Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

gyelmesen szemre vesz, megtekint valamit. Elnéztem a vetéseket, s mind silányaknak találtam. 3) Tárgyeset nélkül: félre néz, máshová fordítja szemeit. Elnéztem onnan, hogy ne lássam az undokságot. Használtatik állapító ragu nevekkel is. Elnézni a messze sikságon, tengeren. 4) Némelyek használják ezek helyett roszúl néz, (nézésben) elhibáz, de ez nem magyaros és helytelen értelmezés.

ELNÉZDEL, (el-nézdel) 1. ELNÉZÉGET. ELNÉZÉGÉL, (el-nézégél) 1. ELNÉZÉGET. ELNÉZÉGET, (el-nézéget) ösz. áth. Több tárgyakat részletesen, tartósan, vagy egymás után megszemlél, figyelembe vesz. Elnézegetni a képcsarnokban levő mesterműveket. Elnézegetni a jövő-menő néptömeget.

ELNÉZÉS, (el-nézés) ösz. fn. 1) Hibának, mulasztásnak, rendetlenségnek elengedése, meg nem feddése; valamely hibán, hiányon fenn nem akadás; kegyes bírálat. Az ujoncz énekes, szinész a közönség kegyes elnézéséért könyörög. 2) Megszemlélés, figye lembe vevés. V. ö. ELNÉZ.

[blocks in formation]

ELNYAL, (el-nyal) ösz. áth. Nyelvvel nyalogatva eltisztít, eltakarít, elfogyaszt. Az eb elnyalja a tányérról a zsírt, a tengelyről a hájat. Átv. ért. mondatik a vízről, midőn lassanként az érintett partot elmosogatja. V. ö. NYAL.

ELNYALÁNKÍT, (el-nyalánkít) ösz. áth. Valakit holmi édességekre, csemegékre szoktatva egészen nyalánkká, torkossá tesz. Nem kell a gyermeket elnyalánkítani.

ELNYÁLASODIK, (el-nyálasodik) ösz. k. Nyállal eltelik, behuzódik, bemocskolódik. Elnyálasodik a szája, és szájától a pipaszára. Mondják né mely gyümölcsökről, midőn igen elérnek, és megpeshednek; továbbá némely állott husokról, ételnemüekről, midőn nyulós hártya huzódik el rajtok. Elnyálasodik a turó, a málna stb.

ELNYÁLAZ, (el-nyálaz) ösz. áth. Nyállal elmocskít, elrutít. A csiga elnyálazza a földet, merre mász. A ló elnyálazza a zabolát.

ELNYÁLKÁSODIK, (el-nyálkásodik) ösz. k. ELNÖK, (el-nök v. elő-nök) fn. tt. elnök-öt. 1) Valamely testnek nedvei elromolván, megsürüsödnek, Általán valamely testületnek feje, elöljárója. 2) Kü-nyulósakká lesznek. Elnyálkásodik a romlott bor. lönösen, ki a gyülésekben, tanácskozásokban előlül, Elnyálkásodik némely nyavalyákban a vér. V. ö. NYÁLKA. a gyülést megnyitja, a tanácskozási rendet fentartja, s a többség akaratát, végzését határozatképen ki

mondja. Országgyűlési, megyei, törvényszéki, egyházi, világi elnök.

ELNÖKI, (el-nök-i) ma. tt. elnöki-t, tb. -ek. Elnökhöz tartozó, elnököt illető, elnökre vonatkozó. Elnöki jogok és kötelességek. Elnöki beszéd. Elnöki szék elfoglalása.

ELNÖKILEG, (el-nök-i-leg) ih. Elnöki módon; elnöki úton; elnöki meghagyából; elnöki aláirás

alatt.

ELNÖKLET, (el-nök-öl-et) fn. tt. elnöklet-et. Az elnöknek hivatalos működése, elölülése. Főispáni vagy alispáni elnöklet alatt tartatott gyülés.

ELNÖKÖL, (el-nök-öl) önh. m. elnököl-t v. elnöklött, htn. —ni v. elnökleni. Elnöki hivatalt gyakorol a gyűlésben, tanácsban előlül, a tanácskozást vezérli.

ELNÖKÖSKÖDIK, (el-nök-ös-köd-ik) k. m. elnökösköd-tem, —tél, —ött. Elnöki hivatalt folytonosan, rendesen gyakorol, nem egyszer, hanem többször

elnököl.

ELNÖKSÉG, (el-nök-ség) fn. tt. elnökség-ét. 1) Elnöki hivatal, elnöki méltóság, elnöki szék. Elnökséggel megtiszteltetni. Elnökséget elfoglalni, viselni. 2) Elnöklet.

ELNÖKSÉGI, (el-nök-ség-i) 1. ELNÖKI. ELNYÁJASKODIK, (el-nyájaskodik) ösz. k. Nyájasan, nyájaskodva eltársalog, elmulat; bizodalmas beszélgetésben tölti el az időt.

ELNYAKASODIK, (el-nyakasodik) ösz. k. Nyakas, makacs, makranczos természetüvé változik el. Kemény bánás által elnyakasodott suhancz. V. ö. NYAKAS.

|

ELNYARGAL, (el-nyargal) ösz. önh. Nyargalva, azaz vágtató léptekkel eltávozik. Átv. ért. mondják nemcsak nyerges állatokról, hanem másokról, sőt költői magasabb nyelven a szelekről, hullá mokról is. V. ö. NYARGAL.

ELNYAVALYOG, (el-nyavalyog) ösz. önh. Nyavalyogva, betegeskedve húzamos ideig elvan, eltölti, elhúzza az időt. Hónap- sőt évszámra elnyavalyog.

ELNYAVALYODIK, (el-nyavalyodik) ösz. k. Nyomorékká, betegessé, merő nyavalyává lesz.

ELNYEL, (el-nyel) ösz. áth. 1) Tulajdonképen, valamit a torkon gyomrába, begyébe lenyom. A hal elnyeli a horgot. A gólya elnyeli a kígyót, békát. A czápa egész embert, sőt lovat is elnyel. 2) Átv. ért. valamely üreg, nyiladék, tátongó örvény, hullám stb. magába vesz, elföd, eltakar, eltemet valamit. Nyeljen el a föld. Elnyelték a hullámok. 3) Valamely kedvetlen dolgot szó nélkül eltür. Sokat el kell nyelnem, hogy békesség legyen. Keserű falat, de azt is elnyelem. De már ezt elnyelnem lehetetlen.

ELNYELDĖS, (el-nyeldės) ösz. gyak. áth. Egymás után többet elnyel. A gólya elnyeldesi a békákat, kigyókat.

ELNYELÉS, (el-nyelés) ösz. fn. Valaminek a torkon által a gyomorba vagy begybe leeresztése, lenyomása. Átv. ért. elemésztés, elrontás. Elnyeléssel fenyegetnek a hullámok.

ELNYELLIK, (el-nyellik) ösz. k. Elkopik, elkallódik, elbúll, elfonnyad, mintegy nyelétől elszakad. Elnyellik az ócska ruha, midőn elszakadoz; elnyellik a szőlő, azaz szemei elhullanak, nyeléről leszakadoznak.

[blocks in formation]

ELNYER, (el-nyer) ösz. áth. 1) Játékban pénzt, vagy egyéb pénzérőt akár szerencse, akár ügyesség és csalás által mástól v. másoktól elkap. Elnyerték minden pénzét. 2) Valamely díjt, jutalmat, hivatalt megkap. Elnyerni az akademiai nagy jutalmat. Elnyerni a főbírói hivatalt. V. ö. EL, (2) és NYER.

ELNYERÉS, (el-nyerés) ösz. fn. 1) Játékban pénznek, vagy egyéb jószágnak mástól elkapása. 2) Valamihez hozzájutás; valamely díjnak, jutalomnak, hivatalnak megszerzése.

ELNYES, (el-nyes) ösz. áth. Nyesve, azaz sajátságos nyeső késsel, szerszámmal elmetsz, elvagdos. Elnyesni a fák fattyuhajtásait. Elnyesni az utakról a füvet, gyomot. V. ö. NYES.

ELNYIKKAN, (el-nyikkan) ösz. önh. 1) Arról mondatik, kinek nyakát szorongatják, s a közben nyi v. nyik vékony hangot bocsát ki torkán. Elnyikkan a malacz, midőn nyekgetik. 2) Általán, vékony, éles nyi, nyik hangon elkiáltja magát, nyikkanásra fakad. Elnyikkan a kis gyermek, midőn bántják. V. ö. NYIKKAN, NYIKOG.

[blocks in formation]

ELNYOMÁS, (el-nyomás) ösz. fn. 1) Valamely erőnek, veszélynek megszüntetése, megsemmisítése. 2) Erőszakosan, és jog ellen igába hajtás, szabadságtól megfosztás. Népek, nemzetek elnyomása. V. ö. ELNYOM.

ELNYOMASZT, (el-nyomaszt) ösz. áth. Mintegy lábbal tapodva, vagy ököllel nyomdosva letipor, megterhel; igába hajt.

ELNYOMDOS, (el-nyomdos) ösz. áth. Lábbal eltapos, eltipor, elzúz. Elnyomdosni a földön mászó férgeket. Átv. ért. rabszolgai igába hajtogat.

ELNYOMORGAT, (el-nyomorgat) ösz. áth. Különféle sérelem, sanyargatás, zsarolás, csikarás, terhek által elkínoz, nyomoruságba ejt. A foglyokat koplalás, erős munka, verés által elnyomorgatni.

ELNYOMORÍT, (el-nyomorít) ösz. áth. 1) Elgyötör, elkínoz, elerőtlenít. 2) Csonka, béna alakuvá, nyomorékká, koldússá tesz.

ELNYOMORODIK, (el-nyomorodik) ösz. k. 1) Sokféle kín, nyavalya, gyötrelem, szenvedés által elerőtlenedik, nyomoruvá lesz. 2) Csonka, béna ala

ELNYIKKANT, (el-nyikkant) ösz. áth. Leginkább visszahatólag használtatik, s am. elfakad nyik-kuvá, koldussá lesz. kanva, nyikkanásra fakad. Elnyikkantom magam, elnyikkantod magad, elnyikkantja magát stb.

ELNYÍR, (el-nyír) ösz. áth. Ollóval elmetsz. Elnyírni a hajat, bajuszt, szakált. Elnyírni a fák gyönge hajtásait, ágait. V. ö. NYÍR.

ELNYIRÁS, (el-nyirás) ösz. fn. Több vidéken

ELNYOMORODOTT, (el-nyomorodott) ösz. mn. 1) Szenvedések, kínok, nyavalyák által elerőtlenedett, elsanyarodott. 2) Elbénult, nyomorékká lett.

ELNYOMORÚL, (el-nyomorúl) ösz. önh. Ritka

használatu. 1. ELNYOMORODIK.

ELNYOMTAT, (el-nyomtat) ösz. áth. 1) Vala

am. a szokottabb elnyirés. Némely tájejtéssel: el-mely gabonát lovak által eltiportat. Elnyomtatni a nyürés.

ELNYIRBÁL, (el-nyirbál) ösz. áth. 1) Elmetélget, faragcsálva apró darabokra hasogat. Elnyirbálni késsel a faszeget. 2) Ollóval elnyirogat. 3) Mátyusföldén am. elkunyorál, gyermek módjára, esenkedve elkér valamit. Ez értelemben a nyivog, hangutánzó

szóval rokon.

ELNYIRÉS, (el-nyirés) ösz. fn. Ollóval elmetszés, elvágás. A hajnak elnyirése már a köznépnél is szokásban van némely vidékeken.

ELNYIRKÁL, (el-nyirkál) ösz. áth. Ollóval részenként elmetél, elkurtítgat. Elnyirkálni a hajfürtöket, a cserjék ágait. Elnyirkálni a papirost.

ELNYISZÁL, (el-nyiszál) ösz. áth. Életlen, tompa késsel, nagy ajjal-bajjal elmetél, vagy inkább metélve eltép, elszakgat. Elnyiszálni a lágy kenyeret, kalácsot. Hangutánzásból eredett ige.

ELNYOM, (el-nyom) ösz. áth. 1) Nyomás által eltávolít, eltaszít. Elnyomni a vár alól az előrohanó ellenséget. 2) Valaminek erejét megszünteti, megsemmisíti. Elnyomni gáttal az árvizet. Elnyomni a tüzet. Elnyomni a lázadókat. 3) Tréfásan, valamely ízetlen, kelletlen falatot, vagy sok ételt, nagy nehezen lebocsát. Majd ki fordúlt a szájából, de végre elnyomta. Tizenkét gombóczot elnyomott. 4) Erőszakkal, mintegy lábbal tapodva, jogtalanul igába hajt, szabadságtól megfoszt valakit. Elnyomni a független, szabad nemzeteket. V. ö. EL, (2) és NYOM, ige.

[ocr errors]

búzát, árpát. 2) A nyomtatást egészen elvégzi. V. ö. NYOMTAT, NYOMTATÁS.

ELNYÖ, (el-nyő) 1. ELNYŰ.

ELNYÖG, (el-nyög) ösz. áth. 1) Nyögve eltür, elhallgat valamit. Ezt még csak elnyögöm, de azután szólani fogok. 2) Nyögve, roszul, nagy erővel mond el valamit. Másképen kinyög. 3) Folytonosan nyög, s ekkor tárgyeset nélkül áll. V. ö. EL, (2) és NYÖG. ELNYÖGDÉCSEL, (el-nyögdécsel) ösz. önh. Folytonosan nyögdécsel, mint szerelmes gerle. Használják tárgyesettel is: Elnyögdécselni búját, szerelmét, azaz, nyögve elpanaszlani.

ELNYUGSZIK, (el-nyugszik) ösz. k. 1) Nyugonni megy. Estve elnyugszanak az erdők madarai. 2) Elaluszik. Szép csendesen elnyugodott. 3) Átv. ért. meghalt. Elnyugodott az úrban, mint Máté tehene az útban. (Km.) Elnyugodott jó keresztény módjára. 4) A nap alászáll, lemegy, leáldozik. Ha a nap elnyugszik, ő is elbujdosik, a szegény legénynek szíve szomorkodik. (Népd.).

ELNYUGVÁS, (el-nyugvás) ösz. fn. 1) Nyugalomra menés, munkától, mozgástól megszünés. 2) Elalvás. 3) Meghalás. 4) Napnak lemenetele. Nap elnyugvásakor. V. ö. ELNYUGSZIK.

ELNYUJT, (el-nyujt) ösz. áth. 1) Hosszan, hosszúra elterjeszt, távolra, szélesre kihúz. Elnyujtani kezét, lábát. Száját fülekig elnyujtani. Elnyujtani

217

ELNYUJTÓDZIK – ELOLDALLIK

ELOLDÁS-ELOMLIK

218

pörölylyel a tüzes vasat. 2) Különösen a tésztát sod- | nézve, féloldalt elkotródik, elsompolyog. V. ö. OLrófa által, vagy ujjakkal huzkodva, vékonynyá teszi. DALLIK. Elnyujtani a rétesnek valót.

ELNYUJTÓDZIK, (el-nyujtódzik) ösz. k. Emberről, s más állatról mondják, midőn testével, tagjaival elterjeszkedik, kezét, lábát, mennyire lehet, szétveti. Fölkelés után elnyujtódzni. V. ö. EL, (2) és NYUJTÓDZIK.

ELNYÚLIK, (el-nyúlik) ösz. k. Rendes területén, különösen szélén vagy hosszán, messze túl terjed, elhosszúl, elszélesül. Mondják lelkes és lelketlen tárgyakról. Elnyúlik a szája fülig, ha nevet. Lábai az ágy végeig elnyúlnak. Elnyúlik a tüzes vas, ha verik. Elnyúlik a tészta, ha sodorják vagy húzzák. Átv. ért. Elnyúlik az út, midőn rosz. A bakonyi erdő Veszprém és Szala vármegyéken messze elnyúlik.

ELNYŰ, (el-nyű) ösz. áth. Tulajd. a kendert nyüvik, azaz szakgatják. De közönségesen mondják a ruházatról is, s am. elvisel, elszakgat, elront. Elnyúni egy nyáron három pár csizmát. Átv. ért. két feleséget elnyütt, azaz már két feleség elhalt oldala

mellől.

ELNYÜTT, (el-nyütt) ösz. mn. Elviselt, elkoptatott, elszakgatott. Elnyütt ruhában járni. Átv. ért. a maga nemében nem új, amit már többször hallottunk. Ezek már elnyütt dolgol:. Elnyütt mondák, tréfák, élczek.

ELNYÜVÉS, (el-nyüvés) ösz. fn. Elviselése, elkoptatása valaminek, különösen ruhaneműnek.

ELOCSMÁNYÍT, (el-ocsmányít) ösz. áth. Ocsmánynyá változtat el. V. ö. OCSMÁNY.

ELODVASODIK, (el-odvasodik) ösz. k. Régiség vagy más ok miatt elromolva, odvassá leszen. Elodvasodnak az agg fák. Elodvasodnak a rosz fogak.

ELOLDÁS, (el-oldás) ösz. fn. Az öszvekötött, füzött, szorított testnek elbontása, kötelékeitől megszabadítása. A csomónak eloldása. V. ö. EL, (2) és OLD, OLDÁS.

ELOLDALOG, (el-oldalog) ösz. önh. 1. ELOL

DALLIK.

ELOLDOZ, (el-oldoz) ösz. áth. Ami több helyen, és szorosabban kötve, füzve volt, elbontja, kötelékeitől egymás után fölmenti; vagy többeket, kik v. mik kötve valának, fölszabadít. Eloldozni a kezeken és lábakon levő köteleket. Eloldozni a megváltott foglyok bilincseit.

ELOLT, (el-olt) ösz. áth. Tulajd. a tüzet elaltatja, égni megszünteti. V. ö. EL, (2) és OLT. Átv. ért. heves indulatot, háboruságot, veszekedést lecsillapít. A haragot kérlelve, könyörögve eloltani.

ELOLTÁS, (el-oltás) ösz. fn. 1) A tűznek elaltatása, az égésnek megszüntetése. 2) Átv. ért. heves indulatuak, veszekedésnek stb., lecsillapitása. V. ö. EL, és OLTÁS.

ELOLTHATATLAN, ELOLTHATLAN, (elolthatatlan v. olthatlan) ösz. mn. 1) Amit elaltatni, minek égését megszüntetni nem lehet. A meggyúladt erdőségek tüze elolthatatlan. 2) Átv. ért. mit lecsillapítani, elnyomni nem lehet. Elolthatatlan gyülölség, szerelem. Elolthatatlan szomjuság. 3) Határozóképen:

elolthatlanul.

ELOLVAD, (el-olvad) ösz. önh. 1) Szilárd állapotát elvesztvén, ellágyul, s híggá, folyékonynyá leszen. Elolvad bizonyos hévfoknál az ércz, a jég, a vaj, a zsír stb. Majd elolvad a nagy melegség miatt. 2) Átv. ért. valamely kedves érzelem miatt egészen ellá

ELOKÁD, (el-okád) ösz. áth. Leginkább vissza- gyúl. Elolvadni a nagy gyönyörtöl, szerelemtől. 3) A

hatólag használtatik. Elokádom magam, elokádod magad, elokádja magát stb. Jelent annyit is: húzamosan vagy messze okád. A másik szobáig elokádott. Egy óráig elokádott.

ELOKTALANÍT, (el-oktalanít) ösz. áth. Egé

szen oktalanná, butává tesz.

ELOKTALANODIK, (el-oktalanodik) ösz. k. Egészen oktalanná lesz, elbutúl.

számadás alatti jószág, különösen pénz, roszlelkü kezelés miatt elvész, eltünik. Sok kezek között elolvadt az árvák vagyona.

ELOLVADÁS, (el-olvadás) ösz. fn. A szilárd testnek, tömegnek ellágyulása, híggá, folyékonynyá elváltozása. Átv. ért. a kedélynek ellágyulása.

ELOLVAS, (el-olvas) ösz. áth. Kéziratot vagy nyomtatványt olvasva keresztül néz. Elolvastam a ELOKTALANUL, (el-oktalanúl) ösz. önh. lásd: hozzám küldött leveleket, a legújabb hirlapi számot. V. ö. EL, (2) és OLVAS.

ELOKTALANODIK.

ELOLÁHOSÍT, (el-oláhosít) ösz. áth. Oláhvá alakít által, azaz, oláh nyelvet, szokásokat vetet föl valakivel. A moldovai magyarok egy részét már eloláhosították. V. ö. ELNÉMETESÍT.

ELOLÁHOSODIK, (el-oláhosodik) ösz. k. Eredeti nemzetségéből kivetkezve, oláh nyelvet, szoká

sokat vesz föl.

ELOLD, (el-old) ösz. áth. Ami kötve, füzve volt, azt elbontja. Eloldani a ruhát. Eloldani a foglyok köteleit, bilincseit. V. ö. EL, (2) és OLD.

ELOLDALLIK, (el-oldallik) ösz. k. Valamitől félve, roszat gyanítva, tehát félig a gyanús helyre

ELOLVASÁS, (el-olvasás) ösz. fn. Kéziratnak vagy nyomtatványnak általnézése. Ezen könyv elolvasása sok unalmat okozott. V. ö. EL, (2) és OLVASÁS.

ELOLVASZT, (el-olvaszt) ösz. áth. Szilárd testet higgá, folyékonynyá változtat el. Tűznél elolvasztani a fagyos szalonnát. Elolvasztani az ólmot, vasat stb.

ELOMLÁS, (el-omlás) ösz. fn. Szilárd, tömör testnek részekre töredezése, morzsolódása.

ELOMLIK, (el-omlik) ösz. k. Szilárd vagy tömör test részekre töredezik, szakadoz; ellágyul, el

219

ELOMOL-ELOSZLIK

ELOSZOL-ELŐ

220

mállik. A régi elhagyott épületek elomlanak. Elomla- | haza küldött katonák. 4) Mondják a búról, szomorunak a vízmosta partok, a kezek között dörzsölt külön- ságról, gondról, midőn elmúlik. V. ö. EL, (2) és féle földrögek. Elomlik a fogak között a finom süte- OSZLIK. mény. V. ö. EL, (2) és OMLIK.

OMOL.

ELOSZOL, (el-oszol) ösz. önh. Mintegy saját ELOMOL, (el-omol) lásd: ELOMLIK, és v. ö. akaratából megyen szét. A gyülés eloszol. ELOSZT, (el-oszt) ösz. áth. 1) Általán, valaELONT, (el-ont) ösz. áth. Eredeti értelménél mely egészet több részre szakaszt. Elosztani az erdőt fogva, valaminek omlását eszközli, azaz töredékekre, | vágásokra, a határt dülőkre, a réteket nyilasokra. 2) részekre szakgat, szétoszlat. Köz ért. elönt, azaz vaRészenként oda ad. Elosztani a vagyont a gyermekek lamely híg, folyó testet cseppekben, vagy hullámok- között. Pénzét elosztani a szegények között. 3) Számban eloszlat. Elontani a vizet ; hazáért elontani vérét. tanilag: bizonyos mennyiséget más mennyiségből Arczát elontotta a vér. V. ö. EL, (2) és ONT, ÖNT. annyiszor kivesz, ahányszor benne találtatik, pl. tizet ELORCZÁTLANKODIK, (el-orczátlankodik) eloszt kettővel, azaz kettőt ötször vesz ki a tízből. ösz. k. Orczátlanul, azaz szégyent és szemérmet le- V. ö. EL, (2) és OSZT. vetve, elmegyen valahová. Némely tolakodó, tányérnyaló, házról házra elorczátlankodik.

ELORCZÁTLANODIK, (el-orczátlanodik) ösz. k. Minden szégyenből, szeméremből kivetkőzik, elszemtelenedik. V. ö. ORCZÁTLAN.

ELORDÍT, (el-ordít) ösz. önh. 1) Sokáig, folytonosan ordít. 2) Visszaható névmással: elfakad ordítva, ordításra fakad. Elorditom magamat, elordítod magadat, elordítja magát stb. V. ö. EL, (2) és ORDÍT.

ELOSZTÁLYOZ, (el-osztályoz) ösz. áth. Osztályokra elkülönöz, több szakokra elrendez. Elosztályozni a földeket, búza-, rozs-, árpa-, burgonya-, lóhere stb. alá, több táblákra. Elosztályozni a város lakosait birtokaikra, vagy foglalkodásaikra nézve. V. ö. OSZTÁLY.

ELOSZTÁS, (el osztás) ösz. fn. 1) Általán, valamely egésznek több részekre elszakgatása, elkülönzése. 2) Részenkénti odaadás, elajándékozás. 3) Számtanilag elemi számitások egyike, midőn bizoELOROZ, (el-oroz) ösz. áth. Orozva, azaz tol-nyos mennyiséget (osztót), egy másikból (osztandóvajkép elvisz, eltulajdonít, ellop valamit. V. ö. OROZ. ból), annyiszor elveszünk, ahányszor benne talál

tatik.

ELOROZKODIK, (el-orozkodik) ösz. k. Orv ELOSZTOGAT, (el-osztogat) ösz. áth. Részenmódjára, titkon, alattomban eltávozik, elszökik, ello-ként odaadogat, elajándékoz. Pénzét elosztogatja a pódzik. szegényeknek.

ELORSOZ, (el-orsoz, am. el-orosoz) ösz. önh. Székely tájszó. 1. ELOROZKODIK.

ELOSON, ELOSONT, (el-oson v. -osont) ösz. önh. Suttonban eltünik, elsuhan, ellábal, a kapufától vesz bucsút. Az elszökésnek egyik tréfás kifejezése. ELOSZLÁS, (el-oszlás) ösz. fn. 1) Valamely test részeinek elválása, egymástól elszakadása. 2) Testület, gyülekezet tagjainak szétmenése. Apostolok eloszlása. V. ö. EL, (2) és OSZLÁS.

ELOSZLAT, (el-oszlat) ösz. áth. 1) Részekre szakgat, választ. A szél eloszlatja a felhőket. 2) A kóros testben valamely daganatot, csomót, csömört felold, megszüntet. 3) Testület, gyülekezet tagjait szétmenni enged, készt, vagy parancsol. Eloszlatni a gyülést. Eloszlatni az öszvetódult néptömeget. 4) Átv. ért. bút, gondot, szomoruságot stb. elűz. Minden búmat eloszlatta.

ELOSZLATÁS, (el-oszlatás) ösz. fn. 1) Részekre szakgatás, elválasztás. Felhők eloszlatása a szelek által. 2) Testület, gyülekezet tagjainak szétmenni engedése, vagy kényszeritése. 3) Kóros daga- | natnak, csomónak, sebnek stb. megszüntetése. 4) Búnak, gondnak, szomorúságnak stb. elüzése.

ELOSZTOGATÁS, (el-osztogatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit elosztogatunk; illetőleg elajándékozgatás, adagonként szétosztás.

ELOSZTOZIK, (el-osztozik) ösz. k. Valamely egészből kiki a maga részét kiveszi. Szüleik halála után a hátrahagyott vogyonon egyenlő részekben osztoztak el az örökösök. V. ö. EL, (2) és OSZTOZIK.

ELOTROMBÁSODIK, (el-otrombásodik) ösz. k.

1. ELOTROMBÚL.

ELOTROMBÍT, (el-otrombít) ösz. áth. Egészen vagy nagyon otrombává tesz.

ELOTROMBÚL, (el-otrombúl) ösz. önh. Nagyon otromba lesz, eldurvúl, eldarabosodik.

ELOVÚL, (el-ovúl) régies; 1. ELAVÚL.

ELŐ, (1), (el-ő) fn. tt. elő-t. Személyragozva : előm, előd, elője v. eleje; előim, elöid, elői v. eleim, eleid, elei. 1) Általán, több egymással viszonyban álló tárgyak, dolgok, személyek stb. között az, mi a többinek mintegy kezdetét, eredetét jelenti, mi után a többi következik: ős, első atya. Eleink szerezték e hazát. Télnek, tavasznak, nyárnak eleje. Elejét venni valaminek. Jól meg kell elejét, végét a dolognak kötni. ELOSZLIK, (el-oszlik) ösz. k. 1) Részekre el- (Km). Se eleje, se veleje. (Km). 2) Valaminek nemeválik, elszakad. A köz jövedelem többek között eloszlik. sebb része, válogatottabb színe. Buzának és bornak 2) Kóros daganat, seb, csomó, elmúlik. 3) (Eloszol elejéből adni. 3) A gazdáknál: előt szántani, azaz, a értelemben). Testületnek, gyülekezetnek tagjai szét-szántást, barázdolást kezdeni, vagy a többi szántók mennek. Eloszlik a gyülés. Eloszlanak a szabadsággal előtt menni. Előt fognak a kaszások, azaz bele vágnak

[ocr errors]

221

ELŐ-ELŐ

ELŐAD-ELŐÁLLIT

222

az első rendbe. Jelenti a szántóföldnek azon széles | menjen, elésegélni am. segélni, hogy közelebb (köszalagját is, melyet a vető egyszer végig mentében rünkbe) jöjjön; vagy hogy bajból meneküljön. Így bevet. E keskeny földet három előbe lehet fogni. 4) különböznek : elő (előre) és elé (maga clé) Midőn a személyragozott elő be (ve) ragot vesz bocsát, elő- és elé (szem elé) lép, elő- és elészökik, fel, annyit tesz, mint megelőzve. Előmbe szaladt, fu- elő- és elérohan, elő- és elésiet, elő- és eléjár, tott, állott, ült. Elődbe, eleibe tették. (Különböznek | elő- és elélép v. léptet. Ezek szerint roszul volna : elémbe futott, azaz szemközt velem; elédbe tették, azaz elévinni, (pl. a tudományt), elővinni helyett, s megfordítszemed elé, szemed láttára; továbbá elömbe, elödbe va: előhozni, eléhozni helyett; jóllehet, mint érintők, stb. szóknál a személyrag utól soha sem jöhet, ellen- a köz szokás még most nem teszen ily szigorú megkezőleg mint elémbe, elédbe stb. alakoknál: elébem, különböztetést. Még e szótár első íveiben sem vihetelébed. Több személyre vitetve: előnkbe, elötükbe, tük azt ki teljes következetességgel, minthogy a jaelejökbe, pl. senki sem hág. 5) Némely öszvetett szók- vítnokok az elé alakot hibának nézvén többnyire kiban mint főnév hátul áll, pl. szügyelő, böjtelő, kézelő | igazíták, pl. az előjön előfordúl szókat, eléjön eléfor(az üngön) azaz : szügy, böjt, kéz eleje. Ide tartoz-dúl helyett. nak az újabb szerkezetü: tavaszelő, nyárelő, öszelő, télelő, üngelő szók is. Az ily öszvetett szók személy-elébe terjeszt, nyujt, kiad. Előadni az elrejtett kinragozása a rendes szabályt követi, tehát: szügyelöim, szügyelöid, üngelöim, üngelöid, nem szügyeleim, üngeleim stb. Rokonságait 1. EL, (1) alatt.

ELOAD, (elő-ad) ösz. áth. 1) Valamit szemek

cseket. 2) Történetet, tant, értekezést, iskolai leczkét elmond. Előadni a természeti jogot, a költészetet. 3) Valamit tudósítólag, értesítés végett terjeszt elé. ElőELÖ, (2), (1. fönebb) mn. Ellentéte : utó. In- adni a birónak az ügyet. Előadni a tanácsban a per, nen előbb utóbb, melyek ma csak határozókul hasz- a dolog érdemét. Helyesebben: eléad. V. ö. ELÖ (3). náltatnak, de előbbi, utóbbi, előbbik, utóbbik divatban ELŐADÁS, (elő-adás) ösz. fn. 1) Szemek elébe levő melléknevek. Elő mint melléknév rendesen ösz- terjesztése, nyujtása valaminek; kiadás. 2) Szóbeli vetétetik a névvel, melyet meghatároz, tehát itt is eléterjesztés. Folyó, könnyü, világos előadás. Akadoinkább főnévül tekinthető, pl. elöbeszéd, elöhasú, elő-zó, vontatott, homályos előadás. 3) Tudósító, értesítő esahos, előkötő, előház, előcsapat, elöhad, elöitélet, elő elbeszélés. Részrehajló vagy részrehajlatlan előadás. jel, elökaszás, előkészület, elökor, elöidö, Előszállás Hivatalos, törvényszéki előadás. Helyesebben, eléadás. stb. Jelentése: a dolog, tárgy, testület élén álló, másokat vagy mindeneket maga után hagyó, régi, hajdani; tehát akár időben, akár térben mások elött levő, pl. elökor, azaz a mostaninál régebbi, hajdani ; elöhad, melyet a többi követ; elöfal, mely a többi fa

lak előtt áll; elökaszás, ki a többi kaszásokat vezeti, ki legelül kaszál stb. Régente, különösen a Tatrosi és Bécsi codexekben számtalanszor használtatik a mai első jelentésében. „És valamely akarand tü közöttetek elő (primus) lenni.“ „És úgy egybchiván ö urának menden adósit, mond vala az előnek“ (primo). Tatrosi codex. Többese vala: elővek. Elővek lesznek utóvak." Ugyanott.

vonatkozó. Előadási képesség. Előadási sor. Előadási ELŐADÁSI, (elö-adási) ösz. mn. Előadásra kötelesség. Helyesebben: eléadási.

aki valamely esetet, történetet, ügyet szóval elmond, ELŐADÓ, (elő-adó) ösz. fn. és mn. 1) Általán, eléterjeszt. 2) Különösen, hatósági vagy törvényszéki tiszt, ki a tanácskozás vagy itélet alatti ügynek érdemét, mibenlétét elmondja, eléterjeszti. Váltóügyi előadó. Bányaügyi előadó. Melléknévileg: Előadó bíró. Előadó tanácsnok. Helyesebben mint a föntebbiekben is eléadó.

:

ELŐADÓI, (elő-adói) ösz. mn. Előadót illető, ELÖ, (3), (mint föntebb) ih. s különösen igekötö. előadóra vonatkozó, előadóhoz tartozó. Előadói véleAz igék, melyekkel öszvetétetik, oly munkásságot,mény. Előadói észrevétel. Előadói ív. Helyesebben : cselekvést, szenvedést vagy állapotot jelentenek, mely elsőséget, többek között kitüntetést fejez ki, pl. előmegy, előmozdít, elővisz, előnyomul, elő s hátra, hol

előre hol hátra.

[ocr errors][merged small][merged small]

eléadói.

ELŐAJTÓ, (elő-ajtó) ösz. fn. 1) A kettős ajtók közöl a külső. 2) Az épület elején, homlokán levő ajtó, melynek ellene tétetik a hátulsó ajtó.

ELŐÁLL, (elő-áll) ösz. önh. 1) Mások láttára, mások elejébe kiáll, kilép. A vezéri felszólitásra öt vállalkozó előállott. 2) Valamit maga védelmére, vagy mások megtámadására, mentségül, fegyverül felhozva elélép. Segítő ragu neveket vonz. Ha fizetni kell, nemességével áll elő. Bottal, karddal, puskával áll elő. 3) Valahonnan cléjön, eléterem. A kocsis előállott. A vádlott előállott. Jobban eléáll. V. ö. ELŐ (3). ELŐÁLLAT, (elő-állat) ösz. áth. 1. ELÖALLÍT és v. ö. ÁLLAT, ige.

:

ELŐÁLLIT, (elő-állit) ösz. áth. 1) Mások szeme láttára, elejébe kiállít, kiléptet. Előállitni az ör

« ElőzőTovább »