ELRENDEZ, (el-rendez) ösz. áth. Mindent saját illő helyére tesz, rendbe hoz, kellő működésére igazít, azt eszközli, hogy minden rendén, maga rendében legyen, vagy maga rendében menjen; több tárgyból öszvefüggő egészet szerkeszt, állit öszve. Elrendezni a levéltári irományokat, okleveleket. Elrendezni valamely bonyolodott ügyet. Elrendezni valamely innepélyt, pompás lakomát. V. ö. RENDEZ. ELRENDEZÉS, (el-rendezés) ösz. fn. Cselekvés, melynél fogva holmit, vagy valamit elrendezünk. V. ö. ELRENDEZ. Gyüjtemények, levéltárak elrendezése. ELRENDÉZKEDIK, (el-rendezkedik) ösz. k. Maga magát elrendezi, azaz szoros értelemben vett rendbe szedi, szerkeszti, öszvefüggő egészszé alkotja. Sok bajba kerül, míg ujonnan öszveállott testületek, társaságok elrendezkednek. V. ö. RENDEZKEDIK. ELREPPENT, (el-reppent) ösz. áth. Hirtelen, sebesen elrepülni enged vagy késztet. Elreppenteni a kibocsátott madarat. Elreppenteni a puskagolyót. ELRÉPÜL, (el-répül) ösz. önh. Repülve eltávozik, elszáll. Elrepülnek fészkeikből az anyányi madarak.V. ö. REPÜL. ELRESTEL, (el-réstel) ösz. áth. Valamit tunyaságból elmulaszt; az időt henyén tölti el. V. ö. EL, és RESTEL. Elrestelte, amit rábíztam. Elrestelte az egész napot. Tisza mellett : elresteskedte. ELRESTESKEDIK, (el-resteskédik) ösz. k. Folytonosan resteskedik. Heteken át elresteskedik. ÁtELRENYHED, (el-renyhed), ösz. önh. Renyhé-hatólag : restségből elhanyagol; restül eltölt. V. ö. vé, azaz tunyává, restté lesz. V. ö. RENYHE. ELRENYHÍT, (el-renyhít) ösz. áth. Renyhévé tesz. V. ö. RENYHE. ELRENYHÜL, (el-renyhül), 1. ELRENYHED. ELREPDĖS, (el-répdės) ösz. önh. Repdesve elszáll, eltávolodik. Elrepdesnek, ismét visszarepdesnek a házi galambok. ELREPED, (el-reped) ösz. önh. Repedve eltörik, elhasad, elválik. Elreped a cserépedény, vasfazék. Elreped a ruha. Elreped a fal. V. ö. EL, (2) és REPED. ELREPEDÉS, (el-repedés) ösz. fn. Állapot, midön valami elreped. V. ö. ELREPED. ELREPEDEZ, (el-repedéz) ösz. önh. Folytonosan vagy gyakran, vagy több irányban repedve eltörik, elszakad, elválik. Elrepedez a tüskékbe akadozó foszlányruha. Elrepedeznek földrengés alatt a falak. Elrepedez nagy szárazságban a föld. V. ö. EL, (2) és REPEDEZ. ELRĖPĖS, (el-répés) ösz. önh. 1. ELRÉPDĖS. ELREPESZT, (el-repeszt) ösz. áth. Repesztve elhasít, elszakaszt, ketté választ. Elrepeszteni a roszul irt levelet. Elrepeszteni a szegbe akadt ruhát. V. ö. EL, (2) és REPESZT. ELRÉPÍT, (el-rėpít) ösz. áth. Szárnyakra bocsát, elrepülni hagy, enged. Elrepíteni kalitkából a madarat. Átv. ért. nagy sebességgel elszállít, eldob. Parittyával elrepíteni a követ. Elrepíteni puskából a golyót. V. ö. RÉPÍT. Önhatólag mondjuk a madárfiakról, midőn ezek már megerősödvén, fészköket elhagyják és szárnyra kelnek. A fecskefiúk már elrepítettek. ELREPPEN, (el-reppen) ösz. önh. Hirtelen, nagy sebességgel szárnyra kelve elrepül, elszáll. Elreppennek a puskalövéstől a megijedt galambok. Átv. ért. sebesen eltávozik, eltűnik. A gondolatok messze földre elreppennek. Elreppen az idő. Elreppennek az ifju kor évei. ELRESTEL. ELRESTÜL, (el-restül) ösz. önh. Restté, tunyává, henyévé lesz egészen. Dologtalan élet miatt elrestülni. Nagy melegben elrestülni. V. ö. REST. ELRÉSZEGÉSĖDIK, (el-részegésėdik) ösz. k. A mértéktelen ivásnak egészen neki adja magát. Bújában elrészegesedik. ELRÉSZEGÜL, (el-részegül) ösz. önh. Részeggé iszsza magát; addig iszik, míg józanságát egészen el nem veszti. Szokottabban: lerészegül. ELRESZEL, (el-reszel) ösz. áth. Reszelővel, ráspolylyal vagy más hasonnemű eszközzel elkoptat, elvásít, elcsiszol. Elreszelni az ajtózárt. Elreszelni a levesbe való tésztát. Elreszelni a patkólandó ló körmét. Tréfás köznépi nyelven és átv. ért. elreszelni v. elriszálni a tánczot, azaz far-riszálva vagy fintorgatva és aprózva eljárni. A nőszemélyekről mondják. ELRETESZÉL, (el-reteszél) ösz. áth. Reteszszel elzár valamit. V. ö. RETESZ. ELRETTEN, (el-retten) ösz. önh. Remegéssel párosult hirtelen ijedés fogja el. Elrettenni valamely véletlen veszély első látására. V. ö. RETTEN. ELRETTENT, (el-rettent) ösz. áth. 1) Remegéssel párosult hirtelen ijedésbe hoz. Az ellenágyúk megdördülése elrettenté a város lakóit. 2) Valamitől elijeszt. Tengertől, vadon erdőségtől elrettenteni az utasokat. V. ö. EL, (2) és RÈTTENT. ELRETTENTÉS, (el-rettentés) ösz. fn. Ijesztés neme, mely által valakit elrettentünk, rettenésbe hozunk. ELREVED, (el-reved) ösz. önh. Belső romlás, rohadás által elvész, elpurhásodik. Használtatik leginkább a növényekről, különösen a fákról. Vízben elrevednek idővel a karók. Elrevednek az agg fák. V. ö. REVED, ROHAD. ELREVESĖDĖS, (el-revesédés) ösz. fn. Növények romladozó állapota, midőn elrevesednek. V. ö. ELREVESEDIK. ELREVESÉDIK, (el-revesédik) ösz. k. A rev vagy roh, vagy rohadás elterjed benne; elpurhásodik. V. ö. REVES. ELREZEL, (el-rezel) ösz. áth. Pórias nyelven, valamit saját ganéjával becsunyít, elrutit. Elrezelte magát. Elrezelte gatyáját. V. ö. REZEL. ELREZZEN, (el-rezzen) ösz. önh. Valamitől rezzenve, azaz kissé megijedve elvonul, elhuzódik, eltávozik. Tapsolásra elrezzennek a verebek. V. ö. EL, (2) és REZZEN. ELRÉZZENÉS, (el-rézzenés) ösz. fn. Ijedési állapot, midőn az ember vagy más állat valamitől elrezzen. ELREZZENT, (el-rézzent) ösz. áth. Egy kevéssé megijesztve eltávolít. A kutyaugatás elrezzentette a tolvajokat. V. ö. EL, (2) és RÉZZENT. ELREZZENTÉS, (el-rézzentés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit elrezzentünk. ELRIAD, (el-riad) ösz. önh. 1) Hirtelen elkiáltja magát, péld. kit a kutya véletlenül megkap, vagy általán, aki valamely nagy veszélytől megijed. Elriad, kinek a fogát kirántják vagy sebészi vágást tesznek rajta. 2) Riadva, rettenve elmegy, eltávozik. ELRIADÁS, (el-riadás) ösz. fn. 1) Riadó hangon kitörő kiáltás. 2) Riadva eltávozás. V. ö. ELRIAD. ELRIP, (el-rip) ösz. áth. Székely tájszó, am. elhajt, elüz, elkerget, mintegy rivalva eltávolít. ELRIPACSOSODIK, (el-ripacsosodik) ösz. k. A ripacsok, azaz himlőhelyek, csécshelyek elterjednek rajta. Nagy himlőben elripacsosodott a képe. Egyébről is mondatik, midőn ripacsok, repedések, kérges sebhelyek támadnak rajta. A föld a szárazságban elripacsosodik. V. ö. RIPACSOS. ELRIVASZT, (el-rivaszt) 1. ELRIASZT. ELROBBAN, (el-robban) ösz. önh. Rob hangot adva sebesen elmegy, eltávozik. Épen ekkor robbant el mellettünk egy kocsi. ELROBOG, (el-robog) ösz. önh. Robogva elhalad, elmegy, eltávozik. ELROHAD, (el-rohad) 1. ELROTHAD. ELROHASZT, (el-rohaszt) 1. ELROTHASZT. ELROMBOL, (el-rombol) ösz. áth. Rombolva eldarabol, eltördel, romokba dönt. V. ö. ROMBOL. Elrombolni a város falait. Ágyúkkal elrombolni az ellenség sánczait. ELROMBOLÁS, (el-rombolás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit elrombolunk. V. ö. El ROMBOL. ELROMLÁS, (el-romlás) ösz. fn. Szenvedő állapot, midőn valami elromlik. V. ö. ezt. ELROMLIK, (el-romlik) ösz. k. Eredetileg, rommá válik, romokra szakadoz, törik. Elromlanak az elhagyott épületek, várak. Elromlanak a vízmosta töltések. V. ö. ROM, ROMLIK. Köz ért. épségét, riasztja az úton játszó gyermekeket. Átv. ért. akármely czélszerüségét elveszti; használhatlanná leszen. El ELRIASZT, (el-riaszt) ösz. áth. Valakit riadva, azaz rákiáltva elijeszt, eltávolít, elűz. A kocsis el eszközzel és móddal elijeszt. Puskával, bottal elriasztani a tolvajokat. V. ö. EL, (2) és RIASZT. ELRIASZTÁS, (el-riasztás) ösz. fn. Ijesztés neme, mely által valakit elriasztunk. ELRIBANCZOSODIK, (el-ribanczosodik) ösz. k. 1) Elrongyosodik. 2) Arcza himlő által elcsúfúl, s mintegy rongyossá leszen. V. ö. RIBANCZ, RIBANCZOS. ELRIKKANT, (el-rikkant) ösz. áth. Visszaható névmással használtatik, s annyit tesz, mint éles, magas hangon elkiáltja magát. Elrikkantom magamat, elrikkantod magadat, elrikkantja magát stb. V. ö. RIKKANT. ELRIKKANTÁS, (el-rikkantás) ösz. fn. Rikkantó hangú kitörés, elkiáltás. ELRINGAT, (el-ringat) ösz. áth. Ringatva elaltat. Elringatni a kisdedet. Átv. ért. kéjbe, gyönyörökbe merítve testi és lelki erejének szilárdságától megfoszt, s mintegy álomba, álomkórba szenderít. Különféle élvezetekkel ringatni el a népeket. ELRINGATÁS, (el-ringatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit tulajd. vagy átv. értelemben elringatunk. ELRIOGAT, (el-riogat) ösz. áth. Gyakori kiáltások által elijeszt, eltávoztat, elűz. A tilosból elriogatni a barmokat. V. ö. RIOGAT. romlik a kőbe vágott fejsze. Elromlik rosz vagy sovány legelön a marha. Elromlik a tisztátalanul tartott bor. Elromlik nedves helyen a liszt, gabona. Elromlik sárban, vízben a ruha. Elromlik az őszi esöktől az út. Átv. ért. erkölcstelenné lesz. Roszak társaságában elromlanak az ifjak. ELROMOL, (el-romol) ösz. önh. Köz szokás szerént egy értelemben vétetik az elromlik igével. Különbségökről 1. ROMLIK és ROMOL. ELRONCSOL, (el-roncsol) ösz. áth. Valamit roncsolva szétzúz, eltép. V. ö. EL, (2) és RONCSOL. A kocsikerék elroncsolta fejét. A leomlott ház elroncsolta a bútorokat. ELRONCSOLÁS, (el-roncsolás) ösz. fn. Ron csolva szétzuzás. ELRONCSOLÓDÁS, (el-roncsolódás) ösz. fn. Roncsos darabokra zúzódása, töredezése, szakadozása valamely testnek. ELRONCSOLÓDIK, (el-roncsolódik) ösz. belsz. Apró részekre töredezve, szakadozva vagy öszvezuzódva elromlik. V. ö. RONCSOL, RONCSOLÓDIK. ELRONDÍT, (el-rondít) ösz. áth. Rondává tesz. V. ö. RONDA. Elrondítani a házat, szobát, falakat. Különösen, szeméttel, ganéjjal, húgygyal elrutít. Az utczai vizellők elrondítják a szögleteket. ELRONDÍTÁS, (el-rondítás) ösz. fn. CselekELRIOGATÁS, (el-riogatás) ösz. fn. Riogatás vés, mely által valamit elrondítanak, rondává tesz által elüzés, elkergetés, elijesztés. nek. V. ö. RONDA. lesz. V. ö. RONDA. A sepretlen városi utczák elron- | HATATLAN. dúlnak. ELROP, (el-rop) ösz. áth. Eljárja, t. i. a tánELRONDULÁS, (el-rondulás) ösz. fn. Rondává czot, eltánczol. V. ö. ROP. Ritka használatu tájszó, levés; elmocskosodás, elcsunyulás. valamint maga az egyszerü rop is. ELRONGÁL, (el-rongál) ösz. áth. Folytatólag, lassanként, ízenként elront. A csatangoló marha elrongálja a kerítéseket, árkokat. A gyakori áradások elrongálják a töltéseket. V. ö. EL, (2) és RONGÁL. ELRONGÁLÁS, (el-rongálás) ösz. fn. Gyakori cselekvés, mely által valamit elrongálunk. V. ö. ELRONGÁL. ELRONGYOL, (el-rongyol) ösz. áth. Rongyig elhasznál, rongyokká szakgat valamely ruhaneműt. Elrongyolni egy télen több nadrágot. V. ö. RONGY. ELRONGYOLÁS, (el-rongyolás) ösz. fn. Valamely szövetnek, különösen ruhaneműnek rongyokra szakgatása, viselés által elnyüvése. ELRONGYOLLÁS, (el-rongyollás) ösz. fn. Valamely ruhaneműnek rongyokká elszakadása, elmál lása. V. ö. ELRONGYOLLIK. ELRONGYOLLIK, (el-rongyollik) ösz. k. Rongyokra szakadoz, rongygyá válik. Ócska ruháim elrongyollottak. Elrongyollottak ami lelkeink, mint ama foltos köpönyeg. (Szirmay Hung. in Par.) V. ö. RONGY. ELRONGYOLÓDÁS, (el-rongyolódás) 1. EL RONGYOLLÁS. ELRONGYOLÓDIK, (el-rongyolódik) ösz. belsz. 1. ELRONGYOLLIK. ELRONGYOSODÁS, (el-rongyosodás) ösz. fn. Állapot, midőn valaki elrongyosodik, azaz ruhája rongyokra elszakadoz. V. ö. ELRONGYOSODIK. ELRONGYOSODIK, (el-rongyosodik) ösz. k. Emberről mondják, kinek ruhája rongyokra elszakadoz, midőn rongyossá lesz. Elrongyosodik a koldús, és elrongyollik v. elrongyolódik a szüre. V. ö. RON GYOS. ELRONT, (el-ront) ösz. áth. Eredetileg, rommá változtat el, rommá tesz (rom-t). Az árvíz elrontja a gátokat, töltéseket. Köz ért. valaminek épségét, czélszerűségét elveszi, valamit használhatlanná tesz. A sok esőzés elrontja az utakat. Por, tüz, füst, szeszes italok elrontják a szemeket. A nagy hajtogatás, és szertelen teher elrontja a vonó marhát. Sok fiatal ember időnek előtte elrontja magát. Átv. ért. erkölcstelenné tesz. Rosz példával elrontani valakit. ELRONTÁS, (el-rontás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit, vagy átv. ért. valakit elrontunk. V. ö. ELRONT. ELRONTATLAN, (el-rontatlan) ösz. mn. Amit el nem rontottak, teljes épségében, egész állapotában fenn levő. Igehatározólag: am. elrontatlanul. ELRONTHATATLAN, (el-ronthatatlan) ösz. mn. Akit vagy amit elrontani nem lehet. V. ö. ELRONT. Elronthatatlan jellemü ember. Elronthatatlan vár. Határozókép: am. elronthatatlanul. ELROPOG, (el-ropog) ösz. önh. Ropogva elhangzik, eltöredezik. Elropog a makk a disznó fogai között. V. ö. ROPOG. ELROPPAN, (el-roppan) ösz. önh. Ropogva, (ropp hangot adva) eltörik, elhasad, elreped. Elroppan a hidpalló a nagy teher alatt. Elroppan a dió a fogak között. V. ö. ROPPAN. ELROPPANÁS, (el-roppanás) ösz. fn. Állapot, midőn valami roppanva eltörik, elroppan. V. ö. ezt. Gerendák, pallók elroppanása. ELROPPANT, (el-roppant) ösz. áth. Roppantva eltör, eszközli, hogy elroppanjon. ELROSTÉLYOZ, (el-rostélyoz) ösz. áth. Rostélylyal elzár, elkerít, elrekeszt. Elrostélyozni a folyosókat, a kerteket. V. ö. ROSTÉLY. ELROSTÉLYOZÁS, (el-rostélyozás) ösz. fn. Térnek, helynek rostély által elzárása, elkeritése. V. ö. ROSTÉLY. ELROSTOLÓDIK, (el-rostolódik) ösz. k. Belső szerkezeténél, fejlődésénél fogva rostokra oszlik el. Az igen elfőtt hús elrostolódik. A kiszáradt fakéreg elrostolódik. ELROSTOSODÁS, (el-rostosodás) ösz. fn. Szálas szerkezetű testnek rostossá levése. ELROSTOSODIK, (el-rostosodik) ösz. k. Rostossá változik el. V. ö. ROSTOS. ELROTHAD, (el-rothad) ösz. önh. Rothadva elromlik, haszonvehetlenné lesz. V. ö. ROTHAD. Elrothad a földbe temetett test. Elrothadnak a kidőlt fák. Elrothad a törődött gyümölcs. ELROTHADÁS, (el-rothadás) ösz. fn. Romlékony állapot, midőn az állati vagy növényi test elrothad. V. ö. ezt. Testnek, fünek, fának, gyümölcsnek elrothadása. ELROTHASZT, (el-rothaszt) ösz. áth. Azt teszi, eszközli, hogy valami elrothadjon. A megromlott nedvek elrothasztják a testet. Egyik rothadt gyümölcs a másikat rothasztja el. V. ö. ELROTHAD. ELROZSDÁSODIK, (el-rozsdásodik) ösz. k. 1) Érczről, különösen a vasról mondják, midőn a rozsda ellepi, elterjed rajta. Nedves helyen elrozsdásodik a vas. V. ö. ROZSDA. 2) Mondják más tárgyakról is, különösen a fogakról, midőn rozsdaszinü sárga részecskékkel behuzódnak. ELRÖFFEN, (el-röffen) ösz. önh. Röf hangot ad, elröffenti magát, pl. a sertés. ELRÖFFENT, (el-röffent) ösz. áth. Visszaható névmással használtatik. Elrüffentem magamat, elröffented magadat, elröffenti magát stb. Tulajd. a disznóról mondják, midőn sajátságos röf hangra fakad. ELRÖFFENTÉS, (el-röffentés) ösz. fn. A sertésnek sajátságos röf hangon megszólamlása. 269 ELRÖGÖSÍT-ELRUTÚL ELRÚTULÁS-ELSANYARGAT 270 ELRÖGÖSÍT, (el-rögösít) ösz. áth. Valamit | föl. Orrát bezúzván, s szemét kiszúrván egészen elrutúlt. egész terjedelemben rögössé tesz. A jövő-menő csor- V. ö. RÚT. dák elrögösítik az agyagos utakat. A nagy szárazság elrögösíti az ugarokat. V. ö. RÖGÖS. ELRÖGÖSÖDÉS, (el-rögösödés) ösz. fn. A föltiport vagy kiszáradt földnek rögössé változása; elgöcsörtösödés; elcsomósodás. ELRÖGÖSÖDIK, (el-rögösödik) ösz. k. 1) Egész terjedelmében rögössé lesz, rögökkel eltelik. Elrögösödnek a sáros időben feltiport utak. Elrögösödik a megfagyott kátyol. 2) Elgörcsösödik, elcsomósodik, péld. az állati csont, a fák. ELRÖPDÖS, ELRÖPÍT stb. 1. ELREPDĖS, ELRÉPÍT stb. ELRÚG, (el-rúg) ösz. áth. Rúgva, megrúgva elüz, elkerget, eltávolít, elmozdít. Elrúgni láb alól a kutyát. Elrúgni az utban heverő göröngyöt, csontdara- | bot. Elrúgja patkóját a ló. Elrúgja borját a tehén, csikaját a kancza, azaz szoptatni megszünik. V. ö. RÚG. ELRUGÁS, (el-rugás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit elrugunk. V. ö. ELRÚG. Patkó elrugása. Borjú, csikó elrugása. ELRÚTULÁS, (el-rútulás) ösz. fn. Rúttá levés; rendes külsejének rúttá változása. V. ö. RÚT. ELRÜHESEDIK, (el-rühese dik) ösz. k. A rüh elterjed, elszaporodik rajta vagy benne. Elrühesedik egész teste. Elrühesedik a nyáj. V. ö. RÜH. ELRÜHESÍT, (el-rühesít) ösz. áth. A rühet elterjeszti, rühessé tesz. Egy rühes juh elrühesíti az egész nyájat. V. ö. RÜH. ELRÜHESÜL, (el-rühesül) ösz. önh. Nem anynyira külső érintkezés, mint belső okoknál fogva rühössé lesz, kiüt rajta, ellepi a rüh. ELSAJÁTÍT, (el-sajátít) ösz. áth. 1) Általán a másét sajátja gyanánt használja, birja. 2) Különösebben jelenti mind azon cselekvéseket, melyek által idegen birtokot, vagyont igaztalan, törvénytelen uton magáévá tesz és bitorol valaki, milyenek csalás, lopás, rablás. (,Sajátjává tenni' jó értelemben használtatik). 3) Valamely tulajdonságot, erkölcsöt, szokást, ügyességet, cselekvési módot utánozás által fölvesz, s azt mintegy saját természetévé teszi. ELSAJÁTITÁS, (el-sajátitás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit elsajátítnak, 1. ELSAJÁTÍT. Az árvák és özvegyek pénzének elsajátítása. ELRUGASZKODIK, (el-rugaszkodik) ösz. k. Tulajd. ért. a lovakról, és szarvasmarhákról mondjuk, | midőn sebesen neki iramodnak, s mintegy hátra rug- ELSAJTÓL, (el-sajtól) ösz. áth. Sajtóval teendosva futnak. Átv. ért. elrugaszkodik az ember is, dő munkát elvégez. Különösen, a szőlőnek, gyümölcsmidőn vagy lóháton nyargalni, vagy sebesen szaladni nek levét kinyomja, s ezen munkát végrehajtja. Elkezd. Elrugaszkodni a tolvajok után. Erkölcsi ért. Is-sajtólni az első szedést. Elsajtólni tíz zsák vadalmát. tentől elrugaszkodott bünös, azaz, aki az Istennek mint- V. ö. SAJTÓL. egy hátat fordítva eltávozik tőle, s parancsolatit nem teljesíti. V. ö. RUGASZKODIK. ELSAJTÓLÁS, (el-sajtólás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit elsajtólunk; 1. ELSAJTÓL. Szőlőnek, ELSALAKÚL, (el-salakúl) ösz. önh. Salakká változik el; különösen az érczekről, péld. vasról mondják, midőn a tűzben, olvasztóban nagyobb része salakká válik. V. ö. SALAK. ELRUGTAT, (el-rugtat) ösz. áth. Tulajd. ért. el-gyümölcsnek elsajtólása. rugtatjuk a nyerges állatot, péld. lovat, szamarat, öszvért. De ezen igét rendesen tárgyeset nélkül, önható értelemben használják (a lovaggal együtt a ló egy cselekvőnek vétetvén) s annyit tesz, mint sebesen elvágtat, elnyargal. L. RUGTAT. ELRUGTATÁS, (el-rugtatás) ösz. fn. Sebesvágtatva elnyargalás. ELRUSNYÍT, (el-rusnyít) ösz. áth. Rusnyává tesz, rusnyára változtat el. V. ö. RUSNYA. Ganéjjal elrusnyítani a ház falát. ELRUSNYÍTÁS, (el-rusnyítás) ösz. fn. Rusnyává tevés, elcsunyítás, elundokítás. ELRUSNYÚL, (el-rusnyúl) ösz. önh. Rusnyává lesz, igen elcsunyúl, elundokúl. V. ö. RUSNYA. ELRUSNYULÁS, (el-rusnyulás) ösz. fn. Rusnyává levés, igen nagyon elcsunyulás, elundokulás. ELRUTÍT, (el-rutít) ösz. áth. Rúttá változtat el. V. ö. RÚT. A borbibircsók elrutítják az arczot. ELRUTITÁS, (el-rutitás) ösz. fn. Valaminek rúttá tevése; rendes természeti alakjából kivetkőztetése. V. ö. RÚT. ELSALAKULÁS, (el-salakulás) ösz. fn. Az éreznek, különösen vasnak salakká változása. ELSÁNCZOL, (el-sánczol) ösz. áth. Sánczczal elkerít, elzár, elrekeszt. Elsánczolni ellenség elől a várat, a tábort. V. ö. SÁNCZ. ELSÁNCZOLÁS, (el-sánczolás) ösz. fn. Valastb. sánczokkal elkerítése, elrekesztése. mely térnek, helynek, várnak, városnak, tábornak ELSÁNTIKÁL, (el-sántikál) ösz. önh. Sántikálva elmegy, eltávozik, eljár. Naponként elsántikál a kávéházba. V. ö. SÁNTIKÁL ELSÁNTIKÁLÁS, (el-sántikálás) ösz. fn. Sántikálva elmenés, eltávozás, eljárás valahová. ELSÁNTÍT, (el-sántít) ösz. önh. Sántítva elmegy, eljár. ELSANYARGAT, (el-sanyargat) ösz. áth. Lassan-lassan elerőtlenít, a testet, az állati szükségek kielégitésének megtagadásával vagy különféle hosszas ELRUTÚL, (el-rutúl) ösz. önh. Rúttá változik kínokkal elnyomorítja. Koplalással, nagy munkával, el; természeti alakjából kivetkőzik, s rút külsőt veszveréssel elsanyargatni a barmot. Mondják a növé 271 ELSANYARODÁS – ELSÁROZÓDIK nyekről is. A nagy forróság, dér, hideg elsanyargatja a virágokat. V. ö. SANYAR, SANYARGAT. ELSANYARODÁS, (el-sanyarodás) ösz. fn. Szenvedő állapot, midőn az állati vagy növényi test elsanyarodik. V. ö. ezt. ELSANYARODIK, (el-sanyarodik) ösz. k. Az állati vagy növényi test a fentartásra szükséges tápok, levegő, ápolás stb. hiánya miatt vagy különféle sértések által eredeti épségét elveszti, elsatnyúl, öszvezsugorodik. V. ö. SANYAR, SANYARÚ. ELSANYAROG, (el-sanyarog) ösz. önh. Sanyarogva elél, eltengödik. Nagy szárazságban alig sanyaroghatnak el a barmok. V. ö. SANYAROG. ELSÁPADÁS, (el-sápadás) ösz. fn. Az arcznak félelem, ijedés, vagy valamely nyavalya miatti elhalaványodása, rendes ép szinéből kivetkőzése, mi a vérnek a szív felé tolulásából szokott eredni. ELSÁPAD, (el-sápad) ösz. önh. Tulajdonkép az arczról mondják, midőn félelemből, ijedségből, vagy valamely nyavalya miatt elhalaványúl, elsárgúl, s mintegy öszveesik. V. ö. SÁPAD. ELSÁPASZT, (el-sápaszt) ösz. áth. Sápadttá, azaz hirtelen halaványnyá változtat el. Elsápasztotta a rosz hír, melyet hallott. Elsápasztotta a hosszas nyavalya. ELSÁPÍT, (el-sápít) ösz. áth. 1. ELSÁPASZT és SÁPÍT. ELSÁPÚL, (el-sápúl) 1. ELSÁPAD. ELSÁRGÍT, (el-sárgít) ösz. áth. Sárga színüre változtat el; sárgára befest, beken. A kénköves fürdök elsárgítják a fehérruhát. Gerencsér-tapaszszal elsárgítani a falakat. V. ö. SÁRGA. ELSÁRGÍTÁS, (el-sárgítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által sárga szinüvé leszen valami. ELSÁRGÚL, (el-sárgúl) ösz. önh. Sárga szinüre változik el, sárgává lesz. Sok esőben elsárgulnak a kukoriczalevelek. Mondják az emberi arczról is, midőn elsápad. Úgy megijedt, szinte elsárgúlt bele. ELSÁRGULÁS, (el-sárgulás) ösz. fn. Állapot, midőn valamely test előbbi szine sárgára változik, vagy elsápad. ELSARKAL, (el-sarkal) ösz. önh. Szeszélyesen szólva am. elillan, ellódúl, elrugja sarkával a port maga után, elkotródik. ELSARLÓZ, (el-sarlóz) ösz. áth. Sarlóval elvagdal, elarat. Elsarlózni az utak mellett, vagy árkokban növő füvet. Elsarlózni a buza közöl a rozsot. V. ö. SARLÓ. ELSARLÓZÁS, (el-sarlózás) ösz. fn. Sarló-féle eszközzel elmetélés, elvagdalás. ELSÁROZ, (el-sároz) ösz. áth. Sárral elken, elcsunyít, elmocskol. Elsározni a csizmát. Elsározni a falakat. V. ö. SÁR. ELSATNYÍT, (el-satnyít) ösz. áth. Elsoványít, elnyomorít, hitványnyá, fonnyadttá tesz. Mondják állatokról és növényekről. V. ö. SATNYA. ELSATNYÚL, (el-satnyúl) ösz. önh. Elsoványodik, elaszik, elhitványúl, elgörhesedik, növésében, fejlődésében elcsenevész. V. ö. SATNYA. Elsatnyúl a roszul táplált, nem nemesített barom, ló. Elsatnyúlnak a féregrágta növények. ELSAVANYÍT, (el-savanyít) ösz. áth. Kellő mértéken túl savanyúvá tesz. Elsavanyítani a káposztát. Elsavanyítani a kovászt. V. ö. SAVANYÍT. Átv. ért. valamit hamis uton elsikkaszt. Komárom vidéki tájszólás. ELSAVANYODÁS, (el-savanyodás) ösz. fn. Átváltozási állapot, midőn valami elsavanyodik. Téjnek, kovásznak, káposztának, bornak elsavanyodása. ELSAVANYODIK, (el-savanyodik) ösz. k. Kellő mértéken túl savanyuvá lesz, vagy természetéhez nem való savanyuságot kap. Elsavanyodik a tisztátalanul kezelt bor. Elsavanyodik nagy melegben az édes tej. Átv. ért. Kedélye örömre, vidámságra fogékony lenni megszün, a társalgást, nyájaskodást kerüli. ELSEGÍT, (el-segít) ösz. áth. Részvevő erőt, módot, eszközt nyújt valakinek, hogy elmehessen, eltávozhasson, elmozdulhasson stb. Elsegíteni valaki szekerét a sáron keresztül. Ha nem mozdulhatsz magadtól, majd elsegítlek én. ELSEGITÉS, (el-segités) ösz. fn. Részvevő cselekvés, mely által valakit vagy valamit elsegítünk. V. ö. ELSEGÍT. ELSEMMED, (el-semmed) ösz. önh. Vasvármegyei tájszólással, am. elzsibbad. Néhutt: elsenyved. ELSEMMISĖDIK, (el-semmisédik) ösz. k. Semmivé válik; oly állapotba jön, midőn semmije sincs, vagy midőn a társadalomban semmi bizonyos állást nem foglal el, midőn mindenből kihűl. ELSENYVED, (el-senyved) ösz. önh. Tulajdonkép az állati testről mondják, midőn az életnedvek megromlása, rendetlen működése miatt elránczosodik, öszvezsugorodik, aszásnak, fonynyadásnak indúl; vagy érzéketlenné, mozdulatlanná válik. Elsenyved a kéz, a láb, a mértéktelen mozgás, vagy a vérforgásnak fenakadása miatt. V. ö. SENYV, SENYVED. Néhutt elzsibbad értelemben is használtatik. ELSENYVEDÉS, (el-senyvedés) ösz. fn. A testnek kóros állapota, midőn elsenyved. ELSENYVESZT, (el-senyveszt) ösz. áth. Azt teszi, eszközli, hogy valami, különösen az állati test ELSÁROZÁS, (el-sározás) ösz. fn. Valaminek elsenyvedjen. V. ö. ELSENYVED. Az erős ütés sárral bekenése, elmocskolása. ELSÁROZÓDIK, (el-sározódik) ösz. belsz. Sár vagy zúzás elsenyveszti a kart. ELSEPER, (el-seper) ösz. áth. Seprüvel vagy ral, mintegy önmagától bele keveredve, elmocskoló-hasonnemü eszközzel eltakarít, eltisztit. Elseperni ház |