223

ELŐÁLLITÁS-ELÖBBSÉG

ELŐBB-UTÓBB-ELŐBOCSÁT

224

ELŐÁLLITÓ, (elő-állitó) ösz. fn. 1) Általán, ki valamit létre hoz, készít. 2) Különösen, kézmives, gyáros, gazda, ki müipari, vagy gazdasági czikkeket hoz létre. V. ö. ELŐÁLLÍT

ELŐÁLOM, (elő-álom) ösz. fn. Álom, vagy inkább alvás kezdete. Az elalvás utáni első idő. Az elő álom legmélyebb szokott lenni.

ELŐÁLOMKOR, (elő-álomkor) ösz. ih. Azon időben, midőn első álomba merülünk. Előálomkor rajta ütöttek a rablók.

ELŐÁR, (elő-ár) ösz. fn. Az ömlő árnak, hullámnak első megindulása, vagyis azon víz, melyet a kezdő ár magával hajt.

ELÖARASZ, (elö-arasz) 1. BAKARASZ.

ELŐÁRBOCZ, (elő-árbocz) ösz. fn. A több árboczczal biró hajókon azon árbocz, mely a hajó elején van felállítva. Némely dunai hajókon örfa.

ELŐÁRBOCZHEGY, (elő-árbocz-hégy) ösz. fn. A hajó elején levő árbocznak csúcsos vége.

ELŐÁRBOCZ-TETŐFA, (elő-árbocz-tető-fa) ösz. fn. Az előárboczra alkalmazott dorong, vagy rúd, melyet már az újabb tengeri hajókon elhagynak.

ELŐÁROK, (elő-árok) ösz. fn. Általán, valamely tárgy elébe hányt, ásott árok. Különösen az erőditésben a legkülső sáncz. A várnak előárkai.

ELÖBAJ, (elő-baj) ösz. fn. Valamely nehéz dolgot, vállalatot, betegséget megelőző kellemetlenség, küzdelem, nehézség.

ELÖBB, (el-ő-bb) ih. tulajdonkép az elő határozó másod foka. Előbb, legelőbb. Értelme am. hamarabb, korábban. Én előbb ott voltam, mint te. Előbb utóbb megtörténik, azaz a dolog bizonyos, csak ideje határozatlan. Aki előbb, az az elsőbb. Aki előbb megy a malomba, előbb önt a garatra. (Km). Különbözik : elébb, azaz ide közelebb, jobban szem elé. Jőj elébb. V. ö. ELŐ, (3). A régiek sem mindig különböztették meg a kettőt egymástól.

ELŐBBENI, (el-ö-bb-en'i) mn. tt. előbbeni-t, tb. -ek. Régebbi, egykori, elmult. Előbbeni szándékom megváltozott. Előbbeni lakásom szebb vala.

-ek.

ELŐBBI, (el-ő-bb-i) mn. tt. előbbi-t, tb. -ek. 1) Előbb levő, előbb álló. 2) Előbbeni.

ELŐBBIK, (el-ő-bb-ik) mn. tt. előbbik-et. Előbb levő, előbb álló, különösen kettő közől az elsőbb. ELŐBBRE, (el-ő-bb-re) ih. Jobban előre. V. ö.

ELŐRE.

ELÖBBSÉG, (el-ő-bb-ség) fn. tt. előbbség-ét. Nagyobb jog valamihez, több igény valamire. A meg

ELŐBBVALÓ, (előbb-való) ösz. mn. Kinek a többinél kitünőbb helyzete, rende, érdeme, rangja, méltósága stb. van. Az úr a szolgánál, a tanító a tanítványnál, a munkás ember a henyénél előbbvaló. Előbbvaló a kötelesség, mint a mulatság. Előbbvaló a becsület a szalonnás káposztánál. (Km).

ELŐBE, (el-ö-be) ih. Valamely dolog elejének fejében; kezdet gyanánt; máskép: előre. Az adósságból előbe valamit lefizetni.

ELÖBELI, (elő-beli) ösz. mn. Régies a mai előbbeni v. előidőbeli helyett. „Lesznek az embernek utólji gonoszbak az előbelieknél." Tatrosi cod.

ELÖBÉR, (elő-bér) ösz. fn. Bér, melyet bizonyos használat vagy jószág fejében előre fizetünk. Letenni a vendéglőnek egy hónapi ebédért az előbért. Előbérbe venni ki valamely szinházi páholyt. Az előfizetés, melyet rendesen előbér helyett is használnak, tulajdonkép az előbér letételét, leolvasását jelenti.

ELŐBÉRCZ, (elő-bércz) ösz. fn. Valamely bércz

nek előrésze.

ELŐBÉRLÉS, (elő-bérlés) ösz. fn. Valamely használatért, vagy jószágért előleges és átalános fize

tés. Fürdői, vendéglői, színházi előbérlés.

ELŐBÉRLET, ösz. fn. Előbérlés, elvont ért. vagyis azon jog, melyet valaki előre teljesített és álannak használatához. Előbérletben bírni zártszéket. talános fizetés által nyer bizonyos tárgyhoz, vagy Előbérletben fürödni. (Abonnement). Egyszerüen : bérlet, de ez előfizetéssel vagy a nélkül is értethetik. ELŐBÉRLŐ, (elő-bérlő) ösz. fn. Valamely tárgyért, vagy annak használataért előre fizető. Szinházi elöbérlők. Egyszerüebben: bérlő. V. ö. ELŐBÉRLET.

ELŐBESZÉD, (elő-beszéd) ösz. fn. Beszéd, mely a fő eléadást megelőzi, s melyben az egésznek felfogásához tartozó dolgok, mintegy előkészitésül elmondatnak. Előbeszéd a könyvekben, a szónoklatban, a tanitásban. Rövid, hosszú előbeszéd. Előbeszédet írni. Előbeszédet mondani, elolvasni.

ELŐBESZÉL, (elő-beszél) ösz. áth. Beszélve eléad, elmond valamely történetet, eseményt. Jobban : elébeszél, vagy szokottabban: elbeszél.

ELŐBESZÉLÉS, (elő-beszélés) ösz. fn. Szóbeli eléadás, valamely történetnek, eseménynek szóbeli eléterjesztése. Helyesebben elébeszélés, és szokottabban: elbeszélés.

ELÖBLÖGET, (el-öblöget) ösz. áth. A kimosott ruhaneműeket még egyszer tiszta vízben megforgatja, a szappantól, lúgtól egészen kitisztogatja. Önhatólag am. az öblögetést bevégzi, vagy folytatólag öblöget.

ELŐBOCSÁT, (elö-bocsát) ösz. áth. Előre ereszt, előre elmond. Előbocsátani a nagyobb ranguakat. Elöbocsátani a megjutalmazandó pályanyerteseket. Mielőtt

a tárgyról szólanék, előbocsátom, hogy stb. Különbözik: elébocsát, azaz elébe v. maga elé bocsát. V. ö. ELŐ, (3).

ELŐBOCSÁTÁS, (elő-bocsátás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit előbocsátunk; előre eresztés; előre elmondás.

ELŐBOR, (elő-bor) ösz. fn. 1) Szinbor, mely a sajtőlt szőlőből legelsőben kifoly. 2) A székelyeknél: áldomás, talán mivel ahoz a bor javát adják.

ELÖBÖR, (elő-bör) ösz. fn. 1) Általán, bör, mely ellenző gyanánt szolgál, pl. a kádárok, kovácsok, lakatosok, ácsok stb. börköténye, vagy a kocsikon, sipkákon, süvegeken, csákókon levő védbőr. 2) Bör, mely a férfi szeméremtag makkját födi. Máskép: makktyú, vagy némely régi irók szerént: fityma. 3) Ellenzőbör a kocsiban.

ELÖBÖRGYÚLADÁS, (elő-bör-gyúladás) ösz. fn. A férfi szeméremtest előbörének megszorulása a makkon, melyet lobos bántalom okoz.

ELÖCSAHOS, (elő-csahos) ösz. fn. és mn. Aki a többi nevében, vagy a többi között leginkább beszél. A falu vagy város előcsahosa. Alsó irásmódba való. V. ö. CSAHOS, CSAHOL.

ELÖCSAPAT, (elő-csapat) ösz. fn. A hadjárásban azon katonacsapat, mely a derékhad előtt vezető vagy véd gyanánt megy.

ELÖCSARNOK, (elő-csarnok) ösz. fn. Valamely nagyobbszerü, főleg nyilvános épületbe vagy egyes terembe bemenetelül szolgáló csarnok. V. ö. CSARNOK.

ELŐEBÉD, (elő-ebéd) ösz. fn. A nagyobbszerü lakomaebédnek eleje, melyben némi ínycsiklandó, étvágyingerlő ételek adatnak föl.

ELŐÉNEKES, (elő-énekés) ösz. fn. A karénekesek között azon személy, ki az éneket kezdi, s a hanglejtéseket vezérli.

ELŐÉPÜLET, (elő-épület) ösz. fn. Egy másik fő épület előtt álló épület, mely amazzal akár gazdasági, akár hadépitészi, akár egyébféle szoros viszonyban áll.

ELŐÉR, (elő-ér) ösz. fn. Az érnek előrésze; vagy az erek között amelyik elül van.

ELŐÉRŐ, (elő-érő) ösz. mn. Ami a többi rokon faju- és nemüeknél előbb megérik. Előérő cseresznye, körte, alma, szőlő. Máskép : koránérő, jókorérő.

ELŐÉRZÉS, (elő-érzés) ösz. fn. Érzés, mely bizonyos jövendő dolog felől előre támad bennünk. A vándor madaraknak előérzésök van a közelgő tél felől. Valamely örömnek vagy fájdalomnak előérzése. V. ö. ÉRZÉS.

ELŐÉRZET, (elő-érzet) ösz. fn. Az előérzés által eredményezett benyomat; előérzés tárgyilagoELŐESÉS, (elő-esés) ösz. fn. Előre esés. V. ö.

san véve.

ESÉS.

ELÖESTE, (elő-este) ösz. fn. Bizonyos napot, innepet megelőző este, különösen a ker. anyaszentegyházban nagy innep előtti nap. Karácson elöestéje. (Vigilia).

ELÖD, (el-ő-d) fn. tt. előd-öt. 1) Általán, ösök, kik előttünk éltek. 2) Különösen, a népnek, nemzetnek, nemzetségnek első alkotói. Vajha minden nemes elődeinek példáját követné. Az elődök vérrel szerezték e hazát. Máskép: eldöd. 3) Valamely hivatalban a megelőző, előbbi tisztviselő. Ellentéte általá

ban: utód.

ELÖDANDÁR, (elő-dandár) ösz. fn. Előcsapat, a derékhad előtt menő, s kalaúz vagy véd gyanánt szolgáló kisebb hadsereg. V. ö. DANDÁR.

ELÖDED, (el-ő-ded) mn. 1. ELÖDI. ELŐDEDEN, (el-ö-d-ed-en) ih. Régen, hajdanta, régecskén. Elavult szó.

ELÖDI, (el-ö-d-i) mn. tt. elödi-t, tb. -ek. Régi, hajdani, ősi. Elödi kor. Elődi történetek. Elődi szokások, erkölcsök. V. ö. ELÖD.

-ELÖDIK, (el-öd-ik) ösz. igeképző, pl. tépelődik, bib-elődik, mérg-elődik. Mély hangon: -alódik. ELÖDOBOS, (elő-dobos) ösz. fn. 1) Előre doboló, a dobosok közt első. 2) Népies tréfás nyelven: terhes, viselős nő.

AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT.

ELŐFECSEG, (elő-fécség) ösz. önh. Valamit fecsegve eléad, elébeszél. Jobban eléfecseg. V. ö. ELÖ, (3).

ELŐFÉL, (elő-fél) ösz. fn. A vert pénznek azon oldala, mely a képet mutatja. Máskép: előlap. Ellentéte : hátlap.

ELŐFELÉ, (elő-felé) ösz. ih. Azon irányban, mely előre vezet, mutat. Ellentéte : hátra v. visszafelé. A sereg egyik része előfelé, a másik hátrafelé

vonult.

ELŐFELTÉTEL, (elő-fel-tétel) ösz. fn. Még be nem bizonyított tétel, de melyre mint bizonyosra valamit épitünk, melyből valamit kihozni akarunk. (Suppositum).

ELŐFELTÉTELEZ, (elő-fél-tételéz) ösz. áth. Valamely előfeltételt állapít vagy kiván meg.

ELŐFELVÉTEL, (elő-fel-vétel) ösz. fn. Midőn valamit a rendes, határozott idő előtt megkapunk, kézhez veszünk, pl. a kamatokat, tiszti fizetést stb. ELÖFI, (elő-fi) ösz. fn. Bizonyos előjoggal biró fiú oly családnál, melyben leginkább valamely fekvő

15

birtok nem osztatik föl minden gyermekek vagy más örökösök között, hanem osztatlanúl a család fénye fentartása végett a nevezett előjoggal birónál marad, ki előfinek neveztetik. (Majoresco). Ezen előjog rendszerént ugyan az elsőszülöttet illeti, de nem mindig; a legidősbbel pedig a családban semmi köze, például az előfiséget alapitónak három fia van, ezek közől az elsőszülött lesz ugyan az előfi, s ennek halálával ismét ennek első szülöttje és így tovább, de ha valamelyik első szülött maga után fiút nem hagy, a legutolsó előfinek másod szülött testvére, s ez után ismét ennek első szülött fia örökli a szóban forgó birtokot, csak ha senki sincs életben a fiak közől annak ágában, ki az alapitónak első szülöttje volt, megyen az másodszülöttje ágára, s ha ezen ág is kihal, a harmadszülöttére. Röviden: az előfiség ágbeli öröködés utján a születés sora szerént megy által a maradékra. Alkotására nézve olyan mint a régies előszülött. ELŐFISÉG, ELŐFIÚSÁG, (elő-fiség v. —fiúság) ösz. fn. Jog, melynél fogva a családnak bizonyos fekvő jószága az előjoggal biró szülöttet illeti. (Majoratus). Így neveztetik maga a jószág is. V. ö. ELŐFI.

ELŐFIZET,(elő-fizet) ösz. áth. Bizonyos tárgyért, jószágért, munkáért, vagy azok használatáért előre leteszi a járandó bért. Előfizetni valamely kiadandó könyvre, képekre, földabroszokra. Előfizetni a szinházi páholyra. Előfizetni a vendéglőben.

ELŐFIZETÉS, (elő-fizetés) ösz. fn. Valamely tárgyért, jószágért, munkáért vagy haszonvételért járandó díjnak, bérnek előleges megadása, lefizetése. Szinházi, vendéglői, fürdői előfizetés. Vétetik előfizetési öszveg v. előfizetmény helyett is.

ELÖFOGAT, (elő-fogat) ösz. fn. Általán, egy vagy több bokor ló, melyeket utasok kocsijába fognak tovább szállitás végett. Különösen, a volt várme gyei igazgatás rendszerében a jobbágyok egész alkalmatossága, vagy vonó marhái, melyeken az országos biztossági szállitások, s megyei hivatalos fuvarozások történtek. Előfogatra parancsolni, hajtani a falubelieket. Előfogatra menni. (Vorspann). Köz nyelven a német nyelv után forspont, néhutt : rospont.

ELŐFOK, (elő-fok) ösz. fn. A hegységnek előálló, elődudorodó homlokzata; különösen valamely hegynek tengerbe nyuló része. (Promontorium).

ELÖFONAT, (elő-fonat) ösz. fn. A kosár- és szalma- vagy nádszékkötőknél, a kosár vagy szék fenekének első vagy alapfonadéka.

ELŐFORDUL, (elő-fordúl) ösz. önh. Tulajd. a sor reá kerülvén eléjön, elétünik. Bizonyos időjárások évenként előfordulnak. 2) Általán, megesik, megtörténik, elékerül. Ilyen eset még nem fordult elő. Néha ez is előfordul. Jobban: eléfordúl. V. ö. ELŐ, (3).

ELÖFURÓ, (elő-furó) ösz. fn. Vékonyabb furó, melylyel elsőben kisebb likat fúrnak, hogy a vasta

gabb furót könnyebben lehessen alkalmazni.

ELÖFŰ, (elő-fű) ösz. fn. 1. ELŐSZÉNA.

ELÖGÁT, (elő-gát) ösz. fn. Gát, mely a fögátnak védelmére és fentartására van csinálva, s a víznek, árnak első rohanását megtöri, akadályozza. V. ö. GÁT.

ELÖGÁTLÁS, (elő-gátlás) ösz. fn. Orvosi ért. valamely nyavalya kitörése ellen tett előleges óvás, intézkedés. (Prophylaxis).

ELŐFIZETMÉNY, (elő-fizetmény) ösz. fn. Előfizetési öszveg.

ELŐFIZETŐ, (elő-fizető) ösz. fn. Aki valami

ELÖGÖRBED, (elő-görbed) ösz. önh. Ami vagy aki előre görbed, előre hajol vagy hajlik.

ELÖGÖRBEDT, (elő-görbedt) ösz. mn. Ami

:

ELŐGYAKORLÁS, (elő-gyakorlás) ösz. fn. Gyakorlás, mely által nagyobb és nehezebb müvekre teszünk előkészületet, szerezünk képességet. Iskolai előgyakorlások.

ELŐGYAKORLAT, (elő-gyakorlat) ösz. fn. Előleges készület, valamely nagyobbra és nehezebbre. Hadi előgyakorlat. V. ö. GYAKOROL.

begye, melybe először beveszik az eledelt. ELÖGYOMOR, (elő-gyomor) ösz. fn. A madaELŐGYORSASÁG, (elő-gyorsaság) ösz. fn. Gyorsaság vagy sebesség, melylyel valamely mozgásnak eredt test első megindulásakor halad.

ELŐHAD, (elő-had) ösz. fn. A hadjárásban, tábori indulásban azon hadcsapat, mely a derékhad előtt megyen; vagy mely a csatarendben elül áll.

ELŐITÉLET, (elő-itélet) ösz. fn. 1) Itélet, melyet valamely tárgyról hozunk, mielőtt azt illően megvizsgáltuk, megismertük volna. 2) Szélesb ért. minden vélemény, melylyel valami iránt vagyunk, de alapos okát adni nem tudjuk. 3) Elfogultságon, részrehajláson, ellenszenven stb. alapuló hibás itélet, bal itélet. Előitélettel lenni, viseltetni valami iránt. Előitéletektől megszabadulni. Előitéletből állítani valamit. Köz, megrögzött előitélet.

ELŐÍZ, (elő-íz) ösz. fn. Érzés, melyet valamely élvezet előre gerjeszt bennünk, melynek oly kellemes hatása van reánk, mintha már valósággal élveztük volna. Mennyei boldogság előíze.

ELŐJÁR, (elő-jár) ösz. önh. Gyalog vagy lóháton, kocsin, hajón stb., mások elött megy.

ELŐJÁRÓ, (elő-járó) ösz. fn. 1. ELÖLJÁRÓ. ELŐJÁRÓBAN, (elő-járóban) ih. Előre; addig is, mig a többi következik. Nesze egy-két forint előjáróban. Elég lesz ez előjáróban.

ELŐJÁRÓBESZÉD, (elő-járó-beszéd) ösz. fn. 1. ELŐBESZÉD.

ELŐJÁTÉK, (elő-játék) ösz. fn. Általán, a főjáték előtt adatni szokott játék, mely a főjátéknak mintegy próbája s előhirdetője. Harczi, tüzi előjáték. Különösen, a szinjátékokban rövid darab, melyet a fő darab előtt adnak. Ellentéte : utójáték.

ELŐJÁTSZÓ, (elő-játszó) ösz. fn. Személy, ki az előjátékban részt vesz; ki abban szerepel. Különösen a zenében, ki a többi zenészeket vezeti.

ELŐJEGYEZ, (elő-jegyez) ösz. áth. Valamit előre vagy előlegesen följegyez, beír, beigtat. Használják leginkább a telekkönyvelésnél, például, midőn valaki nem bír a betáblázásra, vagy bekeblezésre nézve elészabott minden kellékkel ellátott okiratot, tehát a nyilvánkönyvbe föltételes beigtatást eszközöl, t. i. oly föltétel alatt, hogy bizonyos idő alatt jogát teljesen igazolja. A kereskedői könyvvitelben am. az ügyletet az előjegyzékbe (első följegyzési könyvbe) írni.

hazánkban nincsenek többé előjogai. 2) Jog, inelynél fogva valaki előbb tehet valamit, mint más. Így, az eladott házat megtartani, néhol előjoga van a szomszédnak más egyebek elött; ennélfogva vételi előjoggal bír.

ELŐJŐ, ELŐJÖN, (elő-jö v. -jön) ösz. önh. Szem elébe, nyilvánosságra jön; elékerül; ami eltévedt vagy elveszett, visszatér. Előjöttek a bujdosók. Előjöttek az eltévedt csikók. Jobban : eléjő. V. ö. ELŐ, (3),

ELŐKAP, (elő-kap) ösz. áth. Magához kap, közel ragad. Előkapott egy dorongọt, s azzal ütött horzám. Jobban elékap. V. ö. ELŐ, (3).

ELÖKAPU, (elő-kapu) ösz. fn. Épület-, kert stb. elején levő kapu, főkapu. Ellentéte : oldal vagy hátulsó kapu. Átv. ért. fő nyilás, fő rés, melyen valahová be lehet menni, hatni.

ELÖKASZÁS, (elő-kaszás) ösz. fn. Kaszás, ki a kaszások sorában legelül jár.

ELŐKELHETŐ, (elő-kelhető) ösz. mn. Aki bizonyos társadalmi viszonyokban, pl. hivatalban, rangban előmenetelt tehet, nagyra, sokra viheti dolgát, kiből előkelő ember válhatik.

ELŐKELŐ, (elő-kelő) ösz. mn. 1) Nagyobb, felsőbb rangban, hivatalban levő. Előkelő urak, kir. tisztek. 2) Nagyobb birtoku. Előkelő nemesember. Előkelő közbirtokos. Előkelő polgár. 3) Tekintetben levő, tekintélylyel, hírrel, névvel bíró. Előkelő ügyvéd, iró, táblabíró. 4) A hivatalosan végzendő ügyek között első helyen álló, legsürgetősebb. (Praeferentialis).

ELŐKELŐLEG, (elő-kelőleg) ösz. ih. Mindenek előtt, legelsőben, kiválólag.

ELŐKÉP, (elő-kép) ösz. fn. 1) Utánzásul kiállított kép, pl. mely után a festész fest, a rajzoló rajzol. Szélesb ért. minden tárgy, dolog, mely utánzási példa gyanánt hozatik vagy állíttatik elé. A katona jeles vitézeket, a költő híres költőket vegyen előképül. Böcsületes emberek legyenek előképeink. 2) A vallástudorok, kivált a régiek, előképeknek (typus) nevezték az ó szövetségi szertartásokat és eseményeket, mennyire azok a Messiás eljövetelére, életére s halálára vonatkoztak, s azt ábrázolák. Így Mózses érczkígyója a pusztában, ezen vallástudorok szerént előképe volt Krisztus urunk fölfeszíttetésének.

ELŐKÉPEN, (elő-képen) ösz. ih. Előleg, előle

ELŐJEL, (elő-jel) ösz. fn. Jel, mely bizonyos jövendőt mutat vagy gyaníttat. A nyavalyának, időváltozásnak előjelei.

rekedik. V. ö. ELŐ, (3).

:

ELÖKERES, (elő-keres) ösz. áth. Keresve elé