenlőség; egyenlőség hiEGYENLŐTLENSÉG, (egy-en-l-ö-telen-ség) fn.

leti számok.

len erő.

ánya.

melletti bokrokat.

EGYENLETLEN, (egy-en-l-etlen) mn. tt. egyenletlen-t, tb. —ek. Ami nem egyenlő, vagy nincs egyetem, -tél, -ött. Egyenlővé tesz, alakít, csinál. EgyenEGYENLŐZ, (egy-en-lö-öz) áth. m. egyenlőznelve; egyenlőtlen. Egyenletlen mennyiség. Egyenlet lözni a rögös udvart. Kertészollóval egyenlőzni az útEGYENLETLENSÉG, (egy-en-l-etlen-ség) fn. tt. EGYENMÉRŐ, EGYENMÉRÜ, (egyen-mérő v. egyenletlenség-ét. A viszonyban álló tárgyaknak azon tulajdonsága, melynél fogva nem egyenlők, egymás-mérü) ösz. fn. Általán, minden mérőszer, vasból, sal össze nem vágók. A jövedelem, és kiadás egyen- fából stb. mely által valamit egyenlő részekre osztáletlensége. lyozunk.

EGYENLIK, (egy-en-l-ik) k. m. egyenl-ett. Egyenlővé, lesz; egészen összevág. Az arányszámok bizonyos tekintetben egyenlenek egymáshoz.

EGYENMÉRTÉK, (egyen-mérték) ösz. fn. Egymással viszonyban álló tárgyak, részek stb. bizonyos rend, nagyság, alak szerénti megegyezése. Egyenmér

[blocks in formation]

EGYENMÉRTÉKĖS, (egyen-mértékės) ösz. mn. Egyenmértékkel biró; a szerént alakult, képzett. Egenmértékes ablakok. (Symmetricus). V. ö. EGYENMERTÉK.

[ocr errors]
[blocks in formation]

tékben vannak az emberi testben a kezek, szemek, fülek. ber. Egyes ház. Egyes élet nem lehet bú nélkül. (Km). Egyenmértékben épült ház. (Symmetria). Egyes veréb. 2) Egy számból álló, egy (arab vagyis hindu) jegygyel írt. Egyes szám a számtanban, milyenek 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9. (Különbözik összeírva. L. EGYESSZÁM). Azután jönek a tizesek, ezeket követik a százasak, tovább az ezresek stb. 3) Ami csak EGYENOLDALÚ, (egyen-oldalú) ösz. mn. Ha egyszer történik. Egyes hivásra nem is mozdúl. Egyes sonló oldalú. Egyenoldalú háromszög v. csegély, mely-intésre nem fizet. 4) Használtatik nyomatosságul is nek mindhárom oldala ugyanazon hosszuságu (Trian- némely egyet, egyedülit jelentő szók elött, pl. ezen gulum aequilaterum). mondat egyes egyig annyit tesz a legutolsóig bezárólag, máskép: egytől egyig vagy egy lábig. Egyes egyig odavesztek. Egyes egyedül.

EGYENRUHA, (egyen-ruha) ösz. fn. Egyenlő szabásu, anyagú, szinü ruha, milyet pl. a katonák vagy némely testületek, intézetek tagjai viselnek. Área gyermekek, hajdúk egyenruhája. (Uniform).

EGYENRUHÁS, (egyen-ruhás) ösz. mn. Egyen ruhában járó. Egyenruhás polgárok, városi biztosok, tisztviselők, udvari szolgák.

EGYENRUHÁZ, (egyen-ruház) ösz. áth. Egyen ruhába öltöztet, egyenruhával ellát. Egyenruházni az

[blocks in formation]

EGYENSZÁRU, (egyen-száru) ösz. mn. Mértanilag, minek szárai egyenlők. Egyenszáru háromszög. (Triangulum aequicrurum) melynek két szára egyenlő. EGYENSZÖG, (egyen-szög) ösz. fn. Szög oly két vonal között, melyek egyenesen függő irányban vágják által egymást, vagy folynak egymásba. 'Angulus rectus). Mértanilag az egyenszögben kilenczven fok van.

EGYENSZÖGÜ, (egyen-szögü) ösz. mn. Minek egyenszöge vagy szögei vannak. Egyenszögü terem. Egyenszögű háromszög, melynek (egy) egyenszöge van. Triangulum rectangulum).

EGYÉRTÉKÜ, (egy-értékü) ösz. mn. Ugyanazon becsü, áru. Az arany nem egyértékű az ezüsttel. EGYÉRTELMÜ,(egy-értelmü) ösz.mn. 1) Ugyanazt, vagy annyit jelentő. Egyértelmű magyar és német fölirás. 2) Ugyanazon véleményü, gondolkozásu, vagy véleményt, gondolkozást mutató. Egyértelmű bírák. Egyértelmű határozatok. Máskép egyhangu, egyelmű. EGYÉRTELMÜLEG, (egy-értelmüleg) ösz. ih. Ugyanazon véleménynyel, köz megegyezéssel. Egyértelmileg elhatározni valamit. Máskép: egyhangulag,

egyelmüleg.

EGYÉRTELMŰSÉG, (egy-értelműség) ösz. fn. 1) Valaminek azon tulajdonsága, melynél fogva mással egyet jelent, egy értelme van. Az eredeti és fordított szövegnek egyértelműsége. 2) Ugyanazon gondolkozás, köz megegyezés. Többekkel egyértelmiség ben lenni valami iránt. Máskép: egyhanguság, egyelmüség.

[blocks in formation]

:

EGYES, (2), (1. föntebb) fn. tt. egyes-t, tb. -ek. 1) Szám, mely egy jegyből áll. Öszveadni először az egyeseket. 2) Oly dolog vagy eszköz, mely egyes számmal van megjelölve, pl. a bankjegyek között egyes (= egy forintos), a hígmértékek között : egyes (egy ittezés, egy messzelyes stb.). 3) Régiesen egyetlen helyett: „Nem irigyled nékem az én egyesemet" Gr. Zrínyi Miklós. V. ö. EGYES, (1), mn. 4)

Egyesszám, midőn ezt öszveírjuk. V. ö. EGYES

SZÁM.

[blocks in formation]

EGYES-EGYEDÜL, (egyes-egyedül) ösz. ih. Minden társ nélkül, egészen magában.

EGYESÍT, EGYESIT, (egy-es-it) áth. m. egye sit-ett, htn. -ni v. -eni. 1) Több külön tárgyat, Két szomszéd telket egyesíteni. A Dunát csatorna által dolgot egy testbe kapcsol, öszveállit, egygyé tesz. a Tiszával egyesíteni. 2) Erkölcsi ért. külön gondolkozásu, irányu embereket hasonló véleményre, irányra bír, terel. Egyesíteni a pártokra szakadozott hazafiakat. 3) Békéltet. Egyesíteni a peres feleket.

EGYESÍTÉS, EGYESITÉS, (egy-es-it-és) fn. tt. egyesítés-t, tb. -ek. Cselekvés, mely által többeket egyesítünk. V. ö. EGYESÍT.

EGYESÍTETT, (egy-es-it-étt) mn. tt. egyesített et. Ami több önálló részekből, tagokból egygyé van alakítva, egy egészszé téve.

EGYESÍTHETŐ, (egy-es-it-het-ő) mn. tt. egye síthető-t. Amit egy másikkal, illetőleg amiket egymással egyesíteni lehet.

EGYESÍTŐ, EGYESITÖ, (egy-es-it-ő) mn. tt. egyesítő-t. Ami két vagy több külön tárgyakat, dolgokat egygyé alakít, öszveállít. Egyesitő vonal, csatorna, kapocs. Egyesitő pont.

EGYESLEG, (egy-es-leg) ih. Egyenként véve, különkülön.

EGYESSÉG, (egy-es-ség) fn. tt. egyesség-et. 1) Egyező állapot, midőn többen meghasonlás nélkül együtt vannak, élnek. Jó egyességben élő házasok. 2) Egyesület., Kiből nagy sokan szentté is lőnek, mig anyaszentegyháznak egyességébe lőnek." Debreczeni Legendáskönyv. 3) Megbékülés, visszálkodásnak elháritása, megszüntetése. Egyességre lépni az ellenféllel

« ElőzőTovább »