373

ERDÉLYI ERDŐ

ERDŐALJA-ERDŐBIRTOKOS

374

t. i. ország. (Transylvania). Így mondák a régiek ezt stb. Magas fákkal benőtt nagyobb kerületü és terjeis: Havas elvő földe (Szabó Dávid), Duna elvő felső delmű föld. Sürü, ritka erdő. Tölgy-, cser-, bükk erdő, Magyarország (Heltai Krónikája). Béla király jegy- nyárfa erdő. Bakonyi erdő v. Bakony erdeje. Farkas zőjénél: Erdewelu (= Erdő-elv v. -elő). Ma is Ko-erdeje. Vértesi, csellényi erdő. Magas, sötét erdő. Maklosvárnak külvárosa Híd-elve nevezetű, azaz hídon kos erdő. Szabad erdő. Tilos erdő. Vadon erdő. Erdőtúl levő. Eléjön a szláv nyelvekben is; a román ár- re járni száraz ágért. diálu-nak mondja; törökül is erdel, melyek mind a magyarból kölcsönözvék. Az Érdy-codexben (Szent István király legendájában) eléjön Erdőség nevezete alatt is. Nagy-Magyarországtól megkülönböztetve Kis-Magyarországnak is neveztetett.

ERDÉLYI, (erdély-i) mn. tt. erdélyi-t, tb. —ek. 1) Erdélyből való. Erdélyi lovak. 2) Erdélyben készített, termett. Erdélyi gyertya. Erdélyi borok. 3) Erdélyben divatozó. Erdélyi törvények, szokások, beszédjárások. 4) Általán, Erdélyre vonatkozó, Erdélyt illető. Erdélyi utak, kereskedés. Erdélyi országgyülés. 5) Több nemzetség és család vezetékneve.

ERDÉLYIES, (erdély-i-es) mn. tt. erdélyies-t v. —et, tb. —ek. Erdélyi szokást mutató, erdélyi alakot viselő. Erdélyies viselet, táncz, beszédjárás. Erdé lyies lószerszám, kocsi.

ERDÉLYIESEN, (erdély-i-es-en) ih. Erdélyies

módon.

ERDÉSZ, (er-ed-ő-ész) fn. tt. erdész-t, tb. -ek. 1) Általán, erdők mivelésével foglalkodó, s ahhoz értő szakember. 2) Erdőségre felügyelő tiszt.

ERDÉSZET, (er-ed-ő-ész-et) fn. tt. erdészet-et. Minden, ami az erdők miveléséhez, fentartásához, czélirányos felosztásához, szóval az erdőkkel való bánásmódhoz tartozik.

ERDÉSZETI, (er-ed-ő-ész-et-i) mn. tt. erdészeti-t, tb. —ek. Erdészethez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Erdészeti ismeretek.

„Hová hová barna legény?
Az erdőre,

Száraz ágért sütni főzni
Menyekzőre."

„Száz meg száz madárhang

(Népd.)

Szól az árnyas erdőn, titkait beszélvén."

Arany.

Erdőre fát hordani. (Km.) azaz, fölösleges munkát tenni. Fától nem látja az erdőt. (Km.) Szálfa nem erdő. (Km.) Kihajtani az erdőre. Erdőben bujkálni, tanyázni. Szélesebb ért. kevesebb fából álló liget, sürüség. Kert alatti erdő. Kerek erdő. Nyirott erdő. Füzfa erdő. 3) Képes kifejezésben hasonlatosságul használtatva jelent sokaságot. Erdőként nyomultak elő az ellenség dárdái. Nő a haja, mint az erdő.

Törzse a növésre, származásra vonatkozó: ered, (ered-ő, erdő). Rokonai a régies magyar eresztvény, továbbá a szanszkrit ardh, (emel, növekedik), lat. ordior, arab erz stb.

ERDÖALJA, falu Erdélyben Küküllő megyében; helyr. Erdöaljá-n, -ra, -ról.

ERDŐ-ARANYOS, falu Kővár vidékében; helyr. -Aranyos-on, ra, —ról.

ERDŐBECSLÉS, (erdő-becslés) ösz. fn. Becslés, mely által az erdő értékét meghatározzák.

ERDŐBECSÜ, (erdő-bécsü) ösz. fn. Becsü, mely által az illető becsüszemély vagy személyek az erERDÉSZETILEG, (er-ed-ő-ész-et-i-leg) ih. Er- dőnek értékét meghatározzák, megbecsülik. V. ö. dészet szabályai, módja szerint. BECSÜ, BECSÜL.

ERDÉSZGYŰLÉS, (erdész-gyűlés) ösz. fn. Erdészek, mint illető szakemberek öszvejövetele, tanács-1. kozása az erdőmivelés ügyében.

ERDÉSZHÁZ, (erdész-ház) ösz. fn. Az erdőkre felügyelő tisztek, szolgák, illetőleg vadászok erdei háza, laktanyája.

ERDÖBELI, (erdő-beli) ösz. mn. Erdőben levő;

ERDEI.

ERDÖ-BÉNYE, mezőváros Zemplén megyében; helyr. -Bényé-n, -re, -ről.

ERDŐBÉR, (erdő-bér) ösz. fn. Bér, melyet az erdőnek, illetőleg erdő terményeinek használatáért

ERDÉSZISKOLA, (erdész-iskola) ösz. fn. Tan- fizetnek. intézet, melyben erdészek képeztetnek.

ERDÉSZKÖNYV, (erdész-könyv) ösz. fn. 1) Könyv, melyben az erdészetet illető törvények és rendeletek foglaltatnak. 2) Erdészethez, mint iparághoz tartozó ismeretek könyve. 3) Könyv, melyben az erdőre fordított költségek, az erdei jövedelmek stb. följegyezvék.

ERDÉSZLAK, (erdész-lak) ösz. fn. lásd: ER

DÉSZHÁZ.

ERDÖBERDÖ, (erdő-berdő) iker fn. Népmesékben használt kifejezés. A mesék hősei erdőnberdön bujdosnak keresztül.

ERDÖBIRÓ, (erdő-biró) ösz. fn. Közhatósági személy, ki az erdők körül eléforduló perekben, ügyekben, károkban az erdészi törvények vagy szokások szerént itél.

ERDÖBIRSÁG, (erdő-birság) ösz. fn. Birság, vagy is büntetés, melyre azok itéltetnek, kik az erdőkben kárt tettek.

ERDÖBIRTOK, (erdő-birtok) ösz. fn. Olyan birtok, mely erdőből áll.

ERDŐBIRTOKOS, (erdő-birtokos) ösz. fn. Kinek erdeje van.

ERDÖCSKE, (2), falu Sáros megyében; helyr.dőhegy-én, -re, -ről. -Erdőcskén, —re, -ről.

ERDÖCSÖSZ, (erdő-csősz) ösz. fn. Csősz, ki az erdőkre felügyel, hogy kár, lopás ne történjék bennök. Máskép : erdőkerülő.

ERDŐHIVATAL, (erdő-hivatal) ösz. fn. 1) GazERDÖD, mezőváros Szathmár megyében, és fa- dasági, tiszti kar, melynek hivatása az erdőkre felERDÖD, mezőváros Szathmár megyében, és fa-ügyelni, azokat jó karban tartani, s belőlök hasznot lu Verőcze megyében; helyr. Erdöd-ön, —re, ―ről. hajtani. 2) A tisztség egyes ága, melyet az erdőre Beregh megye régi neve is Erdöd (Jerney). ügyelő, erdősz stb. visel.

ERDŐ-KÖVESD, falu Heves megyében; helyr. ·Kövesd-én, —re, —ről.

ERDÖRONTÁS-ERDŐ-SZENTGYÖRGY 378

ERDÖRONTÁS, (erdő-rontás) ösz. fn. Mindenféle kártétel akár a növekedő fiatal erdőben, akár a nagy fákban, pl. midőn a pagonyt a marhákkal meg

ERDŐKÖZ, (erdő-köz) ösz. fn. Vidék, térség, melyet erdők vesznek körül. Bakonybél és Zircz, er-rágatják. dőközben feküsznek.

ERDÖKÖZI, (erdő-közi) ösz. mn. Erdőközben levő, fekvő, vagy onnan való. Erdőközi faluk, puszták, irtások. Erdőközi lakosok.

ERDŐL, (er-d-ő-1) áth. m. erdől-t. Erdőt vág, vagy az erdő fáinak száraz ágait tördeli. Innen ágerdőlő, azaz szárazágszedő.

ERDŐLAKOS, (erdő-lakos) ösz. fn. Aki erdőben, erdők között lakik.

ERDŐLEGELŐ, (erdő-legelő) ösz. fn. Legelő az erdei fák alatt vagy között; harasztos, cserjés, csalitos legelő.

ERDÖLÉS, (er-d-ő-1-és) fn. tt. erdőlés-t, tb. -ek. Erdővágás; erdő ágainak lebotolása. Ágerdölés. Különösen az erdőnek évenként rendszeres osztályok szerénti vágása.

ERDÖLL, falu a Végvidéken a szluini ezredben; helyr. Erdöll-be, -ben, -ből.

ERDÖLOPÁS, (erdő-lopás) ösz. fn. Mindenféle lopás, mely az erdei terményekben történik, pl. falopás, gubacslopás stb.

ERDÖLÖBÉR, (erdőlő-ber) ösz. fn. Bér, melyet valaki azért fizet, hogy az erdőböl bizonyos minőségü és mennyiségü fát vághasson.

ERDÖPÉNZ, (erdő-pénz) ösz. fn. 1. ERDŐ

LÖBÉR.

ERDÖMANÓ, (erdő-manó) ösz. fn. Mesés szellem, gonosz lélek, mely az erdőkben tanyázni mondatik.

ERDÖMEGYE, (erdő-megye) ösz. fn. Megye, mely az erdővágásokat elválasztja, egyszersmind közlekedési út gyanánt szolgál. V. ö. MEGYE.

ERDÖRONTÓ, (erdő-rontó) ösz. fn. Aki bármely módon kárt tesz az erdőben.

ERDÖS, (er-d-ő-s) mn. tt. erdős-t v. —et, tb. ―ek. Erdőkkel benőtt, bővelkedő. Erdős vidék, erdős hegyek, erdős hely, erdős sziget.

ERDÖSFA, falu Szala megyében; helyr. Erdősfá-n, -ra, -ról.

ERDŐSÉG, (er-d-ő-ség) fn. tt. erdőség-et. Több erdőnek öszvege, messze kiterjedt erdők; erdős hely. Bakonyi, vértesi, pilisi, mátrahegyi erdőség. Az Érdycodexben am. Erdély (noha itt szintén eléjön Erdel is erdeli vajda). „És Erdőség az időtül fogva Magyarországhoz hallgatott mind ez ideiglen.

ERDŐSHÁZA, puszta Somogy megyében; helyr. Erdősházá-n, -ra, —ról.

ERDŐSÖDIK, (er-ed-ő-s-öd-ik) k. m. erdősödtem, ―tél, —ött. Erdőssé kezd lenni, erdőkkel benő. Erdősödik a folyó melléke, midőn az árviz hozta famagok kikelnek, s elsarjadzanak rajta.

ERDÖSÜL, (er-ed-ő-s-ül) önh. lásd: ERDŐ

SÖDIK.

ERDŐSZ, ERDŐSZET, stb. 1. ERDÉSZ, ER

DÉSZET.

ERDÖSZÁDA, falu Szathmár megyében; helyr. Erdőszádá-n, -ra, -ról.

ERDŐSZAK, (erdő-szak) ösz. fn. Az erdőnek egyes osztálya, része, pl. egy-egy vágás; vagy oly rész, melynek külön-külön kerülői, vadászai vannak.

ERDŐSZAKÁL, falu Erdélyben, Thorda megyében; helyr. Erdőszakál-on, —-ra, —ról.

ERDŐSZAKMÁNY, (erdő-szakmány) ösz. fn. Néhai jobbágyi munka, melyet úrbér szerént az uraság erdejében végezniök kellett, milyenek a pagonyok nyesése, favágás stb.

ERDÖMESTER, (erdő-mester) ösz. fn. Erdőkre felügyelő tiszt, kinek igazgatása alatt vadászok, ke- ERDÖSZÁMADÁS, ERDŐSZÁMVETÉS, (errülök, s egyéb alsó rendü erdei szolgák vannak; más-dő-szám-adás v. -szám-vetés) ösz. fn. Számadás az erkép vadászmester, fövadász. dőkre fordított költségekről, és a belőlök kapott jövedelemről.

ERDÖMIVELÉS, (erdő-mivelés) ösz. fn. Az erdőknek bizonyos szabályok szerénti ültetése, ápolása és fentartása.

ERDŐSZÁMLA, (erdő-számla) ösz. fn. Számla, gazdasági könyvekben, mely az erdő állapotát, kü

ERDŐMORAJ, (erdő-moraj) 1. ERDŐZUGÁS.lönösen az erdőre fordított kiadásokat és az erdő jö-
ERDÖNYARGALÓ, (erdő-nyargaló) ösz. fn. vedelmeit mutatja ki. V. ö. SZÁMLA.
ERDŐSZÉK, (erdő-szék) ösz. fn. Itélő biróság,
ERDÖÖRZŐ, (erdő-őrző) ösz. fn. 1. ERDŐ-mely az erdők körül eléforduló ügyeket, pereket el-

Lóháton járó erdőkerülő, lovas erdőcsősz.

ERDŐRENDELET, (erdő-rendelet) ösz. fn. Felsőbb rendelet, mely az erdők mivelése és fentartására czélzó szabályokat foglalja magában.

ERDÖRITKITÁS, (erdő-ritkitás) ösz. fn. A sü

intézi.

ERDŐSZÉL, (erdő-szél) ösz. fn. Az erdőnek külső kerülete, mely az erdőhatárra dől. Erdőszélen legtöbb károk történnek a fákban.

ERDŐSZEMLE, (erdő-szemle) ösz. fn. Az er

rüen nőtt erdei fáknak közben-közben kivágása, vagy dő állapotának hivatalos megtekintése, megvizsgálása. az erdő egyes tábláinak vágás alá vevése, kipusztítása.

ERDÖROBOT, (erdő-robot) ösz. fn. 1. ERDŐ

SZAKMÁNY.

ERDŐ SZENGYEL, falu Erdélyben, Thorda megyében; helyr. Szengyel-én, —re, —ről.

ERDŐ-SZENTGYÖRGY, falu Erdélyben, Maros székben; helyr. -Szent-György-ön, —re, -ről.

379

ERDŐSZET—ERDŐÚT

ERDŐÜGYELŐ-EREDENDŐ

380

ERDŐSZET, 1. ERDÉSZET.

ERDÖÜGYELÖ, (erdő-ügyelő) ösz. fn. Felsőbb

ERDÖSZFAJD, (erdösz-fajd) ösz. fn. Fajdnemű rangu erdésztiszt, ki az erdőkre, s az erdei alsóbb tisztekre felvigyáz.

madarak faja, mely erdőkben lakik.

ERDŐSZOLGA, (erdő-szolga) ösz. fn. Általános neve minden alsórendü erdei cselédnek, milyenek

a csőszök, kerülők stb.

ERDŐSZOLGÁLAT, (erdő-szolgálat) ösz. fn. Szolgálat, melyet valaki az erdők körül végez, pl. a csőszök, kerülők, erdőnyesők, favágók stb. szolgálata.

ERDŐ-SZOMBATTELKE, falu Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Szombattelkén, re,

-ről.

ERDÖVADÁSZ, (erdő-vadász) ösz. fn. Valamely erdő területén szolgáló, s arra felügyelő vadász. ERDŐVÁGÁS, (erdő-vágás) ösz. fn. 1) Az erdő fáinak kivágása. 2) Az erdőnek egyes osztályai, melyek évsor szerént, pl. a kemény fánál, rendszerént hatvanadik év után fejsze alá kerülnek.

ERDÖVÉG, falu Szerém megyében; helyr. Erdővég-én, -re, -ről.

ERDÖZUGÁS, (erdő-zugás) ösz. fn. A sürű szálas erdőnek sajátságos moraja, midőn a szél a fák ERDŐTAN, (erdő-tan) ösz. fn. Tan, az erdőül-hathatván, itt minden csendben nyugszik. felső magas részét mozgásba hozza, alúlra pedig nem tetés, erdőnevelés, és annak czélirányos használása felől.

ERDÖTANÁCSNOK, ERDŐTANÁCSOS, (erdő-tanácsnok v. -tanácsos) ösz. fn. A rendszerezett nagyobb urodalmi erdőszhivataloknál tanácsos czímmel biró erdőigazgató.

ERDŐTANINTÉZET, (erdő-tan-intézet) ösz. fn. Intézet, melyben erdőtani ismeretekre oktatják az illető tanítványokat, erdészeti iskola.

ERDŐTELEK, falu Heves megyében, helyr. Erdőtelek-én, -re, —ről.

ERDÖTENYÉSZTÉS, (erdő-tenyésztés) ösz. fn. Erdei fák szaporitása; a gazdaság azon ága, mely az erdők mivelésével foglalkodik.

:

ERE, (er-e) régies fn. tt. erét. Gyeplő vagy fék, melylyel t. i. a lószáját megeresztik, vagy visszarántják. Megvan az uigur nyelvben is.

ERED, (er-ed) önh. m. ered-tem, —tél, —étt v. ered-t. Az ér gyökből származván (1. ÉR fn.), 1) érré lesz. Kiható ragu nevet kiván. A Vág, Sajó és Am. ér gyanánt fakad, kifakad, folyást kap, foly, Hernád a Király-hegyből erednek. Ez a vér orromból eredt. Ered a bor a csapra ütött hordóból. 2) Távolitó vagy kiható ragu nevekkel, am. származik, szakad. Sz. István király Árpádtól, vagy Árpád véréből eredt. A magyarok Ázsiából eredtek Európába. 3) Támad, keletkezik. Hirtelen nagy szél eredt. 4) Tulajdonitó ragu névvel, am. valamihez nagy hatással fog, naERDŐTISZT, (erdő-tiszt) ösz. fn. Minden tiszt, gyon neki indúl. Útnak eredni. Sirásnak, szomorúságki az erdészeti hivatalhoz tartozik, milyenek erdő-nak, bánatnak, nevetésnek eredni. Neki ered a futásfelügyelő, erdőigazgató, erdőispán, erdőmester, erdő- | nak, a beszédnek. Neki ered az esésnek v. neki ered az irnok. eső, hó. 5) Beható ragu névvel am. bele kap. Szóba eredni, beszédbe, perbe eredni valakivel. 6) Megyen, kivált a régieknél. „Mert erede az császárhoz." Katalin verses legendája. „És igy kierede ő zarándoklatjának helyéből." (Bécsi cod.) És egyembe eleredének és jutának Bethlehembe." (Ugyanott). 7) Parancsoló módban am. menj, takarodjál, lódúlj. Eredj innen! Eredjetek! de buzditó értelemben is. Két isten nyit pályát a Hit s Szerelem Eredj s a nemes szív s isteni értelem, Mutasd meg, mit érnek."

ERDŐTISZTSÉG, (erdő-tisztség) ösz. fn. 1) Az erdőtisztek öszvege, testülete. 2) Erdészeti hivatal. Erdőtisztséget viselni.

ERDÖTÖRVÉNY, (erdő-törvény) ösz. fn. Törvény, vagy törvények öszvege, melyek az erdőkre

nézve hozattak.

ERDÖTÖRVÉNYKÖNYV, (erdő-törvény-könyv) | ösz. fn. Törvénykönyv, melyben az erdőket illető törvények foglaltatnak.

ERDÖTUDOMÁNY, (erdő-tudomány) ösz. fn. Az erdőmivelést, erdőtenyésztést illető tanok rendszeres foglalata, eléadása.

ERDŐTUDOMÁNYI, ERDŐTUDOMÁNYOS, (erdő-tudományi v. -tudományos) ösz. mn. Erdőtudományt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Erdőtudományi leczkék, eléadások.

ERDÖTULAJDONOS, (erdő-tulajdonos) ösz. fn. 1. ERDŐBIRTOKOS.

ERDÖURASÁG, (erdő-uraság) ösz. fn. Erdővel biró uraság; uraság, kihez valamely erdő tartozik. Ki itt az erdőuraság?

ERDŐÚT, (erdő-út) ösz. fn. Út az erdő vágásai vagy osztályai között, mely megyéül is, közlekedésül is szolgál.

Kazinczy Ferenczhez Kis János. Öszvetételei: elered, megered, kiered. Elered az orra vére. Elered a csapraütött bor. Megered az eső, zápor. Megered az elültetett fa.

EREDENDO, (er-ed-end-ő) mn. tt. eredendő-t. Tulajdonkép annyit tenne, mint, ami eredni, támadni, származni fog. Keresztény vallási értelemben jelent olyasmit, mi Ádámtól kezdve apáról fiúra száll, mi az első embertől származva által megy az egész emberi nemre. Eredendő bün (Peccatum originale), Ádám büne, melyet elkövetvén, a természetfölötti isteni kegyelmet elvesztette, és a bűnökre hajlandóvá lön, s mely veszteség és rosz hajlam, az Ádámtól származott egész emberi nemre elterjede.

EREDÉS, (er-ed-és) fn. tt. eredés-t, tb. -ék. 1) Valaminek ér gyanánt kifolyása. 2) Származás, keletkezés. V. ö. ERED. Pannoni tő-eredés (Horv. E.)

MÉNY.

--EREG, (er-ég) ösz. képző, aprózva gyakoriEREDET, (er-ed-et) fn. tt. eredet-ét. 1) Vala-tó értelemmel : bizs-ereg, did-ereg. Az elsőt is ejthetni minek keletkezete, támadata, kezdete. Ez a dolog ere- zárt é-vel ér-ég. dete. Gonosz eredetnek gonosz a vége. (Km.) 2) Származat. Magyarok eredete. V. ö. ERED, és EREDETI.

EREDETI, (er-ed-et-i) mn. tt. eredeti-t, tb. -ek. Ami az első forrásból ered, származik; ami nem más vagy mások közbejártával, vagy példájára, hanem közvetlenül sajátmagunkból van merítve. Eredeti gondolat, mely saját elménk szüleménye. Eredeti szinmű. Eredeti költemények. Eredeti nyelv, mely nem más elemeiből vagy romjaiból készült. Eredeti festés (nem másolat). Eredeti aláirás (az aláirónak tulajdon kezeirása). Eredeti oklevél. Eredeti ember, kinek sajátságos, és másokat épen nem követő cselekvésmódja, szokásai vannak. Használják főnév gyanánt is. A másolatot öszvehasonlítani az eredetivel. Ezen másolat az eredetivel mindenben megegyezik.

EREDETILEG, (er-ed-et-i-leg) ih. Eredeténél fogva, eredetére nézve.

EREGEL, (er-eg-el) önh. m. eregel-t. 1) Lassan mendegél, folydogáló ér módjára előbb-előbb halad. Székely szó. 2) Csoportosan mendegél. Eregelnek a juhok.

EREGÉL, 1. EREGEL.

EREGET, (er-e-get v. er-eg-et) áth. m. erẻgettem, -tél, -ett, par. eregess. 1) Egymás után folyat, ér gyanánt elfolyni készt, enged. Elereget. Zúgó által rétre eregetni a vizet. Korsókba eregetni a bort. 2) Egymás után menni hagy, bocsát. Vége a háborunak, eregetik a katonákat. Istállóból eregetik a lovakat, ökröket. Eregetni a foglyokat. Haza eregetni az iskolás fiúkat. 3) Küldözget, bocsátgat. Kémeket eregetni az ellenség földére.

EREDETISÉG, (er-ed-et-i-ség) fn. tt. eredetiség-et. 1) Tulajdonság, melynél fogva valami nem utánzás, vagy mások követése, majmolása által származott, hanem első forrásból, a cselekvőnek önere-ről a fákat. Leeregetni a borokat a pinczébe. jéből vette kezdetét, származását. Gondolat, költe

Öszvetételek: Beeregetni a vizet a csatornába. Eleregetni az apró halakat. Kieregetni a borjúkat a mezőre. Leeregetni a pallásról a zsákokat. Leeregetni a hegy

ERÉGETÉS, (er é-get-és) fn. tt. erégetés-t, tb.

mény eredetisége. Oklevél, festemény eredetisége. 2) Aek. Cselekvés, mely által valamit vagy valakiket cselekvési, társalgási módnak sajátossága, tiszta egye-eregetünk. V. ö. ERÈGET.

disége, mely a köz cselekvési és társalgási módtól egészen elüt. Ezen ember tetteiben és beszédében sok eredetiség van.

EREDMÉNY, (er-ed-mény) fn. tt. eredmény-t, tb. -ek. Ami valamely vizsgálat, megtekintés, kutatás, számitás stb. után ered, elétünik; ami mintegy kifoly valamiből. Ezen könyv hosszas, és mély gondol

kozás eredménye. Két oklevél lett kutatásaim eredménye. Fáradságomnak nem lett semmi eredménye. Szélesebb ért. minden, ami valamiből ered, következik. Íme, ez az eredménye könnyelműségednek.

EREDMÉNYDÚS, (eredmény-dús) ösz. mn. Aminek nagy sikere, sok következménye van. ménydús kutatások.

Ered

EREDMÉNYEZ, (er-ed-mény-éz) áth. m. eredményéz-tem, -tél, -étt. Valamiben bizonyos eredményt szül. Jól fölszerelt gazdaság aránylag több jövedelmet eredményez.

EREJEDZÉS, (er-ej-ed-z-és) fn. 1. ERJEDZÉS.
EREJEDZIK, (er-ej-ed-z-ik) k. 1. ERJEDZIK.
EREK, (1), (er-ek) fn. tt. erek-et. Födött folyo-
só, tornácz, eresz, erkély. L. ERKÉLY.

FELSŐ-, puszták Pest megyében; helyr. Erek-én,
EREK, (2), puszta Szala megyében; ALSÓ—,
FELSŐ-, puszták Pest megyében; helyr. Erek-én,

―re, -ről.

EREKLYE, (latin: reliquiae-ből kölcsönzött) fn. tt. ereklyét. Tulajd. és kereszt. kat. ért. a szentek maradványa, pl. csontok, vagy egész tagok, testrészek. Szélesebb ért. a szentek által viselt ruhadarabok. Ereklyéket gyüjteni. Ereklyéket tiszteletben tartani. Szentek ereklyéi. Alkalmazott ért. emlék, mely tiszteletben tartatik.

EREKLYETARTÓ, (ereklye-tartó) ösz. fn. 1.

EREKLYETOK.

EREKLYETOK, (ereklye-tok) ösz. fn. Tok, melyben ereklye vagy ereklyék tartatnak. Ily ereklyetokok láthatók az oltárokon.

EREDMÉNYTELEN, (er-ed-ményte-len) mn. tt. eredménytelen-t, tb. —ék. Eredmény nélküli, a minek semmi eredménye. Mint igehatározó: eredmény-ből telenül, eredmény nélkül.

ERELEM, (er-elem) ösz. fn. Eredeti elem, melya testek öszveállottak (Urstoff). Jobban: öselem. ERÉLY, (er-ély, erő szótól) fn. tt. erély-t, tb.

EREDŐ, (1), (er-ed-ő) mn. tt. eredő-t. Ami ered,ek. Jeles tulajdonság, melynél fogva valaki szelle

származik.

EREDŐ, (2), (1. fönebb) fn. tt. eredő-t. Elmenő, útra készülés. Már régen eredőben van. Régóta fújja az eredőt. Élnek vele Balaton vidékén.

mi erőt fejt ki tettei által, midőn nem gyáván, nem hanyagul, nem félénken, hanem bátran, s működőleg viseli magát. Különösen, főnöki, elöljárói, hatósági tulajdonság, mely a nyilvános igazgatást minden ne