Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

és kevessé görbe vaseszköz, melylyel a nyúzott bör belsejet simára vakarják.

ECSELÖ, (2), (1. föntebb) mn. tt. ecselő-t. Aki ecsel Ecselő leányok.

ECSELTET, (ecs-el-tet) áth. és mivelt. ecselat-tem, -tél, -étt. Ecscsel vagy ecselővel valamit meggerebeneztet; valakinek haját megsímíttatja. Megecselteté mind fejét, mind szakállát. (Heltai).

ECSELTETÉS, (ecs-el-tet-és) fn. tt. ecseltetés-t, tb. k. Gerebeneztetés; fésültetés.

ECSÉNY, HÁRMAS-, falu Somogy megyében; helyr. Ecsény-be, -ben, böl.

[blocks in formation]

ECSER, falu Pest, és puszta Csongrád megyé-mely némely nedvek által képződik. Boreczet. Erős, ben; helyr. Ecser-én, —re, —ről.

ECSÉR, major Borsod megyében, és előhegy

Szalában.

ECSET, (1), (ecs-et) fn. tt. ecset-et. 1) Haj-, ször, vagy sertekötecs, mely nyélhez van szorítva, s képirók, festők, színezők által stb. festékek, szinek fölkenésére használtatik. Festő ecset, meszelő ecset, sertés ecset. 2) Átv. ért. jelent képirói tehetséget, ügyességet. Finom ecsettel festett kép. 3) Hajkefe,

ecselő kefe.

Néhutt öcset, tehát a gyökben zárt é volna, (1. ECS gyök). Egyébiránt rokonnak látszik a latin seta, szláv stset.

ECSET, (2), KIS-, falu Nógrád megyében; helyr. Ecset-én, -re, -ről.

ECSETEL, (ecs-et-el) áth. m. ecsetel-t. 1) Ecsettel fest, színez, mázol, fehérít. 2) Ekecsel, pepecsel.

V. ö. ECSET.

ECSETÉLŐ, (ecs-et-el-ő) fn. tt. ecsetélő-t. Takácsok által használt csiríznemű ragasztó.

ECSETMOH, (ecset-moh) ösz. fn. Tengeri moh faja, melynek hegyei sörteforma águak, s ecsetet képeznek (Corallina penicillus).

ECSETNEDV, (ecset-nedv) ösz. fn. Higított festék, máz, melyet ecsettel kennek föl.

ECSETNYALAT, (ecset-nyalat) ösz. fn. lásd:

ECSETNEDV.

SZÁR.

ECSETNYÉL, (ecset-nyél) ösz. fn. 1. ECSET

|

mint a boreczet. Jó borból jó eczet lesz. (Km.) Gyümölcseczet, alma-, levendula-, málna-, rózsa-, sör-, savóeczet. Oláh eczet. Eczetet csinálni. Eczettel mosni valamit. Eczetbe mártani. Tokorcsra ment eczetet őrleni. (Csúfolódó. Km.) Eczetre maradt, a vén leányról mondják. Eezetes korsó megtalálta dugóját. Km.

Egyezik vele a latin acetum, acidum, szláv oczet, német Essig. Magyar nyelvből elemezve am. eszet vagy etet, azaz evő, étető, maró szer. Ezen alapfogalom rejlik a latin acidum, acetum szókban, (aceo igétől, honnan acer szó is: „cibi acres, mordentes.“ Pliniusnál), és a német Essig (essen) szóban is. V. ö. ÉSZIK. A görög ošús, szanszkrit áçus szóknak szintén,scharf' értelmet is tulajdonítanak. A törökben ads am. keserű, keserűség; és ads vagy adsik am. ehes.

mindenféle szer, mely által a növénynedvek eczetes ECZETÁGY, (eczet-ágy) ösz. fn. 1) Általán forrásba mennek, s eczet készül. 2) Üledék az eczetes hordó s más edény fenekén, mely a legtisztább eczetből is fejlődik idővel.

ECZETÁRUS, (eczet-árus) ösz. fn. Aki eczetet árul, eczettel kereskedik.

ECZETÉS, (ecz-et-ės) mn. tt. eczetés-t v. -et, tb. -ek. 1) Eczettel készített, fűszerezett. Eczetes bab, eczetes saláta, eczetes becsinált. 2) Eczettel tölt, eczettartó. Eczetes hordó, eczetes üveg, eczetes korsó. Eczetes korsó megtalálta dugóját. (Km.). 3) Ami eczetté lenni kezd, eczetízű. Eczetes bor, eczetes lőre. ECZETÉSÉDÉS, (ecz-et-ès-éd-és) fn. tt. eczetė

ECSETPÁZSIT, (ecset-pázsit) ösz. fn. Mezőkön és szántóföldeken vadon tenyésző növény, a három-sédés-t, tb. —ék. Eczetessé változás. himesek seregéből és kétanyások rendéből, melynek kely he két hosszukás, hegyes és öszvenyomott tokocskából áll. (Alopecurus).

ECSETSZÁR, (ecset-szár) ösz. fn. Nyélféle fogó fából, csontból vagy fémből, mely az ecset szálait öszvetartja.

ECSETVÁLU, (ecset-válu) ösz. fn. Lemezből készített válucska, olajjal töltve, melyben a festő ersetet tisztítás végett öblögetik.

ECZETÉSÉDIK, (ecz-et-és-éd-ik) k. m. eczetėsed-tem, -tél, -ett. Eczetes forrásba megy által, eczetízt, savanyuságot kezd kapni. Megeczetesedik a bor, ha gondot nem viselnek reá.

ECZETÉSÍT, ECZETÉSIT, (ecz-et-és-ít) áth.

m. eczetésít-ett. htn. —eni v. -ni. Eczetes izűvé vál

toztat; eczetes forrásba hoz.

ECSI, puszta Veszprém megyében; helyr. Ecsi-tés-t,

be, -ben, -ből.

----

ECZETÉSÍTÉS, (ecz-et-és-ít-és) fn. tt. eczetésíth. -ek. Eczetessé változtatás.

ECZETÉSÜL, ECZETÉSÜL, (ecz-et-és-ül) önh.

ECSKA, falu Torontál megyében; helyr. Ecs- m. eczetésül-t. Eczetes forrásba megy által; eczeteán, ra, -ról. Ejtik hosszú é-vel is Écska.

--ECSKE, 1. —ECS.

[blocks in formation]

15

ECZETEVICZK-ED

ED-EDÉNY

16

ECZETEVICZK, (eczet-eviczk) ösz. fn. Eczet- vül-ed, mellett-ed; 2), birtokneveknél: kez-ed, kenyerben fejlődő és élő eviczk. V. ö. EVICZK. ed; 3) tárgymutató igeragozásban: vert-ed, verj-ed. L. AD, (4 és 5).

tél,

|

ECZETEZ, (ecz-et-éz) áth. m. eczetéz-tem, -étt. Eczettel leönt, fűszerez, készít, becsinál. Salátát, ételt eczetezni.

[ocr errors]

-ED, (5), melléknévképző rövid-ed, könny-ed szókban, mely az alapfogalmat némileg mérsékli. ECZETÉZÉS, (ecz-et-éz-és) fn. tt. eczetézés-t, Eléjön a Bécsi codexben: kicsin-ed. L. —D, (1) tb.ek. Eczettel készítés.

[blocks in formation]

ECZETFŐZŐ, (2), (1. föntebb) mn. tt. Miben, vagy mivel eczetet főznek. Eczetfőző kazánok.

ECZETGÖZ, (eczet-göz) ösz. fn. A felforralt, vagy tüzes vasra, lemezre, téglára csepegetett eczetnek párája, göze. V. ö. GÖZ.

ECZETKISÉRLŐ, (eczet-kisérlő) ösz. fu. Vegyészeti eszköz, mely által az eczet valódiságát és erejének fokát megvizsgálják.

ECZETMÉZ, (eczet-méz) ösz. fn. Gyógyszertá

rakban mézzel főzött boreczet.

ECZETNEMÜ, (eczet-nemü) ösz. mn. Olyanféle savanyuságu, erjedésü, ízü, mint az eczet.

ECZETSAV, (eczet-sav) ösz. fn. Vegyészetben, azon sav, mely az eczetnek sajátja. (Acidum aceticum).

ECZETSAVAS, (eczet-savas) ösz. mn. Eczetsavval vegyített, föleresztett. Eczetsavas szerek.

ECZETSZILKE, (eczet-szilke) ösz. fn. Eczetet tartani való kis findzsa, csésze.

ECZETSZÖMÖRCZE, (eczet-szömörcze) ösz. fn. Növényfaj a szömörczék neméből; levelei szárnyasak, levelkéi körkörösek, virágai és gyümölcsei veres tömött bugában. Máskép eczetfa. (Rhus coriaria).

ECZETSZÖRP, (eczet-szörp) ösz. fn. Eczetből vagy eczettel készitett szörp. V. ö. SZÖRP.

ECZETVÍZ, (eczet-víz) ösz. fn. Eczettel vegyitett, savanyított víz. (Oxyeratum).

ECZKEFICZKE, (eczke-ficzke) ösz. mn. tt. eczkeficzkét, tb. eczkeficzkék. Nyalka, hegyes, kaczéros (legény v. leány). Székely szó.

ECZTÉS, ECZTÉZ, 1. ECZETÉS, ECZETÉZ. ED, elvont gyöke edény szónak. 1. EDÉNY. -ED, (1), helynévképző, mint ezekben: Ölved, Szeg-ed, Eb-ed, Für-ed. Elemzését illetőleg 1. -AD, (1).

névképző.

EDD, 1. ÉSZIK.

EDDE, 1. EBDE.

EDDEGÉL, 1. ÉDDEGÉL.

EDDIG, (am. ez-ig) toldva: EDDIGLEN, ih. Közelítő értelemben kimutatja a határt, térben és időben. Eddig szabad, nem idébb. Eddig türtem, de ezután nem fogok. Régiesen sőt tájszólásban ma is : edzig (ed-ezig = ideezig), valamint addig adzig. Döbrentei szerént Vasban, Somogyban ma is hallani adzeg, adzik. Erdősy bibliájában a kiejtés szerént eceziglen edziglen (mint eczejde adsza ide). Elemzését illetőleg bővebben 1. ADDIG.

=

EDDIGELÉ, (eddig-elé) ösz. ih. Egész ezen ideig, jelen ideig. Eddigelé semmi hírét nem hallottuk.

EDDIGI, (ez-ig-i) mn. tt. eddigi-t, tb. -ek. Ezen ideig, mostanig, jelenig való, vagy volt. Eddigi éveim vígan folytak. Eddigi viseleteddel megelégszem. EDE, férfi kn. tt. Edét, tb. Edék. Eduardus. A német Eduard vagy Edward szóból kölcsönöztetett, melyet a nyelvészek edler vagy treuer Wächter szóból

származtatnak.

EDE, EDE S TOVA; régiesen, ide, ide s tova

helyett.

-EDEK, (ed-ek) öszvetett melléknévképző mer-edek szóban, rokon eteg, atag képvövel. L.

-ATAG.

—EDÉK, (ed-ék) öszvetett főnév-képző, s vannak általa képzett sok oly származékszók, melyek magával az ed képzővel nincsenek használatban, mint tör-ed-ék, men-ed-ék, csepp-ed-ék, es-ed-ék, a mély hanguak között: foly-ad-ék, mos-ad-ék, fúr-ad-ék, alj-ad-ék stb. mindazáltal kétséget nem szenved, hogy az ed ad tag valamennyiben elavult igeképző, s az ék ennek részesülőjéből fejlődött ki. L. -ADÉK és

K betü.

-EDEL, öszvetett főnévképző, mély hangon ―adal, 1. ezt.

-EDELĖM, mély hangon -adalom, 1. ezt. EDELÉNY, mváros Borsod megyében; helyr. Edelény-be, ben, -ből.

EDELES, puszta Békés megyében; helyr. Edeles-én, ―re, -ről.

EDÉNY, (ed-ény am. bödöny) fn. tt. edény-t, tb. -ek. 1) Mindennapi házi használatra való készület, melyben valamit tartunk, mibe valamit belete-ED, (2), osztó számneveket képez mint negy-szünk, legyen az érczből, csontból, fából, cserépből ed, tiz-ed; 1. AD, (2).

AD, (3).

stb. Arany edények. Nem kell az aranyedényt pad alá -ED, (3), igeképző, mint eng-ed, mer-ed, terj. vetni. (Km). Czinedény, cserépedény, ezüstedény, éjjeli ed, él-ed; 1. edény, fejő edény, faedény, konyhaedény, kőedény, má-ED, (4), egyes második személy ragja 1) név-zos edény, olajos, eczetes edéng, porczellán edény, üvegviszonyítóknál mint nek-ed, vel-ed, töl-ed, elött-ed, ki- edény, vasedény stb. Így neveztetnek általán a kádá

17

EDÉNYÁRU-EDZ

EDZÉS EGÉLY

18

rok által készített hordók, sajtárok, kannák stb. 2) | edzeni. Átv. ért. valamit erősít, mindenféle viszontagAz állatok, és növények testében azon csők, melyek-ságok türésére szoktat. A testet hideg, meleg, éh, és ben a nedvek szivárognak. Véredények, téjedények, szomj ellen edzeni. A lelket szenvedések ellen megedzeni. rizedények. Bordaközi edények, (vasa intercostalia); hágcsós edények (vasa scalaria); kigőzölgő edények, (vasa exhalantia); nyirkos edények, (vasa lymphatica); tápláló edények, (vasa nutritiva) stb. Átv. ért. a Szüz Mária litániájában : lelki edény, tiszteletes edény, ájtatosságnak jeles edénye.

Némelyek a szűkebb értelmű, evéshez használt vagyis ételtartó szerekkel hozzák hasonlatba, s eszik igétől származtatják, mintegy et-ény.

EDÉNYÁRU, (edény-áru) ösz. fn. Általán, vásárra kitett mindenféle edény, különösen: agyagból, porczellánból, köböl, üvegből készített edények. EDÉNYÁRUS, (edény-árus) ösz. fn. Edényekkel kereskedő, edényeket áruló.

EDÉNYCSINÁLÓ, (edény-csináló) ösz. fn. 1) Mindenféle mesterember, ki széles értelemben vett edényeket készít. 2) Különösen fazekas, gerencsér,

porezellángyáros.

EDÉNYFOLTOZÓ, (edény-foltozó) ösz. fő- és mn. Ki repedt edényeket dróttal, vagy lemezzel megerösit, kijavít. Ilyenek az úgynevezett drótosok.

Elemezve ed-ez, v. et-ez, v. et-et, azaz marat. Rokon vele: aczél, aczogat, továbbá a német ätzen, essen.

EDZÉS, (ed-éz-és) fn. tt. edzés-t, tb. —ěk. 1) A vasnak megkeményítése, aczélozása, nádolása. 2) Átv. ért. viszontagságok ellen, s azok eltűrésére szoktatás. Testedzés, lélekedzés, szívedzés.

EDZETT, (ed-éz-étt) mn. tt. edzett-et. 1) Megkeményített, aczélozott, nádolt. Edzett vas. 2) Átv. ért. viszontagságokat erős testtel és lélekkel türő. Edzett test, edzett lélek, edzett kebel. Csatára edzett

vitéz.

gon

—EDZIK, (ed-ez-ik) ösz. igeképző, mély hanadzik. L. ezt.

EDZŐ, (ed-ez-ő) mn. tt. edző-t. 1) Keményítő, aczélozó, nádaló. Edző kovácsmunka, edző tűz, edző kalapács. 2) Átv. ért. viszontagságok türésére szoktató, erősítő. Edző vasas viz. Lelket edző viszontagságok. EDZŐDÉS, (ed-éz-őd-és) fn. tt. edződés-t, tb. -ék. Aczélosodás, keményedés; neki törődés, türelemhez szokás.

EDZŐDIK, (ed-éz-őd-ik) belsz. m. edződ-tem, EDÉNYFÜL, (edény-fül) ösz. fn. Fülalakú, kü-tél, -ött. 1) Aczélosodik, keményedik (a vas). 2) lönösen lyukas fogó az edényen, melynél fogva azt Neki törődik, neki keményül, türelemhez szokik. kényelmesebben lehessen ide-oda mozdítani. Eltörni | Szenvedések, viszontagságok által edződik mind a test, az edényfület. mind a lélek.

EDÉNYKE, (ed-ény-ke) fn. tt. edénykét. A maga nemében kisded edény, pl. kis tál, kis bögre, kis

kanna.

EDÉNYSZÁJ, (edény-száj) ösz. fn. Nyilás az edényen, melyen azt megtöltik, vagy tartalmát kiürítik. Tágas, szük, csúcsos, kerekded edényszáj.

EDZŐVÍZ, (edző-víz) ösz. fn. 1) Víz, melybe a megtüzesített vasat, aczélozás végett, belemártják. 2) Átv. ért. vasfürdő, mely tagokat edz, erősít.

EEND, 1. EEND.

EFFELÉ, jobban ez-felé; 1. EZ és FELÉ. EFFÉLE, (ez-féle) ösz. mn. tt. effélét, tb. effélék. EDÉNYTAN, EDÉNYTANÍTMÁNY, (edényEzen nemhez tartozó, ilyen forma, ilyen tulajdonsátan v. tanítmány) ösz. fn. A boncztannak azon része,gokkal bíró. V. ö. FÉLE. Párhuzamos távolító társa : mely az állati, különösen emberi test edényeit tárafféle. gyalja. V. ö. EDÉNY.

EDÉNYTARTÓ, (edény-tartó) ösz. fn. Szekrény, vagy más készület, hol az edényeket tartani,

elrakni szokták, különösen a konyhaedények helye, milyen a polcz, tálas stb.

EDÉNYVÁSÁR, (edény-vásár) ösz. fn. Vásár, melyben edényeket árulnak és vesznek.

EDERICS, BALATON—, PUSZTA—, falvak Szala megyében; helyr. Ederics-én, —re, —ről.

EDMUND, férfi kn. tt. Edmund-ot. Edmundus. Magyarosabb hangzással : Ödön.

EF-LYUK, EF-RÉS, ösz. fn. Kis ƒ betű alakjára metszett nyilás a hegedűféle hangszerek felső lapján. főnév módosúlata pl. eg-et, eg-ek, eg-en v. ég-en. L. ÉG. EG, (1), ragozott állapotban az ég mint ékvesztő

EG, (2), elvont gyöke 1) egér szónak és származékainak, rokon üg vagy ug gyökökkel (üget vagy ugor szókban); 2) egész szónak és származékainak s ez értelemben rokon egy vagy meg szókkal.,Meg' is tájdivatosan pl. a göcseji nyelvjárásban: eg.

—EG, (1), névképző, pl. mel-eg, hid-eg, rid-eg, ör-eg, délcz-eg, id-eg, ur-eg szókban. Eredetét ille

EDUÁRD, férfi kn. tt. Eduard-ot. Eduardus. tőleg 1. —AG, névk.

Rövidítve: Ede.

-EG, (2), éles e-vel, régies ig rag helyett. Ad

EDVE, falu Sopron megyében; helyr. Edvé-n, deg, eddeg, kedeg. „Hegedülést, sípolást, dobolást, tán-re, -ről. Melléknév: edvi. czot három esztendeeg megtiltottak." Érdy-codex. A

EDZ, (ed-éz) áth. m. edz-tem v. —éttem, —tél, | régi magyar Passióban öszvevonva : esztendég.

v. —éttél, -ett, htn. edzni v. edzeni. Tulajdonkép mondatik a vasról, midőn megkeményítik, megaczélozzák, megnádolják. Habosra edzeni a vasat, keményre

AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT.

-EG, (3), zárt e-vel ég l. az É betű folytában. EGÉLY, (eg-ély) fn. tt. egély-t. A religio szónak kifejezésére legújabban alkotott szó az ég (coelum)

2

[blocks in formation]

EGE, erdélyi falu Udvarhely székben, puszta Békés megyében; helyr. Egé-n, —re, ―ről.

EGECSE, puszta Pest megyében; helyr. Egeesé-n, -re, -ről.

EGEG, EGEGH, puszta Hont megyében; helyr. Egeg-én, -re,

-ről.

EGEH v. EGEK erdélyi falu 1. EGE.
EGER, (1), mváros Heves megyében; helyr.
Eger-be, ben, -ből. Melléknévi képzővel egri.
Egri név, egri vitéz, egri bor, egri asszonyok híresek.
EGER, (2), faluk Nyitra és Szala megyékben;
helyr. mint föntebb.

EGER, (3), patak Heves és Borsod megyékben. EGER, (4), EGERFA, 1. ÉGER, ÉGERFA (hoszszú É alatt).

EGÉR, (eg-ér) fn. tt. egeret. 1) Sok fajra elágazott apró, fürge, sebes futásu emlős állat neme, melynek elül két hegyes metsző foga, és igen rövid zápfogai, gömbölyü, csupasz, s félig átlátszó fülei, s aránylag nagy, vékony, szöretlen farka, ismertető jelei. Erdei, fejér, gyökerész, házi, mezei, városi, patkány-, golyvás, szárnyas, apró, hortyogó stb. egér. Egeret fogni. Nincs itthon a macska, tánczolnak az egerek. (Km). Szegény, mint a templomba szorult egér

vagy a templom egere. (Km). 2) Átv. ért. ló egere,

azaz, megzabálásból támadott gümő, hasonló kemény daganat az egérhez, melyet nyomkodással vagy a lónak futtatásával oszlatnak el, s ekkor azt mondják: megmozdult, v. megindult a ló egere.

Vastaghangon rokona agár, s átvetve hasonló hozzá urge. Mind e három állat gyors, fürge mozgé- | kony tulajdonságu. V. ö. AGÁR. Finnül hiiri egér, és hyörin (v. pyörin v. vyörin) sürgök, forgok, viriä, virkiä, vöyräs fürge, virgoncz, virkenen, fürgővé leszek. Kassai mind az egér mind az agár szót rágó-ból származtatja.

EGERÁG, falu Baranya megyében; helyr. Egerág-on, ra, —ról.

EGERALJA, falu Veszprém megyében; helyr. Egeraljá-n, -ra, —ról.

EGÉRÁRPA, (egér-árpa) ösz. fn. Ugarokon termő vadárpafaj. (Hordeum murinum).

EGERBĖGY, EGERBÖGY, mváros Erdélyben Torda megyében; és faluk Belső-Szolnok, Kolos megyékben s Medgyes székben, helyr. Egerbėgy-én, —re, -ről.

[ocr errors]
[blocks in formation]

EGÉRKE.

EGÉRCSECSFÜ, (egér-csécs-fü) ösz. fn. Növényfaj a szaka-nemüek közöl. Máskép: báránycsecsfü v. szakafú v. borsos szaka.

EGERCSEL v. EGERCSÉL v. EGÉRCSÉL, (eg-ér-cse-el, vagy öszvetétel által: egér-cseál) önh. m. egercsél-t. A marháról mondatik, midőn zöld ágak

után kapdos, zöld ágakat, leveleket csipked, (mint az egér szokott csipkedni). Továbbá lassan-lassan elébb megyen, vagy ide-oda szaladoz stb. mint az egér, vagy mint az egerésző róka. (Ferenczi János a Tájszótárban).

EGERECSKE, (eg-er-ecs-ke) fn. tt. egerecské-t. A maga nemében piczi, vagy fiacgér; egerke.

EGERES, (1), (eg-er-es) mn. tt. egeres-t, v. —et, tb. —ek. 1) Egér nevű állatokkal bővelkedő. Egeres ház. 2) Egér nevű nyavalyába esett. Egeres ló.

EGERES, (2), erdélyi falu Kolos megyében; helyr. Egeres-én, -re, —ről.

EGERESĖDIK, (eg-er-es-éd-ik) Lóról mondják, midőn egér nevű nyavalyába esik.

EGERÉSZ, (1), (eg-er-ész) fn. tt. egerész-t, tb. -ek. Egereket kereső, fogdosó.

EGERÉSZ, (2), (eg-er-ész) önh. m. egerész-tem, —-tél, -ett. 1) Egereket keres, fogdos. Egerésznek a macskák, és némely kutyák. 2) Átv. ért. valamire alattomban leselkedik, titkon kacsingat, buján tekinget, tiltott helyekre kapdos. Más erszénye körül egerész. (Faludi N. E). Leányok után vagy leányoknál egerész.

EGERÉSZÉS, (eg-er-ész-és) fn. tt. egerészés-t, tb.-ék. Egérfogdosás. Alattomos kacsingatás; szemérmetlen kapdosás.

egerészget-tem, -tél, -ett. Folytonosan, s mintegy kedvvel fogdossa az egereket.

EGERÉSZGET, (eg-er-ész-get) önh. és áth. m.

EGERÉSZGETÉS, (eg-er-ész-get-és) fn. tt. egerészgetés-t, tb. —ék. Egérfogdosás.

EGERÉSZKÁNYA, (egerész-kánya) ösz. fn. Kányafaj, mely egereket fogdos, s azokkal táplálkozik.

EGERÉSZMACSKA, (egerész-macska) ösz. fn. Macska, mely egereket fürkész és fogdos.

EGERÉSZŐ, (eg-er-ész-ő) mn. tt. egerésző-t. 1) Egereket kereső, fogdosó. Egerésző kánya. 2) Átv. ért. tiltott helyeken szemtelenül fogdozó, tapogatódzó, alattomban kacsingató. Egerésző kezek, szemek.

EGÉRÉTETŐ, (egér-étető) ösz. fn. 1. EGÉRKŐ,

v. MIRENY.

EGÉRFAKÓ, (egér-fakó) ösz. fn. és mn. Lóról mondják leginkább, melynek olyan szinü szőre van, mint a mezei egérnek.

EGÉRFARK, (egér-fark) ösz. fn. 1) Az egér nevü emlős állatnak aránylag hosszu és meztelen farka. 2) 1. CZICZFARKKÓRÓ.

[blocks in formation]

EGÉRFÉSZEK, (egér-fészek) ösz. fn. Fészek,

[blocks in formation]

EGÉRPOR, (egér-por) ösz. fn. Egerek kiirtására csinált por, mely vagy öszvetörött egérkőből, EGÉRFI, (egér-fi) ösz. fn. Az egérnek kölyke, vagy egérkövel vegyített más anyagból áll.

melyben az egér kölykezik.

kis egér.

EGÉRRÁGÁS, (egér-rágás) ösz. fn. Hézag, rés, lyuk, melyet az egerek csinálnak valamely testen, pl. ruhán, szalonnán, húson stb.

EGÉRFOGÓ, (egér-fogó) ösz. fn. 1) Csalétekkel ellátott sajátságos készület, csaptató, vagy kaliczka formára, mely a torkoskodó egeret vagy lezúzza, vagy a kaliczkába rántja. 2) Ösz. mn. Aki egeret fog, vagy mivel egeret fognak. Egérfogó kelepcze, csaptató, tör. EGÉRFÜL, (egér-fül) ösz. fn. 1) Az egér nevü állatnak füle. 2) Többféle füvek neve. (Alsine me-lapszél. dia; hieracium pilosella; gnaphalium dioicum).

EGERHÁT, falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Egerhát-on, ra, -ról.

EGÉRFÜLFÜ, vagy EGÉRFÜLHÖLGYMÁL, ¡egér-fül-fü v. egér-fül-hölgy-mál), lásd: EGÉRFÜL HOLGYOMÁL.

EGÉRFÜL-HOLGYOMÁL, (egér-fül-holgyomál) ösz. fn. Növényfaj a holgyomálok neméből. (Hieracium pilosella).

EGERHÁZ, falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Egerház-on,

ra, -ról.

EGERHEGY, igazábban: EGERBEGY, (Lenk Ignácz szókönyve után), falu Közép-Szolnok megyében.

EGERJES, 1. ÉGERJES (É alatt). EGÉRKAVICS, (egér-kavics) ösz. fn. Bányakavics, mely a mirenynyel v. egérkővel (arsenicum) egyesülve találtatik.

EGÉRKE, (eg-ér-ke) fn. tt. egérké-t. Apró kis egér; egerecske.

EGÉRKELEPCZE, (egér-kelepcze) ösz. fn. 1. EGÉRFOGÓ, fn.

EGÉRKÖ, (egér-kő) ösz. fn. Ásványokkal vegyült méreganyag, mely az olvasztó kemenczékben elválván, szürke lisztalakban koromként a kéményhez ragad, s lugsó által megtisztítva jegeczes alakot kap, és tiszta, fehér anyaggá változik. (Arsenicum). Újabb tudományos neve: mireny, kissé előbb: férjany.

EGÉRKÖOLAJ, (egér-kö-olaj) ösz. fn. Sósavval vegyített egérkő.

EGÉRLYUK, (egér-lyuk) ösz. fn. Lyuk, mely. ben egér lakik. Egér nem fér lyukába, s tököt köt farkára. (Km).

EGÉRMASZLAG, (egér-maszlag) ösz. fn. Egér

méreg, egérétető, egérkő.

EGÉRNEM, (egér-nem) ösz. fn. Állattanban je lenti azon állatosztályt, melyhez a legtágasabb értelemben vett egerek tartoznak.

EGÉRNEMŰ, (egér-nemű) ösz. mn. Az egerek neméhez tartozó. Egérnemű emlős állatok.

EGERPATAK, falvak Erdélyben, a háromszéki székben; helyr. Egerpatak-on, —ra, —ról.

EGÉRPINTY, (egér-pinty) ösz. fn. 1. Csiz. Fringilla spinus).

EGÉRRÁGTA, (egér-rágta) ösz. mn. Mit egér vagy egerek kirágtak. Egérrágta szita, csizmaszár. Tréfás nyelven mondatik holmi elrongyollott, szakadozott ruhanemüekről. Egérrágta köpönyeg, ka

EGÉRSZAG, (egér-szag) ösz. fn. Sajátságos, visszataszító büz, melyet az egerek tanyája, fészke körül érezni, különösen az egérhugynak büze.

EGÉRSZAGÚ, (egér-szagú) ösz. mn. Minek olyan büze van, mint az egérnek; vagy, min az egér büze érzik. Egérszagú kamara.

EGÉRSZAR, (egér-szar) ösz. fn. Egér emész

tete, ganaja.

EGERSZEG, EGERSZEGH, mváros Szala megyében; falvak Baranya, Nyitra, Torna és Vas megyékben, s Erdélyben Maros székben. Helyr. Egerszeg-en, —re, —ről.

EGÉRSZÍN, (egér-szín) ösz. fn. Olyan szín, milyen az egér szőrének szine.

EGÉRSZINÜ, (egér-szinű) ösz. olyan szine van, mint az egérnek.

mn. Minek

EGERSZÖG, EGERSZÖGH, 1. EGERSZEG. Különösen így hívják Tornában.

EGÉRSZÖRÜ, (egér-szőrü) ösz. mn. Minek olyan szinű szőre van, mint az egéré. Egérszőrü paripa, szamár.

EGÉRTÖVIS, (egér-tövis) ösz. fn. Cserjes növény, melynek hím és nővirágai külön szárakon, és pedig jobbára a leveleken nyilnak. (Ruscus).

EGERVÁR, mváros Vas megyében; helyr. Egervár-on v. —ott, ―ra, -ról.

EGERVÖLGYE, falu Vas megyében; helyr. Egervölgyé-n, —re, —ről.

EGÉSZ, (1), (eg-ész v. eg-össz am. egy-össz) mn. tt. egészet. 1) Minek minden ízei, részei együttvagy megvannak, egy összeséget tesznek, mi csonkítva, vagy valamely alkotó részétől megfosztva nincs. Egész kenyér, egész alma, egész tojás, melyek megszelve, eltörve nincsenek. Egész a könyv, ha egy lapja sem hiányzik. 2) Mi részekre föl nem osztatott.

Egész telek, melyet az örökösök el nem daraboltak.

Egész koncz hús, melyet falatokra nem metéltek. 3) Jelent annyit, mint, egy részt sem véve ki. Egész város elégett. Egész országban pusztított a ragály. 4) Számtanilag, minek minden részei öszve vannak adva, pl. 4+ 5+ 6 = 15. Itt a 15 az elébbi részekhez képest egész; továbbá a mi nem tört szám, pl. ebben: 325, a 3-mas szám egész, a 2/5 tört. 5) Testileg ép, mely értelemben csak származékai : egészség, egészséges használtatnak. 6) Átv. ért. merő, csupa vagy olyan, mint azon főnév, melynek jelzője

« ElőzőTovább »