Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

ELLENÜTEG, (ellen-üteg) ösz. fn. Üteg ellené ben fölállított üteg. V. ö. ÜTEG.

ELLENVÁD, (ellen-vád) ösz. fn. Törvénykezésben vád, melyet a vádlott fél ugyanazon ügyben és törvényszék előtt a vádlófél ellen teszen.

ELLENVÁDLÓ, (ellen-vádló) ösz. fn. Alperes vagy bevádolt személy, ki a vádlófél ellen szintén vádat emel.

ELLENVÁDOLÁS, (ellen-vádolás) ösz. fn. Törvénykezési cselekvés, melynél fogva a vádlott rész a vádoló ellen mond vádat.

ELLENVÁGÁS, (ellen-vágás) ösz. fn. Vágás ellen intézett, viszonozott vágás, nevezetesen a csatában, párbajban.

[blocks in formation]

ELLENVITATÁS, (ellen-vitatás) ösz. fn. A tudományos szóbeli vitatkozásokban valamely állitás igazsága ellen gördített okok és nehézségek eléadása. ELLENVITATÓ, (ellen-vitató) ösz. fn. Személy, ki a tudományos szóbeli vitatkozásokban valamely állitás igazsága ellen okokat, nehézségeket gördít. (Opponens).

ELLENVÍZ, (ellen-víz) ösz. fn. Hajózásban azon vízvonal, mely a hajónak szemközt nyomul 8 annak menetelét tartóztatja.

ELLENVIZSGÁLAT, (ellen-vizsgálat) ösz. fn. Peres vagy törvénykezési ügyekben a másik fél által az első ellen intézett vizsgálat.

ELLENZ, (el-len-z) 1. ELLENEZ.

ELLENZÁR, (ellen-zár) ösz. fn. Zár, melylyel egy másik személy ellenőrségül, saját zárával vagy pecsétével, vagy mindkettővel megerősít, bezár s hozzáférhetlenné tesz valamit, például pénztárt.

ELLENZÉK, (el-len-z-ék) fn. tt. ellenzék-ét. 1) Akadály, mi valaminek ellenére van, mi valamely erőt, törekvést hatásában, müködésében gátol. 2) PoELLENVALLÁS, (ellen-vallás) ösz. fn. Vallás, litikai ért. azon párt, mely alkotmányos országokban tanuvallás, mely ellenkezőt állít az elébbivel, vagy az uralkodó pártnak, vagy a kormánynak ellenére egy másikkal. dolgozik, tetteiben, rendszabályaiban, törvényjavasELLENVALLOMÁS, (ellen-vallomás) 1. EL-lataiban hibákat keres, azokat ócsárolja, gáncsolja,

LENVALLÁS.

ELLENVÁLTÓ, (ellen-váltó) ösz. fn. Váltó, melyet a rendelő (vagy intézvényes) az általa kapott váltó értékében fizetés helyett a kibocsátónak ad, másképen értékváltó. (Gegen- vagy Retourwechsel). Különbözik : viszváltó.

ELLENVARÁZS, (ellen-varázs) ösz. fn. Elébbi varázs erejét, hatását elrontó, megsemmisítő varázs. ELLENVÉLEMÉNY, (ellen-vélemény) ösz. fn. Vélemény, mely egy ugyanazon tárgyra nézve egy másikkal ellentétben áll. A pártok többnyire ellenvéleményen vannak.

ELLENVETÉS, (ellen-vetés) ösz. fn. Nehézség, ok, melyet valaminek igazsága ellen fölhozunk, elégördítünk. Ezen állitás ellen több ellenvetéseim vannak. Semmi ellenvetésem e tárgyra nézve. Különösen, a nyilvános, iskolai vitatkozásokban akár alapos, akár álokoskodáson épült nehézség, melyet az ellenvető fél a vitató által eléadott tan ellen gördít. (Objectio).

mik által emez gondosabban, ovatosabban, s a fennálló törvényekhez hívebben ügyekeszik eljárni hivatásában. Megyei ellenzék. Országgyűlési ellenzék. (Oppositio).

ELLENZÉKI, (el-len-z-ék-i) mn. tt. ellenzéki-t, tb. -ek. Ellenzékhez tartozó, ellenzéket illető. Ellenzéki szónokok. Ellenzéki hirlapok. Ellenzéki befolyás. ELLENZENDÜLÉS, (ellen-zéndülés) ösz. fn. 1. ELLENLÁZADÁS.

ELLENZÉS, (el-len-éz-és) fn. tt. ellenzés-t, tb. -ek. 1) Általán, akadályozás, akadályvetés. 2) Nem javaslás, nem tanácsolás. V. ö. ELLENÉZ.

eszmének oly egymásközti viszonya, melynél fogva ELLENZET, (el-len-z-et) fn. tt. ellenzet-et. Két egyik a másikat kizárja, s mindkettő igaz nem lehet. (Repugnantia).

ELLENZŐ, (1), (el-len-z-ő) mn. tt. ellenző-t, tb. -k. 1) Akadályozó, tiltó, gátoló. 2) Nem javasló, nem tanácsló. Ellenző vélemény, tanács, javaslat.

ELLENVETŐ, (ellen-vető) ösz. fn. és mn. Ki valamely állítás igazsága ellen bizonyos nehézséget, ELLENZŐ, (2), (el-len-z-ő) fn. tt. ellenző-t. 1) okokat hoz föl. Különösen, nyilvános, iskolai vitat- Valami ellen való, annak hatását akadályozó, eltávokozásoknál oly személy, ki a vitatott tárgy ellen okos-lító tárgy, eszköz, pl. napellenző, esőellenző, porellenző, kodó alakban okokat, nehézségeket terjeszt elé, melyeket a vitatónak ismételni s megczáfolni kötelessége. (Opponens).

szél-, gyertya-, tűz-, villámellenző. Különösen: a nadrágnak elül levő nyilása, melyet szíj vagy gombok tartanak, és szorítnak az alhashoz. 2) Személy, ki bizonyos tárgyban ellenvetést tesz, akadályt csinál. ELLENZÖBÖR, (ellenző-bőr) ösz. fn. 1) Álta

ELLENVILÁG, (ellen-világ) ösz. fn. Midőn valamely festett kép úgy állítatik fel a szobában, hogy a benne festészetileg alkalmazott világosság, ellentét-lán a szemekre alkalmazott bőrkészület a világosság, por stb. ellen. 2) Különösen, a kantárhoz varrott, s két oldalt a lovak szemei mellett kiálló bőrdarab, hogy félre ne nézhessenek.

ben áll a kívülről bejövő nappali világossággal, miért a festett tárgy helytelenül, és kellemetlenül tűnik a szemekbe. (Contrejour).

AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT.

13

[blocks in formation]

ELLENZŐDESZKA, (ellenző-deszka) ösz. fn. Általán deszka, mely valamely testnek öszvetartására alkalmaztatik, pl. csépléskor, hogy a gabonaszemek szét ne oszoljanak; vagy ellenződeszkák az ágynak két oldalán.

ELLEP, (el-lep) ösz. áth. Valaminek fölszinét, területét eltakarja, befödi. Ellepi az árvíz a réteket, földeket. A hó ellepi a hegyek ormait. Ellepték a sáskák a vetéseket. V. ö. LEP.

ELLÉP, (el-lép) ösz. önh. Lépve odább megy, valamely helyet oda hagy.

ELLÉPCSEL, (el-lépcsel) ösz. önh. Aprókat lépve, könnyen, kényelmesen elmendegel.

ELLÉPDĖGĖL, (el-lépdégél) ösz. önh. Lépdegelve, azaz könnyen, kényelmesen lépve, elmegy.

ELLÉPDEL, (el-lépdel) ösz. önh. Ellépcsel, ellépeget. Különösen mondják a gyalogkatonaságról, midőn hadi rendben lépve elhalad, eltávozik, vagy valaki előtt elvonál. A lovasság elléptet.

[blocks in formation]

ELLEVELEDZÉS, (el-leveledzés) ösz. fn. A növény leveleinek elhullása.

ELLEVELEDZÉTT, (el-leveledzétt) ösz. mn. Leveleitől megfosztott, ami leveleit elhányta, elhullatta. Elleveledzett fák, növények.

ELLEVELEDZIK, (el-leveledzik) ösz. k. Leveleit elhányja, elhullatja. Öszszel elleveledzenek a fák.

ELLIK, (el-l-ik, 1. itt alább) k. m. ell-ett, htn. elleni v. ellni. A nagyobbféle négylábu állatokról mondják, midőn szülnek, s melyek rendszerént csak egy szülöttet hoznak a világra, ú. m. lovak, szamarak, tehenek, juhok. A ló csikót ellik v. csikózik, megcsikózik; a tehén borjat ellik v. megborjazik; a juh bárányt ellik. A disznó-, kutya-, macska-, egér-, patkány- stb. fajok, melyeknek rendszerént több fiok van egyszerre, kölykeznek, megkölykeznek vagy fiadz nak. Megvető ért. s aljas nyelven mondják asszonyról is. Tréfás nyelven: megellik a ló, midőn a rajtaülőt leveti. A Bécsi codexben lóra elleni, e helyett áll lóra ulni; ama szólás mai napság nevetséges

ELLÉPDELÉS, (el-lépdelés) ösz. fn. Ellépege- volna. tés; hadi rendben lépve elhaladás.

ELLÉPÉGET, (el-lépéget) ösz. önh. lásd: EL

LÉPCSEL.

ELLÉPTET, (el-léptet) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki lépve odább menjen, haladjon. Elléptetni maga előtt dobszóval a hadsereget. Vétetik önható ért. is a lovasságról, s ekkor am. a lovasság léptetve elmegy, vonalban, hadi rendben eltávozik; valaki előtt elvonúl. Elléptettek a huszárok a legközelebbi állomásra. A gyalogság ellépdel.

ELLÉPTETÉS, (el-léptetés) ösz. fn. A lovasságnak léptetve, hadirendben eltávozása, különösen valaki előtt elvonulása.

ELLES, (el-les) ösz. áth. Valakit v. mit lesve, lesben állva, elvár; leselkedve, figyelmezve valamit megtud. Ellesni az éjjeli kóborlókat. Majd ellesem, ha eljön-e, vagy nem. Ellesem, mi lesz belőle. Az alkalmat ellesni. A titkot ellesni. V. ö. LES, ige.

ELLÉS, (el-1-és) fn. tt. ellés-t, tb. ek. A na gyobbféle négylábu állatok, pl. tehenek, kanczák, juhok szülése. V. ö. ELLIK.

ELLET, (1), (el-l-et) fn. tt. ellet-ét. A nagyobb féle négylábu állatok szülöttje. Első ellet. Korai, kései ellet.

ELLET, (2), (el-l-et) áth. m. ellett-em, -tél, -ett. Elleni segít, késztet. Juhokat elletni.

ELLETÉS, (el-l-et-és) fn. tt. elletés-t, tb.ek. 1) Közönségesen a juhokról mondják, midőn ellés végett annak idején külön akolba vagy rekeszbe zárják, s különös gondviselet alatt tartják. Juhelletés, juhelletéskor. 2) Györvárm. csírás szőlővesszőnek ül

tetése.

Valószinüen a „pullus "t jelentő vemh törzstől eredetileg vemlik, vellik, az előleh elhagyásával ellik, mint borjazik, csikózik, malaczozik, kölykezik, fiadzik, gyerekezik. Vagy talán az en, ene, (eme, anya) gyökböl : en-lik = anyává lesz. V. ö. ENE.

-ELLIK, (el-lik) ösz. igeképző, leginkább színt jelentő szókból, mint zöld-ellik, kék ellik; mély hangonallik, mint sárg-állik (= sárga-allik), tarkállik. Néha előtagja el is esik, mint : vörös-lik, feketlik, sötét-lik.

ELLOBBAN, (el-lobban) ösz. önh. Gyulékony testről mondják, mely lángot vetve, legott égni megszünik. Ellobban, mint a szalma. Száraz ág ellobban, lány szerelme jobban. (Népd.) Átv. ért. hirtelen elmúlik. Soknak hazafisága szalma gyanánt ellobban. V. ö. LOB.

ELLOBBANT, (el-lobbant) ösz. áth. 1) Gyulékony, lángolékony testet hirtelen lobra gerjeszt. 2) Könnyü, lenge testet, lobogva elszállni, röpködni késztet.

ELLOBBANTÓ, (el-lobbantó) ösz. fn. Egyszerü villanymozdító eszköz, réz, és horganylemezből. (Deflagrator Harei).

ELLOBOG, (el-lobog) ösz. önh. 1) Lobot vetve elég, ellángol. 2) Ide-oda csapkodó lob v. láng módjára röpköd, szállong. Ellobogtak szemeink elől a tengeri hajók zászlói. V. ö. LOBOG.

ELLOBOGTAT, (el-lobogtat) ösz. áth. 1) Valamit lobra, lángra gyúlasztva eléget, elemészt. Ellobogtatni a meggyújtott szalmatekercset. 2) Csapkodó lob v. láng módjára valamit elröpít, elszállít. Ellobog

tatni a hadi zászlókat.

ELLETŐ, (el-l-ető) fn. tt. ellető-t. Így hívják ELLOCSCSAN, (el-locscsan) ösz. önh. A hirteaz ország több vidékén, a mezőkön készített nád- len megcsapott, mozgásba hozott folyadékról mondvagy sövényrekeszeket, hová tavaszkor az ellő juho-ják, midőn locs hangot adva, helyéből kimozdúl. Elkat kihajtani szokták. Győr és Komárom vmegyében locscsan a megütödött sajtárból a víz. Ellocscsant a a dunántuli részen sellencz (ellencz ?),

vére, úgy főbe ütötték.

[blocks in formation]

ELLOCSCSANT, (el-locsesant) ösz. áth. Folyadékot, hirtelen mozgás által helyéből kiütve, locs hangot adni késztet. Megbottlott, s ellocscsantotta a korsóban vitt bort.

ELLOCSKOL, (el-locskol) ösz. áth. Valamely folyadékot, pl. vizet, bort, sert, levest az edényből elöntöz, ellocsogat.

ELLOCSKOSÍT, (el-locskosít) ösz. áth. Kiöntött, kilocscsantott folyadékkal valamit elnedvesít, elcsunyít. A vízhordók ellocskosítják a lépcsőket. Mosogatás közben ellocskosítani a ruhát.

ELLOCSKOSODIK, (el-locskosodik) ösz. k. Kiömlött, kiöntött, kilocscsant folyadék, pl. víz, bor, ser, leves stb. által bepiszkolódik, belustosodik. A pinczenapszámosok vagy szüretelők ruhái ellocsko

sodnak.

ELLOCSOG, (el-locsog) ösz. önh. 1) A folyadék hirtelen kimozdulván helyéből, locs hangot adva, elfoly. A szekérrázta lajtból ellocsog a víz. 2) Átv. ért. Locsogva, azaz úgy elbeszél, hogy sebes szólása miatt a nyála fecseg; elpletykál, eldarál. Az utóbbi értelemben vétetik áthatólag is.

ELLOCSOGAT, (el-locsogat) ösz. gyak. áth. Eszközli, okozza, engedi, hogy valamely folyadék ellocsogjon. Futtában ellocsogatta a korsóban vitt bort. ELLOCSOL, (el-locsol) ösz. áth. Locsolva elöntöz, elhint.

[blocks in formation]

ELLOVAGOL, (el-lovagol) ösz. önh. 1) Lovagolva, azaz lóháton eltávozik, elutazik. 2) Folytonosan, tartósan lovagol.

ELLÖ, (1), (el-l-ő) mn. tt. ellő-t. Ami ellik. Ellö juhok, ellő tehenek.

ELLÖ, (2), (el-lő) ösz. áth. 1) Valamit lőve elszállít, elröpít. Ellőni puskából a szatymát, ágyúból a golyót, évről a nyilat. Átv. ért. mondják magáról a fegyverről is. Ellőni & puskát, ágyút, mozsarat, taraczkot, azaz elsütni. 2) Lövés által elvisz, elszakaszt, elront. Ellötték háboruban a lábát. Ellötték alóla a hidat. 3) Bizonyos távolságra lő. Ezen puskával 150 lépésnyire ellöhetni. 4) Némely tájakon mondják: ellötte a hideg, azaz ellölte, el- v. kilelte, reá jött a hidegláz. V. ö. EL, (2) és LŐ.

ELLÖDÖZ, (el-lődöz) ösz. áth. Gyakori lövés által elfogyaszt, elröpít. Ellödözték a puskaport, mint a nagyidai czigányok. (Km.) Ellödözni a kártékony

vadakat.

ELLÖK, (el-lök) ösz. áth. 1) Lökve, azaz ököllel taszítva, vagy kézből kipenderítve eltaszít, eltávolít. Ellökte magától a tolakodót. 2) Valamely eszköz segedelmével taszít el. Ellökni a billiardtekét. Ellökni partról csáklyával a hajót. V. ö. EL, (2) és LÖK.

[ocr errors]

ELLŐS, (el-1-ö-s) mn. tt. ellös-t, v. -et, tb. -ek. Állat, mely elleni fog, mely alkalmas már az ELLOCSOSODIK, (el-locsosodik) ösz. k. lásd: ellésre. Ellős tehén, ellős juh. Az ellős birkákat el kell ELLOCSKOSODIK. választani a meddőktől.

ELLOCSOSÍT, (el-locsosít) ösz. áth. lásd: ELLOCSKOSÍT.

ELLÓDÍT, (el-lódít), ösz. áth. Valamit lódítva, tova-eldob, elhajt, eltaszít. Gallérjánál fogva ellódították. V. ö. LÓDÍT.

ELLÓDÚL, (el-lódúl) ösz. önh. Lódúlva, azaz nekiiramodva elsiet, eltakarodik, eltávozik. V. ö. LÓDÚL.

ELLOHOL, (el-lohol) ösz. áth. és önh. 1) Jól elver, elpufogat valakit vagy valamit. 2) Tájnyelven am. ellódúl, eliramlik.

ELLÖVEL, (el-lövel) ösz. áth. és önh. 1) Valamit sebesen elröpít, elszállít, mintha ágyúból, puskából stb. sütötték volna ki. A nap messze ellöveli éltető | sugárait. 2) Sebesen elrepül, elszáll. Ellövel a kiröpített nyil. Pillanatai ide-oda ellövelnek.

ELLÖVÉS, (el-lövés) ösz. fn. 1) Fegyvernek, pl. ágyúnak, mozsárnak, puskának elsütése. 2) A fegyverbe tett szernek elröptetése, elszállitása. 3) Valamely tárgynak lövés által elmetszése, eltörése, elszakasztása stb.

ELLÖVÖLDÖZ, (el-lövöldöz) ösz. gyak. áth. 1.

ELLÖDÖZ.

ELLOP, (el-lop) ösz. áth. Tolvaj módra, orozva, a birtokos akarata s engedelme ellen elvesz, eltulaj- ELLUSTÍT, (el-lustít) ösz. áth. Lustára váldonít valamit. Amit ér, ellopja. Pénzét, ruháját ellop-toztat el. A sok evés ellustítja az embert. V. ö. LUSTA. ták. V. ö. LOP.

ELLOPDOS, (el-lopdos) ösz. fn. lásd: EL

LOPKOD.

ELLOPKOD, (el-lopkod) ösz. áth. Apródonként, egymásután, holmit tolvaj módjára elvisz, eltulajdonit. Ellopkodni a fáról a gyümölcsöt.

ELLOPÓDZIK, ELLOPÓDIK, (el-lopódzik v. -lopódik) ösz. k. Lopva, azaz titkon, suttonban, mások híre, tudta nélkül elmegy, elsurran, elszökik valahonnan, vagy valahová.

ELLOPOGAT, (el-lopogat) ösz. gyak. áth. 1.

ELLOPKOD.

ELLOPÓZIK, 1. ELLOPÓDZIK.

ELLUSTÚL, (el-lustúl) ösz. önh. Lustává leszen. A vén ló ellustúl. V. ö. LUSTA.

ELMAGZIK, (el-magzik) ösz. k. Növényről, különösen kerti növényekről, zöldségekről, füvekről mondják, midőn felmagvasodnak, magba mennek, érett magvaikat elhullatják. Elmagzik a hajma, saláta stb.

:

ELMAGYARÁZ, (el-magyaráz) ösz. áth. 1) Valaminek hamis értelmet ád; valaminek értelmét elcsavarja. Jobban félremagyaráz. 2) Magyarázva, azaz felvilágosítva, értelmezve eléád, elmond valamit. Elmagyarázni a gyermeknek, valamely különös látmányt. V. ö. EL, (2) és MAGYARÁZ.

199

ELMAGYARÁZÁS-ELMARADÁS

ELMARADHATATLAN-ELMÁZOL

V. ö. ELMARAD.

200

ELMAGYARÁZÁS, (el-magyarázás) ösz. fn. 1) | állás, el nem romolás; megszünés, meg nem történés. Valaminek hamis értelmezése; az értelemnek elcsavarása, jobban: félremagyarázás. 2) Megmagyarázás. V. ö. ELMAGYARÁZ.

ELMAGYAROSÍT, (el-magyarosít) ösz. áth. Magyarossá vagy magyarrá változtat el, magyart csinál valakiből a beszélő elve vagy tetszése ellen. Csak idegen mondhatja. Elmagyarosítani a magyar hazában lakó idegen nyelvüeket. Mi magyarok így mondanók megmagyarosítani. V. ö. ELNÉMETESÍT.

ELMAGYAROSODÁS, (el-magyarosodás) ösz. fn. Azon elváltozó állapot, midőn valamely idegen szokásu és nyelvü ember vagy nép magyar szokásokat és nyelvet vesz föl.

ELMAGYAROSODIK, (el-magyarosodik) ösz. k. Idegen szokásu és nyelvü létére magyar szokásokat és nyelvet vevén föl, magyarrá leszen.

ELMARADHATATLAN, ELMARADHATLAN, (el-maradhatatlan v. maradhatlan). Ami minden esetre megtörténni fog; ami előbb utóbb eljön, ami el nem marad. A természet elleni vétek megbüntetése elmaradhatatlan. Mint határozó am. elmaradhatlanul.

ELMARADHATATLANUL, ELMARADHATLANUL, (el-maradhatatlanul v. —maradhatlanul) ih. Minden esetre, bizonyosan, kétség nélkül, előbb utóbb. A halál elmaradhatlanul elvisz mindnyájunkat.

ismételve el- vagy hátra marad, többször elkésik. ELMARADOZ, (el-maradoz) ösz. önh. Gyakran, Vagy midőn többről van szó, am. egymás után elmaradnak, egyik előbb, másik utóbb. A fáradt utasok, katonák elmaradoznak a csoporttól, seregtől.

ELMARADT, (el-maradt) ösz. mn. Aki v. ami el nem jött, elkésett; a haladókkal egy lépést nem ELMÁLLÁS, (el-mállás) ösz. fn. Valamely test- tartott; romlás nélkül elállott. Elmaradt hivatalosok, nek azon állapota, midőn részei között az öszvefüg-vendégek. Műveltségben elmaradt népek. A többitől elgés megtágúl, s azok egymástól könnyen elválnak, maradt zarándokok. V. ö. ELMARAD. elszakadnak, szétomlanak. Leginkább mondják szövetekről, ruhanemüekről, hús-, és tésztaételekről. V. ö. MÁLLIK.

ELMÁLLASZT, (el-mállaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valamely testnek részei elmálljanak, azaz, szétfoszoljanak, elváljanak, elbomoljanak. Az ócska, kopott ruhát elmállasztják a molyok. A hosszas főzés elmállasztja a húst. V. ö. MÁLLIK, MÁLLASZT.

ELMÁLLIK, (el-mállik) ösz. k. Mállás által elkopik, elolvad, szétmegy. Elmállik az ócska, molyette ruha. Elmállik a fogak között az igen puhára főtt hús. V. ö. MÁLLIK.

ELMÁLLOTT, (el-mállott) ösz. mn. Elkopott; szétbomlott, foszlott, szakadozott. Elmállott ősi mente, elmállott bunda. Elmállott tésztanemů.

[ocr errors]

ELMARASZT, (el-maraszt) ösz. áth. 1) Valakit v. mit maradni késztet, elkéstet, a haladókkal menni nem hagy, visszatartóztat. Elmarasztani a vendéget. 2) Elmarasztal.

ELMARASZTAL, ösz. áth. 1) Általán, menni, haladni nem enged, fentartóztat. 2) Törvénykezési ért. a bíró v. törvényszék a panaszolt v. vádlott félt elitéli, t. i. a panaszló keresetének teljesitésére kötelezi, vagy büntetést mond reá. A kereseti adósságban, a váltóöszletben, a perköltségekben elmarasztalni valakit. Két évi fogságban elmarasztalni a bűnöst.

ELMARASZTALÁS, (el-marasztalás) ösz. fn. Törvénykezési ért. birói v. törvényszéki hivatalos kijelentése annak, hogy a panaszlott vagy vádlott fél ellen a kereset bebizonyodott.

ELMARCZANGOL, (el-marczangol) ösz. áth. ELMÁNGOL, (el-mángol) ösz. áth. A ruha, kü- Marczangolva eltép, szétszakgat. Az ebek elmarczanlönösen fehérnémü ránczait mángoló által simára ki-golják az eleikbe vetett konczot. A farkasok elmarczanegyengeti. Átv. ért. és tréfásan: valamely kézbelivel, bottal, doronggal, jól eldönget valakit. V. ö. MÁN golják a csikót. V. ö. MARCZANGOL.

GOL.

ELMAR, (el-mar) ösz. áth. Marva elűz, elkerget, eltávolít. A házieb elmarja az idegen ebet. Átv. ért. szidás, rágalom, perpatvar által valakit bizonyos helyről, társaságból elhajt, elidegenít.

ELMARAD, (el-marad) ösz. önh. 1) Nem jön el, akit várnak, kinek jöni kellene. A hivatalosok közől többen elmaradtak. 2) Eláll, eltart, el nem vész, el nem romol. A szárazan öszverakott széna, évekig elmarad. 3) Elkésik. Elmaradt, mint Noé hollója a dögön. (Km). 4) Meg nem történik, megszünik. A könyv első kötete megjelent, de a második elmaradt. 5) A haladókkal egy lépést nem tartván, hátúl vagyon. A sánta ökör elmaradt a csordától. V. ö. EL, (2) és

MARAD.

ELMARADÁS, (el-maradás) ösz. fn. El nem jövés; elkésés; a haladókkal együtt nem menés; el

ELMARKOL, (el-markol) ösz. áth. 1) Markolva, marokba fogva elvesz, eltesz valamit. 2) Átv. ért. Suttonban elcsíp, elvisz, ellop. V. ö. EL, (2) és MAR

[blocks in formation]

201

ELME-ELMEBETEG

ELMEBETEGSÉG-ELMÉGY

202

van illetve, megsértve, s ez értelemben a szélesen vett elmének érző tehetségeire vonatkozik.

ELME, (el-me, 1. itt alább) fn. tt. elmét, tb. elmék. Alkotó részei: el (v. elő) és me (v. mi). Innen jelenti. 1) Tágas ért. azon tehetséget, mely minden ELMEBETEGSÉG, (elme-betegség) ösz. fn. Az ismeretek elejét, kútfejét, okát képezi, alkotja, (el-mi, elmének gyönge, kóros állapota, megzavarodása, téelő-mi, azaz elő-valami) tehát mind az érzéki tehet-bolyodása. Különösen: mélyen illetődött, megsértett, séget, (facultas percipiendi) mind a gondolót magában s rendes működéséből kizaklatott kedély. foglalja. Széles elme, szük elme. Gyermek elme. Elmébe fogni, venni valamely tárgyat. Az elmét egy tárgyról másra fordítani. Az elmét fölvidítani. Heverő testben bujdosik az elme. (Km).

[merged small][ocr errors][merged small][merged small][merged small][merged small][merged small]

2) Szorosb ért. gondoló tehetség, (mens) mely szellemi életünk tulajdona, s mely az értelmet, (intellectus) és észt (ratio) foglalja magában. V. ö. ÉRTELEM és ÉSZ. Mély elme; gyönge elme; éles elme; nagy elme. Elmét futtatni; elmét fárasztani, gyakorolni, müvelni. Elmében megháborodni. Elmét élesíteni ; | elmével felfogni; elmét törni valamin v. valamiben. Vén elme, fiatal erő veri meg a hadakat. (Km). „És lelék az embert, kiből az ördög kiment vala, ülette ő lábainál és megruháztatván és egész elmével." Tatrosi cod. 3) Azon tehetség, mely a felfogott tárgyakat megtartja, el nem feledi, (memoria). Elméjében tartja a látottakat és hallottakat. Elméből mondja el a leczkét. Elszalasztani valamit az elméből. 4) Azon tehetség, mely a különböző dolgok közötti hasonlatot hamar felfogja (Witz), innen: éles elme, elmés, el

méncz.

Mind ezek szerént elemeztethetik ekként is : él-mi v. élő-mi, élő valami, ami az emberben az élőt, az életerőt, a szellemet alkotja, t. i. az érzéktől kezdve az értelmet és észt vagyis az ismereti tehetség valamennyi fokát képezi. Rokona azon il, melyből ildom, ildomos származott, valamint az élénk mozgékonyságra vonatkozó il is. V. ö. IL. A hangokban is rokon görög latin animus (= elme) szót, (mely a görögben fuvást, lehellést, szellőt jelent) Benfey az an (= leh) szanszkrit gyökből származtatja, mely pra szóval öszvetéve: prán am. élni. Igen közel áll a magyar elme szóhoz, az arab ilm, mely am. tudomány. Át

vetve hasonló hozzá a finn mieli.

ELMEÁLLAPOT, (elme-állapot) ösz. fn. A tágas és szoros értelemben vett elmének tulajdonságai öszvevéve, s különféle körülményekben létezve. A gyermek, a férfi elmeállapota. A művelt vagy müveletlen ember elmeállapota. A betegnek, bolondnak elmeállapota.

ELMEBAJ, (elme-baj) ösz. fn. L. ELMEBE

TEGSÉG.

[ocr errors][ocr errors]

ELMEBÓDULT, (elme-bódult) ösz. mn. Kinek elméje megzavarodott, tébolyodott.

ELMEBÓDULTSÁG, (elme-bódultság) ösz. fn. Az elmének megzavarodott, tébolyodott állapota, vagy tulajdonsága, pl. nagy ijedség, öröm, fájdalom, kínok miatt.

ELMEBOTLÁS, (elme-botlás) ösz. fn. Az elmének gyöngesége, melynél fogva müködéseiben hibát ejt, a tárgyakat fonákul fogja föl; valamit elfeled. ELMECSAVARGÁS, (elme csavargás) ösz. fn. Az elmének azon lenge állapota, midőn bizonyos tárgyra nem feszül, hanem ide-oda csapong, tétováz. Él e szóval Pázmán.

ELMECSEVÉSZ, (el-mecsevész vagyis helycserével: el-csenevész) ösz. önh. Mondják az állatés növényfajokról, midőn eredeti épségöket lassanlassan, nemzedékről nemzedékre elvesztik, elaljasodnak, elfajzanak. (Székely szó). Néhutt: elcsenevéz v.

-csenev 82.

ELMEÉL, (elme-él) ösz. fn. Az elme ereje, melylyel az a tárgyakat igen finomul felfogni s öszvehasonlítni képes.

ELMEÉLESITÉS, ösz. fn. Szellemi gyakorlat, melynél fogva az elme bizonyos könnyüséget szerez a tárgyak legfinomabb felfogásában, s öszvehasonlításában. Él e szóval Pázmán.

ELMEÉLESITŐ, (elme-élesitő) ösz. mn. Ami az elmét élessé teszi, azaz könnyüséget szerez neki, a dolgok fínom felfogásában, öszvehasonlításában stb. Él e szóval Pázmán.

ELMEERŐ, (elme-erő) ösz. fn. Erő, melynél fogva az elme működik, mely a tárgyakat fölfogja, fogalmakat alkot, itéleteket hoz stb.

ELMEFAKGATÁS, (elme-fakgatás) ösz. fn. Az elmének különféle ellenvetések, nehézségek, bonyolodott tárgyak fejtegetése által gyakorlása. (Csúzi. Trombita. 116. 1.).

ELMEFÁRÁSZTÁS, (elme-fárasztás) ösz. fn. Az elmének mérték- s mód nélküli munka által meg

erőltetése.

ELMEFÁRASZTÓ, (elme-fárasztó) ösz. mn. Az elmét mértéken túli munka által megerőltető. Elmefárasztó folytonos munka.

ELMEFUTTATÁS, (elme-futtatás) ösz. fn. 1) Az elmének, gondolkozásnak tárgyról tárgyra fölszines szállongása. Ellentétetik a mély gondolkozásnak. 2) Elménczkedés. 3) Oly gondolkozás, melynek komolyabb czélja nincsen, s egyedül időtöltésre, mulatságra szolgál.

ELMEBETEG, (elme-beteg) ösz. mn. Általán, kinek elméje kór állapotban szenved, azaz, zavaro- ELMÉGY, (el-mėgy) ösz. önh. 1) Általán, bizo dott, tébolyodott. Különösen, kinek kedélye mélyen nyos álláspontot, helyzetet oda hagyva, eltávozik.

« ElőzőTovább »