ELHORDOZÓSKODIK, 1. ELHORDOZKODIK és HORDOZÓSKODIK. ELHOMÁLYOSÍT, (el-homályosít) ösz. áth. ELHORGAD, (el-horgad) ösz. önh. Horog módHomályt terjeszt el valami körül vagy fölött; homájára elgörbed, elhajlik. Elhorgad a túlfeszített vasszeg. lyossá tesz. A felhők elhomályosítják az eget. Átv. ért. V. ö. HORGÁD. valakinek hírét, nevét, dicsőségét, kisebbé teszi, beczét alább szállítja, feledésbe hozza. Az újabb müvészek elhomályosítják a régieket. Hösi tetteit magánéletének vétkei által elhomályosítja. V. ö. HOMÁLY, HOMÁLYOS. ELHORGADÁS, (el-horgadás) ösz. fn. Elgörbedése valamely hajlékony testnek, midőn horoghoz hasonlóan elkonyúl. ELHORGADOZ, (el-horgadoz) ösz. gyak. önh. vetkeztében elhorgad. Gyakori, folytonos konyulás, hajlás vagy hajlítás kö ELHOMÁLYOSODIK, (el-homályosodik) ösz. k. Homály terjed el fölötte, vagy körülötte, homáELHORGÁSZ, (el-horgász) ösz. áth. Horoggal lyossá lesz. A förgeteg közeledtére hirtelen elhomályosodott az ég. Elhomályosodtak a füsttől lepett ablakok. elfog, elkap, elhúz. Elhorgászni a halakat a halastóÁtv. ért. híre, neve, dicsősége becséből lassan-lassan ból. Elhorgászni a gyümölcsöt a fáról. V. ö. HORveszt, és feledésbe megy. V. ö. HOMÁLY, HOMÁGÁSZ. Átv. ért. és tréfásan: valamit más elől el LYOS. ELHOMÁLYOSÚL, (el-homályosúl) ösz. önh. 1. ELHOMÁLYOSODIK. ELHOMLÍT, (el-homlít) ösz. áth. A szőlővesszőt elbujtja, elülteti. A homlitást elvégzi. V. ö. HOMLIT, HOMOLÍT. ELHOMOKOSODIK, (el-homokosodik) ösz. k. A homok elterjed fölötte, egészen homokossá lesz. A siró homokhalmok körül fekvő szántóföldek, legelők elhomokosodnak. ELHÓNALL, (el-hónall v. hón-al-ol) ösz. áth. Hóna alá fogva elvisz valamit. Elhónallni a könyveket, irományokat. Oly képzésü ige, mint váll-ból (humerus) elvállal. ELHORD, (el-hord) ösz. áth. 1) Több tárgyat egymás után elvisz. A baromfiakat piaczra elhordani. A kánya elhordja a csibéket. A gabonát szekereken és hajókon hordották el. Elhordta az irháját, azaz, elkotródott. (Km). 2) Átv. ért. elseper, elsodor, elfú. Elhordta a szél a tollat. A víz elhordotta a lekaszált füvet. Hordjon el a fergeteg. 3) Visszaható névmással : eltakarodik, ellódúl. Elhordotta magát. Hord el innen magadat. 4) Valamely lőszer lövésének távolságát is fejezik ki általa, pl. Az ágyu messzebb elhord mint a paska. V. ö. HORD. ELHORDÁS, (el-hordás) ösz. fn. Több tárgynak egymás utáni elszállítása gyalog, kocsin, hajón stb. V. ö. ELHORD. ELHORDOGAT, (el-hordogat) ösz. gyak. áth. Holmit kicsinyenként, részenként, egymás után elhord. Gabonáját, lisztjét, zsiradékát elhordogatja a kocsmába. ELHORDOZ, (el-hordoz) ösz. áth. 1) Gyalog, kocsin, lóháton, hajón stb. ide-oda hordja, vezeti. Utczáról utczára, városról városra elhordozták. 2) Valamely ruhát elvisel. Egy köpönyeget húsz évig elhordoz. ELHORDOZKODIK, (el-hordozkodik) ösz. k. Ingóstul, bútorostul, retyemutyástul egyik helyről másra takarodik egészen által. Régi szállásáról elhordoskodott. V. ö. HORDOZKODIK. kaparint. ELHORTYOG, (el-hortyog) ösz. önh. 1) Folytonosan hortyog, illetőleg hortyogva aluddogál. 2) Elhortyogni az időt, napot am. hortyogó alvással eltölteni. ELHORZSOLÓDIK, (el-horzsolódik) ösz. belsz. Az ütközésbe, szoros érintésbe jött test, egy másik által eldörzsölődik, elkopik, elsurlódik. Elhorzsolódik a fal, midőn gerendát vontatnak rajta. A kifityegő ruha szárnya elhorzsolódott a keréktől. Elhorzsolódik a szekéroldaltól a lőcs. ELHOZ, (el-hoz) ösz. áth. Valamit távolabbról közelebbre, amonnan emide szállít. Ellentéte : elvisz. V. ö. HOZ, VISZ. Valamit magával elhozni. Ha eljösz, hozd el fiadat is. ELHOZAT, (el-hozat) ösz. miveltető. Megparancsolja, meghagyja, eszközli, hogy valamit hozzanak el. V. ö. ELHOZ. Ellentéte elvitet. Nem csak maga jött el, hanem bútorait is elhozatta. ELHÖMPÖLYGET, ELHÖMPÖLYÖG, 1. ELHEMPÉLYGET, ELHEMPÉLYEG. ELHULL, (el-hull) ösz. önh. Általán: hullva leesik. Elhullanak a kenyérmorzsák. Elhullanak a könyük. Elhull a haja. Elhullanak a fogai. V. ö. HULL. Különösen 1) a növénynek levelei, gyümölcsei, magvai, száraiktól elszakadva leesnek. Elhúllnak a falevelek, a férges vagy elérett gyümölcsök. Elhúll a gabona szeme. 2) Mondatik emberekről és barmokról, midőn dögvészben múlnak ki. Az epemirigyben igen sokan elhullottak. Minden szarvasmarhánk elhullott. ELHULLÁS, (el-hullás) ösz. fn. Általán: hullva elesés. V. ö. HÚLL. Különösen 1) a növények leveleinek, magvának, gyümölcsének egymás után leesése. 2) Emberek és barmok veszedelme dögmirigy által. ELHULLAT, (el-hullat) ösz. áth. Általán: valamit hullatva elejt. V. ö. HULLAT. Különösen, részenként elpotyogat. Elhullatni a zsákból a gabonát. Elhullatni erszényből a pénzt, kosárból a gyümölcsöt. Sok könyüt elhullatott. ELHULLASZT, (el-hullaszt) ösz. áth. 1. EL HULLAT. ELIDEGENĖDIK, (el-idegenédik) ösz. k. Olyan lesz, mintha idegen volna, idegenné lesz. V. ö. IDEGEN. Átv. és köz ért. emberről mondatik, midőn valaki iránt előbbi vonzalmát, hajlandóságát, barátságát elveszti. Távolító ragu neveket kiván maga mellé. Elidegenedtek töle az atyafiak és rokonok. Elidegenedett házájától. ELIDEGENÍT, (el-idegenít) ösz. áth. 1) Valakinek mások iránti vonzalmát, hajlandóságát, bizodalmát, barátságát megszünteti, elvonja. Távolító ragu neveket vonz. Elidegenített régi jó pajtásaimtól. V. ö. IDEGENÍT. 2) Tárgyesettel: valamit más tu ELHURCZOL, (el-hurczol) ösz. áth. Hurczolva, azaz erőszakosan húzva, vonva, rángatva elvisz, elragad valakit vagy valamit. A törökök sok magyart | lajdonosra szállít által, elád, idegen kézre juttat. örök rabságra elhurcoltak. Minden birtokát elidegenítette. 3) Eltökít, ellop. Elidegeníteni társának holmijét. ELHURCZOLKODIK, (el-hurczolkodik) ösz. k. Hurczolkodva elmegy máshová lakni. V. ö. HURCZOLKODIK. Elhurczolkodott a városból. ELHURÍT, (el-hurít), ösz. áth. Valakit, reá rivalkodva, fenyegető hangon elhajt, elkerget. V. ö. EL, (2) és HURÍT. ELHUROGAT, (elhurogat), ösz. gyak. áth. Ismételt hurítással, rivalkodással, kurjongatással elűz. ELHÚSOL, (el-húsol) ösz. áth. Csontról vagy bőrről a húst elvakarja, lemetéli. ELHUTYORODIK, (elhutyorodik) ösz. k. Erőtelen ina meghajlik, mint a vékony hosszú vessző meghajlik. ELHÚZ, (elhúz) ösz. áth. 1) Valamely terhet, szekeret, kocsit stb. előbbi helyéről máshová vontat. Elhúzni a hajót, csónakot. 2) Az illő mértékből, fizetésből, bérből valamit elvesz, az egészet ki nem adja Elhúzni a napszámból. Elhúzni a cselédek ételét. 3) Elharangoz. Elhúzták már a delet. 4) Valamely zeneművet vonó hangszeren, különösen hegedün, bőgőn eljátszik. Húzd el azt a csárdást V. ö. HÚZ. ELHUZÁS, (el-huzás) ösz. fn. 1) Valamely tehernek tovább vontatása földön vagy szekéren, hajón stb. 2) Az illő mértéknek, bérnek, fizetésnek ki nem adása. ELIDEGENITÉS, (el-idegenités) ösz. fn. 1) A mások iránti vonzalomnak, barátságnak stb. megszüntetése, elrontása. V. ö. ELIDEGENÍT. 2) Jószágának vagyonának idegen kézre juttatása, eladása. 3) Idegen jószág ellopása, eltulajdonítása. ELIDEGENÍTHETLEN, (el-idegeníthetlen) ösz. mn. Amit más tulajdonosra szállítani, eladni nem lehet, nem szabad. Az érdem személyes és elidegeníthetlen kincs. Némely ösi birtokok elidegeníthetlenek. Az ember ösjogai elidegeníthetlenek. Mint határozó: elidegeníthetlenül. ELIDEGENÍTHETLENSÉG, (el-idegeníthetlenség) ösz. fn. Minőség, mely szerént valamit elidegenítni nem lehet. ELIDEGENÍTHETŐ, (el-idegeníthető) ösz. mn. Amit más tulajdonosra által lehet és szabad szállítani; eladható, elkölthető. A saját keresmény elidegeníthető. ELIDEGENÍTHETŐSÉG, (el-idegeníthetőség) ösz. fn. Minőség, mely szerént valamit elidegenítni lehet. ELIDEGENÜL, (el-idegenül) ösz. önh. lásd: ELIDEGENEDIK. ELIDŐSÍT, (el-idősít) ösz. áth. Valamely birtokot, vagyont, mely eredetileg másnak tulajdona vala, ELHUZGÁL, (el-huzgál) ösz. áth. Gyakran és a törvényben kiszabott idő lefolyta alatt ellenmondás részenként húzva elvisz, elvontat. Elhuzgálni a kévé-nélkül használva, sajátjává tesz. (Praescribit). ket a szérüre. Elhuzgálni gereblyével a szalmát, szénát. V. ö. HUZGÁL. ELHUZIGÁL, (el-huzigál) ösz. gyak. kics. áth. 1. ELHUZGÁL. ELHUZÓDIK, (el-huzódik) ösz. belsz. 1) Hoszszu sorban, folytonos vonalban elmegy, eltakarodik. Elhuzódnak éjszakról a felhők. Elhuzódnak az ellenhadak. 2) Hosszabb időre elnyulik. Némely perek sok évig elhúzódnak. V. ö. HUZÓDIK. ELHÜL, (el-hül) ösz. önh. 1) A benne lévő meleg elenyészik, elrepül. Elhül a leves. Elhül a vasaló. 2) Átv. ért. valamely véletlen baleseten megdöbben, hideg borzadás futja el testét. Elhültem bele, midőn tudtomra esett. V. ö. HÜL. ELIDÖSITÉS, (el-idősités) ösz. fn. Valamely birtoknak, vagyonnak, mely eredetileg mást illete, bizonyos ideig tartó békés használat által, sajátjává, tulajdonává tétele. (Praescriptio). ELIDÖSÖDIK, (el-idősödik) ösz. k. 1) Elvénül, elöregszik, agg korra jut el. 2) 1. ELÉVÜL. ELIDŐSÜL, (el-idősül) 1. ELIDŐSÖDIK. ELIG, tájdivatos pl. a székelyeknél, alig ELHÜT, (el-hüt) ösz. áth. Valamely testnek tü- igaz útra, a hibában levőt a dolog valódi mivoltára zét, melegét, hevét elveszi. utasítja, vezeti. 2) Szövevényes ügyet, pert elintéz, rendbe hoz. 3) Elutasít, azaz, megmondja, hogy takarodjék, menjen el. A kelletlen vendéget a háztól eligazítani. ELIGAZÍTÁS, (el-igazítás) ösz. fn. 1) A tévelygönek, hibában levőnek igaz útra, valóságra utasitása, vezetése. 2) Ügynek, bajnak, pernek helyes elintézése. 3) Elutasítás, eltávolítás. V. ö. ELIGAZÍT. ELIGAZÍTÓ, (el-igazító) ösz. mn. 1) Tévelygőt, hibázót helyes útra vezető. Eligazító tanácsadás, útmutatás. 2) Ügyet, pert elintéző. 3) Elutasító. V. ö. ELIGAZÍT. ELINAL, (el-inal) ösz. önh. Egyike azon számtalan kifejezéseknek, melyekkel a magyar tréfásan szokta kimondani ezen eszmét: elmegy. Megérezvén a kolbászbűzt, elinalt ő kelme. V. ö. INAL. ELINDÍT, (el-indít) ösz. áth. 1) Heverő, veszteglő, nyugalomban levő testet helyéből úgy mozdít el, hogy tovább menjen, forogjon, haladjon. Elinditani a szekeret, hajót. Elindítani az órát, a malomkereket. 2) Embereket, péld. katonákat, útnak ereszt, menésre int. Elindítani a tábort az ellenség felé. V. ö. INDÍT. ELIGAZODIK, (el-igazodik) ösz. k. Szövevé- ELINDÚL, (cl-indúl) ösz. önh. 1) A veszteglő, nyes ügyben, tekervényes, görbe, sok águ uton ma- nyugalomban lévő test mozgásnak, forgásnak ered. gát tájékozza, eltalálja azt, ami igaz, helyes, való. Elindúl a malomkerék. Elindúl a megállott óra. ElinÁllapító ragu neveket vonz. Eligazodni a végrendele- | dúl az orra vére. Elindúl a kocsi, a hajó. 2) Menni ten. Én nem igazodhatom el rajta. Némely öszvevissza kezd. Elindulnak a katonák. Elindulnak az utasok. kuszált irományokon nehéz eligazodni. Hadgyakorlati | V. ö. INDÚL. nyelven kellő katonai állásba helyezkedik. Igazodj. Richt euch!). ELINDULÁS, (el-indulás) ösz. fn. 1) Útnak. eredés. 2) Veszteglő, nyugalomban levő testnek azon állapota, midőn mozogni kezd. V. ö. ELINDÚL. ELINT, (el-int) ösz. áth. Valakinek int, hogy helyéről menjen vagy jöjön el. ELINTÉZ, (el-intéz) ösz. áth. 1) Bonyolodott, szövevényes ügyet illően megfejtvén rendbe hoz, eligazít. Elintézni az örökösök között támadt viszálkodást. Elintézni a tagosztályt. 2) Több és különféle dolgot, tárgyat kellőleg elhelyez, alkalmaz. Elintézni az ujonnan kezdett mezei gazdaságot. Mindent helye sen, czélirányosan elintézett. V. ö. INTÉZ. ELINTÉZÉS, (el-intézés) ösz. fn. 1) Bonyolodott, szövevényes dolgok, ügyek eligazitása. 2) Különféle tárgyak helyes alkalmazása. V. ö. ELINTÉZ. ELÍR, (el-ír) ösz. áth. Írva elfogyaszt. Elírta minden tintáját. Több koncz papirost el- v. felírt. V. EL, (2) és ÍR. ELIJED, (el-ijed) ösz. önh. A hirtelen félelem ellepi, nagyon megijed. Elijedsz, ha meghallod, miö. történt. ELIJESZT, (el-ijeszt) ösz. áth. Mást félelemmel tölt el. Az istenért, el ne ijeszsz. Egészen elijesztettél. V. ō. IJED, IJESZT. ELIRAMLIK, (el-iramlik) ösz. k. Iramodva, azaz sebes futással eltávozik, elsiet. V. ö. IRAMLIK. ELIRAMODIK, 1. ELIRAMLIK. ELIKTAT, (el-iktat) ösz. áth. Alattomban el-nál. szöktet, elrejt, eltitkol valakit. Régies kiavult szó. ELILLAN, ELILLANT, (el-illan v. illant) ösz. nh. Valamely rosztól tartván, veszélyt gyanítván, titkon odább áll, elsurran, elszökik. Elillant a poroszlók iol. V. ö. ILLAN, ILLANT. ELILLATOZIK, (el-illatozik) ösz. k. Illatozni megszünik, illatát többé nem érezni. Elillatoztak a rózsák, a virágok. Átv. ért. elvirágzik. V. ö. ILLATOZIK, ILLAT. ELILLOG, (el-illog) ösz. önh. Testét könnyeden hajtogatva elmegy, elballag. Vékony hangon elülleg. ELIMÁDKOZIK, (el-imádkozik) ösz. k. Folyvást, tartósan imádkozik. Elimádkozik egész vasárnap innepen. Használják tárgyesettel is áthatólag. Elimádkozza a reggeli imádságot. Elimádkozza az olvasót, a feladott penitencziát. irkál. ELIRKÁL, (el-irkál) ösz. áth. Irkálva elhasz- ELIRONGÁL, (el-irongál) ösz. áth. Irongálva, azaz jégen csuszkálva eltávozik, eliramlik. ELIRTÓZIK, (el-irtózik) ösz. k. Valamitől irtózva elfordúl, visszarándul. Elirtóztam tőle, oly csú nya volt. V. ö. IRTÓZIK. ELISMER, (el-ismer) ösz. áth. 1) Valamit saját meggyőződéseül elvállal, nyilvánít, nem tagad. Elismeri hibáját. Elismeri gyöngeségét. 2) Némelyek hibásan használják félreismer, másnak ismer helyett, alkalmasint a német verkennen után; de a magyarban el igekötőnek félre jelentése nincsen. 3) Valaminek vagy valamilyennek tart. Elismerlek barátomnak. Én nem ismerlek el uramnak. V. ö. ISMER. ELISMERÉS, (el-ismerés) ösz. fn. Valaminek megvallása, igaz gyanánt elfogadása, nem tagadása. V. ö. ELISMER. ELJÁR, (el-jár) ösz. önh. 1) Gyakran elmegy. Eljár a templomba, a szinházba. 2) Elmulik, elfoly. Az idő eljár, senkire sem vár. (Km). 3) Mondják a nyelvről, szájról. Eljár a nyelve, eljár a szája, azaz kifecsegi a titkot. 4) Valamit teljesít, valamiben foglalkodik. Eljár hivatalában, kötelességében, tisztében. Majd eljárok én abban az ügyben. 5) Tárgyesettel : am. sorban látogat. Eljárni a bírákat, eljárni a legügyesb ügyvédeket, orvosokat. Eljárni az urakat. 6) Mondják a tánczról és némely más mozgásokról. Eljárni a toborzót, a csárdást. Eljárni a bolondját. ELJÁRÁS, (el-járás) ösz. fn. 1) Gyakori elmenés valamely helyre. 2) Hivatalbeli, kezelési mód, út, rend, mely szerint valamely ügyet elvégeznek. Birói eljárás. Tiszti eljárás. (Procedura). ELISZIK, (el-iszik) ösz. k. 1) Ivással mulat, időt tölt. Eliszik estétől világos virradtig. 2) Áth. ért. valamely italt elfogyaszt. Eliszsza előlünk a legjobb bort. A nagy barom eliszsza az apróbbak elől a válubeli vizet. 3) Ivásra elpazarol, elveszteget. Eliszsza pénzét, ruháját. Eliszsza az eszét. V. ö. EL, (2) és ISZIK. ELISZKÓDIK, (el-iszkódik) ösz. k. Valamely roszat gyanítva, féltében elkotródik, odább áll, elhordja az irháját. Tréfás alsó irásmódba való kifeje-járogat) ösz. önh. Valahová gyakran elmegy. Elzés. V. ö. ISZKÓDIK. járdogál a kedves ablaka alá. Eljárogat a szomszédba. ELJÁRT, (el-járt) ösz. mn. Sok járás, menés, kocsizás által elkoptatott, elrontott. Eljárt csizma. Eljárt út. ELISZONYÍT, (el-iszonyít) ösz. áth. Valamely borzasztó látmány, igen nagy félelemmel eltölt. A sürüből elérohanó tigris eliszonyítja az utast. V. ö. ISZONYÚ, ISZONYÍT. ELISZONYODIK, (el-iszonyodik) ösz. k. Igen nagy félelemmel telik el, nagyon elborzad, elretten. V. ö. ISZONYODIK. Eliszonyodtam tőle, oly dühös és utálatos volt. ELITAT, (el-itat) ösz. áth. Ivók által elfogyaszt. Elitatta vendégeivel minden borát. ELITATÁS, (el-itatás) ösz. fn. 1) Ivók által elfogyasztás. 2) Némely régi székely oklevelekben am. executio. Talán, mivel ivással történt a végrehajtás, elkobzás, eldobolás. ELITÉL, (el-itél) ösz. áth. 1) Valamely tárgy, ügy fölött elmondja, mit itél róla, 1. ITÉL. 2) Valakit törvényes úton vagy biróilag vétkesnek vall, kárhoztat. Elitélték a befogott tolvajokat. 3) Gyógytanilag: a kórjelekből valamely nyavalyának állapotját meghatározza. (Crisim facit). ELITÉLÉS, (el-itélés) ösz. fn. 1) Valamely ügyről elmondása annak, mit felőle tartunk, itélünk. V. ö. ITÉL. 2) Birói nyilatkozás, midőn valakit vétkesnek, s büntetésre méltónak vallunk. 3) Gyógytanilag a nyavalya állapotának, mivoltának a mutatkozott kórjelekből meghatározása. (Crisis). : ELÍZA, női keresztnév, tt. ELÍZÁT, újabb korban használtatik Erzsébet, Erzsi helyett. Elisabeth. ELÍZEL, (el-ízel) ösz. áth. Valamit ízelve, kóstolva elkiván, elfogyaszt. ELÍZETLENEDIK, (el-ízetlenédik) ösz. k. 1) Étel-italról mondatik, midőn elveszti ízét. Átv. ért. fonák, kelletlen modorú társalgóvá, savatlan beszédűvé válik. ELÍZETLENÍT, (el-ízetlenit) ösz. áth. 1) Ételitalnak ízét veszi. 2) Átv. ért. valakit társalgásában kelletlenné, beszédében savatlanná tesz. ELJAJDÚL, (el-jajdúl) ösz. önh. Hirtelenül jaj-kiáltásra fakad. Rá vág egyet a hajdú, arra igen eljajdú(1). (Népd). ELJÁRDOGÁL, ELJÁROGAT, (el-járdogál v. | ELJÁTSZÁS, (el-játszás) ösz. fn. 1) Valaminek játék által elvesztése. 2) Színműnek, zeneműnek eléadása. 3) Átv. ért. szerencsének, reménynek saját hibánk által elszalasztása, megsemmisítése. V. ö. ELJÁTSZIK. ELJÁTSZIK, (el-játszik) ösz. k. 1) Folyvást, tartósan játszik. Eljátszik egész éjjel. 2) Tárgyesettel a) játékban valamit elveszt. Eljátszani pénzét, jószágát. b) Szinművet, zeneművet eléad. Eljátszani a legújabb franczia drámákat. Eljátszani Mozart, Haydn remekjeit. c) Átv. ért. Szerencsét, reményt saját hibája, ügyetlensége, büne által elszalaszt, semmivé tesz. Eljátszani jövendőjét. Eljátszotta szerencséjét. V. ö. EL, (2) és JÁTSZIK. ELJEGYEZ, (el-jegyez) ösz. áth. A nőtlen férfi valamely nőt jövendő házastársául kijelelvén, kiválasztván. kézfogás, gyűrű- vagy kendőváltás által tudatja, biztosítja, hogy elveszi. ELJEGYZÉS, (el-jegyzés) ösz. fn. Innepélyes szertartás, midőn a mátkák kézfogás és némely más szokások végrehajtása mellett egymásnak házasságot igérnek. ELJÖ, ELJÖN, (el-jő v. -jön) ösz. önh. A távolban levő elérkezik, megjelen. Eljönek a meghivott vendégek. Átv. ért. mondják elvont tárgyakról. Eljön az idő. Majd eljön a vénség is, ha meg nem halunk. Eljön az itélet. ELJÖVÉS, (el-jövés) ösz. fn. A távolban levőnek ide jövése, ide érkezése. ELJÖVET, (1), (el-jövet) ösz. ih. Eljövés alkalmával, eljövetelkor. Eljövet majd beszéljünk a dologról. ELJÖVET, (2), ELJÖVETEL, (el-jövet v. -jövetel) ösz. fn. Azon eszmét fejezi ki, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy valaki már valósággal megjött. Egyébiránt a köz szokás szerint az eljövés és eljövet egy értelemben használtatnak. ELJUT, (el-jut) ösz. önh. Bizonyos helyre, távolságra elér. Végre eljutottunk a kivánt czélra. V. ö. EL, (2) és JUT. ELJUTÁS, (el-jutás) ösz. fn. Elérkezés, odaérés valamely helyre vagy czélra. ELKÁBÍT, (el-kábít) ösz. áth. Egészen kábává tesz. Elkábítja a sürü göz, a nagy forróság. Elkábítja a mennyködurranás. Elkábítja elméjét a sok hízelgés, tuleágos dicséret. V. ö. EL, (2) és KÁBÍT. ELKÁBÚL, (el-kábúl) ösz. önh. Egészen kábává lesz. Elkábúlni valamitől vagy valamiben. Elkábul feje a sok zaj miatt. Elkábúl bele. V. ö. EL, (2) és KÁBÚL. ELKACSOSODIK, (el-kacsosodik) ösz. k. Kacsai elszaporodnak. V. ö. KACS. Elkacsosodik a szőlő, elkacsasodnak némely fölfutó növények, pl. borsók. félre áll, elgörbül. Átv. ért. a szóban fönnakad vagy olyast mond, mit maga sem akart, miáltal elárulja magát. Elkámpicsorodott a nyelve. Alsó, népies irásmódba való tájszó. ELKÁMPÚL, (el-kámpúl) ösz. önh. Az arczvonásokról és szemekről mondatik, midőn rendes helyzeteikből kifordulva eltorzulnak. Olyat ivott, hogy a szemei elkámpúltak bele. V. ö. KÁMPÚL. ELKANALAZ, (el-kanalaz) ösz. áth. Tulajd. az ételt kanállal eleszi más elől. Átv. és tréfás népnyelven más elől elkap, valaminek elnyerésében mást megelőz. ELKÁNYAD, (el-kányad) ösz. önh. Tájszó, am. ellankad, elfárad, mintegy elkanyúl, elkonyúl. ELKANYARÍT, (el-kanyarít) ösz. áth. Kanyarítva elkap, elvesz, elvág, elharap. A szántó ökör elkanyarított egy harapást a szomszéd vetésből. Egy darabot elkanyarítani a kerek sajtból, a kenyérből. Egykét vágást elkanyarítani a más rétjéből. V. ö. EL, (2) és KANYARIT. ELKANYARODIK, (el-kanyarodik) ösz. k. Ka ELKACZAG, (el-kaczag) ösz. önh. 1) Folyvást, tartósan kaczag. Jóizüen elkaczagni valami fölött. Eikaczag rajta. 2) Tárgyesettel: kaczagva tölt el. Elkaczagni az időt. 3) Visszaható névmás tárgyesetével: kaczagásra fakad. Elkaczagja magát. V. ö.nyarodva, azaz körvonalban elfordul. Elkanyarodik a hadsereg. Köz. ért. az egyenes vonaltól jobbra vagy ELKALAPÁL, (el-kalapál) ösz. áth. 1) Kala- balra eltér. Elkanyarodik az út. Elkanyarodik a repálva elkoptat, elnyújt. Elkalapálni a vasat. 2) Átv.püllö sas, kánya, midőn a zsákmánynak neki kerül. V. és tréfás ért. eldönget, elpufogat. Elkalapálták a ö. EL, (2) és KANYARODIK. KACZAG. hátát. ELKAP, (el-kap) ösz. áth. 1) Valami futót, re ELKALIMPÁL, (el-kalimpál) ösz. önh. Kalim-pülőt, levegőben szállót, kezével, körmével, szájával pázva, azaz szédelegve elforog, mint pl. akit erősen fejbe ütnek vagy eltaszítanak, elpenderítenek. V. ö. KALIMPA. ELKALIMPÁZ, 1. ELKALIMPÁL. stb. elfog. Elkapja a macska az egeret, az agár a nyulat. Elkapja, mint eb a legyet. (Km.) Elkapja a labdát. 2) Elvėsz. A kutya elkapja a macskától a konczot. 3) Valamely bajba, betegségbe esik. Elkapni a náthát. Elkapni a koszt. Elkapni a ruhet. himlőt. 4) Elragad. Elkapták a lovak a kocsit. Átv. ért. elkapta a sok dicséret, azaz kényessé tette. Ez értelemben önhatólag is használtatik. Már igen elkaELKALLAT, (el-kallat) ösz. áth. Ruhafélét el-pott, azaz dicsérgetés vagy engedékenység által elkényesedett. visel, elkoptat. V. ö. ELKALLIK. el ELKALL, (el-kall) ösz. áth. Kallóban a szövetnek hosszukás szálait, gubanczait elnyírja, nyesi, elkoptatja. Átv. ért. ruhanéműt hosszas viselés által elszakgat. ELKALLIK, (el-kallik) ösz. k. A kallóban elveszti gubanczait, hosszukás szőrét. Köz. ért. elkopik, elvásik, elszakad. Elkallik viselésben a ruha. ELKALLOTT, (el-kallott) ösz. mn. 1) A kallóban gubanczaitól, hosszu szőrétől megtisztult. Elkallott szür. 2) Átv. ért. Elkopott, elvásott, elsza kadt. Elkallott ócska ruha. ELKALLÓDIK, (el-kallódik) ösz. belsz. A kallóban gubanczai lekopnak. Átv. és köz. ért. lassanlassan elfogy, elkopik, elvesz. A hívtelen kezek között elkallódik az árvák pénze. Elesége bőven volt, de lasBanként elkallódott. ELKALMÁRKODIK, (el-kalmárkodik) ösz. k. Folyvást, tartósan űzi a kalmárságot. Tárgyesettel: roszúl vagy szerencsétlenül kalmárkodva elveszteget. Elkalmárkodta mindenét. V. ö. EL, (2) és KALMÁRKODIK. ELKÁMPICSORODIK, (el-kámpicsorodik) ösz. k. Tulajd. akkor mondatik, mida valami, pl. a száj, AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖт. ELKAPÁL, (1), (el-kapál) ösz. áth. Kapával helyéből elmozdít, elhány valamit. Elkapálni a földet, a sarat. Elkapálni az utról a füvet, gazt. V. ö. EL, (2) és KAPÁL. ELKAPÁL, (2), (1. fönebb) ösz. önh. Folyvást kapál. Elkapál reggeltől estig. ELKAPAR, (el-kapar), ösz. áth. Ujjakkal vagy körmökkel kaparva valamit helyéből elmozdít. V. ö. EL, (2) és KAPAR. Elkaparja a tyúk a szemetet, polyvát, szemet. Elkaparja a kutya a földet, midőn vala| mit szaglász. ELKAPARÍT, v. ELKAPARINT, (el-kaparit v. kaparint) ösz. áth. Tréfás nyelven: valamit más elől eldug, elragad, maga számára eltesz, ellop. Elkaparította amit talált. Elkaparítottam az orra elől. ELKAPÁS, (el-kapás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg fogás, midőn valamit elkapunk; elvevés, elragadás, elfogás. ELKAPAT, (el-kapat) ösz. áth. 1) Tulajd. valamit elragadni enged. Elkapatni a kocsit a szilaj 11 |