Oldalképek
PDF
[ocr errors][ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]
[merged small][ocr errors][ocr errors]

ELLENMONDÁS, (ellen-mondás) ösz. fn. 1) Más állitásának tagadása. 2) Valami v. valaki ellen idegenkedést jelentő nyilatkozás. 3) Törvényi ért. ünnepélyes ellennyilatkozat, máskép : óvás, ellenszólás. (Protestatio). 4) Két oly dolognak állitása, melyek egymást kizárják, s egyszerre igazak nem lehetnek, pl. ezen fiú jó, és, ezen fiú szófogadatlan, ez ellenmondás. V. ö. ELLENMOND.

ELLENMONDÓ, (1), (ellen-mondó) ösz. fn. 1) Aki valamely tárgyban egy másik ellen tagadólag, ellenkezőleg nyilatkozik. 2) Törvényi ért., aki innepélyesen valamely határozat, itélet stb. ellen kikel, s annak érvényességét tagadja, máskép : ellenszóló, ovó, ovakozó. *

ELLENMONDO, (2), (l. fönebb) ösz. mn. Olyasokat állító, mik együtt igazak nem lehetnek. Ellenmondó tanuvallomások,

ELLENMUNKÁLAT, (ellen-munkálat) ösz. fn. Munkálat, mely egy másiknak megrontására, hiusitására irányoztatik. Vétethető mind szellemi, mind anyagi értelemben.

ELLENMUNKÁLKODIK, (ellen-munkálkodik) ösz. k. A végre munkálkodik, hogy más munkát sikeretlenné, hiúvá tegyen, megsemmisítsen.

ELLENNYILÁS, (ellen-nyilás) ösz. fn. 1) Általán nyilás, mely egy másiknak ellenében alkalmaztatik. Különösen 2) a sebészeknél, oly nyilás, melyet a sebtől vagy daganattól távolabb eső részen nyitnak, hogy a kóranyagot, mely a sebben vagy daganatban létezik, életveszély nélkül másfelé háritsák, s a megeredő genyet azon kifolyassák. ELLENNYILATKOZÁS, (ellen-nyilatkozás) ösz. fn. 1) Nyilatkozás, mely egy másikkal ellenkező értelemben történik. Ellennyilatkozást bocsátani ki bi

[ocr errors][ocr errors]

ELLENŐRI, (ellen-őri) ösz. mn. Ellenőrt illető, ellenőrre vonatkozó. Ellenőri felügyelés. Ellenőri hivatal, fizetés. ÉLLENŐRKÖDÉS, (ellen-őrködés) ösz. fn. 1) Tiszti munkálkodás, melynél fogva valaki az ellenőrséget, ellenőri hivatalt viszi. 2) Szélesb ért. valaminek v. kinek figyelemmel tartása, s mintegy felügyelőségnek gyakorlása. ELLENÖRKÖDIK, (ellen őrködik) ösz. k. 1) Ellenőri hivatalt visel, ellenőri szolgálatot tesz. A kir. adóhivatalnál ellenőrködni. 2) Szélesb ért. valamit v. kit szoros figyelemmel kísér, s mintegy felügyelői tisztet gyakorol fölötte. ELLENŐRKÖDŐ, (ellen-őrködő) ösz. mn. Ellenőri hivatalt vagy szolgálatot gyakorló, pótoló. Ellenőrködő tiszt a kir. adóhivatalnál. ELLENŐRKÖNYV, (ellen-őr-könyv) ösz. fn. l. ELLENKÖNYV. ELLENŐRÖZ, (ellenőröz) ösz. áth. A hivatalos számadásokat, saját hivatalos jegyzéseivel kíséri, az ellenkönyvet viszi stb. V. ö. ELLENŐR. Ellenőrözni a kiadásokat és bevételeket,

[ocr errors]
[merged small][ocr errors][ocr errors]

191 ELLENSZÓNOKOL–ELLENTÉT
törvénytelennek tartunk, szóbeli nyilatkozás, mely
alkalommal egyszersmind törvényre hivatkozunk.
(Protestatio). Szélesb ért. mindenféle ellenmondás.
ELLENSZÓNOKOL, (ellen-szónokol) ösz. önh.
Egy másikkal ellenkező véleményű, ellenkező elveket
vítató beszédet tart.
ELLENT, (el-len-t) igekötő. Ellenkező szándé-
kot nyilvánítva. Ellentáll, ellentmond. Ugyanezek
használtatnak az egyszerű ellen igekötővel is : ellen-
áll, ellenmond.
ELLENTÁLL, (ellent-áll) ösz. önh. 1) Valamely
erőnek, működésnek ellene munkálkodik, daczol;
szembeszáll. Ellentállani a rablóknak, a veszélynek.
2) Valamit kitart, valaminek ereje által legyőzetni
magát nem hagyja. A bunda ellentáll a legkemé-
nyebb fagynak. A bagaria csizma ellentáll sárnak, víz-
nek. 3) Régibb magyar törvényi értelemben peror-
voslat, midőn valaki a birói itélet végrehajtását erő-
szakkal vagy csak erőszakot jelentő, mutató valamely
tettel, pl. pálcza vagy kihúzott kard mutatásával
akadályozza. . 7
ELLENTALLAS, (ellent-állás) ösz. fn. Vala-
mely erőnek, működésnek, hatalomnak, parancsnak
stb. ellene szegülés, törekvés; szembeszállás; a birói
itélet végrehajtását akadályozó valamely tett nyilvá-
nítása. Ellentállási szándék. Ellentállási perorvoslat.
ELLENTÁMADÁS, (ellentámadás) ösz. fn. 1)
Támadás, lázadás valaki ellen, pl. a törvényes ható-
ság, az előljáróság stb. ellen. 2) Támadás ellen inté-
zett támadás. V. ö. TÁMADÁS.
ELLENTÁNCZ, (ellen-táncz) ösz. fn. A fran-
czia tánczok egyik élénk és könnyed neme, melyet
rendesen egy bokorban nyolczan járnak. (Contre-
danse).
ELLENTANÚ, (ellen-tanú) ősz. fn. Más tanu
ellenébe állított tanu, ki ellenkezőt bizonyít, mint
amaz első. A tanuvallomásokat ellentanukkal meg-
czáfolni.
ELLENTANUSÁG, (ellen-tanuság) ösz. fn.
Tanuság, mely egy más tanuság ellenében állít, bi-
zonyít valamit.
ELLENTÁRS, (ellen-társ) ösz. fn. Személy, ki
valamely ügyben, keresetben ellenünk van, ellenfél,

[ocr errors][merged small]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »