173 ELKÖTÉS-ELKURUGLYÁZ ELKURTÍT-ELL 174 ELKÖTÉS, (el-kötés) ösz. fn. 1) Cselekvény, kuruglyázni a befütött sütőkemenczéből a hamut, permidön valamit egy helyről másra kötünk. 2) Fonák, | nyét. V. ö. KURUGLYA. visszás kötés. 3) Vagyonnak, jószágnak másra ruházása. V. ö. ELKÖT. ELKÖVÉRÉDIK, (el-kövérédik) ösz. k. Nagyon kövérré lesz; elhízik, elvastagodik. ELKÖVET, (el-követ) ösz. áth. Valamely tényt, esinyt viszen véghez. Mindent elkövet, hogy hivatalt nyerjen. Jót, roszat elkövetni. Bünt követtél el, tehát bunhödjél. Mit követtél el ismét? Nagy hibát követett el. Sokat elkövetett rajtam, vagy velem. ELKÖVETÉS, (el-követés) ösz. fn. Valamely ténynek, csinynek végrehajtása. ELKÖVETKEZIK, (el-következik) ösz. k. 1) Meg fog történni, elérkezik, reá kerül a sor. Majd elkövetkezik egyszer a bünhödés órája. Elkövetkezik végre a halál. 2) A régieknél: elmenni készül, búesút mond, elmenetelre engedelmet kér, elkéredzik. ELKÖVÍT, (el-kövít) ösz. áth. Oly keménynyé változtat el, mint a kő. Átv. ért. elkeményít, érzéketlenné, hajthatlanná tesz. A sok bánat elkövíti végre a szivet. Szokottabban: el- v. megkövesíti. ELKÖVÜL, (el-kövül) ösz. önh. Kövé változik által. Bizonyos ásványos vizekben elkövülnek a fák, rongyok. Átv. ért. keménynyé, érzéketlenné, hajthat lanná lesz. Elkörül a szive. ELKÖZELEDIK, (el-közeledik) ösz. k. Bizonyos helyhez, czélhoz vagy időponthoz igen közel ér, eljut. ELKÖZELGET, (el-közelget) ösz. önh. Lassanlassan közelebbre jő, nem sokára elérkezik. get az idő, az óra, melyben válnunk kell. ELKURTÍT, (el-kurtít) ösz. áth. Elvágva kurtává tesz. A ló farkát elkurtítani. Szokottabban : megkurtit. ELKÚSZ, (el-kúsz) ösz. önh. Növényekről mondjuk, melyeknek szárai a földön tenyésznek szét, vagy a legközelebbi szilárd testekre futnak föl. Elkúsznak az uborka-, dinnye-, tökfajok. Elkúsz a perje, juhszalag stb. V. ö. EL, (2) és KÚSZ. ELKUSZÁL, (el-kuszál) ösz. áth. Szőr-, haj-, fonal-, selyem- stb. szálakat öszvevissza zavar, elborzol. Elkuszálni a kendert, lent. Elkuszálni a czérnát. Elkuszálni az üstököt. V. ö. KUSZÁL. ELKÜLD, (el-küld) ösz. áth. 1) Valakinek megmondja, meghagyja, megparancsolja, hogy menjen | el valahová. Elküldi fiát az oskolába. Cselédeit elküldi a mezőre. 2) Végképen elbocsát, elereszt. A számfeletti tiszteket elküldeni. A kiszolgált katonákat elküldeni haza. 3) Valamit másnak számára elvitet. Elküldi barátjának az igért könyvet. 4) Szelídebb kifejezéssel am. elhajt, elkerget. Rosz magaviselete miatt elküldötték az intézetből. ELKÜLDÉS, (el-küldés) ösz. fn. 1) Cselekvény, midőn valakinek megmondjuk, meghagyjuk, hogy valahová menjen el. 2) Elbocsátás, eleresztés. A kiszolgált katonák elküldése. 3) Elhajtás, elkergetés, elcsapás. 4) Valaminek más számára, máshová elvitetése. V. ö. ELKÜLD. ELKÜLDÖ, (el-küldő) ösz. fn. Általán, ki vaElközel-lamit vagy valakit elküld. V. ö. ELKÜLD. Különösen megbizott személy, bizományos, ki a kereskedési árukat illő helyeikre elviteti. ELKUCZORODIK, (el-kuczorodik) ösz. k. Kuczorodva, azaz öszvehuzódva, mint ki a veréstől fél, eltávozik, elsompolyodik. V. ö. EL, (2) és KUCZORODIK. ELKÜLDÖZ, (el-küldöz) ösz. áth. Többfélét vagy valamit egymás után vagy szerte elküld, elvitet, elhordat. V. ö. ELKÜLD. Elküldözni a hirlapi száELKUCZOROG, (el-kuczorog) ösz. önh. 1) So-mokat az előfizetőkhöz. Elküldözni a fölösleges katokáig kuczorog. 2) Kuczorogva elmegy, elsompolyog. ELKUNYORÁL, (el-kunyorál) ösz. áth. Kunyorálva, koldús módjára esengve elkér valamit. V. ö. KUNYORÁL. ELKÚPOZ, (el-kúpoz) ösz. áth. Valaminek kúpját elüti, félre taszítja, nyomja. Elkúpozni a tetézett mérüről a gabonát. Elkúpozni a szénaboglyát. ELKURJOGAT, (el-kurjogat) ösz. áth. és önh. 1) Kurjogatva elüz, elkerget vagy a távollevőt magához hívja. 2) Folytonosan, tartósan kurjogat. nákat. ELKÜLÖNÍT, (el-különít) ösz. áth. Ami többekkel együtt, másokkal keverve, vegyítve volt, elválasztja, hogy magánosan legyen. Elkülöníteni az igás barmot a gulyabelitöl. Elkülöníteni magát a társaságtól. V. ö. KÜLÖN. ELKÜLÖNÍTÉS, (el-különítés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit vagy valamit elkülönítünk. V. ö. ELKÜLÖNÍT. ELKÜLÖNÖZ, (el-különöz) ösz. áth. 1. ELKÜ LÖNÍT. ELKÜLÖNÖZÉS, (el-különözés) ösz. fn. 1. EL KÜLÖNÍTÉS. ELKURVÁLKODIK, (el-kurválkodik) ösz. k. 1 Mondják férfiról, ki kurvákkal szokott közösülni. 2, Nőről, ki kurva életet visel. 3) Tárgyesettel: valamit elkurválkodni, am. kurvákra költeni. Pénzét el- -ELL, ELL, igeképző, mély hangú szókkurválkodni. Egészségét elkurválkodni am. kurválko-nál -ALL, —OLL; egynek látszik vall szóval, küdással megrongálni. lönösen ezzel egészen egy jelentésű, mínt keves-ell (= kevésnek vall vagy tart), elég-ell (elégnek vall vagy tart), csekély-ell (csekélynek vall); mély hangon sok-all, nagy-oll (különbözik nagy-ol), ur-all ELKURUGLYÁZ, (el-kuruglyáz) ösz. áth. Ku- (úrnak vall, mint urat vall, más képző van ezekben : ruglyával (szénvonóval) eltisztít, eltakarít, elhúz. El- | ur-al-om, ur-al-g, ur-al-kodik). A közbeszéd valóság ELKURUZSOL, (el-kuruzsol) ösz. áth. Kuruzsolva valamely nyavalyát még roszabbá tesz. Soká kuruzsol. V. ö. EL, (2) és KURUZSOL. gal így ejti, s kivánatos, hogy irásunkban is valamennyit megkülönböztetnök. ELLÁBAL, (el-lábal) ösz. önh. Tréfásan szólva am. valami roszat gyanítván, féltében elinal, elkotródik, eltakarodik, elhordja az irháját. Hallani ezt is: eleblábal. ELLÁGYÍT, (el-lágyít) ösz. áth. Lágygyá változtat el. V. ö. LÁGY. Átv. ért. megindít, érzékenynyé tesz. Ellágyította szivét az atyai intés. V. ö. LÁGYÍT. ELLÁGYÚL, (el-lágyúl) ösz. önh. Lágygyá vagy lágyra változik el. A kemény daganat ellágyúlt. Átv. elérzékenyül, könyekre olvad. ELLÁGYULÁS, (el-lágyulás) ösz. fn. Lágygyá vagy lágyra változás. V. ö. LÁGY. Átv. ért. elérzékenyülés. ELLAJHODIK, (el-lajhodik) ösz. k. Egészen lajhává lesz. ELLAJHÚL, (el-lajhúl) ösz. önh. 1. ELLAJ HODIK. ELLAPÁTOL, (el-lapátol) ösz. áth. Lapáttal elhány, elhord. Ellapátolni a szemetet, ganajt, sarat. Ellapátolni a gabonát. V. ö. EL, (2) és LAPÁT, LAPÁTOL. ELLAPÍT, (el-lapít) ösz. áth. Gömbölyü, kerek, tömör testet nyomás, szorítás, ütés, verés által szétterjeszt, elszélesít. Ellapítani a tüzes vasat. Ellapítani a tésztát. V. ö. EL, (2) és LAPÍT. ELLAPOSIT, (el-laposít) ösz. áth. Valamit lapossá nyom, vagy egyenget. ELLAPPAN, (el-lappan) ösz. önh. Lap formára megsímulva, lelapulva elbuvik, elrejtőzik, lefekszik. A lesben levő vadász ellappan a bozótok között. „Hol a róka ellappant vala." Pesti Gábor meséi. CXLV. V. ö. LAP, LAPPAN. ELLAPPANG, (el-lappang) ösz. önh. Megsímulva, mintegy a földhöz lapulva, elbujkál, elrejtve tartózkodik valahol, és húzamos ideig. V. ö. EL, (2) és LAPPANG. ELLAPPANT, (el-lappant) ösz. áth. Valamit, lap gyanánt öszvenyomva, elsimítva, szem elől elrejtve eltitkol, elbujtat, elsikkaszt. V. ö. LAPPANT. ELLAKIK, (el-lakik) ösz. k. 1) Valamely ételitallal eltelik. Ellakott turós galuskával. Úgy ellakott, alig fúj. Ellakott sörrel, borral. 2) A menyekzőt ven- ELLAPÚL, (el-lapúl) ösz. önh. Olyanná lesz, dégeskedéssel üli meg. Ellaktuk a menyekzőt. 3) Egy mint valamely lap, elterjed, elnyulik, elszélesedve, födél alatt, egy házban, szobában megfér valakivel. | vékonynyá lesz. Ellapúl a pöröly alatt a tüzes vas. Csendesen és békén ellaktanak együtt. V. ö. EL, (2) Ellapúl a lesben mászó vadász. Ellapúl a kalap, ha rá feküsznek. V. ö. LAPÚL. és LAKIK. marát. ELLAKATOL, (el-lakatol) ösz. áth. Lakattal ELLÁRMÁZ, (el-lármáz) ösz. áth. Lármázva elzár. Tolvajok elől ellakatolni a pénzes ládát, a ka- | elűz, elkerget, elijeszt. Ellármáztátok a foglyokat (fogolymadarakat). Bizonyos ideig lármáz. Hetekig ELLAKMÁROZ, (el-lakmároz) ösz. áth. Lak-ellármáznak és semmit sem végeznek. mározva elfogyaszt, elkölt. Ellakmározza barátival minden jövedelmét. Önhatólag : soká lakmároz. V. ö. EL, (2) és LAKMÁROZ. ELLAKOMÁZ, (el-lakomáz) ösz. áth. 1. ELLAKMÁROZ. ELLÁNCZOL, (el-lánczol) ösz. áth. Lánczczal elkerít, elválaszt, elzár. Ellánczolni az utat a kocsik clől. Ellánczolni a ház elejét. V. ö. LÁNCZ. ELLÁNGOL, (el-lángol) ösz. önh. Lángolva elég a nélkül, hogy parázsa volna. Átv. ért. üres zajt ütve eredmény, siker, tett nélkül elmúlik. Sok szájhős hazafisága szalmaképen ellángol. ELLANKAD, (el-lankad) ösz. önh. Gyöngeség, fáradság, nagy meleg miatt egészen lankadt lesz, elgörnyed, elhajlik. Ellankadni az erős munka után, A virágok, növények ellankadnak a forró naptól. V. ö. EL, (2) és LANKAD. ELLANKADÁS, (el-lankadás) ösz. fn. Fáradság, gyöngeség, meleg miatti teljes lankadás, elgörnyedés, elkonyulás, elhajlás. V. ö. EL, (2) és LANKADÁS. ELLANKASZT, (el-lankaszt) ösz. áth. Elgyöngítve, elfárasztva, egész rugalmasságától megfosztva elgörnyeszt, lehajt. A sok járás és nagy meleg ellankasztották inait. V. ö. EL, (2) és LANKASZT. ELLASNAKOL, (el-lasnakol) ösz. áth. Tréfásan szólva, elpuhít, elpufogat, eldögönyöz, elver. Tulajd. lasnakkal agyba-főbe, hátba ver. V. ö. LASNAK. ELLASSUDIK, (el-lassudik) ösz. k. Gyors, élénk mozgásai fokonként fogynak, megszünnek, alig mozog, fáradttá, lankadttá lesz. ELLASSÚL, (el-lassúl) ösz. önh. lásd: ELLAS SUDIK. ELLÁT, (el-lát) ösz. áth. 1) Bizonyos távolságig lát. Pannonhegyéről ellátni a Kárpátokig. 2) Segítő ragu névvel beszerezve valamit, gondoskodik valamiről. Ellátja házát mindenféle eleséggel. Ellátja a tábort kenyérrel, borral. Ellátja magát utiköltséggel. 3) Megvizsgál valamely pert. Peremet a megyei törvényszéken még mindeddig el nem látták. ELLÁTÁS, (el-látás) ösz. fn. 1) Bizonyos távolságig látás. 2) Beszerzés által valamiről gondoskodás. Egy hadseregnek minden szükségessel ellátása sokba kerül. 3) Pernek megvizsgálása. V. ö. ELLÁT. ELLÁTHATATLAN v. ELLÁTHATLAN, (elláthatatlan v. —láthatlan) ösz. mn. Amit szemekkel fölfogni, elérni nem lehet. Elláthatatlan messzeség, magasság. Mint határozó am. elláthatatlanul. ELLANKASZTÁS, (el-lankasztás) ösz. fn. Az ELLÁTHATLANUL, (el-láthatlanul) ösz. ih. inaknak, rugalmas részeknek elgyöngitése, elfárasz- Oly messze, oly távolságban, melynek végét látni tása, legörnyesztése. V. ö. ELLANKASZT, nem lehet. ELLÁTOTT, (el-látott) ösz. mn. Minden kivántatóval, szükségessel bíró. Pénzzel, ajánló és úti levelekkel ellátott utas. Fegyverrel, eleséggel, szállással ellátott hadsereg. ELLÁTSZIK, (el-látszik) ösz. k. Távolra, meszszünnen szembetűnik. A pozsonyi hegyláncz tiszta időben a Bakonyig ellátszik. ELLEBBEN, (el-lebben) ösz. önh. Lebbenve elhalad, eltünik, elszáll, elmozdul. Ellebben a fátyol a nő arczáról. Ellebbennek az ablakfüggönyök. Ellebbennek a gőzösök lobogói. Átv. ért. igen könnyen lejtve, ellép. V. ö. EL, (2) és LEBBEN. ELLEBBENT, (el-lebbent) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valami lebbenve elszálljon, eltünjék, elmozduljon. Ellebbenteni a fátyolt a nő arczáról. Átv. ért. Rejtélyes, titkos tárgyról a homályt elűzi. Ellebbenteni a titok leplét. nek el. ellenemben, ellenedben, ellenében, ellenünkben stb., midön különösen azt is jelenti: átellenben velem, veled stb. Menjetek a kastélyban, ki ellentekben vagyon. (Tatrosi cod.) Szinte a re felható ragot is ellenemre (am. kedvem, akaratom ellen), ellenedre, ellenére. Midön az egyesszámu harmadik személyragot fölveszi, a viszonynevet nek nak raggal is vonzza, p. ember ellen v. embernek ellene, szél ellen v. szélnek ellene. 1. —NAK. Ezen alakban a név előtt is állhat, de ekkor ez névelőt kiván: ellene az embernek, ellene a szélnek. Ha pedig az illető név személyragos, a névelő elmarad ellene parancsomnak, ellene saját kivánságomnak. Használmiket 1. alább. Különös kifejezés a Debreczeni Letatik igekötő gyanánt is ellenmondani, ellenszegülni, gendáskönyvben ellent tartani am. akadályt v. gátot vetni. Hogy ellent tartana ő szent felsége az ő gonoszságoknak." Jóllehet sok ideig ellent tarta benne." ELLEBEG, (el-lebeg) ösz. önh. Lebegve tovább megy, száll, halad. Költői nyelven: igen könnyü lejlett névutónak ellentétes viszonytársa (velem harczol, Mennyiben az ellen névutó a vel ragnak és meltésekkel halad el. A deli nök, könnyű szellőként lebeg- ellenem harczol, mellettem szól, ellenem szól), gyöke részt, mint szem elé jövetelre, szembeszállásra, szemel a távolodást jelentő el-vel azonosnak látszik. Másköztiségre vonatkozó, az elé szóból elemezhető s eredetileg határozó gyanánt tekintendő: el-len (mint: vég-len) vagy elé-en (mint: utó-an, után), melyet csak később időben kezdettek mellék- és főnév gyanánt is használni. ELLEGEL, (el-legel) ösz. áth. 1) Legelve meg eszi a füvet, vetést stb. Ellegelni a réteket. 2) Tárgy eset nélkül folytonosan legel. A juhok ellegelnek ott is, hol a szarvasmarha nem haraphat. V. ö. EL, (2) és LEGEL. ELLEGELTET, (el-legeltet) ösz. áth. 1) A barmokat húzamosan, vagy elégségig legelve eteti. A kecske pásztor ellegelteti nyáját a sziklás ormokon is. 2) A mezőt, füvet, vetést meg v. eleteti. A juhász ellegelteti a vetéseket. V. ö. EL és LEGELTET. ELLEGYEZ, (el-legyez) ösz. áth. 1) Valamit legyezve elüz, elkerget. Ellegyezni a legyeket, bogarakat. 2) Legyezővel folyvást fris levegőt hajt valakire. Ellegyezni az alvó gyermeket. V. ö. EL és LEGYEZ. ELLEHET, (el-léhet) ösz. önh. Elélhet, folyvást ellétezhetik. Ellehetek vele vagy nélküle. Ellehetek nála vagy másutt. V. ö. EL és LEHET. Ezekben : Ezt el nem lehet túrni, ezt el lehet végezni; az el inkább a határtalan módu igékhez tartozik eltűrni, elvégezni. ELLEL, (el-lel) ösz. áth. Tulajdonkép a lázakról, különösen a hideglelésről mondatik, midőn valakin kitör. Ellelte (szokottabban: kilelte) a harmadnapi hideg. V. ö. LEL. ELLEMÉR, falu Torontál megyében; helyr. Ellemér-en -re —ről. ELLEN, (2), igekötő. Az egyszerü ige által jelentett állapottal, cselekvéssel vagy szenvedéssel, visszás irányú, hatású, szemközt álló, daczoló értelmet ad. p. Áll, ellenáll; szól, ellenszól; mond, ellenmond; vet, ellenvet. A hajócska a haboktól hagyigálta tik vala a tenger közepett, mert a szél ellenvala. vonzanak, mint : ellenáll az idő viszontagságinak; el(Tatrosi codex). Az ily igék tulajdonító ragu neveket lenmond maga magának, vagy személyragozva ellene áll a kísértetnek, ellene szól urának, ellenem veti (nekem). Ellene mond az ördögnek. Ellenemre van. Fölveszi végül néha a t határozói képzőt is ellentáll, ellentmond. : : ELLEN, (3), (1. fönebb) fn. tt. ellen-t tb. -ėk. Tulajdonkép, ami vagy aki tőlünk eltávozik, elpártol, Tehát kinek véleménye, akarata, hajlama, indulata velünk nincsen; hanem más részen, más párton van. egészen más irányban nyilatkozik, mint a mienk, söt a ki velünk szembeszáll, daczol, reánk tör, közönséges kifejezéssel ellenség, mely jóllehet szóelemzésileg több ellennek öszveségét jelenti, s elvont értelemmel biró gyűnév, mindazáltal némely más régi szavainkkal együtt (p. feleség), egyes értelemben is használtatott. Az ellen szó pedig mint főnév mindig egyes személyt jelent. Egy ellenem sincsen. Neked sok ellened van. Elleneim rágalmazzák becsületemet. Elleneimmel kibékülök. A figyelmes irónak ezen újra felélesztett főnevet vagyis főnévvé is alakított szót az,ellen ELLEN, (1), (el-len v. el-é-en) névutó. A latin contra értelmében am. szemközt, szembeszállva, arczul vele, viszásan, nekifordulva, daczára, mintegy elejébe állva. Ember állott ember ellen. Szél ellen vitorlázni nem lehet. Nehéz az ösztön ellen rugoldozni. Sz. Pál. Akaratom, parancsom ellen történt, azaz akaratom, paranesom daczára. Személyragozva : ellenem, ellened, ellene, ellenünk, ellenetek, ellenök. Ha Isten mellettünk, ki ellenün't? Ezek után ismét a ben tagot is fölveszi :ség szótól most már meg kell különböztetnie. AKAD. NAGY, SZÓTÁR HI, KÖT. 12 ELLEN, (4), (1. fönebb) mn. tt. ellen-t, tb. —ek. 1) Szemközt álló, felénk visszás irányban forduló, újabb alakulással : ellenső. Ellen szél, ellen sáncz, ellen lábuak, ellen fa, ellen ház. 2) Visszás irányban működő, nyilatkozó. Ellen beszéd, ellen erő, ellen fél, ellen irás, ellen mondás, ellen rész, ellen suly, ellen szív, ellen társ. Mindezeket újabb irók többnyire összetett szók gyanánt egy üvé szokták írni, tehát itt is határozóul tekintik ellenszél, ellenfél, ellensúly, ellentárs, ellenmondás, ellenvetés. ELLENABLAK, (ellen-ablak) ösz. fn. Ablak, mely egy másikkal szemközt áll, akár ugyanazon házban, akár különbözőkben. ELLENÁGYUTELEP, (ellen-ágyu-telep) ösz. fn. Ágyutelep, mely egy másikkal szemközt van fölállítva. V. ö. ELLEN, (4) és ÁGYUTELEP. ELLENAJTÓ, (ellen-ajtó) ösz. fn. Ajtó, mely egy másikkal szemközt áll. ELLENALÁIRÁS, (ellen-aláirás) ösz. fn. Irománynak aláírása az egyik fél által, midőn már azt a másik aláirta. Vagy valakinek aláírásához egy másik személy aláírásának mintegy ellenőrképen följegyzése. Másképen ellenjegyzet. ELLENÁLL, (ellen-áll) ösz. önh. 1) Szembeszáll, daczol, nekiszegül. Ellenállani az ellenségnek, a felsőbb rendeleteknek. Ellenállani a rohanó szélnek. 2) Valami ellen óvja, védi magát, tartózkodik tőle, eltüri. Ellenállani a kísértetnek, a vesztegetésnek. Ellenállani a viszontagságnak. Ellenállani a hidegnek, melegnek. 1. ELLENTÁLL. V. ö. ELLEN, (2) és ÁLL. ELLENÁLLHATATLAN, (ellen-állhatatlan) ösz. mn. Mivel daczolni nem lehet, minek engedni kell, mitől tartózkodni, ovakodni lehetetlen. Ellenáll hatatlan ingere van az iszákosságra. Ellenállhatatlan szerelemmel vonzódni valakihez. Mint határozó, am. ellenállhatatlanul. ELLENÁLLHATLAN, (ellen-állhatlan) ösz. mn. 1. ELLENÁLLHATATLAN. ELLENÁLLHATLANUL, (ellen-állhatlanul) ösz. ih. Oly erővel, ingerrel, melynek ellenszegülni nem lehet, melynek engedni kell. Ellenállhatlanul rohan felénk az ellenség. ELLENÁR, (ellen-ár) ösz. fn. Árvíz, mely a rendes árvizzel ellenkező irányban nyomúl előre. ELLENÁRKOLÁS, (ellen-árkolás) ösz. fn. Árkolás, melyet a háboruskodó fél a másik félnek árkolása ellen csinál. ELLENÁROK, (ellen-árok) ösz. fn. 1. ELLEN ÁRKOLÁS. szen más irányu, akkor a másodikat ezen kötszó vezeti; pl. nálunk igen sok a tanácsadó és törvényjavasló: ellenben igen kevés a tanácsfogadó és törvénytartó. ELLENBESZÉD, (ellen-beszéd) ösz. fn. Beszéd, mely egy másiktól irányra, s véleményre nézve homlok egyenest elüt, mely ezt megczáfolni törekszik, főkép perben. (Replica). V. ö. ELLEN és BESZÉD. ELLENBIRÁLAT, (ellen-birálat) ösz. fn. Birálat valamely birálat ellen, azaz mely a birálatban szintén tévedéseket, hibákat törekszik kimutatni, melynek állításai amazéival ellenkeznek. ELLENBIZONYÍTÁS, (ellen-bizonyítás) ösz. fn. Cselekvény, mely által valamely bizonyítást hamisnak, hibásnak nyilvánítunk, tanusítunk, vagy va lamely bizonyítást ellenkező bizonyítással ügyekszünk lerontani. ELLENBIZONYITÉK, (ellen-bizonyíték) ösz. fn. Ellenkező bizonyíték, mely a másik fél állitásának ellenkezőjét bizonyítja vagy bizonyítni törekszik. ELLENBIZONYÍTVÁNY, (ellen-bizonyítvány) ösz. fn. Okirat, vagy hiteles tanuk által, vagy máské pen eléadott bizonyítvány, melylyel egy más, ugyanazon ügyre vonatkozó bizonyítványt megczáfolni, hamisnak tanusítni, lerontani ügyekszünk. ELLENCSAPÁS, (ellen-csapás) ösz. fn. 1) Csapás, azaz valamely állatnak nyoma, mely egyfelől elmenést, más felől visszajövést mutat. 2) Vívásban csapást viszonozó csapás. V. ö. CSAPÁS. ELLENCSÁSZÁR, (ellen-császár) ösz. fn. Császár, kit a törvényes vagy törvényesnek tartott császár ellenébe egy kisebb párt feltolni akar. ELLENCSEL, (ellen-csel) ösz. fn. Csel, melylyel valaki az ellene vetett cselt kijátsza, megsem ELLEND, falu Baranya megyében; helyr. Ellend-en, —re, -ről. ELLENDARAB, (ellen-darab) ösz. fn. Általán, darab vagy tárgy, mely egy másiknak ellene állíttatik. Különösen mondatik a művészeti munkákról, pl. képekről, melyek valamely ellenkezőt ábrázolnak, költeményekről, melyek egyike a másikat utánozza, hanem ellenkező, s különösen a komolyat víg irányban. (Parodia). ELLENDÖFÉS, (ellen-döfés) ösz. fn. Döfés ellen intézett, viszonozott döfés. ELLENERŐ, (ellen-erő) ösz. fn. Erő, mely egy másikkal visszásan ellenkező irányban működik. A gözösök a folyammal szemközt nagy ellenerőt fejte ELLENÁS, (ellen-ás) ösz. áth. Az egyik ellenfél a másik megrontására állikakat ás. V. ö. ÁLLIK. ELLENBÁJ, (ellen-báj) ösz. fn. Báj vagy bűnek ki. völés, bájolás, melyről azt hiszik, hogy a másiknak erejét elveszi, elrontja. A megbájoltat ellenbájjal or vosolják a babonások. V. ö. ELLEN, (4) és BÁJ. ELLENBEN, (el-len-ben) ksz. Midőn egyik mondattal a másik mintegy szemközt állíttatik, s egé ELLENÉRTELĖM, (ellen-értelém) ösz. fn. Értelem, mely a valódi értelemmel ellenkezik. Néha az olvasó ellenértelemben veszi a szerző mondatát. ELLENÉRZET, (ellen-érzet) ösz. fn. Érzet, melyet ugyanazon tárgy gerjeszt, de egy másikkal ellenkező benyomással, péld. ugyanazon eseményen egyik sír, másik nevet; ezek tehát ellenérzetek. Némelyek használják az ellenszenv helyett is. L. ELLENSZENV. ELLENĖS, (1), (el-len-ės) mn. tt. ellenes-t v. -et, tb. -ek. Egymással szembe álló, daczoló, meg nem egyező. Ellenes felek. ELLENĖS, (2), (el-len-ės) fn. tt. ellenes-t, tb. -ék. Személy, ki egy másikkal szembeszáll, daczol, egészen más irányt követ; ellenmondó, ellenálló, el lenfél. ELLENESSÉG, (el-len-és-ség) fn. Állapot, melyben két oly fél létezik, kik egymással daczolnak, öszve nem férnek, szembeállanak, ellenkeznek. ELLENHANGZAT-ELLENIZGATÓK 182 rok. 3) Átv. ért. Ellenkező véleményt, szavazatot nyilvánító. ELLENHANGZAT, (ellen-hangzat) ösz. fn. 1) Öszve nem egyező hangok vegyülete. 2) Távolabbi, nehezebben felfogható, mintegy egymástól eltérni látszó zenehangok vegyülete. Máskép: széthangzat. (Dissonance). Ellentéte együtt- v. egybehangzat (Consonnance); mind a kettő összhangzat, összhang. (Harmonie). ELLENHANGZÓ, (ellen-hangzó) ösz. mn. Oly hangot adó, mely a másikkal nem egyezik, egybe nem hangzik vagy legalább úgy tűnik fel. ELLENHASADÁS, (ellen-hasadás) ösz. fn. 1. ELLENHASADÉK. ELLENHASADÉK, (ellen-hasadék) ösz. fn. ELLENÉZ, (el-len-éz) áth. és hangugrató, m. Sebészi nyelven, azon hasadék, mely a megsértett, ellenéz-étt v. ellenzétt, htn. —ni v. ellenzeni. 1) Vala-megzúzott stb. testnek ellenkező oldalán támad. (Conmit nem tanácsol, nem javall, helyben nem hagy. 2) Valaminek homlokegyenest ellenszegűl, valamit akadályoz. Ellenzi fiának a házasságot. Ellenzi az új törvények végrehajtását. Ha te akarod, én nem ellenzem. ELLENÉZÉS, (el-len-éz-és) 1. ELLENZÉS. ELLENFA, (ellen-fa) ösz. fn. 1) Gerenda, mely támaszúl használtatik, például, a bedűlni akaró falhoz. 2) Rúd, emelő dorong, különféle terhek, kocsik, szekerek stb. fölemelésére. ELLENFAL, (ellen-fal) ösz. fn. Fal, melyet vagy a másik fal ellenébe, vagy szorosan melléje húznak, hogy támaszául szolgáljon. ELLENFÉL, (ellen-fél) ösz. fn. Fél vagy párt, mely a másikkal ellenkező véleményü, akaratu, perekben a másik fél, legyen ez akár föl- akár alperes. Megczáfolni az ellenfél állitásait. Az ellenfeleket kiengesztelni, megegyeztetni. trafissur). ELLENHATALOM, (ellen-hatalom) ösz. fn. Hatalom, mely más hatalomnak gátlására, megrontására törekszik. ELLENHATÁS, (ellen-hatás) ösz. fn. Hatás, mely egy más hatásnak ellene működik, s azt kisebbíti vagy épen megszünteti, semmivé teszi. (Reactio). V. ö. ELLEN, (4) és HATÁS. ELLENHATÓ, (ellen-ható) ösz. mn. Valamely erőnek, működésnek hatását kisebbítő, akadályozó vagy épen megszüntető. Ellenható gyógyszerek. ELLENHATÓLAG, (ellen-hatólag) ösz. ih. Valamely erőnek, működésnek hatását kisebbítve, akadályozva, megszüntetve. Ellenhatólag működő erők. ELLENHIRDETÉS, (ellen-hirdetés) ösz. fn. 1) Hirdetés, melyet bizonyos tárgyra, ügyre nézve egyik fél a másik hirdetése ellen bocsát ki. 2) Az elébb kibocsátott hirdetésnek ellenkezője. Ha magát a hirdetett tárgyat értjük alatta, ellenhirdetmény-nek is mondjuk. ELLENFÉNY, (ellen-fény) ösz. fn. Midön a fel állított festményben levő fény ellentétben áll a külső, nappali világossággal mi miatt a tárgy kellemetlenül hat a szemekre. (Contre-jour). Másképen ellenvilág. ELLENFORRADALOM, (ellen-forradalom) ösz. fn. V. ö. ELLENHIRDETÉS. fn. Az előbb kitört forradalom ellen intézett, annak megrontására törekvő pártforradalom. ELLENFÚR, (ellen-fúr) ösz. áth. A másik oldal. ról furóval ellenkező irányban váj, v. ö. FÚR. ELLENGÖRDÍT, (ellen-gördít) ösz. áth. Álli tás, vélemény, terv stb. ellen bizonyos nehézséget hoz fel. ELLENHAD, (ellen-had) ösz. fn. Ellenségi hadsereg. ELLENHANG, (ellen-hang) ösz. fn. 1) A zenészetben azon hang, mely a másiknak kísérőkép szolgál; jobban társhang. (Contra, Contrepartie). 2) Nem egyező hang. 3) Átv. ért. szózat, beszéd, mely ellenkező véleményt nyilvánít. ELLENHANGÚ, (ellen-hangú) ösz. mn. 1) Oly énekes vagy zenész, ki az ellenhangot énekli, játsza; vagy oly hangszer, mely ellenhang játszására szolgál. 2) A zenészetben oly hanggal biró, mely egy másikkal nem egyezik. Ellenhangú énekesek, ellenhangú hú ELLENHIRDETMÉNY, (ellen-hirdetmény) ösz. ELLENINGER, (ellen-inger) ösz. fn. Inger, mely egy más ingernek elnyomására irányoztatik, illetőleg mely ellenkező cselekvésre ösztönöz. ELLENINGERLÖ, (ellen-ingerlő) ösz. mn. Valamely ingert egészen más inger által elnyomó, meg semmisítő. Elleningerlő szerek. ELLENINTÉZET, (ellen-intézet) ösz. fn. Intézet, melyet valaki azért tesz vagy állít, hogy egy más intézet sikerét elrontsa, meghiusítsa. ELLENIRÁNY, (ellen-irány) ösz. fn. Irány, mely egy másikkal egészen ellenkező czélra törekszik. Ellenirányt követve nem lehet egy czélhoz jutni. V. ö. ELLEN, (4) és IRÁNY. ELLENIRAT, (ellen-irat) ösz. fn. Irat, mely más irat ellen van irányozva, s azt meghiusítani, megczáfolni törekszik. ELLENIZGATÓK, (ellen-izgatók) ösz. többes. A gyógytanban oly szerek, melyek a kóros izgatással ellenkező benyomást eszközlenek. (Antagonistica). |