ként szolgál. Egész csuda ez a gyerek, oly okosan beszél. ¡ Ellentéte: betegség. Jó egészség, változó egészség. EgészEgész apja. Egész paraszt. Egész ördög. Egész angyal. ségben lenni. Kelletlen ott a kincs, ahol egészség nincs. Elemezve eg-össz v. egy-össz, vagy meg-össz, azaz (Km). Kinek elesége, szükön bora, söre, annak van együttlevő össz, meglevő össz. Elemezhető ekként is: egészsége. (Km). Tisztaság félegészség. (Km). Egészséegy-íz, azaz együtt levő iz, együtt levő rész; rokon gére válik, amit eszik. Kedves egészségére vagy egészsévele hangban a hellén : vyins. gedre váljék, vagy rövidebben: egészségére vagy egészségedre. Viselje egészséggel. (Mesteremberek kivánsága az új ruhához). V. ö. ÉPSÉG.

|

EGÉSZSÉGTELEN, (eg-ész-ség-telen) mn. tt. egészségtelen-t, tb. -ek. 1) Kinek egészsége nincsen ; EGÉSZÍT, EGÉSZIT, (eg-ész-ít) áth. m. egé-beteges, nyavalygó. V. ö. EGÉSZSÉG. Egészségtelen szített, htn. —eni v. —ni. Ami hiányos, csonka, vagy tökéletlen volt, azt teljessé, tökéletessé teszi. Kiegészít. A hiányos munkát, könyvet kiegészíteni.

EGÉSZSÉG, (eg-ész-ség) fn. tt. egészség-ét. Ál- EGÉSZSÉGTELENSÉG, (eg-ész-ség-telen-ség) lapot, midőn valakinek teste és átvitt értelemben lel- fn. tt. egészségtelenség-ét. Egészség nélküli állapot. V. ke is romlatlan természeti állapotban van, s minden ö. EGÉSZSÉG. részei alkalmasak, és képesek illő működéseiket tel- EGÉSZSÉGTELENÜL, (eg-ész-ség-telen-űl) jesíteni. Mondatik az állatokról és a növényekről. | önh. m. egészségtelenü!-t. Egészségtelen, beteges, nya

valyás állapotba esik. Elegészségtelenül. V. ö. EGÉSZSEG.

EGÉSZSÉGTELENÜL, (eg-ész-ség-telen-ül)

ih Egészség nélkül.

EGRESPATAK, falu Közép-Szolnok megyében,

s puszta Erdélyben Felső-Fejér megyében; helyr. Egrespatak-on, —ra, -ról.

EGRESTŐ, erdélyi falu Küküllő megyében;

EGÉSZSÉGÜGY, (egészség-ügy) ösz. fn. Köz helyr. Egrestő-n, -re, -ről. egészséget illető dolog.

EGÉSZTELEK, (egész-telek) ösz. fn. 1. EGÉSZ-ből

HELY.

EGÉSZTELKES, (egész-telkes) ösz. mn. 1.

EGÉSZHELYES.

EGÉSZTESTVÉR, (egész-testvér) ösz. fn. Egy atyától és egy anyától származott. Másképen: apúl anyúl testvér. Ellentéte : féltestvér t. i. apúl (apáról) testvér, vagy anyúl (anyáról) testvér.

EGÉSZTESTVÉRSÉG, (egész-testvérség) ösz. fn. Egy apától és egy anyától való származás. EGÉSZÜL, (eg-ész-ül) önh. m. egészül-t. L. EGÉSZÉDIK.

DÉS.

EGÉSZÜLÉS, (eg-ész-ül-és) fn. 1. EGÉSZÉ

EGÉSZVÉT, (egész vét) ösz. fn. A kereskedési üzletekben oly vásárlás, midőn valamit általában, egyes részeit tekintetbe nem véve, vásárlanak vagy vesznek meg, pl. egy határban termett dohányt, gabonát, egy falka göbölyt, egy egész urodalombeli gyapjút stb.

EGÉSZVÉTEL, (egész-vétel) 1. EGÉSZVÉT.

EGGY, 1. EGY.

EGREGY, falvak Baranya megyében (MAGYAR-, NÉMET-); Szala megyében; továbbá Erdélyben Doboka megyében (MAGYAR-, FELSO-); helyr. Egregy-én, —re, -ről. Folyó neve is Erdélyben Hunyad megyében.

EGRES, (1), fn. tt. egres-t, tb. ek. Egresfán termő bogyó, mely éretlen korában igen fanyar, és kemény, megérve édeses, és puha. Savanyú v. fanyar, mint az egres. (Km). Mondatik az éretlen savanyú szőlőről is. Szőlőt várt, egrest szedett. Isai. 5. 4. (Ribes grossularia).

A latin agrestis szótól kölcsönzöttnek látszik, honnan az olasz agreste, agresto, német Agrest, s a szláv nyelvekben aggrest, egrese stb. is eredtek.

EGRES, (2), több helység neve Arad, Baranya, Borsod, Fejér, Somogy, Tolna, Torontál és Zemplén megyékben, úgy szinte Erdélyben Belső-Szolnok és Torda megyékben. Helyragozva : Egres-én, re,

-ről.

EGRI, (1), mn. és fn. tt. egri-t, tb. —ek. Eger való. V. ö. EGER mváros.

EGRI, (2), falu Szathmár megyében, puszta Nyitrában; helyr. Egri-be, -ben, —böl.

EGRIPONTY, (egri-ponty) ösz. fn. A pontyok neméhez tartozó, s patakok és nagyobb folyókban élő halacska. (Cyprinus phoxinus).

EGY, tőszám, és mn. tt. egy-et. Fölveszi a többes számot is: Hogy legyenek eggyek" (ut sint unum). Tatrosi codex (János evang. 17. fej. Erdősinél is, hogy egygyek legyenek." Pestinél: „hogy legyenek egy.") Mint töszám a többi között első, s rajta kezdjük a számlálást egy, kettő, három stb. Egy, érik a meggy. (Km). Egyet ütött az óra. Egyet mondok, kettő lesz belőle. Midőn melléknevűl áll, je. lent 1) meghatározott valamit, minek mása nincs, miből több nem létezik, vagy miből többet nem akarunk, nem czélunk említeni. Egy Isten, egy keresztség. Egy dologból kettőt ne tégy. (Km). Egy fa nem erdő. Egy Magyarország van. Egy életem, egy halálom. Az embernek egy nyelve, és két füle van, hogy többet halljon, mint beszéljen. 2) Jelent ugyanazonságot, hasonlóságot. Egy értelemben lenni, egyet érteni valakivel. Egy akarattal végezni valamit. Mindig egy bakot nyúzni. Egy bordában szőni. Egy csárdában két dudás meg nem fér. Egy kaptára ütött. Egy gyékényen árulnak. Egy hajóban eveznek. Egy húron pendülnek. Egy bordában szőtték. Egy kérget rágnak. Egy követ fújnak. Egy lantot pengetnek. Egy malomban örlenek. Egy nótát dúdolnak. Egy nyomon járnak. Egy pórázon futnak. Egy són, egy kenyéren vannak. Egy a szoba a kemenczével. (Km). Egy nap nem a világ. (Km). Egy szó mint száz. Egy föcske nem hoz nyarat. Egy hajszálnyi. Egy szempillantásnyi. 3) Am. csupa, puszta. Egy ungre vetközni. Egy üngben gatyában járni. 4) Jelent tagadó szócskákkal összeköttetésben csekélységet. Nem ér egy pipadohányt, egy hajtófát, egy férges diót. Egy körömfeketényit sem. Csak egy hajszálon lóg. Egy falatot sem kapsz. 5) Am. némely, valamely, s hasz náltatik az elbeszélésekben, péld. Egykor egy király nagy lakodalmat tartott. Volt egyszer egy ember.

Az 1, 2, és 3-dik esetben mint számnév hangEGRESD, falu Trencsén megyében; helyr. Eg- sulyozás által emeltetik ki, pl. egy Isten, egy keresztread-én, —re, -ről.

EGRESÉS, (egres-ės) mn. tt. egreses-t, v. -et, tb. -ek. Egressel készített (étel). V. ö. EGRES.

EGRESFA, (egres-fa) ösz. fn. A ribiszke nemü cserjék egyik faja, máskép : pöszméte, köszméte.

EGRESKE, falu Bereg megyében; helyr. Egreské-n, —re, —ről.

EGRESLÉ, (egres-lé) ösz. fn. Egresfa bogyóiból facsart, sajtólt lé.

ség; êgy üngben gatyában; a 4 és 5-ik esetben, mint határozatlan névelő-féle, hangsulyt veszít s az utána álló név veszi fel azt nem ér egy pipa dohányt; volt egyszer egy király.

Néha egyik helyett is használtatik egynek elesése, másnak fölkelése. (Km). Főnévül áll ebben : Elég egynek egyben fényleni. Fáy András.

Az egy névvel sok visszaélés történik, minthogy azt sokan a franczia, német stb. határozatlan névelő

27

EGY-EGY

EGYÁBKOR-EGYAKARAT

28

Rokonok vele a héber, chaldeai nyelven szintén (echad) és 7, arab ahad, (nőnemen ihda), persa ék, jek v. jak, szanszkrit éka-sz, éká, éká-m (mind három nemben), továbbá: szuómi yksi, ehst üks, üts, lapp akt, szirjan ötik, mordvin väike, cseremis iktät, iktä, ik, vogul äkvä, äk, ostják öt, ti, ej, ij, csagataj öng (első, először, Abuska), tübet dsig, mongol nige, nigen, lengyel, s más szláv jeden, wend edyn,

gye, mely egy ujj mutatásával a kézen is lehet). A tatár-török bir, ber, per közelebb az árja családbeli prae, pri- (latin), pra (szanszkrit, honnan prathamas primus), пoo (пo-ros görög), vor (német) stb. törzsekkel egyezik, melyekkel rokoníthatók e magyar gyökök is : el (honnan : elő, első, eleve) és er (honnan : ered, eredeti).

helyett használják. Nyelvünkben következő esetekben van helye: 1) Midőn határozottan csak egyet, s nem többet akarunk jelenteni, tehát számnév, pl. Az egész házban egy embert találtam. Itt az egy szón hangsuly fekszik. 2) Midőn,valamely' értelemben valamely személynek, vagy tárgynak egyedisége iratik körül, pl. Elt hajdan egy király, kinek három fia volt. A hangsuly nem az egy hanem a király szón fekszik, tehát itt határozatlan névmutató gyanánt áll. 3) Hasz-edek, s a magyar ék v. hegy (valaminek csúcscsa, henáltatik az oly, ily, olyan, ilyen névmások előtt is, midőn azonban ki is maradhat, pl. Mit tarthatunk (egy) olyan emberről, ki, stb. Látjuk, hogy itt is fölösleges, tehát jobb elhagyni. 4) Használtatik a főnév, és annak jelzője közé téve, mely esetben nyomosító erővel bir, pl. Derék egy ember, szép egy ló. Itt sincs rajta hangsuly. 5) Tulajdon nevek előtt magasztaló, vagy lealázó értelemben is vétetik, pl. Egy Hunyady honáruló nem lehetett. Itt sem bír hangsulylyal. 6) Határozatlan gyűjtő nevek előtt, mint : pár, falka, sereg, csapat, bokor, pl. Egy pár csizmát vett. Hangsulyos. Minden egyéb esetekben ki lehet s kell kerülni a magyarban idegenszerű ‚egy'-et 1) Annak egészen elhagyásával, pl. e helyett : Ezt egy halandó ember el nem viselheti, igy: Ezt halandó ember el nem viselheti. 2) Az ily oly, ilyen olyan mutató névmásokkal, pl. e helyett: Ezeket mondá egy hangon, mely szívrendítő volt, így: Ezeket mondá oly hangon stb. 3),valamely' határozatlan névmással pl. e helyett : Ha egy ember iránt gyanuval viseltetel, igy: Ha valamely ember iránt gyanuval viseltetel.

Europäus finn tudós szerént, a finn családbeli 1-től 7-ig levő számokban rendesen eléfordulni szokott & mássalhangzót a taksan vagy daksan (= tíz, szerénte a latin digitus) és a cseremisben még legépebben meglevő tät (kettőnél tat, koktat) rövidülete volna.

A bővebb fejtegetés ezekben központosúl: A szuómi kahdeksan nyolcz) és yhdeksan (=kilencz) szók ezen alakok helyett vannak kaht-deksan és yht-deksan (= kettő tíz- és egy-tíz, t. i. tízből). Deksan magában teljesen nem létezik többé, az árja nyelvekben is csak daçan (szanszkrit) és a görögben Séxa fordul elé. A mordvin kämen egyezik a suómi kämmen szóval, mely am. tenyér (Handfläche), a tíz ujj képviselője. Ezzel cserélték fel a finnek a hasonértelmű deksan-t, mely feltünőleg egyezik a latin digitus és görög dáxzvλos (magyarúl ujj) szókkal. E szerént a cseremisz t-t a tak mint taksan vagy daksan rövidített alakja helyett áll, s mind ebből némely számnevekben csak a t mássalhangzó maradt fenn; tehát a cseremisz ik-tät, ik-tä, suomi yh-te tulajdonképen am. ik- (v. yh első) ujj, kok-tat, kok-ta, kah-te (kettő) am. kok (v. kah = második) ujj stb. (Das Zahlwort in der tschudischen Sprachenclasse von Wilhelm Schott). Ezeket kiváltkép csak azért hozzuk fel, mert a nevezett finn tudós a magyar,egyik szó ik tagjá

Az élő beszéd az,egy' mint önálló szóban levő gy hangot rendszerént megkettőzteti, s régebben így is irták: egygy v. edgy v. edj; származékai közől a szokás némelyeket szintén kettős, gygy-vel, de némelyeket csak egyszerűen ejt; kettőztetés van ezekben: egygyen-egygyen, egygyes, egygyetlen, egygyez, egygyik egygyügyű, egygyül-egygyig, egygyütt, egygyüvé, és ezek további származékaiban; egyszerű gy van ezekben egyéb, egyed, egyeledik, egyeles, egyelít, egyembe, egyen, egyén, egyetem, azután ezek további származékaiban, és azon esetben is, ha az egy szót közvetlenül mássalhangzó követi, pl. egybe, egyded, egymás, egy-ban is tik vagy tak szórészt szemlél. Mire bizvást álség, egyszer stb. A régi halotti beszédben is egyszer egy, másszor két g-vel jön elé : ig és igg. Az újabb irói szokás mindenütt egyszerű gy-vel írja.

líthatjuk, hogy azon ik (= ki) képző, melyet valamennyi számneveink fölvesznek, úgyhogy maga az ,egyik szó is a többesben valamennyi személyragot fölveszi : egyik-ünk, egyik-etek, egyik-ök stb. nem tő, hanem sorszám képzője. V. ö. EGYIK és IK számképző. e (t. i. ë), mely az egyenes, egyenesen stb. szókban i-vel következő mély ragú kor miatt szintén mély hangúvá EGYÁBKOR, (egyéb-kor) az éb rag az utána

Továbbá ezen szóban és származékaiban közösebb kiejtéssel inkább élesen mint nyiltan hangzik az

fölcserélve is használtatik.

Ennélfogva e szót családostúl inkább a nyílt, mint a zárt é-vel kezdődő szók közé soroztuk, azon alapnál fogva is, hogy a zárt e tájejtés, sőt terjedelmes régi nyelvszokás szerint ö-vel szokott váltakozni. Némely öszvetételekben szótársának némi sulyt vagy nyomatékot szerez, pl. egyelsőben, egyelőre, egymaga stb. öszvetételek jelentősebbek, mint a magános elsőben, előre stb.

módosúlt. Ormánsági szó.

EGYÁGU, (egy-águ) ösz. mn. Aminek csak egy ága van. Egyágu rózsatő. V. ö. ÁG.

EGYÁGYU, (egy-ágyu) ösz. mn. Oly növényekről mondatik, melyeknek virágaiban mind a két nembeli nemzőrészek megvannak. Egyágyu növények. (Monoclinia).

EGYAKARAT, (egy-akarat) ösz. fn. Jelenti többeknek megegyezését, egyező akaratát valamely

EGYAKARATÚ, (egy-akaratú) ösz. mn. Egy veleményü, egy szándéku, ugyanazon tárgyba, határozatba kivétel nélkül beleegyező. Egyakaratú utitársak.

EGYALAKÚ, (egy-alakú) ösz. mn. Ugyanazon alakot viselő, egyformáju. Egyalaku ikrek.

EGYÁLLÓ, (egy-álló) ösz. mn. Használják 1) e kitételben egyálló esztendeig am. egy egész vagy egy teljes esztendeig; 2) Egyálltó helyett; 1. ezt.

EGYÁRBOCZU, (egy-árboczu) ösz. mn. Minek csak egy árbocza van. Egyárboczu kisebbféle tengeri hajó.

EGYÁRNYU, (egy-árnyu) ösz. mn. Ami mindig egy oldalra veti az árnyát. Különösen, földleirásban egyárnyuak, (heteroscii) azon földnépek, kik déltájban mindig ugyanazon tájra vetik árnyaikat, t. i. vagy éjszakra, vagy délre.

EGYAZON, (egy-azon) ösz. mn. L. UGYANAZ,
v. AZONEGY.
EGYAZONKÉPEN, (egy-azonképen) ösz. ih.
Ugyanazon módon.

EGYAZONSÁG, (egy-azonság) ösz. fn. L.

AZONSÁG.

EGYBE, (egy-be) 1) Igekötő, am. öszve, együ

EGYÁLLTÓ, (am. egy-álltú) ösz. mn. Éléfordul ezen szókkal helyemben, helyedben stb. Egy álltomban, egy álltodban, vagy egy álló helyemben stb. Úgy amint állok, állsz, azaz helyből meg sem mozdulva, vé. Egybefoglalni. Egybeadni. 2) 1. EGYBEN. igen kis idő alatt. Egy álltó helyében száz mesét elmond.

EGYÁLTALÁBAN, (egy-általában) ösz. ih. Kivétel nélkül; valamennyit, vagy az egészet véve; mind közönségesen, épenséggel. Ezen müvek egyáltalában roszak. Ezt egyáltalában nem szenvedem.

EGYÁLTALÁN, (egy-általán) 1. EGYÁLTA

LÁBAN.

EGYARÁNT, (egy-aránt) ih. Egyenlően, hasonló mértékben, ugyanazon módon. Egyaránt elosztani az örökösök között az apai vagyont. Egyaránt szeretni minden gyermeket. Különbözik : egyiránt.

EGYARÁNYLAG, (egy-aránylag) ösz. ib. 1. EGYARÁNYOSAN.

EGYARÁNYOS, (egy-arányos) ösz. mn. Egy forma nagyságu, mértékü, arányu. Ujjaink sem egyarányosak. Km. Egyarányos osztályrészek.

EGYBECSÜ, (egy-becsü) ösz. mn. Ugyanannyit érő, ugyanazon áru. Az arany nem egybecsül az ezüsttel. Egybecsül árukat fölcserélni.

EGYBEFOGLAL, (egybe-foglal) ösz. áth. Öszvefoglal, egy testté, tömeggé alakít öszve; együtt végez, egyszerre tesz. Egybefoglalni valamely ügyhöz tartozó irományokat, okleveleket. Egybefoglalni tanítás közben a történeteket a földleirással. A géptant egybefoglalni az alkalmazott számtannal.

EGYBEFOGLALÁS, (egybe-foglalás) ösz. fn. Cselekvés, mely által többeket egybefoglalunk.

EGYBEFORRAD, (egybe-forrad) ösz. önh. Egy testté, tömeggé forr öszve. Mondják a sebről is, miöszveáll, öszvenő. dön beheged, vagy az eltört csontról, midőn ismét

EGY BEFORRADÁS, (egybe-forradás) ösz. fn. Két vagy több külön testnek tűz által öszveállása,

EGYARÁNYOSAN, (egy-arányosan) ih. Egy-egy testté, tömeggé alakulása. Átv. ért. a sebnek beformán, hasonló mértékben, vagy arányban, ugyan-hegedése, a törött csontnak begyógyulása. azon módon. Egyarányosan felosztani a viselendő terheket. Egyarányosan felosztani a közös nyereményt, zsákmányt, jövedelmet.

EGYBEFÜZ, (egybe-füz) ösz. áth. Füzés által egy testté, tömeggé tesz. Egybefűzni a leszedett doEGYARÁNYOSSÁG, (egy-arányosság) ösz, fn. hányleveleket. Átv. ért. egy erkölcsi testté alakít. Szerelem rózsalánczával egybefüzött jegyesek.

Egyformaság, hasonló mértéktartás; a részeknek szabatos, határozott viszonya egymáshoz.

EGYARÁNYSÓ, (egy-aránysó) ösz. mn. 1. EGY

ARANYOS.

EGYARÁNYTALAN, (egy-aránytalan) ösz. mn. Egyformátlan, nem hasonló mértékü. Egyaránytalan adót vetni ugyanazon birtoku lakosokra. L. ARÁNYTALAN.

EGYARÁNYTALANSÁG, (egy-aránytalanság) ösz. fn. Két, vagy több öszvehasonlított tárgyaknak viszonya, melynél fogva mértékre, vagy nagyságra semmi módon öszve nem ütnek. Máskép csak egyszerien: aránytalanság.

EGYARÁNYU, (egy-arányu) ösz. mn. Ugyanazon arány szerint rendezett, alakult. V. ö. ARÁNY. EGYARÁNYUSÁG, (egy-arányuság) ösz. fn. Két vagy több öszvehasonlított tárgynak azon vitonya, melynél fogva azok egyarányban vannak. V. ö. ARÁNY.

EGYBEGYÜJT, (egybe-gyüjt) ösz. áth. 1) Egy halomba, rakásba, tömegbe öszveszed. Sok pénzt egybegyüjteni. 2) Öszvehí. Egybegyűjteni a szavazattal biró tagokat.

EGYBEGYŰL, (egybe-gyűl) ösz. önh. Többed magával öszvejön, egy társaságba gyül. Egybegyűltek a jó sültek. Km. V. ö. GYÜL

EGYBEHALMOZ, (egybe-halmoz) ösz. áth. Több holmit egy halomba gyüjt, rak.

EGYBEHÍ, (egybe-hí) ösz. áth. Többeket hi, hogy öszvejőjenek. Különösen mondatik testületről, melynek tagjait öszve szokták híni. Egybehíni a tanácsot, az országgyülést. Egybehíni a törvényszéket.

EGYBEHORD, (egybe-hord) ösz. áth. Öszvehord, egy rakásra, tömegbe hord. V. ö. HORD.

EGYBEKEL, (egybe-kel) ösz. önh. Valakivel házassági viszonyba lép, öszvekel. Egybekeltek a régi szeretők.

EGYBEKELÉS, (egybe-kelés) ösz. fn. Házasságra lépés. Egybekelésöktől fogva mai napig békében élő házastársak.

EGYBEKÖT, (egybe-köt) ösz. áth. Tulajdon ért. kötő által több részeket egy csomóba, tömegbe, kévébe stb. öszvefog, öszveszorít. Egybekötni a learatott búzamarkokat. Egybekötni valamely munkának első és második részét. 2) Képes kifejezéssel: egy erkölcsi testté alakít, s mintegy öszvefüz. Egybekötni a jegyeseket. EGYBEKÖTÉS, (egybe-kötés) ösz. fn. Tulajdon ért. kötőszer által többfélének, több részekből álló valaminek öszvefűzése, egy testbe, tömegbe szorítása.

Átv. ért. cselekvés, melynél fogva többeket egy erköl

csi testté alakítunk. A mátkák egybekötése.

EGYBEN, (egy-ben) ih. Tüstént, legott, mindjárt, iziben, azonnal, egyszeriben. Egyben ott leszek. Egyben elvégzem.

EGYCSÉKÜ, (egy-csékü) ösz. mn. Oly növényekről mondatik, melyeknek virágjában egyetlen himszál van. (Monandria). V. ö. CSÉK

EGYDED, (egy-ded) mn. tt. egyded-et. Egyforma, egyalakú, hasonló külsejü. Mütanilag: oly egész, melynek minden részei egy végczélra öszvehangzanak. Egyded mü.

EGYDEDSÉG, (egy-ded-ség) fn. tt. egydedséget. Egyformaság, minden részeknek oly viszonya egymáshoz, melynél fogva azok egy egészet képeznek. Valamely műnek egydedsége.

EGYÉB, (egy-éb) mn. tt. egyeb-et. Ékvesztő. Épen innen tetszik meg, hogy némelyek hibásan írják két bb-vel, mert nem mondjuk egyebbet, egyebbek. Régente eléfordúl a törzsben is röviden: egyeb. A többesben gyakran olvasható a régi bibliafordításokban egyeb-i; t. i. alatta értendő: azok (egyebei), EGYBEOLVAD, (egybe-olvad) ösz. önh. Ösz- mint Jászay Pál is érinti (Tatrosi codex 284. lapon). veolvad; különféle részekből álló valami egy testté Hasonló szónak látszik a ma is divatos több-i; de ez foly öszve olvadás által. V. ö. OLVAD. egyes számban is használtatik tehát inkább több-je EGYBEOLVADÁS, (egybe-olvadás) ösz. fn. Kü-helyett van. Ezen vagy azon kivül más, több. Egyéb

lönféle részeknek, vagy testeknek tűz által öszvefolyása, egy testté, tömeggé olvadása. V. ö. OLVADÁS. EGYBEOLVASZT, (egybe-olvaszt) ösz. áth. Külön testeket, vagy részeket tűz, v. meleg által egy testté, tömeggé olvaszt. V. ö. OLVASZT. Egybeolvasztani az ezüst kanalakat, gombokat, edényeket stb. Egybeolvasztani a hájat és szalonnát.

EGYBEOLVASZTÁS, (egybe-olvasztás) ösz. fn. Cselekvés, mely által külön testeket, vagy részeket egy testté, tömeggé olvasztunk. V. ö. OLVASZT. Az ablakokról leszedett ólomdarabok egybeolvasztása. EGYBERAGAD, (egybe-ragad) ösz. önh. 1. ÖSZVERAGAD.

EGYBERAGASZT, (egybe-ragaszt) ösz. áth. 1. ÖSZVERAGASZT.

EGYBEVÉSZ, (egybe-vész) ösz. önh. Összevész, egymással perbe száll. Ritka használatu.

dolga sincs, mint stb. Minden egyéb fáradsága hiába esett. Vétetik főnevül is, pl. Lelkén kivül egyebe nincs. Néha határozó gyanánt áll, s annyit tesz : mint. Egész nap mit sem tesz, egyéb hogy a házra vigyáz.

Eredeti jelentése: a maga nemében másik egy, más valami. Egyeb ki vet és egyeb ki arat. (Tatrosi codex) am. más aki vet és más aki arat (alius est qui seminat et alius qui metit).

EGYÉBFÉLE, (egyéb-féle) ösz. mn. Másféle, másnemű. Egyébféle dolgai is vannak, nem csak hivatalbeliek.

EGYÉBHA, (egyéb-ha) ösz. ih. 1) Kivévén ha; ha csak nem. El nem végezhetem dolgomat, egyébha segíteni fogtok. Székely szó. 2) Más időben, régente; innen egyébhai am. régi. (Eléjön egy régi magyar Verbőcziben).

EGYÉBIRÁNT, (egyéb-iránt) ih. és ksz. 1) Különben, máskülönben. Egyébiránt én mit sem segíthetek bajodon. 2) Azonban. Egyébiránt majd meglátjuk, mint út ki a dolog. V. ö. IRÁNT.

EGYÉBKÉP, (egyéb-kép) ih. Máskép, más

módon.

EGYBEVET, (egybe-vet) ösz. áth. 1) Számolás által különféle tárgyakat öszvehasonlít. Egybevetni a jövedelem mennyiségét a kiadásokkal. Egybevetní az uti költségeket. 2) Hasonlítás végett többféle dolgot fon- EGYÉBKÉNT, (egyéb-ként) ih. Különben, más tolóra vesz, öszveállít. Egybevetni a fáradságot, és különben. „Egyébként még messzől valván.......... kéri munkát azon sikerrel, mely belőle származott. Egybe- azokat, melyek békeségé" (Alioquin, adhuc illo longe vetni a leélt éveket azon művekkel, melyeket végrehaj-agente.... rogat ea quae pacis sunt). Tatrosi codex

tottunk.

EGYBEVETÉS, (egybe-vetés) ösz. fn. Cselekvés, mely által különféle tárgyakat, dolgokat egybevetünk. V. ö. EGYBEVET.

EGYBEZÉNDÜL, (egybe-zéndül) ösz. önh. 1. ÖSZVEZENDÜL.

(Lukács 14). „Adjad nekünk Dánielt.... egyebként megölönk tégedet" Bécsi codex. (Daniel 14).

EGYÉBKOR, (egyéb-kor) ih. Máskor, más időben. Reggel ügyeimben járok kelek, egyébkor honn vagyok. Egyébkor nem szólhatni vele, mint délután.

EGYEBUGYA. A Tájszótár szerént Balaton EGYBOKOR, (egy-bokor) ösz. mn. 1) Monda- mellékén és Kemenesalján am. összevisszaálló, idomtik leginkább a páros madarakról, midőn kettőről van talan, formátlan, esetlen; innen Lugossy József az szó. Egybokor gilieze. És hogy áldozatot hoznának...ágbog, átabota szókkal hozza viszonyba. Kresznericsegybokor gerliczét. Káldi Luk. 2. 24. 2) Egycsapat, nél am. kicsiny, apró, hitvány, nem szemre való. egysereg. Egybokor csavargó lappangott a sürüben. EGYEBUGYÁL, hangmódosúlata agyabugyál V. ö. BOKOR. szónak; 1. ezt.