163 ELKAPATÁS-ELKÁSÁSODIK ELKASZÁL—ELKEMÉNYÍT 164 lovak által. Átv. ért. valakit roszra szoktat, elkényez- formájúakká lesznek. Elkásásodik a sárga dinnye. tet. Nagy engedékenység által elkapatni a gyermeket. | Elkásásodnak némely almafajok, körték stb. Visszaható névmással: Elkapatni magát az indulattól, haragtól, gögtöl stb. am. azokban semmi mértéket ELKAPKOD, (el-kapkod) ösz. áth. 1) Gyakran, többfélét vagy többet elkap. Elkapkodja társai elől a lehullott gyümölcsöt. V. ö. ELKAP. 2) Árukat mintegy más elől elragadva hirtelen megvásárol. A ritka, jó és olcsó árukat hamar elkapkodják. ELKAPKODÁS, (el-kapkodás) ösz. fn. 1) Cselekvény, midőn valamit hamar egymás után elkapnak. V. ö. ELKAP, 1) és 2). 2) Az áruknak mások elől hirtelen megvásárlása. ELKASZÁL, (el-kaszál) ösz. áth. 1) Növényt, füvet valamely helyről kaszálva eltakarít, eltulajdonít. Elkaszálta a szomszéd rétjét. 2) A kaszálást elvégzi. ELKASZIMBÁL, (el-kaszimbál) ösz. áth. Ideoda húzkodva, ránczigálva elkuszál, rendetlenné tesz. Elkaszimbálni az ágyat. Elkaszimbálni a gabonakévéket, a kepeket, a szénarendeket. ELKAVAR, (el-kavar) ösz. áth. Hig vagy öszve nem álló testet, kézzel vagy valamely eszközzel összevissza forgat, szétzavar. Elkavarni a lisztet a hordóban. Elkavarni a vakolni való meszet, a sártapaszt. Elkavarni a fazékban a kását. V. ö. KAVAR, KEVER. ELKAVARODIK, (el-kavarodik) ösz. k. Görbe, keringős vonalakban elszáll, elcsavarodik. Elkavarodnak a hollók, varjuk, sasok. ELKĖDIK, (el-kėd-ik) ösz. igeképző, mint hízelkedik; mély hangon-alkodik, mint hiv- (=hiú) alkodik. SZERET. ELKEDVEL, (el-kedvel) ösz. áth. lásd EL- ELKARDLAPOZ, (el-kard-lapoz) ösz. áth. Kardlappal ütve, verve elhajt, elűz, elkerget valakit. ELKÁRHOZIK, (el-kárhozik) ösz. k. Vallási ért. az örök üdvösségből és mennyországból kizáratik, s örök büntetésbe esik. A ki hiszen és megkeresz-k. Kedvét elveszti, elszomorodik, kedvetlenné lesz. telkedik, üdvözül a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Márk. 16. 16.) ELKÁRHOZOTT, (el-kárhozott) ösz. mn. Örök üdvösségtől megfosztott, mennyországból kizárt, s örök büntetésbe esett. Elkárhozott bünösök, gonosztévők. Elkárhozott lélek. ELKÁRHOZTAT, (el-kárhoztat) ösz. áth. Ezen összetett alakban egyedül vallásilag használtatik, s am. örök büntetésre itél, pokolra taszít; vagy olyas ELKEDVETLENÍT, (el-kedvetlenít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki kedvetlenné legyen ; elszomorít; kedvét veszi valakinek. ELKEDVETLENÜL, (el-kedvetlenül) ösz. önh. 1. ELKEDVETLENĖDIK. ELKEFÉL, (el-kefél) ösz. áth. Kefével eltisztít, eltakarít, elseper. Elkefélni a ruháról a port, pely het. Átv. és tréfás ért. elver, elpufogat. Jól elkefélték a hátát. ELKEGYETLENĖDIK, (el-kegyetlenédik) ösz. cselekedetre ingerel, mely az embert örök kárhozatra ELKÁROMOL, (el-káromol) ösz. áth. 1) Káromolva elijeszt, elhajt, elűz. 2) Visszaható névmással: elkáromolja magát, azaz káromkodva megszólal, káromkodásra fakad. V. ö. KÁROMOL. ELKARÓZ, (el-karóz) ösz. áth. Karókkal elrekeszt, elkerít, elzár. Elkarózni a vadas kertet. Hadi tudományban a sereget, tábort levert karók által elsánczolja, biztosítja. ELKÁRTOL, (el-kártol) ösz. áth. A gyapjat tisztítás végett elgerebenezi, úgynevezett kárttal vagy kardácscsal elgyaratja. Csapók és posztósok műszava. ELKÁRTYÁZ, (el-kártyáz) ösz. áth. Valamit kártyajátékban elveszteget. Elkártyázni a pénzt. El kártyázni az időt. Minden jószágát elkártyázta. ELKÁSÁSODIK, (el-kásásodik) ösz. k. Némely gyümölcsökről mondják, midőn azok igen elérvén szivós természetöket elvesztik, s húsaik kása- | ELKEGYETLENÜL, (el-kegyetlenül) ösz. önh. Kegyetlen indulatuvá fajúl el. Az önkényű ur könnyen elkegyetlenül. ELKEL, ELKÉL, (el-kel v. -kél) ösz. önh. 1) Elfogy. Házánál sok liszt és zsír elkel. Már mindenütt elkele Márton ludja, a Bakonynak már lehullott levele. (Kisf. S.) 2) Eladatik. Győrben és Mosonban sok gabona elkel. Olcsó vagy drága áron elkel. 3) Szükség van rá. Nála is elkelne a jobb fizetés. 4) Elvesz. Ezen értelme a régieknél divatozott. 5) Elmegy. Elkelt tőlünk messze földre. Kelj el innen. 6) Mondják a tésztáról, kovászról, midőn igen elérik, elrepedez, elerjed. ELKELEPĖL, (el-kelepel) ösz. áth. Kelepelve elűz, elkerget. ELKEMÉNYEDIK, (el-keményedik) ösz. k. 1. ELKEMÉNYÜL. ELKEMÉNYÍT, (el-keményít) ösz. áth. Átv. ért. Keménynyé változtat által, szilárddá tesz, megedz. Elkeményítette a sok viszontagság. V. ö. KEMÉNY. ELKEMÉNYÜL, (el-keményül) ösz. önh. Átv. a kül behatások ellen elszilárdul, megedződik; hajthatatlanná, érzéketlenné lesz. Elkeményült a szíve. ELKEN, (el-ken) ösz. áth. 1) Szétken, kenés által felhasznál. Elkente a kocsis minden háját. 2) Elpiszkol, elzsiroz, elmocskol. Elkenni zsirral a ruhát. V. ö. EL, (2) és KEN. ELKENDÖZ, (el-kendőz) ösz. áth. Kendőváltással házastársul eljegyez. ELKENDÖZÉS, (el-kendőzés) ösz. fn. Eljegyzési szertartás, mely kendőváltással történik. ELKÉNYÉSÉDIK, (el-kényésédik) ösz. k. Kényes természetüvé változik által; elpuhúl, elfinnyá sodik. V. ö. KÉNYES. ELKÉNYÉZTET, (el-kényeztet) ösz. áth. Tulságos kedvezés, dicsérés, hízelgés által kényessé tesz, illetőleg elpuhít, elfínnyásít. Nem kell a gyermeket elkényeztetni. ELKÉNYEZTETÉS, (el-kényeztetés) ösz. fn. Hibás bánásmód, mely által valakit elkényeztetnek. V. ö. ELKÉNYEZTET. ELKÉNYSZERÍT, (el-kényszerít) ösz. áth. Elmenni kényszerít, elmenésre erőszakol. Erőszakos bánás által elnyom vagy hasonló erőszakra készt. ELKÉNYSZÉRÉDIK, ösz. k. Önkény, s erőszakos bánás miatt elnyomorodik, vagy hasonló erőszakra vetemedik. Tréfás értelemben : bortól elázik. ELKÉPED, (el-képed) ösz. önh. 1) Nagy félelem és rettegés miatt képe elváltozik, elsápad, elhalaványúl. 2) Elbámúl, csudálkozásában oda lesz. ELKÉR, (el-kér) ösz. áth. Kijelenti szóval abbeli kivánságát, hogy valakit vagy valamit elvihessen. Elkérni kölcsön valakitől a bundát. Elkérni segítségül a szomszéd cselédét. Nekem nem adja, kérd el tőle te. ELKÉRDEZ, (el-kérdez) ösz. áth. Valakit különféle tárgyakról kitudakol. Elkérdezni a jövevényt uti kalandjairól. Használtatik személyes tárgyeset nélkül is, pl. Elkérdezte, mi történt. Minden apróságot, kisded eseményt elkérdezett. ELKÉREDZIK, (el-kéredzik) ösz. k. Kér valakit, hogy elmennie szabad legyen. A cseléd elkéredzett, hogy beteg szüleit meglátogathassa. A diák az oskolá ból elkéredzett haza. ELKERES, (el-keres) ösz. áth. Valamit sokáig, tartósan keres. Úgy elkereste, még sem akadt rá. ELKÉRGESÉDIK, (el-kérgesédik) ösz. k. Kérgessé változik által; oly keménynyé, rögössé lesz, mint a kéreg. Elkérgesedik a tenyere, talpa. Máskép: elcserepesedik. ELKÉRGESÍT, (el-kérgesít) ösz. áth. Kérgessé tesz. A munka elkérgesítette a tenyerét. ELKERTEL, (el-kertél) ösz. áth. Valamely tért kert gyanánt körülárkol, elkerít. ELKERÜL, (el-kerül) ösz. áth. 1) Valamitől úgy eltávozik, hogy közelebbi érintkezésbe ne jöjön vele. Elkerüli a nagy sárt, a gonosz társaságot. 2) Megmenekszik. Elkerüli a büntetést. El nem kerülöd az akasztófát. 3) Átv. ért. elkerülte figyelmemet, azaz nem vettem észre. 4) Tárgyeset nélkül: kerülve más felé megy. Elkerült Buda felé. V. ö. KERÜL. ELKERÜLHETETLEN, (el-kerülhetetlen) ösz. mn. Amit elkerülni nem lehet, ami elébb-utóbb megtörténik rajtunk, ami ellen nincs menekvés. A halál elkerülhetetlen. Mint ih. elkerülhetetlenül. V. ö. ELKERÜL. ELKESERÉDÉS, (el-keseredés) ösz. fn. Átv. szomorusággal és boszúval párosult harag, az elégületlenségnek azon foka, mely elszánt cselekvésre fakad ki. | ELKESERĖDIK, (el-keserédik) ösz. k. 1) Tulajd. keserűvé változik által. De ezen értelemben nem divatos, helyette megkeseredik vagy elkesernyésedik van szokásban. 2) Átv. ért. sok, kivált méltatlan sérelmek miatt mélyen elszomorodik, s boszút forraló haragra lobban. Zsarolás, önkény, kegyetlen bánás miatt elkeseredett nép. ELKESERÍT, (el-keserít) ösz. áth. 1) Tulajd. Keserüvé változtat el. V. ö. KESERŰ. 2) Átv. és köz ért. sok sérelem, bántás, jogtalanság által mélyen elszomorít, s boszuval vegyes haragra gerjeszt. Az alattvalót elkeseríti urának kegyetlen zsarolása. ELKESERÍTÉS, (el-keserítés) ösz. fn. 1) Tulajd. valaminek keserűvé tétele. 2) Átv. ért. sérelmek, jogtalanságok által elszomorítás, és boszús haELKÉRGESÜL, (el-kérgesül) ösz. önh. 1. EL-ragra fölgerjesztés. Az urak zsarnoksága a jobbágyok KÉRGESÉDIK. elkeserítése. ELKERGET, (el-kerget) ösz. áth. Kergetve elhajt, elűz, eltávolít. V. ö. KERGET. Elkergetni a juk. hokat a tilosból. Elkergetni a gyümölcsös körül ólálkodó gyermekeket. ELKESERNYÉSÉDIK, (el-kesernyésédik) ösz. Kesernyéssé lesz. V. ö. KESERNYÉS. ELKESERNYÉSÍT, (el-kesernyésít) ösz. áth. Kesernyéssé tesz. V. ö. KESERNYÉS. 167 ELKESERŰL-ELKEZD ELKEZDŐDIK - ELKÍVÁN 168 ELKESERÜL, (el-keserűl) ösz. önh. 1. ELKE- tárgyesetet és határtalan módu igét egyszerre, péld. SERÉDIK. ELKÉSÉS, (el-késés) ösz. fn. A kiszabott időre meg nem jelenés. V. ö. ELKÉSIK. ELKÉSIK, (el-késik) ösz. k. A kiszabott időre meg nem jelen, valamit utóbb tesz, hogysem kellett volna. Elkésni a gőzösről. Elkésni a templomi tanitásról. Elkésni az irással. Elkésni a nyári munkával, szántással, aratással, szüreteléssel. V. ö. EL, (2) és KÉSIK. ELKÉSŐDIK, (el-késődik) ösz. k. Mondjuk időszakról, vagy általán időről, midőn vége felé jár. Elkésődik a nap. Elkésődik az idő. ELKÉSZÍT, (el-készít) ösz. áth. 1) A munkába vett dolgot egészen elvégezi, kiállítja. Elkészíteni a ruhát. Elkészíteni a könyvet. 2) Úgy elrendez, hogy valamire alkalmas, képes, czélszerü, ügyes legyen. Elkészíteni a házat lakásra. Elkészíteni valakit az 08kolai vagy ügyvédi vizsgálatra. Elkészíteni a kocsit hosszu utra. Elkészíteni a konyhára valókat. 3) A kedélyt előre úgy hangolja, hogy valamely esemény igen meglepő ne legyen reá nézve. Elkészíteni vala kit a szomorú hír hallására. ELKÉSZITÉS, (el-készités) ösz. fn. 1) Munkába vett tárgynak elvégzése, kiállitása. 2) Valamire ügyessé, képessé, czélszerüvé tevés. 3) A kedélynek oly hangolása, melynél fogva valamely váratlan nagy esemény által fölötte meg ne zavarodjék. V. ö. ELKÉSZÍT. ELKÉSZÜL, (el-készül) ösz. önh. 1) Kész lesz (elvont értelemben, figyelem nélkül a készítőre). Elkészül a ruha, kocsi, könyv, ház. 2) Elmenésre szükséges intézkedéseket tesz, elmenni szándékozik. Városból elkészül falura lakni. 3) Valamire előre elszánja magát. Elkészül a csapásra, a halálra. V. ö. KÉSZÜL. ELKEZDŐDIK, (el-kezdődik) ösz. belsz. Valamely tárgynak, ügynek, történetnek eleje megered, valami lenni kezd. Elkezdődik a tavaszi munka. Elkezdődik a háboru. Elkezdődik a zene, színpadi eléadás. V. ö. KEZD, KEZDŐDIK. EL-KI, (el-ki) ösz. igekötő, melyben az el a ki erősbitésére szolgál, kivált versezetekben. A régieknél gyakoribb. ,,Hogy egyéb dolgától megüresült vala, Istvánfi Pál a XVI. században. ELKIABÁL, (el-kiabál) ösz. áth. 1) Kiabálva elüz, elkerget, eltávolít, elijeszt. A kocsis elkiabálja az útban levőket. 2) Tárgyeset nélkül folytonosan kiabál. el ELKIÁLT, (el-kiált) ösz. áth. 1) Kiáltva szólít valakit, hogy menjen vagy jöjön el. 2) Visszaható névmással: elfakad kiáltva. Elkiáltom magamat, kiáltod magadat, elkiáltja magát, stb. 3) Messze kiált. Elkiáltott a harmadik szomszédba. 4) Kiáltó hangon elmond. Az éjjeli őr már elkiáltotta a tíz órát. ELKIÁLTÁS, (el-kiáltás) ösz. fn. Kiáltó hangra fakadás. Kiáltó hangon elmondás. ELKIETLENEDIK, (el-kietlenédik) ösz. k. Egészen kietlenné lesz, elvadúl, elpusztúl. Az ellenség pusztította vidékek elkietlenednek. V. ö. EL, (2) és KIETLEN, KIETLENEDIK. ELKIETLENIT, (el-kietlenít) ösz. áth. Egészen kietlenné, vadonná, pusztává tesz valamely vidé ELKEVÉLYÉDIK, (el-kevélyédik) ösz. k. Kevély természetüvé válik, elbízza magát. Elébb szerény volt, de a sok hízelgés és dicséretek miatt elkevéket, tájt. lyedett. ELKEVER, (el-kever) ösz. áth. 1) Részekre eloszlat, s azáltal egyformává tesz. Elkeveri a rántást. Elkeveri a kovász közé tett burgonyalisztet. 2) Elzavar, elhányvet. Elkeverni a válogatott almákat a hibásakkal. Elkeverni a záptojásokat az épekkel. V. ö. KEVER. ELKEVERÉDIK, (el-keverédik) ösz. k. Ami rendbe volt szedve, vagy ami öszve nem való, öszvevissza zavarodik, hányódik, elvegyül. Kötelezvényei a sok irományok között elkeveredtek. ELKEVERÉS, (el-keverés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit elkeverünk. V. ö. ELKEVER. ELKEZD, (el-kezd) ösz. áth. Valamibe bele kap, bele fog, valamely dolgot, munkát folyamatba vesz. Vonz 1) tárgyesetet, péld. Elkezdi a szántást, aratást, nyomtatást. Elkezdi a pert. 2) határtalan módu igét, péld. Elkezd szántani, aratni, nyomtatni. 3) ELKÍNOZ, (el-kínoz) ösz. áth. Folytonosan kínozva elgyötör, elnyomorít. Nagy teherrel és koplaltatással elkínozni a barmot. V. ö. EL, (2) és KÍNOZ. ELKINZÁS, (el-kinzás) ösz. fn. Folytonosan okozott kínokkal gyötrés, nyomorgatás, elcsigázás. ELKISÉR, (el-kisér) ösz. áth. 1) Bizonyos távolságig valakit, gyalog, lóháton, kocsin, hajón stb. követ; utitárs gyanánt megy el valakivel. Elkisérni barátját a szomszéd helységig. Elkisérni a gyermeket oskolába. Valakit merő kiváncsiságból elkisérni hazáig. 2) Társalgási ért. valakit tiszteletből, társadalmi illemből valahová kisér. Elkisérni a hölgyeket a színházba. Elkisérni a vendéget az előszobáig, a lépcsőzetig. 3) Átv. ért. velünk van, el nem marad, el nem hagy. Az erény elkisér bennünket a tulvilágra. ELKÍVÁN, ELKIVÁN, (el-kiván) ösz. áth. Valamit bírni, elnyerni kiván; ami szépet, jót, kedvest, tetszetőst másnál vagy máson lát, szinte bírni 169 ELKIVÁNKOZIK-ELKONTÁRKODIK ohajtja. Elkivánta új divatú kocsimat. V. ö. EL, (2) és KÍVÁN. ELKIVÁNKOZIK, (el-kivánkozik) ösz. k. Eléb bi helyéről, állásából, hivatalából elmenni kiván. Elkivánkozik Pestről Budára. Elkivánkozik a gyalog exeredtől a lovasok közé. Ritka fiu, ki elkivánkoznék szilleitől. ELKOBORCZOL, (el-koborczol) ösz. önh. Lötyögő nagy csizmáit vagy saruit maga után húzva elmegy. V. ö. KOBORCZ, KOBORCZOL. ELKÓBOROL, (el-kóborol) ösz. önh. 1) Kóborolva elmegy. Ilyenek voltak a hussita csehek, kiket csehkóborlóknak hívtak az egykoru történetirók. 2) Tárgyesettel: lator, zsivány módjára elrabol, elpusztit, elzsákmányol valamit. ELKOBOZ, (el-koboz) ösz. áth. Vagyont, jószágot, árut büntetésképen elvesz. Elkobozni a felségsértök birtokait. Elkobozni v. kobzani a dugárusok által becsempészett árukat. V. ö. KOBOZ, ige. ELKOBZÁS, (el-kobzás) ösz. fn. Törvényhatósági eljárás, midőn valamely birtokot, jószágot, árut büntetésképen elvesznek valakitől. Tiltott áruk elkobzása. Lopott jószágok elkobzása. ELKOCSIKÁZ, (el-kocsikáz) ösz. öuh. Mulatságból, időtöltésből kocsin kisebb kirándulást tesz. ELKOCSIZ, (el-kocsiz) ösz. önh. Kocsin elmegy, elrándul, elutazik. ELKOCZKÁZ, (el-koczkáz) ösz. áth. Koczkajátékon elveszt. Elkoczkázta pénzét. Átv. ért. Ügyét egyedül vak szerencsére bízva elrontja. Elkoczkázni szerencséjét, jövendőjét. V. ö. KOCZKÁZ. ELKÓKKAD, (el-kókkad) ösz. önh. Mondjuk növényekről, midőn leveleik, virágaik lekonyulva elasznak, elhervadnak. ELKÓKKASZT, (el-kókkaszt) ösz. áth. A növény levelét vagy virágát lekonyítva elszárasztja. A forró nap elkókkasztja a gyönge ibolyákat. ELKOLDÚL, (el-koldúl) ösz. áth. Koldulva, vagy koldus módjára esengve, elkér valamit. ELKOLDÚSODIK, (el-koldúsodik) ösz. k. Fokonként koldus állapotra jut. Hanyagság, pazarlás áital elkoldusodhatik a gazdag is. V. ö. KOLDÚS. ELKOMOLYÍT, (el-komolyít) ösz. áth. Derült arczot komolyra változtat. A mély gondolkodás elkomolyítja a vidám arczot is. V. ö. KOMOLY. ELKOMORÍT, (el-komorít) ösz. áth. A kedélyt komorrá változtatja. A sok szenvedés, fájdalom, méltatlan bánás elkomorította. V. ö. KOMOR. ELKOMORODIK, (el-komorodik) ösz. k. Komor tekintetet vesz föl, fokonként komorabbá lesz. V. ö. KOMOR. ELKOMORÚL, ösz. önh. 1. ELKOMORODIK. ELKOMPOL, (el-kompol) ösz. áth. Földet, rétet, legelőt gyepből hányt kompokkal elkerít, elzár. V. 3. KOMP, KOMPOL. ELKONTÁRKODIK, (el-kontárkodik) ösz. k. Mint czéhbe nem avatott mesterember dolgozgat. ELKONTÁRODIK-ELKORCSOSODÁS 170 | Tárgyesettel: ügyetlen, értetlen módon valamely mívet vagy müvet elront, hibásan készít. A tudatlan kézmives elkontárkodja a reá bizott munkát. V. ö. KONTÁR. ELKONTÁRODIK, (el-kontárodik) ösz. k. Oly kézmivesről mondjuk, ki mesterségét előbb meglehetősen értvén, utóbb hanyagság által kitanúl belőle, s kontárhoz hasonlóvá lesz. ELKONTÁROZ, (el-kontároz) ösz. áth. Valamely kézmivet, vagy müvészeti munkát, ügyetlenül elront. Elkontározni a ruhát. Elkontározni valamely arczképet vagy képszobort. V. ö. KONTÁR. ELKONNYAD, (el-konnyad) ösz. önh. Mondjuk növények ágairól, szárairól, midőn hervadásnak indulva, lekonyulnak s elfonnyadnak. ELKONYÚL, 1. ELKONNYAD. ELKOPÁS, (el-kopás) ösz. fn. Viselet, haszná lat, hordozás, dörzsölés stb. által, valamely testnek elcsiszolása, külső részeinek elmállása. V. ö. ELKOPIK. ELKOPIK, (el-kopik) ösz. k. Viselet, használat, dörzsölés, hordozás stb. által elcsiszolódik, külső részei elmállanak, elhullanak. Elkopik a sokáig viselt ruha. Elkopik a szántóvas, kés, kapa, kasza éle. Átv. ért. divatból kimegy, elavúl, elvénűl. V. ö. EL, (2) és KOPIK. ELKOPOGAT, (el-kopogat) ösz. gyak. áth. Kopogatva elüz, elhajt, elijeszt. Sokáig, folytatólag kopogat. ELKOPOGTAT, (el-kopogtat) ösz. gyak. áth. Kopogtatva, ütögetve eltördel, szétzúzogat. Elkopogtatni a diót, mogyorót. ELKOPPAD, (el-koppad), ösz. önh. Tollát, szőrét, haját veszti; kopaszszá lesz. Elkoppad viselésben, vagy a molyok által a bunda. Elkoppad a hagymázos beteg feje. V. ö. KOPPAD, KOPASZ. ELKOPPANT, (el-koppant) ösz. áth. Úgynevezett koppantóval az égő gyertyának hamvát veszi. ELKOPTAT, (el-koptat) ösz. áth. Viselés, dörzsölés, használás stb. által valamit elcsiszol, külső részeit elhullatja, elvásítja. Elkoptatni a csizma talpát. Elkoptatni a kés élét. V. ö. EL, (2) és KOPTAT. ELKOPTATÁS, (elkoptatás) ösz. fn. Cselekvés, mely által eszközöljük, okozzuk, hogy valami elkopik. ELKORBÁCSOL, (el-kor-bácsol) ösz. áth. 1) Korbácscsal elűz, elhajt, elkerget. Elkorbácsolni a tolvaj cselédet. 2) Korbácscsal öszvevissza ver, jól megver. Úgy elkorbácsolták, hogy alig rugott. V. ö. EL, (2) és KORBÁCSOL. ELKORCSÍT, (el-korcsit) ösz. áth. A maga nemében korcscsá, elfajulttá tesz valakit vagy valamit. V. ö. KORCS. ELKORCSOSÍT, (el-korcsosít) ösz. áth. Korcsos természetűvé változtat el. V. ö. KORCSOS. Elkorcsosítani a nemes fajt. ELKORCSOSODÁS, (el-korcsosodás) ösz. fn. Változás az állati vagy növényi természetben, mi 171 ELKORCSOSODIK-ELKÓTYAVETYÉL dön nemének eredeti tulajdonságaiból kivetkőzik, elfajzik. ELKORCSOSODIK, (el-korcsosodik) ösz. k. Eredeti természetétől elfajúl, elaljasodik, korcscsá lesz. V. ö. EL, (2) és KORCSOSODIK. ELKORCSÚL, (el-korcsúl) ösz. önh. 1. EL KORCSOSODIK. ELKORDÉL, (el-kordél) ösz. áth. Valamit hirtelenkedés, könnyelmüség által, fölszínüleg cselekedve elront, eljátszik. Elkordélni a szerencsét. Elkordélta a dolgot. V. ö. KORDÉ, KORDÉL. ELKORHELYÉDIK, (el-korhelyėdik) ösz. k. Rendetlen, kicsapongó életmódot gyakorolva egészen | korhelylyé lesz. VÁL. ELKOTYVASZT, (el-kotyvaszt) 1. ELKOTY ELKOVÁCSOL, (el-kovácsol) ösz. áth. 1) A vasmives, pl. kovács, lakatos, késes stb., a vasat elhasználja. 2) A vasat verés által elkoptatja, elrontja. Addig forrasztották, verték a szántóvasat, mig végre ELKORHELYKEDIK, (el-korhelykédik) ösz. k. Korhelykedve időt tölt. Elkorhelykedik hét számra. Tárgyesettel is használtatik. Elkorhelykedte ifjuságának legszebb napjait. V. ö. EL, (2) és KORHELY-elkovácsolták, és semmi sem lett belőle. KÉDIK. ELKORHOL, (el korhol) ösz. áth. 1) Dörgölődzés által valamit elkoptat. A kerék a lőcsöt elkor holja. 2) Átv. ért. szidva, feddve, pirongatva eliz, elhajt. Elkorholni a szemtelen kéregetőt. V. ö. EL, (2) és KORHOL. ELKORHOLÓDIK, (el-korholódik) ösz. belsz. Dörzsölés vagy dörzsölődés által elkopik, elvásik. A szilárd, kemény testekről, péld. fáról, köről mondjuk. Elkorholódik a malomkő. ELKORLÁTOL, (el-korlátol) ösz. áth. Korláttal elkerít, elzár. Elkorlátolni a baromállást, az aklot. Elkorlátolni a ház elejét. V. ö. EL, (2) és KORLÁTOL ELKORLÁTOLÁS, (el-korlátolás) ösz. fn. Korláttal elzárás, elkerítés. ELKÖLT, (el-költ) ösz. áth. 1) A pénzt kiadja valamire. Fizetését évenként elkölti. Havi díját három nap alatt elköltötte. Elköltené a Dárius kincsét is. Km. 2) Italt elhasznál, valamit megiszik. Kérem kegyelmedet, költse el ezen pohár bort. ELKÖLTÖGET, (el-költöget) ösz. gyak. áth. Lassan-lassan, folytonosan kiadva, aprólékosan elkölt, elhasznál. V. ö. ELKÖLT. ELKÖLTÖZÉS, (el-költözés) ösz. fn. 1) Elhordozkodás, elhurczolkodás, lakváltoztatás. 2) Távolabb vidékre, tartományba elutazás, ottani megtelepedés végett. ELKÖLTÖZIK, (el-költözik) ösz. k. 1) Lakását máshová teszi által; elhordozkodik. 2) Távolabb vidékre, tartományba elvándorol, s ott letelepedik. ELKORLÁTOZ, ELKORLÁTOZÁS, lásd: EL-Európából már sokan elköltöztek Amerikába. KORLÁTOL, ELKORLÁTOLÁS. ELKORMÁNYOZ, (el-kormányoz) ösz. áth. Hajót, csónakot, dereglyét stb. kormány nevű eszközzel folyvást igazgat, czélhoz juttat. Átv. ért. erkölcsi testületet folyvást jól igazgat. V. ö. EL, (2) és KORMÁNY, KORMÁNYOZ. ELKOROSODIK, (el-korosodik) ösz. k. Egészen koros lesz, elagg, elvénül. ELKÖLTÖZKÖDIK, (el-költözködik) ösz. k. Mindenestül elhordozkodik, máshová megy lakni; csapatonként elvándorol. ELKÖRMÖL, (el-körmöl) ösz. áth. Körmeivel elhúz, eltép, elszakgat valamit. ELKÖRÖZ, (el-köröz) ösz. áth. Valamit körvonallal elzár, elrekeszt, elkerít. A bűvölők el szokták magukat körözni a gonosz szellemek megrohanása ellen. ELKÖSZÖNT, (el-köszönt) ösz. áth. Az ivóedényt kézbe fogva, mielőtt innék belőle, társaihoz ELKOTRÁS, (el-kotrás) ösz. fn. Cselekvés, mi- áldomásféle szókat intéz. Elköszönteni a poharat. ELKOTOR, (el-kotor) ösz. áth. Valamit kotorva félre takarít, eltisztít, elhárít. Elkotorni a kút és váluk elől a sarat. V. ö. EL, (2) és KOTOR. dőn valamit elkotrunk. V. ö. ELKOTOR. ELKOTRÓDIK, (el-kotródik) ösz. belsz. Tréfásan szólva am. ellábal, elinal, eltakarodik, elhordja az irháját. Olyanról mondjuk, ki magát bűnösnek, hibásnak érezvén, vagy nem jót gyanítván sietve eltávozik. Alsó és népies irásmódba való. ELKÓTYÁL, (el-kótyál) ösz. áth. Árverési úton elad valamit, elárverez. A csőd alá került adós jószágát elkótyálják. V. ö. KÓTYÁL. ELKÓTYAVETYÉL, (el-kótya-vetyél) ösz. áth. 1. ELKÓTYÁL. ELKÖSZÖRÜL, (el-köszörül) ösz. áth. Tulajdonkép, valamit köszörűkövön elvásít, elkoptat. Elköszörülni a kés sarját, csorbáját. Átv. ért. valamely kemény szilárd testet csiszolás által elkoptat. A kerékvas elköszörüli a löcsöt. V. ö. EL, (2) ésKÖSZÖRÜL. ELKÖT, (el-köt) ösz. áth. 1) Egyik helyről másra köt. Elkötni a lovat egyik jászoltól a másikhoz. 2) Roszul, fonákul köt. 3) Átv. törvényes ért. vagyonát, jószágát kötés v. szerződés által másra ruházza. ELKÖTELEZ, (el-kötelez) ösz. áth. Kötelezés, illetőleg kötelezvény által valamit odaigér. |