Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

hézségek, akadályok, ellenszegülések daczára hatályosan viszi. (Energia).

ERÉLYĖS, (er-ély-ės) mn. tt. erélyės-t v. -et, tb. ek. Erélylyel biró, tetteiben erélyt mutató. V. ö. ERÉLY. Erélyes családapa. Erélyes kormány. Erélyes elnök.

[blocks in formation]

ERÉNYTELJES, (erény-teljes) ösz. mn. TöbbERÉLYÉSEN, (er-ély-és-en) ih. Erélylyel, erélyt féle erénynyel ékesített, erényekkel diszeskedő. Mástüntetvén ki. Erélyesen föllépni.

ERÉLYÉSSÉG, (er-ély-és-ség) fn. tt. erélyességét. Erélyes tulajdonság, erélylyel birás; az erélynek tettleges megmutatása. A rendőrök erélyessége sok visszaélést képes megakadályozni.

képen erénydús.

ERÉNYTÜKÖR, (erény-tükör) ösz. fn. Képes kifejezésben, am. az erénynek tiszta, feddhetetlen példája; olyan erényes, tökélyekkel ékesített lény, ki példát mutat, milyennek kell lennünk. Üdvözitönk a

ERÉNT, a székelyeknél annyi mint: eránt vagy legtisztább erénytükör.

is iránt.

ERES, (er-es, ér főnévi gyöktől) mn. tt. eres-t et, tb. ek. Erekkel ellátott, erekkel bővelkeV. ö. ÉR, fn. Eres lábikra. Eres falevelek. Eres mezők, rétek, legelők.

ERESĖDIK, (er-es-éd-ik) k. m. eresed-tem,

ERÉNY, (er-ény) fn. tt. erény-t, tb. -ėk. E hev. lyes alkotásu nem régi szó, hasonlókép az er szóból dő. származik, s erkölcsi értelemben vétetvén, jelenti az emberi akaratnak azon erejét, melynél fogva az erkölcsi törvényeket teljesíti, még pedig némi könnyü-tél, ett. 1. ERESÜL. séggel és készséggel; vagyis ezen erőnek gyakorlása által szerzett, s nemesb értelemben vett erkölcsi tökélyt. Keresztényi erény, mely a keresztény-, polgári erény, mely a polgári-, katonai erény, mely különösen a katonai kötelességek teljesítésében áll. Erény utján járni. Erényt az ellenségben is tisztelni.

[blocks in formation]

ERÉNYĖS, (er-ény-ės) mn. tt. erényes-t v. -et, tb. -ek. Erénynyel biró, erkölcsi tökélyekkel ékes. Erényes ifjú, férfi, nő.

ERESÜL, (er-es-ül) önh. m. eresül-t. Eressé lesz, ereket kap, erek képződnek rajta vagy benne. V. ö. ÉR, fn. Eresül a bőre. Eresül a dohánylevél.

ERESZ, (er esz, lásd: ER gyök), fn. tt. eresz-t, tb. -ek. A házfödélnek azon alsó része, mely a homlokzat vagy oldalfalak fölött előre kinyúlik, kiér, vagy mintegy alá ereszkedik, honnét e nevezet is származik. Az országban divatozó különféle épitések szerént különösen eresznek mondják 1) a ház homlokán kalapalakban előnyuló födelet, mely úgy áll, mintha bukni akarna; 2) a konyhaajtók bejárása fölé épített kő-, deszka- vagy nádfödelet; 3) a folyosót takaró házfödelet. Eresz alá állani vagy bújni az eső elől.

Eresznek v. eresztnek mondják néhutt a toldást, melyet a varró nők az üngbe toldanak.

ERESZALJ, ERESZALY, (eresz-alj v. -aly) ösz. fn. Az eresznek alja vagyis a ház környékének azon része, melyet az eresz föd.

ERESZCSATORNA, (eresz-csatorna) ösz. fn. ERÉNYESEN, (er-ény-és-en) ih. Erényekkel Csatorna a ház ereszén, mely az eső- és hóvizet felékeskedve. Erényesen viselni magát.

[blocks in formation]

fogja s lefolyatja.

ERESZCSÖ, (eresz-cső) ösz. fn. Cső a ház ereszén, melybe a tetőről jövő víz belefoly, hogy kellő helyen kártétel vagy alkalmatlanság nélkül alászivárogjon.

ERESZET, tájszó, 1. ERESZ. Oly képzésü, mint: mész helyett a tájdivatos meszet.

ERESZJOG, (eresz-jog) ösz. fn. Jog, melynél fogva a háztulajdonos a szomszéd udvarába bizonyos. messzeségre épitheti be házának ereszét.

ERESZGET, (er-esz[t]-get) 1. ERÉGET. ERESZKE, (er-esz-ke) fn. tt. ereszkét. Bányai lejtőzet, lejtes menetel.

ERESZKEDIK, (er-esz-kėd-ik, lásd: ER gyök), k. m. ereszked-tem, tél, -ett. 1) Tulajd. eredeti értelménél fogva lassan, menetelesen alább-alább száll, mint a forrásból jövő és elfolyó ér szokott. 2) Különösen, alábocsátkozik, magasról lefelé száll,

385

ERESZKEDŐ-ERESZTÉK

ERESZTÉS-ERETNEKI

386

ERESZTÉS, (er-eszt-és) fn. tt. eresztés-t, tb. -ek. Eredni késztés, engedés; bocsátás; növesztés; elhagyás stb. V. ö. ERESZT.

ERESZTEVÉNY, ERESZTEVÉLY, falu Erdélyben, Sepsi székben; helyr. Eresztevény-be, -ben, -ből.

alább merül. Ereszkedik a köd, midőn a hegyről völgy- | pl. a gerendákba az ácsok, bútorokba az asztalosok. be száll. Ereszkednek a hajók, talpak, a vizen lefelé Eresztéket varrnak a fehérruhába a varró nők. úszván. Kútba, mélységbe, vízbe ereszkedni. Ereszkedik a fenn lebegő sas, midőn rézsutosan leszáll. 3) Mindenféle irányban elszáll. Magasra ereszkedni. Túl, innen, jobbra-balra ereszkedni. 4) Enged, tágúl, olvad. Ereszkedik a megnedvesített kötél, abroncs. Ereszkedik a hideg idő, a fagy. Ereszkedik a só. 5) Közelebbi érintkezésbe, közlekedésbe jő valakivel. Szóba, beszédbe, perbe, vitába ereszkedni valakivel. Öszveereszkedni minden emberrel. Leereszkedni az alsóbbrendüekhez. Öszvetételek: beereszkedik, elereszkedik, kiereszkedik, megereszkedik, leereszkedik, öszveereszkedik, túlereszkedik, visszaereszkedik stb.

ERESZKEDŐ, (er-esz-kėd-ő) fn. tt. ereszkedő-t. Lejtős hely a dombos, hegyes vidékeken, mely a kocsiknak, szekereknek lemenetelül szolgál. Híres a stureczi ereszkedő Zólyom és Liptó megyék között.

ERESZT, (er-eszt, lásd: ÉR gyök) áth. m. ereszt-ett, htn. —ni v. ―eni, par. ereszsz. 1) Eredni készt, enged, teszi, hogy eredjen, ér gyanánt folyjon. Vizet ereszteni a rétre. Bort ereszteni a kancsóba. Vért

ERESZTGET, (er-eszt-get) gyak. áth. lásd:

ERĖGET.

ERESZTÖFURÓ, (eresztő-furó) ösz. fn. Hosszú furó a famíveseknél, pl. kádároknál, melylyel az eresztéknek lyukat fúrnak. V. ö. ERESZTÉK.

ERESZTŐGYALU, (eresztő-gyalu) ösz. fn. Hosszukás gyalu, melylyel az öszveeresztendő deszkákat simára gyalulják. Bodnárok eresztőgyaluja.

ERESZTŐSZEG, (eresztő-szcg) ösz. fn. Nagyobbszerü szeg, mely által két gerendát öszveeresztenek, öszvekapcsolnak a faragó mesteremberek, pl. ácsok, molnárok, hajócsinálók.

ERESZTŐSZÍJ, (eresztő-szíj) ösz. fn. Szíjpóráz, melyen a vadászebeket öszvekötve vezetik a vadászok vagy kutyapeczérek.

ereszteni a felvágott érből. 2) Menni, elmenni enged, bocsát, küld. Szinházba ereszteni a gyermeket. Táncz vigalomba ereszteni a leányt. Követeket ereszteni az ellenséghez. Szelet ereszteni. Haza ereszteni. Ereszsz. Elul eresztelek. Ha a tetüt a lábadra ereszted, felmász a fejedre, km. (azaz, ha a koldusnak magadon egy kevés hatalmat engedsz, egészen elhatalmasúl rajtad.,Erdö',liget' értelemben gyakran eléjön a régi okleKriza J.).

, Aztán mennyországban felmene

S nekik szent lelkét ereszté."
Katalin verses legendája.

3) Hosszura nyujt, növeszt; szállít. Kötelet ereszteni.
Szakált, üstököt, bajuszt, szőrt, körmöket ereszteni.
Hasat, tokát ereszteni. Vasmacskát, horgonyt ereszteni.
Ruhába toldást ereszteni. 4) Hagy, elhagy. Ereszt a
posztó, azaz szinét hagyja. 5) Parancsolóban: ereszsz,
ereszszetek, am. hagyj vagy hagyjatok mennem. 6)
Mondjuk a méhekről, midőn új rajt bocsátanak.
Rajt ereszteni. 7) Tulajdonító ragu névvel : búnak,
bánatnak, szomorúságnak ereszteni, azaz nekiadni
magát. Szélnek ereszteni, azaz szabadon bocsátani, ma-
gára hagyni. 8) Baranyai tájszólás szerént: gere-
benez. 9) A székelyeknél egyet-kettőt eresztek, am.
egy vagy két gombomat kigombolom, (minthogy
tönyöm feszes vagy melegem van. Kriza J.).

ERESZTVÉNY, (er-eszt-vény) fn. tt. eresztvény-t, tb. -ek. Oly fiatal erdő, mely a kivágott fák gyökereiből sarjadzik fel, vagy oly kivágott erdő, mely magából sarjakat ereszt, máskép: surjány, haraszt.

[ocr errors][ocr errors]

velekben eresteun (1231.), ereszteven (1244.), erez-
teun (1257.), erezteveny (1282. Jerney). Ő városokat
megtöré, és ő eresztvényéket (lucus) kivagdalá.
(Bécsi cod.). A kertnek és eresztvénynek (nemoris)
gádorában." (Ugyanott).

"

ERESZVÍZ, (eresz-víz) ösz. fn. Víz, mely esőzéskor vagy hóolvadáskor a ház ereszéről csepeg, foly alá.

ERETNEK, (a hellen-latin haereticus-ból eredett szó) fn. tt. eretnek-ét. Általában : személy, ki magát kereszténynek vallja ugyan, de némely lényeges hitágazatokban a kereszt. katholikai vallástól eltér. A hellen: άiosos eredeti értelme : felekezet. Eretnek tehát az, ki a hitágazatokra nézve az első anyaszentegyháztól külön felekezetre szakad, elvál. Különösebb és szokottabb értelemben : ki nem tudatlanságból, hanem konokságból szakad el az anyaszentegyöl-háztól. (Nos Christiani haeresin dicimus cum pertina

Öszvetételei: Beereszt. Beereszteni a posztót.

Elereszt. Fölereszt. Fölereszteni a kását zsírral. Kiereszt. Leereszt. Megereszt. Megereszteni a rosz nyelvet. Nekiereszteni (a lovat, a sereget az ellenségnek, az agárt a nyúlnak). Öszveereszt, visszaereszt.

cia aberrantem a vera doctrina. Basilii Fabri The

saurus cruditionis scholasticae).

ERETNEKBIRÓ, (eretnek-biró) ösz. fn. Az eretnekeket üldöző régi korban oly személy, ki az eretnekségről vádoltakat birálta, s azokat vagy mint ártatlanokat fölmentette, vagy büntetésre kárhoztatta.

Közel rokon vele hangban és (bocsátni) érte- (Inquisitor). lemben a perzsa firiszt-áden.

ERETNEKI, (eretnek-i) mn. tt. eretneki-t, tb. ERESZTÉK, (er-eszt-ék) fn. tt. ereszték-ét. Két -ek. Eretneket illető, arra vonatkozó. Eretneki tatárgy közé becsiptetett valami, hogy kiegészitésül, nitás. Eretneki állitás. Eretneki üldözés, (annyit is jevagy erősités gyanánt szolgáljon. Eresztéket tesznek,lenthet, mint eretnektől v. eretnekektől eredő üldő

AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT.

25

[blocks in formation]
[blocks in formation]

-t

ERJED, (er-j-ed) önh. m. erjed-tem, -tél, v. -ett. Belsőleg, belhatására nézve nagyobbodik. Ami külsőleg nagyobbodik, azaz minek tere szélesedik, az terjed.

ERJEDÉS, (er-j-ed-és) fn. tt. erjedés-t, tb. -ek. Valaminek belsőleg nagyobbodása, belső erőre nézve gyarapodása. Külsőleg terjedés.

ERJEDZÉS, (er-j-ed-ez-és) fn. tt. erjedzés-t, tb.

ERETNEKSÉG, (eretnek-ség) fn. tt. eretnekség-ek. Némely nedveknek, vagy nedvekkel vegyített

ét. Régi egyházi értelemben, az eredeti, ősi Anyaszentegyháztól konok elszakadás, azaz némely lényeges tanok elvetése, s más új ágazatok behozása; hamis keresztény tan. V. ö. ERETNEK.

EREZ, (er-ez, ér főnévi gyöktől) áth. m. ereztem, -tél, -ett, par. -z. Erekkel ellát, felékesít, például, a festész erezi a képet, midőn az ereket kitünövé teszi rajta. Erezik az asztalosok a bútorokat, midőn különféle mesterséges vonásokat, virágokat, ábrákat képeznek rajtok.

ERÉZ, (er-e-ez) áth. m. eréz-tem, —tél, -ett, par. -z. Erével fölszerel; fékez, gyeplőz. Erézni a lovat. V. ö. ERE.

EREZÉS, (er-ez-és) fn. tt. erezés-t, tb. —ék. Cselekvés, midőn valamit ereznek. V. ö. EREZ.

EREZET, (er-ez-et) fn. tt. erezet-et. Valamely testnek szétágazó öszves erei. Állati erezet. Növény, levelek erezete, azaz vékony szálacskák, vonások, melyek a levél közép eréből szétoszlanak. Átv. ért. mesterséges vonások, szálak, melyeket az asztalosok erek gyanánt képeznek a bútorokon.

ERGECSŐ, (erge-cső) ösz. fn. Csőalakú szülészi eszköz, mely által a szülést elésegítik.

ERGELLÉS v. ERGELLÖS, jobban : ERGELÖS, (er- v. err-gel-ő-s) mn. tt. ergelös-t v. -et, tb. —ek. Mérges, hirtelen haragu. Balaton és Sopron vidéki tájszó. A német ärgerlich szóval ugyan mind hangban, mind értelemben megegyezik, mindazáltal tiszta magyar elemei vannak. V. ö. ERR, ERRGEL.

ERGÓJA, ERGÓJÁS, (am. er-göl-ő, azaz er-egél-ő, er-e-gél-ő-s) mn. tt. Bódorgó, bolyongó, bolyhó, féleszű, együgyű. Székely szó.

ERGYELES, (am. ergel-ő-s v. er-eg-el-ő-s) mn. tt. ergyeles-t, tb. —ek. Bolyhó, ostoba. Egy az ergója tájszóval.

ERGETŐ, ERGETYÜ, (er-get-ö v. er-ge-tyű) fn. tt. ergető-t. Hegyes vidékeken, pl. Tornában, Göfn. tt. ergető-t. Hegyes vidékeken, pl. Tornában, Gömörben így nevezik a hegyeknek azon meneteles oldalát, melyen a kivágott fákat a völgybe eregetik; eregető. Képzésre hasonló a fergető, fergetyű szókhoz. ERHEGYES, hegy Erdélyben, Sepsi székben; helyr. Erhegyes-én, —re, —ről.

testeknek belső mozgása, mely által a mozgásba jött testen bizonyos változás történik. Bornak, sörnek, kovásznak erjedzése. (Fermentatio). Köz nyelven: forrás, de ennek szélesebb értelme van. V. ö. FORRÁS.

ERJEDZIK, (er-j-ed-ez-ik) k. m. erjedzét-tem v. erjedztem, erjedzettél v. erjedztél, erjedzett. Nedv, vagy nedvekkel vegyített test belső erejénél fogva mozgásnak ered, s az által egészen új erőt, csipősséget, természetet fejt ki. Erjedzik a must, a kovászos tészta. (Fermentat). Különbözik : forr.

ERJI, (er-j-i) mn. tt. erji-t, tb. —ek. Belső erőt, hatást illető. (Intensivus).

ERJILEG, (er-j-i-leg) ih. Belső erőre, hatásra nézve. Ennek megfelel terjileg. A magyar nyelv erjileg és terjileg gyarapodik. (Intensive et extensive). ERKED, falvak Közép-Szolnok megyében, és Erdélyben Segesvár székben; SZÁSZ-, falu Erdélyben Kolos megyében; helyr. Erked-én, -re,

-ről.

ERKÉLY, (er-k-ély) fn. tt. erkély-t, tb. -ek. Az épületnek, szögleten vagy homlokzaton, vagy oldalt kiálló része, mely vagy födve van, vagy nyiltfolyosó gyanánt szolgál.

Magyar nyelvből elemezve, ugyanazon gyökből származott, melyből a hasonló értelmü eresz, s jelentene kiérő, kiálló helyet, úgy hogy Molnár Albertnél eléjön rövidebb alakban, vagy a törzsben is: erek (praestega, das Vordach, verdeckter Gang). Egyébiránt egyezik vele a német Erker, melyet Adelung a középkori latin arcora, s távolabbról arcus szókból származtat.

ERKÖLCS, (am. er-köl-cs vagy er-kül-es, t. i. kozása, cselekvése, munkássága, hellenül éoyasia az erőnek, belső vagy szellemi erőnek külső nyilatvéve, cselekvésmód a külső cselekvésnek bizonyos am. munka, mivelés) fn. tt. erkölcs-öt. 1) Általán véve, cselekvésmód a külső cselekvésnek bizonyos bevett módja, melyet rendesen követünk, szokás. A különféle népek és nemzetek erkölcsei különbözök. Idegen erkölcsöket utánozni. 2) Különösen, azon cselekvésmód, mely a természeti, isteni, és emberi törvényekre vonatkozik. Jó erkölcs. A megpirulás festéke a jó erkölcsnek. (Km.). Rosz, gonosz erkölcs. A szép ERHETYE, falu Közép-Szolnok megyében; köntöst inkább mocskolja a rosz erkölcs, mint a sár. helyr. Erhetyé-n, —re, —ről. (Km.). Egyenes erkölcs. Érett erkölcs. 3) Legszorosb ért. erény. 1. ezt. Keresztény erkölcsök. Isteni erkölcs, emberi erkölcs.

ERJ, (er-j) fn. tt. erj-et. Belső erő, belső hatás, működés. (Intensio). Ennek megfelel a terj, mely külső hatást, kifelé működést, térfoglalást jelent. (Extensio). Erje és terje nagyobbodik.

ERKÖLCSBIRÓ, (erkölcs-biró) ösz. fn. Személy vagy testületi tag, kinek hivatása vagy kötelessége a

389 ERKÖLCSI-ERKÖLCSTELENÉDIK

reá bizottak erkölcseire fölvigyázni, s őket ezek szerént ajánlani vagy megfeddeni.

[blocks in formation]

m. erkölcstelenít-étt. Erkölcstelenné, gonoszszá tesz. ERKÖLCSI, (er-köl-cs-i) mn. tt. erkölcsi-t, tb. ERKÖLCSTELENKĖDIK, (er-köl-cs-te-len-ek. Erkölcsöt illető, arra vonatkozó. Erkölcsi ok- kėd-ik) k. mult: erkölcstelenked-tem, ―tél, —ett. Ertatások. Erkölcsi különségek. Erkölcsi tulajdonok. Er-kölcstelenül viseli magát, erkölcstelen életmódot gyakölcsi bizonyítvány. V. ö. ERKÖLCS.

ERKÖLCSILEG, (er-köl-cs-i-leg) ih. 1) Az erkölcsöt tekintve. Erkölcsileg igen ajánlatos ifju. 2) Az erkölcs törvényei szerént. Ez erkölcsileg lehetetlen dolog.

ERKÖLCSISÉG, (er-köl-cs-i-ség) fn. tt. erkölcsiség-et. 1) Cselekvés- vagy életmód, mennyire az a természeti, isteni és emberi törvényekre vonatkozik, s azokat teljesíti vagy általhágja. Feddetlen, tiszta erkölcsiség. 2) Szélesebb ért. Cselekvés- vagy életmód, mennyire bizonyos szokások által meg van határozódva s elfogadva.

korol.

ERKÖLCSTELENSÉG, (er-köl-cs-telen-ség) fn. tt. erkölcstelenség-ét. Az embernek, mint szabad akaratu erkölcsi lénynek azon állapota, midőn a természeti, isteni és emberi törvényeket áthágja, semmibe hajtja. Elvont értelemben erköles nélküli állapot. ERKÖLCSTELENÜL, (er-köl-cs-telen-ül) ih. Erkölcstelen módon, törvényeket megvetőleg. Erkölcstelenül viselni magát.

m. ERKÖLCSJOBBULÁS, (erkölcs-jobbulás) ösz. fn. A hibás, rosz erkölcsnek jobbra fordulása, változása.

ERKÖLCSÖS, (er-köl-cs-ös) mn. tt. erkölcsös-t v.et, tb. ek. 1) Erkölcsesel biró (jó értelemben). 2) Midőn állatról, különösen lóról mondjuk, rosz szokású, makacs, csökönös természetü. Erkölcsös ló, paripa.

am.

ERKÖLCSÖSÍT, ERKÖLCSÖSIT, (er-köl-cs-ösít) áth. m. erkölcsösít-ett, htn. -ni v. -eni. 1) Erkölcsössé tesz, bizonyos szokásokra, erkölcsökre oktat. 2) Csökönössé tesz. V. ö. ERKÖLCSÖS.

ERKÖLCSÖSKÖDIK, (er-köl-cs-ös-köd-ik) k. m. erkölcsösköd-tem, -tél, —ött. 1) Erkölcsösnek látszani vágyik, erkölcsösségi hírt, nevet igényel. 2) A lóról szólva, makacskodik, csökönösködik. V. ö. ERKÖLCSÖS.

ERKÖLCSÖSSÉG, (er-köl-cs-ös-ség) fn. tt. erkölcsösség-et. 1) Jó erkölcsökkel birás, erkölcsös tulajdonság; erkölcsi állapot. Erkölcsössége mindenütt ismeretes. Erkölcsösségre nézve ajánlatos ifju. 2) Daczosság, makacsság, csökönösség. V. ö. ERKÖLCSOS.

ERKÖLCSTAN, (erkölcs tan) ösz. fn. Tan az erkölcsökről, mennyire azok a természeti, isteni és emberi törvények megtartására vonatkoznak.

ERKÖLCSTANI, (erkölcs-tani) ösz. mn. Erkölcstant illető, arra vonatkozó. Erkölcstani könyvek, leczkék.

ERKÖLCSTANILAG, (erkölcs-tanilag) ösz. ih. Erkölcstan szerént, erkölcstant illetőleg. Valamely müvet erkölcstanilag megbirálni.

ERKÖLCSTANÍTÓ, (erkölcs-tanító) ösz. fn. Tanár vagy oktató, vagy nevelő, ki az erényre vezető erkölcs szabályait, másokat oktatólag eléadja.

ERKÖLCSTELEN, (er-köl-cs-te-len) mn. tt. erkölcstelen-t, tb. -ėk. Gonosz, rosz erkölcsü. Hatarozókép am. gonoszul, erkölcstelen módon.

ERKÖLCSTELENEDIK, (er-köl-es-telen-éd-ik) k. m. erkölcstelened-tem, -tél, -ett. Rosz, gonosz erkölcsüvé válik.

ERKÖLCSTELENÜL, (er-köl-cs-telen-ül) önh. erkölcstelenül-t. 1. ERKÖLCSTELENEDIK.

ERKÖLCSTÖRVÉNY, (erkölcs-törvény) ösz. fn. Törvény, mely elénkbe adja a szabályokat, melyek szerént cselekednünk kell, hogy erkölcsösek, vagyis jó erkölcsüek, erényesek legyünk. Fö erkölcstörvény, vagy az erkölcsiségnek fő elve. (Supremum principium moralitatis.)

ERKÖLCSTUDOMÁNY, (erkölcs-tudomány) ösz. fn. Az erkölcsi törvényeknek, szabályoknak, valamint az ide tartozó segédszerek, eszközök alkalmazásmódjának rendszere, elvekre alapított foglalata.

ERKÖLCSTUDOMÁNYI, (erkölcs-tudományi)

ösz. mn. Erkölcstudományra vonatkozó.

ERKÖLCSÜ, (er-köl-cs-ü) mn. tt. erkölcsi-t, tb. ek. Erkölcscsel biró. Egyenes erkölcsű, érett erkölcsű ember. Jó, rosz, nehéz erkölcsű.

ERLEJTÉS, (er-lejtés) ösz. mn. Heves megyei tájszó, am. ereje vesztett, ereje fogyott. Erlejtes barom.

ERNESZT, férfi kn. tt. Erneszt-et. Ernestus. A német Ernst szóból vétetett, mely komolyat, szilárdat jelent.

ERNESZTHÁZA, falu Torontál megyében; helyr. Ernesztházá-n, —ra, —ról.

ERNESZTINA, női kn. tt. Ernesztiná-t. Er

nestina.

ERNÖ, férfi kn. tt. Ernő-t. Némelyek szerént Ernestus, mások szerént Irenaeus (Ernye).

ERNY, (er-ny v. er-eny) elvont törzsök, melyből ernyő, ernyős stb. származtak. 1) Jelent oly valamit, mely födve, takarva valami ellen öriz, ótalmaz, árnyékot, enyhet ad. Valamint hangban, úgy értelemben is rokon az árny szóval. V. ö. ERNYŐ. 2) Am. erőhanyatlás, a szilárd részek bomlása, tágulása az ernyed, ernyedés származékokban.

ERNYE, (1), férfi kn. tt. Ernyé-t. Irenaeus. A hellen don szóból vétetett, mely békét jelent.

ERNYE, (2), NAGY-, erdélyi falu Maros székben; SZÁSZ-, falu Erdélyben, Küküllő megyében; helyr. Ernyé-n, -re, -ről.

ERNYED, (er-ny-ed) önh. m. ernyed-tem, -tél, -ett v. ernyed-t. 1) Szövetekről mondják, midőn

891

ERNYEDÉS ERŐ

-

ERŐBELI ERŐHATÁLY

892

annyira el vannak viselve, vásva, hogy már szakadoz- | id, erei stb. ér-től, mást jelentenek). 1) Általán, ami nak, szálaik elbomlanak, szétfoszlanak. Ernyed a hatást szül, és folytonosan hatni törekedik. Ha ezen posztó, vászon. 2) Lankad, erejében fogyatkozik. El- törekvés nem képes észrevehető hatást eszközleni, ernyedni. vagy ha az akadály nagyobb, hogysem legyőzni lehetne, akkor az erő holt-nak mondatik. Müködő, hathatós erő, mely látható sikerrel munkálkodik. Vonzó erő. Visszataszitó erő. Siettető erő, mely a tömegnek

ERNYEDÉS, (cr-ny-ed-és) fn. tt. ernyedés-t, ―ek. Szakadozás, szétfoszlás; lankadás. V. ö. ERNYED.

tb.

ERNYEDET, (er-ny-ed-et) fn. tt. ernyedet-et. minden egyes részére hatással van. Érintő erő; képErnyedés elvont értelemben; lankadat.

ERNYEDETLEN, (er-ny-ed-etlen) mn. tt. ernyedetlen-t, tb. —ék. Ernyedés v. lankadás nélküli, lankadatlan, fáradatlan. Mint igehatározó am. ernycdetlenül, ernyedés nélkül.

ző erő; központfutó erő; nekézkedési erő; nyomó erő. Mozditó erő, mely az egész tömegre egyetemileg hat. Változó erő, melynek hatása nem egyirányos. Öszvetett erő, mely két vagy több külön irányban működő erőkből áll öszve. Erővel birni. Erejét megfeszítni. Egész erővel futni, kiáltani. Erejét próbára tenni. Ere

ERNYEDETLENSÉG, (er-ny-ed-etlen-ség) fn. tt. ernyedetlenség-ét. Ernyedetlen állapot vagy tu-jét veszteni, vagy vesztegetni. Erejét visszanyerni. Bor, lajdonság.

ERNYEDT, (er-ny-ed-t) mn. tt. ernyedt-et. 1) Viselt, kopott, elmállott, szakadozott. Ernyedt ruha, vászon, gyolcs, posztó. 2) Lankadt, erejében fogyatko

zott. V. ö. ERNYED.

ERNYIKE, (er-ny-i-ke) fn. 1. ERNYŐKE.

ERNYŐ, (er-ny-ö) fn. tt. ernyő-t. Személyragozva : ernyőm, ernyőd, ernyője v. ernyeje, ernyőim v. ernyeim stb. Általán, ami árnyékadó födél gyanánt szolgál. V. ö. ÁRNYÉK. Különösen. 1) Nap, világosság, eső ellen ovó, ellenző. Napernyő, esernyő, szemernyő, gyertyaernyő. 2) Hintók födele, szekerek gyékény-, ponyva- és más tetője. 3) A növénytanban a virágok egyik neme, melyek rózsája igen sok egyenlő hosszaságu szirmokból áll, s melyek egy pontból sarjadzanak ki. (Umbella).

|

sör, pálinka, gyógyszer ereje. Se ereje, se veleje. (Km.) Beszéd ereje. 2) Jelent lelki tehetséget, mely által valami végrehajtatik, vagy eléállítatik. Ismerő, gondolkozó erő, képzelő erő. 3) Átv. ért. jelent hadi erőt, hadsereget. Nagy erővel indulni az ellenségre. Erőt gyüjteni. Sajátságok: Erőt venni valakin, azaz, legyőzni, kifogni rajta. Erőt tenni valakin, azaz erőszakot követni el. Erőnek erejével v. erőn erővel. Jó erőben lenni. Erőhöz jutni. Erőre kapni. Öszvetételek: gyógyerő, lélekerő, sziverő, belerő, külerő stb.

Rokonok vele a hellen down, egyor, latin vir(es), virtus, szanszkrit vír, rids, vrids, úrds (erős lenni), zend arsz, erez, ereds, erezu (firmus, rectus) stb. V. ö. R. gyökelem.

ERÖBELI, (er-ö-bel-i) mn. tt. erőbeli-t, tb. -ek. Erőből származó, keletkező, erőre vonatkozó. (Dyna

Rokon vele a szanszkrit : úrn, úrnu [föd, takar]| micus). innen úrná am. gyapjú.

ERNYŐABRONCS, (ernyő-abroncs) ösz. fn. Abroncs, melyre 1) a nap- vagy esernyő szövete van varva; 2) melyre a szekérnek gyékény-, ponyvavagy más tetője van erősítve.

ERNYŐFA, (ernyő fa) 1. ERNYŐABRONCS. ERNYŐKE, (er-ny-ö-ke) fn. tt. ernyőkét. 1) Kisebbféle ernyő, különösen napernyő. 2) Az ernyős virágok kisebbik faja. V. ö. ERNYŐ.

ERNYŐS, (er-ny-ö-ös) mn. tt. ernyős-t v. -et, tb. ek. Ernyővel ellátott, árnyékos. Ernyős kocsi. Ernyős fa. Ernyős utazó. Ernyős virág.

ERNYÖVAS, (ernyő-vas) ösz. fn. Vas abroncs az ernyőben, különösen a kocsiernyőben.

ERNYŐZ, (er-ny-ő-öz) áth. m. ernyőz-tem, -tél, -ött. Ernyővel föd, takar; árnyékoz. Eső, nap ellen ernyőzni magát. Gyertya ellen ernyőzni a szemeket. Ernyőzni a hosszu útra menendő szekeret. A ház elejét sürü fák ernyőzik.

ERNYŐZÉS, (er-ny-ö-öz-és) fn. tt. ernyőzés-t, tb. ek. Ernyővel födés, takarás; árnyékozás.

ERŐ, (er-ő, 1. ER) fn. tt. erő-t. Személyragozva: erőm, erőd, ereje, erőnk, erőtök v. erejéték, erejök; eröim v. erejim, erőid v. erejid v. erői, ereji, erőink v. erejink, erőitek v. erejitėk, erőik v. erejik. (Ereim, ere

ERŐCSÜGGEDÉS, (erő-csüggedés) ösz. fn. Az erőnek alábbszállása, midőn hatása, működése fogy. Ez értelemben tulajdonkép az állati erőről használtatik. ERÖD, (er-ő-d) fn. tt. erőd-öt. Hadtud. ért. sánczokkal, bástyákkal stb. erősített hely, vár. (Fortalitium).

ERÖDÍT, (er-ö-d-ít) áth. m. erődít-ett, par. -8, htn. -ni v. —eni. Valamely helyet erőddé alakít. V. ö. ERÖD.

ERÖDÍTÉS, ERŐDITÉS, (er-ő-d-it-és) fn. tt. erődítés-t, tb. —ék. Épités, mely által valamely helyet eröddé alakítanak.

| lyel

ERÖDÚS, (erő-dús) ösz. mn. L. ERŐTELJES.
ERŐÉRZET, (erő-érzet) ösz. fn. Öntudat, mely-
valaki saját ereje felől bír, mely bátorságot

gerjeszt.
ERŐHATALOM, (erő-hatalom) ösz. fn. Általán
hatalom, melyet valaki erő által gyakorol; kénysze-
rités. Erőhatalommal venni meg az adót. Különösen,
jogtani ért. törvénytelen erőszak, melyet másnak sze-
mélye vagy jószága ellen használ valaki. Eröhatal-
mat követni el valaki házán. Erőhatalommal rontani
be a tilosba.

ERŐHATÁLY, (erő-hatály) ösz. fn. Hatály, vagyis siker, melyet a működő erő kifejt.

« ElőzőTovább »